Hargita, 1980. december (13. évfolyam, 286-310. szám)

1980-12-04 / 288. szám

*1 A TŐKE ÁRNYÉKÁBAN Konkurrenciaharc és áldozatai Fokozódó­­nyersanyaghiány, ár­manőverezések, spekulációk a kőolajpiacon, rohamosan drágu­ló üzemanyag, csökkenő kereslet az autóiparban, megrendelések hiánya a hajóiparban, gondok, nehézségek az építőiparban, ter­melés-csökkentés a „felesleges­sé" váló acéliparban ... - vál­ságjelenségek egymásbafonódó láncszemei a kapitalista gaz­dálkodásra jellemző kíméletlen konkurrenciaharc porondján. A legkíméletlenebb küzdelem az ipar és a technika egyik csúcságazatában, a számos ipa­ri ágazat termelését igénybe­vevő autógyártás terén megy végbe. Az összecsapás többirá­nyú. Az USA japán és nyugat­európai­ gépkocsiinvázióról pa­naszkodik ; meghódították az a­­merikai autópiac közel 28 száza­lékát. A nyugat-európaiak a ja­pán autóbehozatal fokozódása ellen tiltakoznak. Tény : miköz­ben egyes nagy amerikai és nyugat-európai cégek 8-35 szá­zalék között kénytelenek csök­kenteni az autógyártást, a ja­pán gépkocsiüzemekből idén mintegy 10 millió autó gördül ki, s az iparágban letaszítják a világelsőségről az amerikai­akat. Japán különben a kon­kurrenciaharc­­ 16 „frontvonalát" törte át ; vezető helyet foglal el többek között az elektronika, az optika és a miniatürizált ter­mékek világpiacán. Külön há­ború dúl Japán és­ a Közös Piac között. A korszerű követelmé­nyekhez hamarább és jobban igazodó, olcsó személyautók, motorkerékpárok, tévé­készülé­kek, kazetofonok, más árucikkek „saját házában" szorítják ki a nyugat-európai termelő porté­káit, s a „kilencek" deficitje az ázsiai partnerrel folytatott ke­reskedelemben év végéig előre­láthatóan eléri a 10 milliárd dollárt. Az érdekellentétek több­­rendbeli - mindeddig eredmény­telen - egyezkedések tárgyát képezték. A konkurrencia és az ör­zőség a kapitalista viszonyok törvényszerűségei közé tartoz­nak ; nyilván, egyik fél sem haj­landó feláldozni saját érdekeit a másik javára. Ilyen körülmé­nyek között viszont nem tart­ják kizártnak nyílt vámháború kirobbanását Japán és a Közös Piac között. Hasonló érdekel­lentétek alakultak ki az ameri­kai acélpiacon is. Miközben az USA kohóiparában a termelő­­kapacitások kihasználási muta­tója 59 százalékra zuhant, az ország acélszükségletének 20 százalékát az olcsóbb import fedezi. Washingtoni hírek sze­rint az amerikai kormány mint­egy 25 százalékos áremelést je­lentő vámsorompóval tervezi vé­delmezni a belföldi acélipart, főképp a nyugat-európai ex­portőrökkel szemben. Az ameri­kai piacok elvesztése érzékenyen érintené a Közös Piac kereslet­­hiány miatt amúgy is csökken­tett termeléssel dolgozó kohó­iparát, amely ugyanakkor az el­múlt hetekben a „kilencek" kö­zösségén belül is - csak ideig­lenesen és kompromisszumos megállapodással lecsillapított - ellentétekhez vezetett. A kímé­letlen konkurrencia nagyszámú áldozatot szed a belföldi pia­con : ezrével mennek tönkre a közepes és kis vállalatok. Hiva­talos adatok szerint Nagy-Bri­­tanniában 1980 első felében újabb 3140 vállalat zárta be kapuit, 42 százalékkal több, mint az elmúlt év azonos időszaká­ban. Dániában évente több mint 5000 cég szünteti be tevé­kenységét, Belgiumban az év eleje óta 2385 társaság üzeme, gyára állította le a termelést, Kanadában pedig október 1-ig 4862 cég csődjét jegyezték be. Nem kivétel Japán sem, ahol év végéig becslések szerint mintegy 18 000 vállalat fog megszűnni. Míg azonban Nyugat-Európá­­ban a csőd elsősorban a kisebb­­nagyobb fémipari és gépgyártó üzemeket, építővállalatokat é­­rinti, Japánban a textilipar ju­tott válságba, 16. hónapja tart ebben az iparágban a csődök sorozata : csupán októberben 135 textilipari cég ment tönkre. A konkurrenciaharc, a válság­­jelenségek fokozódása súlyos társadalmi következményekhez vezetnek : az igazi áldozat tu­lajdonképpen az alkalmazástól és kereseti lehetőségtől meg­fosztott sokmillió munkanélküli. Zselyki Dezső ÖRÖMNAP Régi vágyunk teljesült : elké­szült a vízvezeték falunkban. Eszembe jut, hogy még egy év­vel ezelőtt a férjem elment két korsóval a kútra vízért. Síkos­ai volt az út, elesett és eltörött -e­­indkét korsó. Haragudtam is,.­­ mert nem sokkal azelőtt vettük a korondiaktól. Most már nem búsulom a korsókat, örülök, hogy én is megértem, hogy nem kell időt pazarolni a vízhordással. Köszönjük a község vezetőségé­ ,­nek. Páll néni Atyhából „AZZAL, KÉREM, NEM SZOLGÁLHATUNK" Székelyudvarhelyen jóideje hasztalan keresi az ember a len­olajat. Képzőművészek Használ­ják, tudnivaló, ha hiányzik, ak­kor bizony le kell tenni az ecse­tet. A kereskedelemben—ó, boldog idők ! — kétféle választékot is kínáltak valamikor : az úgyneve­zett főtt és nyers lenolajat. Nem untatom az olvasót a festés tech­nikai kérdéseivel, hogy mikor ajánlatos az egyik, s mikor a másik olajfélét használni. Csu­pán annyit, hogy a városunkban élő képzőművészek eddig sem voltak valami kiváltságos hely­zetben. Vagyunk jónéhányan, s elég régen fölvetettük, nem ár­tana egy boltocska, bár egy stand a Képzőművészeti Alap gondozásában. Amiképpen Csík­szeredának is van egy szaküz­lete. Az aztán más lapra tartozik, hogy ott sem lehet - nem lehe­tett a közelmúltban é lenolajat kapni, semmilyet ; a múltkor legalábbis nem volt, több héten át hasztalan érdeklődött az em­ber. Eddig a festéküzletben még vásárolhattunk lenolajat, most ott sincs. Kérdezném a kereskedelmet : bár tippet adhat, hol, melyik városban kaphatnék bár egy li­terrel? Maszelka János Székelyudvarhely FIGYELMESEN KÖZLEKEDJÜNK Gyergyószentmiklós főterén , négyfelé ágazó útkereszteződés i­­ van, ami elég gyakran próbára teszi a gépkocsivezetőket. Még a gyakorlott vezetőkkel is meg­történik, hogy behajtanak a zebrára. Ilyenkor mintha macs­ka-egér játék lenne, hol a gya­logos indul el, hol az autós. Egy kis figyelmetlenség, és fennáll a balesetveszély. Éppen ezért fokozottabb figyelmességre van szükség mind a gépjárműveze­tők, mind a gyalogosok részéről, különösen most télen, amikor amúgy­­is­ síkos az út. Ne lép­jünk le a járdáról a közeledő gépkocsi előtt, a gépkocsiveze­tők is körültekintéssel közleked­jenek, elkerülve ezáltal a bal­esetveszélyt. Dávid István Gyergyószentmiklós HOL VANNAK AZ UTÁSZOK? kérdezheti bárki, aki Székely­udvarhely és Keresztúr között utazik. Felsőboldogfalva végé­ben hetek óta áztatja az úttes­tet a sáncból kifolyó víz. Éjjel megfagy, nappal újra enged, és így rongálja az útburkolatot. Ugyanez a helyzet Décsfalva al­só végében, ahol szintén víz mossa az utat, állandó baleset­­veszélyt okozva. Holott 1­2 nap alatt egyetlen utász a sánc rend­betételével megakadályozhatná ezt. S elgondolkoztató, hogy a falvak képviselői, vezetői tétle­nül nézik, ahelyett, hogy intéz­kednének. Vaszi János Székelyudvarhely A MUNKAPROGRAM BETARTÁSA MINDENKINEK KÖTELEZŐ Az eset november 23-án este történt. Munkába indultam, a Mocca cukrászdával szembeni autóbuszmegállóban vártam jó­­néhány utastársammal a 22.15 órakor érkező autóbuszt. Mind­hiába, nem jött. Kénytelenek voltunk 22.45 órakor gyalog el­indulni a nyugati ipari zóna fe­lé. A Hargita Művészete szö­vetkezetnél lévő megállóban ta­láltuk a 31—HR—1882-es autó­buszt. Érdeklődésünkre azt fe­lelte a gépkocsivezető, hogy nem tudta, hogy a Tudorba ki kell mennie, s onnan vissza. A „nem tudásért" 16-an késtünk a munkából. Ugyanakkor a dél­utáni váltásból jövők, akik más­nap reggel - vagyis néhány óra múlva - fél 7-kor ismét munká­ba kell álljanak, jónéhány per­ces késéssel értek haza. Ha az első eset lenne, szóvá se ten­ném, de nagyon sokszor meg­ megnyilvánulások ellen közösen kell fellépnünk. Ezért tartom mindenképpen hasznosnak a tv keddi adását, mely, gondo­lom,­ sok fiatalt elgondolkodásra késztetett. Szilágyi László Atyla NÉZZÜNK KÖRÜL A MAGUNK HÁZATÁJÁN ! Olvastam a Hargita napilap­ban Popovics Dezső gyimeskö­­zéploki olvasó tollából megje­lent Nincs szerencsénk című cik­ket. Mivel minket is érint, s mint a tusnádfürdői sport­egyesület elnöke, köteles­ségemnek érzem, hogy né­hány sort hozzáfűzzek. Először is, a futballhoz nem szerencse kell, hanem játéktudás és a já­tékszabályok ismerete. A gólo­kat nem a bírói hármas lövi, hanem a játékosok. Nem mon­dom, hogy nincs pártos bírásko­dás, de az említett esetben erről nem is lehet szó. Ott voltam a mérkőzésen, és úgy vélem, hogy mi sportszerűen mérkőztünk meg BORÍTÉKBONTÁS NÉHÁNY SOR EGY ISKOLAI BÜFÉRŐL Két évvel ezelőtt nyílt meg a csíkszentmártoni mezőgazdasági líceum épületében a tanulók és pedagógusok kiszolgálását célzó kereskedelmi egység. Az ötlet kitűnőnek bizonyult. A tanulók­nak nem volt szükség otthonról tízórait hozni, sőt, még a 90 bentlakó tanuló is innen kapta friss tízóraiját... Értékes perce­ket spóroltak meg azzal, hogy nem kellett a papírüzletbe sza­ladgálni egy radírért, füzetért, vagy bármely más tanfelszerelé­sért. Sőt, szünetben a pedagó­gus is beülhetett egy kávéra . .. Ám az örömbe üröm vegyült, mert ebben a tanévben nem nyílt meg harmadszorra is. Tör­tént ugyanis, hogy az egységet egyre ritkábban látták el hűsí­tővel, elmaradoztak a friss tész­ták, péksütemények, szegényes lett a választék kekszekből, édesipari termékekből, az egy­ségfelelős minden reklamálása ellenére, így aztán, úgymond, nem volt jövedelmező. A vásár­lók sem kapták meg, amit igé­nyeltek, és az egységfelelős is majdnem ingyen pazarolta el napjait. . . Pedig kár, nagy kár érte : szükséges volt, s hiányzik az iskolai büfé. Tekse Antal Csikszentmárton történik, főleg ünnepnapokon, hogy 10-20 percet, sőt, fél órát is késik az autóbusz, s ha nem jön, több mint 3 kilométert kell gyalogoljunk munkahelyünkre. Érthetetlen, mindenütt egyfor­mán kötelező a munkaprogram betartása, csupán a Közszállí­tási Vállalat lenne kivétel? Gál Péter Csíkszereda a gyimesiekkel és igazságosan nyertünk. Egyébként a mérkőzés után éppen a gyimesi szurkolók gratuláltak a játékvezetőknek, örvendek, hogy mind több és több helységben akad lelkes lab­darúgó rajongó,, aki szívén vi­seli a község sportjának sor­sát. De legyünk tárgyilagosak, és keressük ott a hibákat, le­hetőleg az egyesületen belül, ahol azok valóban gyökereznek. Lipeczky István Tusnádfürdő ÉRDEMES VOLT MEGNÉZNI A múlt keddi tv-ankét érdekes­nek ígérkezett. Nem csalódtam, mikor bekapcsoltam a készülé­ket. Többek véleményét hallgat­tam, érdekes, tanulságos, hasz­nos volt. Várjuk a folytatását. A képernyőn látott fiatalok a tv-nézők sokaságának ítélőszé­ke elé kerültek. Tettükért szá­molniuk kellett szocialista társa­dalmunk előtt, amely nem enge­di meg, hogy ilyen erkölcstelen, társadalmunkhoz nem illő élet­módot folytassanak. Sajnos, még akadnak olyanok, akik meg­sértik a szocialista etika és méltányosság elveit, akik em­bertársaikat zsarolják, hogy úgy­mond kirívó életmódot folytas­sanak, vagy másokat megkáro­sítva, munka nélkül lopják a napot. Más területeken is akad­nak „ankét­ anyagok". Hogy csak egy példát említsek : autóbu­szon, filmszínházakban gyakran látni előre tolakodó, hangosko­dó, botrányt keltő, civilizálatlanul viselkedő egyéneket. Az ilyen EGY MESEVÁROS NYOMÁBAN Székelykeresztúr főterén - a postával szemben - néhány négyzetméteren fenyők vannak. Nem is olyan régen ez a park meseváros volt a gyermekeknek, ahol gombák nőttek, mesebeli állatok rejtőztek a fák mögé, télapó mesélt. Lassan a zsenge fenyők fákká nőttek, terebélye­sedtek és a gombaházak, mese­beli állatok eltűntek. Eltűntek a „fűre lépni tilos" figyelmeztető táblák is. Ösvényt vertek a par­kon át, már szinte út kezd len­ni, ami bosszantó, a fák kör­nyéke illemhelyé vált. Kár érte, a jelenségre igazán felfigyel­hetnének a közrend őrei, hogy a park se kocsma, se illemhely ne legyen, hogy tavasszal az ide helyezett padokon lehessen megpihenni, kellemesen érezze itt magát gyermek, felnőtt egya­­ránt Péter Zoltán Székelykeresztúr KORAI ÖRÖM... Ez év júliusában a Hargita napilap is leközölte hírrovatá­ban­ a tekekedvelők számára nagy örömet jelentő új, plasz­­tikburkolatú kétsávos tekepálya munkálatainak befejezését. A Vasúti Építőanyag-kitermelő Vállalat tulajdonában levő új sportlétesítménynek azonnal a­­kadtak bérlői is. A Fogyasztási Szövetkezetek megyei bajnok­ságra törő férficsapatának tag­jai több napon keresztül ha­zafias munkával segítkeztek ,a modern pálya mielőbbi átadá­sa érdekében. Sajnos azonban az öröm korainak bizonyult. A tulajdonos legutóbbi ígérete is októberre terjedt ki. Most azon­ban már november utolsó de­,­kádjában járunk és még min­dig csak illúzió az új sportlé­tesítmény átvétele. Az indok e­­léggé furcsa. Nem szerelték fel az automatikus bábállító szer­kezeteket. Ez valóban szüksé­ges kelléke a pályának, azon­ban mint a szakemberek és já­tékosok is kijelentették, ennek hiányában, kézi állítással is kitűnően használhatóvá vált vol­na már hónapok óta a pálya. Hiányában az öt megyeközpon­ti csapat kénytelen továbbra is a már elavult, „kanálisos" pá­lyát használni, melyen az elért eredmények nem fedik a reális erőviszonyokat. A városrendészeti program alapján, tavasszal lebontásra kerül az Akarat sportkomplexum is, így megszűnik a tekepálya. Vajon akkora meglesz-e az új, modern plasztikpálya, vagy ú­­jabb sportág felszámolására fognak kényszerülni a megye­­központban ? Kissé több hozzá­állással, törődéssel rövid időn belül el lehetne űzni a „fekete felhőket" a tekekedvelők né­pes táborának feje felől. Kovács László Csíkszereda UDVARIASABBAN IS LEHETNE A tél közeledte érezteti hatá­sát a megyeközpont kereskedel­mi üzleteiben is. A ruha és cipő részlegeken nap mint nap né­pes tömeg igyekszik megvásá­rolni a téli meleg holmikat. 1980. november 25-én kolle­ganőimmel én is felkerestem a Modern áruház cipőrészlegét. Annak ellenére, hogy bőséges áruválaszték volt, mégis üres táskával és rossz benyomással távoztunk a részlegről. Az ok, az elárusítónő magatartása, aki az áruféleségek bemutatása he­lyett illetlen szavakkal „kedves­kedett" nekünk, majd dobozos­tól hajigálta az asztal egyik sar­kától a másikig a cipőket. A vásár elmaradt, és csak részben engedett fel rossz han­gulatom, amikor a Központi Á­­ruházban figyelmes, előzékeny kiszolgálásban részesültem. Nem ártana, ha a Modern áruház fent említett elárusítónője néha­­néha betekintene a Központi Áruház cipőrészlegére, hátha rá is ragadna valami a jó modor­ból. Farkas Aranka Csíkszereda SZAKEMBERT IS MEGHÍVHATTAK VOLNA November 23-án elmentem a művelődési otthonba, megnéz­tem, hogyan szerepel unokám a Megéneklünk, Románia fesz­tivál helyi szakaszán. Nem győz­tem eleget gyönyörködni az óvodások és iskolások lelkes szereplésén. Arra gondoltam, nem lehet könnyű a zsűrinek el­dönteni, kik is a legjobbak, a sok műsorszámból melyik érde­mel első díjat Ekkor néztem vé­gig a zsűri tagjain (öt tagból állott), akik osztályozták a mű­sorszámokat. Fizika-kémia sza­kos tanár, számtan szakos, egy tanítónő, egy óvónő és egy me­todista. Nem vonom kétségbe felkészültségüket, de vélemé­nyem szerint jól elfért volna az asztal mellett egy irodalom, egy zene és egy sport szakos tanár, és nem utolsó sorban egy ko­reográfus. Nagy Károly Székelykeresztúr

Next