Hargita, 1974. március (7. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-28 / 73. szám
tOLDAl - HARGITA 1974. MÁRCIUS 28. CSÜTÖRTÖK JLI NICOLAE CEAUŞESCU ELVTÁRS ZÁRÓBESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) törekedtünk — és az előterjesztett törvénytervezetben ez meg is valósul — a minél jobb egybehangolás biztosítására a nagy jövedelmek és a kis jövedelmek között, a méltányosabb javadalmazás megvalósítására. Ezelőtt mintegy 20 évvel a legkisebb és a legnagyobb jövedelmek közötti arány egy a húszhoz volt, 1965-ben ez az arány egy a tizenkettőhöz volt. A plénum elé terjesztett javaslatok révén ez az arány kisebb lesz mint egy a hathoz. Ez ama következetes törekvést mutatja, hogy megvalósítsuk az életben a X. kongresszus, az Országos Konferencia határozatait a nagy és kis jövedelmek közötti méltányosabb arány létrehozására vonatkozólag. Mint megfigyelhették, ahogy az 1973 novemberi plénumon is megvitattuk, különös figyelmet szenteltünk a kis jövedelmek erőteljesebb növelésére. Különösen az 1973 novemberi plénum határozataival a jövedelmek közötti méltányosabb arányt a kisjövedelmek erőteljesebb növelésével hoztuk létre, megvalósítva a nagy jövedelmek megfelelő emelését, de méltányosabb arányban. A jövedelmek növelésére vonatkozó intézkedésekben elsősorban a fiatalság részesül, mert ő az, aki a tevékenység első éveiben rendszerint a javadalmazási rendszer első fokozatait foglalja el. Ezek az intézkedések tehát kifejezik azt a törekvést, hogy biztosítsák a fiatalságnak a tevékenység első éveiben a jobb anyagi körülményeket, amelyek lehetővé tegyék számára, hogy a társadalmunk rendelkezésére álló jelenlegi lehetőségekhez mérten kezdje meg az életet. Ugyanakkor, gondolom, megfigyelték azokat az intézkedéseket, amelyek révén az első tervezethez viszonyítva egyszerűsítettük a javadalmazási fokozatokat, csökkentettünk egyes fokozatokat, jobb egyensúlyt létesítettünk különböző kategóriák között, s ezek az intézkedések abból a célból történtek, hogy érdekeltebbé tegyék a dolgozókat a szakképesítés emelésére irányuló erőfeszítésben. Az érdekeltetést meghatározza az a tény, hogy különböző ágakban elég jelentős differenciálódás érhető el a kis fizetések és a nagy fizetések között. Egy nagyobb differenciálódás úgy vélem, nem ajánlatos. Legyen gondunk arra, hogy ne idézzünk elő újabb aránytalanságot a kis és nagy jövedelmek között. Annak a szükségességéből kell kiindulnunk, hogy megőrizzük a mai feltételek között méltányos arányt, ne haladjuk azt meg ismét a nagy jövedelmek intenzívebb növelésével. A differenciálást nem lehet úgy megvalósítani, hogy alacsony szinten tartjuk a kis jövedelmeket, és gyorsabban növeljük a nagyobbakat, mert ez megbontaná a kialakított arány egyensúlyát. Tekintetbe kell azonban venni, hogy a törvény előirányozza az akkord, beleértve a globális akkord lehetőségét az összes tevékenységi szektorokban. Ez lehetővé teszi, hogy a fizikai termelés megvalósítása alapján, tehát a termelés növekedése eredményeként a jövedelmek korlátlanul gyarapodjanak. Ma is vannak olyan munkások, akik kétszer annyit keresnek, mint hasonló kategóriájú társaik. A többlettermelés elérése alapján történő anyagi érdekeltség lehetősége fennáll az összes tevékenységi ágakban, beleértve a mezőgazdaságot is. Ősz óta a bányaipari szektorban is bevezettünk egy egyszerű rendszert, amely a keresetet a leszállított szén tonnájához kapcsolja. Ez valóban igen erős ösztönző. A munkások minden tonna szénért bizonyos összeget kapnak, s így a többlettermelés arányában korlátlan jövedelmeket érhetnek el. Ezzel magyarázható, hogy míg 1973- ban nem teljesítették a tervet, ez év első hónapjaiban tudomásom szerint, terméstöbbletet értek el. A javadalmazási rendszer tehát előirányoz számos, közvetlenül a termeléshez kapcsolódó anyagi ösztönzőt. Ebbe a kategóriába tartozik a javadalmazási rendszer és az önök által ismert többi forma is. Következésképpen úgy vélem, hogy a tervezet jelenlegi formájában az elvek és szintek tekintetében megfelelő, és mint ilyen elfogadható. Érthető, hogy mindenki magasabb kategóriába akar kerülni. Felmerül azonban a kérdés: mit tegyünk a többi kategóriával? Lejjebb helyezzük, vagy emeljük őket? A különböző tevékenységi területeket nem lehet egy szintre hozni! Az alacsonyabb kategóriák áthelyezése magasabb kategóriákhoz gyakorlatilag nivellálást hozna magával. Természetesen minden ágazat fontos. De az ágazatok között különbségek vannak. Egy dolog a föld alatt, más a kohászatban, más az erdőben dolgozni. Távolról nem kívánjuk lebecsülni az erdőmunkások szerepét, de más szakképzés szükséges a fa döntéséhez és hossztolásához, más az elektronikában, a szerszámgyártásban vagy a vegyipari berendezések előállításában. A dolgokat az ország általános érdekei, az összes dolgozók érdekei szempontjából kell megítélnünk, éppen ezért helyes arányokat kell kialakítanunk a különböző tevékenységi ágak között adott pillanatban. Természetesen tíz év múlva az arányok változhatnak. Semmi sem örökkévaló. Esztendők múltán meg lehet változtatni a mai osztályozást vagy arányt. Jelenleg azonban, a különböző ágazatok fejlődéséhez viszonyítva, ezt az osztályozást tartjuk a legmegfelelőbbnek. De ezt is rendszeres időközönként a különböző ágazatokban, azok műszaki színvonalában és társadalmi jelentőségében bekövetkező változásoknak megfelelően természetesen alakítani kell. Ebben a szellemben jártunk el jelenleg is a tervezetben szereplő klasszifikációk és korrelációk megállapításánál Bizonyos korrekciót hajtottunk végre például a textiliparban, tekintetbe véve jelentőségét, valamint azt a körülményt, hogy több mint 80 százalékban nőket foglalkoztat. Hangsúlyozni kívántuk, hogy ebből a szempontból is igyekszünk nagyobb figyelmet szentelni a nőknek. Ugyanakkor minden kategória megkapta ugyanazt a minimális szintemelést, ami átlag a tervezetten felül 180— 200 lej. Következésképpen minden kategóriában általánosan emelkedett az alapjavadalmazás. Le kell mondani arról a javaslatról, hogy egyik vagy másik ágazatot magasabb kategóriába emeljük, és el kell fogadnunk a tervezetet a beterjesztett formájában. Elhangzottak más javaslatok és észrevételek is, amelyeket nézetem szerint tekintetbe kell venni. Helyesnek tartom azt a megállapítást, hogy a szakmák és foglalkozások igen szét vannak forgácsolva. Ezt egyébként megvitattuk a Központi Bizottság 1973. évi plénumán, amikor az oktatás kérdéseit elemeztük. Utasítottuk az Oktatásügyi Minisztériumot, más minisztériumokat, csökkentsék számottevően a szakmák szétforgácsoltságát, összpontosítsák őket erősebben, hogy a szakosítás nyújtson nagyobb lehetőségeket a dolgozóknak ahhoz, hogy átkerüljenek egyik tevékenységi területről a másikra. A megjegyzések tehát helyesek, és következetesen meg kell valósítanunk a Központi Bizottság ilyen irányú határozatait. Tudomásom szerint már történtek lépések. De ha a probléma ma is felmerült, úgy látszik, nem tettünk eleget. Még határozottabban és még következetesebben folytassuk tehát az akciót ebben az irányban. Úgyszintén vegyük tekintetbe, hogy a ma megvitatott tervezet biztosítja az iparban és a többi gazdasági ágban dolgozók, főként a szövetkezeti parasztság jövedelmeinek közeledését. Bevezettük a szavatolt jövedelmet a szövetkezeti szektorban. Gyakorlatilag a szövetkezeti tagok a mezőgazdasági termelés növelése alapján és a globális akkord révén a szavatolt jövedelemnél jóval nagyobb jövedelmeket érhetnek el. A tavaly egyes szövetkezeti tagok az ipari jövedelmeket meghaladó jövedelmeket realizáltak. De a szavatolt jövedelmek maguk is közelebb hozzák és új alapra helyezik az iparban és a mezőgazdaságban realizált jövedelmek arányait. A konkrét termelési tevékenység alapján azonban a szövetkezeti tagok korlátlan jövedelmeket érhetnek el. Figyelembe véve a falusi élet sajátos körülményeit is a városi dolgozók igényeihez viszonyítva, elmondhatjuk, hogy alapjában véve a közeledés sokkal nagyobb. Ez a realitás úgyszintén azt tükrözi, hogy a párt és az állam vezetősége következetesen törekedett, hogy megteremtse az összes dolgozók jövedelmei megfelelő arányos növekedésének feltételeit, hogy biztosítsa a jövedelmek közötti minél igazságosabb arányokat, minden egyes tevékenységi szektor jelentőségéhez és hozzájárulásához viszonyítva. Ebből a szemszögből elemezve, kiindulva az általános érdekekből, annak szükségességéből, hogy maradéktalanul meg kell valósítani az összes dolgozók anyagi és szellemi életszínvonala szüntelen emelésére irányuló pártpolitikát, a tervezet, amelyet ma megvitattunk, megfelel a jelenlegi szakasznak és a párt X. kongresszusa és Országos Konferenciája irányelveinek. Természetesen soha sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az anyagi és szellemi jólét szüntelen emelése attól függ, hogy miként valósítjuk meg az ország gazdasági-társadalmi fejlesztési programjának előírásait, hogy milyen gyorsan növekednek a termelőerők, az anyagi termelés minden tevékenységi szektorban. Az eredmények, amelyeket eddig elértünk, lehetővé tették, hogy erre az ötéves tervre előirányozzuk a javadalmazás nagyobb növelését, mint ahogyan a terv kidolgozásakor szem előtt tartottuk, és ezt a fogyasztási cikkek árainak a tervben megállapított határok közötti növelése fenntartásának körülményei között értük el. A dolgozók jövedelmei csaknem két százalékkal nagyobbak lesznek, mint amennyit eredetileg előirányoztunk, természetesen azzal a feltétellel, hogy teljesen megvalósítjuk az 1974. és 1975. évi feladatokat. Figyelembe véve a törvénytervezet szellemét és orientációját, minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az nemzetközi síkon is a szocialista etika és méltányosság elveinek erőteljes érvényesülését jelenti. A világ ama kevés számú országai közé tartozunk, amelyek ilyen törvényt fogadnak el, új, elvi alapokra helyezve a munka egész javadalmazási rendszerét mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Kétségtelen, hogy a jövőbeli gazdasági-társadalmi fejlődés, a termelőerők növekedése, egész társadalmunk felvirágzása a jövedelmek szüntelen növekedéséhez vezet. Ebben a keretben — ismétlem — fennáll annak lehetősége, hogy egyik vagy másik ágazat, fejlődésünk bizonyos szakaszában magasabb helyre kerüljön, egy másik pedig lemaradjon, így történik az egész világon. Értsük meg, hogy minden területen alkalmazni kell a munka szerinti, a munka mennyisége és minősége szerinti javadalmazás elveit. Szükséges ennek az elvnek az alkalmazása az oktatás terén is. Elég sok a szintkülönbség az ágazatok között. Ez helyes. Mert vajon nincs.e különbség az egyazon vállalatban dolgozó közgazdász-mérnök és elektronikus mérnök között? Van különbség, és a törvénytervezet, a javadalmazás egész rendszere tükrözi is. Vagy nincs-e különbség a közgazdaságtan és az elektronika professzor között? A különböző specialitások más és más erőfeszítéseket igényelnek. Tekintetbe venni ezeket a javadalmazásnál, nem azt jelenti, hogy lebecsüljük egyik vagy másik területet. Ha így ítélnénk meg a dolgokat, lebecsülnénk számos ágazatot, így az elektronikát, a mechanikát és más ágazatokat, és csupán a bányászokat becsülnénk, mert hiszen ma az ő javadalmazásuk a legmagasabb. Ez a gondolatmenet tehát nem állja meg a helyét. Tekintetbe kell vennünk, hogy a különböző területek más és más erőfeszítéseket igényelnek. Nem ellenzem a sportot, de például vajon méltányos-e, hogy a sporttanárt úgy javadalmazzák, mint a fizikatanárt? Igaz ugyan, hogy az educaţie fizică és a ştiinţa fizică elnevezés közel áll egymáshoz, de tartalmilag nagy a különbség közöttük. Véleményem szerint az oktatásban is következetesen és ésszerűen alkalmaznunk kell a javadalmazás elvét a munka mennyisége és minősége szerint, aszerint, hogy egyik vagy másik ág milyen jelentőségű gazdaságunkban, a társadalmi fejlődésben. Ez a differenciálódás szükséges, és meg kell valósítanunk! Persze nem úgy, hogy csökkentjük valamely tanár kategória jövedelmét, hanem úgy ,hogy valamivel csekélyebb mértékben növeljük a jövedelmeket egyes specialitásokban, hogy megvalósítsuk a gyakorlatilag 5 százalékos differenciálódást az általános elv tiszteletben tartása végett. Annál is inkább, mert igyekszünk megvalósítani a tudomány és az oktatás, a termelés és az oktatás szorosabb egybekapcsolódását. Elvárjuk a műszaki fakultások kádereitől, hogy vegyenek részt nagyobb mértékben a termelésben, nagyobb feladatok elé állítjuk őket, nagyobb erőfeszítéseket várunk tőlük. Ez nem jelenti természetesen, hogy lebecsülnénk a társadalomtudományokat, lebecsülnénk például a dialektikus és történelmi materializmus szerepét, hiszen az végső fokon az emberi társadalom fejlődésének tudományos alapja, a mi világszemléletünk. De egy dolog tisztában lenni e szemlélet jelentőségével, és más dolog a szocialista etika és méltányosság elveire építeni a javadalmazási rendszert. Ez szintén egyik követelménye, mégpedig elemi követelménye a konkrét és korrekt módon alkalmazott dialektikus és történelmi materializmusnak, marxizmus,leninizmusnak. Természetesen még meg kell vizsgálnunk, hogy valamely szakma jól van-e beosztva vagy sem, mielőtt a törvényt megszavazásra a Nagy Nemzetgyűlés elé terjesztjük. De ezt az elvet el kell fogadnunk a törvényben. Elfogadva a törvénytervezetet, abból kell kiindulnunk, hogy minden intézkedést meg kell tennünk a fegyelem és a rend megszilárdítására az öszszes tevékenységi területeken, nagyobb figyelmet kell szentelnünk a szakképzettség színvonala emelésének és ugyanakkor a dolgozók tudata emelésének. Meg kell értenünk, hogy mindig, bármely társadalomban — és annál inkább a szocialista társadalomban — az anyagi ösztönzés nem az egyetlen. Nagyobb figyelmet kell szentelnünk mind az erkölcsi ösztönzésnek, mind a dolgozók szocialista tudata emelésére irányuló nevelő tevékenységnek, a dolgozóknak meg kell érteniük világosan, hogy maguknak dolgoznak, azért hogy jobb életet, olyan életet teremtsenek maguknak, amilyent óhajtanak. Csupán az anyagi ösztönzés, bármilyen és bármennyi is legyen, nem oldja meg a kérdést. Ennek szorosan egybe kell fűződnie az erkölcsi ösztönzéssel, a szocialista neveléssel. Mindnyájan, kezdve a párt főtitkárától, az Államtanács elnökétől az utolsó dolgozóig meg kell értenünk, hogy a társadalom, a nép jólétének a megteremtése a termelőerők fejlesztésétől függ. Mindenkinekígy kell tevékenykednie munkaterületén, hogy minél többet adjon a társadalomnak; nem szabad csupán követelnünk a társadalomtól, revendikatív álláspontra helyezkedve. Meg kell értenünk, hogy mindenki jóléte azoktól az anyagi eszközöktől függ, amelyekkel egy adott pillanatban rendelkezünk. Ezeket az eszközöket nem oszthatjuk el egyenlő módon, hanem mindenki tevékenységével arányosan, elkerülve természetesen a differenciálás túlzott növelését. Ebből kiindulva, mindenkinek meg kell értenie, hogy felelősséggel tartozik és köteles teljes határozottsággal munkálkodni a kongresszus által, az Országos Konferencia által, a Központi Bizottság plénuma által megállapított feladatok megvalósításáért. Csupán így biztosíthatjuk a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtése programjának megvalósítását, csak így hozhatjuk létre a feltételeket a kommunizmus megteremtésére Romániában ! Ami a helységrendezési törvényt illeti ennek célja, elég nagy késéssel — ezt az önkritika szellemében is kell mondanom — törvényerőre emelni a kongresszus és az Országos Konferencia határozatait. Tulajdonképpen a törvény az 1967. évi Országos Konferencia határozatait emeli törvényerőre, mert már akkor megállapítottuk a törvény elveit és feladatait, valamint a szisztematizálási intézkedéseket. Eltelt 7 éve sok időt veszítettünk, amely alatt számos jó dolgot csinálhattunk volna. Ezért most teljes határozottsággal kell cselekednünk a hazánk városai és falvai rendezésére vonatkozó törvény előírásainak megvalósításáért. Határozottan véget kell vetni az anarchiának a helységek, a társadalmi — ipari és mezőgazdasági — létesítmények telepítésében. Vessünk véget a földpazarlásnak, hiszen amint nem egyszer hangsúlyoztam, a föld az egész nép nemzeti vagyona, függetlenül tulajdonformájától, és mint ilyent kell kezelnünk. Határozottan hozzá kell látnunk a városok kiterjedésének leszűkítéséhez, tiltsunk meg mindennemű építkezést a körülhatárolandó övezeteken kívül, és fokozatosan gondoskodjunk a rajtuk kívül lévő lakóházak lebontásáról. Ezt a folyamatot 15—20 éven belül kívánjuk megvalósítani. Az azonnali teendő a körülhatárolás és az építkezés betiltása a körülhatárolt területeken kívül. Fel kell adnunk egyes műépítészek és építők, néhány, a településrendezés terén dolgozó elvtárs nézeteit, amelyek földpazarlással járnak. Fejlett országok, olyanok, ahol az egy lakosra jutó földterület néhányszor nagyobb, mint Romániában, igen sűrű építésmódot alkalmaznak. Valamenynyiünknek megfelelőképpen kell értelmeznünk ezt a problémát! A probléma városon és falun egyaránt fennáll. A törvénytervezet számos javaslatot foglal magában a személyi lakáshoz való telkek juttatásáról. Nem kívánok most számításokba bocsátkozni, nem kívánom azt latolgatni, hány juh férne el a kiosztott területeken. De ha intézkedünk, hogy falun is csak kétszintes házak épüljenek, kétszer akkora terület marad meg. Jó lenne, ha annyi juh lenne, amennyi az erre előirányzott területen elfér. Egyelőre azonban nem területben, hanem juhokban van hiány. De mi lesz, ha nem férnek el a juhok? Találunk majd helyet nekik! Nem arról van szó, hogy ne építsünk nyári szállást a gyepterületeken és legelőkön. A törvény ezzel a kérdéssel nem foglalkozik, mert tárgya nem ez, hanem a falurendezés. Tekintetbe kell venni a régi gyakorlatot is, a hosszas ilyen irányú tapasztalatot. Felül kell vizsgálnunk bizonyos konkrét problémákat a törvényben, de ezekből az elvekből, ezekből az ismérvekből kiindulva. Hagyjunk több helyet a gabona, az ipari növények és a takarmány termesztésére. A földet nem kívánjuk sehová sem exportálni. Azt akarjuk, hogy az illető megye, az illető szövetkezet gabonát, takarmányt termeszszen rajta, hogy elláthassa az embereket és az állatokat. E tervezet megvitatása során induljunk ki abból, hogy végérvényesen rendet kell teremteni, véget kell vetni a pazarlásnak a földgazdálkodásban. A törvényben javasolt új városi központok létrehozása, a községek általános szisztematizálása, gazdasági és társadalmi felemelésük alapvető változásokat idéz elő a falu, a parasztság, az egész ország dolgozói életében. E célkitűzések megvalósítása, amelyek kétségtelenül nem fognak néhány év alatt megvalósulni, hanem néhány ötéves terv alatt, 15—20 év alatt, társadalmunk lényeges problémája. Ezért már mostantól kezdve tudatosan kell cselekednünk a jövőbeli fejlesztés érdekében. Ezen az úton emelkedik a civilizációs színvonal és az élet általános körülményei falvakon, a falusi életkörülmények közelítése a városiakhoz pedig, mint tudják, alapvető követelménye a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének, a kommunizmusra való rátérés feltételei megteremtésének. A szocializmust és a kommunizmust mi fejlett, magas szervezési színvonallal rendelkező társadalomnak tekintjük, olyan társadalomnak, amelynek a legjobb életfeltételeket kell biztosítania az ember számára. Megvitattuk a plénumon a téziseket és az intézkedési tervet arra vonatkozólag, hogy megünnepeljük a 30. évfordulót a katonai fasiszta diktatúra megdöntésétől, az országnak fasiszta uralom alóli felszabadulásától, attól a pillanattól, amikor a román nép a kezébe vette sorsának irányítását, amikor hozzálátott a demokratikus, forradalmi átalakításokhoz, majd a szocializmus megteremtéséhez Romániában. Mint a plenáris ülésen rámutattak, ehhez az évfordulóhoz hozzáfűződik számos mozzanat — köztük a szakszervezetek létrehozása, a párt illegális tevékenysége, a Munkásegységfront 1944-ben, tehát ezelőtt 30 évvel történt május 1-i megalakulása — amelyeknek méltó helyet kell elfoglalniuk és amelyeket illő módon kell megünnepelnünk. A Munkásegységfront létrehozása döntő szerepet töltött be az összes demokratikus erők egyesítésében, a szocialista párttal szövetkezett pártunk tekintélyének, a munkásosztály tekintélyének növelésében. Ezen az alapon pártunk együttműködhetett a többi hazafias erővel, beleértve a hadsereget is, a palotával az országos fontosságú célkitűzések megvalósításában. Mindezeknek a mozzanatoknak kellő módon kell tükröződniük, és kellő figyelemben kell részesülniük, tekintetbe véve szerepüket és fontosságukat. Egyetértek azzal, hogy nem szabad megállanunk augusztus 23-nál, mert ez csupán az egyik mozzanat, hanem tükröznünk kell azokat az intézkedéseket, amelyeket a párt hozott törvényes újjászervezésére, a szakszervezetek, az ifjúság, a nők, mindazoknak a szervezeteknek az újjászervezésére, amelyek a háború körülményei között, az ország demokratikus átalakulásáért vívott harc körülményei között biztosították a párt célkitűzéseinek teljes győzelmét, megteremtették a feltételeket az egész társadalom jövőbeli fejlődéséhez, az országunkban végbement átalakulások megvalósításához. A dolgozóknak, az egész népnek határozottan kell tevékenykedniük, hogy minden tevékenységi szektorban minél nagyobb sikerekkel köszöntsék e dicső nemzeti ünnepet. Természetesen, sokat beszélhetnénk az esemény jelentőségéről. Végül is az a döntő, hogy az ez évi tervfeladatok példás teljesítésével köszöntsük ezt az ünnepet. Ez lehetőséget teremt arra, hogy az idén nyártól alkalmazzuk az egész nép életszínvonalának emelésére hozott intézkedéseket. Minden feltétel megvan erre. Ebben a szellemben kell munkálkodnunk, így bontakoztassuk ki egész tevékenységünket ! A plenáris ülésen megvizsgáltuk a párt összetételével kapcsolatos kérdéseket és a káderek előléptetésével kapcsolatos politikát. Mint látják, erős pártunk van, több mint 2 300 000 taggal és jó összetétellel. A párttagok csaknem 48 százaléka munkás és több mint 22 százaléka paraszt — amiből kitűnik, hogy a párt taglétszámának mintegy 70 százalékát közvetlenül a termelésben tevékenykedő dolgozók, munkások és parasztok teszik ki. Ez tükrözi pártunknak és vezetőségének azt az állandó gondoskodását, hogy biztosítsa az egészséges összetételt, szem előtt tartva, hogy az anyagi termelés fő erejét a munkásosztály és a parasztság jelenti. Normális, hogy a munkásosztály és a parasztság — tehát, az anyagi javak termelői — a pártban is elfoglalják a társadalomban betöltött helyüket. Megfelelő figyelmet fordítunk és fogunk fordítani a jövőben is pártunk munkás összetételére. Nem hanyagoljuk el semmilyen formában — és az adatokból világosan kitűnik — az értelmiségiek felvételét a pártba minden tevékenységi szektorból. Ma, az új értelmiségiek szoros szövetségben a munkásokkal és a parasztsággal aktívan hozzájárulnak a román szocialista társadalom általános fejlesztési programjának megvalósításához. Jó eredményeink vannak a káderpolitikában, bár vannak még hiányosságok, amelyek felszámolását szem előtt tartjuk. Nem óhajtok most a képesítésről beszélni, hanem csupán a káderek előléptetéséről különböző tevékenységi szektorokban. Jó eredményeink vannak számos olyan vállalat vezetésében, amelyben bátran előléptetik az ifjakat. Különben maga az a helyzet, hogy az illető vállalatokban az átlagos életkor 20—22—23 év, megköveteli ezt. Nem foglalkozunk azonban eléggé a felsőfokú káderek állandó utánpótlásának biztosításával. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy bizonyos területeken a túl idős káderek száma nagy, és ez nem jó. Persze, hogy nagyon találó az a román közmondás: „Atunci când nu ai un bátrín, să-l cumperi“. De hangoljuk egybe az idősebbek tapasztalatát az ifjúság lendületével. Folytassunk megfelelő káderpolitikát, nehogy adott pillanatban szakadás álljon be a nemzedékek között; ellenkezőleg, biztosítsuk a kádernevelés normális folyamatát. Ez azt jelenti, hogy következetesebben alkalmazzuk az ország törvényeit, amelyeket mi fogadtunk el, és nekünk kell tiszteletben tartanunk. Éppen tegnap beszélgettem az elvtársakkal: huszonöt évvel ezelőtt egy megyei első titkár 25—28 éves volt. Most, amikor ki kell neveznünk egy első titkárt, és az 35—40 éves, azt mondjuk, hogy túl fiatal! Vajon miért? Meg kell várnunk, hogy meghaladja az ötvenet, másként nem lehet első titkár? Csak példaként hoztam fel, de ugyanez érvényes más területekre is. Ugyanakkor legyünk következetesebbek az azzal kapcsolatos elveknek az alkalmazásában, hogy egyes elvtársak rendszeres időközönként egyik munkaszektorból a másikba kerüljenek át. Persze, nem túl gyakran, de nem is nagyon ritkán. Értsük meg, hogy a természet törvényei néha határozottabban hatnak, mint az ember alkotta törvények; nem veszik tekintetbe az egyik kategóriából a másikba való átkerülés óhaját. E törvényeket sajnos nem lehet módosítani, éppen ezért megfelelő káderpolitikát kell folytatnunk minden tevékenységi területen, szem előtt tartva a további fejlődést, a társadalmunk haladásához szükséges erők biztosításának követelményét. E tekintetben, úgy hiszem, le kell szűrnünk bizonyos tanulságokat, javítanunk kell tevékenységünkön. A párttevékenységgel kapcsolatosan erősítenünk kell az ellenőrzést, a munka szervezését, állandóan fokoznunk kell a párt vezető szerepét minden tevékenységi területen, állandóan foglalkoznunk kell azzal, hogy minden párttag teljesítse a rá háruló feladatokat és felelősséget. Ma megvitattunk jónéhány kérdést munkánk tökéletesítésével kapcsolatosan. Éppen ezért hangsúlyozni kívánom, tovább kell foglalkoznunk az ahhoz szükséges megfelelő szervezési keret kialakításával, hogy a néptömegek részt vegyenek a társadalom irányításában, a pártdemokrácia, általában a szocialista demokrácia fejlesztésében. Abból indulunk ki, hogy a társadalomvezetés komplex problémáit nem oldhatjuk meg másként, csakis szoros kapcsolatban az egész párttal, csakis az egész párt, egész népünk aktív közreműködésével. Ez lényeges oldala munkánknak, követelménye a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítésének, a kommunizmusra való áttérés feltételei megteremtésének. Ugyanakkor még többet kell foglalkoznunk az ideológiai és a nevelő tevékenységgel. Ilyen irányban létezik az 1971. évi plenáris ülés rendkívüli határozata, az Országos Konferencia határozatai. Bizonyos eredményeket értünk el, de hangsúlyozni kell, hogy még sokat kell tennünk pártunk ideológiai és nevelési programjának teljesítéséért. Amint az előbb kiemeltem, társadalmunk fejlődésének kérdése szorosan kapcsolódik a széles néptömegek öntudatának növekedéséhez, a kommunisták ideológiai és politikai színvonala emeléséhez, az összes polgárok, s különösen az ifjúság szocialista öntudatának fejlesztéséhez. Az egész népnek tudatosan — egyre tudatosabban —kell munkálkodnia társadalmunk forradalmi átalakítási programjának megvalósításáért. Legyünk tudatában annak, hogy az elért eredményeink, a szocializmus győzelme hazánkban a legkevésbé sem jelenti azt, hogy ezentúl nincs mit tennünk. Szükséges állandóan fokoznunk tevékenységünket minden területen, beleértve az ideológia területét is, szükséges határozottan cselekednünk azért, hogy állandóan fenntartsuk a párt, az ifjúság, az egész nép forradalmi éberségét. Forradalmi párt vagyunk és állandóan forradalmi pártnak kell maradnunk. Pártunknak mindig utat kell nyitnia az út előtt, határozottan harcolnia kell a régi ellen, a szocialista és kommunista elvek diadaláért hazánkban, s egyben hozzá kell járulnia a szocializmus világméretű érvényesüléséhez, egy új, a világ összes népei közötti egyenlőségen, tiszteleten és kölcsönös segítségen alapuló nemzetközi politika megteremtéséhez. Csak abban a mértékben, amelyben pártunk, összes szervezeteink — a szakszervezet, az ifjúság, a nők, az alkotó szövetségek — meg tudják állani helyüket állandóan ezeken a pozíciókon, a marxizmus-leninizmus, a dialektikus és történelmi materializmus szellemében, forradalmi szellemben cselekszenek, csakis ilyen mértékben van garanciánk arra, hogy sikeresen megvalósítjuk meglévő programmunkat és a XI. kongresszuson elfogadandó programot. Végül kifejezem meggyőződésemet, hogy a Központi Bizottság összes tagjai, az egész pártos állami aktíva, az összes kommunisták, határozottan munkálkodnak majd, hogy szoros kapcsolatban a néptömegekkel, az egész néppel, teljesítsük a X. kongresszus által kidolgozott programot országunk fokozottabb és gyorsabb haladását a jólét és a boldogság útján. Ezekkel a gondolatokkal egész pártunknak és egész népünknek, élen a munkásosztálylyal, mind nagyobb sikereket kívánok az előttünk álló feladatok teljesítéséhez, önöknek is sikert kívánok tevékenységükhöz, jó egészséget és boldogságot! (Erős, hosszas taps). A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának plenáris ülése (Folytatás az 1. oldalról) plénum azért javasolta ezt, mert Nicolae Ceauşescu elvtárs szocialista nemzetünk legjelesebb személyisége, az az ember, aki megtestesíti a párt- és állam, vezető, a következetes hazafi, az olyan harcos legnagyszerűbb erényeit, aki lángoló lelkesedéssel küzd a szocializmus és kommunizmus ügyéért hazánkban, Románia szabadságáért és függetlenségéért, az internacionalista szolidaritásért az összes szocialista országokkal, a világ öszszes forradalmi erőivel. Ennélfogva javasolom, hogy a Szocialista Egységfront Országos Tanácsa támogassa Nicolae Ceauşescu elvtársnak, pártunk és államunk vezetőjének, a román nép legszeretettebb fiának jelölését a Románia Szocialista Köztársaság elnöke tisztségbe. A vita során felszólaltak a következő elvtársak: Traian Ştefănescu, a KISZ KB első titkára, ifjúságügyi miniszter, Fazekas Lajos, a Szocialista Egységfront Hargita megyei tanácsának elnöke, Miron Nicolescu, Románia Szocialista Köztársaság Akadémiájának elnöke, Eleonora Mărculescu, a Galaţi megyei nőbizottság elnöke, Richard Winter, a Szocialista Egységfront Szeben megyei tanácsának elnöke, Toma Spiridon, a ploieşti-i 1 Mai üzem mestere, Tincu Anton, a Palazu Marei (Constanţa) mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke, Constantin Dăscălescu, a Szocialista Egységfront Galaţi megyei tanácsának elnöke. A vita részvevői — tömeg- és társadalmi szervezetek, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, román, magyar, német dolgozók képviselői — lelkesen támogatták Nicolae Ceauşescu elvtárs jelölését Románia Szocialista Köztársaság elnöke magas tisztségére, s ez alkalommal is kifejezték szeretetüket, tiszteletüket és nagyrabecsülésüket a Román Kommunista Párt főtitkára iránt. Felszólalásukban nagyra értékelték pártunk és államunk vezetőjének a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építése szolgálatába, a haza felvirágoztatásának és a nép boldogságának, a szocializmus és a világbéke ügyének szolgálatába állított gyümölcsöző, lelkes és odaadó munkáját, és hangsúlyozták, hogy a román nemzet sorsát bölcsességgel vezető személyiség nagyszerű példa hazánk összes dolgozói számára. Nicolae Ceauşescu elvtárs neve — hangsúlyozták a felszólalók — elválaszthatatlanul fűződik azokhoz a nagy eredményekhez, amelyeket a szocialista Románia az új élet építésében, az egész nép civilizációs színvonalának és jóléte szüntelen emelésében elért, ahhoz a nagy tekintélyhez, amelynek hazánk örvend az egész világon. 1. A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának plénuma egyhangúlag elhatározta, hogy magáévá teszi az RKP KB plénuma által elfogadott javaslatokat az alkotmány egyes módosításairól, és a maga részéről elhatározta, ajánlja a Nagy Nemzetgyűlésnek törvényerőre emelésüket. § 2. Kifejezve a Szocialista Egységfrontot alkotó összes szervezetek egész népünk teljes helyeslését, a SZFF Országos Tanácsának plénuma a mélységes öröm és hazafias büszkeség érzésével magáévá tette az RKP KB ez év március 25—26-i plénumának azt a határozatát, hogy javasolja a Nagy Nemzetgyűlésnek Nicolae Ceauşescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára megválasztását Románia Szocialista Köztársaság elnökévé. A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának plénuma egyhangúlag támogatta Nicolae Ceauşescu elvtárs jelölését a román államfő magas tisztségébe, és elhatározta, hogy a maga részéről javasolja a Nagy Nemzetgyűlésnek a pártfőtitkár megválasztását Románia Szocialista Köztársaság elnökévé. 3. A SZÉF Országos Tanácsának plénuma magáévá tette az RKP KB plénumának határozatát Ion Gheorghe Maurer elvtárs felmentéséről saját kérésére a Minisztertanács elnökének tisztségéből. A SZÉF Országos Tanácsának plénuma magáévá tette az RKP KB plénumának azt a határozatát, hogy a Minisztertanács elnökének tisztségébe Manea Manescu elvtársat javasolja. A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának plénuma elhatározta, hogy az illető javaslatokat a Szocialista Egységfront Országos Tanácsának a nevében is terjesszék be a Nagy Nemzetgyűléshez. 4. A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának plenáris ülése elhatározta hogy május 23-ra összehívja a Szocialista Egységfront kongresszusát. A plenáris ülés munkálatainak befejezéseként Nicolae Ceauşescu elvtárs mondott beszédet. NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs köszönetet mondott azért, hogy a Szocialista Egységfront Országos Tanácsa szavazata révén bizalmat tanúsított iránta, és támogatja az RKP KB plenáris ülésének határozatát és javaslatát, majd a részvevők lelkes tapsa közepette kijelentette, hogy akárcsak eddig, tovább szolgálja a nép, a szocializmus és a kommunizmus nevét, hazánk fejlődését a román nép jólétének és boldogságának növekedését, a világ összes nemzeteivel való együttműködés és béke politikáját. V.