Hargita, 1976. május (9. évfolyam, 19-22. szám)

1976-05-08 / 19. szám

A KOM­MUNIS­TA E­ mbert látok magam előtt. A gyergyószentmiklósi téglagyár egye­dülálló kéményén igyekszik felfele. Éjszaka van. Vörös zászlót visz derekára kötve. Életét kockáztatja, ezer veszély, rendőr­golyó leselkedik rá. Tovább megy. Kommunista. Reggel vörös zászló leng a város felett. Nyolcszáz munkás tüntet Gyergyószentmiklós utcáin az elnyomás, a kizsákmányolás ellen. 1931-et írnak. Ez az ember 1945-ben az eke szarvát fogja. Széles barázdát vág a földbe. A föld vége pedig tele van emberrel. Földosztás folyik. Kommunista. Gyárat foglal, megszünteti a kizsákmányolást, rövid néhány esztendő alatt világszínvonalon termelő, üzemek ezreit építi fel, meg­birkózik a nagyüzemi mezőgazdálkodás történelmi feladatával, a tu­dományt termelési erő rangjára emeli. A gazdasági és társadalmi fejlődés olyan ritmusát valósítja meg, amelyre az egész világ tiszte­lettel felfigyel. Kommunista. Arcát gyermekkorom óta ismerem. Mindig ott villan fel, ahol egész embert kér a feladat. Ahol megjelenik, izgalom, feszültség támad körülötte, valami föltétlen alakul, létesül, fejlődik, előbbre jut. Példáján tanulom meg, hogy a párt története az emberek története, öntudata az emberek öntudata. Embert látok magam előtt... A Román Kommunista Párt tag­jainak arcvonásaiból tevődik össze. Ereje millióknak a szorgalma, tehetsége, bátorsága, hazaszeretete. Nagy tanulság ezeknek a nemes emberi vonásoknak a vi­selőivel találkozni, példájukból példát meríteni. Egyszerű emberek, naponta találkozunk velü­k. Az érc­­­dúsítónál András István a vlahicai ércdúsí­tó munkása, immár negyedik eszten­deje viseli megszakítás nélkül az élmunkást megkülönböztető csilla­­gocskát. Elismeréséül annak, hogy munkájában, közösség iránti maga­tartásában számos nehéz feltételnek volt képes eleget tenni. Hogy mit jelent ez gyakorlatilag az ő munkahelyén? Hallatlanul nagy figyelmet, teljes értelmű jelenlétet, mert a kőmalomnál elég egyetlen ci­­garettaszünetnyi kiesés, tízórai szü­net, hogy ezrekre rugó károk kelet­kezzenek, ideiglenesen leálljon a ter­melés. A fizikai munkát elvégzi a gép, rég elfelejtette már az egykori pergetőben végzett megerőltetéseket, port, kormot s mindazt, ami ezzel a kezdetleges munkával jár. Hatalmas beruházásokkal a szocialista állam korszerű ércdúsítót épített Vlahicán, hogy megkönnyítse munkáját. Vi­szont ezzel szemben magasra emel­kedett az igény a munkás szellemi adottságait, tudását illetően. Ennek pedig eleget tenni elmélyült tanu­lást, figyelmet igényel. Az ember szakmai és teljes erkölcsi hozzájá­rulását. Nem könnyű dolog. Viszont egész embert, kommunistát feltételez ez a feladat. Amelyet becsülettel túl is teljesít András István s­zetben, aztán az építőtelepen. Itt is kiváló­ minősítéssel, mert a vállalat vezető közössége idő előtt, kivételes jóváhagyással, kinevezte a Csíksze­redai építőtelep főmérnökévé. És most január elsejétől jórészben en­nek a fiatalembernek a tudásán, szorgalmán, szervező tehetségén mú­lik, hogy sok száz munkás, értelmisé­gi és tisztviselő család lakáshoz jus­son a megyeközpontban. Azon, hogyan érzi meg magát az olyan kiváló mesterekkel, mint Kris­­tó Károly Borsodi Zoltán, Haba Miklós, Tamás Miklós, Bontas Gav­­ril és mások, az építőtelep sokszáz munkásával, a vállalat nagy tapasz­talatú mérnökeivel, vezető közössé­gével, akik szívvel lélekkel azon vannak, hogy az új főmérnök gyü­­mölcsöztethesse bizalmukat. Magatartásuk indokolt, mert a fia­tal mérnök imádja a mesterségét, a­­hogy mondják, korbáccsal sem le­hetne elverni őt a betonállomás mel­lől, az épülő házak közül, mert a­­mit mond, abból értelem és tapasz­talat árad, mert ha este hat órakor ezer idegenül megkéred, hogy még azon éjszaka szükség van önzetlen segítségére, föltétlenül azt válaszolja „megpróbáljuk“. Mert munkatársai­val, családjával szembeni magatartá­sa, kissé elkoptatott szóval élve — annak igazi, szép értelmében —, feddhetetlen. Mert rövid munkálko­dásának első eredményei biztatóak és feljogosítanak arra, hogy tovább­ra is sokat várjunk tőle. Mert kommunista. Az epítő­telepen A világ egyik legszerényebb em­berének tartják Rigó László főmér­nököt. Pedig igazán azok közé tarto­zik, akiknek volna amivel kérkedni­ük. Öt esztendővel ezelőtt szín­tízes­sel államvizsgázott a temesvári fő­iskolán, öt év tanulmányi átlaga 9,62 volt. Aztán hazahozta az otthon, a szülőföld szeretete. Itthon pedig nem lehet akárhogyan dolgozni. Rád fi­gyel a szülő, a szomszéd, a rokon, hiába jártad-e azt a sok iskolát, nem felejtettél-e előre kalapot emelni mindenkinek? S Rigó László elkezd­te a gyakorlatot, az emberség isko­láját először a megyei tervezőinté­ A szántó­földön Aki tíz esztendeig képes tartani helyét az elsők között, igazán csak az tudná híven elmondani, milyen kemény küzdelmet jelent mindig vi­gyázni arra, hogy egyetlen igazolat­lan óra, emberi botlás, úgynevezett erkölcsi kihagyás ne árnyékolja az ember munkásbecsületét. S különö­sen akkor, ha az ember gépesítő, szánt, vet és arat, küzd az időjárás viszontagságaival, hajnali ötkor kel, s ha a szükség úgy kívánja, le sem fekszik, mert éjjel is szántani kell. Javítja gépét, vigyáz a mélységre, sortávolságra és ezeregy előírásra. Amikor közben három gyermeket is nevelni kell, s az asszonyt sem lehet magára hagyni ezernyi gondjával. Boros Tiberiu a múlt esztendőben is 184 százalékos munkateljesítményt ért el a vaslábi mezőgépészeti osztá­lyon, a legjobb eredményt messze környékén. Mikor mellé telepedve. titkát, erkölcsi, emberi indítékait kérdem, csak annyit mond, hogy az emberek a lustákat, a munkában kullogókat lenézik. S ő nem bírná el ezeket a lenéző pillantásokat. Jól dolgozni életszükséglet, nyugalom, boldogság kérdése. Mióta a világ, így van, s ezután sem lehet máskép­pen. Aztán nem véletlenül tagja a pártnak, fogadalmat tett arra nézve, hogy példásan él és dolgozik Az ember pedig betartja a szavát. Hogy méltó legyen a megtiszteltetésre, kommunista voltára. Az állat­tenyésztő farmon A csikszentmártoni termelőszövet­kezetben úgy tájékoztattak, hogy Vitos Józsefet akár hajnalban, akár délután egyetlen helyen lehet keres­ni : a farmon. Ő a gazdaság legjobb állattenyésztőinek egyike. Felkeres­tük hát, hogy kikérdezzük titkát ki­váló eredményeinek, megtudjuk, mi módon lehet az évi tejtermelést jó­val túlteljesíteni. Nem is a szakmai beszámoló végett, inkább mert meg akartuk ismerni azt a nagyszerű kommunistát, aki hosszú évek óta példát mutat hivatásának gyakorlá­sában, emberi magatartásában. Mert nemsokára 14 esztendeje lesz, hogy az állattenyésztésben dolgozik, s mindig a leglelkiismeretesebb em­berek között említették nevét. Mun­katársaitól azt is megtudtuk, hogy a farmon végzett munkáján kívül szereti a betűt, négy vagy öt újságot is járat és a szakkönyveket is rend­szeresen olvassa, tanulmányozza. Kommunista. A rték óráján Ha esik, ha havaz ... így kezdte Balázs Irén kommunis­ta tanítónő jellemzését a kápolnás­­falusi néptanács elnöknője, Kecseti Rozália. S hogy mi mindent ki lehet tömören fejezni egy fél mondatocs­­kával, álljon mellettünk ennek a nagyszerű tanítónőnek, fáradhatat­lan közösségi munkásnak a példája. Tizennegyedik esztendeje annak, hogy nőbizottsági elnök, hogy min­den csütörtökön megjelenik a nők óráján megtartani előadását a párt politikájáról, a nemzetközi esemé­nyekről, a nagyvilág tudományos e­­redményeiről, a háztartás gépesítésé­ről, az új munkalehetőségekről és e­­zer más fontos tudnivalóról Vele együtt negyven, hatvan falusi asz­­szony gyűl össze — ha esik, ha ha­vaz— a művelődési otthonban, hall­gatni a „tanítónéni“ előadását, fel­olvasásait, film- és könyvmagyará­zatait, szívet nyitni a nagyvilág, a tudás roppant színterére, tanulni. , é­s folytathatnánk megyénk valamennyi munkahelyén, gyárban, üzemben, a családban, rokonainkon, barátainkon, ismerősein­ken felfedezését azoknak a nemes vonásoknak, amelyekből összeáll a kommunista ember igazi arca. Azoknak a nagyszerű em­bereknek a bemutatását, akik mint szemük fényét, vigyázzák a párt tisztaságát, becsületét és erkölcsét. Azoknak az embereknek a meg­rajzolását, akik mindig és mindenütt a legjobbat jelentik, akikre a gyermek büszkén mondja az iskolában : édesapám kommunista. És szeretne hozzá hasonló lenni. Van-e nagyobb öröm és büszkeség számunkra, amikor dicső­séges pártunk megalakulásának évfordulóján elmondhatjuk : olyan a mi pártunk, amilyenek mi, kommunisták vagyunk, és amilyenné kemény küzdelemmel válni akarunk. Zöld Lajos művelődni, szórakozni. Régi, kétszáz esztendőt múlt varrattan mintákat is gyűjtenek közben és újítanak fel, ka­pufaragásokat másolnak, keresik, őr­zik, tovább ápolják a feledésbe menő helyi népszokásokat, szőnek, hímez­nek a művelődési otthont szépítendő, tapasztalatcseréket tartanak a szom­szédos községek nőbizottságaival, é­­telreceptek, varrásminták, gyermek­­nevelési ismeretek, a művelődési munka módszereinek kicserélése vé­gett. Most falumúzeumot akarnak lé­tesíteni. S ez az egyszerű szőke asszony mindenütt ott van ötleteivel, szívé­vel és otthonszeretetével. Most a művelődési otthon igazgatásának e­­zernyi teendőjét is vállára rakta a közösség. Mert őt tartja erre a leg­­elhivatottabbnak. És ő megy, agitál, személyes példát mutat, minden sejtjével együtt él falujával. Ha né­ha megkérdik, hogy miért, elmoso­lyodik csöndesen. Mit is mondhat­na... Kommunista. A párt­szervezet élén Ezerkilencszáznegyvenötben lett kommunista. Azóta, ahogy mosolygó­san mondja, nincs megállás. Mű­helyből gyárat kellett építeni, Béká­son vízierőművet szerelni, itthon megtanulni a villamosgép-konstruá­­lást, kályhacsőtermeléstől, bádogos­ságtól eljutni a villamos elosztók, szakaszolók gyártásáig. Dióhéjban ennyiben lehetne összefoglalni Gir­­csis Béla lakatosmester karrierjét. Nem túlozunk, ahogy nőtt az ország, úgy nőtt, haladt ő is a félmanufaktu­rális termelési formától a komplex, szocialista termelési módig. Tudás­ban és emberségben. Hogy ma már ötven éves létére öreg szakivá vál­jon, az apáról fiúra szálló hagyomá­nyok szellemében ma már fiát ne­velje magához hasonlóvá, igazi kom­munista mesterré. Nehéz és hosszadalmas lenne rész­letesen leírni, hogy mi minden tör­tént ezalatt a történelmileg rövid, ha az ember szempontjából hosszú har­minc esztendő alatt, mennyit járta ő a falut felvilágosító szóval, a gyű­léseket és tanfolyamokat ismereteit bővítendő, hány éjszakát töltött szakkönyv fölött, hogy fiatal beosz­tottja meg ne mosolyogja utasításait, hogy példát mutathasson kommu­nista helytállásból... Ötvenben azt mondta, na még tíz esztendő, s köny­­nyebb lesz, aztán ráduplázott, mert annyi volt az építenivaló, hogy pihe­nésre gondolni sem mert. Aztán meg­tanulta, hogy nincs megállás. Ma is termel és építi közben munkahe­lyét. Fél milliárd lejes beruházást kell megvalósítani az elkövetkező é­­vekben, hogy hatalmas öntödében folytathassa munkáját. Az igazi erő­feszítés, a neheze íme, csak ezután jön. Ezernyi és egy oka van annak, hogy Gircsis Bélát az öntöde pártbi­zottságának titkárává, egész sereg, életet kezdő, kommunistává váló if­jú példaképévé választották, s hogy az emberek megemelik előtte kalap­jukat, ha arca felvillan az úton.

Next