Hargita, 1977. április (10. évfolyam, 76-101. szám)

1977-04-01 / 76. szám

Bárányok a legelőn A tavasz első napjaiban, március végén az egész évi tevékenységet meghatározó tennivalókra kerül sor a ju­hászatokban is. Ebben az időszakban már rendszerint befejeződik az ellési idény (ahol be !), nagy hangsúly esik a bárányok nevelésére, megtörténik azok szétváloga­tása, hogy a hizlalásra vagy továbbtenyésztésre szánt nö­vendékek a célnak megfelelő körülmények között fejlődje­nek. Ugyancsak nagy gondot kellene fordítani ebben az időszakban a takarmányozás minőségére, hogy az állatok erőnléte megfeleljen a legel­tetés kezdetekor, termelőké­pességük ne csappanjon. A csíkmindszenti termelő­­szövetkezet juhászatánál a fentiek szem előtt tartásáról érdeklődtünk ottjártunkkor. A gazdaság juhtelepe a hosz­­szúaszói részen található, a­­honnan a napokban mintegy 250 tavalyi növendéket át­hajtottak Mindszentre, ahol legeltetik (leginkább a kaszá­lón). S nemcsak réten, de megtörtént az is, hogy a pásztor a vetésre engedte a juhokat. A tavasz kezdete kü­lönben takarmánygondokkal köszöntött be, ezért szénát kellett átszállítani a telepre, ahol az anyajuhok és a bá­rányok vannak. Ami a szelek­tálást, a juhok és a bárányok gondozását illeti, rövidesen meggyőztek a látottak : az egész sereg, bárányostól a legelőn. Az istállóban csak a 60 körüli anyajuh maradt, amelyek ellése körülbelül el­tart még április 10-ig. A gazdaság 354 bárányra számít terv szerint, amelyből 338 megszületett. A még hát­ralévő ellésekkel együtt több mint 390 bárányra számíta­nak. Ide kívánkozik megemlí­teni azt is, hogy április 15-ig 190 bárányt kellene átadniuk a parajdi hizlaldának, termé­szetesen a megfelelő testsúly­ban. Az ellési időszak elmú­lása, valamint a gyenge gon­dozás azonban megkérdője­lezi a feladatok teljesítésé­nek lehetőségét. A gazdaság főmérnöke, Bakó Lajos mint­egy 60 bárány átadására szá­mít a kijelölt időpontig, s ha ez meg is valósul, akkor is kevésnek mondható. A tavaly 70 bárányt utasított vissza a parajdi hizlalda, mivel nem feleltek meg az előírásoknak, az idén, úgy tűnik, a mind­szenti gazdaság egyáltalán nem törekszik arra, hogy ele­get tegyen az elvárásoknak, a szerződéses kötelezettsé­geknek. Pedig a juhászainak is termelnie kell, tejet, húst, vagy éppen bárányt biztosíta­ni a hizlaldának, hozzájárul­va így a lakosság minél jobb ellátásához. A mindszenti ju­hászat azonban még mindig keveset ad a termelőképes­ség növelésére, még mindig a külterjesség gyakorlatánál tart. Ebben az évben számot­tevően javulnak a legeltetési feltételek, megoldottak egy évek óta folyamatban lévő le­gelőcserét az erdészet és a községi néptanács között, e­­zen kívül még 60 hektár terü­letet vettek át használatra az erdészettől. A feltételek javu­lása pedig meg kellene hogy mutatkozzon — már az idén­­ az állattenyésztésben.­­ az állattenyésztés keretében a juhászatban is. Ferencz Imre­ rancisc Munteanu már évek óta forgatókönyv­írásra adta a fejét, számos hazai filmünk legelső képsoraiban ott találjuk a nevét. Mint forgatókönyvíró, igen termékeny és szinte ter­mészetes, hogy voltak sikerül­tebb és kevésbé sikerültebb alkotásai is. A Vöröshajú cí­­­­mű filme — amelyet ő is ren­dezett, így egyszemélyes szer­zői film — az előbbiekhez tar­tozik, amennyiben a filmet ifjúsági kalandfilmnek tekint­jük és a műfaj szabályai sze­rint ítélkezünk : pergő cselek­mény, mozgalmas jelenetek kisebb-nagy­obb adag hu­morral fűszerezve, jóarcú gyermekszínészek, érdekfe­szítő téma, kiváló epizódsze­replők — mindez megtalálható Ésszerű energiagazdálkodást (Folytatás az 1. oldalról) J­ósolja lényegesen a csar­nok levegőjének összetételét, tehát a kedvező munkakörül­mények biztosítása mellett ér­nek el értékes energiamegta­karítást. A takarékossági in­tézkedések hatására a gyár­ban egyetlen gépet sem já­ratnak felterheléssel, kicserél­ték a túlméretezett villany­­motrokat, központilag kap­csolják be a külső világítást, úgy, hogy senki sem feledheti fölöslegesen égve az égőket, ésszerűsítették a vasárnapi biztonsági világítást. A hőenergia ésszerűbb fel­­használása végett felülvizs­gálták a csöveket, szigetelték az összes vezetékeket és csa­pokat, tökéletesítették a fes­tési folyamatokat, hogy ne kelljen újra festeni az anya­gokat, ami jelentős gőz, víz és festék veszteséget jelente­ne. A célratörő, konkrét fela­datokat tartalmazó intézke­dési tervek hatására idén a tavalyihoz viszonyítva 10 szá­zalékkal csökkentik a villa­mos- és hőenergia-fogyasz­tást. Az első két hónapi meg­­takarítások azt mutatják, hogy sikerül valóra váltaniuk célkitűzésüket. Intézkedéseik nagy részét a tervezett határidőre megvaló­sították, mások megoldása most van folyamatban. A kü­lönleges helyzetre való tekin­tettel a főgépészeti osztály arra törekszik, hogy előrébb hozza a későbbre beüteme­zett műszaki intézkedések ki­vitelezését, hogy ezzel is hoz­zájáruljon a még takaréko­sabb energiagazdálkodáshoz. Ugyanakkor újabb ésszerűsí­tések gondolata is foglalkoz­tatja a Bútorszövetgyár mun­kaközösségét. Ha sokat is tettek ilyen vonatkozásban, még nem merítettek ki min­den lehetőséget, a találé­konyság, a szakmai hozzáér­tés, a még felelősségtelje­sebb viszonyulás a villany- és hőenergia-fogyasztás csök­kentésének újabb módozatait tárhatja fel. Meg aztán, min­denféle műszaki intézkedés nélkül, sokat tehetnek maguk a munkások is a kihangsú­­lyozottabb takarékosságért. Ottjártunkkor is láttunk fö­löslegesen gőzölgő, nyitvafe­­lejtett csapot. Az ilyen és ha­sonló apró-cseprő pazarlások teljes és végérvényes meg­szüntetése a takarékos ener­giagazdálkodás legfőbb jel­lemzője kell hogy legyen. A nemzetközi együttműködés politikája (Folytatás az 1. oldalról) egyenlőség elvei alapján, hogy az ténylegesen hozzájáruljon mindegyik tagállam nemzet­­gazdaságának gyorsabb haladá­sához, a fejlettségi szintek ki­egyenlítődéséhez, a szocializmus erőinek általános szilárdulásá­­hoz. Románia az elmúlt időszakban továbbfejlesztette politikai, gaz­dasági, műszaki, tudományos és kulturális kapcsolatait az összes európai országokkal, tekintet nélkül azok társadalmi beren­dezésére, cselekvően részt vál­lalva a nemzetközi munkameg­osztásból, az értékek egyetemes cseréjéből. Ugyanakkor orszá­gunk álhatatosan törekedett kap­csolatai sokrétű bővítésére a kö­­­zel-keleti, az ázsiai és az afrikai államokkal. Románia megkülönböztetett fi­gyelmet szentel — amint az a fő­titkári expozéból is kitűnik - a kolonializmus és a neokolo­­nializmus, bármilyen uralmi és más népek elnyomását célzó politika végleges kiküszöbölésé­re. Az utóbbi időben országunk úgyszintén tovább bővítette e­­gyüttműködését a latin-amerikai államokkal, Észak-Amerika or­szágaival, Ausztráliával és Új- Zélanddal. Egyszóval, Románia kitartóan törekszik az összes ál­lamokhoz fűződő kapcsolatai el­mélyítéséért, a jogegyenlőség, a nemzeti függetlenség és szuvere­nitás tiszteletben tartása, a bel­­ügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök szelle­mében. Pártunk és államunk nemzet­közi tevékenységében különle­ges fontosságot tulajdonít az európai béke és biztonság meg­teremtésének, a Helsinkiben el­fogadott, egységes egészet alko­tó dokumentumok szellemében. Pártunk úgy értékeli, hogy a hel­sinki konferencián elfogadott Zá­róokmány aláírása óta eltelt 20 hónap alatt bár tapasztalható némi haladás, még mindig túl kevés történt a vállalt kötelessé­gek valóra váltásáért. Éppen e­­zért, sokkal többet kell tenni az idei nyáron Belgrádban sorra­­kerülő összejövetel megfelelő előkészítéséért, hogy az itt jóvá­hagyásra kerülő intézkedések révén ez újabb hathatós ösztön­zést jelentsen a Helsinkiben el­fogadott jelentős célkitűzések gyakorlati megvalósítására. Napjaink létfontosságú kérdé­se a gyengén fejlettség felszámo­lása. Románia, mint szocialista és ugyanakkor mint fejlődő or­szág, határozottan síkraszáll és minden erejével hozzájárul a gyengén fejlettség és annak okai felszámolását célzó erőfeszíté­sekhez. Pártunk és államunk vé­leménye szerint ebben az össze­függésben igen nagy fontosságú egy új gazdasági rend megvaló­sítása, amely garantálja a mél­tányos nemzetközi együttműkö­dést. Az együttes ülésen elhangzott expozéjában pártunk főtitkára hangsúlyozta, hogy az emberiség haladása és fejlődése szempont­jából alapvető fontossága van az általános leszerelés megvaló­sításának, s mindenekelőtt a nukleáris leszerelésnek. Bár az utóbbi években hosszas megbe­széléseket folytattak és számos határozatot fogadtak­ el a lesze­relésre vonatkozóan, lényegében nem történt semmi a fegyverke­zési hajsza megállításáért. Ro­mánia az ENSZ-ben és más nem­zetközi fórumokon konkrét javas­latokat terjesztett elő a fegyver­kezési és főleg a nukleáris fegy­verkezési hajsza csökkentésére és megállítására, hogy a népek megszabaduljanak a katonai ki­adások terhétől és egy pusztító atomháború lidércnyomásától, s a jövőben is síkra fog szállni az ENSZ és más nemzetközi szer­vek szerepének ilyen irányban történő fokozásáért, cselekvően hozzájárulva az egész világ biz­tonságához és békéjéhez. A jelenkori forradalmi válto­zások közepette számottevően megnövekedett a néptömegek, a népek szerepe az emberi társa­dalom fejlődési folyamatának meghatározásában. Ebben a mé­­lyenszántó társadalmi folyamat­ban a kommunista és munkás­pártok mind erőteljesebben ér­vényesülnek a tömegek létérde­keinek harcosaiként, a haladó társadalmi erők szerveiként. Mindezt szem előtt tartva, pár­tunk aktív politikát folytat a kommunista és munkáspártokkal való szolidaritási és együttműkö­dési kapcsolatok megszilárdítása érdekében, s a jövőben is elő­térbe helyezi ezeknek a kapcso­latoknak további kiszélesítését a marxizmus-leninizmus, a teljes jogegyenlőség és kölcsönös tisz­telet elvei alapján, a nemzet­közi kommunista és munkásmoz­galom új alapokon történő erő­sítéséért. Az együttes ülés részvevői, ma­gukévá téve Nicolae Ceauşescu elvtársnak a szocialista Románia külpolitikájára vonatkozó, az ex­pozéba foglalt konklúzióit, teljes egészében jóváhagyták azt a sokoldalú nemzetközi tevékeny­séget, amelyet pártunk és álla­munk fejt ki. A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Nagy Nemzetgyűlés és a Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fej­lesztési Tanács kihangsúlyozta Nicolae Ceauşescu elvtárs dön­tő hozzájárulását pártunk és ál­lamunk külpolitikájának kidolgo­zásához és gyakorlatba ültetésé­hez. Fáradhatatlan tevékenysége az enyhülést, együttműködést és biztonságot szolgáló új folyamat érvényre juttatásában, kitartó e­­rőfeszítése a nemzetközi kapcso­latok demokratizálásáért, egy igazabb és jobb világ megterem­téséért - mindez a múltban so­ha nem tapasztalt tekintély és nemzetközi megbecsülés magas­latára emelte a szocialista Ro­mániát. MOZGÓKÉP a filmben, amely a felszaba­dulás, a fegyveres felkelés utáni forró napok egyik mel­lékcselekményét idézi. Kár, hogy igen sok kulcsszereplő cselekedeteinek lelki motivá­ciójával adós marad a film és egy-két figura eléggé papír­ízűvé sikerült. Filmgyártásunk következetesen küzd a rutin, a sablonok, a formalizmus ellen. Ezen a filmen e harc­nak az eredményei még csak részben látszanak, de így is, különösen a fiatalok, vonzó alkotással ismerkedhetnek meg, sokáig őrizve néhány évtizeddel ezelőtti kamasztár­suk igazságot szomjazó gon­dolatait, cselekedeteit. Kétségtelen ehhez a leg­nagyobb mértékben a főhős Vöröshajút alakító Costel Beloiu természetes, túlzások­tól mentes játéka járul hoz­zá, de a kisebb szerepekben jól magukra találnak neves hazai filmszínészeink : Florin Piersic, Sebastian Papaiani, Sergiu Nicolaescu és örömmel látjuk viszont néhány kép­sorban Bencze Ferencet. Székedi Ferenc ---- VILLANÁSOK ---­OPERATIVITÁS Gyergyószentmiklósra irá­nyították a földrengéskor megrongálódott fővárosi is­kolák konszolidálásához szükséges faanyagért me­gyénkbe érkezett küldötteket. A segítséget eddig sem ta­gadtuk meg soha, a me­gyénké élt dolgozók sok fel­emelő, emberséges tettéről számolhattunk már be, még­is érdemes külön is szólnunk a gyergyószentmiklósiak gyors és határozott támogatásá­ról. Meghatódva mesélték a bukaresti küldöttek, hogy a városi pártbizottság és a néptanács intézkedésére FÉL­ÓRÁVAL odaérkezésük után máris megkezdték a teher­autók fűrészáruval való meg­­rakását. Összesen 30 köbmé­ter fűrészárut, 50 köbmé­ter deszkát és 30 köbméter gömbfát indítottak el a fő­városba, ahová rekord idő alatt meg is érkeztek az első szállítmányok. (Borbély Lász­ló) MEGFAKULT ÚJDONSÁG Érdekes és aktuális ese­ményekről tudósít a Lövéte központjában lévő faliújság. Egyebek között a független­ségi háború centenáriumá­ról, Ady Endre születésének száz éves évfordulójáról. Stí­lusosan, szépen, gondozot­tan. Csakhogy : a cikkt két ceruzával vagy tintával írták, pontosan már nem is lehet kideríteni, mert valamennyi­nek csak kezdetét vagy vé­gét, esetleg közepét lehet ki­olvasni. A nap kifakította az írást, a por pedig alaposan belepte az üvegtáblákat. Ta­lán tiltja valaki, hogy gép­pel írott cikkeket függessze­nek közszemlére ? Mert csak akkor ér valamit a fali­újság, az aktuális mondan­dó, ha el is olvassák. Már­­ pedig azt bajosan ilyen kö­rülmények között ! (Bereczki Károly) ELNYERTÉK BÜNTETÉSÜKET Március 29-én az igazság­szolgáltatás előtt és mintegy kétszáz állampolgár jelenlé­tében kellett felelnie hét vla­­hicai személynek a társadal­mi együttélési törvények meg­szegéséért. A közrend hábo­­rításáért (verekedésért) von­ták őket felelősségre. György Gáspárt, a Vasipari Vállalat alkalmazottját húsz napi, Both Mártont, akinek jelenleg nincs foglalkozása, szintén húsz napi, Zmeu Vasilet, a bányaipari egység alkalma­zottját ugyancsak húsz napi, Csóg Miklóst, a Vasipari Vál­lalat alkalmazottját pedig 3 hónapi fogházbüntetésre ítél­ték. Lőrincz Józsefet, a Vas­ipari Vállalat alkalmazottját 1500 lej pénzbüntetéssel súj­tották. Gábor Ilona és Ötvös Mária 1000—1000 lej pénz­­büntetést kapott. (Hecser Zoltán) TEJESKÁVÉ-BÁR ? Tudom, hogy finom, én mégsem szeretem a tejszín­habot, következésképpen a tejszínhabos kávét sem. A „vegytiszta" feketét viszont szívesen elfogyasztom. E sze­rény élvezetemtől foszt meg — s bizonyára még sokszáz fogyasztót — az utóbbi idő­ben a székelyudvarhelyi Ká­vé-bár. Feketét ugyanis „ma­gára" hiába kérünk, kizáró­lag tejszínhabbal, csokoládé­reszelékkel szolgálják fel. A kiszolgáló személyzet még­csak­ annyiba sem enged a vendég kívánságának, hogy a tejszínhabot legalább kü­lön pohárba­n kaphassa meg, s kávéját mentesítsék a nem­kívánatos csokoládé-resze­léktől. Mert ez utasítás... U­­gyan kié ? (Kiss Balázs)

Next