Hargita, 1981. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1981-03-22 / 68. szám
A jó hagyományokat folytatni kell — Új szolgáltatások Homoródszentmártonban — Míg 1975-ben 996 ezer lejt tett ki a szövetkezet szolgáltató egységének teljesítménye, 1980- ra már 1 millió 845 ezer lejt valósítottak meg. Az évi fejlődési ütem azonban 1978-tól lassuló tendenciátmutat. És még egy furcsaság: a tavalyi teljesítmény majdnem 300 ezer lejjel marad el a tervben előirányzottól, ennek ellenére azonban a szövetkezet szolgáltató egységei teljesítették a 130 ezer lejt meghaladó jövedelmi mutatót. Az összteljesítmény tavalyi lemaradásának okait vizsgálva két kérdés kerül előtérbe. Az egyik az alkatrészhiány, anyaghiány, amely károsan befolyásolta mind a tévéjavító mind pedig a cipőjavító egység bevételét, a másik pedig a kőművesrészleg kiválása amely a továbbiakban — felerősítve — a néptanács gazdasági egységeként működik, az eredeti tervszámokat viszont évközben nem módosították, arra ösztönözvén — legalábbis a szándék szerint — ezt a szövetkezetet, hogy más szolgáltató egységek beindításával pótolják a kiválással keletkezett űrt. Ez viszont Homoródszentmártonban az elmúlt esztendőben nem sikerült, az idei helyzet viszont bíztató. Igen, mert a közelmúltban több új szolgáltató egység indult be a meglévők mellé: női szabósággal, háztartási cikkeket javító műhelylyel, szőnyegszövő részleggel (ezt utóbbi a fejkendőkészítők mellett létesült) illetőleg borbélyműhellyel bővült a hálózat, s így aztán teljesíthetőnek tűnik az idei közel 2 millió 300 ezer lejes, szolgáltatásokra támaszkodó összterv is. A szövetkezet vezetősége —, az elmúlt esztendő tapasztalatait hasznosítva — nagyobb figyelmet fordít az anyagok és alkatrészek beszerzésére, hiszen ez előfeltétele mind a lakosság igényei kielégítésének mind pedig a tervelőirányzatok sikeres teljesítésének. A szolgáltató egységek többségében jól képzett, a szakma fortélyait alaposan ismerő mesteremberek dolgoznak. Még Barátról is jönnek a férfi szabóságra ruhát varratni, a tévéshez is hoztak már nemegyszer megreperálni való készüléket a község határain túlról. A gyapjúfonoda sem csak a községbeliek igényeit elégíti ki — nem is szólva a három jólmenő, állami és szövetkezeti termelőegységekkel kooperáló, kisszériás műhelyről, a fatalp-, és sarokkészítőkről, a kötődéről valamint a fejkendő készítő egységről. A frissiben beindult szövetkezeti szolgáltató egységeknek is ezt a hagyományt kell folytatniuk: olyan minőségű munkával kell hozzájárulniuk a lakosság bővülő igényeinek kielégítéséhez, amely méltán váltja ki a község lakóinak az elismerését. Demeter Zoltán Törött kosár, nylon zacskó s egyebek Honnan a sok szemét, a lyukas fazék, a műanyagzacskó, a törött kosár a patakokat szegélyező szántóföldeken, a folyók árterületén? Miképpen kerülhettek oda, szennyezni a környezetet ? A magyarázat nagyott kézenfekvő. Falvaink lakói sajnos még mindig, ha nem is, általánosan, de gyakran, a háztartás nem korhadó hulladékait, amelyek között jelentős helyet foglal el a műanyag, kiöntik a sáncokba, a patakmedrekbe, máskor a falu széli vízmosásokba. Aztán jön a tavasz, a hirtelen hóolvadás, az ár magával sodorja a szemetet, egy részét lerakja már a patakok árterületén, a többi bejut a folyóba és végül az teríti szét. Ez a magyarázata tehát a visszahúzódott vizek után lépten-nyomon látható szemétnek. Az ok felismerése azonban nem nyugtathat meg senkit, inkább arra kell ösztönözzön, hogy mielőbb eltűnjenek ezek a nyomok. És nem pusztán esztétikai meggondolásokból, bár azért is, hanem mert a számás, a vetés, a növényápolás majd a betakarítás időszakában a gépek meghibásodásához vezet a szemét, arról nem is beszélve, hogy a mezőn dolgozók megsebesítésének lehetősége is fennáll. Világos, hogy most kell eltüntetni ezeket a nyomokat. A mikéntre a helyi szerveknek nem szükséges sem tanácsokat, sem ötleteket adni. A dolog másik vetülete azonban hosszabb távra szóló megoldást igényel. Azt, hogy végre valamennyi lakott helységben jelöljenek ki szemétlerakodó helyeket és neveljék úgy a lakosságot, hogy a már nem értékesíthető anyagokat ide hordják. Ezek a szemétlerakodók legyenek olyan helyek, ahol elföldelhető vagy más úton semmisíthető meg a szemét. Civilizációs követelmény ilyetén módon is vigyázni a környezet tisztaságára. Bogos Sándor Nemes Ferenc, a balánbányai Bányavállalat műszaki irodájának vezetője szegődik mellém kísérőnek, ő ismeri a külszíni lejtést, jó kalauz. Autókamionnal kaptatunk fel Bányapatak völgyébe, az elágazásnál leszóltunk és gyalog megyünk tovább. Az út azonban járhatatlan, a feneketlen sár miatt, jobbnak látjuk toronyirányt rövidíteni, fiatal irtáson szinte kúszunk felfelé, s közben beszélgetünk. Kiderül, hogy földiek vagyunk, s az is, hogy Nemes Ferenc Petrozsényben végezte a bányaipari egyetemet, azelőtt meg a középiskolát. Emlékszem, mondom, hogy az ötvenes évek elején vonatszerelvényekkel utaztak le egész székely családok a Bányaságra, igaz, mondja, az ő anyja is. így került ő is Petrozsényba s annak is az egykori magyar tannyelvű középiskolai osztályába Az egyetemet jelesre végezte, s így az elsők között választhatott. Nemes Ferenc Balánbányát választotta, hazajött, bár ez még tág fogalom, hiszen a bánya és a szülőföld között még csaknem száz kilométer távolság van, dehát Küküllőnek, Oltnak egy a hangja. Fönt vagyunk a napszinten, 1085 méter magasan, lent a mélyben dolgozó emberek alakjait látjuk, Nemes leszól: - Puskás ! A megszólított felemeli a fejét, bólint, s kapaszkodik is fel a robbantás utáni törmelékben. Fújtat, mire hozzánk ér, kerekképű, mosolygós ember Puskás József, a külszíni érclejtők mestere. Huszonhárman dolgoznak itt október óta, a lépcsőzetesen kialakított teraszokon. Eredményeként annak a törődésnek, hogy minden egyes lehetőséget kihasználva növeljék a termelést, hiszen idénre megnövekedtek a tervfeladatok, s minden erőt be kell dobni azok teljesítése érdekében. A külszíni fejtés olcsóbb, gazdaságosabb és hatékonynak is mondható, bár az itteni munkacsoport havi terve csak elenyésző százaléka az egész vállalat egyhavi termelésének. A lehetőséget mégsem lehet kihasználatlanul hagyni. A hetvenes évek közepén még működött itt a felszíni lejtés, aztán felhagytak vele, ősztől azonban újra megnyitották ezt a bányarészt. Hogy milyen eredménnyel ? Puskás József említi, hogy a januári 18 tonnányi tiszta fémtervüket túlteljesítették: 30 tonnát termeltek ki. Puskás József, Böjtke Domokos brigádos, Korpos Antal, Szabó Gyárfás lövőmester, Bilibók Péter, Trifan Ioan, Tilán Sándor, Török József kotrógépkezelő és társaik úgy dolgoznak, hogy valóban nem lehet panasz munkájukra. Március 14-én például egyetlen nap alatt 714 tonna ércet termeltek ki, ez rekordteljesítmény volt, nap mint nap igyekeznek ismét elérni ezt a mennyiséget. És nem is olyan könnyű, a robbantás utáni kopogózás, (a nagy sziklatömbök kötéllel való huzatása), vagy a minusz 20, 25 fokos hidegben való munka bizony nem irigylésreméltó. Szeretni kell a szakmát, mondja Puskás József. S tőle ez egyáltalán nem tűnik szólamnak, hiszen nevetve mesélte : bányászkodás után 1964-ben sikeresen felvételizett a marosvásárhelyi népi együttes zenekarába, klarinétos volt pár hónapig, de csak visszajött bányásznak Balánbányára. Kezünkbe vesszük a bornitot. Szabad szemmel is láthatóan csillámlik a fém benne. Hány és hány tonna kell ebből az ércből, hogy kilókban, tonnákban mérjék a tiszta fémet ? Puskásék csoportja csak havi átlagban számolja a tonnákat. De valamennyien húszegynéhány éve dolgoznak itt, ennyi idő alatt nemcsak napszintig, felhőkig érne az egymásra rakott kitermelt érctonnák sokasága. Bereczki Károly Napszint alatt kopogózva Huzavonával nem szűnik meg az árvízveszély Csíkmagasától a torkolatig, az Oltba ömlésig, jókora utat tesz meg Székaszó pataka. A szakemberek kilométerekben számolják a felső és középső patakszakasz hosszát. Nos, bár hegyet-völgyet, magas dombokat, erdei tisztásokat, nagy fenyveseket és szelíd lankákat ■ kapcsol együvé, eddig alig hallatott magáról. A Székaszó járta a maga évszázados, évezredes útját és sem a nagy nyári záporok idején, sem tavaszi hóbúcsúztatáskor nem rakoncátlankodott. Nem, egészen 1980 nyaráig, illetve 1981 tavaszáig. Nem, míg a jószándékú szakértők kacskaringós medrét nem bántották. Nem, amíg a középső és az alsó szakasz folyását nem szabályozták. A jobb földekben, a több és bővebb hozamú kaszálókban érdekelt csikkarcfalvi misz, illetve a volt csikjenőfalvi gazdaság, a Megyei Vízgazdálkodási Hivataltól ugyanis mintegy hat kilométeres szakaszon szabályozást rendelt és végeztetett. Ez így rendben is lenne, mi több, üdvözölni kellene a jó kezdeményezést, a fáradozást. Igen, ha nem végeztek volna felemás munkát. A patak torkolati szakasza ugyanis félbe-szerbe, rendezetlenül maradt és az egyenes, immár szabályozott mederben terelt Székaszó, árhullámok idején, ezentúl nem hömpölyög, hanem valósággal rohan medrében és a rendezetlenül hagyott torkolati részen tengerként árasztja el a partszakaszt, egész pontosan Jenőfalván a Mártonok nevű utcát és mintegy 40-50 családi hajlékot. Talán szóvá sem tennék mindezt, ha történetesen a napokban adódik rá az első példa, ha csak most következik be a baj, s a március havi áradás oly méretű lett volna, amely elől sem ember, sem jószág nem térhetett volna ki. De tavaly augusztusban már sor került az első figyelmeztetésre, a Mártonok utcája házainak falán ugyanis méteres a nyári áttetőzés emléke. Sajnos, ebből az esetből nem tanultak eleget az illetékesek, vagyis egész pontosan sem a vízügyiek, sem a szövetkezeti gazdaság vezetősége, sem a karcfalvi néptanács elöljárói nem vonták le a tálcán szállított következtetést, vagyis azt, hogy a döntő szakaszona patakszabályozást nem szabad félbeszerbe hagyni, mert különben a lentebb végzett fáradozás fabatkát sem ér. Tavaly ősszel sajnos nem az elkezdett munkálat befejezése történt, hanem a huzavona, a várakozás, a mindig mástól várás, ezért a mostani baj, ezért az árhullám ismétlődése. Szóval, ezért hibáztatjuk az említett szerveket. Persze azért is, mert ezekben az ugyancsak cselekvést sürgető napokban sem történtek meg a patakszabályozás folytatásának előkészületei és jelenleg is inkább a tavalyi felelősség adag megállapítása folyik, holott a halasztást nem tűrő teendőkre kellene összpontosítani, különben a huzavona ára újból árvíz lesz. Kolozsi Márton Avató augusztusban (Folytatás az 1. oldalról) Ahol már dolgoznak — egy házzal odébb, a szerszámműhelyben — igazi termelési hangulatot tapasztalni (3. kép). Működnek az esztergák, az elektromos fűrészek, a marógépek. Mondhatni azt is, hogy az itteni munkakezdéssel Székelykeresztúron szinte észrevétlenül megkezdte termelését az első gépipari egység. Műhely még ugyan, de távlataiban nagyüzem. Egy szép mesterség hagyományalapozó egysége. Szimbóluma sok év küzdelmes akarásának, ami íme most, 1981- ben mégis mégis életre kelt. Életalakító lehetősége hihetetlenül szemléletes szimbólum. Az avatót, az igazi avatót, akkor augusztusra ? ------ VILLANÁSOK -------ÖNFEGYELEM Ismerek egyik városunkban egy mérnököt, aki szakintézmény felügyelőjeként tevékenykedik. Egyedül képviseli felettes szervét. Bár a kísértés nem kicsi, mégis minden reggel pontosan megjelenik a vállalatokban, munkaidejét valóban ténylegesen kihasználja, így is van a rendjén - mondhatnᣠbárki. Igen ám de ugyanabban a városban tevékenykedik egy másik intézmény néhány ellenőre. Az ők programjuk kötetlenebb (sajnos a fogalom helytelen értelmezésében), vagyis lazább a fegyelem. Ez pedig akaratlanul is csorbít tekintélyükön. íme, miért kell az ilyen jellegű tevékenységgel megbízottak esetében különösképpen hangsúlyozni az önfegyelmezés, a felelősségérzet ügyét, s nem utolsó sorban az etikáét, a munka etikájáét. (Hecser Zoltán) TÚL KORAI LEGELTETÉS, KEVESEBB SZÉNA Vajon ki várja jobban a ló zsendülését, az idei kisbárányok, vagy azok, akik nem gondoskodtak némelyik miszünkben a szükséges takarmányadagról ? Nyilván az utóbbiak, hiszen az ártatlan kis bárány nem is tudja, hogy létezik zöld lű, s így nem is várja. Azért ez a kis eszmefuttatás, hogy rávilágítsunk a dolog lényegére. A fű zsendülése ne legyen önmegnyugtatás. Szerezzék csak be a juhok számára a takarmányt, ha nincsen, mert a tavaszi legeltetés a kaszálón nem egyéb, mint az őszi széna időnap előtti letetetése. A juh az időnap előtti legeltetéssel sok kárt okoz, jobb hát, ha etetjük annak rendje, módja szerint, márcsak azért is, mert nem csupán önmagunkat csapjuk be, hanem az állatot is, arról nem is beszélve, hogy állategészségügyi szempontok is közrejátszanak. (Bogos Sándor) AHOL NEM JÓ AZ ASZFALT, TEGYÜNK HOMOKOT ? No, nézze — mondta alkalmi ismerősöm, DAC-gépkocsivezető — a jármű tervvel nyomhatott olyan 10 tonnát . — most belemegyünk ebbe a frissen „betöltött" gödörbe, aztán nézzen vissza a tükörben, maradt-e valami abból a masszából ? Hát visszanéztem, s valóban kevés homokkő keverék maradt, a többi kifröccsent. Aztán folytattuk utunkat Betfalvától Décsfalváig a gödrökön, s „betömött" gödrökön át. Hol minden harmadik, hol minden ötödik gödörbe került az említett masszából. Mindezek ellenére ezek a sorok nem is az említettek miatt íródtak, vagy inkább nem csak azért. De továbbhaladva ugyanazon az úton, valahol a Hargitán, az út mellett, jó nagy terű aszfaltot láttam leborítva. Arra nem volt szükség, s máshol homokkal toldozták-foltozták az utat? (Minner Pál) RISKA NÉPSZERŰSÉGE Gyimesközéplok központjában, a faliújságon a napokban megjelent lapunk főszereplője, Riska. A rajzolónak köszönhetőben Riska lapunkból ismert alakjában tűnik fel, kifigurázva a negatív jelenségeket, a sikerek elérésére buzdítva. A faliújság friss szereplője hamar népszerűségre tett szert. Többen is megnézték, úgymond meglátogatták a jó példára intő jószágot. Találgatták az illető gazda nevét, akit Riska megfegyelmezett feladata nem teljesítése okán. Mert nem mindegy az, hogy a gyimesi gazda menynyi tejet és húst ad állami alapra, mint ahogyan az sem mindegy, hogy milyen súllyal kerülnek az üszők átadásra. Nos, a Riska tisztje az, immár itt a Gyimesekben is, hogy a tóra ösztönözze e völgy állattartó gazdáit. Idejében figyelmeztesse őket a hiányosságok kiküszöbölésére. Jó munkát Riska a Gyimesekben is. (Kristó Tibor)