Hargita, 1982. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1982-05-01 / 102. szám
AZ ÜNNEP ÉRTELME, CÉLJA z ünnepi szemrevételezés? - kérdezte az egyik interjúalanyunk, beszélgető társunk, a tágabb értelemben vett munkában. Nyújtotta is a jobbját : — Foglaljon helyet. Minálunk jó helyen jár. Sikerült jól zárnunk az év első negyedét, áprilisban sem lazsáltunk, szóval, dicsekvés nélkül, az eredményeink... — Azokról majd később — szakítom félbe, hiszen valamivel több érdekelne az eredményeknél . .. Való igaz, ünnep, munkásünnep előtt toppantam be, de beszéljünk arról, hogy is telnek a hétköznapok, mindaz, ami fényt s értelmet ad az ünnepnek. Nézzünk szét kicsit gondolatban a megyében, akár tágabb körben is, a dolgok velejét tekintve, nincs olyan gépgyártó vagy könnyűipari munkás, bányász, földműves, építő, műszaki, akár humán értelmiségi, aki tiszta szívvel ne mondhatná el : „áprilisban sem lazsáltunk". Aki ne mondhatná el, aki ne példázná, bizony, kemény munka folyik mindenütt ... és mi mást tanúsítana a megye gazdasági-társadalmi-kulturális valósága, ha nem a helytállást, a kommunisták, valamennyi dolgozó tetteibenmegfogalmazódó egyetlen lehetséges választ a szüntelen kihívásra, az örökös próbatételre ! A felelősség dimenziói Vlahicénis, mondják, a legnagyobb adu : a termékek korszerűsítése és a minőség. Ezt mindenki tudja, mondaná az olvasó, és igaza is van. Csakhogy a helyzet nem olyan egyszerű. Tavaly például elég tetemes volt még a technológiai veszteség a Vasüzemben, de helyesen így kell fogalmaznunk : lényegesen csökkent a selejtarány idén... A vlahicai kohászok és vasmunkások kiváló közössége persze a helyzettel nem lehetett elégedett, alapos elemzést végeztek. A selejtnek több mint 30 százaléka a csőgyártásnál használt hengereknél került ki, jelenleg 12 százalék alá esett ez az arány, s azt mondják: ez is sok. Pedig csak ez a tétel több mint hétszázezer lej többletet jelentett az első évnegyedi nettó termelésnél ! Az érdem, mondják, többek között Ádám Mózes mestere és csoportjáé, akik mindenekelőtt a személyes felelősség erősítésére összpontosítottak , újabban minden egyes rollaira ráírják, ki öntötte azt. És addig egyetlen darabot sem öntenek, amíg a laboratórium nem készült el a folyékony vas vegyelemzésével. Nyilván, számos műszaki-technológiai intézkedés tette lehetővé, hogy a személyes felelősség valóban ösztönzőerő tegyen, mert nem arról van szó (félreértések elkerülése végett), hogy a vlahicai vasmunkások roszszul dolgoztak volna, de arról, mint mindig, most is még jobban akartak dolgozni... És ehhez, mindenekelőtt, feltételek szükségeltetnek. Gondoljuk meg: ebben az egységben a többlettermelést száz és ezer tonnákban mérik ! A Crainic Nicolae vezette öntödében például közel 400 tonnával termeltek többet az első évnegyedben a tervezettnél. Nem tudom, mit tegyek — mondja —, június elsejétől nyugdíjba kellene vonulnom. De sehogysem tudom elképzelni június másodikét, harmadikát, a többi napokat, a nyugdíjas élet hosszú napjait... Huszonhat esztendeje dolgozom Vlahicán, a minisztériumból kértem magam ehhez az egységhez, különben Arad környéki vagyok. Kiváló emberekből és kiváló szakmunkásokból áll ez a közösség. Apáról fiúra száll a mesterség. Mondanám : igazi vlahicai lettem magam is, fiam mérnökjelölt a kohászati fakultáson, ősztől talán már itt dolgozik. Nehéz lesz enélkül a munkaközösség nélkül ! Vállaltuk, hogy hat-hét százalékkal teljesítjük túl az évi tervet. De minőségi m mrikával, minden részlegen, munkahelyen. Hat-hét százalékkal többet, úgy, hogy jobbat... Tudja, mit jelent ez? Előretolt állás . Rengeteg munkánk van, s mindegyik sürgős volna - kezdi a beszélgetést Fábián Ferenc, a székelyudvarhelyi Vegyipari Pótalkatrész- és Matricagyár prototípusrészlegének tőmestere. Abban hamar megegyezünk, hogy ez a részleg a gyár - és nemcsak a gyár - amolyan előretolt állása. - Nézze, ezen a részlegen 75 munkásunk dolgozik, egytől-egyig vállalják a részleg feladatköréből adódó nagyobb felelősséget. Itt bizony nem elég odatenni a vállat, ahogy szokták mondani, itt az észre is szükség van. Nem egy olyan termék gyártásba vételét kell kikísérleteznünk, kidolgoznunk, ami a technika csúcsát jelenti - világviszonylatban is ! Példákkal már Benedek Elemér részlegvezető szolgál: a világon egy-két cég gyártja a turbináknak és turbokompresszoroknak bizonyos elemeit. Újabban felzárkózott mögéjük ? melléjük ? ez a munkaközösség is ! Dolgoznak a műszál-technológiában használt számos gép, berendezés és alkatrész gyártásba vételén, műgyapotfeldolgozó gépjük rövidesen jelentős országos premier lesz. Vagy a szintén műszál-gyártásnak szánt újtípusú forgó fésülőlej alkalmazása csak a jelenlegi gépeknél országosan mintegy 40 százalékos termelésnövekedést eredményez, és több mint a felére csökkenti a zajszintet. A prototípus-részleg, majd a termékek szabadalmazása után, az egész gyár munkájának jelentőségét nemzetgazdasági viszonylatban kell szemlélni, hiszen termékeik jórészt importcsökkentő, -helyettesítő alkatrészek, gépek, berendezések . . . Fábián Ferenc fémipari technikus 1952- ben végzett a volt székelyudvarhelyi műszaki líceumban, az utolsó promóció tagjaként. Dolgozott mezőgépészeti egységben, aztán az Élelmiszeripari Gépgyárban, szakiskolai oktatómesterként, végül — az üzembehelyezésétől kezdve - itt, a „matricában". — Mit jelent ez a gyár ? Sokat, nagyon sokat. Először is: soksok fiatalnak munkahelyet, ahogy mi mondjuk, kenyeret. . . Másodszor: a munkaközösségnek, a mérnököknek, mestereknek, munkásoknak egyaránt olyan szakmai fejlődéshez nyújt lehetőséget, amilyenre Székelyudvarhelyen nem adódna alkalom, de vidékünkön máshol sem, ezt nyugodt lélekkel állíthatom. Lehetőségünk van tehát a lépéstartásra, és ennek jelentősége óriási ! Itt minden egyes munkadarab újabb és újabb feladatot jelent, a matricagyártásban egyedi darabok vannak, nem egyszer a szerszámok előállítása is külön teljesítmény . . . Tehát: jó, hogy ilyen a munka, s jó, hogy van kikkel vállalni s végezni azt ! Biztató bő termésre Amikor a székelykeresztúri főtérről elindultam, még sütött a nap. Ugyan nem tavaszi verőfényben csodálhattam meg újra néhai Markos András remekművét, híres Petőfi-szobrát, és társát, amelyet Mircea Spataru Balcescuról mintázott, de arra mégsem gondoltam, hogy öt perc múlva igazi téli zimankó, heves szél, hózápor zúdul a tájra. Szóval a legrosszabb időben keresem Murray István mérnököt. És mondja, amúgy kellemes volna az alkalom, a mai az első szüret napja. Uborkát, spenótot szedtek, épp rakták a ládákat a tehergépkocsira, amikor jött a hó, hát ami felfér, azzal ugyancsak sietnek, a többit mentik fedél alá, ilyen, lám, az első szüret napja ... Később megkér, jegyezném le: május 1- re szeretnének 10 tonna uborkát szállítani a megye zöldségüzleteibe. Paradicsomot majd május 5—10 között, ám június végéig összesen 900 tonna paradicsomot, uborkát, káposztát szállít a székelykeresztúri hajtatóház, egész esztendőben 1350 tonnát, ebben az eper, nyilván a földieper is bennefoglaltatik. Teljes kapacitással üzemel a megye éléstárának ez a részlege. Mind a tíz hektár beültetve, s tudjuk még: Szécsi Éva, Szécsi Miklós, Tódor Margit, Ozsváth Jolán, Jóssi Irma, Török Ilona munkája még az idei szeszélyes tavaszon is garancia a bő termésre . A z Olt, a Maros, a két Küküllő mentén, persze, bárhová bekopogtathatott volna az újságíró, hiszen ez az útiránya is tetszés szerinti volt, a barangolásának másféle - akárhány rajza is hasonló benyomásokat, élményeket hagyott volna benne. Elbeszélgethetett volna az országosan élenjáró balánbányai bányászokkal, a székelyudvarhelyi bútorasztalosokkal, a gyergyószentmiklósi gépgyártókkal, könnyűipari üzemeink varró-, fonó- és szövőnőivel, traktorgyártóinkkal, szétnézhetett volna az ocsúdó szántóföldeken, de az anyagi és szellemi javak teremtésének más szféráiban is, a hagyományéltető művelődés hajlékaiban, alkotóink műtermeiben, dolgozószobáiban, iskoláinkban, líceumainkban, amelyekben szintén legszebb hagyományainkhoz és szocialista valóságunk jövős értékeihez méltó munka folyik ... A megye gazdag valóságának ismeretében bátran állíthatjuk : a helytállás értéke és értelme mindenütt a tények erejét tárta volna elénk, a bíztatást a kitartóbb, jobb munkára. A tények, a maguk sokarcúságával, mindenütt ugyanazzal az erővel, ugyanúgy, ugyanazt bizonyítják, hétköznapok sorában éppúgy, mint ünnep teltén, és minden ünnepünk is a munkát dicséri s munkáját ; hamvas fénye a munkának. E vidék embere, egyenlő jogait és kötelezettségeit egyaránt felelősen átérezve, tudva-tudja, munkájával önmagát megbecsülve, társadalmát s jövőjét becsüli meg, hogy csak szilárd alapra építhet időtálló f őmaga is, s a munkához felnövő, azt folytató újabb és újabb nemzedékek is... Íme, munkásünnepünk értelme, fénye... Vali József „ Tanúlni kellett itt is..." Mi újság a gyergyószentmiklósi Len- és Kenderfonodában ? Amelyik a város, s talán a megye modern iparának egyik legrégibb egysége — immár 26. évében jár... Sok újság nem lehet - vélhetnek -, most is, mint minden esztendőben: kártolják, nyújtják, fonják a kócot, tekercselik a spárgát... . Figyeljünk csak: jobb a javadalmazás, jobb a hangulat, mint tavaly például, bár akkor is teljesítettek minden mutatót. A múlt esztendőben az utolsó évnegyedet zárták a legjobb eredményekkel, ám az idei első, s a jelek szerint, a második is 6,7 százalékkal nagyobb teljesítményt ,,hozott", úgy, hogy a tervezett anyagköltségekbe is beilleszkedtek. Leopold Imre technológus 26. éve dolgozik a gyárban, azt mondja, 26 esztendő hosszú idő, az alatt sokat lehetett tanulni. Mert tanulni kellett itt is. Haladni a korral. A termelés gondjai mellett vállalni az iparág gondját: a gyergyószentmiklósi mesterek, szakmunkások ott voltak Negreşti- Oaşon, Nagyszentmiklóson, legutóbb Adjudon, segíteni a testvérvállalatok üzembehelyezésénél. S azt mondja, ilyen biztató évkezdésben is ritkán volt részük, mint az idén, s a munka üteme továbbra is felfelé szálló ágban: az áprilisi terv hat százalékkal nőtt a januárihoz képest, ám így is, azt is túlteljesítették . Az eredmények nem születtek egyik napról a másikra. Jól előkészítettük az évet, aztán minden egyes pártalapszervezet úgy osztotta be a munkát az adott részlegeken, hogy a „forró" munkahelyekre a legjobb kommunisták kerüljenek, sikerült új gyártástechnológiát kidolgoznunk, új keverékek, új fonalak, bővebb választék — talán így érthetőbb . .. Annyira, hogy ebben az évben már több tőkés országba nyíltak exportlehetőségeink, az első tételeket el is küldtük az Amerikai Egyesült Államokba, Franciaországba, Belgiumba . .. Termékeink választéka és minősége olyan, hogy nemrégiben összeállított mintakollekciónkat bárhova elküldhetjük, nem vallunk szégyent. Csata Teréz, Májer Irén, Csergő Mária, Paleu Ileana, Laczkó Erzsébet munkásnál, Balázs Dénes, Gavrilo Ioan, Szabó Vilmos mesterek, az egész munkaközösség így dolgozik ezen a tavaszon az ország és Közép-Európa első len- és kenderkácot feldolgozó fonodájában . . . Jegyezzük még le : lenne a vállalatnak egy másik mintakollekciója is : a testvérvállalatokat a gyergyószentmiklósiak látják el számos importhelyettesítő és csökkentő műanyag- vagy fempótalkatrésszel. Tűzdeszkából például (nyugati import helyett) évi nyolcvanezer darabot gyártanak. Ki mint dolgozik?... A toplicai Fakitermelő és -Feldolgozó Kombinátnak kis egysége a hodosi üzem. Ám a kis egység termékeire igényt tartanak bel- és külföldi megrendelőik egyaránt, s ami a legfontosabb : sokak számára Hodoson ez az üzem magát a megélhetést jelenti. Rancz József, Móra József, Nistor Dumitru, Muscă Petru, Stan Gheorghe, Csíki Imre, Hanga Dumitru - a faluban együtt élnek és dolgoznak, igazi munkáshagyomány szerint, magyarok, románok, itt az ember megítélésének egyetlen kritériuma : ki mint dolgozik ?... Demeter Ignác mérnök szerint jól dolgoznak a hodosi emberek. A kombinát viszonylatában hosszú ideje itt jegyzik a legkevesebb igazolatlan hiányzást, fegyelmi kihágást, bár a munka, az élet nehezebb, mint városon, talán éppen azért... Egy ilyen fűrészüzem jobban megérzi a nehéz telet is, mint például egy bútorgyár, de márciusban 1,3 millióval teljesítettük túl a havi tervet, áprilist is jól zárjuk, amiben a nehéz tél megakadályozta, azt hamarosan be is hozza ez a munkaközösség. Az emberek nagy kedvvel dolgoznak, javultak a munka- és létfeltételek is, vadonatújnak számít még a negyven lakásos tömbhöz, korszerűsítettük a főcsarnokot, a fűrészáru részleget. Elmaradt ugyan az anyagtér modernizálása, de következik az is - dolgozunk mi, hodosiak is. Akik megértették és tisztán látják... Farkas Mihály bányavezető, Zsigmond Mihály, Ladó Máthé, Sándor Zsigmond, Balázs Mózes bányászok, Páll József hargitafürdői részlegvezető, Tamás András mester, Jártó Gyula, Donáth Dénes, Márton Lőrinc, Benkes Ferenc Csíkszeredai műhelyvezető, Szabó Ágoston mester, Gábor Letícia, Karácsony Balázs, Roth Sándor, Torna Octávián, Domokos János. De az érdekelt munkaközösség minden egyes tagját meg kellene kérdezni, hogy mit is jelent 0,1 százalék ? Szabó Ágoston szerint: ki-ki jól végzi a munkát, esetében pedig, hogy a Csíkszeredai berendezés mind a mennyiségi, mind a minőségi paramétereket illetően, teljes kapacitással működik. Konkrétan : 0,1 százalékkal sikerült javítaniuk a feldolgozott kaolin fehérségi fokát, mellesleg, az első évnegyedben közel ezer tonna feldolgozott kaolinnal termeltek többet az előirányzottnál, s áprilisban is jelentős többlettermelést értek el... Ez a 0,1 százalék azt jelenti - mondják hogy percre sem hagytuk nyugton egymást, hogy jobb minőségű kaolint máshol nem gyártanak az országban. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók tanácsa, a pártbizottság mindent megtárgyalt az emberekkel, akik megértették és tisztán látják: nincs más alternatíva, mint a minőségi munkáé !