Hargita, 1979. november (12. évfolyam, 257-282. szám)

1979-11-30 / 282. szám

FALUN IS FELADAT AZ ÁRAMTAKARÉKOSSÁG Augusztus elsejétől kezdődően a lakosság háztartásában el­fogyasztott villamos energiát magasabb és differenciált díj­''Tbőssal kell törleszteni, va­­jon és falun egyaránt. Ha ad­­digelé­g több energiát fogyasz­tók kedvezményt kaptak, 50 il­letve 30 bani volt a fogyasztói ár, a Törvényerejű Rendelet ér­telmében ezután magasabb dí­jat fizetnek azok, akik a meg­határozott villamosenergia meny­­nyiségét túllépik. Falun az egy­szobás lakásnak 350 kwh, a két­szobás lakásnak 470, a há­­romszobásnak 550, a négyszo­básnak 650 és az ötszobásnak 725 kwh az optimális évi ener­giamennyisége. Azok, akik en­nél többet fogyasztanak, 66 és 75, majd 90 bánit fizetnek egy kwh energiáért. Ez a differen­ciált díjszabás minden lakost takarékosságra késztet, arra, hogy feleslegesen senki se pa­zarolja az értékes energiát. Mint villanyszerelő, és mint fogyasztó is elmondhatom, hogy a gya­korlati élet sok lehetőséget kí­nál mind a háztartásban, mind a közvilágításban a takarékos­ságra, az ésszerű energiahasz­nálatra. Pillanatnyilag a karc­falvi gazdaság istállóiba szerel­jük be a vezetékeket, s elmond­hatom, hogy már a rajz szerint előrelátott a takarékosság. Csak a legszükségesebb helyen ég­nek majd a villanyégők, az éjszakai világítást pedig külön áramkör biztosítja, néhány é­­gővel, amely elegendő az ellen­őrzéshez, a felügyelethez. De otthon, a lakásban is érvénye­síteni kell a takarékosság elvét. Örvendetes az, hogy az utób­bi időben olyan elektromos ház­tartási felszereléseket, készülé­keket gyártanak, amelyek sok­kal gazdaságosabbak, mint a régiek. Jó volna viszont jobban ellátni ezekkel a szaküzleteket, városon és falun egyaránt, hisz sokszor hiányoznak a takarékos­­sági szempontokat is érvényesí­tő felszerelések. Még az is elő­dül, hogy villanyégőt, meg­­foglalatot sem lehet vá­­­r-­csak olyant, amelyik ép­pen az ellenkezőjét, a pazarlást segíti elő. Egyszóval ilyen szem­pontból is segíteni kell a la­kosságot, hogy a takarékosság elve is jobban érvényesülhessen, gyakorlatilag is több lehetőség legyen a takarékosságra. Miklós Ágoston Csíkkarcfalva BÜSZKÉK VAGYUNK RÁJUK Mi, a gyergyószentmi­klósi 2-es számú Általános Iskola VII. osz­­tályos pionírjai a napokban fel­kerestük a helybeli Bútorgyárat, sorra vesszük a fontosabb gyá­­akat, hogy alaposan megismer­­kedjünk városunk iparával. .Nemcsak szüleink munkahelyét smerjük meg ezáltal, holnapi pályaválasztásunkat is megköny­­nyíti az ilyen gyárlátogatás. Sok érdekeset láttunk a Bú­­orgyárban, megismertük az e­­gész munkafolyamatot, amíg a Jeszka szép bútorrá alakul át. Ott esett hallani, hogy városunk bútorgyárának termékei eljut­tak Magyarországra, az Ame­­ikai Egyesült Államokba, Fran­­ciaországba, Jugoszláviába, Rom­­­ániába és más országokba. a nevét, akik nem első alka­lommal adnak vért : Péter Te­réz, Barta Gábor, László Már­ton, András Gizella, Balázs Ka­talin, László Imre, András Ág­nes és Tulit András. A székelykeresztúri vöröske­resztes bizottság rendszeresen foglalkozik az üzemek, intézmé­nyek, vállalatok egészségügyi csoportjainak felkészítésével. — írja Krisán József. Ismeretterjesz­tő előadásokat tartanak, a cso­portok között versenyeket szer­veznek, népszerűsítik az egész­ségügyi kiadványokat. Gondos­kodnak a nehéz körülmények kö­zött levő öregek, gyermekek meg­segítéséről. E célból összejöve­teleket szerveznek. A vöröskereszt bizottság aktív tevékenységét bi­zonyítja, hogy a városban szer­vezett véradási akción mindig szép számmal jelentkeznek. Ba­lázs Vilmos Vlahica város vö­röskeresztes bizottságának el­nöke a Vasipari Vállalat cso­portja eredményes munkájáról számol be. 1978-ban első helye­zést értek el városi, és második helyezést megyei szinten. Ebben az évben szintén első helyezést városi szinten és ugyancsak el­sőt megyei szinten, így a követ­kező évben — 1980-ban — részt vesznek az országos versenyen. Elismerés illeti dr. Máthé Á­­gota körorvos és Egyed Ilona asszisztensnő munkáját, kiknek döntő szerepük volt a sikerek elérésében. Képünkön a vlahicai csoport. NEM A RUHÁNKÉRT... 1979 november­­12-én délután temettük községünk egyik, hirte­len elhunyt lakóját. Szokatlan nagy tömeg gyűlt­ össze, hogy a jó barátot, ismerőst, munka­társat elkísérje utolsó útjára. A gyászmenet csendben, úgy ahogy illik, kísérte a halottat a temető felé vezető útszakaszon. Egyszer­esek motorraj zavarta meg a tömeget. A székelyudvarhelyi Szállítási Egység 31-BR-1863-as sízőt, édességet és kávét kínál a betérőnek. Csupán az hiány­zik, hogy változtassanak nyitási rendjén - a délutáni órákban is tartson nyitva. Akkor talán többen látogatják a kis üzletet. Szilágyi László Atyha A HÁROM MALOMHOZ CÍMZETT VILLANYMOTOR Nemrég Csíkszeredába utaz­tam, hogy megnézzem, kapható-e a szaküzletekben villanymotor. A Központi Áruház elektromos felszereléseket forgalmazó rész­legén találtam is egy villanymo­tort, s miután megérdeklődtem, hogy mennyibe kerül, közöltem, hogy holnap visszatérek, és meg­vásárolom. Az elárusító tájékoz­tatott, hogy 1825 lej az ára. Ez állt az árcímkén is. Másnap vi­szont, amikor meg akartam vá­sárolni, közölték, hogy csak "malommal" együtt adják, és annak 380 lej az ára. Jó lett volna, ha már a tegnap tájé­koztatnak erről, — bosszankod­tam — hisz nem volt szándékom­ban, csak villanymotrot vásárol­ni. De ha így van — gondoltam — vásárolok malmot is, mivel szükségem volt a motorra. Igen ám, de kiderült : nem egy, ha­nem három „malom” tartozik a motorhoz. Ezt pedig nemcsak furcsának, de soknak is talál­tam. Három malmot sem a mo­tor, sem a zsebem nem „bír" meg. Azt tudom, hogy az aján­dékok hónapjában a kereskede­lem több dolgot is összetársít egy-egy csomagba, de még no­vemberben járunk. . . Vagy tényleg három malom jár egy villanymotorhoz ? Fülöp Ferenc Gyergyószentmiklós De mindez bennünket gépko­csi tulajdonosokat nem nyugtat­hat meg. Több mint 40 km-es körzetben ez az egyedüli ben­zinkút, s igen nagy luxus (pa­zarlás) lenne máshova cocókáz­­ni tankolás végett. Végsőfokon egy lakosságnak nyújtott szol­gáltatásról van szó, s jogos az igény, hogy azt jó körülmények között végezzék. Ez azonban több törődést, figyelmességet követel az illetékesek részéről. Jánosi László, Székelyudvarhely BORÍTÉKBONTÁS Látogatásunk során, megismer­kedtünk a munkásokkal is, akik jó munkájukkal, a kezük alól kikerülő kiváló minőségű ter­mékekkel öregbítik a gyár és egyben városunk hírnevét. Hadd említsünk meg néhányat közü­lük : Balázs Klára , Farkas Mag­dolna, Simon Anna, Kovács An­na, Réti Sándor, Incze József és mások. Büszkék vagyunk rájuk. Gáli Enikő, Gyergyószentmiklós AZ EGÉSZSÉGÜGYI CSOPORTOK TEVÉKENYSÉGÉRŐL Szerkesztőségünkhöz több le­vél is érkezett, amelyekben a vöröskeresztes bizottságok, cso­portok tevékenységéről számol­nak be, így Szőke József ká­­szonaltízi levelezőnk a november 20-i sikeres véradási akcióról tudósít. A jól megszervezett mun­ka eredménnyel zárult : a szö­vődék­szövetkezet és az egész­ségügy dolgozói jó példát mu­tattak a többi véradóknak. Meg­említi azoknak a véradóknak számú gépkocsija megelőzte a menetet. Többen is megállásra intették a gépkocsivezetőt, de ő mitsem törődve tovább ment. Mi történik, ha a keskeny ut­cában egy másik gépkocsi jön szembe — csak meg kellett vol­na állnia, míg a gyászmenet el­halad. Nem a ruhánkat ért sárcsep­­pekért tettük szóvá az esetet, hanem az etikai szabálysértésért, a forgalmi szabály be nem tar­tásáért, az embertársaink iránti figyelmetlenségért. Bíró Árpád cetelaka A FEJLŐDÉS ÚTJÁN Községközpontunk, Korond az utóbbi években sokat változott. Az új iskola, a kórház, a megkez­dett 12 lakrészes tömbház egy új, kialakulóban levő község­­központ képét mutatja. Az el­következendőkben felépülő mű­velődési otthon, postaépület, a néptanács székháza - majd e­­zek teszik még szebbé, teljeseb­bé a községet. Az autóbusz-megállói váróte­rem helyébe épült kis üzlet hű­ VALAMI BAJ VAN. . . Már-már eseményszámba megy Székelyudvarhelyen 98 oktános benzint vásárolni. A tankolásra érkező gépkocsikat vagy azzal fogadják, hogy elfogyott az ü­­zemanyag, vagy azzal, hogy a kút hibásodott meg. Javításra pedig operatívan nem kerülhet sor, mert az illetékes karbantar­tó szerelőket Csíkszeredából kell kihívni. Eltelik egy-két nap míg megjönnek, egy nap a javítás­sal. A javítások pedig „tiszavi­rág életűek", néhány nap múl­va kezdődik elölről. Olyasmit is hallani, hogy nincs lehetőség minőségi javításra, mert a kút berendezéseinek egyes alkatré­szei túlontúl kopottak. Szóval magyarázat bővett akad... ISKOLÁSOK TISZTELGÉSE A Román Kommunista Párt XII. Kongresszusát köszöntő kultu­rális rendezvények keretében sikeres akció színhelye volt a Csíksze­redai 10-es számú általános iskola kiállító terme. Az idén alakult iskolai bélyegkor I—Vili. osztályos tanulói Fiatal szívünk minden me­legével köszöntjük a XII. pártkongresszust címmel, megyénkben is­kolás szinten premier­ számba menő, nagyszerű kiállítást rendeztek, melyen a mintegy 300 kiállított bélyeg a Román Kommunista Párt tevékenységét, valamint a pártvezette dolgozó népünk gazdasági­­kulturális tevékenységének különböző területeit mutatta be. Kovács László tennivaló az iskola környékének szépítésénél. Ilyen céllal szer­veztük a november 11-i haza­fias akciót is, ahol Balázs Dé­nes, Bartha Gábor, András Jó­zsef, András Ádám, Balázsi Jó­zsef, Boldizsár Dénes, Fülöp Jó­zsef, György Mihály szülők se­­gítkeztek. Ezután is szívesen vesszük támogatásukat, és azo­­két is, akik még nem segítettek. Vass Ilona iskola­igazgató Kószonaltíz „CSÍPŐS BUSZ" Minden reggel autóbusszal viszem a kicsi unokámat a 17 es napközibe a Tudor negyedből. Rendszerint a 10 -es jön reggel e­­lőbb és arra szállunk­­fel. No­vember 9-én harmadszor tör­tént meg, hogy majdnem a ke­rekek alá kerültünk, mert az autóvezető nem törődik azzal hogy van-e leszálló, vagy nincs gyorsan becsapja az ajtót. Ez­­esetben az utasoknak köszön­hetjük, hogy épen megúsztuk. Minden esetben ugyanaz a vezető volt, akit november 12-én az egyik utazótársam figyelmez­tetett a velünk történtekre, kö­zölve ugyanakkor az utasok fel­háborodását. Az unokám úgy nevezi, hogy „csípős busz", és alig mer felszállni, fél, hogy újra az ajtó közé szorítják. Na­gyobb türelmet és figyelmessé­get várunk az autóvezetők ré­széről, arra is gondolva, hogy jön a csúszós tél és ezeken a járatokon sok óvodás és isko­lás utazik — a kapkodás, a siet­ség veszélyezteti testi épségü­ket. Kovács Rozália Csíkszereda EGYÜTTES ERŐVEL Szocialista társadalmunk a­­lapvető követelménye a nép a­­nyagi és szellemi jólétének ál­landó növelése. Ebből az elvből kiindulva épült fel köz­ségünkben egy új, korszerű igé­nyeket kielégítő iskola, melynek építésénél a község számos dolgozója tevékenykedett, így sikerült, hogy az 1979—80-as tan­évet ebben az épületben kezd­hessük. Nem mulaszthatjuk el megemlíteni azokat a szemé­lyeket, akik a szülők mellett so­kat fáradoztak azért, hogy az új iskola idejében felépüljön. Kása László, a községi párt­bizottság titkárhelyettese, Am­brus András, Velcz Antal, Bene Dénes, Kolumbán József mes­terek és szakemberek. Van még SZÉP SZOKÁS Manapság ritkán látni szé­kely népviseleti ruhába öltö­zött fiatalokat. Ha némelyik fel is ölti , egyesek szerint szegény­nek számít. Az idősebbek kö­zül is csak ünnepnaponként ve­szik fel. Nemrégiben egy kö­röndi lakodalom alkalmával gyö­nyörködhettünk a székelyruhás menyasszonyba, vőlegénybe, az őket kísérő szülők, nagyszülők, koszorús lányok öltözékébe, akik nem kocsin, hanem feldíszített lovas szekéren mentek. Igen, akadnak még népi szokásain­kat, hagyományainkat ápolók. Balázs Árpád Székelyudvarhely FOGNI A MADZAGOT ? A nagy francia forradalom i­­dején­­ Victor Hugót idézve a sorbanállást úgy mondták: „fog­ni a madzagot". Mert az volt a szokás, hogy a bolt ajtajából egy hosszú kötél lógott ki és az érkezők ahogy egymás után beálltak a sorba, fogták a kö­telet. Ha napjainkban nem vagyunk olyan helyzetben, amely a fenti megoldást indokolttá tenné üz­leteinkben - habár néha ott is elkelne —, van egy hely, ahol magatartásunk, emberségünk ál­lítódik nap mint nap mérce alá. S ez a hely, az orvosi rendelő, legyen az kórházban vagy po­­liklinikán. Itt minden sorszám ellenére elkelne az a bizonyos madzag - főleg a gyermekren­delőknél, nem mintha a felnőt­teknél megszoktuk volna a ren­detlenséget, itt a jóneveltség kérdése, az első esetben vi­szont már nevelési probléma. Mindenkinek a saját gyermeke a legkedvesebb, a legjobb — de ezt ne éppen olyan kedves és jó, ugyanannyit érdemlő gyermek rovására érdemesítsük. Embersé­günk mércéje, gyermekeink ró­lunk alkotott értékítélete is. Azt a magatartás­formát veszik át, és adják tovább, amelyet tőlünk láttak. Orvosaink, egészségügyi dol­gozóink néha türelmetlenebbek a megszokottnál, ilyenkor mi szü­lők, legyünk egymással szem­ben türelmesek. Róth András Lajos Székelyudvarhely

Next