Hargita, 1981. április (14. évfolyam, 76-101. szám)

1981-04-01 / 76. szám

Az elemzés csak akkor eredményes, ha a valós tényekre alapoz Pártunk főtitkárának, Nicolae Ceauşescu elvtársnak az egész parasztság második kongresszu­sán határozatként elfogadott beszéde fényében megyénk me­­zőgazdaságára is megnöveke­­dett feladatok hárulnak. Az új agrár­forradalom végrehajtá­sa, a feladatok teljesítése felté­telezi, hogy a mezőgazdasági dolgozók magas fokú politikai és szakmai felkészültséggel ren­delkezzenek. Ezért pártszerveze­teink nagyobb figyelmet kell hogy szenteljenek a falusi la­kosság körében folytatott poli­tikai-kulturális nevelőmunka fo­kozásának, gondoskodniuk kell a párt sorainak szüntelen erősí­téséről. Ha a fenti igények szemszö­géből vizsgáljuk a csíkszentmár­­toni községi pártbizottság mun­káját, megállapíthatjuk, hogy határozottabban kell törekedni­ük politikai irányító és szerve­ző tevékenységük tökéletesítésé­re. A községben két erős mező­­gazdasági termelőszövetkezet, egy mezőgépészeti központ és egy mezőgépészeti­ állomás tevé­kenykedik. Ezekben az egysé­gekben több olyan mezőgépész, állatgondozó dolgozik, aki lel­kiismeretes munkájával, egész magatartásával kiérdemelte, hogy felvételét kérje a párt so­raiba. A községben működő pártszervek és -szervezetek e té­ren kifejtett tevékenysége az el­múlt évben csak a szentmártoni mtsz-nél volt eredményes, ahol öt új párttaggal bővítették alap­szervezetüket. A csíkkozmási misz pártbizottságához tartozó három alapszervezetben és a PÁRTÉLET mezőgépészeknél sem a tavaly, sem az idei év első két és fél hónapjában egyetlen új pártta­got sem vettek fel. A községi pártbizottság­­ 1980 áprilisában és októberében ele­mezte a két mtsz pártszerveinek és­­szervezeteinek a tagfelvétel terén kifejtett tevékenységét. Az elemzés hatékonysága viszont, az említett tények függvényében, elmaradt. Ajánlatos lett volna, hogy az elemzések előtt a párt­­bizottság mellett működő szer­vezési komisszió és a pártbizott­ság tagjai tanulmányozzák a lehetőségeket. Számba veszik, kik azok a dolgozók, akik megfelel­nek a kommunisták iránt tá­masztott politikai, szakmai és er­kölcsi követelményeknek. Mivel ezt elmulasztották, az előterjesz­tett egy-két oldalas jelentések csak általánosságokat, elvont következtetéseket tartalmazhat­tak. Ezért a vita sem tükrözte a fiatalok, a nők, a legjobb pártonkívüli dolgozók politikai, szakmai, erkölcsi nevelése terén kifejtett tevékenységet, az alap­szervezetek báróinak munkáját, a legjobb földművesekkel való foglalkozást. Nem tartalmaznak konkrét feladatot a 3—4 pontból összeállított intézkedési tervek sem a pártbizottsági tagok, a propagandisták, a tömegszerve­zetek vezetősége részére, nem hívták fel a felelős tényezők fi­gyelmét azokra a nevelési for­mákra, amelyek jól hasznosít­hatók a párt sorainak erősíté­séért kifejtett munkában. Az elemzések így nem tükrözték a reális csíkszentmártoni helyzet­képet, nem jelöltek ki külön in­tézkedéseket a lázárfalvi falusi alapszervezet tevékenységének megjavítására, ahol az utóbbi három évben egyetlen új párt­tagot sem vettek fel. Mindez szükségessé teszi, hogy a hónap elején a községi párt­­bizottság aktívaülésen foglalkoz­zon a tagfelvétellel, a dolgozók nevelésével, s minden alapszer­vezetnek konkrét feladatokat je­löljenek ki a politikai és kultu­rális nevelőtevékenység tartal­masabbá tételéért, a tömegszer­vezetek munkájának hatható­sabb támogatásáért. Mindez egyrészt a párt sorainak erősö­dését fogja eredményezni, más­részt hozzájárul a gazdasági eredmények javításához is. Füstös Jenő Másokat is ösztönözzön a példa Összefoglaló megbeszélés a bögözi mtsz-ben. Dolgos tavaszi nap estéjén gyűltek össze a fa­lu kommunistái, hogy levonják a nyolc leckéből álló politikai­ideológiai pártoktatás tanulsá­gait, különös tekintettel azokra a tennivalókra, amelyek a ter­melőszövetkezet tagságára, a falu lakosságára hárulnak a mezőgazdasági termelés fellen­dítése érdekében. A növényter­mesztés és az állattenyésztés kérdéseinél időzve, természete­sen szóba került az új agrár­forradalom is. Nem hosszas, el­méleti fejtegetés formájában, a propagandista, akárcsak a hall­gatók, eléggé gyakorlatias em­berek, azt vizsgálták inkább, helyi viszonylatban mi kell hogy jelezze az előremutató változá­sokat. Két problémakörnél időz­tek hosszabban: egyrészt a mi­nőségi munkát szorgalmazták, másrészt a háztáji zöldségter­mesztés lehetőségeit. Sok hasznos vélemény közül álljon itt példának a Papp Ger­gely bácsié. Felkészülten érke­zett az összefoglaló megbeszé­lésre, papírján sorakoztak a szá­mok, sorolta murokból, petre­zselyemből, paradicsomból, más­egyébből mennyit szándékszik termelni. Mindenből legalább annyit, hogy ne kelljen semmi­lyen zöldségért üzletbe, piacra mennie. Egyértelmű volt a kö­vetkeztetése : faluhelyen, főleg az olyan régi zöldségtermesztő hagyományokkal és kedvező ég­hajlati adottságokkal rendelke­ző faluban, mint Bögöz, minden­kinek hasonlóképpen kell véle­kednie. Az ingázó munkásoknak is, a hétvégén hazajáró roko­noknak is, hogy maguk termel­jék meg, amit elvisznek a szü­lőktől, rokonoktól. A jelenlévők egyetértettek Papp Gergely bácsi véleményé­vel, hozzászólásaikban aláhúz­ták a háztáji zöldségtermesztés, általában pedig a nagyobb­­mérvű részvállalás fontosságát, legyen szó a cukorrépatermesz­tésről vagy a tejtermelés foko­zásáról. Nem véletlenül említ­jük a kettőt egymás mellett, egész sor intézkedés kedvez pél­dául a háztáji cukorrépatermesz­tés meghonosításának, s mintha az állattartáshoz is megint több kedvet éreznének az emberek. Példamutató, ahogy Bögözön a háztájiakra előírt cukorrépa­termesztést megoldották: egyet­len parcellába vetik el az egé­szet, hogy könnyebben megmű­velhessék, s legalább a gépi ve­tést biztosítsák. Mindez újabb előnyt jelent a tagoknak, feltét­lenül érdemes bekapcsolódniuk az akcióba. Éppen e felis­merés tudatosulását tartotta a propagandista is, az alapszerve­zet titkára is az összefoglaló megbeszélés egyik legfőbb e­­redményének. Ezt kell kamatoz­tatniuk az alapszervezet tagjai­nak a soron lévő időben, mun­kához kell látniuk, hogy pél­dájukkal falustársaikat is hason­ló cselekedetre ösztönözzék. Borbély László ú­zás nélkül : a tusnádi mtsz lakatosműhelye és a többi melléküzem együtt­véve amolyan műszaki központja az mtsz-nek. A lakatosműhely pedig, amelynek tizennyolc dol­gozója a fémipari mesterség csaknem valamennyi formáját gyakorolta már, kisebbfajta gyárnak is beillik. Picza János, aki Lőrinci Imre műszaki főnö­köt helyettesíti annak távollété­ben, megnyugtató büszkeséggel mondja, hogy még csak alig hét esztendeje, hogy a régi karban­tartó műhelyből kiköltöztek ide, az út melletti tágas csarnokba, és a kis munkaközösség nagyobb üzemek erejét is próbára tevő munkálatokat is elvégez. Példá­nak mondja Piczó János, hogy tavaly százezer darab éket gyár­tottak a brassói Traktorgyár megrendelésére, elvégezték a szentsimoni erdőgépesítő és szállító üzemegység gépkocsi­jainak nagyjavítását. Besegíte­nek a tusnádi mezőgépészeti­ egység karbantartóinak is, s ha úgy adódik, akkor a fogyasztási szövetkezeteknek is elvégeznek kisebb-nagyobb tennivalókat. Persze, időközben elvégzik a „házi feladatot" is: karbantart­ják az mtsz mezőgépeit. Jelen­leg javában készülnek a tavaszi kampányra, a műhelycsarnokban három traktoron dolgoznak, egy utánfutót is javítanak, s az egyik burgonyaválogató gép görgőit is átszerelik. Van munkájuk bőven, mégsem panaszkodnak. Mi több , újabb és újabb munkale­hetőséget keresnek. Bedolgoz­nának a balánbányai Bányaipa­ri Vállalatnak is, jelenleg foly­nak a tárgyalások, vállalnának a tusnádi mezőgépészek min­dent, csak éppen több munká­hoz, több keresethez jutnának. Lám, Piczó János esztergagépet is hozott Aradról, fúrógépet Nagyváradról. Nevetve mondja, hogy a milicista leigazolta, iga­zolványt kért, ami a megrende­lő egységet felmutatná, a szimp­la megbízólevél nem sugallt elég bizalmat. így aztán úgy döntöt­tek, hogy a műszakiaknak kü­lön igazolványt nyomtatnak, mutatják is, szép, piros fedelű igazolvány. S ez már azt is je­lenti, hogy komoly gyáregység­ről van szó. S ha valóban több munkát kapnának, akkor bizony hazajönnének a tusnádi szakem­berek, s talán megteremthetik az alapját egy majdani iparköz­pontnak is itt, Tusnádon. Hozzáértő, szakképzett embe­rek dolgoznak ebben a laka­tosműhelyben. Többségük kom­munista párttag is, nincs díja tehát a magas szintű felelős­ségtudatnak. Bartha Imre, An­tal Sándor, Miklós Márton, Ba­lázs Béla, Barta Antal, Biró Lő­rinc és sok más társuk híresek a kezdeményezőkészségükről, munkás szorgalmukról. Emlegetik a munkás példákat: húsz kilo­méter összhosszúságú vízvezeté­ket építettek az állattenyésztési farm istállóinál, ötletesen fel­újították az itatóberendezést, ti­zennégy gumikerekű szekeret ké­szítettek (kettőt a tusnádfürdői turisztikai hivatal megrendelé­sére). Központi fűtést vezettek be a műhelybe és az mtsz szék­házába. Csupán a kazánt vásá­rolták meg, de máris azon töp­rengenek, nem-e lehetne vala­hogyan kisebbíteni a kazánt, s esetleg gyártanának ők is hason­lót, megoldanák így a népta­nács, kultúrotthon fűtését, eset­leg másoknak is készíthetnének­ üzemi munkások is, meg nem is. Kampány idején ugyanis ma­guk is dolgoznak a mezőn. Ka­szálnak, takarnak, segítenek a begyűjtésnél, vagy csak egysze­rűen kocsikat terhelnek, egy pil­lanatig sem állnak le. Most, a­­míg még tart a hűvös idő­szak­­képesítési tanfolyam szervezésén munkálkodnak. Megbeszélték már a mezőgépészeti állomás szakembereivel, ebben a hó­napban be is indíthatják a tan­­folyamot. Naponta több százan ingáz­nak Csíkszeredába, még Brassó­ba is Nagy- és Újtusnádról. En­nek az üzemegységnek a távlati fejlődése talán lendületesebb iparosodás lehetőségét kínálja. A tusnádiak legalábbis így sze­retnék. S nap mint nap ■tesznek is ezért, Bereczki Károly kommunisták Munkában a műszaki központ számvetés (Folytatás az 1. oldalról) sa is, amelyet ezúttal mezőgaz­dasági és gépipari szakemberek­kel folytatott az új agrárforra­dalom kérdéskomplexumával kapcsolatosan. Március 25-i ülésén az Állam­tanács több törvényerejű rende­letet és megállapodást ratifikált. Március 26-án összeült a Nagy Nemzetgyűlés, amikoris módosí­tásokat eszközöltek a kormány összetételében és elfogadták a Mezőgazdasági Országos Ta­­nácsra vonatkozó törvény módo­sítását. Március 26-án ünnepségre ke­rült sor a Nagy Nemzetgyűlés Palotájában, ahol Nicolae Ceauşescu elvtárs magas ki­tüntetéseket nyújtott át egyes megyei pártszervezeteknek, me­gyei néptanácsoknak, gazdasági egységeknek, kutató és tervező intézeteknek, amelyek 1980-ban és az elmúlt ötéves tervben ki­emelkedő eredményeket értek el a tervfeladatok és vállalásaik teljesítésében és túlszárnyalásá­ban. Ez alkalommal megyénket a Románia Szocialista Köztársa­ság Csillaga Érdemrend IV. fo­kozatával tüntették ki, míg a Csíkszeredai Vasúti Építőanyag­kitermelő Vállalatnak és a vlahi­­cai Vasipari Vállalatnak a Mun­kaérdemrend II., illetve III. foko­zatát adományozták. E magas kitüntetések beszédesen igazol­ják egyrészt a megyei pártszer­vezet, a megyei pártbizottság eredményes vezető és irányító munkáját, szervezőkészségét, másrészt pedig a kitüntetett vál­lalatok, valamennyi munkaközös­ség szorgalmáról és tehetségéről tanúskodnak, megyénk magyar és román dolgozóinak arról a szilárd elhatározásáról, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek feladataik példamutató elvégzé­séért. Ezt tükrözi I. negyedévi tevékenységük, s ezt példázza a mezőgazdasági dolgozók helyt­állása, akik leküzdötték az árvíz következményeit, s jóval koráb­ban, mint más években, hozzá­kezdtek a tavaszi munkák elvég­zéséhez. Fontos művelődési események zajlottak le márciusban, befeje­ződtek a Megéneklünk, Románia fesztivál jelenlegi rendezvényso­rozatának megyei döntői, me­­gyeszerte Bartók centenáriumi ünnepségeket tartottak. Európai rangú volt legjelentősebb már­ciusi­­ sporteseményünk: Csíksze­reda ismét kiváló házigazda módjá­a rendezte meg az ifjú­­sági jégkorong EB B.-csoportjá­­nak küzdelmeit. ------ VILLANÁSOK ------­ A KENYÉR TISZTELETE Osztozom ismerősöm kifakadá­­sában. Abból indult ki, mire vélni, hogy oly sokan mennyire semmibe veszik mások munkáját, hányaveti módon értelmezik a köztulajdont stb. — Ami még ennél is felháborítóbb - folytat­ja -, és valahol a témához kap­csolódik : akadnak, akik még a a kenyeret sem tisztelik .Mert azt már sajnos megszokhattuk, a kereskedelem nem csomagolja, akkor legalább a vásárló venne annyi fáradságot, helyezze sza­tyorba, ne utcai ruhájának hóna alatt, kerékpár-csomagtartóra kötözve, vagy kétes tisztaságú zsákba dobigálva, csupaszon szállítsa haza. Jut eszembe erről nyári mezőgazdasági munkák dandárja, amikor a szőttes ta­risznyából minden esetben hófe­hér asztalkendőből kerül elő a kenyér a föld emberének alkal­mi asztalára . . . (Morvay Zoltán) A FELVÁSÁRLÁSI TERV TELJESÍTŐI Gyimesközéplok fogyasztási szövetkezete rendszerint a fel­vásárlási terv teljesítésének élen­járói között szerepel. Ebben az esztendőben már több mint 20 ezer tojást, 1470 kilogramm szárnyashúst, 155 tonna szénát vásároltak fel és juttattak el a központosított alapra - mindhá­rom tételből túlszárnyalva az el­ső három hónapra beütemezett mennyiséget, de az első évne­gyedre eső tervszámok közelé­ben van még számos más fel­vásárolt termék is. Mindez pe­dig azt bizonyítja, hogy a gyil­mesközéploki gazdák becsület­beli kötelességüknek tekintik a központosított alapra szánt ter­mékek biztosítását, s a család szükségleteit­ meghaladó állati és növényi termékek jórészét ily­­módon értékesítik. (Demeter Zoltán) „ELINTÉZTÉK" ! ? Iskolások, VII—Vili. osztályos pionírok mesélték, s­ büszkén, hogy ,,elintézték" a hullad­ék­­anyaggyűjtési tervük teljesítését. „Vittünk néhány üveget, de pó­toltuk műanyag tasakokkal, amit elintézett egyik osztálytársunk édesapja, aki olyan helyen dol­gozik, hogy tud szerezni..." A szomszéd osztályban fémgyűjtés­nél „segített be" a kedves szülő, autót is szerzett hozzá, amivel a vállalattól egyenesen a begyűj­tő központba szállították, ne za­varják vele az iskolát. A har­madik osztályban rongyhulladé­kot, a negyedikben papírt „in­téztek el". S a több-kevesebb, de mindenképpen rosszul értel­mezett jóindulat mellett elvész a lényeg, a takarékosságra NEVE­LÉS nagy lehetősége. Hiszen ez lenne tulajdonképpen a fő sze­repe az oktatási intézmények­ben szervezett hazafias, gyűjtő akcióknak. Mert ha mi, szülők, esetleg nem tanultuk meg jól a takarékosság leckéjét - s érez­zük is következményét, planetá­­ris méretekben -, hagyjuk meg tisztán, örökségül a most■ felnövő nemzedéknek. (Papp Dezső) FARAGOTT KÉPEK Az alsóboldogfalvi Palló Já­nos fafaragó munkáit évekkel ezelőtt már megcsodálhattuk kü­lönböző kiállításokon, s bár a mester immár hetvenhatodik évében, még mindig alkalmat ad — egyelőre a műhelyében — a gyönyörködésre. Jónéhány új darab került ki a keze alól, Pe­tőfi és Arany versidézetekhez fa­ragott körtefa deszkára egy-egy életképet, a naiv művészek sa­játos látásmódjában. De csillá-­­rai, asztali lámpái is jól mutat­nak a féldomborművek mellett, s­­ ha kiállításra kerül sor, nem­csak helyi, de megyei jellegűre is, kár lenne ne szorítani helyet az idős mester munkáinak. An­nál is inkább, mivel a vidéken mondhatni csak ő képviseli a népi fafaragást. (Ferenci Imre)

Next