Hargita, 1974. november (7. évfolyam, 131-135. szám)

1974-11-02 / 131. szám

Le­látó avatás Új­faluban G­yergyóújfaluban, a ma­rosfalvi út melletti sportpályán felavatták a sportlelátót. Ha két-háromezer munkást foglalkoztató gyáraink avatá­sára gondolunk, az esemény nyilván eltörpül, mert a sport­lelátók avatása nem tartozik a nagyhorderejű gazdasági, társadalmi események közé, és mert ezernyi hasonló apró és nagyobb esemény rajzik át szinte naponta életünkön. Ter­mészetesnek tartjuk egyszerű­ségükben és sokszor észre sem vesszük, bár lényegesen meghatározzák társadalmi köz­érzetünket és a dolgokhoz va­ló viszonyulásunkat. Van ennek a lelátóavatás­nak viszont egy olyan velejá­rója, amiről föltétlen érdemes megemlékezni. Egyfajta új társadalmi viszonyulásnak ne­mes, emberi megnyilvánulása. A lelátó ugyanis Melles Fe­renc bányásznak a jószágán épült fel. Ott, ahol ő és csa­ládja esztendők óta termelte a télire való zöldséget és gyü­mölcsöt. Melles Ferenc, aki e­­gyébként civilben lelkes sport­elnök, amikor szó esett a le­látó építéséről, kijelentette, hogy a falu érdekében lemond a telek egy részéről, mintegy 200 négyzetméternyi terület­ről, építsék csak a kertjébe azt a lelátót. És elsőnek fogott fejszét, fűrészt a kezébe, házából ki­vezette a villanyt is a kis épí­tőtelepre. Mondanunk sem kell, hogy Melles Ferenc újfajta társa­dalmi viszonyulása nem ma­radt hatás nélkül a faluban A két kőbánya vezetői, Simó Ferenc és Mindrucelu Joan, valamint a bányászok jórésze, s az egész falu lakossága a le­látó építéséhez fogott. Huszár András saját cirkulájával kez­dett a fa kivágásához, és ki­ki tudásának a legjavát hozta. Következésképpen néhány nap alatt elkészült a 300 férőhe­lyes gyergy­óúj­falusi sportle­­­látó, amelynek az értéke ma jóval meghaladja a harminc­ezer lejt. Fontosnak tartottuk számol­ni ezzel az eseménnyel, mert kristálytisztán és igen sokat­­mondóan magán viseli éle­tünknek, korunknak legsajáto­sabb jegyét: azt, hogy társa­dalmunk embere ma már kép­telen portájának szűk határái, saját kicsiny érdekeinek kor­látai között leélni életét. Nö­vekvő öntudata, felelősségér­­zete kényszerítette ki onnan. Országépítő tetteink, társada­­lomépítésünk ritmusa sodorta be őt az egyetemes erőfeszíté­sek bűvkörébe, ahol önmagá­tól értetődő természetességgel mosódnak el az enyém, tied határai. Érdemes felfigyelni erre a lelátóavatásra azért is, mert igen spontán módon magán hordja a haza- és szülőföld­szeretetnek leglényegesebb je­gyeit. Mert szülőfalut, szülő­várost, hazát szeretni egyetlen dolgot jelent: kötelességet tet­tet. Tudják ezt az újfalviak. Ezt bizonyítja az a lelkes al­kotómunka, amely a községi pártbizottság szakavatott ve­zetése alatt kibontakozott a XI. pártkongresszus köszön­tése előtti hetekben, s amely­nek apró, de sokatmondó e­­redménye, egyebek mellett, a lelátó építése is. Tudatában vannak annak is az újfalviak, hogy az ember önkéntes kivonulása a köz­ügyek porondjára, fontos fel­tétele holnapi társadalomépí­­tésünknek, az emberformálás művének. Zöld Lajos : 1. ­ A Román Kommunista Párt prog­ramtervezete és az Irányelvtervezet nagy horderejű célkitűzéseket jelöl ki mezőgazdaságunk f­elé. Szövetkezeti pa­rasztságunk szilárd elhatározása, hogy szorgalmasan munkálkodva, a naígy szocialista versenybe bekapcsolódva, kiemelkedő eredményekkel köszönti a hamarosan sorra kerülő történelmi ese­­mén­yt, hozzájárulva a nemzetgazdaság rt.­­jarányú fejlődéséhez. Mindez ta­pasztalható megyénkben is. A mező­­gazdasági termelőszövetkezetekben most tartják a jövő évi termelési és pénz­ügyi tervet megvitató közgyűléseket. Alaposan latolgatják a tennivalókat, a­­zokat, amelyek az idei betakarítás, ve­tés mielőbbi befejezését célozzák, de különösen azokat az intézkedéseket, a­­melyek biztosítékai annak, hogy jövő­ben, az ötéves terv utolsó esztendejé­ben, kimagasló terméseredmények szü­lessenek. És a közgyűléseken jelentős többletvállalások születnek, bizonyítva XI. pártkongresszus Irányelveiben le­szögezett célkitűzések realizmusát. Ko­moly számvetés, felelősség, többetakarás jellemzi ezeket a gyűléseket, a lehető­ségek maximális kihasználásának igé­nye. S a mind nagyobb hozamokat el­érő többletvállalások, a tervezett fela­datok túlszárnyalásának vállalása, egy­ben válasz is az izbiceni-i szövetkezeti tagok nemrég elhangzott felhívására, akik az egész ország előtt vállalták, hogy jelentősen túlteljesítik a növényi, állati termelés, az ipari szolgáltatási tevékenység stb. terén a tervelőirányza­tokat. Megyénk földművelői lelkesen válaszoltak mindenütt, ahol eddig meg­tartották a közgyűléseket, a versenyfel­hívásra, kifejezték szilárd elhatározásu­kat, hogy még nagyobb mértékben hoz­zájárulnak a szocialista mezőgazdasá­gunk még magasabb szintre emelésé­hez, a haladáshoz, jóléthez, így Bögözben hektáronként 3500 ki­logrammos kukoricatermés elérését vállalták — 300 kg-mal többet az elő­irányzatnál, burgonyából 18 000 kilo­grammot — 1000 kg-mal több —, az ál­lattenyésztés terén elhatározták, hogy 1974-hez viszonyítva 23 százalékkal több tejet fejnek, 20 százalékkal több tejet szállítanak a központosított alapnak, 5 százalékkal növelik a borjúszületések számát, háromszázezer tejjel haladják meg a melléküzemi termelést. (Érde­kességképpen megemlítjük, hogy a fel­hívás nyomán Bögözben — és általában a gazdaságokban — a brigádok között is versenyt szerveznek. Az első brigád a másik kettőt hívta erőpróbára.) Szé­­kelykeresztúron a földművelők 5 ton­na hússal és 80 tonna zöldséggel töb­bet vállaltak a tervezettnél. Példamutató a taplocai mtsz válla­lása: növénytermesztés terén a 200 hek­tár területen a terven felül 5000 kiló­val érnek el nagyobb termést, amiből 1000 tonnát az állami tartalékoknak ad­nak át, 100 tonnával több zöldséget termelnek, nehezebb súlyban adják át az állatokat, ugyanakkor 50 darabbal többet szerződnek le, ez 50 tonna húst jelent. Az ipari és szolgáltatási tevvé­­kenységet 2 millióra emelik (1,2 millió lej építkezési anyag, 800 000 lej szol­gáltatás). Ugyanakkor vállalták, hogy a föld ésszerű kihasználásával 50 hektár eddig terméketlen területet ismét ter­melésbe fognak. A szentábrahámiak terven felüli vállalása összértékben 325 ezer lejt tesz ki, ami 10 ezer kg répa­magból, 40 tofm­a kukoricából, 5 tonna húsból tevődik össze, no meg 17 hek­tár legelő hazafias munkával történő megtakarításából, a melléküzemi tevé­kenység 75 ezer lejjel való túlteljesíté­séből. Jelentősek a csíkszentgyörgyiek vá­laszában foglaltak is : 150 hektáron 22 ezer kg burgonyát termesztenek — az előirányzottnál 2000 kg-mal több —, a természetes kaszálók fűhozamát 500 ki­lóval növelik 300 hektáron, ugyanakkor 300 hektoliter árutejjel értékesítenek többet, 450 tonnával több burgonyát, a melléküzemi tevékenység 500 ezer lej­jel lesz több. A beruházások terén vál­lalták, hogy egy korszerű tehénistállót építenek, egyet pedig korszerűsítenek. Patak-szabályozás, bokorirtás, felesle­ges utak felszámolása révén 5 hektárt vonnak be a mezőgazdasági termelésbe. Vállalták, hogy száz százalékban beve­zetik az összteljesítmény szerinti java­dalmazást, szocialista munkaversenyt szerveznek és a legjobbaknak az Élen­járó mtsz-tag jelvényt adományozzák. Példás a gyergyószentmiklósi szövet­kezeti tagok vállalása is, amely szerint a tervelőirányzatnál 60 tonnával több búzát, 100 tonnával több sörárpát, 500 tonnával több burgonyát (kétszáz hek­táron 30 000 kg-os termést akarnak el­­érni) termelnek és értékesítenek. Vál­lalták, hogy 300 tehéntől 2000 liter te­jet fejnek átlagban — az előirányzat­nál 400 literrel több —, 20 tonnával több növendékhúst, 5 tonnával több juhhúst szerződnek le, exportra 120 da­rab szarvasmarhát hizlalnak. A szentsimoniak vállalása is jelen­tős. 500 tonnával több burgonyát, 80 000 kilóval több sörárpát értékesítenek az állami alapnak. 150 liter tejjel tejnek többet takarmányozott tehenenként, mint 1974-ben. Lecsapolnak 50 hektárt, és 5 hektár, eddig terméketlen területe­tet visszaadnak a termelésnek. A közgyűléseken megfogalmazott vá­laszok, amelyek tükrözik, hogy az izbi­­ceni-i versenyfelhívásnak milyen erős visszhangja volt megyénk mezőgaz­dasági szövetkezeteiben, bizonyítják azt, hogy földműveseink­­ bekapcso­lódnak abba az általános erőfeszítésbe, melynek célja, hogy 1975 a rekordered­mények esztendeje legyen — mindent megtesznek, széles körűen kibontakoz­tatva a szocialista versenyt, mezőgaz­daságunk még magasabb szintre való emeléséért, hazánk haladásáért, fejlő­déséért. Egyben méltóan köszöntik a történelmi jelentőségű XI. pártkong­resszust. MINDANNYIUNK PROGRAMJA MEGYÉNK FÖLDMŰVESEI VÁLA­SZOLNAK AZ IZBICENI-I FELHÍVÁSRA Kimagasló terméseredményeket érünk el! Verseny­krónika A gyergyószentmiklósi Villamos­­sági berendezéseket gyártó vállalat munkaközössége rendkívül nehéz i­­dőszakot hagyott maga mögött. A helybéli helyiipari vállalatnak ez a volt egysége most már önálló válla­latként működik, az indulás nehéz­ségeit még tetézte az a tény, hogy az átszervezés hosszúra nyúló ideje alatt a cserélődő közvetlen felettes szervek nem lehetőséget láttak az egységben, hanem gondot jelentett számukra annak átvétele. A válla­lat munkaközössége azonban bizo­nyított: az év elejétől szeptember végéig terjedő időszakban túltelje­sítette fontosabb tervmutatóit, több mint 3,4 millió lej értékű villamos­­sági berendezést gyártott terven fe­lül, tételenként 1,40 lejjel csökken­tette az ezer lej értékű á­rterme­­lésre eső költségeket, terven felüli jövedelmet ért el, s mindezek alap­ján a munkatermelékenység lénye­ges növelése állott. És hasonló ered­ményekkel zárták októbert is. Páll István mérnök, a vállalat igazgatója elmondta, hogy a dolgo­zók öntudatos, fegyelmezett munká­ja, helytállása döntő tényező volt a sikerek elérésében. Vállalták a túl­órákat, a bizonytalan nyers- és se­gédanyagellátással járó nehézsége­ket, a hideget, amikor nem volt fű­tés, mert éppen átszervezték felettes szervüket is, és nem volt aki intéz­kedjen ebben a kérdésben. Ugyan­azon a termelőfelületen, ugyanazok­kal a berendezésekkel vállalta meg növekedett tervfeladatai teljesítése, ez a munkaközösség. S mindenek e­­lőtt az öntöde dolgozói. Amíg a he­lyi iparhoz tartoztak, átlagos havi tel­jesítményük 260 tonna volt, az idén a havi átlag 340 tonnára emelke­dett, terveik szerint decemberben már 400 tonna öntvényt adnak át megrendelőiknek. A kereslet pedig jóval nagyobb, a gyergyószentmikló­si öntők kiváló öntvényei iránt mind nagyobb az érdeklődés. S ahogyan azt Szőcs János, az öntöde diszpé­csere mondotta, ezek a dolgozók 1969-től kezdve úgy teljesítették ter­vüket hogy közben építettek is, a második — önként vállalt — mű­szakban. — Mi, öntök, azt tartjuk — mond­ja Deák János mester —, hogy öt­ven évnek is el kell telnie ahhoz, hogy egy öntödéből jó öntöde le­gyen. Persze, ezt az időt le lehet és le is kell rövidíteni, példa erre Gá­láé, s talán, az arányokat tisztelet­ben tartva, a mi öntödénk is. Az emberektől függ, tanulni vágyásuk­­tól, vállalkozókedvüktől. Öntödénk fejlesztése folytatódik, nagykapaci­tású, korszerű öntödét építünk fel itt rövidesen, s mai munkánkkal éppen azt bizonyítjuk be, hogy kiérdemel­jük a párt és az állam bizalmát, vagyis azt, hogy újabb anyagi és műszaki feltételeket teremt szá­munkra. A mostani öntödében ala­csony fokú a gépesítés, sok olyan műveletet, amelyet máshol már gé­pesítettek, nehéz fizikai munkával végzünk. Dolgozóink mégis vonzód­nak az öntödéhez, itt, Gyergyószent­­miklóson, ahol hagyománya a fa­iparnak van. Az emberek vonzódá­sát ébren is tartjuk: lehetőségeink­hez mérten új öntési eljárásokat kí­sérleteztünk ki, és vezettünk be, mindennapi gondunk a munka ész­szerűbb megszervezése. Akárcsak a tervezett új öntöde is, a beruházás előkészítése gyors ütem­ben halad, és bízunk abban, hogy az valóban korszerű lesz, ahogyan a korszerű termelés és technológia kérdéscsoportját értelmezik pártunk XI. kongresszusának történelmi je­lentőségű dokumentumai. Vali József

Next