Hargita, 1980. január (13. évfolyam, 2-25. szám)

1980-01-31 / 25. szám

VOLNA NÉHÁNY ÉSZREVÉTELEM öröm nézni az épülő-gyarapo­­dó megyeközpontot. Látványos ütemben sokasodnak a korszerű tömbházak, városnyi lakótelepek épülne ott, ahol pár évvel ez­előtt m­ég szegényes volt az össz­kép, a városszél hangulatát i­­dézte. Az új tervek pedig egy teljesen megújuló várost ígér­nek. Egyik szépen fejlődő része a mai Csíkszeredának a Hargita utcai negyed. Itt jártamkor be­néztem egy épülő tömb épüle­tébe Azt tapasztaltam, hogy so­kat javít a munka ütemén az előregyártott elemekkel való é­­pítkezés, valószínű kevesebb a költség is Tény az, hogy­ az ősz óta valóságos tömbházsor áll már ott, vagy vár befejezésre. Lenne azért néhány észrevé­telem a tervezéssel kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy a funkcionali­tás nem erénye az ilyen tömbházaknak. A pincék pél­dául nagyon alacsonyak, talán jó volna megtoldani őket 50 cm-rel, hogy értelme is legyen a blokk alatti űrnek. Aztán még egy dolog. A rekeszek kusza ösz­­szevisszaságban vannak elhelyez­ve, nincsen folyosó, az egyik rekeszből a másikba egy kis nyíláson lehet átmászni, ha há­romrét kucorodik az ember. Va­jon lehet-e így használni is a pincét. Tovább nézelődve a ké­szülő házban azon gondolkod­tam, hogy talán a fél négyzet­­méteres nyílás helyett, amin ke­resztül a padlástérbe egy tyúk­­lépegetőn lehet csak följutni mennyivel célszerűbb lenne egy becsületes lépcsőfeljárót építe­ni Mert a frissen mosott ruhát hogy lehetne másként fölvinni a padlásra száradni, ha már ki­épített padlástere van annak a háznak. Mondanám ezt azért, mert ar­ra törekszünk, hogy a jövőnek kényelmes és célszerű lakást és lakókörnyzetet akarunk biztosí­tani a tervek szerint. Hát akkor ne ilyen apró-cseprő dolgokon múljék. Mezei Mózes Csíkszereda TÖBB A SOKNÁL Január 23-án sokan várakoz­tunk Gyergyószentmiklóson a Toplicáról induló autóbuszra, hogy eljuthassunk a megyeköz­pontba. Végül is félórás késéssel megérkezett a 31—HR—990-es rendszámú autóbusz, szörnyű hi­deg a kocsiban. A melegítő be­rendezés egyáltalán nem műkö­dött. Úgy ahogy az utasok meg­jegyezték : „Akár hűtőszekrény­nek is megfelelne". „Csukják be az ajtót, mert az utasok által fűtött kocsiból kimegy a meleg" és sorolhatnám az ehhez hason­ló csípős megjegyzéseket. Nem tudjuk és egyáltalán érthetet­len, hogy tél idején a közel 100 km-es útszakaszra ilyen autó­buszt indítsanak el. A toplicai autószállítási egység intézkedhet­ne, hogy legalább a naponta ingázók ne fagyoskodjanak az autóbuszban. Czink Gábor, Gyergyószentmiklós A GYORSASÁG NEM BOSZORKÁNYSÁG Székelyudvarhely egyik jelen­tős közegészségügyi intézménye a közfürdő. Az egy és két kádas fülkék, a zuhanyozó és gőzfür­dő az utóbbi években langyos vizű fürdőmedencével bővült. A földszinti medence és kádfürdők megfelelnek a követelményeknek, sajnos, azonban kellő hírverés miatt elég gyenge a látogatott­ság. Az emeleten lévő zuhany és gőzfürdő az elhanyagoltság ké­pét mutatja. A megnyitás után évekig 10 zuhany működött, m­ajd abból hatot ismeretlen o­­kok miatt leszereltek. A meg­áradt négyből 3 külön helyi­ töréngb­en van, egy pedig a gőz­ben. A három közül egyet meg­hibásodás miatt leszereltek, ma­radt kettő A gőzfürdő körülbe­lül hat hete zárva van, mert a főlépcsőket megtámadta a gom­ba és használatuk veszélyes. Ez így igaz is. Egy hónapig szótla­ nul vártuk, hogy a hibát csak kijavítják. Azt ígérték, hogy a megjavított gőzfürdőt megnyitják. Az ötödik héten a hibás lécek­ről méretet vettek. A hatodik hé­ten az ajtó továbbra is zárva és a javítási szándéknak semmi nyoma. Vajon meddig fog ez még tartani A még működő egy zuhany körül néha 5—6-on tolon­gunk, hogy a fürdőben egy kis vízhez is jussunk. Gondatlanság­ból sokan eltávozáskor a vizet nem zárják el és így sok meleg­víz kihasználatlanul elfolyik. A fűtőanyag és vízpazarlás meg­akadályozására tett javaslatun­kat nem alkalmazzák Elég so­kan vagyunk, akik kimondottan a gőzfürdő miatt járunk a fürdő­be, mely egészségünk megtorlá­sának vagy visszaszerzésének e­­gyik kiváló és hathatós eszköze, amelyet azonban a városgazdál­kodás illetékeseinek érdektlen­­sége miatt sajnálatosan sokszor hosszabb ideig is nélkülözni va­gyunk kénytelenek. Killyén Imre, Székelyudvarhely használt, kénytelen voltam men­tőt hívni. A telefonhívásra egy „kedves" női hang válaszolt, mégpedig azt, hogy hagyjam a mentőt, vigyem egyszer az is­kolaorvoshoz a gyermeket. Este fél nyolckor ? Hová ? — kérdez­tem. Erre durván rámripako­dott, hogy tudjam meg, ha nem komoly az ügy, megfize­tem a kocsifutást. Kisfiamat a kórházba szállí­tás után azonnal műteni kel­lett. Hála a gyors orvosi be­avatkozásnak ma már túl van minden veszélyen. Köszönet ér­te De a szolgálatos telefonos­kisasszonynak a mai napig sem tudok megbocsájtani. Kristály Margit Csíkszereda TANULSÁGKÉPPEN A gyímesfelsőloki szakiskola XI.-es tanulója vagyok. A Csíksze­redai Traktorgyárnál gyakorlato­zom és ide ingázok naponta. Egyik reggel bementem a Csík­szeredai állomás közelében lévő kenyérüzletbe. A sarokban a fe­hér asztal mellett egy tisztes ko­rú nénire figyeltem fel. Nehéz posztó zekéje nyomta a vállát, az arca kipirult a­­29 fokos hi­degtől. Egészen meghatott, a­­hogyan a kint vásárolt meleg fánkot ette. Csipegette a fánk egyik oldalát, minden törés után belemártotta a papírra hullt cu­korba, morzsába. Szinte sugár­zott az arcáról a tisztelet a ke­nyér iránt, s az volt az érzésem, hogy életében sokat arathatott, sok kévét kötözhetett össze. E­­gész magatartása érzékeltette, hogy egy szem búza sem eshet kárba, mert azt nehéz verítékkel kell megtermelni. Biztos vagyok benne, ha mindannyian így ér­tékelnénk a munkát, nem len­nének tele a szemétkosarak ke­nyér-, kifli darabokkal, nem len­ne­ annyi pazarlás. De ki látja őt, ki veszi észre... ? Pedig ész­re kellene venni, mindannyiunk­nak, hogy tanulság legyen : ne pazaroljuk az áldott­ kenyeret. Márton István, Gyímesbükk SEGÍTSÉG ÉS ... SEGÍTSÉG Január 21-én este kisfiam hir­telen nagyfokú hastáji fájdal­makról kezdett panaszkodni- Enyhíteni próbáltuk, semmi sem MÉG SÚLYOSABB ... Nemrég olvastam a Hargitá­ban a Nagyhomoród menti elég­telen egészségügyi ellátásról. EGY RÖPKE DÉLELŐTT, S MÁRIS KICSERÉLIK AZ ÁRAGÁZPALACKOT A Hargita egyik számában ol­vastam, hogy a takarékosság szükségessége nem valaminek az indokolatlan hiányát jelenti, ha­nem az ésszerűséget. Erről — mármint az ésszerű­ségről — szeretnék néhány sort írni. Hogyan is történik, milyen ésszerűen Csíkszeredában az aragáz palackok kicserélése. Egy időben, mikor elfogyott az aragáz, lementünk a lerakathoz, és ott cseréltük­­ ki. Mostanság házhoz szállítják. Ezzel nem is volna baj, ha nem lenne olyan bonyodalmas a kicserélés. Mert hogyan is történt : felhívjuk a 13415-ös telefont és ha hosszas tárcsázás után sikerül a kapcso­latteremtés, bejelentjük, hogy palackot szeretnénk cserélni. Tudomásunkra adják, hogy me­lyik nap délelőttjén szállítják. Aznap leszerelem a palackot — igaz van még egy kevés benne BORÍTÉKBONTÁS A BAJ MEGELŐZÉSÉÉRT Kovács László Mielőtt baj len­ne című, a Borítékbontás rova­tukban a múlt héten közölt cik­kéhez szeretnék egy gondolatot fűzni : hála oktatási rendsze­rünknek, ma már mindenki tud írni. Az írástudás azonban még nem minden ahhoz, hogy alkos­sunk, építsünk, tenni is kell, még­pedig aktív részvétellel (akár la­páttal is a kézben). Szíves tudomására szeretném hozni, hogy a Suta patakán meg­építendő átereszhez szükséges betoncső a helyszínen található, és türelmetlenül várja a több száz síző aktív részvételét az áteresz megépítéséhez. Biztos vagyok, hogy többen meg fogják köszönni levelét, de még többen azt a fáradságot, amit lapáttal a kézben végzett a „baj meg­előzéséért". Több száz síző nevében: Bokor Mózes, Csíkszereda Városfalva, Szentpéter, Szentpál és Becsenyéd, sőt Jánosfalva be­tegei is régen Szentpálra járnak orvoshoz. Most csak hetente két­szer van itt rendelés. Oklánd­ról sem jár át — mint egy idő­ben — az orvos. Engem, nyugdí­jas dolgozót sokan megkérdez­tek, hogy mi a véleményem e falvak egészségügyi ellátását ille­tően, s osztottam a véleményt : nem kielégítő. Homoródszentpálon már úgy volt, hogy az orvosi rendelőt is megszüntetik, nem pedig állan­­dós orvost neveznek ki ide. Lu­kács Margit középkáder 13 éve végzi munkáját itt, s a rendelő­be érkező betegnek biztató sza­vakat mond : előbb-utóbb orvost fognak kinevezni ide is, csak tü­relem. . . Várjuk hát, immár türelmetle­nül, hogy a községben, illetve az említett falvakban végre meg­oldódjon a lakosság jogos elvá­rása , biztosítva legyen a meg­felelő egészségügyi ellátás. Mislin János nyugdíjas, Homoród­szentpéter —, hisz aznap érkezik az autó. Munkanap lévén, természetesen elmegyek a munkahelyemre, de mivel a délelőtt időben elég tág fogalom, újra tárcsázok : körül­belül mikor ér lakásunkhoz a kocsi ? Elindult kérem - hangzik a válasz. Így hát munkakezdés után, gyorsan haza szaladok, le­viszem a palackot és várok. Gyakran gyújtok cigarettára, már a 18-nál tartok és... fél kettő után már meg is érkezik a ko­csi. Átfáztam, de sebaj, fő, hogy van aragáz, igyekszem vissza munkahelyemre, mert mindjárt 3 óra és lejár a munkaidő. S ez csak annyiszor ismétlődik meg, ahányszor fogytán a aragáz. Pöllnitz László Csíkszereda TÖMBHÁZ­KARNEVÁL Január 13-án délután hangos volt a gyermekek zsivajától a székelyudvarhelyi Rákóczi út. 6­8-as számú tömbházak mel­letti jégpálya és környéke. Tömb­­ház­karnevált szerveztünk az itt lakó 20 gyermek részvételével. Nagy volt az érdeklődés nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is. A jelmezek közt lát­hattuk a török szultánt, Piros­kát, a juhászt és még sok me­sehőst. Sorjában vonultak fel a szebbnél szebb jelmezek. A zsű­ri díjjal jutalmazta a legsike­rültebbeket, majd mindenik gyer­mek kis csomagot kapott. Ez az „összejövetel" is bizonyítja, hogy kis hozzáállással, összefogással kellemes délutánt szervezhetünk, örömet szerezhetünk gyermeke­inknek. A képen a résztvevők kis csoportja látható. 6 és 8-as számú lakó­bizottság Székelyudvarhely EMLÉKEZETES JÉGKARNEVÁL Nagy készülődés előzte meg az immár hagyományossá vált iskolások jégkarneválját. Der­mesztő hidegben, gazdag él­ményben és örömben egyaránt volt részük a gyermekeknek és nekünk, szülőknek, akik az ipari líceum udvarán szorongtunk a jégpálya körül. Benedekfi Ferenc tanító a karneválok mindenkori szervezője megnyitó beszédével kezdődött a felejthetetlen ese­mény, majd népviseletbe öltözött gyermekek százai vonultak fel a közönség előtt. Voltak közöttük óvodáskorúak és Vili, osztályos tanulók. Élmény volt nézni a székelyruhába öltözött táncos­párt, a nálunk kevésbé ismert jégkorong mérkőzést, a fényszó­ró sugarainál előbukkanó va­rázslót, a kis forgalomirányítót, aki „a sikamlós pályán próbált rendet teremteni", a jelmezeket, amelyek színessé, érdekessé tet­ték az ünnepi rendezvényt. Ne­künk, szülőknek, külön öröm volt látni mennyire szeretik a gyerme­kek a korcsolyázást, alig lehe­tett leszedni őket a­ jégről, ami arra kell ösztönözzön, hogy vá­rosunkban a tömbházak közelé­ben, vagy ahol lehet, minél több ! jégpályát létesítsünk. A líceum vezetősége megígérte, hogy jö­vőre nagyobb területen készíte­nek jeget, ami lehetővé teszi, hogy több gyermek korcsolyáz­hasson Krisán József, Székelykeresztúr AZ ALKOHOL ÁRNYÉKÁBAN Vaskos iratcsomókot lapoz­gatok a városi néptanács Gyám­hatósági hivatalában. Ezeket ol­vasva, szinte filmkockaszerűért pereg le a szóbanforgó csalá­dok, vagy gyermekek sorsa, és elgondolkodni érdemes azon, hogy mindig akadnak olya­n em­berek, akik a túlzott alkoholfo­gyasztás miatt elvesztik józan ítélő­képességüket, megfeledkez­nek azokról a legelemibb köte­lességekről is, amelyek a szülői minőség természetes velejárói. Egy ilyen iratcsomó tartalmaz­za például B.L. Gyergyószentmik­­lós, Tölgyfa utca 26 szám alatti a magát édesanyának tartó személy­­ közmegbotránkoztató, viselt dolgait. B.L. munkaképes, de 12 esztendeje sehol sem dol­gozik, s bár 8 gyermeknek adott életet — négyen kiskorúak —, ő maga a túlzott alkoholfogyasz­tásnak él. Az elmúlt napokban, amikor a hőmérő higanyszála a mínusz 30 Celsius fokra süllyedt, a szomszédok éktelen kiabálásra, csörömpölésre lettek figyelmesek. Az „édesanya" ebben a zord­, zimankós időben, az elfogyasz­tott szeszes italok hatására be­törte a ház ablakait, kitéve a megfagyásnak a házban bent tartózkodó gyermekeit. A szomszédok és a városi néptanács gyámhatóságának tu­lajdonítható, hogy a kiskorú gyermekek egy része most már biztonságos helyen van, ahol a rendszeres meleg étel mellett megfelelő szellemi táplálékot is kapnak és biztosított a jövőjük, a megfelelő nevelésük. A csökönyös és makacs „édes­anya" mellett azonban még min­dig, a már említett körülmények között, ott maradt egy 4 éves kislány, amelynek sorsa — ha­csak az illetékes szervek nem lépnek közbe — máris meg van pecsételve. Nem vitás, hogy ilyen viselkedésért, nem lehet és nem szabad megengedni a kiskorú gyermekek nevelését mindaddig, amíg B.L. nem illeszkedik be a becsületes, józanéletű embere­k közé, mindaddig, amíg nem ad tanúbizonyságot a szó legneme­sebb értelmében a szülői szere­tesről és mindaddig, amíg be­csületes munkával nem teremti meg a megfelelő feltételeket gyermekei eltartására, nevelésé­re. Thomán Béla, Gyergyószentmiklós ÖREGFIÚK AZ ISKOLÁS SPORTKLUBBAN Úgy tűnik, utolsó napjait éli a B-osztályos jégkorong. Az idei­­bajnokságon már csak három csapat jelent meg, Suceava az utolsó pillanatban visszalépett, Kézdivásárhely pedig egyetlen jégedzés nélkül állt „jégre". Nem volt nehéz dolga a Csíksze­redai Lyceumnak, hiszen ellenfe­lei nem képviselnek komoly já­tékerőt. Egy dolgot fölöttébb fur­­csálunk. A székelyudvarhelyi ISK színeiben néhány fiatal játékos mellett 10-15 évvel ezelőtt az elsőosztályban szerepelt játéko­sok kaptak helyet. Nézni is kel­lemetlen volt, hogyan erőlköd­nek a pályán az iskolásoknak leplezett öregfiúk. Két kérdés ve­tődik fel önkéntelenül is a lá­tottak kapcsán. Hogy kerülnek veteránok az Iskolás Sportklub csapatába és egyáltalán ki kény­szeríti a székelyudvarhelyi jégkő­­korongot, hogy a B-osztályban is próbálkozzon ? Ismeretes, hogy a Küküllő az A-osztály második értékcsoportjának kieső jelöltje, az utánpótlás nevelésének elha­nyagolása oda vezetett, hogy a­­lig van ki játszón. Pedig a sport­iskolának épp az lenne a hiva­tása, hogy ezt a feladatot be­töltse. Kovács László, Csíkszereda

Next