Hargita, 1974. július (7. évfolyam, 114-117. szám)
1974-07-06 / 114. szám
VERSENYKRÓNIKA Hat munkás hónap telt el a történelmi jelentőségű eseményekben gazdag esztendőből. Ipargazdasági egységeinkben ilyenkor számvetést készítenek az elért eredményekről, a további tennivalókról. Az idén megkülönböztetett jelentősége van a szokásos számvetésnek : az adott szó teljesítése többre kötelezett, mint bármikor. Az igény, hogy a gyorsan fogyatkozó napok során tartalmasabbá tegyük a hazánk fasiszta iga alóli felszabadulása K0 évfordulójának, illetőleg pártunk XI. kongresszusának tiszteletére bontakozott nagyarányú szocialista munkaversenyt, olyképpen, hogy ötéves tervünk határidő előtti teljesítésének konkrét feltételeit teremtsük meg. És ipargazdasági egységeink kommunistái, összes dolgozói, vállalásukhoz híven, jó munkát végeztek az év első felében. Megyei viszonylatban több mint 5,9 millió lej értékben teljesítették túl a június hó napra eső össztermelési tervet, ezáltal teljes mértékben sikerült behozniuk az előző időszakban bekövetkezett lemaradást. A megye iparának dinamikus fejlődésére jellemző, hogy a múlt év hasonló időszakához viszonyítva, több mint 403,5 millió lej értékben növekedett az össztermelés volumene Az első félévre eső tervfeladatok teljesítésében jelentős részt vállaltak az alábbi vállalatok : — a Csíkszeredai fakitermelő és szállító vállalat munkaközössége több mint 23,5 millió lej értékben — a toplicai Fakitermelő és -feldolgozó kombinát több mint 4,9 millió lej értékben — a székelyudvarhelyi Cérnagyár munkaközössége több mint 2,9 millió lej értékben — a Csíkszeredai Gyapjúfonoda mintegy 2,9 millió lej értékben — a Megyei Helyiipari Vállalat munkaközössége pedig több mint 5,9 millió lej értékben teljesítette túl az említett időszakra eső össztermelési tervét. Az ipargazdasági egységekben kibontakozott szocialista munkaverseny eredményességére vonatkozóan sokatmondó számadat : megyei viszonylatban több mint 10,3 millió lej értékben teljesítették túl az év első felére eső árutermelési tervet. Ipari egységeink többek között 160 tonna dúsított vasércet, közel 900 tonna szürke nyersvasat, több mint 5,5 millió lej értékű villamossági berendezést, 841 tonna élelmiszeripari felszerelést, 1755 köbméter fenyőfűrészárut, 1711 köbméter bükkfűrészárut, 544 köbméter rétegelt lemezt, 423 ezer lej értékű bútort gyártottak terven felül; ily módon hozzájárultak ahhoz, hogy sok más ipargazdasági egység — megrendelőik — sikeresen teljesíthessék feladataikat. Kiváló teljesítményt ért el a Kisipari Szövetkezetek Megyei Szövetségének munkaközössége, június 30-án teljesítette az ötéves terv első négy évére eső árutermelési és szolgáltatási tervét. De ipari egységeink mind eredményesebben vesznek részt az anyagi javak nemzetközi körforgásában is. Megyei viszonylatban 101 százalékban teljesítették az első félévi kiviteli tervet. A megye iparának kommunistái, összes dolgozói tudatában vannak, hogy ezek az eredmények korántsem egyenlőek maximális teljesítményük értékével. Ezek az eredmények, egyidejűleg, számos, nem eléggé kihasznált, belső tartalékra is felhívják a figyelmet. Ezek értékesítésével pedig gyarapodnak a lehetőségek az esztendő két kiemelkedő eseményének tiszteletére tett terven felüli vállalások maradéktalan teljesítéséhez, illetve túlteljesítéséhez. Csongor József FÉLÉVI SZÁMVETÉS AZ ÉPÍTŐTELEPEKEN A napokban elkészült a beruházások első félévi mérlege is. Nézzük meg, mit is mutatnak a számadatok: megyei viszonylatban az időszakra eső beruházási tervnek 93,4, az építkezésiszerelésinek 98, a gépberendezés szerelésinek pedig 91 százalékban sikerült eleget tenni. Tehát a tervfeladatok teljesítése kedvezőtlenül alakult. Igaz ugyan, hogy az esetek túlnyomó többsége nem az utóbbi két hónapban sikerült fokozni az ütemet, de ez nem volt elégséges a megelőző időszakokban bejegyzett lemaradások behozásához, így nem sikerült néhány fontos ipari létesítmény átadási határidejét sem tiszteletben tartani. Ezek közé tartozik a Csíkszeredai sörgyár, a csíkszentkirályi borvíztöltöde, a toplicai faforgács-lemezgyár (ez utóbbinak már a második határideje maradt papíron !), a Hargita bányavállalat kaolin feldolgozó részlege, a székelyudvarhelyi faforgács-lemezgyár, úgyszintén a Csíkszeredai faipari cserealkatrészgyár múst évről elmaradt kapacitásait is csak részlegesen helyezték üzembe, így nem kerültek be a gazdasági körforgásba olyan anyagi alapok, amelyek az elmúlt időszakokban hozzá kellett volna járuljanak megyénk gazdasági erejének fokozásához, az előállított javak gyarapításához. Persze, a kialakult kedvezőtlen helyzetet előbb-utóbb meg fogja .érezni“ a termelés mérlege is (hisz az évi össztermelési feladatok kijelölésénél figyelembe vették az új objektumok átadási határidejét). Íme, miért kell mindent megtenni annak érdekében, hogy az átadások ne húzódjanak el és a jelenlegi veszteséget pótolni lehessen a műszaki-gazdasági paramméterek elérésének időszakában. Nem haladhatunk a „mostmár úgyis mindegy“ vonalán, mert minden egyes napi további kiesés nehézségeket gördíthet a tervfeladatok sikeres teljesítésének útjába, végsőtokön veszteséget okoz a nemzetgazdaságnak. Hangsúlyozni kívánjuk a probléma e vetületét annál is inkább, mert a szakemberek becslése szerint egyik-másik helyen (pl. a Hargita bányavállalatnál) a lemaradást — sajnos — hónapokban kell hogy „számoljuk“. De nemcsak az átadási határidők napolódtak el, komoly lemaradások mutatkoznak olyan gazdasági egységeknél is, ahol a későbbiek során esedékes az üzembehelyezés. A Csíkszeredai traktoralkatrész-gyárnál az első félévi beruházási tervet csak 42,2, az építkezési-szerelésit 62 3, a vlahicai vasüzemnél 65,5, illetve 72, a megyei turisztikai hivatalnál 66, illetve 55,3, a Csíkszeredai fakitermelési és -szállítási vállalatnál 76,4, illetve 93,7, a toplicai kötöttárugyárnál 77,3, illetve 80 százalékban teljesítették. Hasonlóképpen kedvezőtlenül alakultak a megyei néptanács egyes beruházásai valamint egyes mezőgazdasági beruházások. Ahol viszont kellő felelősséggel és alapossággal foglalkoztak a beruházások kérdésével, és ahol megvolt a gyümölcsöző együttműködés, az eredmények sem várattak magukra. Ilyen vonatkozásban meg kell említenünk a megyei húsipari vállalat, a tejipari vállalat, a Csíkszeredai gyapjúfonoda eredményeit. Térjünk azonban vissza a lemaradások okaira. A cikkünk elején említett számadatok összevetéséből is kitűnik, hogy a beruházási tervek teljesítésének kedvezőtlen alakulása, mindenek előtt a gépi berendezések szerelése megkezdésének a „számlájára“ írható. De nemcsak a szerelés késett meg, hanem általábanbonyodalmak támadtak a szóban forgó berendezések biztosítása terén. Ezt pedig a beruházási munkálatok nem eléggé alapos, körültekintő előkészítésére vezethetjük vissza. Sajnos ezen már segíteni nem lehet, csupán a jövőre nézve vonhatjuk le a tanulságokat (ugyan hányadszor hangsúlyozzuk már ennek szükségességét !). Balánbányán a szerelésre esedékes 5,5 millió lej berendezésből alig 2,1 millió lejnyi került a helyére, a toplicai kötöttárugyár esetében a 600 000 lejes terv papíron maradt, mint ahogy a Csíkszeredai traktor alkatrészgyárnál a 8 millió lejes gépi berendezés beszerelési terv is puszta számadat, a fakitermelési és -szállítási vállalatnál a beütemezett 10,4 millió lejből 4 millió valósult meg, s folytathatnánk a sort. Ebben a vonatkozásban utalnunk kell arra, hogy olyan visszás jelenségek mutatkoztak meg, amelyek már eleve megkérdőjelezték az átadási határidők tiszteletben tartását, és amelyeket július 1-ig sem sikerült orvosolni. Íme néhány példa: a vlahicai vasüzem ezévi gépi berendezésének értéke mintegy 44 millió lej, de csak 39 millió lej körüli értékre sikerült szerződést kötni és ebből is 8 millió lejnyinek a leszállítási időpontja nincs összhangban a kivitelezési grafikonnal. Mindezt tetőzi, hogy az első félévben esedékes berendezéseknek alig 48 százaléka (!) érkezett meg. Nagyvonalakban hasonló a helyzet a Csíkszeredai faipari cserealkatrész gyárnál is, ahol az egész évi szükségletnek csak 85 százalékára van szerződéses „fedezet" (de ezeknek is egy része nem megfelelő időpontban érkezik). A toplicai kötöttárugyárnál a fentvázolt helyzetnek épp az ellenkezője alakult ki: felgyülemlett a gépi berendezések készlete, mert egyrészt a kivitelezés megkérése miatt nincs szerelési front, másrészt egyes berendezéseket határidő előtt szállítottak le a gyártó vállalatok. Így 4,7 millió lej értékű berendezés vár „jobb sorsra”), s közben a megrendelő a nemkívánatos várakozás miatt kénytelen büntető kamatot fizetni. Egyébként a gépi berendezések beszerelése körül másutt sincs minden a rendjén: a Hargita bányavállalatnál például annak ellenére, hogy nem teljesítették az építkezésiszerelési tervet, túlszárnyalást jelentenek a gépek szerelése vonatkozásában. A beruházási bank szakembereinek véleménye szerint az utóbbi megvalósítást enyhén szólva „felduzzasztották“. Mint említettük, az ipari létesítmények majd mindenikénél a kivitelezés ütemével csak részben lehetünk megelégedve. Osztozunk a bankszervek ama megállapításában, miszerint ha nem sikerül a legrövidebb időn belül erélyes és eredményes intézkedéseket foganatosítani, kérdésessé válhatik a vaslábi dolomit részleg, a csíkszentimrei bánya, a toplicai kötöttárugyár, a vlahicai vasüzem és a Csíkszeredai traktor alkatrészgyár határidőre történő átadása is. A megalapozás, az előkészületek során mulasztások hangoztatása csak figyelmeztető jel lehet a jövőre nézve, utaltunk arra, hogy ezen már segíteni nem lehet. De a közös összefogás, az igényesebb és energikusabb irányítás, szervezés előbbre lendítheti a kivitelezés ütemének keretét. Mindenekelőtt az építőnek a feladata, hogy kettős minőségében — tulajdonképpeni kivitelezői és a munkálatok koordinálója — hatékonyabb intézkedéseket foganatosítson, odahasson, hogy megjavuljon az együttműködés az összes szakvállalkozók között A gépi berendezések biztosítása terén a megrendelők és fővállalataik az eddigieknél nagyobb erélyt és felelősséget kell tanúsítsanak, mert esetleg hiába készül el az adott létesítmény, ha hiányoznak a gépek. Néhány szót a társadalmi beruházások helyzetéről, örvendetes tényként kell elkönyvelnünk, hogy az elmúlt évhez viszonyítva javult az ütem, nagyvonalakban sikerült tiszteletben tartani az átadási határidőket. A lakásépítkezési értéktervet például 101 százalék-ban sikerült teljesíteni s a székelyudvarhelyi építőtelep az előirányzott 250 lakrésszel szemben 350-et készített el. Ennek ellenére túlzott optimizmusra nincs ok, különösen a megyeszékhelyen, ahol 160 lakrész kivitelezési ütemét feltétlen fokozni kell, nem beszélve arról, hogy a Csíkszeredát építőknek van egy 100 lakrészes múltévi „adósságuk“ is. Ebben az évben három bölcsödét kell átadni rendeltetésének, amelyek kivitelezője a megyei építkezési-szerelési vállalat. A székelyudvarhelyi el is készül a határidőre, de nem így a Csíkszeredai és a balánbányai. A megyeszékhelyen még az alapozásnál tartanak, a bányavárosban még csak hozzá se fogtak. Így persze nem véletlen, hogy a megyei néptanács egészségügyi évi beruházásának július 1-ig alig 20,8 százaléka valósult meg. Nagyvonalakban hasonlóan — tehát kedvezőtlenül — haladnak az iskolaépítkezések is. Az iskolaműhelyek jelenlegi stádiuma — kivéve a toplicai — messze elmarad a követelményektől, úgyszintén a Csíkszeredai tornateremé is. Az oktatási hálózat létesítményeit illetően rendkívül fura helyzet alakult ki Székelyudvarhelyen, ahol még az elmúlt év vége felé elkészült az ipari líceum 10 tantermes épülete és a szakiskola bentlakása, amelyeket fűtés hiányában nem lehetett átadni rendeltetésüknek. Február folyamán az időjárási viszontagságok károkat okoztak. Időközben elkészült a kijavítás 80 000 lej értékű költségvetése. A felelősség megállapítása még azóta is folyik, érdemben azonban még nem történt semmi. Tehát egyelőre kihasználatlanul „áll és vár“ a két épület. Reméljük, nem szeptember 15 után szándékoznak intézkedni az illetékesek... A kisipari szövetkezetekszékelyudvarhelyi iskolaközpontjának egyes épületeit is még az elmúlt évben befejezte az építő (igaz a központi fűtés kérdése illetve kivitelezése csak a napokban rendeződött). A komplexum átadási határideje június 30-án járt le. A munkálatokat gyakorlatilag be is fejezték, de mégsem került sor az előzetes átadásra... Következtetés helyett: még van idő, építőn, megrendelőn múlik hogy a gyümölcsöző együttműködés eredményeként minden napot, minden órát, minden percet kihasználjanak, és ha ez sikerül, akkor lehetségessé válik az is, hogy eleget tehessünk, ha szépséghibákkal is, a beruházási tervfeladatoknak. Hecser Zoltán sanar hai ‘vxiouvh