Hargita, 1974. november (7. évfolyam, 131-135. szám)
1974-11-02 / 131. szám
Lelátó avatás Újfaluban Gyergyóújfaluban, a marosfalvi út melletti sportpályán felavatták a sportlelátót. Ha két-háromezer munkást foglalkoztató gyáraink avatására gondolunk, az esemény nyilván eltörpül, mert a sportlelátók avatása nem tartozik a nagyhorderejű gazdasági, társadalmi események közé, és mert ezernyi hasonló apró és nagyobb esemény rajzik át szinte naponta életünkön. Természetesnek tartjuk egyszerűségükben és sokszor észre sem vesszük, bár lényegesen meghatározzák társadalmi közérzetünket és a dolgokhoz való viszonyulásunkat. Van ennek a lelátóavatásnak viszont egy olyan velejárója, amiről föltétlen érdemes megemlékezni. Egyfajta új társadalmi viszonyulásnak nemes, emberi megnyilvánulása. A lelátó ugyanis Melles Ferenc bányásznak a jószágán épült fel. Ott, ahol ő és családja esztendők óta termelte a télire való zöldséget és gyümölcsöt. Melles Ferenc, aki egyébként civilben lelkes sportelnök, amikor szó esett a lelátó építéséről, kijelentette, hogy a falu érdekében lemond a telek egy részéről, mintegy 200 négyzetméternyi területről, építsék csak a kertjébe azt a lelátót. És elsőnek fogott fejszét, fűrészt a kezébe, házából kivezette a villanyt is a kis építőtelepre. Mondanunk sem kell, hogy Melles Ferenc újfajta társadalmi viszonyulása nem maradt hatás nélkül a faluban A két kőbánya vezetői, Simó Ferenc és Mindrucelu Joan, valamint a bányászok jórésze, s az egész falu lakossága a lelátó építéséhez fogott. Huszár András saját cirkulájával kezdett a fa kivágásához, és kiki tudásának a legjavát hozta. Következésképpen néhány nap alatt elkészült a 300 férőhelyes gyergyóújfalusi sportlelátó, amelynek az értéke ma jóval meghaladja a harmincezer lejt. Fontosnak tartottuk számolni ezzel az eseménnyel, mert kristálytisztán és igen sokatmondóan magán viseli életünknek, korunknak legsajátosabb jegyét: azt, hogy társadalmunk embere ma már képtelen portájának szűk határái, saját kicsiny érdekeinek korlátai között leélni életét. Növekvő öntudata, felelősségérzete kényszerítette ki onnan. Országépítő tetteink, társadalomépítésünk ritmusa sodorta be őt az egyetemes erőfeszítések bűvkörébe, ahol önmagától értetődő természetességgel mosódnak el az enyém, tied határai. Érdemes felfigyelni erre a lelátóavatásra azért is, mert igen spontán módon magán hordja a haza- és szülőföldszeretetnek leglényegesebb jegyeit. Mert szülőfalut, szülővárost, hazát szeretni egyetlen dolgot jelent: kötelességet tettet. Tudják ezt az újfalviak. Ezt bizonyítja az a lelkes alkotómunka, amely a községi pártbizottság szakavatott vezetése alatt kibontakozott a XI. pártkongresszus köszöntése előtti hetekben, s amelynek apró, de sokatmondó eredménye, egyebek mellett, a lelátó építése is. Tudatában vannak annak is az újfalviak, hogy az ember önkéntes kivonulása a közügyek porondjára, fontos feltétele holnapi társadalomépítésünknek, az emberformálás művének. Zöld Lajos : 1. A Román Kommunista Párt programtervezete és az Irányelvtervezet nagy horderejű célkitűzéseket jelöl ki mezőgazdaságunk felé. Szövetkezeti parasztságunk szilárd elhatározása, hogy szorgalmasan munkálkodva, a naígy szocialista versenybe bekapcsolódva, kiemelkedő eredményekkel köszönti a hamarosan sorra kerülő történelmi eseményt, hozzájárulva a nemzetgazdaság rt.jarányú fejlődéséhez. Mindez tapasztalható megyénkben is. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben most tartják a jövő évi termelési és pénzügyi tervet megvitató közgyűléseket. Alaposan latolgatják a tennivalókat, azokat, amelyek az idei betakarítás, vetés mielőbbi befejezését célozzák, de különösen azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítékai annak, hogy jövőben, az ötéves terv utolsó esztendejében, kimagasló terméseredmények szülessenek. És a közgyűléseken jelentős többletvállalások születnek, bizonyítva XI. pártkongresszus Irányelveiben leszögezett célkitűzések realizmusát. Komoly számvetés, felelősség, többetakarás jellemzi ezeket a gyűléseket, a lehetőségek maximális kihasználásának igénye. S a mind nagyobb hozamokat elérő többletvállalások, a tervezett feladatok túlszárnyalásának vállalása, egyben válasz is az izbiceni-i szövetkezeti tagok nemrég elhangzott felhívására, akik az egész ország előtt vállalták, hogy jelentősen túlteljesítik a növényi, állati termelés, az ipari szolgáltatási tevékenység stb. terén a tervelőirányzatokat. Megyénk földművelői lelkesen válaszoltak mindenütt, ahol eddig megtartották a közgyűléseket, a versenyfelhívásra, kifejezték szilárd elhatározásukat, hogy még nagyobb mértékben hozzájárulnak a szocialista mezőgazdaságunk még magasabb szintre emeléséhez, a haladáshoz, jóléthez, így Bögözben hektáronként 3500 kilogrammos kukoricatermés elérését vállalták — 300 kg-mal többet az előirányzatnál, burgonyából 18 000 kilogrammot — 1000 kg-mal több —, az állattenyésztés terén elhatározták, hogy 1974-hez viszonyítva 23 százalékkal több tejet fejnek, 20 százalékkal több tejet szállítanak a központosított alapnak, 5 százalékkal növelik a borjúszületések számát, háromszázezer tejjel haladják meg a melléküzemi termelést. (Érdekességképpen megemlítjük, hogy a felhívás nyomán Bögözben — és általában a gazdaságokban — a brigádok között is versenyt szerveznek. Az első brigád a másik kettőt hívta erőpróbára.) Székelykeresztúron a földművelők 5 tonna hússal és 80 tonna zöldséggel többet vállaltak a tervezettnél. Példamutató a taplocai mtsz vállalása: növénytermesztés terén a 200 hektár területen a terven felül 5000 kilóval érnek el nagyobb termést, amiből 1000 tonnát az állami tartalékoknak adnak át, 100 tonnával több zöldséget termelnek, nehezebb súlyban adják át az állatokat, ugyanakkor 50 darabbal többet szerződnek le, ez 50 tonna húst jelent. Az ipari és szolgáltatási tevvékenységet 2 millióra emelik (1,2 millió lej építkezési anyag, 800 000 lej szolgáltatás). Ugyanakkor vállalták, hogy a föld ésszerű kihasználásával 50 hektár eddig terméketlen területet ismét termelésbe fognak. A szentábrahámiak terven felüli vállalása összértékben 325 ezer lejt tesz ki, ami 10 ezer kg répamagból, 40 tofma kukoricából, 5 tonna húsból tevődik össze, no meg 17 hektár legelő hazafias munkával történő megtakarításából, a melléküzemi tevékenység 75 ezer lejjel való túlteljesítéséből. Jelentősek a csíkszentgyörgyiek válaszában foglaltak is : 150 hektáron 22 ezer kg burgonyát termesztenek — az előirányzottnál 2000 kg-mal több —, a természetes kaszálók fűhozamát 500 kilóval növelik 300 hektáron, ugyanakkor 300 hektoliter árutejjel értékesítenek többet, 450 tonnával több burgonyát, a melléküzemi tevékenység 500 ezer lejjel lesz több. A beruházások terén vállalták, hogy egy korszerű tehénistállót építenek, egyet pedig korszerűsítenek. Patak-szabályozás, bokorirtás, felesleges utak felszámolása révén 5 hektárt vonnak be a mezőgazdasági termelésbe. Vállalták, hogy száz százalékban bevezetik az összteljesítmény szerinti javadalmazást, szocialista munkaversenyt szerveznek és a legjobbaknak az Élenjáró mtsz-tag jelvényt adományozzák. Példás a gyergyószentmiklósi szövetkezeti tagok vállalása is, amely szerint a tervelőirányzatnál 60 tonnával több búzát, 100 tonnával több sörárpát, 500 tonnával több burgonyát (kétszáz hektáron 30 000 kg-os termést akarnak elérni) termelnek és értékesítenek. Vállalták, hogy 300 tehéntől 2000 liter tejet fejnek átlagban — az előirányzatnál 400 literrel több —, 20 tonnával több növendékhúst, 5 tonnával több juhhúst szerződnek le, exportra 120 darab szarvasmarhát hizlalnak. A szentsimoniak vállalása is jelentős. 500 tonnával több burgonyát, 80 000 kilóval több sörárpát értékesítenek az állami alapnak. 150 liter tejjel tejnek többet takarmányozott tehenenként, mint 1974-ben. Lecsapolnak 50 hektárt, és 5 hektár, eddig terméketlen területetet visszaadnak a termelésnek. A közgyűléseken megfogalmazott válaszok, amelyek tükrözik, hogy az izbiceni-i versenyfelhívásnak milyen erős visszhangja volt megyénk mezőgazdasági szövetkezeteiben, bizonyítják azt, hogy földműveseink bekapcsolódnak abba az általános erőfeszítésbe, melynek célja, hogy 1975 a rekorderedmények esztendeje legyen — mindent megtesznek, széles körűen kibontakoztatva a szocialista versenyt, mezőgazdaságunk még magasabb szintre való emeléséért, hazánk haladásáért, fejlődéséért. Egyben méltóan köszöntik a történelmi jelentőségű XI. pártkongresszust. MINDANNYIUNK PROGRAMJA MEGYÉNK FÖLDMŰVESEI VÁLASZOLNAK AZ IZBICENI-I FELHÍVÁSRA Kimagasló terméseredményeket érünk el! Versenykrónika A gyergyószentmiklósi Villamossági berendezéseket gyártó vállalat munkaközössége rendkívül nehéz időszakot hagyott maga mögött. A helybéli helyiipari vállalatnak ez a volt egysége most már önálló vállalatként működik, az indulás nehézségeit még tetézte az a tény, hogy az átszervezés hosszúra nyúló ideje alatt a cserélődő közvetlen felettes szervek nem lehetőséget láttak az egységben, hanem gondot jelentett számukra annak átvétele. A vállalat munkaközössége azonban bizonyított: az év elejétől szeptember végéig terjedő időszakban túlteljesítette fontosabb tervmutatóit, több mint 3,4 millió lej értékű villamossági berendezést gyártott terven felül, tételenként 1,40 lejjel csökkentette az ezer lej értékű ártermelésre eső költségeket, terven felüli jövedelmet ért el, s mindezek alapján a munkatermelékenység lényeges növelése állott. És hasonló eredményekkel zárták októbert is. Páll István mérnök, a vállalat igazgatója elmondta, hogy a dolgozók öntudatos, fegyelmezett munkája, helytállása döntő tényező volt a sikerek elérésében. Vállalták a túlórákat, a bizonytalan nyers- és segédanyagellátással járó nehézségeket, a hideget, amikor nem volt fűtés, mert éppen átszervezték felettes szervüket is, és nem volt aki intézkedjen ebben a kérdésben. Ugyanazon a termelőfelületen, ugyanazokkal a berendezésekkel vállalta meg növekedett tervfeladatai teljesítése, ez a munkaközösség. S mindenek előtt az öntöde dolgozói. Amíg a helyi iparhoz tartoztak, átlagos havi teljesítményük 260 tonna volt, az idén a havi átlag 340 tonnára emelkedett, terveik szerint decemberben már 400 tonna öntvényt adnak át megrendelőiknek. A kereslet pedig jóval nagyobb, a gyergyószentmiklósi öntők kiváló öntvényei iránt mind nagyobb az érdeklődés. S ahogyan azt Szőcs János, az öntöde diszpécsere mondotta, ezek a dolgozók 1969-től kezdve úgy teljesítették tervüket hogy közben építettek is, a második — önként vállalt — műszakban. — Mi, öntök, azt tartjuk — mondja Deák János mester —, hogy ötven évnek is el kell telnie ahhoz, hogy egy öntödéből jó öntöde legyen. Persze, ezt az időt le lehet és le is kell rövidíteni, példa erre Gáláé, s talán, az arányokat tiszteletben tartva, a mi öntödénk is. Az emberektől függ, tanulni vágyásuktól, vállalkozókedvüktől. Öntödénk fejlesztése folytatódik, nagykapacitású, korszerű öntödét építünk fel itt rövidesen, s mai munkánkkal éppen azt bizonyítjuk be, hogy kiérdemeljük a párt és az állam bizalmát, vagyis azt, hogy újabb anyagi és műszaki feltételeket teremt számunkra. A mostani öntödében alacsony fokú a gépesítés, sok olyan műveletet, amelyet máshol már gépesítettek, nehéz fizikai munkával végzünk. Dolgozóink mégis vonzódnak az öntödéhez, itt, Gyergyószentmiklóson, ahol hagyománya a faiparnak van. Az emberek vonzódását ébren is tartjuk: lehetőségeinkhez mérten új öntési eljárásokat kísérleteztünk ki, és vezettünk be, mindennapi gondunk a munka észszerűbb megszervezése. Akárcsak a tervezett új öntöde is, a beruházás előkészítése gyors ütemben halad, és bízunk abban, hogy az valóban korszerű lesz, ahogyan a korszerű termelés és technológia kérdéscsoportját értelmezik pártunk XI. kongresszusának történelmi jelentőségű dokumentumai. Vali József