Hargita, 1980. január (13. évfolyam, 2-25. szám)
1980-01-31 / 25. szám
VOLNA NÉHÁNY ÉSZREVÉTELEM öröm nézni az épülő-gyarapodó megyeközpontot. Látványos ütemben sokasodnak a korszerű tömbházak, városnyi lakótelepek épülne ott, ahol pár évvel ezelőtt még szegényes volt az összkép, a városszél hangulatát idézte. Az új tervek pedig egy teljesen megújuló várost ígérnek. Egyik szépen fejlődő része a mai Csíkszeredának a Hargita utcai negyed. Itt jártamkor benéztem egy épülő tömb épületébe Azt tapasztaltam, hogy sokat javít a munka ütemén az előregyártott elemekkel való építkezés, valószínű kevesebb a költség is Tény az, hogy az ősz óta valóságos tömbházsor áll már ott, vagy vár befejezésre. Lenne azért néhány észrevételem a tervezéssel kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy a funkcionalitás nem erénye az ilyen tömbházaknak. A pincék például nagyon alacsonyak, talán jó volna megtoldani őket 50 cm-rel, hogy értelme is legyen a blokk alatti űrnek. Aztán még egy dolog. A rekeszek kusza öszszevisszaságban vannak elhelyezve, nincsen folyosó, az egyik rekeszből a másikba egy kis nyíláson lehet átmászni, ha háromrét kucorodik az ember. Vajon lehet-e így használni is a pincét. Tovább nézelődve a készülő házban azon gondolkodtam, hogy talán a fél négyzetméteres nyílás helyett, amin keresztül a padlástérbe egy tyúklépegetőn lehet csak följutni mennyivel célszerűbb lenne egy becsületes lépcsőfeljárót építeni Mert a frissen mosott ruhát hogy lehetne másként fölvinni a padlásra száradni, ha már kiépített padlástere van annak a háznak. Mondanám ezt azért, mert arra törekszünk, hogy a jövőnek kényelmes és célszerű lakást és lakókörnyzetet akarunk biztosítani a tervek szerint. Hát akkor ne ilyen apró-cseprő dolgokon múljék. Mezei Mózes Csíkszereda TÖBB A SOKNÁL Január 23-án sokan várakoztunk Gyergyószentmiklóson a Toplicáról induló autóbuszra, hogy eljuthassunk a megyeközpontba. Végül is félórás késéssel megérkezett a 31—HR—990-es rendszámú autóbusz, szörnyű hideg a kocsiban. A melegítő berendezés egyáltalán nem működött. Úgy ahogy az utasok megjegyezték : „Akár hűtőszekrénynek is megfelelne". „Csukják be az ajtót, mert az utasok által fűtött kocsiból kimegy a meleg" és sorolhatnám az ehhez hasonló csípős megjegyzéseket. Nem tudjuk és egyáltalán érthetetlen, hogy tél idején a közel 100 km-es útszakaszra ilyen autóbuszt indítsanak el. A toplicai autószállítási egység intézkedhetne, hogy legalább a naponta ingázók ne fagyoskodjanak az autóbuszban. Czink Gábor, Gyergyószentmiklós A GYORSASÁG NEM BOSZORKÁNYSÁG Székelyudvarhely egyik jelentős közegészségügyi intézménye a közfürdő. Az egy és két kádas fülkék, a zuhanyozó és gőzfürdő az utóbbi években langyos vizű fürdőmedencével bővült. A földszinti medence és kádfürdők megfelelnek a követelményeknek, sajnos, azonban kellő hírverés miatt elég gyenge a látogatottság. Az emeleten lévő zuhany és gőzfürdő az elhanyagoltság képét mutatja. A megnyitás után évekig 10 zuhany működött, majd abból hatot ismeretlen okok miatt leszereltek. A megáradt négyből 3 külön helyi töréngben van, egy pedig a gőzben. A három közül egyet meghibásodás miatt leszereltek, maradt kettő A gőzfürdő körülbelül hat hete zárva van, mert a főlépcsőket megtámadta a gomba és használatuk veszélyes. Ez így igaz is. Egy hónapig szótla nul vártuk, hogy a hibát csak kijavítják. Azt ígérték, hogy a megjavított gőzfürdőt megnyitják. Az ötödik héten a hibás lécekről méretet vettek. A hatodik héten az ajtó továbbra is zárva és a javítási szándéknak semmi nyoma. Vajon meddig fog ez még tartani A még működő egy zuhany körül néha 5—6-on tolongunk, hogy a fürdőben egy kis vízhez is jussunk. Gondatlanságból sokan eltávozáskor a vizet nem zárják el és így sok melegvíz kihasználatlanul elfolyik. A fűtőanyag és vízpazarlás megakadályozására tett javaslatunkat nem alkalmazzák Elég sokan vagyunk, akik kimondottan a gőzfürdő miatt járunk a fürdőbe, mely egészségünk megtorlásának vagy visszaszerzésének egyik kiváló és hathatós eszköze, amelyet azonban a városgazdálkodás illetékeseinek érdektlensége miatt sajnálatosan sokszor hosszabb ideig is nélkülözni vagyunk kénytelenek. Killyén Imre, Székelyudvarhely használt, kénytelen voltam mentőt hívni. A telefonhívásra egy „kedves" női hang válaszolt, mégpedig azt, hogy hagyjam a mentőt, vigyem egyszer az iskolaorvoshoz a gyermeket. Este fél nyolckor ? Hová ? — kérdeztem. Erre durván rámripakodott, hogy tudjam meg, ha nem komoly az ügy, megfizetem a kocsifutást. Kisfiamat a kórházba szállítás után azonnal műteni kellett. Hála a gyors orvosi beavatkozásnak ma már túl van minden veszélyen. Köszönet érte De a szolgálatos telefonoskisasszonynak a mai napig sem tudok megbocsájtani. Kristály Margit Csíkszereda TANULSÁGKÉPPEN A gyímesfelsőloki szakiskola XI.-es tanulója vagyok. A Csíkszeredai Traktorgyárnál gyakorlatozom és ide ingázok naponta. Egyik reggel bementem a Csíkszeredai állomás közelében lévő kenyérüzletbe. A sarokban a fehér asztal mellett egy tisztes korú nénire figyeltem fel. Nehéz posztó zekéje nyomta a vállát, az arca kipirult a29 fokos hidegtől. Egészen meghatott, ahogyan a kint vásárolt meleg fánkot ette. Csipegette a fánk egyik oldalát, minden törés után belemártotta a papírra hullt cukorba, morzsába. Szinte sugárzott az arcáról a tisztelet a kenyér iránt, s az volt az érzésem, hogy életében sokat arathatott, sok kévét kötözhetett össze. Egész magatartása érzékeltette, hogy egy szem búza sem eshet kárba, mert azt nehéz verítékkel kell megtermelni. Biztos vagyok benne, ha mindannyian így értékelnénk a munkát, nem lennének tele a szemétkosarak kenyér-, kifli darabokkal, nem lenne annyi pazarlás. De ki látja őt, ki veszi észre... ? Pedig észre kellene venni, mindannyiunknak, hogy tanulság legyen : ne pazaroljuk az áldott kenyeret. Márton István, Gyímesbükk SEGÍTSÉG ÉS ... SEGÍTSÉG Január 21-én este kisfiam hirtelen nagyfokú hastáji fájdalmakról kezdett panaszkodni- Enyhíteni próbáltuk, semmi sem MÉG SÚLYOSABB ... Nemrég olvastam a Hargitában a Nagyhomoród menti elégtelen egészségügyi ellátásról. EGY RÖPKE DÉLELŐTT, S MÁRIS KICSERÉLIK AZ ÁRAGÁZPALACKOT A Hargita egyik számában olvastam, hogy a takarékosság szükségessége nem valaminek az indokolatlan hiányát jelenti, hanem az ésszerűséget. Erről — mármint az ésszerűségről — szeretnék néhány sort írni. Hogyan is történik, milyen ésszerűen Csíkszeredában az aragáz palackok kicserélése. Egy időben, mikor elfogyott az aragáz, lementünk a lerakathoz, és ott cseréltük ki. Mostanság házhoz szállítják. Ezzel nem is volna baj, ha nem lenne olyan bonyodalmas a kicserélés. Mert hogyan is történt : felhívjuk a 13415-ös telefont és ha hosszas tárcsázás után sikerül a kapcsolatteremtés, bejelentjük, hogy palackot szeretnénk cserélni. Tudomásunkra adják, hogy melyik nap délelőttjén szállítják. Aznap leszerelem a palackot — igaz van még egy kevés benne BORÍTÉKBONTÁS A BAJ MEGELŐZÉSÉÉRT Kovács László Mielőtt baj lenne című, a Borítékbontás rovatukban a múlt héten közölt cikkéhez szeretnék egy gondolatot fűzni : hála oktatási rendszerünknek, ma már mindenki tud írni. Az írástudás azonban még nem minden ahhoz, hogy alkossunk, építsünk, tenni is kell, mégpedig aktív részvétellel (akár lapáttal is a kézben). Szíves tudomására szeretném hozni, hogy a Suta patakán megépítendő átereszhez szükséges betoncső a helyszínen található, és türelmetlenül várja a több száz síző aktív részvételét az áteresz megépítéséhez. Biztos vagyok, hogy többen meg fogják köszönni levelét, de még többen azt a fáradságot, amit lapáttal a kézben végzett a „baj megelőzéséért". Több száz síző nevében: Bokor Mózes, Csíkszereda Városfalva, Szentpéter, Szentpál és Becsenyéd, sőt Jánosfalva betegei is régen Szentpálra járnak orvoshoz. Most csak hetente kétszer van itt rendelés. Oklándról sem jár át — mint egy időben — az orvos. Engem, nyugdíjas dolgozót sokan megkérdeztek, hogy mi a véleményem e falvak egészségügyi ellátását illetően, s osztottam a véleményt : nem kielégítő. Homoródszentpálon már úgy volt, hogy az orvosi rendelőt is megszüntetik, nem pedig állandós orvost neveznek ki ide. Lukács Margit középkáder 13 éve végzi munkáját itt, s a rendelőbe érkező betegnek biztató szavakat mond : előbb-utóbb orvost fognak kinevezni ide is, csak türelem. . . Várjuk hát, immár türelmetlenül, hogy a községben, illetve az említett falvakban végre megoldódjon a lakosság jogos elvárása , biztosítva legyen a megfelelő egészségügyi ellátás. Mislin János nyugdíjas, Homoródszentpéter —, hisz aznap érkezik az autó. Munkanap lévén, természetesen elmegyek a munkahelyemre, de mivel a délelőtt időben elég tág fogalom, újra tárcsázok : körülbelül mikor ér lakásunkhoz a kocsi ? Elindult kérem - hangzik a válasz. Így hát munkakezdés után, gyorsan haza szaladok, leviszem a palackot és várok. Gyakran gyújtok cigarettára, már a 18-nál tartok és... fél kettő után már meg is érkezik a kocsi. Átfáztam, de sebaj, fő, hogy van aragáz, igyekszem vissza munkahelyemre, mert mindjárt 3 óra és lejár a munkaidő. S ez csak annyiszor ismétlődik meg, ahányszor fogytán a aragáz. Pöllnitz László Csíkszereda TÖMBHÁZKARNEVÁL Január 13-án délután hangos volt a gyermekek zsivajától a székelyudvarhelyi Rákóczi út. 68-as számú tömbházak melletti jégpálya és környéke. Tömbházkarnevált szerveztünk az itt lakó 20 gyermek részvételével. Nagy volt az érdeklődés nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is. A jelmezek közt láthattuk a török szultánt, Piroskát, a juhászt és még sok mesehőst. Sorjában vonultak fel a szebbnél szebb jelmezek. A zsűri díjjal jutalmazta a legsikerültebbeket, majd mindenik gyermek kis csomagot kapott. Ez az „összejövetel" is bizonyítja, hogy kis hozzáállással, összefogással kellemes délutánt szervezhetünk, örömet szerezhetünk gyermekeinknek. A képen a résztvevők kis csoportja látható. 6 és 8-as számú lakóbizottság Székelyudvarhely EMLÉKEZETES JÉGKARNEVÁL Nagy készülődés előzte meg az immár hagyományossá vált iskolások jégkarneválját. Dermesztő hidegben, gazdag élményben és örömben egyaránt volt részük a gyermekeknek és nekünk, szülőknek, akik az ipari líceum udvarán szorongtunk a jégpálya körül. Benedekfi Ferenc tanító a karneválok mindenkori szervezője megnyitó beszédével kezdődött a felejthetetlen esemény, majd népviseletbe öltözött gyermekek százai vonultak fel a közönség előtt. Voltak közöttük óvodáskorúak és Vili, osztályos tanulók. Élmény volt nézni a székelyruhába öltözött táncospárt, a nálunk kevésbé ismert jégkorong mérkőzést, a fényszóró sugarainál előbukkanó varázslót, a kis forgalomirányítót, aki „a sikamlós pályán próbált rendet teremteni", a jelmezeket, amelyek színessé, érdekessé tették az ünnepi rendezvényt. Nekünk, szülőknek, külön öröm volt látni mennyire szeretik a gyermekek a korcsolyázást, alig lehetett leszedni őket a jégről, ami arra kell ösztönözzön, hogy városunkban a tömbházak közelében, vagy ahol lehet, minél több ! jégpályát létesítsünk. A líceum vezetősége megígérte, hogy jövőre nagyobb területen készítenek jeget, ami lehetővé teszi, hogy több gyermek korcsolyázhasson Krisán József, Székelykeresztúr AZ ALKOHOL ÁRNYÉKÁBAN Vaskos iratcsomókot lapozgatok a városi néptanács Gyámhatósági hivatalában. Ezeket olvasva, szinte filmkockaszerűért pereg le a szóbanforgó családok, vagy gyermekek sorsa, és elgondolkodni érdemes azon, hogy mindig akadnak olyan emberek, akik a túlzott alkoholfogyasztás miatt elvesztik józan ítélőképességüket, megfeledkeznek azokról a legelemibb kötelességekről is, amelyek a szülői minőség természetes velejárói. Egy ilyen iratcsomó tartalmazza például B.L. Gyergyószentmiklós, Tölgyfa utca 26 szám alatti a magát édesanyának tartó személy közmegbotránkoztató, viselt dolgait. B.L. munkaképes, de 12 esztendeje sehol sem dolgozik, s bár 8 gyermeknek adott életet — négyen kiskorúak —, ő maga a túlzott alkoholfogyasztásnak él. Az elmúlt napokban, amikor a hőmérő higanyszála a mínusz 30 Celsius fokra süllyedt, a szomszédok éktelen kiabálásra, csörömpölésre lettek figyelmesek. Az „édesanya" ebben a zord, zimankós időben, az elfogyasztott szeszes italok hatására betörte a ház ablakait, kitéve a megfagyásnak a házban bent tartózkodó gyermekeit. A szomszédok és a városi néptanács gyámhatóságának tulajdonítható, hogy a kiskorú gyermekek egy része most már biztonságos helyen van, ahol a rendszeres meleg étel mellett megfelelő szellemi táplálékot is kapnak és biztosított a jövőjük, a megfelelő nevelésük. A csökönyös és makacs „édesanya" mellett azonban még mindig, a már említett körülmények között, ott maradt egy 4 éves kislány, amelynek sorsa — hacsak az illetékes szervek nem lépnek közbe — máris meg van pecsételve. Nem vitás, hogy ilyen viselkedésért, nem lehet és nem szabad megengedni a kiskorú gyermekek nevelését mindaddig, amíg B.L. nem illeszkedik be a becsületes, józanéletű emberek közé, mindaddig, amíg nem ad tanúbizonyságot a szó legnemesebb értelmében a szülői szeretesről és mindaddig, amíg becsületes munkával nem teremti meg a megfelelő feltételeket gyermekei eltartására, nevelésére. Thomán Béla, Gyergyószentmiklós ÖREGFIÚK AZ ISKOLÁS SPORTKLUBBAN Úgy tűnik, utolsó napjait éli a B-osztályos jégkorong. Az ideibajnokságon már csak három csapat jelent meg, Suceava az utolsó pillanatban visszalépett, Kézdivásárhely pedig egyetlen jégedzés nélkül állt „jégre". Nem volt nehéz dolga a Csíkszeredai Lyceumnak, hiszen ellenfelei nem képviselnek komoly játékerőt. Egy dolgot fölöttébb furcsálunk. A székelyudvarhelyi ISK színeiben néhány fiatal játékos mellett 10-15 évvel ezelőtt az elsőosztályban szerepelt játékosok kaptak helyet. Nézni is kellemetlen volt, hogyan erőlködnek a pályán az iskolásoknak leplezett öregfiúk. Két kérdés vetődik fel önkéntelenül is a látottak kapcsán. Hogy kerülnek veteránok az Iskolás Sportklub csapatába és egyáltalán ki kényszeríti a székelyudvarhelyi jégkőkorongot, hogy a B-osztályban is próbálkozzon ? Ismeretes, hogy a Küküllő az A-osztály második értékcsoportjának kieső jelöltje, az utánpótlás nevelésének elhanyagolása oda vezetett, hogy alig van ki játszón. Pedig a sportiskolának épp az lenne a hivatása, hogy ezt a feladatot betöltse. Kovács László, Csíkszereda