Hargita, 1977. február (10. évfolyam, 25-48. szám)
1977-02-01 / 25. szám
Megéneklünk, Románia (Folytatás az 1. oldalról) szerényen háttérben maradó, a közönség által láthatatlan, nagyszámú szereplő - a csoportokat, előadókat irányító, felkészítő lelkes tanerők, értelmiségiek, községvezetők fáradozása is ! Ha ezek után mégis megemlítenénk néhány csoportot, egyéni előadót, mivel színpadi szereplésük, műsoruk valamelyes szempontból emlékezetesebb, figyelemre méltóbb volt, tesszük ezt mindenekelőtt ösztönzésül valamennyiük számára! S csakis, annak hangsúlyozásával, amit a tanulságok összegezéseként a zsűri elntöke mondott (mégha olykor közhelynek is tűnik) : e nagyszabású versenynek, már jellegénél fogva csak nyertesei vannak. A közönség s a műkedvelők szempontjából egyaránt ! Függetlenül attól is, hogy az utóbbiak tovább jutottak vagy sem a verseny következő vetélkedőjére. Mert a fesztivál, a szabad, közös hazát köszöntő, s a nép művelődését, nevelését célzó műkedvelő tevékenység tovább folytatódik . . . Nos, épp ennek figyelembe vételével hadd említsük meg — ez minden különösebb értékrend nélkül! — a vendéglátó községet képviselő muzsnai bábjátszók szép előadását, amit a felnőttek is szívesen néztek végig; a bögözi színjátszókat, s különösképpen Pitó Ferencnek a ,,köszörűjében nyújtott jó alakítását ; s ugyancsak színjátszásban a Kányádot képviselő dályai mezőgépészek és feleségeik kedveshangulatos színpadi játékát, akárcsak a Tamás Olga vezényelte dályai falusi énekkart, azzal a reménnyel is, hogy még hallani fogunk róluk. S persze, sorolhatnák tovább a kányádi Jakab Ödön és Nagy Kincses Sándor legényes táncával, a bögözi József Jenő, vagy a kányádi Dobai Lajos mértéktartó, szép vers-, illetve balladatolmácsolásával. És szólnunk kellene néhány szólóénekes (különösen a derzsi) és mások sikeres szerepléséről is, hisz valamennyien legjobb tudásukkal, tehetségükkel járultak hozzá ahhoz, hogy a derzsi vetélkedő egészében véve elérje célját. Fegyelemről, kevés fegyelemmel (Folytatás az 1. oldalról) Sem lehet beszélni. Hogy a gyűlés résztvevőinek döntőtöbbségét nem lehet fegyelmezetlenség vádjával illetni? Ez igaz. Az is igaz viszont,hogy a rendbontókat nem lehet megtűrni sem a gyűlésen, sem a munkahelyen. Kézzenfekvő a kérdés : ha még a gyűlésen sem kifogástalan a fegyelem, ahol csak a dolgozók küldöttei vesznek részt, vajon a különböző munkahelyeken érvényt tudnak-e szegezni a fegyelem erősítésére ittkdolgozott intézkedéseknek? A munkásszállások rendje Ugyancsak gyakran felvetődést a közgyűlésen. Betört töblakok, megrongált bútorosat, tönkretett egészségügyi felszerelések jelzik egyes magukról megfeledkezett fiataljok ténykedését. Más szóval, szerelők megrongálják, ajmit társaik, vagy saját maguk készítettek. Jogos igény ,ttehát a KISZ-szervezet nevelzómunkájának hatékonyabbátétele — amit egyébként többször szorgalmaztak a hozzászólók —, e láncszem nélkül jó munkahelyi rend és fegyelem megszilárdítása is nehezen képzelhető el. Idén megsokszorozódnak a Szerelők tennivalói. A közgyűlésen számbavették lehetőségeiket, s azon a véleményen voltak, hogy képesek teljesíteni az előirányzottaikat. Ezért, egyebek mellett, a fegyelemért is határozottabban síkra kell szállniuk. Határozottabban, mint az éviközgyűlésükön. Egy elfelejtett Homorádszentmárton község falvaiban ritkán találni olyan udvart, kisgazdaságot, ahol tucatnyi liba ne gágogva. Évek óta hagyománya van a libatenyésztésnek, s ismertek a községben az olyan fogalmak is, mint a libalegelő, a libapásztor. Megfelelő terület is akad, s valószínű, ezzel magyarázható, hogy a lakosság érdemesnek, kifizetődőnek tartja benépesíteni ezt. Természetesen az értékesítés a fogyasztási szövetkezeten keresztül történik, de csak a feleslegről beszélhetünk, ami kevés része a község, a falu tenyészetének. Nagyüzemi szinten, mezőgazdasági termelőszövetkezeteink házalóján, akár szövetkezetközi létesítményként hiába próbálkozás... keresnénk megyénkben olyan egységet, farmot, amely libatenyésztésre szakosodott. S hiába keresnénk a Homoród mentén is, holott, mint említettük, hagyományosan foglalkoznak ezzel a kistermelők. Az állattenyésztés itt is, mondhatni kizárólag a tehenészetet, a szarvasmarha állományt, a juhállományt jelenti, akárcsak más gazdaságokban. Pedig más megyékben létezik ilyen is, hiszen a libahús értékes, de még a toll sem elhanyagolható. Nem csoda hát, ha meglepődik a pincér vendéglátó egységeinkben, amikor libasültet rendel a vendég. Ha ugyan rendel már ilyent valaki ... Homoródszentpálon még emlékeznek arra, hogy a hatvanas évek elején a tyúktenyésztés mellett a libákkal is megpróbálkozott a gazdaság. A kezdeményezés nem volt véletlenszerű, támogatta az ügyet a nőbizottság is, jónéhányan tapasztalatcserére is utazok. Keltetőgépet vásároltak, egyszóval az első lépéseket megtették. Sajnos, a vállalkozás egy-két év múlva bebukott. S hogy miért? Anekdotaként emlegetik az asszonyok : férfiak vásároltak pipéket, s a legtöbből gúnár lett... Tény, hogy rövid idő alatt, mielőtt jövedelmezővé vált volna, túladott a gazdaság a libákon. Pedig azóta képviselhetné ezt az állattenyésztési ágat, és ma már megerősödve, évek tapasztalatával termelhetne. És jövedelmezően. Mert emlékeznek még a szentpáliak a valamikori tapasztalatcseíréken látottakra : csak a toll nagy jövedelmet biztosított, mint melléktermék. Vajon örökre feledésbe merült a szentpáliak próbálkozása ? Vagy fel lehetne még támasztani, legalábbis közös összefogással? Hisz azóta beszélünk szövetkezetközi összefogásról, fogyasztási és termelőszövetkezetek közötti együttműködésről. Egy olyan lehetőséget említettünk, amely pár évvel ezelőtt helyi kezdeményezésként szóba jött, és meg is próbálkoztak vele. Ha az első lépéseknél tovább nem jutottak akkor, az elgondolás mégsem volt légbőlkapott. S ma sem idejétmúlt. Csak a kivitelezés, a hozzáállás hiányzik. Kár lenne viszont teljesen megfeledkezni erről a hajdan megszületett ötletről, elgondolásról ... Ferencz Imre Országos kinccsé váljék! (Folytatás az 1. oldalról) közismert valóságot, hogy Hargita megye az ország egyik legjelentősebb turisztikai, gyógykezeltetési központja. Rengeteg gyógyvízforrás bugyog a földből (sok tucat betegség megszüntetésére javallott), nagyszámú sós termálvíz is felszínre tör (kínzó bántalmakra gyógyír), találunk számos kéngödröt, a természeti adottságok, a nagyvilágban híres-neves helyek szinte felkínálkoznak ilyen szanatórium létesítéséhez. Megannyi lehetőség, megannyi kihasználatlan lehetőség is. S ha válogatni kell, hát repítsük tekintetünket például Parajdra, erre a városi rangra törekvő nagyközségre, ahol a sós víz, a sóbánya mélye izületi bántalmakra, porckopásra, reumatikus fájdalmakra, asztmatikus betegségekre (a földműveseknél is nagyon gyakori betegségek) stb. orvosilag ajánlott. Ahol egész esztendőben, főleg nyaranta több ezren állítják helyre egészségüket, s legnagyobb számban mtsz-tagok, földművelők. Gyógyulni jönnek ide, vonzza őket a vidék szépsége, a falusi hagyományok kedves hangulata, no meg azok a valóságból táplálkozó legendák, amelyek az ottani erős sósvíz és sóbánya gyógyító erejéről szólnak és egyre ismertebbek mindenfelé, még a határokon túl is. Minden adott tehát egy korszerű kezeltető központ kiépítéséhez, amelynek alapjait éppen a jelenlegi ötéves terv rakja le és szilárdítja meg. Kézenfekvő a gondolat továbbvitele: vajon nem lenne érdemes, ha az országos szövetsége a termelőszövetkezeteknek szintén egy önálló, saját gondozásban lévő pavilont, szanatóriumot létesítene itten? Ahol sok-sok ezer földművelő nyerné vissza az egészségét, munkaképességét. A megyénk s az ország minden vidékéről. S egy újabb helyi lehetőség válna így országos kinccsé. Ami sok, az sok ... A képen látható anyaghalmaz a székelyudvarhelyi Tábor negyedben található. De még legalább ennyi hever szanaszét szomszédságában. Az „anyaggazdálkodás" jele ez is. Természetesen negatív előjellel... De ha már nincs szüksége az építőnek a drótra, betonvasra, legalább mint ócskavasat értékesítse azt. A dolog városesztétikai vonatkozásáról nem is beszélve... (Nagy P. Zoltán felvétele) V ...U\ egint Szicília, az átkok földje, ahogyan a Tiszteletreméltó emberek című olasz film egyik hőse mondja, innen csak elmenni lehet vagy meghalni, vagy a hatalom segítségével kiszipolyozni az embereket. S ígérni a választásokon, utána a bürokrácia tengerébe süllyeszteni a külvárosok népének panaszait, embertelen kínjait. A gazdagok palotákban élnek, ősi címerek, képek, bútorok és legendák között, a szegények villanytalan, kanalizálatlan járványtelepeken. A közös csak a félelem. Mert Szicíliában könnyen lesújt a végzet, az emberélet nem száruít, ha valaki sokat beszél, a szájába MOZGÓKÉP követ tesznek, úgy hal meg, a másiknak szegfű jut, ha megsérti a vendégjogot, ha megaláz egy nőt, a harmadikkal az évszázados vérbosszú végez. De háttérben a hatalmasok, a ,,tiszteletreméltóak" mozgatják a gyilkosok kezét, a lehető legrafináltabb módon érik el céljaikat, harácsolnak, megvetik a népet, minden gazságra képesek, hogy milliókkal gyarapíthassák millióikat. Le kellene rombolni itt mindent, mondja a vizsgálóbíró, földgyalukkal elrontani a házakat, a lakosokat szétszórni, talán az segítene. Keserű a kifakadás, a tehetetlenség szavai, mert nem tud megbirkózni a gyilkosságokkal ; tanú nincs, ha lenne is, hallgatna. Mert Szicíliában a félelem az úr, talán azért is öltöznek mindég feketébe itt az emberek, összenőttek gyászukkal, a mindennapok tehetetlenségével, kitörni nem tudásukkal, a maradi szokásokkal, a szellem, a konvenciók kötöttségével. Mindazzal, ami sötétségben tartja ezt a szép, szomorú szigetet. Sófalvi András — VILLANÁSOK ----- ELHAGYATVA . . . Sokszor írtunk már gépekről, anyagokról, különböző felszerelésekről, melyeket hanyagságból azok tulajdonosai hagynak szanaszét. Az időjárás viszontagságai pedig egyáltalán nem kedveznek azok állapotának, így például Csíkszereda végében, Székelyudvarhely felé, az Olt-híd szomszédságában jó ideje pihen egy földgyaluval felszerelt traktor. Nem tudni kié, azt sem, hogy üzemképes-e, vagy sem. Dehát nem egy tűről van szó, amelyet csak úgy el lehet veszíteni. Nem egyszer hallottunk arról, hogy különböző gazdasági egységek földmunkagép-hiánnyal küszködnek. S akkor honnan ez a bőség, amely lehetővé teszi csak úgy elhagyni egy értékes gépet? (Hecser Zoltán) HA NINCS ARAGAZ... A borszéki fogászati laboratórium, amióta a toplicai kórházhoz tartozik, ara gázhiánnyal küzd. Pedig nélkülözhetetlen kelléket, fogkoronát, protézist önteni enélkül nem lehet. A laboránsok végülis saját költségükön, utána járással jutnak aragázpalackhoz, hogy a lakosság igényeit kielégíthessék, hogy dolgozhassanak. Panaszuk jogos, a toplicai kórháznak kötelessége biztosítani a szükséges munkaeszközöket, s megfelelő munkafeltételeket teremteni. (Bugia Irén) A VERSENY NEM ÖNMAGÁÉRT VALÓ! Szombaton és vasárnap egész sor rendezvénynek lehettünk csodálói a csíkszeredai Művelődési Házban is. A város iskolái tartották a Megénekünk, Románia országos fesztivál keretében nemes vetélkedőjüket. Őszintén szólva, nagy megelégedést és műélvezetet is jelentett a felnőttek számára is eljönni ide. Látni gyermekeink sziporkázó tehetségét, lényegében a tanári, nevelői fáradozás kézzelfogható eredményét. Csakhogy akkora volt a zaj és zsivaj a teremben, hogy sokszor képtelenség volt szót érteni. Pedig érdemes lett volna rendet tartani, ugyancsak nevelői ráhatással. Valamennyi felnőtt műélvező elvárása ez. (Zöld Lajos) NEGYVEN BANIS KÖSZÖNET Igen, ennyibe, de néha még többe is kerül egy ,,köszönöm" Toplica főtérikenyérüzletében. Ugyanis a 9,60-as kenyeret kérő vásárló, ha netán üzletessel fizet, ne is várjon a különbözetre. Az elárusító immár ,,beidegződött" mozdulattal nyújtja át a kenyeret és szenvtelen arccal, hideg verkli-hangon teszi hozzá : „köszönöm". Puszta megszokásból meg sem próbál visszaadni, s még kevésbé egy perecet, kiflit ajánlani. S ez még a jobbik eset ! Hisz legalább köszönettel nyugtázza a fel sem ajánlott ,,borravalót". De gyakran megtörténik az is, hogy a kilós kiskenyeret kérőnek köszönet nélkül vágja rá: ötlej! Mert ugyebár, húszbanis perec úgy sincs. Ám ideje volna már ,,kizökkenteni" az ilyen elárusítókat. .. legalább gépies beidegződöttségükből ! (Randják József)