Hargita, 1979. június (12. évfolyam, 128-153. szám)
1979-06-01 / 128. szám
JÚNIUSI- NEMZETKÖZI GYERMEKNAP Mit mondana rólam a szóló szőlő ? Bizony rólam sem mondhatná, hogy a legjobb vagyok, mert én is sokat csintalankodom. Megesik néha, hogy azt vélem : jobb olvasni, mint tanulni. Ilyenkor besurranok a szobámba, a könyv nyomban a kezembe szökken, megfog, lenyom a fotelbe, kinyílik, s én ilyenkor, mit csináljak ?■ Nekilátok az olvasásnak. Történnek más dolgok is velem. Hazafelé az iskolából megyek a barátommal, beszélgetünk, észre sem veszem, hol, merre járunk, csak arra figyelek fel, hogy csapódik mögöttem a kapu, s a barátomnál kötök ki. Hogy ha már ide tévedtem, gondolom magamban, nem rohanok rögtön haza, inkább bújocskázunk egyet. Nemegyszer órás késés lesz belőle, még szerencsém, hogy a szüleim nincsenek mindig otthon. Ám ne higgye senki, hogy folyton rosszalkodom, tudok én jó is lenni. Erről is tudna egyet s mást mondani a szóló szőlő ! Szoktam segíteni a szüleimnek, vígan kacsintgat rám ilyenkor az elmosott edény, meg a törlőrongy. Jókedvre derítenek. Kedvem lenne, hogy sorra megsimogassam valamennyit. Meg aztán az is gyakran megesik, hogy a kezem a necc fülébe akad, s hát ott a pénz is mellette, így hát irány az üzlet, megvásárolom a szükséges dolgokat... De hát, nem akarom én semmivel sem befolyásolni a szóló szőlőt, nem szeretném, ha túlzottan jó színben tüntetném fel magam. A szóló szőlő úgy is jó emberismerő, átlát a gondolatainkon, jót is, rosszat is mondana rólam, aminek bizonyára az lenne a végkicsengése : Ej, ej, milyen csintalan ez a fiúcska ! (Tófalvi Előd V. osztály, Székelyudvarhely) folyton ugyanabban az öltözetben járni. Mikor megérkezik a tavasz, a hegybácsikák és a hegynénikék belebújnak zöld köntösükbe, felteszik a rózsaszín virágnyakláncot. Ha jön a nyár, narancssárga bársonyruhát öltenek. Bekopogtat a pirospozsgás, jóságos, gazdag őszkisaszszony is tarka sasmadáron. Cserélik megint ruhájukat a hegyek, most öltik fel a legszebbiket ,a szivárványblúzt és a tarka levélnadrágot. Lassan a tél is megunja a várakozást, felül hóembere nyakába, szelei kíséretével megérkezik hozzánk. Ezüstös, csillogó hóbundába öltözik ilyenkor minden, nagy örömére a virgonc gyermekseregnek. A dombanyakák kissé meggörnyedtek, alacsonyabbak, mint a hegy-nagybácsik, de azért ők is szép aranysárga, zöld meg fehér ruhában pompáznak. .. A hegy és a domb testvére a síkság. Mintha ő lenne a leglustább közöttük, folyton napozik. Ruhatárában sárga, zöld és fehér köpenyek sorakoznak. .. Színekben pompázó, gazdag ország a miénk. Szorgos emberek lakják, méhkas városok és falvak, gyárak és termékeny mezők hirdetik az itt élő, testvériségbe forrt dolgozók tehetségét. Értünk dolgoznak, az iskolában hazánkért iparkodunk mi is. Szülőföldünk hűséges fiaiként növünk naggyá. (Csavar Noémi, VI. osztály, Gyergyószentmiklós) Emléke sír a lanton még . . . „Emléke sír a lanton még. . ." Kinek az emléke ? Kire gondolt Arany, mikor e sorokat leírta ?... Petőfire gondolt, hű barátjára, a világszabadság költőjére, aki örökre eltűnt, hősi halált halt azon a vészterhes július végi napon a fehéregyházi csatatéren. Immáron pontosan százharminc esztendeje Petőfit idézi, Petőfi nem halványuló képét élteti Arany, hogy megóvja a feledéstől. A lázadó Petőfit, a forradalmárt állítja a zsarnok elé, örök figyelmeztetőül. Mert a nép nem feled, nem feledheti soha csatában elhullt legjobb fiait, az önkény legfennebb csak lelohaszhatja, de el nem olthatja a szunnyadó tűzet. Petőfit idézi Arany, a jövendő győzelem hitében. Az örök példaképet, akihez úgy lett élete végéig hűséges, hogy megmaradt ő is egyenes derekúnak, miközben vele egyenrangúvá, világirodalmi szintre emelte költészetét. Pedig másabb, halkabb hangú’költő, mint Petőfi. Ritkán írott fel ilyen tüzesre hangja mint A walesi bárdokban. Ha életben marad, ha életben hagyják, Petőfi sem írhatta volna meg másképp ezt a balladát. A zsarnokság elleni harcra buzdítja az embereket, mert az életnek csak addig van értelme, amíg tart a harc, a küzdelem az embert megillető jogokért. Edward király mindhiába igázta le a walesieket, nem tudta megtörni szabadságvágyukat. Ferenc József császár hiába küldte vesztőhelyre a forradalmárokat, dicsőítő vers helyett, lám mivel fogadják a megcsúfolt országban. A nép és a zsarnok uralkodó közötti ellentét tükrözője ez a vers. Becsüljük érte a költőt, mindazokkal együtt, akik karddal, vagy tollal a kezükben megharcoltak szép szabadságunkért. (Ambrus Mária, VII. osztály Csíkdánfalva) Budai Nagy Antal táborába járva — Igen, uram, értem akaratát, majd mindenről beszámolok.. . Megigazítom hátamon subámat. Borzasztó meleg van itt, vagy csak úgy tűnik nekem ? A parasztok zsírjával fűtenek itt ? A fene egye meg a lelked ! — gondolom az előttem álló úrról. Nem figyel rám, félti piszkos lelkét, tudja, hogy Bábolna tűzén az ő zsírját is ki akarják olvasztani. Azt akarja, hogy pontosan tudósítsam a készülődő csata kimeneteléről. Azt hiszi, eladtam a lelkem, pedig várhatja, míg visszajövök. Nem szemlélődni megyek, ha bejutok a táborba, beállok én is a harcolók közé. Mondanom sem kell, kinek az oldalán... Bábolna hegye jó harci hely, Nagy Anti jó vezér. Sok a katona, de a szekereken túl nem tudnak jönni. Sok a halott. A parasztok önmagukért halnak meg, de a katonák az urakért ontják vérüket. Mert gyávák, rettenetesen gyávák, csak ostorral a kezükben mernek szembenézni a paraszttal... A parasztok csodát művelnek itt mellettem. Az egyik összeölelkezve hal meg a rárontó katonával, a másik a szekér tetején áll, mintha búzát kaszálna, úgy vágja hosszú, kiegyenesített kaszájával az ellenséget. Nagy Anti mindenütt ott van, ahol szükség van bátorságra, hadvezéri tudására. A katonák lassan visszahúzódnak. Mit számít, hogy közben én is megsebesültem, hogy csúnya, mély vágás tátong a szemem felett ? ! Szörnyen fáj, mégis szinte büszke vagyok rá. Körülöttem majd mindenki megsebesült. Aki tudja, bekötözi, aki nem, hagyja heggedni. Majd elmúlik. Győznünk kell. Tudja ezt Nagy Anti, a többi vezér is, és harcra vezetik a népet. Holnap is, holnapután is. S ha netán mégsem győzünk ? Győznek majd utódaink ! (Muszlinger Attila, Vili. osztály, Csíkszereda Petres Lenke, VIII. osztályos, Csikpálfalva Szécsi László, Vili. osztályos, Székelyudvarhely Popescu Gabriella, VI. osztályos, Vlahica Szép hazánkat járva Sok hasznos, szép dolgot veszünk észre, ha bejárjuk hajánk tájait. A Kárpátok égbetörő hegyei vonzák magukra legelőször tekintetünket, öreg hegyeink haját fehérre festette a kor, mégis délcegért kihúzzák magukat. Úgy lehetnek a hegyek, mint mi az egyenruhával, nem szeretnek VILLANÁSOK KEZDEMÉNYEZÉS Csíkszeredai múzeum, előadóterem. A falakon a gyermekrajzok egész sora, a színek bűvölete. A téma : milyen lesz 2 000 ? A teremben a hármas számú líceum gyermekkórusa üde, tisztán csengő hangon Mozart-dalokat énekel, majd a népi művészeti iskola klasszikus gitárt tanuló növendékei Carulli, Bach műveket adnak elő, a kamarakórus pedig Beethoven, Brahms, Bartók kórusműveket énekel, nagyon szépen kiemelve a különböző korok stílusjegyeit, íme, egy jól sikerült, gyermeknapot köszöntő előadás rövid műsorét, amely élményt szerzett a résztvevőknek. És marad az óhaj : talán lehetne folytatni a kezdeményezést a város más iskolái gyermekkórusainak a bevonásával, hisz Nemzetközi Gyermekév van. (Székedi Ferenc) TAPASZTALATCSERE Hasznos tapasztalatcserét szervezett a Pedagógusok Háza Gyergyószárhegyen a medence községeinek iskolái számára. Téma : az iskolások tevékenysége a kísérleti parcellákon. Hogy miért pont Szárhegyen került sor a tapasztalatcserére ? Megyei viszonylatban is egyik legeredményesebben tevékenykedő, legjobban megszervezett gyakorló munka folyik az iskola mellett, ahol a vidéken honos zöldségféléket termesztik sikerrel, jórészt eladásra, melynek bevételét az iskolai szépítésére, felszerelésének gyarapítására fordítják. A tanulók is jókedvvel dolgoznak, gondozzák a rájuk bízott ágyasokat, megkedvelik a mezőgazdasági munkát. S még valami. Sok helyen elpanaszolják, hogy az iskolai parcellákon végzett munka kárbavész, mire a termés beérik tönkreteszik, ellopkodják. Ez Szárhegyen nem áll fenn. (Rebendics József) 1979. JUNIUS V, PÉNTEK 2 SZÉP GESZTUS Szépek ezek a májusvégek ; a líceumokat, gimnáziumokat a hajdan végzett öregdiákok keresik fel, újra találkozik az az osztály, amelyik tíz,húsz-harminc éve került ki az iskola padjaiból. S minél több évtizedet számlál az évforduló az élet kiszámíthatatlan törvényszerűségeként, annál kevesebben jelennek meg ezeken a találkozókon. Mint a Csíkszeredai főgimnázium 30 esztendeje végzettjei közül is immár heten sosem jöhetnek el kezet szorítani volt kollegáikkal, szemrevételezni a volt iskolát. De azok, akik összegyűltek kegyelettel emlékeztek meg róluk: a volt osztálytársak szép kopjafát faragtattak, s a felállított kopjafán ott az osztály hét halottjának a neve is. Szép gesztus, szép tette az emlékezetnek, az összetartásnak, kollegialitásnak, a közösségi érzésnek (Bálint András) MELEGBEN... Az ember betér valahová egy hűsítőre... Hiszen nyárelő van Csíkszeredában is és ennél melegebb talán már nem is lehet. Előre elképzeli a nagy pohár gyöngyöző folyadékot és szinte látja, miként húzhat ujjával fényes csíkokat a pohár hidegtől párás külső falára. Udvariasan kéri az elárusítónőt és már nyújtja is a kezét, hogy átvegye at a üveget, amikor... Nincsen kérem - hallja, és nem hisz a fülének. Akkor talán egy pohár ásványvizet — próbálkozik tovább, hiszen csak nem hagyja el szomjasan a cukrászdát. De aztán kiderül, hogy mégis ezt kell tennie mert napok óta hiányzik a hűsítő a cukrászdákban, bárokban. Aki nem hiszi, próbálja meg most, nyárelőn, Csíkszeredában. (Péter László)