Hargita, 1981. február (14. évfolyam, 27-49. szám)
1981-02-03 / 27. szám
Többet és nagyobb hatékonysággal exportra - Beszélgetés TIFREA ELENÁVAL, a csíkszeredai Kötöttárugyár dolgozói tanácsának elnökével- Az új gazdasági-pénzügyi mechanizmus elveinek a gyakorlatiasítása fokozott mértékben kell érvényesüljön az exporttermelést illetően is. Ez elsődlegesen nemzetgazdasági érdek, de jótékony hatása lehet a vállalati tevékenység eredményességére is, hisz többletjövedelmet jelenthet, illetve a dolgozók anyagi érdekeltségének a pótlólagos növelését. Az is nyilvánvaló, hogy az export tekintetében sem csupán a mennyiség a fontos, hanem annak hatékonysága. Ilyen értelemben pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs az RKP KB 1980 december 16—17-i plénumán elhangzott beszédében újólag hangsúlyozta : „Aktív külkereskedelmet kell folytatnunk, biztosítva az exporthoz szükséges termékeket, hogy importálhassunk is. Versenyképeseknek kell lennünk nemzetközi téren mind műszaki, mind minőségi, mind pedig gazdasági szempontból.. - Vállalatunk, a Csíkszeredai Kötöttárugyár munkaközössége tisztában van az exportszállítási feladatok nemzetgazdasági jelentőségével, s mindig is kiemelt fontosságú teendőként tekintettük. Ennek bizonysága, hogy ma már nyugodtan állíthatjuk : termelésünk elsődlegesen exportorientációjú. Az idei fizikai termelésünknek 76 százaléka irányul exportra (az árutermelésnek 79 százaléka. Úgyszintén sokatmondó az a tény, hogy az utóbbi hat esztendő viszonylatában az exporttermelésünk évi átlagos növekedési üteme 15 százalékos volt. És még egy számadat : az előirányzatok szerint az idén 75 %-kal exportáltunk többet mint 1976-ban. Hogy eljutottunk ide az mindenekelőtt a dolgozók érdeme. És nem volt könnyű. 1976-ban még nem sikerült eleget tenni a kiviteli feladatnak. Sok-sok törődés, előremutató kezdeményezés, számos műszakiszervezésiintézkedés kellett ahhoz, hogy elérhessük a már említett dinamikát, azt, hogy az utóbbi években eleget tehessünk és túlszárnyalhassuk a szóbanforgó tervmutatót (1979-ben 3, a tavaly pedig 4,6 százalékkal). — Miben látja ön a sikerek forrását ? — Már utaltam arra, hogy az érdem elsősorban a dolgozóké. Ilyen összefüggésben pedig kiemelném a termékminőséget. Mert tény, hogy évről-évre sikerült eleget tenni a minőségi tervnek, sőt az I osztályú termékeink részaránya rendszerint nagyobb volt a tervezetnél. Tehát a jó minőségű munka lenne az egyik tényező. Tágabb értelemben idetartozik a divattal, a piac igényeivel való lépéstartás is. 1979-ben 580 új modellt ajánlottunk fel, 1980-ban 610-et. 1978-1980 között öt új fonalféleség felhasználását kezdtük el. Országos viszonylatban elsők között kezdtük meg a múlt évek nagy „slágerét" az úgynevezett frotír típusú kötöttáruk gyártását. Dicsekvés nélkül állíthatom, igen jó piaci érzékkel, mert e termékféleség iránt rendkívül nagy kereslet mutatkozott, s igen kedvező volt a rentabilitása is. Természetes, hogy mindez fogékonyság kérdése is. Nálunk pedig ebben nincs hiány, még akkor sem ha plusz erőfeszítésről van szó. Itt van például a Jaguard típusú kötöttáru ügye, amelyek iránt jelenleg élénkülő kereslet mutatkozik. Ennek gyártására ugyan nem rendelkezünk ideálisnak nevezhető műszaki feltételekkel (milyen jó lenne mielőbb felújítani, legalábbis részben a kötőipar gépparkját) mégis „beneveztünk" velük a nemzetközi piacra. Sikerrel. Azt is el kell mondanom, hogy kiváló a kreációs részlegünk. Nemcsak fantáziája gazdag, hanem jó közgazdászi érzéke is van, s rendkívül rugalmasan, operatívan képesek megbirkózni nem egyszerű feladataikkal. — A mennyiségi előbbrelépés nyilvánvaló. Ez pedig több valutát is jelent. De a többet mindenekelőtt a hatékonyabb külkereskedelemmel kell elérni. Ilyen értelemben milyen tapasztalatokról számolhat be ? — Ilyen vonatkozásban is előbbrelépésről beszélhetünk. A tavalyi exporttermelési volument 4,7 millió lejjel (amelyből 3,7 millió lej anyagi költség) kisebb ráfordítással valósítottuk meg mint az 1979-est, olyan körülmények között amikor az exportunk növekedett. Ugyanakkor az export révén elért többletjövedelem 7 százalékkal volt nagyobb mint a megelőző évi. Az export rentabilitása az 1979- es esztendei 39 százalékról 40,3 százalékra emelkedett, s eredményeként 2 millió lejnyi többletjövedelmet könyvelhettünk el. Mindennek a forrása a kötésminták komplexitásának a növelése — ami egyébként az idén is tevékenységünk homlokterében állt, a kézi hímzés alkalmazása, a termékek súlyának a csökkentése volt. Létrehoztunk egy jóváhagyó szakember kollektívát is, amely a műszakitechnológiai szempontokkal egyenrangú kritériumként kezeli a gazdaságosság, a hatékonyság ügyét is. Lemondtunk egy régebbi gyakorlatunkról is, nevezeteseit az export árutételek „túlméretezéséről". A gyakorlat bebizonyította, hogy az ilyen buzgólkodás mindig hátrányos volt, többletkiadásokat okozott, nehézkesnek mutatkozott a viszszamaradt áru értékesítése. Most csupán annyi terméket bocsájtunk gyártásba amennyire a szerződés szól. Egyrészt úgy vált lehetségessé ez, hogy javult a termékminőség, másrészt pedig olyan nyomonkövetési rendszert vezettünk be, amely bármelyik pillanatban képes pontosan kimutatni egy adott exporttermék helyzetét. Az idei feladatok még mozgósítóbbak. Még többet kell tenni a versenyképesség, a hatékonyság fokozásáért. Sikerül-e? Ami a hatékonyságot illeti az új elszámolási rendszer, valamint a külkereskedelmi vállalatok tevékenységére, s általában a külkereskedelem magasabb minőségi szintre emelésére vonatkozó legutóbbi párt- és államvezetőségi intézkedések bennünket is igényesebb munkára kell hogy késztessenek. Ha eddig az elszámolás kizárólag a külkereskedelmi vállalatok ügye volt, ma már a helyzet megváltozott. Ez lényegében azt jelenti, hogy most már minket is közvetlenül érint, érdekel a valutabevétel. Meg kell tanulnunk ebben a szellemben, ebben az összefüggésben gondolkodni, cselekedni. És aktívan részt kell vennünk, vállalnunk a tárgyalások, a szerződéskötések árvonatkozású kérdéseinek a véglegesítésében is. A külkereskedelmi vállalatokkal, a külföldi cégekkel kapcsolataink eddig is élénkek, gyümölcsözőek voltak, most ebben a vonatkozásban is előbbre kell lépnünk. Szó esett már arról, hogy a nemzetgazdasági, alapvető fontosságú, szempontokon túl a vállalat, annak dolgozói is érdekeltek az eredményes, a hatékony export kibontakoztatásában. Hogyan mérhető ez le a Csíkszeredai Kötöttárugyár esetében ? — A többletjövedelemből való dolgozói részesedés mindenképpen ösztönzően hatott. Az 1979- es eredményekért a dolgozóink között 380 ezer lej értékű jutalmat osztottunk. A nemrégiben elkészült pénzügyi mérlegünk azt mutatja, hogy az 1983-as exporttúlteljesítési többletjövedelem 401 ezer lejes részesedési alapot teremtett. Vagyis ugyanilyen arányban nőtt a jutalmazás volumene mint a többletjövedelemé. Jó ezt is tudni. Lejegyezte : Hecser Zoltán Miként értRbif./ziik. löpfl albhamil u tíj pésáp pítöíp Hii'xlwiif/fiM dml ? Válasz helyet! Mari néni(j)nek Már akkor, amikor a késlekedő autóbuszra várva topogtunk az állomásban, kerek-perec megmondhattam volna azt, hogy nem volt igaza. Csak úgy ömlött belőle a panasz, néha még a cukorral, olajjal megrakott szatyrát is megrázta, hogy nagyobb súlyt adjon szavának. S ketten, kik ismerősei lehettek, és hallgatták, sűrű fejbórogatással helyeselték, ők is „úgy" látják a dolgokat. Mari néni nem kétvékás földdel állt be annak idején a közösbe. S első évben hét marhát és húsz juhot teleltetett ki saját istállójában. És erre fel, vagy helyesebben ; mindezt feledve, a vezetőtanács, nem ad újfent háztáji parcellát, sőt még kaszálót sem a rétben. Hát hova jutottunk — érvelt a panaszos - így bánjanak el velünk. . . Mari néni azonban elszokott a közösbeni munkától. Nyáron sem megy ki a mezőre, pedig akkor minden kézre szükség volna, sok társával egyetemben a „füttőt" őrzi, pedig olyankor nem is gyújtanak be. S mégis haragszik, hogy nem kap... Pedig ő is adott, földet is, jószágot is, de hát azóta sok víz lefolyt az Oltón, s most az embereket azután becsülik meg, hogy ki milyen mértékben áll a munka mellé. Hát tudja-e Mari néni, hogy vannak olyan magakorabeli aszszonyok, akik négy-ötszáz normaegységre is rádolgoznak egy év alatt, az ön falujában is ? Akik dolgoznak nap mint nap, még akkor is mennek, ha éppenséggel elfelejt szólni a brigádvezető ? S hát azt tudja-e, hogy a maga által oly lebecsült állattenyésztés (ahová, mint mondta, a lábát semmi pénzért sem tenné be) milyen szép és jövedelmező foglalkozás ? Biztos nem hallotta, mert akkor nem beszélne így , hogy vannak olyan farmok, ahol tisztábbak az istállók, mint néhány rossz háziasszony lakása, s hogy több pénz kerül az állatgondozók borítékjába, mint sok irodabelinek, vagy akár iparban dolgozónak ? Mondta volt, ígérgette két társának, hogy ki fog pakolni, csak menjen el a közgyűlésre. Hogy egyesekre ráhúzza a vizes lepedőt. Hát nem hinném, hogy keresnivalója is lenne ott, ahol azok gyűlnek össze, akik dolgoztak, s a továbbiakban is dolgozni akarnak. S ha mégis beengedik, sőt szót is adnak, úgyis csak azok örvendenének szavainak, akiknek a kezét szintén nem törte fel a kapanyél. De én úgy gondolom, hogy azalatt a negyedóra alatt, amíg a buszra várt, kedvére kipanaszkodta magát egy jó időre. Nincs igaza, nem volt igaza Mari néni. Lehet, hogy valóban nem megy minden úgy, ahogy kellene, abban a gazdaságban, ahová valaha tartozott. De az vessen rájuk követ, akinek arra joga van. Minner Pál Versmondók a pódiumon (Folytatás az 1. oldalról) ünnepélyre. Többségben nem mondják (ám legyen : szavalják) a verset, de valóságos előadást rendeznek belőle. Ez akkor válik visszássá, amikor a versből kimarad a vers, amikor a vers - a jószándék dacára - ürüggyé válik, s az előadás válik fontossá. Baj, mert mindehhez nem rendelkeznek a szükséges előadói eszközökkel, beleértve a helyes, szabatos szövegmondás követelményét is. Mindenek előtt persze azt kellene tisztázniuk, hogy meddig terjednek adottságaik : a „tüzesebb", magasabb hangvétel mikor csap rikácsolásba, vagy fordítva, a visszafogottabb előadásmód mikor fullad motyogásba. .. S mondom, ráadásul sok a sallang, mert óhatatlanul sallangos lesz a produkció, ha a választott előadásmód feltételezi a színészi eszközöket, a mozgáskultúrát, az énekhangot stb. ám az előadónak minderre nem telik. Feltehetően a versmondók magukra vannak utalva, mind a vers megválogatásában, mind a felkészülés során. Ezen feltétlenül segíteni kellene. Mert volt olyan előadás is, amely egyenesen ártott a versnek. Szerencsére, a jó versmondók szereplése megannyi biztatás is vers és közönség-ügyben. Hányódó drótok A mezőgépészeti állomások bizonyos mennyiségű használt drótot át kell adjanak az építő egységeknek. Nem szükséges kiemelnünk, hogy az építkezésben milyen fontos, hogy már használt drótot tesznek az öntvények közé - ez takarékossági szempontokból is megfontolandó. S történik, ugyan mostanság, hogy egyes mtsz-ekben, egyes állatgondozók, elhárítják ezt az intézkedést — mondván, hogy nem is hallottak arról, hogy a bálákat összefogó drótot érdemes volna összegyűjteni. Bartó Ignác újfalusi állatgondozó, arra a kérdésünkre, hogy mit tesz a visszamaradt dróttal egyszerűen azt válaszolta, hogy „kiviszik a patak mellé, mert neki senki sem mondta, hogy öszszegyűjtse", így aztán nem csodálkozhatunk, azon, hogy tavasszal a szántóföldeken is lépten - nyomon ilyen „elhányt drótokba" akad bele az ember lába. Arról meg nem is kell beszélni, hogy a mezőgazdasági gépek munkáját is nagyban akadályozzák ezek, legtöbbször a gép meghibásodásához vezetnek. Pedig egyszerű a dolog, csak össze kellene gyűjteni azokat (felcsavarni) már a bálabontás után és átadni a mezőgépészeti állomásnak, így két legyet is üthetnének egycsapásra. Az építő nem lenne rászorulva, hogy jó drótot használjon oda, ahol elkel a rossz is. Az állatgondozó is bizonyos juttatásban részesülne, s nem lenne géphiba sem annyi. — Kristó Tibor ------- VILLANÁSOK ------TÉLI KICSENGETÉS Eddig valóban csak tavaszi, nyáreleji létezett, vagyis a végzés, újratalálkozás idején. Dehát a téli kicsengetés is épp ehhez kapcsolódik, a tanulmányok befejezéséhez. Mint az íggyergyószentmiklósi szakkelv növendékeinek esetében is történt január utolsó napján szombaton. Ezt követően meg olyan kis családi összejövetelek kerekedtek ki, mint egy kisebbfajta lakodalom avagy egy nagyobbszabású katonalátás. Talán újabb szokásteremtés lenne kibontakozófélében? Lehet. Én mindenesetre annak nagyon örvendtem, hogy télvíz idején anynyi virágcsokrot cipelő-szorongató kislányt, fiatalembert láthattam Gyergyóújfalu, Kilyéntatva és Tekerőpatak utcáin, mintha Gyergyó városában nem is az a bizonyos téli kicsengetés történt volna ■ ■ . (Kolozsi Márton) MESÉSPOLCON A MESÉSKÖNYV Hát hol legyen ? Egyébként is rossz cím az, amit az olvasók járatlanabb része félreérthet, netán félremagyaráz. Íme néhány példa Ráth-Vég István gyűjtéséből : Guarini híres verses színjátékát a Ló pásztort egy francia könyvkereskedő a gazdasági művek jegyzékébe iktatta. A Galamb a sasfészekben című angol regény iránt madártenyésztők érdeklődtek. Vagy vidéki angol könyvkereskedő kertészeti könyveket keresett megvételre. A jegyzéken rajta volt A királynő kertje is. Ezek után minek, ha nem kedves kis félreértésnek tartom a Csíkszeredái könyvesboltosok példáját : Anatole France, Nyársforgató Jakab meséi című közismert könyve is így kerülhetett a meséskönyvek közé.. . Persze ez még nem szentségtörés, a hibát korrigálni lehet. (Koszta István) HÓBUCKÁK AZ ÚTTESTEN Nem a szél hordta oda, s nem is az utat tisztító hóeke hagyta maga mögött a Salamás községi főúton. (De gyakran látni hasonlókat megyénk más helységeiben is.) Csak magára gondoló házigazda hányta az út közepére a hóbuckát. S lám egy Dacia személygépkocsi vezetője nem tudta kikerülni. Hogy mi következett az egyébként is csúszós úton ? A gépkocsi három utasával együtt a sofőr lélekjelenetének köszönhetően csak szépen meglódult és a sáncba állt meg, ahonnan öt személy is alig tudta kitaszítani. De mi lett volna ha történetesen szembe jön egy gépkocsi ?. . . (Zöld Lajos) VAJON HOL VAN OLYAN ABLAK ? Olyan harminc körül járó fiatalember gyúródik fel Vlahicán a távolsági autóbuszra. Elsőnek ér fel a járműre, nagy hangorkánt hozva maga után, valamivel később megérkezik táskája is. Ismét megáll az autóbusz a kápolnási megállóban. Fiatalemberünk szájából csak úgy sorjáznak a megjegyzések : „Na ezek jól gyúródnak ! Hogyha a sofőrnek lennék meg sem állnék.“ Az utasok fintorogva forgatják a fejüket. Utasunk varasnyelű bicskát vesz elő zsebéből s hozzá fog kaparászni a befagyott ablakon, újabb bolydulást okozva a környezetében ülő utastársai körében. S aztán, mint ki jól végezte dolgát, kikitekint az ablak jegébe vágott féken. De vajon hol van az az ablak, amelyen keresztül betekinthetne a saját viselkedésének visszásságába is. (Kristó Tibor)