Hargita, 1976. január (9. évfolyam, 1-5. szám)
1976-01-06 / 1. szám
Szikraesőben született siker Tegnap újra munkaruhát öltöttünk. Ismét az alkotó munka zaja tölti be a műhelyeket, gépcsarnokokat, ütemes dobbanással indult meg nemzetgazdaságunk érvelése, hogy most, az új ötéves terv, a műszaki-tudományos forradalom ötéves tervének kezdetén felfrissülve lássunk hozzá az előttünk álló nagyszerű feladatok példamutató teljesítéséhez. Hargita megye gazdasági egységeiben is lendületes tevékenységgel kezdődött az első váltás. Több vállalatban — a vlakicai Vasüzemben, a szállítási egységekben, a Tejipari Vállalatban, » malom- és sütőipari egységekben és másutt —, ahol a termelés egyáltalán nem, vagy csak alig szünetelt, már az év első napján számadatok kerültek a megvalósítások rovatába. A vlahicai kohóknál egy pillanatra sem hányt ki a tűz, azesztendőt munkahelyükön búcsúztatták Lánszky Károly, Bániéi György mesterek, tilos András, Mihály Sz. József főkohászok és váltásuk dolgozó. S az első nap a kohászok számára az első munkásokért is jelentette: tíz tonna szűke nyersvasat terven felül ! Ezt a mennyiséget a következő napokban aztán újabbakkal tetézték meg, s így január 4-én estig kötelezettségeiken felül mintegy 17 tonna szürke nyersvasat állítottak elő. De nemcsak a kohászok dolgoztak Vlahicán. Munkahelyükön voltak a karbantartók, a zsugorító részleg munkásai is. Az első csapolásnál — bár nem volt szolgálatos — a kohók mellett volt Mihály Albert, a kohórészleg vezetője is, aki így nyilatkozik az új évről : — Már sor került jónéhány csapolásra, s minden alkalommal az adott váltások dolgozói kitűnő minőséget értek el. Bízunk abban, hogy ez így lesz a továbbiak során is. Meggyőződésünk, hogy az idén is meg fogjuk szerezni az élenjáró üzem megtisztelő címét. Vlahicán jegyezték be megyénkben az 1976-os esztendő első munkasikerét, még akkor, amikor az ünnepélyes óévbúcsúztatás pillanataiban összekoccantak a poharak, amikor lelkünkben legerősebb volt a meggyőződés, hogy az idén még több lesz a siker, az öröm. Kohótűzben, szikraesőben, fényesen világító, folyékony nyersvasban született meg az új év első munkasikere, jelképeként a teremtő munka nagyszerű tetteinek, biztosítékaként a sok-sok újévi jókívánság beteljesedésének. Szimbólumaként annak, hogy maradéktalanul valóra váltjuk drága pártunknak a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítésére, a kommunizmusba való áttérésre irányuló grandiózus programját, a jelenlegi ötéves terv magasztos célkitűzéseit. A patinás üzem dolgozói is tisztában vannak azzal, hogy csak lelkesedéssel és felelősséggel végzett munka lehet a remények beteljesülésének alapja. Ebben a szellemben éltek és dolgoztak eddig is. Most tovább fokozzák erőfeszítéseiket, hiszen az idén az össztermelés 1975-höz viszonyítva 15 százalékkal növekszik, s tovább folytatódik az az újjászületési program, amelyet a számottevő beruházások jelentenek. A dolgok természetes rendjénél fogva, az első siker ott született meg, ahol egy pillanatra sem áll meg a munka. De tegnaptól, január 5-től másutt is munkaközösségeink igyekeztek úgy kezdeni a tevékenységet, ahogyan azt megkövetelik az előttünk álló mozgósító tervfeladatok. Zoltán Attila Megyénk mezőgazdasága az új ötéves terv küszöbén Beszélgetés PAKOT ELEK elvtárssal, a megyei mezőgazdasági és élelmiszeripari vezérigazgatóság vezérigazgatójával KÉRDÉS : Az 1976-os esztendő az új ötéves terv kezdetének éve. Számot vetünk elért eredményeinkkel, az eltelt ötéves tervidőszak sikereivel, meghatározzuk tennivalóinkat. Nyilván, Hargita megye mezőgazdaságának is bizonyítania kell mind 1976-ban, mind az 1976—198-as tervidőszakban. Eredményeink, de főleg lehetőségeink az eddigieknél többre köteleznek. Főbb vonalaiban hogyan látja vezérigazgató elvtárs, megyénk mezőgazdaságának idei, s tágabb értelemben ötévi tennivalóit? VÁLASZ : A termelési szintet tekintve — főbb termékeinknél — ebben az évben olyan eredményeket kell elérnünk, amelyeket egyik vagy másik jó mezőgazdasági esztendőben már megvalósítottunk, míg az ötéves terv végére általánosítanunk kell az élenjáró egységekben elért átlagterméseket, -hozamokat. Tervi és adataink felmérésénél tehát egy még ma is létező hibás álláspont felszámolása válik szükségessé, pontosabban arra gondolok, hogy az időjárást nem szabad túlságosan felhasználnunk a termelési kiesések igazolására. Feladatainkat a földművesekre jellemző optimizmussal kell vizsgálnunk, olyan optimizmussal, amelyet a múlthoz viszonyítva ma érezhetően fokoz az állandóan növekvő műszaki-anyagi színvonal. Ez a műszaki fejlődés jellemzi most kezdődő ötéves tervünket, amely — pártunk XI. kongresszusának határozatai szellemében — új termelőkapacitások létrehozását, a meglévők bővítését és korszerűsítését, fokozott biológiai, vegyi és gépi ellátottságot, számos nagy horderejű akció kibontakozását, új technológiai eljárások alkalmazását tartalmazza és egyben növekvő jövedelem biztosítását tűzi célul a javadalmazási rendszer szüntelen tökéletesítése révén. Termelési eredménnyel bizonyítani, a „többre kötelező igénynek eleget tenni annyit jelent a mezőgazdaságban, hogy minden munkára alkalmas időt, minden talpalatnyi földet felelősséggel kell kihasználni, minden termelési ágazatban a tennivalókat a legmegfelelőbb pillanatban, szakszerűen kell végrehajtani Egyszóval, fegyelmezetten kell dolgozni. Már ebben az évben, de a jövő években is, sokkal többet kell tennünk a földalap feljavításáért (lecsapolás, altalaj-porirányítás, talajlemosódást megelőző munkák), a legelők, kaszálók hozamának növeléséért, a gyümölcsösök gondozásáért stb. Ezekben a munkákban valamennyi falusi lakosnak — széles körű akció keretében — kivétel nélkül részt kell vennie. A talaj termőerejének fokozására ésszerűen fel kell használni az összes istállótrágyát, műtrágyát és mind nagyobb területen végeznünk meszezést. A helyes növényelhelyezés, azésszerű vetésforgó igen fontos agrotechnikai eljárássá kell hogy váljon. Ez az eljárás — minőségi vetőmagvak használatával társítva — rendkívüli termésfokozó hatású. Az összes munkák minőségi elbírálása az irányító, kivitelező és ellenőrző szervek részéről érezhetően magasabb szintre kell hogy emelkedjen, mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. KÉRDÉS : Sokszor elhangzik, hogy Hargita megyének — természeti adottságainál fogva is — állattenyésztő megyévé kell válnia, olyan intenzív állattenyésztést kell megteremtenünk, amely lehetővé teszi adottságaink teljes kihasználását, és vezető üzemággá válva, nemcsak a megye élelmiszerellátását biztosítja, hanem jelentős többletet is termel, részben a megyén kívüli piac számára, részben pedig exportra. Miként látja Ön egy ilyen intenzív állattenyésztés megvalósításának lehetőségeit? VÁLASZ : Igen fontos tényezők járulnak hozzá ennek a célkitűzésnek a megvalósításához. Már tervileg megértésre találtunk, így az állami mezőgazdasági vállalat még egy új tehenészeti farmot, nagy kapacitású sertés-, valamint baromyhízlaldát hoz létre, míg a termelőszövetkezetek — szövetkezetközi társulások keretében — három növendék-szarvasmarha hizlaldát, a meglévő bárányhízlalda mellett még egy bárányhízlalót létesítenek, és — mondhatnám — tojásgyárrá növelik a misst beindult tojató farmot. Ugyanakkor — jól meghatározott program szerint — fejlesztjük és korszerűsítjük a termelőszövetkezetek tehenészeteit. Ebben az időszakban készül el a kombinált takarmánygyár is. Ezzel egyidőben feltételeink diktálják állattenyésztés-fejlesztési igyekezeteinket is, miszerint jobban kell értékesítenünk a takarmánytermesztésre szánt összes területeinket. Az elsoroltak mellett valamennyi termelési ágazatban meg kell honosítanunk a felelős hozzáállás szellemét. És itt gondolok az állatállomány számszerű növelésére, a kifogástalan gondozásra és a minőség feljavítására is. KÉRDÉS : Szarvasmarhatenyésztéseikről szólva a minőséget — következésképpen a fajtakérdést — is említette. Vidékünkön legelterjedtebb a román tarka szarvasmarha. Az idén vagy az ötéves terv többi esztendeiben várhatunk-e lényeges változást a fajtaöszszetételt illetően, és ha igen, melyek lesznek azok a fajták, amelyek tenyésztésbe vételét indokoltnak tartja? VÁLASZ : A kérdés igen komplex tanulmány tárgyát képezi, de véleményem szerint egy-egy zárt tenyésztési kerettel bíró tehenészeti farmon kívül, ahol esetleg megjelenik a Holstein, az egész megyében tovább marad —mondhatni mint egyetlen fajta — a román pirostarka szarvasmarha, amely a korszerű szaporítási és feljavítási rendszer alkalmazásával, megfelelő tartási és takarmányozási feltételek közepette nagyon jól válaszol a vegyes hasznosítás igényeinek. És ez nálunk nagyon fontos, hiszen a hústermelés előtérben marad a jövőben is a tejtermeléssel szemben. KÉRDÉS : Havasi, havasalji legelőink jó feltételeket teremtenek a juhászainak. Nyilvánvaló, hogy az állattenyésztésnek erre az ágazatára is az eddiginél nagyobb gondot kell fordítanunk. Növelnünk kell az állományt, de ezzel párhuzamosan a gyapjú- és tejtermelésre is nagyobb gondot kell fordítanunk Melyek azok a célkitűzések, amelyeket juhtenyésztőinknek szem előtt kell tartaniuk? VÁLASZ : A fajtiszta tenyészállományt illetően még meglehetősen roszszul állunk. Nemrég kezdtük meg — ésa jövőben tovább folytatjuk — a tenyészállatok elszaporítását. Övezetenkénti szakosítását (Az ellési százaléknak el kell érnie a ludat.) A cigája mellett a tiszta rackatenyészetet is kiszélesítjük, hogy ezáltal mindenik övezetnek biztosítsák a termelési célnak és az adott lehetőségeknek legjobban megfelelő tenyészállományt. KÉRDÉS : Az állattenyésztés — valamennyi vonatkozásában — a takarmányozás, következésképpen a takarmánytermesztés függvénye. Természetes tehát, hogy az elkövetkezőkben erre is nagyobb gondot kell fordítanunk, mint eddig. Az is igaz, hogy csupán természetes kaszálóink, legelőink füvére nem alapozhatunk. A szántóföldi növénytermesztésnek nagyobb százalékban kell hozzájárulnia a takamánybázis biztosításához. Ezutáni termelési terveinkben — ilyen vonatkozásban — várhatók-e lényeges változások, és ha igen, melyek azok? VÁLASZ : Van ilyen törekvésünk, de az ötéves terv nem ír elő ilyen megoldást. Véleményem szerint azonban sokkal többet termelhetnénk a már erre a célra rendelkezésünkre álló területeken is, de ez megköveteli, hogy a takarmánynövényeket ugyanolyan fontossággal kezeljük, mint a „legpénzesebb"* kultúrnövényeinket, ha már egyhangúlag egyetértettünk azzal, hogy az állattenyésztés vezető üzemággá fejlődjék megyénkben. Mert az állattenyésztés alapja, a fajtakérdésen és a szálláshelyeken túlmenően, a takarmány. KÉRDÉS: S végezetül : az állattenyésztés egyik fontos problémájával, a gépesítéssel kapcsolatban kérdeznék meg : miben látja Ön a gépesítés nagyobb arányú és szelektív biztosításainak lehetőségeit? VÁLASZ : Mindenekelőtt véget kell vetni a meddő eknefuttatásoknak, a szószátyárkodásnak és rá kell térni gyakorlatilag a gépesítés megvalósítására. Sok megyével szemben előnyünk van, hiszen már régi típusú istállóinkban is működnek trágyakihordó- és fejőgépek, részben megoldott a takarmányelőkészítés és adagolás. Példáért nem kell a szomszédba menni. Már felleltároztuk gépi szükségletünket, és megfelelő anyagi és szellemi hozzáállással fokozni tudjuk a gépesítés ütemét. Az új építkezéseket már ilyen meggondolásokkal fogjuk kivitelezni. Ez a célkitűzésünk, amihez a mezőgépészeti állomásokon dolgozó szakemberek komolyabb hozzáállására számítunk az elkövetkező időben. A magunk és olvasóink nevében köszönjük válaszait. Az inter jól készítette : Bogos Sándor .)) Pontos helyzetkép - hatékonyabb ügyintézés Nemrégiben jelent meg a Minisztertanács 115-ös számú határozata, amely a gazdasági-pénzügyi eredményekre vonatkozó információk minőségének és operativitásának növelését célozza. A demokratikus centralizmus szellemében fogant határozatnak igen nagy gyakorlati jelentősége van. Lehetővé teszi, hogy a könyvelési adatok tükrében a kollektív vezető szervek hatékony intézkedéseket foganatosíthassanak a tervfeladatok példamutató teljesítése érdekében, így a szóbanforgó határozat előírja, hogy a gazdasági egységek szintjén a havi gazdasági-pénzügyi eredmények helyzetképe a következő hónap 15-ig el kell készüljön (évnegyedek esetében 20-ig), s azokat kötelező módon elemzés tárgyává kell tenni. . Persze, e feladat valóraváltása többek között szükségessé teszi az ügyviteli rendszer korszerűsítését, operativitásának növelését, mindenekelőtt ami az anyagfogyasztások, a javadalmazások nyilvántartásának nyomonkövetését illeti. Más szóval, a hóvégi ügyviteli hajrá elkerülése érdekében minden egyes munkahelyen biztosítani kell az alapnyilvántartások körforgásának észszerű megszervezését, időrendi grafikonok kidolgozását. A gazdasági elemző tevékenység hatékonysága fokozásának igen fontos szabályozója a január elsején életbe lépett minisztertanácsi határozat. Szervesen illeszkedik be azoknak az intézkedései- nek a sorába, amelyek arra hivatottak, hogy tudományosabb alapokra helyezzék a döntéshozatalt, lehetővé tegyék az eredmények pontosabb és operatívabb nyomonkövetését. A határozat részletesen kitér azokra a feltételekre is, amelyeket biztosítani kell az említett szempontok érvényesítése érdekében. Úgyszintén hangsúlyoznunkkell, hogy előírásainak betartása kötelező, illetve azok megszegését büntetik. És még egy dologra kell utalnunk: a megszabott határidők maximálisnak tekintendők, s éppen ezért minden egyes gazdasági egységben arra kell törekedni, hogy minél hamarabb elkészüljenek a gazdasági-pénzügyi mérlegek. Mert mindenki számára világos, hogy egy intézkedés hatékonyságát az operativitás is megszabja. 1976. JANUÁR 6. Hajnal Attila: