Hargita, 1981. július (14. évfolyam, 153-179. szám)
1981-07-01 / 153. szám
A termelőmunka tökéletesítéséért Figyelemre méltó, ahogyan a gyergyóditrói konyhabútor és székgyártó egység szakszervezeti bizottsága fáradozik a termelőmunka tökéletesítéséért, a dolgozók szakképesítéséért, a termékek minőségének állandó javításáért. Ennek eredménye természetesen mindenekelőtt a tervmutatók alakulásában figyelhető meg : a gyergyószentmiklósi Bútorgyárnak ez a részlege, miután jelentősen túlteljesítette múlt esztendei feladatait (össztermelés 101,2, árutermelés 100,2, nettó termelés 100,6 százalék) ez esztendő első öt hónapjában tovább fokozta erőfeszítéseit, így az össztermelésnél 104,6, az árutermelésnél 103,7 és a nettó termelésnél 106,8 százalékot ért el. Érdemes tehát részletesebben is elemezni azokat a módozatokat, kezdeményezéseket, amelyek az említett sikerekhez vezettek. A szakszervezeti bizottság elnöke szerint a szakmai képzést tekintették a legfontosabb láncszemnek. A bizottság már esztendőkkel ezelőtt tervet készített, hogy a gyárnak mind a 860 dolgozója tökéletesen ismerje a szakmáját, így elérték, hogy ma mindössze 4 olyan munkás van, aki az elmúlt öt esztendőben ne végzett volna szakképesítési vagy továbbképző tanfolyamot. Tehát érdemes volt következetesnek, előrelátónak lenni. Pillanatnyilag is működik egy hat hónapos tanfolyam, ahol 42 dolgozó tökéletesíti tudását. Másik hasznos kezdeményezés a szakmai tapasztalatcserék rendszeresítése volt. Időközönként összejön a gyár két-két részlege, így például a bútorosok és a székgyártók, ahol előterjesztés alapján a szakemberek és a dolgozók küldöttei kicserélik tapasztalataikat. SZAKSZERVEZETI ÉLET megjavítják az együttműködés módozatait, a hibák kijavításának lehetőségeit. Ezt a hasznos módszert tovább akarják alkalmazni. A szakszervezeti bizottság ugyanakkor igen nagy hangsúlyt helyez a csoportok havi gyűléseire, ahol minden alkalommal egy-egy termelési probléma kerül napirendre. Itt elemzik a dolgozók személyi helytállásának a mikéntjét is. Volt olyan eset is, amikor a csoport tagjai egyik részlegen maguk kérték a bizottságot, hogy tegye lehetővé a csoportvezető leváltását, mert elhanyagolta a munkáját. Az új szakszervezeti csoportfelelős beiktatása után — mondanunk sem kell — változás állott be; megszűntek az igazolatlan hiányzások, a csoport maradéktalanul teljesítette szervezeti és szakmai feladatait. Értelemmel folyik a szakszervezeti bizottság tájékoztatása, mozgósítása is. Itt a legtöbbet a hatékony, operatív vizuális propaganda segít, a napirenden megjelentetett faliújságcikkekkel, a minőségi vitrinnel, a bíráló karikatúrákkal, az élmunkások rendszeres nyilvántartásával. (Nem véletlenül rendezték meg itt az elmúlt hetekben a pártbizottsági titkárhelyettesek megyei eszmecseréjét.) Újdonság ezen a téren a dolgozók tanácsának a táblája, ahol rendszeresen kifüggesztik azokat a témákat, amelyekkel a dolgozók tanácsa gyűlésein foglalkozik, továbbá azokat az intézkedéseket, határozatokat is, amelyeket a termelőmunka tökéletesítéséért, a munkafegyelem megerősítéséért hoznak, így pontosan tájékoztatják a dolgozókat a gyár legfontosabb problémáiról. Lehetőséget biztosítva a munkásönigazgatás, a szocialista demokrácia széles körű érvényesítésére. Arra, hogy mindenki bekapcsolódhasson, hallathassa véleményét az üzem alapvető problémáival kapcsolatosan. Zöld Lajos Fórum Gyimesen Tisztázták az indítványozók a szó jelentését, amikor fárumnak nevezték el a pionírok rangos táborozását. Mint hajdanán Rómában, ahol a piactér, a fórum a közélet központjává lett, a pionírok megyei (vagy országos) fórumát is lehet a srevezeti élet egyik csúcsteljesítményeként értelmezni, hisz bőven adódik alkalom itt is a vitára, a nyilvános szereplésre. Idén Gyimesfelsőlokon gyűltek össze a megyei pionírfórum részvevői, több mint százan, hogy tudásban, szervezőkészségben gazdagodva őszből ők is részesei legyenek a pionírélet megélénkítenének Pontos forgatókönyv szerint zajlik itt első perctől minden kezdődött az osztagok kijelölésével, a tisztségválasztásokkal, hogy adottak legyenek a gördülékeny tevékenység feltételei. A fórum induló kiválasztásakomponálta Mihálydeák Gyöngyvér helybéli zenetanár) és megtanulása ugyancsak hozzátartozott az első nap teendőihez, akár a bukkantó szerkesztőbizottságának megválasztása, s az első szám megjelentetése. A viták, a beszélgetések témáit is tudomására hozták a részvevőknek. Szóba kerülnek többek között a munkával munkára nevelés, a helyes szabadidő-szervezés kérdései, kifejthetik véleményüket a gyermekek a hazafias nevelésről, elmondhatják, szerintük hogyan lehetne megélénkíteni a szervezeti életet. Hasznos téma egytőlegyig, tartalmassá, emlékezetessé is lehetnek a pionírok számára, ha a vita irányítóinak sikerül feloldaniuk a merevséget, ha lefordítják a gyermekek nyelvére, azaz életkori sajátosságaik figyelembevételével közelítik meg a mondanivalót. Gyakorlatias akciókkal húzzák alá a vitatémák lényegét, gyárlátogatás és társadalmi munka szolgálja például a munkára nevelést, mintarendezvényeken gyakorolják a szervezeti élet mozgalmasabbá tételének lehetőségeit. Fülöp Gizella egységoktató parancsnok mindehhez siet hozzátenni, hogy azért a játékra is gondoltak a szervezők, jut idő a szórakozásra, a pihenésre is. öt osztagoktató parancsnok és öt KISZ-irányító (valamennyien a székelyudvarhelyi Pedagógiai Líceum növendékei) siet segítségére ötleteivel, gondoskodik a tevékenységi terv előírásainak teljesítéséről. Szakos tanárok gondja a tartalmas szórakozás, okos szabadidő-szervezés kivitelezése. Rendeltetéséhez híven, a megyei pionírfórumon megválasztják a megyei pionírtanács elnökhelyetteseit, jóváhagyják - épp az itt elhangzott javaslatok, ötletek alapján - a megyei pionírszervezet vállalásait a következő tanévre. Rigmányi László Siith András : A százai menyegző A sepsiszentgyörgyi színház vendégjátéka Az i.e. IV. században a Perzsát behódoltató Nagy Sándor, az istenné magasztosult Alexandrosz tízezer hős katonájához kényszerít tízezer perzsa lányt, hogy minél egységesebb legyen a birodalom. Teszi ezt még inkább azért, hogy a vélt hellén kulúrfölény jegyében etnikailag is leigázza a legyőzötteket, megsemmisítse hagyományaikat, nyelvi, lelki, kulturális örökségüket. Egyben „nagylelkűen" megengedi a perzsáknak, hogy igaz görögökké válhassanak, mert görögként így részesei lehetnek a győzelemnek/ a jobbat nem ismerő és el nem ismerő görög civilizációnak, műveltségnek. A győző iszonyatos kegye ez, megsemmisítés helyett a nászt, a baráti jobbot, a befogadást ajánlja, csak éppen a perzsákdöntsék sárba isteneiket, felejtsék el nyelvüket, szokásaikat s egész addigi létüket így sajátosságukat feladva és lelküket eladva egyként, ellenkezés nélkül önként szolgálják a hatalom istenségét, s az istenség hatalmát. De mi lesz azokkal akiknek gerincét nem puhítja meg ez a nagylelkűség, akik másként gondolkodnak, vagy azokkal akik hűségesek, de a hűséggel tagadnak, akik lázadnak, akik másokként nem akarnak a győzők mámorában osztozni, sem parancsra szerezni, sem a parancsot szeretni ? Megőrizhető a sajátosság méltósága ilyen körülmények között ; milyen lehetőségei vannak a megmaradásnak, megőrizheti-e egyéniségét, személyiségét, emberségét az elszemélytelenedő hatalom szorításában az egyén ; lehet-e létekből követője, szolgája a legyőzötteknek az, akit más nyelven dajkáltak, s élhet-e az ilyen nyugodtan, hogy tetteit ne kísérje örök gyanakvás ? Megtűri-e az önkény, a félelemre épített hatalom az önkéntességet, megbocsájtja a szeszélyesség az őszinteséget, a szolgalelkek között az egyenes tartást, a hetérák között a tisztaságot ? Lehet-e ellenállni a szépen csengő szavakkal álcázott asszimilációs törekvés erőszakosságának, ki lehet-e térni a felsőbbrendűség érzéséből fakadó nyelvi és kulturális terjeszkedés fenyegetései elől ? Természetesen Sütő András drámája nem szűkíthető le a fenti kérdésekre. A szúzai menynyegző kérdésfeltevései sokkal sokrétűbbek, mintegy folytatásai a történelmi-filozófiai trilógiájában megfogalmazottaknak. Az író ezúttal is a történelmi témából számos tanulságot bont ki, elgondolkodtatja a nézőt, állásfoglalásra serkenti. Sikerült-e maradéktalanul közvetíteni az írói üzenetet a sepsiszentgyörgyi színháznak, megtudtak-e birkózni a Sütő- dramaturgia bonyolultságával, nem sikkadt el a dráma gondolatgazdagsága,nem homályosult el nyelvezetének csillogása ? Tény és való, merész vállalkozás volt ez a sepsiszentgyörgyiektől. A drámában — amely véleményem szerint a színház Sütő-ciklusának legnehezebb darabjn - szerepel az együttes minden tagja, a mű valóságos erőpróbát jelentett rendezőnek, díszlettervezőnek, a főbb szereplőknek. Kezdjük a díszlettel, megfelelő keret a drámához, persze Ammon fia sokkal illőbb szobrot is megérdemelt volna, így esetleg egy feketébe öltöztetett keretlegénynek láthatta a néző, mint a tébolyult hatalom jelképének. Jó díszletet tervezett Kemény Árpád, annál vitathatóbbak a férfi szereplők jelmezei. Seprődi Kiss Attila, a rendező az ármány és igazság, a győztesek és legyőzöttek konfliktusa, avagy Parmenion és Kana sorstragédiájának előtérbe helyezése között választhatott. Szerencsésen az előbbi mellett döntött. Jó érzékkel exponálta az emberségéből kivetkőzött hatalom lelkét, egyéniséget, nyelvet elsorvasztó, nyílt és a legrafináltabban burkolt asszimiláló törekvéseit, s ebben a keretben szervesen illeszkedett a két főhős tragikus léte, bukása, ám bukásukban is az emberséges élet, a szerelem szépségének, a humánum egymásratalálásának felemelő felmutatása. Vitatkozhatnánk Visky Árpád szerepfelfogásával. A szerep eredendő méltóságán, emberi nagyságán — legtöbbször ilyen volt - ejt csorbát az időnkénti heves gesztikulációival, heves mozdulataival, fintoraival (ami, például, oly jól illett Cațavencunak, de nem Parmenionnak). Hasonló mondható el Zsoldos Árpád játékáról. A szerepének megfelelően alakított. De az indulatok, a belső elszántság, a végső ellenállás igazának hitét éltető Bétisz fölöslegesen lóbálja oly hosszasan és fitogtatóan a bárdját. Erkölcsi ereje, szembeszegülése a bensejéből s reményeiből fakad, nem a karizmaiból. Egyértelműen talán István Márta alakítása dicsérhető, az önkéntes szerelem, a fiatalság, költészet, szépség, tisztaság, a női lélek érzékenységének és egyben határozottságának hű jelképe, s majdani anyaságának is, hogy gyermekei csak a saját népéhez tartozók (perzsák) lehetnek, minden áron és minden körülmények között. Győry András, Szabó Zoltán, Orbán Károly alakításával is elégedettek lehetünk. Primitívségük, a túlfűtött kultúrfölényből táplálkozó barbárságuk, marakodásuk, vulgaritásuk, tülekedésük jól érzékeltette, hogy amilyen a hatalom, olyanok a szolgái is, hogy amilyen az istenség, felkent papjai is olyan morált hordoznak, igényelnek. Nemes Levente történész, mintha túl gyermekded lenne néha, nem sikerült érzékeltetnie eléggé a hazugsággá silányult történelem írójának kiszolgáltatottságát, pislákoló embersége erőtlen. Az előadás egészét érdeklődéssel kísérheti végig a néző, az időnkénti egyenetlenségek, a helyenként jól érzékelhető kiérleletlenség, kiforratlanság ellenére. Hosszas lenne taglalni egyegy sikerült képi beállítást, hangulatteremtést, avagy az apróbbcseprőbb hibákat, melléfogásokat. Tény : eredeti előadással jelentkeztek a szentgyörgyiek, s a lehetőségekhez mérhető teljesítményt nyújtottak Bálint András A sarláshelyek szénájának hordása, raktározása igencsak sürgető feladat. Ezt a munkát végzik a csikszentimrei mtsz tagjai is. Lábán öregszik a fű a székelykeresztúri AGRIT-ban A kaszálást nem lehet tovább halogatni Hőség perzseli a réteket, mezőket, s a székelykeresztúri AGRIT körzetében immár nemcsak az őszi árpa sárgult meg, hanem szalmaszínt kezdtek ölteni a lekaszálatlan füvek is. Nemcsak hogy kasza alá érett a fű, hanem lábán kezd elöregedni. Pedig, ami azt illeti, az AGRIT taggazdaságaiban nincsen is olyan rengeteg sok kaszálnivaló, alig több mint hatodfélezer hektár, s ez nem sok, mivel ez az AGRIT igencsak nagy, több mint harminc falut foglal magába. S még azt is tegyük hozzá, hogy a teljes terület úgynevezett sarjú hely, ahol kétszer is lehetne kaszálni, nem kell havasra költözni a kaszásoknak, mint a hegyvidéki falvak népének. Olyannyira kis lejtésszögűek a szénatermő helyek, hogy az összterület 50 százalékát géppel tervezték levágni. A szénakészítés azonban nagyjából még csak a tervek szintjén áll, mivel a teljesítmény alig több 300 hektárnál, s amit levágtak — becslések szerint 520 tonna mennyiségben — még azt sem hordták be mind. A raktárakban 130 tonna körüli a széna. Ha ilyen időben, amikor a reggel levágott füvet estére boglyába lehet ral®ii, nem mozgósítják a tagságot a szénakészítéshez, hordáshoz, mi lesz később, hiszen már megkezdődött az aratás és a szalmaletakarítás is erőt köt le. A szénakészítés azért is sürget, hogy több sarjú jöjjön be, hiszen az idén a silózással is gondok lesznek, mármint olyan értelemben, hogy az előbbi száraz időjárás következményeként a pillangósok első termése nyolcvan százaléka ha van a vártnak, mintegy ötezer tonna. Márpedig az AGRIT silózási tervét tizenkilencszer tonnában határozták meg. Ezt részben a pillangósok második terméséből, részben pedig kukoricából és melléktermékekből szándékoznak megvalósítani. Ha ezek is beváltják a hozzák fűzött reményeket ! Sok itt a kérdőjel, de a legnagyobb mind között az, hogy mire várnak a termelőszövetkezetek, miért nem látnak hozzá a szénakészítéshez, v úgy, ahogyan teszik azt a siménfalviak a székelykeresztúri AGRIT-ban, mert ez az a gazdaság a körzetben, amelyben a leginkább előrehaladtak az említett munkával. Bogos Sándor