Hargita, 1981. november (14. évfolyam, 259-283. szám)
1981-11-01 / 259. szám
NÉPMŰVÉSZET- NÉPKÖLTÉSZET- NÉPMŰVÉSZET - NÉPKÖLTÉSZET- NÉPMŰVÉSZET- NÉPKÖLTÉSZET NÉPMESE Egyszer volt, hol nem volt, még az üveghegyeken is túl, ahol a tetőt és a bolhát rézpatkóra verték, élt egy szegény ember. Ennek a szegény embernek volt háromja : két okos és egy bolond. Az öregember a halála óráján a három fiára egyetlen tehenét hagyta, osztozzanak úgy, ahogy akarnak. Meghalt az öregember és a fiúk azon tanakodtak, hogyan osszák el a tehenet. Mind a hárman megépítettek egy-egy istállót. A két okos köböl, a bolond pedig zöld leveles ágakból. A tehén a bolond istállójába ment be. A tehén a bolondé lett. Ő elhatározta, hogy eladja. Elindult a vásárba, elérkezett egy erdő szélére. Egy fa mindezt mondogatta : nyiff-nyalt, nyilnyalt. Azt kérdezte a bolond : - Mi van te fa, meg akarod venni ezt a tehenet? A fa bólogatott. A bolond elfűrészelte a fa törzsét, és alatta egy kádpénzt talált. Megpakolta tarisznyáját, a tehént megkötte a fához, és elment haza. Az okosok kérdezték, hogy mit csinált a tehénnel. Ő azt mondta, hogy eladta egy fának az erdőben, hozott egy tarisznya pénzt, de még hagyott is ott. Az okosok biztatták a bolondot, hogy mutassa meg nekik azt a fát.. Elindultak az erdő felé, de ahogy közeledtek, látták, hogy a fa mellett a tolvajok ülnek és már falatozzák a tehén húsai. Azt mondja a bolond, hogy ti ketten üssetek engem, én majd segítségért kiáltok. Úgy is történt, az okosok kezdtékütni a A SZEGÉNY EMBER ÉS A HÁROM FIA bolondot, ő meg segítségért kiáltott. Egy tolvaj odaszaladt, és megmentette a bolondot. A bolond megköszönte a segítséget, és azt mondta : nyújtsd csak ki a nyelvedet, mert egy szőrszálat látok rajta. A tolvaj kinyújtotta a nyelvét, és a bolond a bicskájával levágta. A tolvaj visszaszaladt a többi tolvajhoz, azok amikor meglátták a tolvajt vérző szájjal, úgy megijedtek, hogy mind elszaladtak, amerre láttak. A három testvér jóllakott a tehén húsából, a sok pénzt felpakolták és hazamentek. Még most is élnek, ha meg nem haltak. „Ezen falu a Szabatosból nyugatra kinyúló és festői omladványokkal ékes kohóz alatt a Petre és a Geges patakok keskeny völgyében fekszik. A völgyet határozó dombok mindenikén némi figyelmet érdemlő rom van ; az Ábránfalvára nézőt (kelet) Haranglábhegynek hívják, itt egy Ábránfalvával közös torony és kápolna romjai ; a nyugatoldali dombot Haloványtetőnek hívják, itt szabályszerű vonalban helyezett mély gödrök látszanak, melyeknek rendeltetését nem tudnám meghatározni. E hegy aljában, Cintorom-nak nevezett hely ... A hagyomány azt tartja, hogy ottan Szent László által épített templom és kolostor állott, melyet ezen fejedelem Szabáros várából sokszor látogatott meg." ORBÁN BALÁZS : A Székelyföld leírása, I. kötet, 175. oldal HOMORÚD SZENT LÁSZLÓ Szentlászló Kányád község peremfaluja, az idős emberek emlékezete szerint a község falvai közül a legrégebbi. A Cintoronnak nevezett helyen László királynak volt egy kastélya vagy kápolnája, innen kapta nevét a falu. Ezen a helyen még ma is találnak egykori cserépdarabokat. A falu lakói régebb állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkoztak, élenjártak a zöldség- és gyümölcstermesztésben. Gyűjtésem során a sifonok és kasztenek aljából előkerültek a háziszőttes székely ingek, hímes székely szoknyák, rojtos törülközők, egykori menyecskefőkötők ... Hajdanában zajos volt a falu, gyermekkoromban még hangos hahotával hídmestereztünk a falu közepén ... A hangos napszentültek elcsitultak Szentlászlón. Egy-egy öreg bácsival találkozni az úton a megmaradt félszáznyi lakosból, akik örömmel mesélnek a közelmúltról. Szíves adatközlőim voltak : Farkas K. Ferenc, Farkas K. Ferencné, Kóbori Lajos, Kóbori Lajosné, Kóbori Gézáné, Barabás Domokos, Kulcsár Bálint, Nagy Mihályné. Ezt a kis gyűjtést emlékeztetőnek szántam azoknak a szentlászlóiaknak, akik eltávoztak onnan, szerte az országba. Szente Zsuzsanna, óvónő HELYNEVEK Kertek Alsókert, Cigánykert, Kerekkert föle, Kulcsárkert, Oltoványos, Simódombalja, Tanárok, Törökkert, Udvari kert Kaszálók Abránfalvi tag, Alsóharangláb mege, Hágó hegye, Hegyes hegyre járó, Nagyborozda alja, Szélyesbérc farka, Lók Legelők Cserehát, Erdőalja, Kenderes kert, Szírtalja, Kertek fele, Nádas, Orotván, Szénafű alja, Dólyai út alja, Szálas Dűlők Agyagverem, Belsőhalovány, Cintarom, Délő, Haloványtető, Horgas gyepű, Hernyóspank, Szakadozás, Városi út, Sáros megye földje, Szélesbérc, Tanárok, Cserehát Utcanevek Alszeg, Ábránfalvi út, Barabás szoros, Felszeg, Forró utca, Forró szoros, Hágó útja, Kulcsár szoros, Kányádi út, Papdombja CSALÁDNEVEK : Bartha, Dobai, Farkas, Forró, Joó, Kóbori, Kulcsár, Kovács, Kis, Márton, Nagy, Szász, Székely, Tóti Kihalt családnevek Bálint, Bolyai, Benkő, Szabadi Ragadványnevek Bakó, Jucuka néni, Lackobá, Mujerbó, Szitós Mózes RÉGI BABONÁK - Ha valaki meghalt, hozzátartozója kiment a trágyadombra és kiáltotta : - Forró hideg rázza, s aki meghallja, ragadjon rája. - Ha a tehén megborjúzott, fokhagymát súroltak a szarva közé, az ajtót és az ablakot is besorolták, hogy a boszorkányok ne menjenek be. Ha a tehén megborjúzott, három napig nem adtak semmit ki a kapun, hogy a tehén fejét ne vigyék el. Tavasszal, amikor a tehenet hajtották ki a csordába, az istálló küszöbére letették a tehén láncát, azon kellett keresztüllépjen a tehén. Ezt azért csinálták, hogy a tehén a szerencsét ne vigye el. Aki a „veres” patak vizéből napkelte előtt merített, és megmosta a szemét, meggyógyult tőle. RÉGI NÉPSZOKÁS Csepűből sűrítettek két egyforma hosszú fonalat, középre tettek egy gomolya nagyságú csepűt. A fonatoknak lány nevet adtak, a gomolyának fiú nevet. A fonatoknak a két végét meggyújtották, és amelyik későbbre égett el, az volt a fiú szeretője. Gyűjtötte : Fényképezte : Szente Zsuzsanna Nagy P. Zoltán SZABÓ VILMA BALLADÁJA Szabó Vilmát két csendőr kíséri A babája az ablakból nézi Vald ki Vilma minden bűneidet Hová tetted három gyermekedet. Egyet tettem a diófa tövébe Kettőt tettem Duna fenekébe Negyediknek is gyilkosa leszek, Mert úgyis tudom, hogy örökre rab leszek. NÉPDALOK Túl a disznó, túl a mocsár szélen Tartottam szeretőt, de már nagyon régen. Ha tartottam, megszenvedtem érte Cudar világ, ne hányd a szememre. Kukorica földben Ketten kapáltunk A föld végén Néha-néha megálltunk Odamentem, megcsókoltam a szádat És azután nem tudom mit csináltunk Csak annyit tudok, hogy egy szálat sem kapáltunk. Szentlászlói hegytetőn Integet a szeretőm Mind hiába Integet Mert én oda nem megyek Szeretője neki soha nem leszek. LAKODALMI MONDÁSOK Káposztánál Udvarhely vidékét egészen bejártam De ilyen jó káposztát sehol sem találtam Többet nem dicsérem, dicsérje meg magát Belevágtam tíz oldal szalonnát Tizenkét disznónak elejét, hátulját Keresse meg benne ki-ki fülét -a farkát. Tésztánál itt a tésztából jóféle sütemény Porhanyó, jóízű, nem rágós, nem kemény Bátran lehet enni, gyomornak nem nehéz, Azért hát mindenki jó étvággyal egyék. RÉGI GYERMEKJÁTÉKOK Cicézés A gyermekek három csoportra oszlottak. A középső csoport neve : máié. Az egyik csoport elengedett egy gyermeket és azt mondta : „Elvesztettem páromat / Ide várom társamat'’. .Ha a málék megfogták, ki kellett állnia a játékból. Az volt a győztes, akit nem fogott meg a málé csoport. Hídmesterezés A híd két szélén álltak a játékosok. A hídon volt két hídmester Adott jelre a játékosok át kellett szaladjanak a hídon. Akiket a hídmesterek megfogtak, ki kellett álljanak a játékból. Mondóka Mese-mese márka Fekete bogárka Ugri bogár Kopac egér Ugorjon nyakába KATONADAL El kell menni katonának Itt kell hagyni a babámat terád bízom egyetlen egy barátom Éljed vele világidat nem bánom II. Ha letelik ez a három esztendő Jó pajtásom add vissza a szeretőm Élted vele világidat idáig Én is éltem koporsóm bezártáig, messzire