Hargita, 1974. május (7. évfolyam, 102-107. szám)
1974-05-01 / 102. szám
1974. MÁJUS 1. SZERDA Nicolae Ceauşescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke köszönetet mondott a párt-, állami és társadalmi szerveknek és szervezeteknek, valamint az összes dolgozóknak, akik gratuláltak neki Románia Szocialista Köztársaság elnökévé történt megválasztása alkalmából „Meleg köszönetet mondok ezen az úton a megyei, municípiumi és városi pártbizottságoknak, a minisztériumoknak és központi állami intézményeknek, a pártszerveknek és -szervezeteknek, a tömeg- és társadalmi szervezeteknek, az összes párt- és állami aktivistáknak, a kommunistáknak és az egész ország dolgozóinak — munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, férfiaknak és nőknek, fiataloknak és idősebbeknek, románoknak, magyaroknak, németeknek és más nemzetiségűeknek — akik levelekben és táviratokban gratuláltak és jókívánságaikat fejezték ki Románia Szocialista Köztársaság elnökévé történt megválasztásom alkalmával. Ezekben a levelekben annak a szeretetnek és bizalomnak a kifejezését látom, amelyet az egész nép táplál a Román Kommunista Párt — társadalmunk vezető politikai ereje iránt, a párt marxista-leninista politikája iránt. Biztosítom mindazokat, akik nekem írtak, az egész népet, hogy a köztársasági elnökké történt megválasztásom alkalmával mondott eskü szellemében a jövőben is mindent megteszek, hogy hűséggel szolgáljam szocialista nemzetünk haladásának és felvirágzásának ügyét, fáradhatatlanul küzdök a párt és az állam bel- és külpolitikájának, a szocializmus és a kommunizmus hazánk földjén való építése nagyszerű eszményeinek a legjobb körülmények közötti megvalósításáért". NICOLAE CEAUŞESCU Románia Szocialista Köztársaság elnöke MINDIG AZ első om —• Javában tartott még az építkezés, amikor a gyárhoz kerültem — mondja CSIBI JÓZSEF, a gyergyóremetei Tejporgyár pártalapszervezetének titkára. Ha utánaszámolok, ennek nemsokára éppen húsz esztendeje. Azóta egyfolytában itt dolgozom. Jóban-rosszban együtt maradtam az emberekkel. Sokat dolgoztam. Sokat dolgozott mindenki. Ha a két évtized emlékeiről kérdez, én a legelejével kezdeném. 1954 októberét sohasem fogom elfelejteni. Akkor láttuk először értelmét az egész nagy építkezésnek. Amikor az ország első nagy tejporgyárában becsomagoltuk az első doboz készterméket. Addig csak sejtettem, milyen lehet a tejpor. Remetén készített tejport láttam először életemben. Emlékszem, volt egy örökké komor szerelőmérnök, de amikor működni, termelni kezdtek a berendezések, ez az ember is együtt nevetett velünk. Egyszerre elmúlt az idegessége, idegenkedése, felszabadultan, jóízűen kacagott. Éppen olyan örömmel, mint mi. Hát ezt az emléket nem lehet elfelejteni. Ettől apillanattól számítom a gyárhoz tartozásomat, ez volt az a pillanat, amely igazából összekovácsolta munkaközösségünket. Csibi József azóta is a Tejporgyár karbantartó műhelyében dolgozik. A hajdanvolt ditrói szakiskola sok más végzettjével együtt. És abban az iskolában nem adták ingyen a bizonyítványt, ma is jónéhány ditrói épület őrzi az egykori szakiskolások lendületét, mesterségbeli tudását. A Tejporgyárban sem vallottak szégyent. Alkatrészhiány miatt sohasem állnak a gépek, a javításokat menetközben végzik, ne lássa kárát a termelés a karbantartók munkájának. Társai már húsz évvel ezelőtt felfigyeltek szervezőkészségére. A KISZ szervezet alakuló ülésén a bárótagok sorába választották, pár év múltánaz ifjúsági szervezet élére került. Hat évig volt a KISZ szervezet titkára. Időközben egyéves tanfolyamon gyarapította politikai ismereteit. 1965 óta a pártalapszervezet titkára, tavaly ötödízben választották be az alapszervezet burájába, ötödikszer bízták rá a titkári teendők elvégzését. Nagyon röviden ezek lennének életének főbb állomásai. Nem a rendkívüli események, a rendkívüli cselekedetek jellemzik életútját. Inkább a szívósság, a konok kitartás, a töretlenül megőrzött fiatalos munkakedv. A pártos elkötelezettség. — Nyolcvan tagja van alapszervezetünknek. Ők jelentik a Tejporgyár lüktető életerejét, nemcsak a szervezeti munkában jeleskednek, nincs olyan esemény üzemünkben, ahol ne lennének jelen. És mindig az első sorban. De ezzel nem akarok dicsekedni, természetes igény, követelmény, hogy a pártalapszervezet motorja legyen valamennyi munkaközösségnek. Hogy formálják az emberek magatartását, gondolkodását. Személyes érdemekről sem szeretnék szólni. Nem egyedül vezetem a pártalapszervezetet. Ezt még a baráról sem mondhatnám el. A közgyűlések napirendi pontjait a tagság javasolja. Nem egy két ember meglátásai szerint bontakozik ki a szervezeti élet, az össztagság véleménye a döntő, az irányt jelölő. Ez a magyarázata annak, hogy mindig a legidőszerűbb kérdéseket vitatjuk meg az alapszervezet közgyűlésein. Olyan kérdéseket, amelyek megoldásához feltétlenül szükség van a kommunisták tapasztalataira, éleslátására, így a határozatok valóra váltásában is teljesebb a részvállalás, hisz az alapszervezet minden tagja világos, pontosan ismert feladatokkal, meggyőződéssel, vitaképesen indul munkába, akkor is, amikor eseménytelen hétköznapok várnak rá, s akkor is, amikor váratlan helyzetekbe kerül. Ezek a kommunisták legjobb fegyverei, nélkülük nem állhatnának helyt az első sorokban, ott, ahová a maguk választotta kötelességek naponta szólítják őket. Persze, a belső pártdemokrácia következetes érvényesítése nem zárja ki, mi több, egyenesen feltételezi, hogy a párttitkár következetesen teljesítse kötelességeit, hogy személyes példával járjon elől a pártfeladatok valóra váltásában. Szervezőkészség, megalapozott politikai-ideológiai felkészültség, jó adag erélyesség igényeltelik a titkári teendők elvégzéséhez. S az ezekből eredeztethető tekintély. Akkor a titkár személy szerint is motorja lehet a pártmunkának, hozzáértéssel vezetheti, irányíthatja a kommunisták, az egész munkaközösség tevékenységét. Csibi József, a remetei Tejporgyár pártalapszervezetének titkára rendelkezik mindezekkel a vonásokkal. Csakis ez lehet a magyarázata ötszöri újraválasztásának. BORBÉLY LÁSZLÓ Emberek, tettek szabadságunk 30. esztendejében A LEGJOBBAK, A LEGÜGYESEBBEK — A mezőgépészek megyei szántóversenye — A borzsovai nagymező még soha nem látott ennyi traktort egyszerre, ilyen lázas sürgés-forgást, mint amilyennek tegnap tanúja lehetett. Immár másodszor állnak rajthoz nagyszerű mezőgépészeink legjobbjai, hogy ismételten bizonyságot tegyenek szakmai tudásukról, rátermettségükről, ügyességükről. Mert kell ide mind a tudás és rátermettség, mind pedig az ügyesség. Csak a verseny előkészületeit nézve döbben rá a szemlélődő, hogy nem is olyan egyszerű szántani. Mennyi ága-boga is van ennek a munkának. Össze kell vettetni a barázdákat? Igen, de hogyan, hogy középen ne képződjék bakkház, mert az csúnya is, meg aztán akadályozza a későbbi munkát, az eke után következő gépek feladatát. De az is fontos — és mindenek előtt legfontosabb —, milyen mély lesz a felszántott réteg, egyenletesek a sorok, avagy jobbra-balra dülöngélnek? Csinja-binja van mindennek. A versenyzőkben feszülő izgalom még forróbbá teszi az amúgy is meleg utolsó áprilisi napot. Már ülnének a nyeregbe, már indítanák is gépeiket, de előbb elméleti tudásukról kell számot adniuk. Hová is kell tenni azt az x-et? Melyik helyes a három lehetséges felelet közül? Van ott sokféle kérdés, amit egy jó mezőgépésznek tudni kell, idő pedig kevés a gondolkodásra. Előbb bátortalanul, majd egyre gyorsabban kerülnek papírra az x-ek. Gyors kiértékelő, az első szakasz lezárult. A versenyek ebben a szakaszában a homoródszentmártoni Lajtai Károly bizonyult legjobbnak. A lehetséges 20 pontból 18 és felet szerzett meg. Megyénk legjobb mezőgépészei közül április utolsó napján a 14 legjobb állt sorompóba eldönteni, kit illet a legeslegjobb cím, ki mestere szakmájának, ki fogja képviselni megyénket az országos versenyen ... és ki tudja — miért ne lehetnénk optimisták? — talán a nemzetközin is. Miért csak a hargitai burgonyának leegyen országos híre, miért ne lehetne mezőgépészeinknek is, akik ültetik, gondozzák, fészkeiből ismét felszínre hozzák megyénk kenyerét — a burgonyát? A borzsovai nagymezőn 14 mezőgépész állt rajthoz a májusi nagy ünnepet megelőző napon, hogy az itt elért eredményekkel is méltón köszöntsék a dolgozóit szolidaritásának napját. És — ha majd véget ért a verseny, elmúltak az izgalmak — ismét barázdába álljanak, ismét vontassák a vetőgépeket, ismét dolgozzanak sokszáz társukkal együtt ezen a napon is, mint teszik máskor, az évnek mind a 365 napján. A bőségesebb termésért. Május ünnepét mezőgépészeink felbúgó traktorjaik hangjával köszöntik, mi pedig őket köszöntjük. A verseny győzteseit és velük együtt megyénk valamennyi mezőgépészét. BOGOS SÁNDOR A VERSENY GYŐZTESEI : 30 éven aluliak korcsoportja : 1. Kedves Béla (Ditró), 2. Tamás Károly (Farkaslaka), 3. Barabás László (Gyergyószentmiklós; 30 éven felüliek korcsoportja : 1. Lajtai Károly (Homoródszentmárton), 2. Kovács Ferenc (Csíkszentmárton), 3. Jakab Ernő (Székelyudvarhely) . Közlekedés : 1. Antal Imre (Csíkszentkirály), 2. Gagyi Dénes (Székelykeresztúr), 3. Bíró Lajos (Kányád). Pár perc és feldübörögnek a traktorok Még egy mozdulat, még egyet húzni az állítócsavaron (Felvételünkön: Lajtai Károly) Versenyzők és versenybírák a rajtot jelző sípszót várják 3. OLDAU — HARGITA MARTON ÁRPÁD : Üzem Vasmunkások és művészek kézfogása — jó volt —, búcsúztak el egymástól a Csíkszeredai, a székelyudvarhelyi, a gyergyószentmiklósi, a székelykeresztúri, vagy éppen a gyímesfelsőloki képzőművészek, akik részt vettek a vlahicai találkozón. Azok is, akik nem bíztak a rendezvény sikerében, akik bevallott szándékkal, kizárólag a megbeszélés kedvéért szegődtek egyik vagy másik csoporthoz, végül elővették a mappát, vagy papírt, szerszámot kértek a kollégától és kedvvel rajzoltak, festettek. S a rövid idő alatt kiállításra való anyag gyűlt össze, munkásportrék, tájképek, kompozíciók, amelyekben a vlahicaiak magukra, életük egy-egy mozzanatára ismerhettek rá. És kiállítás is lett a dologból, annál is több: amikor Fábián Irma, a vlahicai Művelődési Ház igazgatónője arra kérte a művészeket, hogy adományozzák ezt az anyagot a városnak, amely a vasmunkások, a bányászok egyik megszokott munkanapjából ihletődött, valamennyien örömmel ajánlották fel ceruza- és tusrajzaikat, avagy festményeiket — épp hogy megszáradt a festék azokon. Több szempontból is értékes a vlahicaiak elhatározása szerint immár állandó kiállítás anyaga. Bár csupán két-három óra állt Antal Imre, Bodó Levente, Boér Lenk Ilona, Gaál András, Ferencz Ernő, Maszelka János, Márton Árpád, Karancsi Sándor, Kiss László, Kovács Dénes, Lövér Elek, Székely József, Zsigmond Márton és művészkollégáik rendelkezésére, valóban művészi élményt nyújtó munkákat alkottak. A mozaikszerűen összeálló anyagban aztán felismerhetni a megyei képzőművészet jellemvonásait, tendenciáit, rá lehet ismerni egyéniségeire. Például sokan rajzolták-festették meg a régi, muzeális értékű, de ma is működő vashámort. De csupán az őszinte hangvétel és nyilván, a téma közös, a megye képzőművészetének ismerője azonnal ráismer az alkotóra. Az ismerkedők eligazítására ott vannak a szignók, neves, akár fiatal képzőművészeink aláírásai. A meggondolkoztatóan kevés kiállítást látott (Gy. Szabó Béla és egy másik művész kiállítására emlékeznek itt, az utóbbi nevét már nem tudták felidézni) vlahicai közönség éppen a kiállítás anyagát szemlélgetve, talán értékeit felfedezve, indulhat el a megye képzőművészetének, s bátran állíthatjuk, korunk képzőművészetének megismerése útján. Ezt folytatni kell. A megyei fiók vezetőségének, a Szocialista Nevelési és Művelődési Bizottságnak, a Csíkszeredai Múzeumnak (külön ki kell emelnünk János Pál múzeumigazgató szervezői érdemeit) közös kezdeményezése komoly és igen értékes lehetőségeket villantott fel. Egyébként több művész javasolta, hogy más megbeszéléseiket is hasonló környezetben, „munkalátogatással" egybekötve szervezzék meg. Amiből nyernek a művészek is, a vendéglátók is. A vlahicai kézfogást megörökítették, és a táj, a város, a vashámor, a hírneves Vasüzem, a többek számára első ízben látott vascsapolás, a megismert munkamozzanatok látványa, élménye, remélhetőleg, nem alszik ki egyhamar, újabb alkotásokká érik. VASI JÓZSEF BODÓ LEVENTE: Torki KOVÁCS DÉNES: A régi vashámorban