Hargita, 1980. november (13. évfolyam, 260-285. szám)
1980-11-01 / 260. szám
1980. NOVEMBER 1. SZOMBAT 3 KÖNYVESPOLC KIBERNETIKA ÉS TÁRSADALMI HALADÁS 1978-ban Amszterdamban tartották meg a IV. általános rendszerelméleti és kibernetikai kongresszust, ahhoz hasonlót, amelyet 1975-ben hazánk fővárosa látott vendégül. Már a kongresszus különböző munkacsoportjaiban előadott tanulmányok is igazolták, hogy a kibernetika, a vezérlés tudománya a zárt rendszerekben, néhány évtized alatt és különösen az utóbbi időben milyen látványos pályafutást tett meg. Gazdasági kibernetika és vezetés, mesterséges intelligencia, ,1071 kibernetika, informatika és ■z oktatás, neuro- és biokibermetika, társadalmi rendszerek kibernetikája, rendszerek és modellek, fuzzy rendszerek — ezek voltak azok a területek, amelyekkel a kongresszus résztvevői foglalkoztak. (Ezek közül talán csupán az utóbbi szorul magyarázatra : a fuzzy-rendszerek a kibernetika és az általános rendszerelmélet új fogalmai. Olyan rendszereket foglalnak magukba, amelyeknél fontos a hierarchikus sorrend. A gyakorlatban ezek igen elterjedtek, hisz például a különböző döntéshozatali struktúrák ilyen rendszert alkotnak) A hazai kibernetikai kutatások szempontjából is igen sokatmondó az a tény, hogy a kongresszus valamennyi szekciójában hazai tudósok is terjesztettek elő tanulmányokat, a most megjelent kötet pedig ezeket a dolgozatokat gyűjti össze. Különösen érdekes az a hazai valóságból táplálkozó fejlődési modell, amelyet a bukaresti közgazdasági akadémia gazdasági ,kibernetika katedrája állított össze, de nem kevésbé tanulságos az a dolgozat sem, amely az entrópia fogalmat vezeti be a termelésszervezési folyamatok elemzésébe (az entrópia, amelyet a termodinamika fogalmazott meg, az informatikában és a kibernetikában a rendezettség mértékét adja meg). Több kibernetikus olyan, a gyakorlatban azonnal alkalmazható kérdésekkel foglalkozott, mint az elektromos energiahálózatok zavaró hatásainak az elemzése, az elektronikus adatfeldolgozás optimalizálása, az integrált nukleáris energetikai rendszer kifejlesztésének stratégiája, vagy a vezetéstudomány új irányzatai. Hasonlóképpen olyan témák is szóba kerültek, mint az egyes termelési részlegek munkaszervezésének, vezetésének modellálása, vagy a különböző oktatási-nevelési modellek elkészítése és természetesen a kötetben szó esik a neuro- és biokibernetika hazai eredményeiről is. A kötet ugyanakkor közli az amszterdami kongresszuson elhangzott tanulmányok teljes jegyzékét és a dolgozatokból, valamint ebből az összeállításból az érdeklődő következtetni tud, hogyan is áll napjainknak ez az egyik legizgalmasabb tudományága, melyek a főbb fejlődési irányvonalai. • A tanulmánykötethez, amely hasznos, érdekes olvasnivalót kínál mindazoknak a felsőfokú szakembereknek, akiket érdekelnek a kibernetika problémái. Manea Menescu akadémikus írt szakavatott előszót (Cibernetica şi progresul societăţii — Politikai) TUDOMÁNYOS HORIZONT A RÁK ÉS AZ ÖRÖKLŐDÉS viszonya az utóbbi években egyre inkább a közvélemény figyelmébe került", nem utolsó sorban annak köszönhetően, hogy a különböző ismeretterjesztő szinteken számos olyan közlemény jelent meg, amelyeket könnyen fétre lehet magyarázni, roszszul lehet értelmezni, különösen ha az olvasó nem elég járatos a molekuláris biológiai fogalomtárban. Mindehhez még hozzájárul az-Kétségtelen, a rák rejtélyének a kulcsa még nincsen az emberiség kezében, a kialakulás mechanizmusára még hiányzik a teljes magyarázat, az évtizedes kutatások azonban már számos részletkérdésre fényt derítettek. Mai ismereteink alapján mi tehát a rák, hogyan keletkezik, hogyan nyilvánul meg ? A rákos daganat rosszindulatú, tehát alig szabályozható sejtosztódásnak a következménye. A rákos sejtek semmibevéve az élettani törvényszerűségeket, korlátlanul osztódnak és így tönkreteszik bizonyos szerveknek a működését. Az alapkérdés tehát: miért osztódnak így ezek a sejtek, miért pont ezek a sejtek és nem mások ? A válaszadásért az osztódás mechanizmusát kell alaposabban figyelembe venni. A kutatások azt mutatják, hogy létezik a szervezetnek egy olyan szabályozó rendszere, amely őrködik a sejtosztódás fölött és csak a szervezet egésze számára szükséges osztódásokat engedi meg, a többieket gátolja. Ha ez a rendszer valamilyen okból megsérül és nem tud teljes mértékben eleget tenni feladatának, akkor felemelkedik a sorompó az osztódás előtt és egyes sejtek immár külső parancsszóra nem hallgatva kezdenek szaporodni. De menjünk tovább. Közismert, hogy minden, ami a szervezetben parancs, tehát információ, kapcsolatban van a DNS-molekulákkal, a génekkel, és a kromoszómákkal, a szabályozó rendszer megsérülésének okait így itt kell keresni. Hogyan sérülhet meg ez a rendszer? Számos olyan külső hatás van, amelyek érintik a génállományt : különböző vegyi anyagok, sugárzás, dohányzás, szeszesital fogyasztás stb., ennek következménye pedig a szervezet szabályozó mechanizmusának részleges működésképtelensége lehet. Ez a logikus elmélet azonban még két gyakorlati megfigyelést nem magyaráz: egyik az, hogy a rákkeltő anyagok káros következményei jóval később, általában évek, vagy évtizedek múlva jelentkeznek, a másik pedig: az ugyanolyan hatásoknak kitett emberek közül mégis csak néhányban alakul ki daganatos megbetegedés. Hogyan lehet ezt magyarázni ? Tovább vizsgálva a szervezet védekező mechanizmusait. A molekuláris biológusok tudjk a legjobban, hogy létezik a sejtmagokon belül egy olyan enzimrendszer, amely képes a DNS- molekulákban bekövetkező változásokat kivágni, illetve helyreállítani. Számítások szerint az emberi szervezetben naponta mintegy száz testi sejtben történik olyan genetikai változás, amely rákos folyamat kiindulópontja is lehetne (de nem az) mivel ezek az ún. reparációs enzimek helyreállítják az eredeti DNS-molekulát. Ami a második kérdést illeti, egyesek fogékonyságát és mások ellenállóképességét a rosszindulatú daganatokkal szemben, ez megint csak egy másik , ezúttal magasabb szintű védekező rendszerrel, az immunrendszerrel magyarázható. Ez ugyanaz a mechanizmus, mint amellyel a szervezet harcol az idegen fehérje (például baktériumok) ellen. A gyorsan osztódó rákos sejtek ilyen idegen fehérjét jelentenek számára és az ellenállást vezérlő immunsejtek képesek ezek elpusztítására. Valószínű tehát, hogy az idősebb korban gyakrabban jelentkező rák hátterében az immunrendszer életkorral csökkenő hatékonysága áll. Hogyan látjuk tehát a vázolt modell alapján a rák kialakulását ? Az ún. kéttalálatos elmélet azónak a ténynek a felnagyítása is, hogy egyes családokban a rosszindulatú daganatos megbetegedések száma nagyobb, mint másokban. Mindez aztán alaptalan félelemhez, szorongáshoz vezet, sokan szinte törvényszerűségnek tekintik e betegség létrejöttét. A rák azonban nem öröklődik. És hogy miért nem, ezt az utóbbi időben napvilágot látott több tanulmány nyomán foglaljuk össze, Mint az első ártalmas környezeti hatás csak genetikai ártalmat okoz, rákot nem. Elrontja viszont azokat a védekezési mechanizmusokat, amelyek ellensúlyozzák az élő szervezetet állandóan érő kedvezőtlen hatásokat. Ezt követően egy későbbi hatást, a második találatot, illetve a bekövetkező változásokat már nem tudja közömbösíteni és ez vezet a daganat létrejöttéhez. Ahhoz, hogy a rák öröklődéséről beszéljünk, ezt az egész hosszas mechanizmust kellene átvinni, márpedig ez lehetetlen. A szülőkből az utódokba csak azt lehet átörökíteni, ami a megtermékenyítésbe kerülő petesejtben és ondósejtben benne van, csak az ivarsejtek génjeibe foglalt program valósulhat meg az utódok életében. A rák a testi sejtek és nem az ivarsejtek ártalma, a kettő között semmiféle közvetlen kapcsolat nincs. Más kérdés azonban, ha ugyanaz a család gyakorlatilag hasonló ártalmas körülmények között él. Ha az erősen dohányos apa tüdőrákban hal meg és a fia is hasonló mennyiségű cigarettát szív el naponta, akkor valószínű ugyanennek a betegségnek a létrejötte. Ez azonban nem öröklődés, mint ahogyan a gyomorrák nagyobb gyakorisága sem azokban a családokban, ahol nem a rosszindulatú daganatok, hanem az italozás káros hagyományai öröklődtek. A rákra hajlamosító tényezők között azonban nem csupán külső, de — jóval ritkábban ugyan — belső tényezők is számításba jöhetnek, mint például egyes hormonok fokozott termelése, vagy különleges kromoszómahibák. Ilyenkor ezek a hormonális, illetve kromoszóma eltérések öröklődnek, ezek elősegíthetik a külső hatások fokozott érvényesülését és nem a rák jut szülőről utódra. Természetesen ilyen esetekben az orvostudomány eredményesen be tud avatkozni és jórészt ki tudja javítani a belső ártalmas tényezőket, idejében fel tudja ismeri a veszélyeztetett családokat. Annyit tehát föltétlenül meg kell jegyeznünk : a rák nem öröklődik, azoknak a külső tényezőknek a hatását pedig, amelyek rákhoz vezetnek, ésszerű életmóddal mérsékelni lehet. Ennél a megbetegedésnél is a legfontosabb a megelőzés, mindehhez pedig jelentős mértékben járulnak hozzá az egyre szélesebb körben terjedő rákszűrő vizsgálatok, amelyeket az orvossal együttműködve kell elvégezni. • A REJTÉLY KULCSA • MIÉRT PONT AZOK A SEJTEK ÉS NEM MÁSOK ? • VÉDEKEZŐ ENZIMEK, IMMUNSEJTEK, KÉTTALÁLATOS ELMÉLET • A RÁK NEM ÖRÖKLŐDIK • A B suny ort nő férfi ± I Z 3 4 5 * C im wwwiiiaM Wi y 6 7 8 9 . 10 II 12 X X K i! WWm tt M XK -^$5 36 1/ „v iS i fÍKx flniï i o aş ao at e-s , ■ í« s» g ( AZ EMBER KROMOSZÓMA-KÉSZLETE Hogyan sérülhet meg a védekező mechanizmus? Láncrostélyos kiskazán A megoldás elvi része nem újdonság. Újdonság azonban az alkalmazás helye és módja. A megyei építők Csíkszeredái gép- és szállítóeszköz állomásának vezetője, László Zoltán elektroenergetikus mérnök és az általa irányított szakcsoport egy eredetileg pakura-tüzelésű gőzkazánt az elvi részek sajátos átszerkesztésével széntüzelésű kazánná alakított át. MŰHELY A megoldás roppant egyszerű és hatásos. A tűztér átalakítása után egy körkörösen haladó láncrostély (öntöttvas elemei a saját műhelyben készültek) a kazán elejére kívülről fölszerelt adagoló tölcsérből egy időrelé „parancsai" szerint folyamatosan beviszi a szenet a tűztérbe. Az első szakaszban petróleum égetésével előmelegítik, majd tovább haladva, ha eléri az optimális hőfokot meggyül. Folyamatosan leadja a hőmennyiséget, majd a tűztér alján haladva kifelé hozza az elégett hamut. A rostély haladási sebessége az energiahordozó minőségétől, rétegvastagságától függ. Eddig brikettel és mosott kőszénnel próbálták ki a kazánt. A tapasztalat szerint a mosott kőszénnek 20 %-kal jobb a hatásfoka. Az első, kísérleti mérések alapján a fogyasztás brikettből 60-70 kiló óránként, kőszénből 40—50 kiló. Az égett hamu mennyisége 6—10 kiló. Az előmelegítést és a gyuladást segítő petróleumból óránként 2 litert használ el. Mi az újdonság a dologban ? Többek között az, hogy ilyen kisméretű kazán üzeméhez (11 elemes) ezt a tüzelési megoldást tudomásunk szerint még nem alkalmazták. A „végcél" két 25 elemes kazán átszerelése erre a megoldásra. Egyik szerelése már folyamatban van. Hatásfoka megközelíti a 300 000 Kcalát. (Pakurával 340 000-et tud a kazán.) Előnye, hogy olcsóbb a széntüzelés és van belőle. A pakura egyharmaddal drágább és korlátozott menynyiségben áll rendelkezésre. Ha a kísérlet utolsó fázisa igazolja a reményeket, akkor ilyen kiskazánnal fűteni lehet az építkezés téli munkafrontjait, termelőcsarnokokat. A kazán teljesítménye megközelítően 40 lakás légterét tudja tartósan 18° C-ra kifűteni. Egyelőre folyamatban vannak még a próbák. Most kísérletezzük ki az elszívó és friss levegőt adagoló ventillátor (szintén saját műhelyben készült) működését, hogy maximális hatásfokkal hasznosíthassák a kazántérben előmelegítésre a hasznos hőnek azt a részét, amely az eredeti megoldásnál még a kéményen elszállt. A hét elején — kedden — folyamatos tüzeléssel 1 atmoszféra gőznyomást is elérünk (0,7 a kívánt mennyiség). Az eredmények biztatóak. A prototípus-kazán még a jövő héten helyére kerül , az állomás új munkacsarnokában. László Zoltán GY PILLANATRA figyeljünk egy Párizsban nemrég tartott matematikai konferenciára, amelyet mindig érdeklődéssel követnek nem csupán a matematikusok, hanem más tudományágak művelői, sőt a könyvkiadók is. A konferencia főhőse ugyanis a huszadik század egyik leghíresebb matematikusa, Nicolas Bourbaki, aki egymaga is képes tanácskozást tartani. Hogyan ? A rejtély 1939-ben kezdődött, ekkor jelent meg Bourbakinak az első könyve és ebben közölte, hogy olyan terjedelmes művön dolgozik, amely teljesen új szempontok alapján átfogja a matematika egészét a legáltalánosabb alapfogalmaktól egészen a legsajátosabb alkalmazásokig. Bourbaki saját felfogásában azóta egyremásra adta ki könyveit, közben viszont kiderült, hogy a név mögött neves francia matematikusok egy olyan csoportját rejtőzik, akik közösen írják munkáikat. A nevet azóta is legenda övezi és ha egy-két neves matematikusról fel is tételezik, hogy a társasághoz tartozik, a többiek személyében bizonytalanok. Az is valószínű, hogy a csoport nem állandó, a tagok cserélődnek. A könyvek általános felépítése olyan, mintha valaki a matematikáról csevegne, de közben, szinte észrevétlenül felépítené az egész elméletet. Nem csoda, hogy világszerte nagy a sikerük. (Bourbakinak nagy szerepe van abban, hogy a kisiskolások a halmazelmélettel teszik meg az első lépéseket a matematikai gondolkodás útján...) A hetvenes évek közepén aztán Párizsban közzétették, hogy Bourbaki elhunyt, nincs többé, emlékére azonban konferenciákat tartanak. Vagyis — ahogyan tisztelői nevezik - a többfejű matematikus túlélte saját halálát, és ha téliy-meddig le is vetette álarcát, a legendák azért még tovább szövődnek körülötte ... Az oldalt szerkeszti : Székedi Ferenc