Hargita, 1978. augusztus (11. évfolyam, 180-205. szám)

1978-08-01 / 180. szám

1978. AUGUSZTUS 1„ KEDD 3 Kötöttfogású birkózás Vasár­nap Gyergyóalfaluban tartották meg a termelőszövet- Vizetek közti kötöttfogású bir­­o versenyek megyei döntő-­t , amelyen a selejtezőkön leg­jobban szereplő versenyzők in­dultak. íme, a győztesek neve súlycsoportonként: 48 kg — Gergely László, Zete­­laka; 52 kg - Boros Árpád, Ze­­telaka; 57 kg— Szekeres Imre, Gyergyóalfalu; 62 kg — Fülöp Tibor, Gyergyóalfalu; 68 kg — Polgár Imre Ditró; 74 kg — Ba­lázs Sándor, Gyergyóalfalu; 82 kg — György Imre, Gyergyóalfa­lu. A Termelőszövetkezetek Me­gyei Szövetsége, a KISZ me­gyei bizottsága és a Megyei Test­nevelés és Sporttanács által szervezett rendezvény nagy kö­zönségsikernek örvendett, ami azt jelenti, hogy a gyergyói köz­ségekben is terjed, népszerűvé válik e sportág. A zónaszakasz­­ra augusztus 5—6-án kerül sor Vajdahunyadon, ahol megyén­ket az első helyezettek képvi­selik. SPORT - SPORT - SPORT - SPORT - SPORT - SPORT - SPORT - SPORT- SPORT stafétája Szívderítő látványt­­nyújtott a Bucsin menedékház környékén a néhány óra alatt összeálló sátor­tábor. Több megye képviselői, a természet, az erdei barango­lások szerelmesei gyűltek itt ösz­­sze szombaton, hogy részt ve­gyenek Hargita megye immár ha­gyományossá vált, ez alkalommal ötödször megrendezett „Hegyek Stafétája" elnevezésű kétnapos túraversenyén. A rendezők né­pes részvételre számítottak, de a valóság felülmúlta a várako­zást, hiszen száznál is több versenyző gyűlt össze a hevenyé­szett táborban. A hevenyészett kifejezés azonban nem fedi tel­jesen a valóságot, mert ugyan melyik komoly helyi túrázó ütné fel sátrát csak úgy tessék-lás­­sék módjára. Nem, kérem, en­nek tudománya van, próbálja meg maga, aki nem hiszi. A tulajdonképpeni verseny is ezzel kezdődött : a verseny­bírák szigorú szeme megvizs­gált minden egyes sátrat, tábor­helyet, ellenőrizte, hogy meg­van-e minden, ami egy néhány napos túrához szükséges, vizs­gáztatta a versenyzőket tűzhely­­készítésből, környezetvédelemből, végső soron természetszeretet­ből. Este elméleti teszt követ­kezett, a megadott könyvészeti anyag alapján kellett kitölteni­ük a versenyzőknek az űrlapokat. És gyűltek a pontok, egyes csa­patok már a két próba után jelentős előnnyel várhatták a másnapot. A jókedvet csak fo­kozták az itt is, ott is fel­gyűlő tábortüzek, a felcsendülő dalok, aztán elcsendesedett a tábor. .. .És felvirradt a nagy verseny napja. Reggel héttől ötpercen­ként indultak a csapatok a mintegy 18 km hosszúságú út­vonalra hegyeken és völgyeken át, vizen, ösvényen és úttalan utakon. Négy ellenőrző pontot kellett érinteni, mindenüknél egy-egy gyakorlati, természetis­mereti próbával: vízen való át­kelés, tűzgyújtás, elsősegély­­nyújtás és végül különféle fa­fajták levelének felismeré­se, azonosítása. E sorok írója versenyen kívül in­dult, a Traktorgyár I. csapatá­hoz csatlakozva tette tette meg a ... 25 kilométernyi útvonalat. Nem, nincsen tévedés, nem el­írás, mert az már a riporter „szerencséje" volt, hogy a máso­dik ellenőrző pont érintése után a csapat eltévesztette az irányt és csak hosszas térképezések, keresgélés,­­ tanácskozás, a jó­kora kerülő után, lyukadtunk ki végre a 4. ellenőrző ponthoz. De ez a kis baleset nem tudta be­folyásolni a csapat jó hangu­latát, hiszen, mint fennebb is mondtuk, túrázni jó, és ebben a sportban is, talán a leginkább mint bármelyikben, valóban a részvétel az igazán fontos. Viszontlátásra jövőben! — a Kelemen-havasokban! — búcsúz­tak egymástól a szervezők és az őket dicsérő résztvevők az e­­redményhirdetés után. És bizto­sak vagyunk benne, hogy ott lesznek mind, a Cimpulung-i orvosokból álló csapat ugyan­úgy, mint a legfiatalabbak, a Csíkszeredai Pionírház csapata. Évről évre mind nagyobb töme­gek hódolnak a természetjárás­nak, és ez a verseny is kitűnő propagandája volt ennek a sport­nak. Fel tehát a sátrat és a há­tizsákot, és menjünk ki néhány napra a természetbe. Aztán, ha majd hazatértünk nekünk is az lesz a véleményünk, mint a bu­­csini turistatalálkozó résztvevői­nek: túrázni, hegyen-völgyön barangolni nagyszerű! A nyertes csapatok: 30 éven alul: 1. Csíkszeredai Vasas I. (Barta Zoltán, Szé­kely Gábor, János Zoltán), 2. Balánbányai Alpin Club (Cur­­can Ioan, Farkas Katalin, Vlaic Aurel), 3. Csíkszeredai Vasas II. (András Zoltán, Davidovics Tibor, Szakács Miklós) és a Szé­kelyudvarhelyi Technoutilaj (Ve­restói Elemér és Verestói Éva). 30 éven felül : 1. Toplica vá­rosi Turisztikai Kör II. (Szabó Kálmán, Huruba Emil, Csatlós István), 2. Toplica városi Turisz­tikai Kör I. (Kató Károly, Bota Manólé, Mitache Octavian), 3. Gyergyószentmiklósi Vörös Lo­bogó (Szentjobbi József, Ken­­telki Béla, Caracudă Constan­­tin). Ünnepélyes megnyitó és jelentéstétel a Hegyek Stafétája verseny megkezdése előtt. Néhány óra múlva már minden pontért teljes erő­­bedobással küzdenek a csapatok. Gyorsaságot, leleményességet igényel a tűzgyújtás is, siettet.. . versenyfeltétel. Most még könnyű az út. .. A nyertesek arcán már nem is látszik a fáradtság. Kép és szöveg: Péter László A sakkvilág „trónusáért“ Nagy a tét —, de annál na­gyobb az érdeklődés a Karpov— Korcsnoj világbajnoki találkozó iránt. Ugyanis a Fülöp-szigetek 550 030 dollárt tűzött ki díj­ként ebből 350 000-et a győz­tes, 200 000-et a vesztes kap. A 2030 férőhelyes Kongresszusi teremben óránkénti 16 lépés rit­musban játszanak. Olyan neves sakkírók, mint Tál, Najdorf, , Byrne, Lombardy, Panna, Torre nagymesterek kül­dik kommentárjaikat a világ min­den részébe. Július 22-én, a 3. játszmában a Nimzovics-védelem került bonc­kés alá. Korcsnoj világossal ki­­rályszárnyi támadásba lendült. Karpovnak nem volt ideje ki­használni a vezérszárnyi gyenge­ségeket, hideg vérrel védeke­zett és a 30. lépésben lépésis­métlés döntetlen lett. Habár 24. Bg3-mal Korcsnoj növelhet­te volna nyerési esélyeit. J­únius 25. Karpov játszik vilá­gossal. A negyedik parti 14. . . Fh5 javításával a 19. lépésben lépésismétléssel remivel zárult. Július 27. Az eddigi leg­hosszabb játszma az ötödik. Ami­kor Korcsnoj vezeti a világos bá­bukat, mindenki tudja, hogy va­lami történik. Karpov ismét a Nimzovics-védelmet választot­ta, kissé nagy önbizalommal, ha­mar átengedte a centrumot a „d4” izolált gyalogért. Korcs­noj újból királyszárnyi rohamot szervezett, futópárhoz jutott a huszárpárral szemben. Tisztjei jól védték a fedetlen királya elleni sakkokat és előnyösebb állás­ban a 42. lépésnél függőztek. A másnapi folytatás harmadik lé­pésében gyalogelőnyre tett szert. Karpov már nem bírta a nyo­mást, királyával a tábla közepé­re vándorolt. Amikor Korcsnoj az időzavarban 55. Fe4-et lépett, mindenki t.lágyat sóhajtott. Fő­leg Karpov, hiszen Korcsnoj ke­zében volt az egész pont- íme az állás: V: Kh4, Vh3, Fe5, Fg6 a3, b4, d4, f3, h5 (9)­ ­; Kd5, Vd2, Hf6, He7, a7. bő, g7, h6 (8), Óriási sakk-vakság! Elnézte a mattig vezető változatot: 55. Ff7+­­ Kca 56. Ve6-1- Kb7 (56... Kb5-re 57. Vc4 + Kc4. 58. Va6 matt.) 57. V:e7+ Ka8. 58. Vd8 + Kb7. 59. Vc7+Ka6. 60. Fc4 -)-b5. 61. Vc6 matt I I A játszma a 91. lépésben má­sodszor is félbeszakadt az alábbi állásban: V:Ke5, Ff6, a3 (3), S: Kh5, a4, b5 (3). A rossz futó miatt nagy a döntetlen esélye. Korcsnoj­nak egy tempó kelle­ne. Július 29-én világos színekkel Karpovnak nem sikerült előnyt kiharcolnia, így a 32. lépés után békét kötöttek. Az eredmény: 0-0. Bíró Sándor mesterjelölt TENISZ Taróczy Balázs magyar te­niszező lett az első a hilversu­­mi (Hollandia) nemzetközi te­nisztornán. Taróczy a döntőben 2—6, 6—1, 6—2 6—4 arányban győzött a holland Tom Okkier ellen. A páros versenyszám döntő­jében az Okker—Taróczy pár 7—6, 4—6,­ 7—5 arányban legyőz­te a Carmichael—Edmonson ausztráliai párost. Már zsenge gyermekkorban... Tanítsuk meg gyermekeinket úszni! Az egyik legősibb és az élettani hatás tekintetében a leghasznosabb testgyakorlat. Az ókori görögök szégyennek tartották, ha valaki n sem tudott úszni. Platon azt mondotta, hogy közhivatalba csak olyan embert szabad iktatni, aki jól úszik és jól tud olvasni. Ókori leletek igazolják, hogy már a legrégibb időkben is ismerték az úszást és élettani meg­ tár­sadalmi jelentőségét. A napóleo­ni háborúk sokmilliós áldozatá­nak 30 százaléka fulladt vízbe. A víz ma is szedi áldozatait, és annak ellenére, hogy a mi if­júságunknak tág lehetősége van az úszás megtanulására, még nagyon sokan nem tudnak úsz­ni. Az úszó a levegőnél sűrűbb közegnek, a víznek ellenállását leküzdve halad. A fennmaradást és a haladást a végtagok cél­tudatos mozgása biztosítja. Va­lamennyi végtag és a test moz­gása az egész szervezetet át­hatja, edzi a szívet, gyorsítja a vérkeringést, javítja a légzési technikát, növeli a tüdő térfo­gatát, fejleszti a légzőizomza­­tot és megnyugtatja az idegrend­szert. Legajánlatosabb zsenge, gyermekkorban megtanulni úsz­ni. Az alátámasztás nélküli testmozgás elősegíti a csont­rendszer és az izomzat szabá­lyos fejlődését. Vasárnapi gondolat Szokatlan Jelenetnek volt szemtanúja az a gyérszámú kö­zönség, amely a szombati Csík­szeredai Sportklub — Steaua jég­korongmérkőzést nézte végig. Tekintsünk el a sok durvaságtól, ami inkább ökölvívó-viadallá változtatta a barátságosnak hirdetett találkozót, erre a ké­sőbbiekben visszatérünk, a sport­­fegyelem erősítése megköveteli, hogy visszatérjünk. Most egyet­len mozzanatról, egyetlen meg­gondolatlan gesztusról kívánunk szólni: egy szabálytalanság u­­tán, amelyet a játékvezető le­fújt és amely döntéssel a szur­kolók nem értettek egyet,­­ Tas­nádi György játékvezető „levo­nult" a pályáról. Elképzelhető, milyen hatást váltott ki a né­zőkben a szokatlan fordulat. Mondják, hogy nem először tör­ténik ilyesmi, az itthoni közön­ség nem egyszer mostohán bánt el a játékvezetővel. A tiltakozás­nak viszont ez a formája semmi esetre sem sportszerű, ellenté­tes sport­etikai­ szabályainkkal, rossz példa a játékosoknak is. Tasnádi György játékvezetőnek, ha már vállalta a feladatot, mindentől függetlenül le kellett volna vezetnie a találkozót. Lát­tunk még a tévében is, sportpá­lyákon is olyan jelenetet, ami­kor a játékvezetőt füttykoncert fogadja, sértő szavakat kiálta­nak közbe, sőt, meglökdösik. fenyegetik, de azért nem hagyja el a játékteret. Vezetnie kell a játékot. Erről nem szabadna senkinek megfeledkeznie. Van persze az éremnek egy másik oldala. Tasnádi György az ország egyik legjobb játék­vezetője, tárgyilagos, igazságos, figyelmes döntéseit a­­játéksza­bály ismerők nem vonhatják két­ségbe. Sajnos, sokakból az in­dulat, az elfogultság beszél, ehhez társul még a tájékozatlan­­ság, ami károsan befolyásolja a játékvezető munkáját, elvonja figyelmét, kevésbé tud összpon­tosítani, zavaró tehát a külső hatás. A jó munkához feltétel is kell, előítéletektől mentes, tárgyilagos közönség, amely ci­vilizáltan tud buzdítani, lelkesí­teni egy csapatot, és nem a já­tékvezető sértegetésében éli ki magát. Ez annál érthetetlenebb egy helybeli játékvezető eseté­ben. Ditrói József Az oldalt szerkeszti : Rebendics József

Next