Hargita, 1978. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1978-06-01 / 128. szám

1978. JÚNIUS 1. CSÜTÖRTÖK Ma már elég gyakran és elég tömege­sen utazunk külföldre. S mi tagadás, a külföldi utazás sokkal több izgalommal jár, mint a hazai. Talán nemcsak azért várt elz így, mert távolabbra, hanem mert ige­n goren olyan országba utazunk, a­­melynek kevésbé ismerjük hagyományait, szokásait, társadalmi viszonyait s esetleg az illető ország vagy országokban használt nyelvet sem ismerjük. Tehát mindenképpen egy új világ tárul fel előttünk, és gyakran foglalkoztat a gondolat, hogy miként fo­gunk az új környezetben eligazodni. Ugyanakkor itt kell leszögeznünk, hogy az alapvető illemszabályok mindenütt azo­nosak., Betartásuk viszont sokkal inkább szükséges, mint idehaza. Miért? Mert akarva-akaratlanul országunkat, hazánkat képviseljük. Viselkedésünk, magatartásunk sokkal nagyobb súllyal esik tehát latba, mint idehaza. Könnyen megeshet, hogy olyan emberekkel találkozunk, akik még soha nem jártak országunkban, vajmi ke­veset tudnak vendégszeretetünkről, szoká­sainkról, és megtörténhet, hogy a mi visel­kedésünk alapján formálják meg első íté­letüket. Márpedig számunkra nem lehet mindegy az ítélet minősége. Ezért hang­súlyoznám mindenekelőtt, hogy magatartá­sunk külföldön sokkal súlyosabban meg­mérettetik, mint idehaza, s ha jót akarunk tenni, legyünk még körültekintőbbek és udvariasabbak minden helyzetben. Mindig tartsuk szem előtt, hogy más or­szágban vendégek vagyunk, viselkedjünk tehát vendégekhez méltóan, és képvisel­jük méltóan hazánkat, még akkor is, ha nem kaptunk erre különleges megbízatást. Persze, az udvariasság nem jelent meg­alázkodást, ha szükséges, nyugodtan mondjunk véleményt, anélkül, hogy azzal bárkit is megsértenénk, de ne engedjük meg azt sem, hogy bárki is becsmérelje országunkat, vívmányainkat, hagyománya­inkat, szokásainkat. Ilyenkor kellő udva­riassággal, de határozottan mondjunk vé­leményt, hiszen a mi problémáink csak ránk tartoznak, akik ebben az országban élünk és dolgozunk. Persze, aki idehaza nem áll hadilábon a viselkedéssel, az általában külfölden sem okoz kellemetlen meglepetést. Mégis van néhány olyan dolog, amire érdemes felhívni a kevésbé gyakorlott külföldre utazó figyelmét. Legfontosabb talán tisztáznunk magunk­ban, mit, mennyit tudunk arról az ország­ról, ahová megyünk. S ha úgy érezzük, hé­zagosak földrajzi, történelmi, kulturális is­mereteink, ne szégyelljük elolvasni leg­alább a legszükségesebb dolgokat. Ma e­­lég dokumentáció, útleírás, úti­kalauz áll rendelkezésünkre,­­hogy ismereteinket pó­toljuk. Érdemes ezt megtenni, mert így az idegen környezetben magabiztosabban mozgunk és megértünk olyan dolgokat is, amelyek számunkra eddig különösnek tűn­tek. Nem árt, hogy ártana, elolvasni (ha eddig nem tettük meg) egy-két ottani ne­ves író regényét, mert eléggé illetlenség a vendéglátó ország irodalmából semmit sem tudni, de igen hasznos ismerni néhány nagy zeneszerzőt, képzőművészt. Az utazók nagy része társas kiránduláson vesz részt és arra gondol, hogy majd a leglényegeseb­beket úgyis elmondja az idegenvezető.­ Valóban, az idegenvezetőnek ez a köte­lessége, de nem mindegy, hogy vannak-e előzetes ismereteim, amelyek közé ponto­san el tudom helyezni mindazt, amit mon­danak, amit személyesen tapasztalok. De a kellő és alapos ismeret attól is megóv, hogy olyan kérdéseket tegyek fel az ide­genvezetőnek, amelyek nevetségessé tesz­nek, s amelyek miatt szégyenkezhet eset­leg az egész kiránduló csoport. Sose kérdeztem azt, hogy hány millió lakosa van egy országnak vagy főváros­nak, ezt már tudnom kell mielőtt elindu­lok itthonról. Az is furcsa lenne például, ha Prágában sétálva azt kérdezném : Mi­től arany ez a város ? Az is illetlenség, amikor valamelyik utazótársunk más népek szokásait b­a­­málja, mindenben hibát keres, ócsárolja a kasztot, felháborodik azon, hogy a né­metek miért esznek annyi krumplit, az o­­laszok olyan sok makarónit, a kínaiak asztaláról pedig nem hiányozhat a rizs, a csehek után meg folyik a sör. Igen, hajlamosak vagyunk az összeha­sonlításra. Persze, ez az összehasonlítás a legtöbbször felületes és anélkül vonunk le bizonyos következtetéseket, hogy apró­lékosan tisztában lennnénk a meglátoga­tott ország történelmével, társadalmi hely­zetének kialakulásával. Érthető tehát, hogy bármennyire is igaznak véljük a magunk véleményét, a felületes összehasonlítás, az mindig sántít. De mindezeknél is visszataszítóbb az úgynevezett csencselés. Sajnos, vannak turistáink, akik több időt töltenek el az­zal, hogy pontos információt szerezzenek arról, mit lehet áron felül eladni és olcsón vásárolni, abban az országban, mint a­­mennyi időt fordítanak hézagos ismere­teik gyarapítására. Érthető, tehát, hogy ezt a fajta kirándulót nem láthatod a múzeumokban, képtárakban, hanem a szállodák, üzletek előtt botlunk beléjük, amint éppen itthonról vitt konyakot, csör­gőt, kötött blúzokat, fehérneműt, s mit tudni milyen cuccot kínálgatnak arcpiru­lás nélkül a járókelőknek. S amikor haza­jönnek, jóízűen mesélik el, mit hogyan adtak el, kit miként vertek át, de arról, hogy szellemileg mivel gazdagodtak, egy szót sem tudnak ejteni. Dali Sándor Külföldön is vendégek vagyunk A szocialista tudat formálásáért A politikai nevelő tevékenység szerepéről szólva, N­i­c­o­l­a­e Ceauşescu elvtárs, pártunk fő­titkára hangsúlyozta: ,,A propa­gandistának lelkesítenie kell az emberé' ' j'Z új rendszert építő egész tehézténységükben, oda kell hatnia, hogy mindent meg­tegyenek, egész erejüket, mun­ka- és alkotóképességüket a párt politikája megvalósításá­nak, a szocializmus és a kom­munizmus romániai győzelme ü­­gyének szenteljék.” Ez az útmu­tatás arra kötelezi a pártszerve­ket és szervezeteket, hogy a po­litikai-ideológiai oktatás vezeté­se folyamatában egészítsék ki és aktualizálják a kiválasztott témákat, előtérbe kell he­lyezni azokat az útmuta­tásokat és­­ feladatokat, a­­melyek a párt- és állami doku­mentumokból fakadnak. Követ­kezetesen kísérjék figyelemme­ a kommunisták, a dolgozók politi­kai-ideológiai tanulmányait, se­gítsék abban, hogy megértsék pártunk politikájának helyessé­gét, a teendőket a munkahelyü­­­kön alkalmazzák. Ha a fenti célkitűzéseik szellemében vizs­gáljuk a székelykeresztúri Spár­ga- és Kenderfonodánál az 1977 —78-as évre szervezett politikai­­ideológiai oktatás folyamatát, egy hónappal az összefoglaló megítélések előtt, akkor az eredmények biztatóak. Az üzem több mint 300 munkásából szin­te 203 párttag és ifjú kommu­nista a párt, és a KISZ politikai­ideológiai oktatás tanulási for­máján, a többi dolgozó pedig a tömegoktatáson vett részt. A 4 pártalapszervezet mellett szerve­zett tudom­ányos szocializmus kö­rök fontos témákat vitattal­ meg a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom elméleti és gyakor­lati kérdéseivel kapcsolatosan. A összefoglaló megbeszélésekre készülve városi pártbizottság a politikai körök vezetésével Szőke András, Nagy István, Balázs Béla és Jó­­zsa István propagandistákat bíz­ta meg, akik már több éve e­­redményesen végzik ezt a mun­kát. A propagandisták rendsze­resen részt vettek a felkészítő­kön, tanulmányozzák a forrás­anyagokat, vázlatot készítenek és szemléltető eszközökkel igye­keznek érdekessé tenni a vitá­kat. A propagandisták és a hall­gatók szavaiból egyaránt kicsen­dül a poli­ti­kai-ideológ­iai színvo­nal állandó emelése iránti tö­rődés, a szocialista etika és méltányosság elvei szellemének a tudatosítása iránti felelősség. A rendszeres és a tartalmas politikai-ideológiai tevékenység­nek, a tömegnevelő munkának a hatékonysága jól lemérhető a gazdasági egység életében. Egyre kevesebb az igazolatlan hiányzás a munkából, eltűnőben az önzés, a nemtörődömség, a dolgozók közötti kapcsolatokban. Fokozódott a párttagok, a KISZ- tagok és a szakszervezeti tagok részvétele a belső szervezeti élet megerősítésében. A párt sorai­nak bővítése terén is értek el eredményeket. A legjobb ifjú kommunisták közül Kovács Sán­dort, Urzică Nicolaet, Kis Ilo­nát és Papp Lászlót ez évben vették fel a pártszervezetbe. Egy­re több dolgozó vesz részt a közügyek intézésében, a műve­lődési rendezvényeken. A gazdasági tevékenység mi­nőségi javítása, a politikai ne­velő munka változatosabbá és hatékonyabbá tétele arra köte­lezi az egység pártbizottságát és az alapszervezeteket, hogy a jövőben még fokozottabb figyel­met fordítsanak a politikai­ideológiai és kulturális nevelő tevékenység megszervezésére és irányítására. Az eredmények el­­­lenére szükséges lett volna, hogy a politikai oktatás helyzetét az év folyamán mind az alapszer­vezetekben,­­mind pártbizottsá­gi szinten legalább egyszer ele­mezzék és megfelelő intézkedé­seket határozzanak meg. S ak­kor lehet, hogy sikerült volna megoldást találni arra is, hogy a körök hallgatói a sajtóban megjelent és­­ a konzultációkon ismertetett fontos elvi kérdése­ken kívül más témákat is ala­posan elsajátítsanak. Most, amikor már csak néhány hét választ el az összefoglaló szemináriumok megtartásától, az egy évi tevékenység értékelésé­től, szükséges, hogy az egység kommunistái, az összes dolgozók még jobban megértsék a párt­­vezetőség legutóbbi intézkedé­seinek jelentőségét, azt, hogy egységükben többet, jobbat, ol­csóbban termeljenek, magasabb műszaki és minőségi színvona­lon. Mert gazdasági előrehala­dásunk, jólétünk további növe­lése a hatékonyabb munkától függ. Füstös Jenő A műkedvelő közönség Milyen is ? Hálás vagy kö­zömbös ? Vastapssal vagy tán cinikus mosollyal jutalmaz ? A­­laposabb felmérést is megérde­melne az egész. Igen, mert a színjátszók esetében mondhatni sorsdöntő értékhordozó. Az első próbálkozás után betöltheti a lendítőkerék szerepét, fordított előjelű esetben meg szárnyát szegheti a leglelkesebb neki­buzdulásnak is. .Mindez a székelyudvarhelyi Színjátszás Hete eseményzuha­­tógában kezdett foglalkoztat­ni. Az egészségügyiek színját­szó csoportja május 16-án dél­után ugyanis kirukkoló formá­ban adta elő Gagyi László: Krí­zis című egyfelvonásosát. A lel­kes közönség érdemlegesen méltatta is a sok-sok fáradozást és Bodrogi Pálék tehetségét. I­­gen ám, de a szorgalmas sze­replőgárda az előadás utáni na­pokban rájött, hogy az egész­ségügyiek közül vajmi kevesen tapsoltak, mert csekély szám­ban voltak kíváncsiak a kollega­­színészek színpadi teljesítmé­nyére. Erre mondják, hogy öreg hiba. Szögezzük le :­­ tiszteletlenség. Ilyet például falvaink lakossága nem tesz. Ha úgymond, övéi pró­bálkoznak a kíváncsiságból, de bizalmát is előlegezve, tisztele­tét teszi a­ nézőtéren. S nemcsak mostanság, hanem ,amióta a falu szellemi élete világra hozta a műkedvelő színjátszást. Persze, ugyanilyen intenzitás­sal vetődik fel a közönségszer­vezés ügye, egész problematiká­ja is. Menetközben, illetve utó­lag derült ki, hogy nagyon sok egészségügyi nem is tudott az eseményről. Sem öles plakátok, sem pergőnyelvű „beharango­zok'' nem tették eléggé közhírré szakszervezeti együttesük közel­gő fellépését. Kár! Nehogy szár­­nyaszegés legyen a figyelmetlen­ség, a botladozó szervezés kö­vetkezménye. Kolozsi Márton A székelyudvarhelyi Vegyipa­ri Pótalkatrész és Matrica­gyár­­-­járatánál tetszetős fa­liújságok vonzzák a tekinte­tet. Ismét egy példa arra, hogy a szemléltető propagan­da eredményesen szolgálhat­ja a termékminőség javítását, a munkafegyelem erősítését. A városi közszállítás új díjszabása Az RKP KB Politikai Végrehaj­tó Bizottságának május 9-i ha­tározata értelmében a helysé­gekben a közszállítás díjszabását június elsejétől emelik. A köz­szállítás díjszabásának emelése szerves részét képezi azoknak az intézkedéseknek, amelyek a közszállítás javítását célozzák. Abból a tényből kiindulva, hogy a gazdaságosság elvének érvényesülnie kell a városi köz­­szállításban is, a vállalatok dol­gozóival történt megbeszélések során kifejezésre jutott, hogy a díjszabások emelése egyetlen szakaszban történjék. E megbeszélések alapján a Hargita megyei néptanács Vég­rehajtó Bizottsága elhatározta, hogy június elsejétől lépjenek érvénybe a következő egységes utazási díjszabások, jegyek és havi bérletek alapján : — helységekben­! egy­séges díjszabás 1,25 lej — egységes díjszabás Mint ahogyan az RKP KB Po­litikai Végrehajtó Bizottságának május 9-i Határozatából is ki­tűnik, a városi közszállítás díj­szabásának jelenlegi emelése - az alapdíjszabások az összes gépjármű típusokra 30 eszten­deje nem változtak — objektív szükségesség következménye: a díjszabások és a közszállítás költségeinek egyeztetése, a köz­szállítás gazdasági és pénzügyi rentabilizálása. Az elmúlt 30 esztendőben az autóbuszok ára 5-7-szeresére növekedett, az üzemanyagok 2— 4-szeresével drágultak. Ugyan­akkor a szállításban dolgozók javadalmazása 5—6-szorosára növekedett. Ezért az eddigi be­vételek csak részben fedezték a Ettől az­ időponttól kezdődően létezik havi bérlet tanulók, e­­gyetemisták, katonák részére, 50 százalékos árcsökkentéssel, vagy­is egy vonalra — 30 lej, két vo­nalra 45 lej, meghatározatlan számú utazásra. A dolgozók munkaközösségei­nek észrevételei és javaslatai alapján, amelyek a közszállítás javításával és gazdaságosságá­val kapcsolatos viták során hangzottak el, átfogó tevékeny­ségi programot dolgoztak ki a szállítási költségek csökkentésé­ért a nagyobb üzemeltetési se­besség, a gépkocsipark-kihasz­nálás, a jegykezelők nélküli szál­lítás révén, korszerű, civilizált és operatív közszállítást biztosítva, a közszállítás lebonyolításához szükséges költségeket. Kiemelendő az a tény, hogy ha a dolgozók bérletet váltanak, a havi utazási költségeik csök­kennek. Jelentős kedvezményben részesülnek a tanulók és kato­nák is. A közszállítás díjszabásának emelése nem befolyásolja az 1976—1980-as időszakra elő­irányzott életszínvonal-emelés programját. Megállapításukkor figyelembe vették, hogy a jelen­legi ötéves tervben a névleges javadalmazás 40—42 százalékkal emelkedik, ami biztosítja a reál­javadalmazás 32 százalékos nö­vekedését, az eredetileg kitűzött 18—20 százalékos emelkedéssel szemben. Balánbányán 1 lej havi bérletek - egy vonalra 60 lej — két vonalra 90 lej m­imăm*

Next