Hargita, 1978. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-01 / 206. szám
MÉG TÖBBRE, JOBBRA TÖREKSZÜNK A minél jobb termelési eredmények eléréséért zajló szocialista munkaversenyben a vállalatokban, ipari egységekben elsőrendű fontosságú a nyersanyagok minél teljesebb, ésszerű felhasználása, így a Csíkszeredai Fafeldolgozó Vállalatban is a rendelkezésünkre álló értékes faanyagból a lehető legtöbb, legjobb minőségű terméket szándékozunk előállítani, és ennek az igyekezetnek már szép eredményeiről számolhatunk be. Íaz egyik legfontosabb termékünk a faforgácslemez gyártásánál az év első nyolc hónapjában a tervezett anyagfogyasztáshoz képest mintegy 270 köbméter nyersanyagot takarított meg. Ezt többek között az értük el, hogy a bútorrészlegekről • kikerülő hulladékot ■nem égettük, vagy adtuk el, hanem egy speciálisan erre a célra használt gépen megörültük és újrag váltottuk sőt, az utóbbi hónapokban már a gyártási folyamatból kikerülő fasort és forgácsot is felhasználtuk. Ezenkívül az évi nagyjavítások és az általános korszerűsíésimunkálatok során arra törekedtünk, hogy gépeinket, berendezéseinket úgy állítsuk be, hogy minél kevesebb értékes anyag vesszen el a feldolgozás során. Vállalatunkban többféle bútorgarnitúrát is gyártunk itt is elsőrendű fontosságú a faanyagok ésszerű kihasználása. Elmondhatjuk, hogy a múlt évhez viszonyítva az ezer lej utáni fajlagos anyagfogyasztási normák lényegesen csökkentek, így a bükkfűrészárunál a múlt év első feléhez képest ez év első hat hónapjában 567 köbméter megtakarítást jegyezhettünk, tölgyfűrészárunál 59 köbmétert, préseltlemeznél pedig 36 köbmétert. Ezt a megvalósítást egyes termékek újratervezésével, ■út. a nyersanyagot a legmagasabb fokon hasznosító termékek gyártásának az előnyben részesítésével értük el. Eredményeink biztatóak, de nem állunk meg itt, a jövőben. ismét többre, jobbra fogunk törekedni. Petres Kálmán technikus EMBERSÉGBŐL JELESRE VIZSGÁZTAK Augusztus 23-án csomaggal megrakodva indultunk a szovátai autóbusz állomásra. Úti célunk a festői szépségű Kovászna volt, ahova pihenni felfrissülni, dolgozni mentünk. Kellemesen utaztunk, igaz útközben autóbuszunk meghibásodott, s így Székelyudvarhelyen át kellett szállnunk. Néhány perce mentünk Csíkszereda felé, amikor számba vettük csomagjainkat: kis táska nagy táska . .. . de bőrönd sehol. A másik autóbuszon hagytuk Udvarhelyen. Megrémültünk, hisz 2 hetes alkotómunkához szükséges felszerelés volt benne. Mit csináljunk? Leszálljunk? Szóltunk az autóbuszvezetőnek. Mikor megtudta, visszafordult, s várt míg az autóbuszt megtaláltuk melyet időközben a javítóműhelybe szállítottak. Szinte lehetetlennek - Végik, megtaláltuk a bőröndöt. ■ Kevés ilyen autóbuszvezető van, mint György Antal, aki segítőkészségből, együttérzésből jelesre vizsgázott. Vállalta a késést, nem riadt vissza néhány utas értetlenségétől. Köszönet érte. Kusztos Endre Szováta 1978. SZEPTEMBER 1., PÉNTEK EMLÉKEZETES HÓNAP Gyakran küldök levelet tudósítást Kászonaltíz községről, s nem egyszer bíráló észrevételeim, melyeket közölt a lap, hatékonyaknak bizonyultak. A következetesség azt kívánja, hogy a fáról a szépről is mindig beszámoljak. Nos, augusztus hónapban, felszabadulásunk 34. évfordulója tiszteletére a község lakossága, vezetősége példás szervezéssel, munkával tet te emlékezetessé a község arculatát. A községközpontban, a piacnak mondott téren virággruppokat készítettek, amelyeket szebbnél szebb virágok díszítenek, az üzletek kijáratához vaskorlátokat állítottak, hogy a gyalogosok ne veszélyeztessék magukat, illetve ne akadályozzák a közúti forgalmat. A középületeket kívül és belül egyaránt lemeszelték rendbetették, az egész települést jelszavas táblák díszítették, és minden háznál ünnepi zászló lobogott. A sportpályán a lázárfalvi labdarúgókat községünk csapata látta vendégül, és szép győzelmet aratott. A szomszédos lugasban szép ünnepélyre került sor, a szövetkezet sátraiban pedig rostonsültet, mititest és sört árusítottak. A lugast díszes nyírfaasztalok és padok díszítették. Bár mindez több napja történt utólag is érdemesnek tartom a beszámolót, mivel elmondhatom, hogy ilyen ünnepi díszbe régóta nem öltözött a község. Ami egyúttal azt is bizonyítja, hogy itt is lehet kiváló teljesítményt nyújtani, nemcsak ünnepi alkalmakkal de a község hétköznapi életében is. Mert lelkes, számalmas emberekben itt sincs hiány. Szőke József Kászonaltíz A FALVAK LAKÓIÉRT Mostanság olvastam az újságból két bíráló cikket, melyek eségügyi központhoz, s ezt a választ kaptam hogy forduljak a közüzemekhez és a lakószövetséghez. De a víz még mindig a pincében. Szereltem egy pumpát, de három fázisú és ilyent csak a közüzemek köthet be. Ideje volna már megoldani a tömbház lakóinak kérését, eltüntetni ezt a bűzlő fertőző gócát. Bartalis József Csíkszereda víz a pincében A Csíkszeredai Pacsirta sétány 4-es számú tömbházának pincéje már 1976 őszén a helytelen kezelés, valamint a nem megfelelő vízvezeték miatt megtelt szennyvízzel. Ez év tavaszán egy csőrepedés következtében a pince vízmennyisége tetemesen megnövekedett. A poshadó, büdös víz miatt főleg most a nyári időszakban a földszinti lakrészekben kibírhatatlan a helyzet. Jelentettük a közüzemeknek, többszöri telefonálás és személyes kérés után két személy meg is jelent a helyszínen. Bekukkantottak a pincébe, és miután megállapították, hogy a vízállás jóval magasabb mint a csizmájuk szára, győztesen eldudorásztak. Eredmény: családonként 8 lejjel növelték a szolgáltatást, vagyis 108 lejbe került a bekukkintás. A víz pedig tovább gyűl, és büdösödik. írásban jelentettem a helyzetet a járványmegelőző egész TETSZIK-E ? Nemrégiben sétálni mentem kisfiammal. Utunk a Tesco cukrászda előtt vezetett, bementünk. K. E. kiszolgálónőtől krémes tésztát kértem. Csodálkozásomra szavammmal szolgált fel és gúnyosan hozzáfűzte tetszik-e? Hát nem nagyon tetszett, mert krémes is volt, melyet nem tudni, kiknek tartogatott akedves" kiszolgáló, aki „udvarias" viselkedésével cseppet sem növeli az egység hírnevét. Gergely Klára Csíkszereda KÉPESLAPOKRÓL - RÖVIDEN Két ütött-kopott, nagyanyám korabeli képeslap fekszik eltem. Az egyiken a csíkszentmártoni műemlék belseje látható, a másikon egy, ma már nem létező középület. Nincs is ebben semmi különös csak az, hogy a mai községen áthaladó utazó — és sok községről vagy faluról van szó - hiába keres az illető helységről mai képeslapot, mert nem talál. S erről akarok szólni. Mert míg az arra hivatottak annyi mindenről gondoskodtak és gondoskodnak, hogy felkeltsék a turisták érdeklődését erről a szó szoros értelmében megfeledkeztek. Pedig mai valóságunkban igazán lenne mit lencsevégre kapni, összehasonlíthatatlanul több, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt. Nincs olyan helységünk, ahol ne lenne egy-két restaurált műemlék, patinás vagy új középület. Ilyen szempontból a világ MEGOLDÁSRA VÁR. . . A Miklósfalván áthaladó autóbuszok sok esetben nem veszik fel az itteni ingázókat. Augusztus elsején is mintegy húsz utas maradt az úton. Sokszor át kell gyalogolniuk a legközelebbi megállóhoz — amely négy kilométerre van a falutól —, hogy pontos időben munkahelyükre érkezhessenek. Két évvel ezelőtt a városi járat kijárt Székelyudvarhelyről rendszeresen, s mióta kivonták ezt, az autószállítási vállalat autóbuszai biztosítják a személyszállítást. Mivel azonban az autóbuszok három falun haladnak át, itt, Miklósfalván, sok szor meg sem állnak. Habár több esetben panaszkodtak már az ingázók, eddig elé nem sok eredménnyel. Pedig az ingázók száma nem csökken, tehát a várakozás nem oldja meg a személyszállítási gondokat. Ezért kellene intézkedni, és megfelelő járatot biztosítani számunkra is. Hodgyai Margit Miklósfalva CSAK ELISMERŐEN SZÓLHATUNK Nemrégiben a székelyudvarhelyi kórház, belgyógyászati osztályán kezeltek jó ideig. Ezúton szeretném megköszönni pártunk és államunk gondoskodását az ember iránt, a feltételeket, az ott dolgozó orvosoknak, nővéreknek fáradságos munkáját, azt, ahogyan a betegeket kezelik, mellettük állnak és mindent megtesznek egészségük helyreállításáért. Úgyszintén elismerés illeti az egész személyzet munkáját is, akik ízletes, változatos ételeket szolgálnak fel a betegeknek és állandóan gondoskodnak róluk. Id. Czeglédi Sándor Kecset UTAZUNK, UTAZUNK ... Alig múlt két hete, hogy a Csíkszeredai vasúti jegyelővételi irodába mentem, helyjegyet kérni Budapestre Biharkeresz BORÍTÉKBONTÁS gyikében a cikkíró szóvátette, hogy a Csíkszeredai Competed bár a falvakon átszállítja az aragázpalackokat, nem cseréli ki az ott lakókét s ezért sokan Csíkszeredába kell utazzanak. Ennek kapcsán szeretném megjegyezni, hogy a székelyudvarhelyi lerakat megoldotta ezt a kérdést. A Székelykeresztúrra járó palackos kocsik vezetői útközben a falvak lakóit is ellátják megtöltött palackokkal. Ezzel nagyon sok időt megtakarítanak, ugyanakkor pénzt is. Nem kell a munkahelyről hiányozni. Dicséret az illetékeseknek a jó szervezésért. Vagy egy másik probléma: a mezei munkák idején sok dolgozó várakozik a tejpénz kifizetésénél. Alkalmam volt megfigyelni, hogy a bögözi hitelszövetkezet dolgozói kimennek falvakra és ott a kora reggeli órákban a tejbegyűjtő központ mellett kiosztják a már előre borítékba tett összeget. Így a munkába sietők nem vesztegetik idejüket napokon át. Úgy gondolom, ezt minden egységnél meg lehetne oldani havonta egy-két esetben, s így kevesebb lenne a munkakiesések száma is. Lola Stella Agyagfalva ranglistán is előkelő helyet foglalunk el. Nem beszélve az urbanizálódó, rendezett községek, falvak általános arculatáról. Nincs semmiféle szabály arra, hogy csak fürdőhelyekről és százezres lakosú városokról lehet képeslapokat készíteni. Felgyorsult ütemű világunkban mindenütt szinte a legeldugottabb helyeken is megfordulnak a turisták, sőt, manapság már ilyen helyekre vándorolnak szívesebben. Különben a lakosok is szeretnek képeslapokat küldözgetni, ajándékozni, helységük nevezetességeivel, megvalósításaival büszkélkedni. S megítélésem szerint a kereskedelem szempontjából a jövedelmezőség sem lenne megvetendő. Ideje lenne tehát, hogy a pultokon, kirakatokban egyre több és változatosabb képeslap jelenjen meg. Tekse Antal Csíkszentmárton tesen át. A szolgálatos jegyadónő Bencze Margareta tudomásomra adta, hogy csak Kürtös felé tudnak helyjegyet adni, tehát Brassóba kell utaznom. Meglepődve, de mégis bátorkodtam megkérdezni, telefonon nem lehetne elintézni? Mire a válasz kategorikus nem volt. Mi tehettem egyebet, másnap Brassóba mentem, hogy 50 lejért 8 lejes helyjegyet hozzak. Közben örültem is, hogy nem Kolozsvárig küldtek. De ha Bencze Margarétának van igaza akkor ezután oda is örömmel megyek. Gegő Ilona Deme KUPAMÉRKŐZÉSEK, SOROZATBAN Alig ért véget a Székelykeresztúr körzeti futball-bajnokság a fiatfalvi sportegyesület máris azon gondolkodott, hogy miképpen folytathatná az ifjak sporttevékenységét a nyári időszakban. Meg is találta rá a lehetőséget, megszervezte a ,,Sóskút-kupa" vetélkedőt, négy csapat részvételével. Hogy ez mennyire népszerű és hasznos kezdeményezés volt, bizonyítja az is, hogy a nyár folyamán a résztvevő sportegyesületek is megrendezték a maguk kupáit. A kupák győztesei: A Sóskút kupát Fiatfalván Betfalva csapata nyerte. A Betfalván megrendezett Küküllőkupát a vendéglátó csapat tartotta otthon. Az Alsóboldogfalván rendezett Kalász kupát a fiatfalvi csapat hozta el. A Szederjesen (Maros megye) tartott Barátság kupát a vendéglátók csapata szerezte meg. Ezek a sporttalálkozók valóságos népünnepélyekké váltak, ahol jelen volt a falvak egész népe. Mindamellett, hogy a fiataloknak sportolási lehetőséget biztosítottak ezek a rendezvények, nagy érdemük az is hogy a négy falu ifjúsága között szoros barátság fonódott. Elismeréssel kell szólanunk a résztvevő falvak sportegyesületei vezetőségénekfáradhatatlan, odaadó tevékenységéről, valamint a városi KISZ-bizottság titkárának támogatásáról is. Buzogány János Fiatfalva MEGSZÜNTETETT AUTÓBUSZMEGÁLLÓ Mint más községek, falvak lakói, éppen úgy mi, homoródalmásiak is az ipari munkát választottuk a megélhetés, kenyérkereset forrásaként. Sokan vagyunk, akik minden munkanap ingázunk munkahelyünkre, főleg a vlahicai vasüzemre és a bányához, de ezenkívül Székelyudvarhelyre, sőt a megyeszékhelyre is. Mi, akik Vlahicára járunk, naponta 34 kilométer utat teszünk meg. De most nem is arról akarunk szólni, hogy ez az útszakasz már évek óta hiába várja a javítást, vagy legalábbis a mészkövet, amely Homoródalmáson nagy mennyiségben megtalálható, hanem egy beszüntetett autóbuszmegállóra lenne panaszunk. Falunk a Kishomoród két partján terül el három kilométernyi hosszúságban, amely távolságban kétszer áll meg a busz, az eddigi három helyett s így mintegy negyvenen arra kényszerülünk, hogy naponta kétszer több mint egy kilométert gyalogoljunk a megszűnt megállótól a közelebbiig. A megszüntetett megálló ügyében kéréssel fordultunk a községi néptanácshoz de az ügyet nem sikerült elintéznünk, mert a néptanácsnak azt válaszolták az illetékesek, hogy üzemanyagtakarékosság miatt nem engedélyezik a megállót. Mi viszont úgy gondoljuk, ezt más helyen kellene keresni s nem egy szükséges megálló megszüntetésével. Annak a busznak nem lenne olyan nagy üzemanyagveszteség még egyszer megállni, amikor ott halad el (a távolsági járatokról van szó). A vlahicai Vasüzem homoródalmási ingázói UDVARIASABBAN IS LEHETNE Az egyik vasárnap délelőtt a megyei kórházhoz mentem, érdeklődni beteg hozzátartozóm hogyléte felől. Tudván, hogy vasárnap nincs látogatás, a kapushoz mentem, hogy egy-két megnyugtató szót kapjak a sürgősségivel beszállított betegről. A kapunál egy 55 év körüli férfi volt szolgálatban, aki érdeklődésemre, hogyan is szerezhetnék tudomást a betegről, nem a legszebben elutasított, mondván, hogy jól tudja — már mint én —, hogy ma nincs látogatási idő. Néhány percnyi kérés, mondhatni, könyörgés után, sikerült a telefonhoz jutni, melyen keresztül egyik asszisztensnő jóvoltából megtudtam, hogyan érzi magát a beteg hozzátartozóm. A kapus teljes nevét nem tudhattam meg, csak annyit, hogy T. G., akitől jogosan elvárjuk, hogy civilizáltan viselkedjen a látogatókkal szemben. Páll Zoltán Csíkszereda BÉRLETTEL A ZSEBÜNKBEN . .. Huszonnégyen járunk évek óta Szovátára Parajáról, mint a faipari egység szakmunkásai. Munkahelyünkre autóbusszal érkezünk, és ugyancsak autóbusszal megyünk haza. Minden második héten viszont éjszaka fél egykor végzünk a munkaprogrammal, s eddigelé nem volt panaszunk, az autóbusz pontosan, a kellő időben érkezett. Ez év júniusától azonban hetekig kellett gyalog megtennünk az utat, bérlettel a zsebünkben. S mindezt csak azért, mert Imre Márton gépkocsivezető nem akar fél egykor jönni, csak fél tizenkettőkor. Tudomásunk szerint, egységünk és az autószállítási vállalat között megkötött szerződés értelmében tiszteletben kellene tartania ezt az időpontot. Bérlettel a zsebünkben, munka után, és ráadásul éjszaka nem kellemes 6-7 kilométert gyalogolni. Úgy, ahogy évek óta pontosan tudott közlekedni az autóbusz, most is elvárjuk hogy tiszteletben tartsák a programot. A parajdi ingázók