Hargita, 1974. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-20 / 93. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A ROMÁN­­KOMMUNISTA PÁRT HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS­­NAPILAPJA VII. ÉVFOLYAM 93.(1910.). SZÁM:1 1974 ÁPRILIS 20. SZOMBAT ARA 30 BAMI .Kövessünk el mindent az esetleges fagykárok megelőzéséért Vártuk a csapadékot, a hó láttán mégis elszomorkodtunk. Mi nem ilyet akartunk, no de ez is jó volt, ez is kellett, még ha több aggodalomra adott (és ad) okot, akkor is. Április széllel hozta a havat, fújta, le­rakta és ismét elolvasztotta. A tényleges víz azonban mégsem volt olyan sok, hogy kijelent­­hetnék, immár nem kell több. Szakembereink véleménye sze­rint négyzetméterenként mint­egy 23 liter vízzel számolha­tunk, ami elősegíti a csírázást, sarjadzást, de hosszabb távon még nem elegendő a huzamos szárazság okozta talajvízhiány kielégítésére. Ezért nem tehet­jük raktárba az öntözőberen­dezéseket, nem fújhatjuk le az öntözésre felkészült csoportok készültségét. A havazás más természetű gondokat is teremtett, neveze­tesen a fagyveszély elhárításáét, ami főleg a zöldségesekben és a gyümölcsösökben igen idő­szerű. Anélkül, hogy jóslások­ba bocsátkoznánk, a fennálló helyzet értékelése alapján, szá­míthatunk a talajmenti fagyok­ra- kártételük megelőzésére, a helyi viszonyok és lehetőségek igénybevételével fel kell ké­szülni. A talajvízutánpótlással kap­csolatosan meg kell említenünk a csíkszentmártoni mtsz példá­ját, amelyben a havazás elle­nére folyamatosan működtet­ték a két esőztető berendezést a réti kaszálókon és a cukorré­paföldeken. Az esőztető beren­dezés működésének eredmé­nyeként a hó nem állt meg a földön, elolvadt, beszivárgott az öntöző­vízzel együtt, ezt kö­vetően a szél szárította is a ta­lajfelszínt, mihelyt szünetelt az esőztetés, mintegy védőréteget hozva létre. Az is bizonyos, hogy a ned­ves hó sokáig nem marad meg a földeken, elolvadás után, ha majd kisüt a nap, gyorsan szá­radnak a földek, lehetővé te­szik a félbemaradt vetés, ül­tetés folytatását. Az időpontot nehéz megjelölni, tény azon­ban, hogy a kalendáriumi idő meglehetősen előrehaladt, e­­zért a kiesés okozta lemara­dás pótlására hatékony szer­vezési intézkedéseket kell fo­ganatosítani. Az előkészített magágyak, a nedvesebb talaj lehetővé teszi a gyorsított mun­kaütemet. Valamennyi terme­lőegységünknek feladata és kötelessége, hogy kihasználja a csapadék következtében te­remtődött kedvezőbb feltéte­leket, és minél rövidebb idő alatt befejezze a vetést. Szakembereink, a helyi vi­szonyok ismeretében, lehetősé­geik maximális kihasználásával kövessenek el mindent, hogy megelőzzék az esetleges fagy­károkat, hogy mielőbb a so­­ron következő növényápolás ké­pezze szántóföldi teendőjüket. BOGOS SÁNDOR Hég egy kis erőfeszítés A felsősófalvi mtsz hegyes­dombos földjein, úgy lehet, több kő terem­t, mint a burgonya, hisz csak az idén tavaszon - mint mondták­­- közel 100 vagon követ gyűjtöttek össze a szán­tókról, s hej, mégis mennyi maradt még ott. De kőszedés után könnyebben rajtolt a traktor, simább lett a vetés, könnyebben dolgoztak az em­berek. Jól is haladt a munka, a sörárpát, zabot a földbe jut­tatták, 50 hektár lent is, és 22 hektár heremag elvetésére is jutott idő. Azt is mondhatnók, hogy ha nem jön közbe a hét váratlan hidege, az eső, a hó, Felsősófalván már kevés ta­vaszi munka maradt volna, hisz a kukorica- és burgonya­vetéshez előkészítették a ta­lajt, trágyáztak, műtrágyáztak, boronáltak is, hogy féken fog­ják a kis csapadékot. A gazda­ság vezetősége szerint, ahogy kitisztul az idő, s megszikkad a föld teteje, nyomban ismét teljes erőből munkához látnak, s napok alatt földbe teszik az 50 hektár burgonyát és 40 hek­tár kukoricát. Érvényes ez a szomszédos másik két gazda­ságra is, ott is a jobb időt vár­ják a mezőgépészek, az masz­­tagok. Parajdon már a burgo­nya fele magágyba jutott (15 hektár van hátra), Alsósófal­­ván 23 hektárnak kell sort húzni. Ezekben is előkészítet­ték a földeket a kukorica el­vetéséhez. A len miatt aggód­nak — a Sóvidék, az udvarhe­lyi zóna hidegsarka — hólevé­­vel vetették, szép zöld a vetés, egy esetleges nagyobb fagy erősen meggyérítené. Április bolondja jelen pil­lanatban veszteglésre kárhoz­tatta a gépeket, a munkaerőt, de a hetes kiesés könnyen pó­tolható. S a három gazdaság eddigi munkáját szemlélve, biz­tosak vagyunk, hogy az utolsó hajrá­n immár a megöntözött földeken sikeres lesz. SÓFALVI ANDRÁS « I­ ttreijSjoaij« /­­smerik a postásról szóló történetet ? Ki nyugdíjas korában a maga írta le­veleket hordta ki naponta. Nem tudott élni a mestersége nélkül. Hegyi Pál tanító is hasonlókép­pen járt. Reggel, éppúgy mint negyvenhárom esztendő minden reggelén, elindult az iskola fe­lé. Várta a gyereklárma, a megszokott katedra, csak az is­kola kapujában állt meg, s kezdett mosolyogni saját ma­gán: nyugdíjas már, nincs itt mit keresnie. Csak éppen a meg­szokás vitte az iskoláig. Szikár, mondhatni sovány ember, távolról sem látszik rajta, hogy negyvenhárom esz­tendeig volt Lámpás tartója egy egész sor falunak. Leginkább Firtosváralján, hol ma is él, s hova mindegyre megtért régebb is. Mosolygós, vidám ember Hegyi Pál tanítóbácsi, életét is olyan könnyedén meséli, mint­ha csak egy kedvenc olvas­mányról beszélne. — 1927-ben végeztem Szé­­lsykeresztúron, s egyenesen­­, Váraljára kerültem. Taní­­tani akartam, nevelni, s most negyvenhárom esztendő eltelté­vel úgy látom, hogy sikerült eredeti tervem, már ahogy mér­legelheti egy ember önmagát. De mondjam csak a fontosabb állomásaimat. 1940-ben Szilágy­ságba helyeztek át, de életem­be alaposan beleszólt a háború. Esténként Tolsztoj műveit ol­vasgattam, hogy aztán egy reg­gelen ott legyen asztalomon a behívó: irány a front. Persze, ha most visszaemlékszem, bizta­tóbbnak érzem mindazt, ami ak­kor velem történt, bár a lövész­­árokban dideregve akkoriban meglehetősen reménytelennek láttunk mindent, még a tanítói hivatást is. Szerencsém volt, „csupán“ fogságba estem, s há­rom esztendő után hazatérhet­tem. Kisebb falvakban voltam tanító előbb Fancsalon, majd Vaskán, aztán Tóhelyen, Cikán, Vadasmezőn,­ majd Kőrispata­kon, Csekefalván, Désfalván. Közben egy-két évre többször hazatértem ide, Váraljára, ebbe az iskolába, amely egyben a művelődési otthona is a falu­nak. S ebben már azt is el­mondtam, hogy nemcsak taní­tottunk negyvenhárom eszten­deig. Hiszen sok helyen egye­düli értelmiséginek számító em­ber voltam, természetes hát, hogy egyedül kellett mindent csinálnom, ami tanítást és mű­velődést jelentett egy faluban. Itt Váralján például szerveztük és irányítottuk a dalárda, a ha­marosan száz éves Dal- és Ol­vasókör munkáját, amit annak idején József János elődöm a­­lapított. Éveken át muzsikál­tam a zenekarral, betanítottam a kórust, felolvasásokat szer­veztünk, színjátszócsoportot a­­lakítottunk, persze magam is játszottam.. Esztendőkig nem volt magánéletem, csupán az iskola és a falu, s talán ma is úgy érzem olykor, hogy nincsen, hiszen nyugdíjazásom után is tanítottam még Cikán. Jobbára aprócska faluk ne­vét említi, olyan helységeket so­rol fel, melyek a Firtos két ol­dalán, s a Kalonda sűrűjében vannak szétszórva, s melyek mindegyike alig nagyobb 150— 200 főnyi lakót rejtő tanyánál. Messze műutaktól ,távol a pezs­gőbb élettől, elzárva közlekedés elől. Olyan falvak, melyek tán jó ezer esztendeje alig változtak valamit, külsőleg persze, hiszen a belső változást Hegyi Pál és a hozzá hasonló tanítóknak há­la, bármikor lemérhettük. Nem volt bizony kényelmes ez a ta­nítósors. Cseppet sem. Volt úgy, hogy Hegyi Pál napi húsz ki­lométert is elgyalogolt iskolájá­ig, s volt úgy is, hogy hiába várta haza vacsorával felesége. Most, negyvenhárom esztendő után úgy beszél mindenről mintha nem lett volna más út­ja, mintha eleve elrendeltetett életet élt volna. Persze, hiszen kötelességének érezte mindig is a helytállást ott ,ahová sodorta az élet. S a kötelességet nem valami szépen fogalmazott frá­zisokkal magyarázza. Csupán úgy, hogy mindig a falut nézte, a lakóit, sose a maga érdekeit. Furcsa dolog, de bárhogy is nézzük, semmi ünnepit nem találunk ebben az életútban. Hiszen Hegyi Pál vasárnapjai is olyan hétköznapok voltak, mint kaszásnak a sarjúzás. Nem ünnepeket keresett, hanem ün­nepeket teremtett azoknak, a­­kiknek tudása ápolását vállalta ifjú korában, végeredményben azt, hogy életét a falu népe műveltsége fejlesztésének szen­teli. A példaképek nem vasár­napi ünneplő ruhában feszen­genek a követők előtt. Hogy mit érez az ember Hegyi Pál házában, azt nehéz egyszuszra megfogalmazni. Érzi a gerincet, mi tartotta a falu lakóit, két háború közti időszak sokszor elkeseredett, kilátástalan vilá­gában. S később, az új ország­építő lelkesedésben. Tartották a nyelvet, az ősöktől átmentett szokásokat, tartották magukat egy olyan viharban is, ami min­dent, csak jót nem ígért. Talán még mindig nem törlesztettünk érdemben a Hegyi Pál nemze­dékének kötelező köszönet és hála dolgában. Valami adósság­­félére gondolok, ami távolról sem anyagi természetű. Inkább olyasmi, hogy a járt úton ké­sőbbi nemzedékek is legalább olyan egyenesen, olyan felké­szülten és olyan tartással lép­kedjenek. Amire, sajnos, nem­igen találni gyakori példát egy­két helyen. Hegyi Pál elvégezte az elvég­zendőit. Becsülettel, úgy aho­gyan álmodta negyvenhárom esztendővel ezelőtt, amikor dip­lomával a hóna alatt kilépett a keresztúri képzőből. (Nem lenne érdektelen megnézni, hogy ab­ból a képzőből hányan léptek ilyen hivatástudattal a világos­ságterjesztés útjára, s azt sem ártana felmérni, hogy hányan élnek még így. Hegyi Pál mód­ján: nyugdíjban, de friss szel­lemi erőben.) Az elismerést persze a tanítványok dicsérete jelenti elsősorban. S valahány­­nyal beszéltem Csekefalván, Váralján, Székelypálf­alván, az emlékekből egy határtalan sze­retet és ragaszkodás fényét lát­tam. Mert a negyvenes korú nemzedék szájából nemegyszer hallani így a kezdő mondato­kat : „Annak idején, mikor He­gyi Pali tanítóbácsi volt a fa­lunkban. ..“ Mintha korszakot jelentett volna egy emberöltő fellegvonulásaiban az iskola­­mesteri élet. S amikor már a tanítványok tanítványait is ez­rekben lehet számolni, vala­hogy meg lehet érteni ennek a negyvenhárom évi hétköznap­nak az igazi értelmét. Hegyi Pál Firtosváralján él, de negy­venhárom esztendei munkássá­ga mindannyiunké. Még akkor is, ha valamennyiünket nem ta­nított. Ámbár, a dolgok mélyén úgy áll a helyzet, hogy mind­annyiunk tanítómestere is. S csak azt sajnálom, hogy nem láthattam akkor, mikor megállt az iskola kapujában és moso­lyogva megcsóválta fejét. Az a mosoly egy emberi méltóság mosolya volt. SZOVATAI KÁROLY Negyvenhárom esztendei munkás hétköznap E hírek­ lőször akkor figyeltem fel a fenyédi általános iskolára, ami­kor nem mindennapi dísz került homlokzatára: régi, faragott kapuív a bejárat fölé, oldalt megfogta a szemet indáival, szép virágaival a zábé. S mint minden iskola, a fenyédi is most csendes napjait éli. Vigyázat, az eseménytelenség látszólagos! Ele­gendő pillantást vetni a tanulók vakációs munkájára s kész a szen­tencia: azok a gyerekek derekasan dolgoznak. Mert hat hektár le­gelőt takarítottak, ez összesen négyszázötven munkaóra. Aztán har­minc áron a cirokszárat is takarítani kellett, a melegágyban szor­galmasan serkent a s­rifiol, a paradicsom, a káposzta, azt ápolni ajánlatos. S mindezek tetejébe kiégett villanykörtét, rongyot, papír­­hulladékot, ócskavasat gyűjtöttek. Ez lenne hát a fenyédi vakációs eseménykrónika. Derűlátó vagyok ilyenkor tavasszal, tudom, a töb­bi iskola pionírjai és iskolásai is kitettek és kitesznek magukért, pontban. Ebben az órában min­den: épületanyag, hozzáértés, munkáskéz is készen áll az é­­pítkezések megkezdéséhez.­­ Hosszú tél után... Végre is­mét megnyílt a Csíkszeredai Jég­pálya-negyed kenyér- és tejki­oszkja. Ellátó-elárusító dolga: tényleg megkönnyíteni a ne­gyed lakóinak vásárlódélután­jait... Y Víz a Sóvidéken. Alsósófal­­ván a napokban fejezték be a két kilométeres hosszúságú víz­vezeték építését. Civilizáltabb, könnyebb lett az élet ebben a faluban. ESEMÉNYEK : Vlahical találkozó. Tegnap délután a vlahicai vasmunká­sokkal találkoztak a Csíkszere­dai, a székelyudvarhelyi és a székelykeresztúri képzőművé­szek. A hallgatónak­ meghívott­­nak egyaránt hasznos találkozó meglepetése: a képzőművészek a helyszínen elkészített villám­portrékkal ajándékozták meg a vasasokat.­­ A nyárra gondolva. Tegnap zárult Parajdon a turisztikai egységek vezetőinek négynapos szakmai továbbképzője. A fel­készítő napirendjén elméleti és gyakorlati jellegű kérdések sze­repeltek. A résztvevők különös gonddal tárgyalták meg a ke­reskedelemre vonatkozó leg­újabb rendeleteket, egyáltalán sok szó esett a vendégfogadás­ról, a kiszolgálásról.­­ Ismét megyénkben George Sbârcea, Toplicán —­ ahova meghitt gyerekkori emlékek fű­zik — találkozott olvasóival a neves muzikológus és író. T Bővül Siménfalva kereske­delmi hálózata. Új kereskedelmi egység T- egy borkóstoló (mondják borpincének is) épí­téséhez kezdenek a községhez- A rovatot szerkesztette: OLÁH ISTVÁN Lapunk 4. oldalán. Május­­ köszöntésére kereskedelmi dolgozók újabb munkasikerei Mint ismeretes, megyénk kereskedelmére az elmúlt é­­vek folyamán egyre nagyobb feladatok hárultak. A gyors­ütemű iparosítás megváltoz­tatta a városok arculatát, ug­rásszerűen duzzasztotta ezek lakosságát, mindez egyre na­gyobb követelményeket tá­masztott a kereskedelem dol­gozóival szemben. És elmond­hatjuk, hogy ők mindvégig igyekeztek becsülettel helyt­állni, úgy megszervezni az áruellátást, hogy sikerüljön ki­elégíteni a lakosság növekvő igényeit, még a régi, örökölt korszerűtlen kereskedelmi há­lózat keretében is. Ma már egyre jobban a követelmé­nyekhez igazodik a kereskede­lem anyagi ellátottsága is, új üzletházak épülnek városon és falun egyaránt, nagyobb gondot fordítanak a keres­kedelmi munka minőségére , s mindez olyan tevékenysé­gi terület, amelynek eredmé­nye meglátszik a tervmutatók alakulásában. Érdekes adat, hogy az idén, az év első har­madában érte el a leggyor­sabb növekedési ütemet me­gyénk kereskedelme: a múlt év hasonló időszakához vi­­szonyítva ez az ütem 114,1 százalék volt. Ugyancsak az első évnegyed tervmutatói közé tartozik, hogy a keres­kedelem eladási tervét az említett időszakban 102,6 szá­zalékban teljesítette, terven felül közel 57 ezer lej értékű árut adva el a lakosságnak. Ebből csupán a helyi keres­kedelmi vállalatok 35 ezer lej értékű árut értékesítet­tek. Az első negyedévi terv­­feladatok jelentős túlszár­nyalásához hozzájárult va­lamennyi kereskedelmi ága­zat, hisz mind a helyi keres­kedelmi vállalatok, mind a fogyasztási szövetkezetek, a zöldség- és gyümölcsértékesí­tők, a megyei turisztikai hi­vatal jelentős többleteladást értek el. Közeleg Május elseje, a munka napja, a munkásosz­tály nemzetközi összetartásá­­nak az ünnepe. Jó alkalom a munkasikerek felmérésére, arra, hogy miként teljesítik az idei év két történelmi je­lentőségű eseményének , hazánk felszabadulása XXX. évfordulójának és a Román Kommunista Párt XI. Kong­resszusának­­ tiszteletére tett vállalásaikat a kereskedelem dolgozói is. Az elért eredmé­nyek biztatóak. A közeljö­vőben a megyei kereskedelmi hálózat újabb egységekkel bővül: nemsokára átadják rendeltetésének Csíkszereda új nagyáruházát, a fogyasztá­si szövetkezetek megyei szö­vetsége beruházásai kereté­ben pedig egyre több köz­ségben épít korszerű általá­nos áruházat. Mindez termé­szetesen új feladatokat jelent a kereskedelmi dolgozók szá­mára is, akik továbbra is sze­retnék gyarapítani munkasi­kereiket, amelyeknek jelen­tőségét mi, a vásárlók, nap mint nap érezzük. SZÉKEDI FERENC A Varsói Szerződés tagállamai Politikai Konzultatív Bizottsága tanácskozásának • • KÖZLEMÉNYE Április 17-én és 18-án tanács­kozást tartott Varsóban a Var­sói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződésben részt vevő álla­mok Politikai Konzultatív Bi­zottsága. A tanácskozáson részt vettek: Bulgária Népköztársaság ré­széről — Todor Zsivkov, a Bol­gár Kommunista Párt KB első titkára, Bulgária Népköztársa­ság Államtanácsának elnöke, a küldöttség vezetője, Sztanko To­­dorov, a BKP KB Politbürójá­­nak tagja, a BNK Miniszterta­nácsának elnöke, Konsztantin Tellalov, a BKP KB titkára, Pe­­tar Mladenov, a BKP KB tagja, a BNK külügyminisztere, Milko Balov, a BKP KB tagja, a BKP KB első titkára kancelláriájá­nak igazgatója. A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság részéről — Gustav Hu­­sak, a Csehszlovákiai Kommu­nista Párt KB főtitkára, a kül­döttség vezetője, Lubomir Stro­­ugal, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSSZK kormányának elnöke, Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára, Bohuslav Chnoupek, a CSKP KB tagja, a CSSZK kül­ügyminisztere, Antonin Vavrus, a CSKP KB nemzetközi osztá­lyának vezetője. A Német Demokratikus Köz­társaság részéről — Erich Ho­­necker, a Németországi Szocia­lista Egységpárt KB első titká­ra, a küldöttség vezetője, Willi Stoph, az NSZEP KB Politbü­­rójának tagja, az NDK Államta­nácsának elnöke, Horst Linder­­mann, az NSZEP KB Politbüró­­jának tagja, az NDK Miniszter­­tanácsának elnöke, Herman A­­xen, az NSZEP KB Politbürójá­­nak tagja, a KB titkára, Oskar Fischer, az NSZEP KB tagja, az NDK ideiglenes külügymi­nisztere, Paul Markowski, az NSZEP KB tagja, az NSZEP KB nemzetközi osztályának ve­zetője, a­­Lengyel Népköztársaság ré­széről , Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára, a küldöttség vezetője, Henryk Jablonski, a LEMP KB Politbürójának tag­ja, az LNK Államtanácsának elnöke, Piotr Jaroszewicz, a LEMP KB Politbürójának tagja, az LNK Minisztertanácsának elnöke, Stefan Olszowski, a LEMP KB Politbürójának tag­ja, az LNK külügyminisztere, Ryszard B­relek, a LEMP KB Titkárságának tagja, a LEMP KB nemzetközi osztályának ve­zetője, Románia Szocialista Köztársa­ság részéről — Nicolae Ceauşescu, a Román Kommu­nista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke, a küldöttség vezetője, Manea Mănescu, az RKP KB Végre­hajtó Bizottságának tagja, Ro­mánia Szocialista Köztársaság kormányának első minisztere, Ștefan Andrei, az RKP KB tit­kára, George Macovescu, az RKP KB tagja, Románia Szo­cialista Köztársaság külügyei­(Folytatás a 2. oldalon) Nu se împrumuta acasă." EZ TÖRTÉNT A NAGYVILÁGBAN ■ Manea Mănescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja. Románia Szocialista Köz­társaság kormányának első minisztere április 18-án találkozott Alekszej Kosziginnel, az SZKP KB Politbürójának tagjával, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnökével. A ta­lálkozón a felek megvitatták Románia Szo­cialista Köztársaság és a Szovjetunió gazda­sági együttműködésének problémáit.­­ A Biztonsági Tanács csütörtökön, a hé­ten immár harmadszor ült össze, hogy meg­vizsgálja az azzal kapcsolatos panaszt, hogy az izraeli hadsereg április 13-ra virradó éj­szaka támadást intézett több libanoni falu el­len. A Reuter és az Associated Press szerint a tanács egy általánosan elfogadható határo­zattervezet kidolgozásán munkálkodik. ■ A Német DK és Guinea-Bissau Köztár­saság kormánya elhatározta, hogy nagykövet­ségi szinten felveszi a diplomáciai kapcsolatot. ■ A Huari Bumedien kubai látogatásának végén kiadott kubai-algériai nyilatkozat töb­bek közt hangsúlyozza, hogy a két ország erő­síteni fogja harcos szolidaritását, és kölcsö­nösen támogatja egymást a nemzeti építés forradalmi művében­■ Nicolae Agachi fémipari miniszter áp­rilis 15 és 19 között látogatást tett a Szov­jetunióban, s tárgyalt különböző gazdasági minisztériumok vezetőségével az 1970-ben a­­láírt kormányegyezményben előirányzott komplex gépberendezések leszállításával ösz­szefüggő kérdésekről, valamint új hasonló e­­gyezmények megkötéséről 1975—1976-ra.­­ Franciaországban pénteken hivatalosan megkezdődött az elnökválasztási kampány. Az alkotmányos tanács a jelölések érvényes­ségének megvizsgálása után a választások május 5-én sorra kerülő első menetére 12 je­löltséget hagyott jóvá. , B Győzelemmel ért véget a Kókuszai Denshin Denwa (KDD) japán telefon- és táv­írótársaság több mint 4000 alkalmazottjának sztrájkja. A KDD vezetősége teljesítette a munka- és az életkörülmények javítására vonatkozó követeléseket. B Pénteken háromnapos hivatalos látoga­tásra Algírba érkezett Willy Brandt nyugat­német kancellár. B A népességi világkonferencia latin-ame­rikai előkészítő összejövetelén pénteken vég­legesítették a négy alapdokumentumot és a nemzetközi akcióterv tervezetét. A dokumen­tumokat a bukaresti konferencia munkála­tain terjesztik elő.­­ Washingtonban befejeződött a 28 latin­amerikai és karib-tengeri külügyminiszter ta­lálkozója Henry Kissinger amerikai külügy­miniszterrel. Az összejövetelről kiadott közös közlemény rámutat, hogy a munkálatok az összes rész­vevők egyöntetű véleménye szerint új sza­kaszt jelentenek a közös érdekű kérdések rendezésének útján.

Next