Hargita, 1982. augusztus (15. évfolyam, 181-204. szám)

1982-08-05 / 183. szám

CSÜTÖRTÖK 1982.AUGUSZTUS 5.. KÖZÖSEN A faluszépítésért ! A nemrégen megjelent tör­vénytervezet világosan előírja, hogy a városi és falusi népta­­nácsaik a helységek magasabb fejlettségi színvonalra való e­­melésére és szépítésére mit ho­gyan kell tegyenek, és úgyszin­tén kinek mi a kötelessége, a rendeletben foglaltak értelmé­ben. Eddigi munkánk, ha­bár a néptanács tett valameny­­nyit, kevés ahhoz, hogy elmond­hassuk azt, mi is tettünk vala­mit községünk szépítéséért. Az utaink rosszak, a hidakon mind­járt nem lehet járni, a patak mellett tervbe vettük, hogy fá­kat ültetünk, de a terv csak terv maradt, valamit csináltunk, de nem sokat, a piacon felépült tömbház előtt virág gruppot a­­kartunk csinálni, de csak a­­kartunk és nem csináltunk sem­mit. Ami a néptanács munkáját il­leti a napokban az egyik ut­cában hordatott valamennyi ka­vicsot, de mi az állampolgárok nem voltunk arra se emberek, hogy lapáttal elterítsük, úgy ahogy azt kellett volna, így a kavics nem a gödrökbe ment, hanem oda ahová a gép nyom­ta. A néptanács és főképpen a községi képviselők több kezde­ményezéssel jöhettek volna, és mi állampolgárok jobban kellene támogassuk a néptaná­csot a kezdeményezésében. A képviselők szorosan álljanak a néptanács kezdeményezése mellé és az állampolgárokat mozgósít­­sák a kezdeményezések végre­hajtására. A község szépítésé­re előirányzott pénzösszeget használjuk el a község szépíté­sére és ne másra. Megállapításom szerint nem­csak a néptanácsnak kell a fa­lu szépítésével, rend­betartá­sá­val foglalkoznia, hanem nekünk is minden állampolgárnak, minden intézménynek és minden vállalatnak. Ha jól megnézzük nálunk a legtöbbet a mező­­gazdaságiak használják az utakat és a hidakat, de saj­nos a javításukhoz és a kar­bantartásukhoz még nem sokat, vagy talán semmit nem járultak hozzá. Június hóban a feltízi hídról a karfát lehúzatták de még a mai napig se csináltat­ták meg, pedig tudják, hogy kik voltak. A legújabban megjelent tör­vénytervezet világosan előírja, kinek mi a kötelessége, és fel­adata, úgyszintén milyen kihá­gást mivel, illetve mennyivel le­het büntetni. Éljünk a törvénnyel. Javasolom minden állampol­­gárnak és néptanácsnak, hogy Augusztus 23-ka tiszteletére az esős időket, amikor a mezőn nem lehet dolgozni, használjuk fel arra, hogy a törvényterve­zetnek tegyünk eleget és ne várjunk senkitől segítséget, ha­nem fogjunk komolyan hozzá a falunk széppé tevéséhez. Szőke József Kószonal­sz ŐSZINTE ELISMERÉS Pár napos Csíkszeredai tar­tózkodásom legmaradandóbb emléke a Tudor Vladimirescu utcai önkiszolgáló üzlet dolgo­zóihoz fűződik. Figyelmes, előzé­keny kiszolgálásban részesültem, s mivel nyomorék vagyok, a pénz­tárnál is az egyik kiszolgáló nő figyelmessége folytán, soron kí­vül fizethettem. Csak másnap vettem észre, hogy a több mint 300 lejt tartalmazó pénztárcámat az üzletben felejtettem. Reményt­vesztve tértem vissza, inkább csak önmagam megnyugtatásá­ra az önkiszolgálóba, hogy ér­deklődjem eltűntnek hitt pénz­tárcámról. Annál nagyobb volt azonban az örömöm, amikor Tamás Péter egységfelelős mo­solyogva átnyújtotta a pénz­tárcámat. Első nap hivatástudat­ból, figyelmességből,­­ másnap emberségből, becsületből vizs­gáztak jelesre az említett egy­kukoricaföldeket nézegettem, a­­melyeken már messziről látszott, ki milyen munkát tett rájuk. Megörvendeztetett a felsőbol­­dogfalvi hagymatábla látványa is, s eszembe jutott, hogy lám itt is kezd érvényre jutni az önellátási program. Ami igaz, az igaz. Nagyon szép az a pár hektárnyi hagy­ma, de nekem úgy tűnt, hogy az út melletti sáv mintha rit­kább lenne, mint a bennebbi rész. Sőt, néhol egyetlen hagy­mát sem lehet látni, pedig nem hiszem, hogy oda ne ültettek volna a felsőboldogfalviak. Az történik, hogy az út melletti részt az arrajárók dézsmálják. Gya­logosok, kerékpárosok, autó­sok. Azok az emberek, akik­ nem vetnek, nem kapálnak, de a ter­més betakarításánál a gazda e­­lőtt megjelennek, amint Pistike mon­dotta. Számomra elképzelhetetlen hogyan lehetséges, hogy egye­vagy településen. Bármikor bát­ran állíthatom : a fenyőerdőkkel övezett hegyek öblén ringó Gyil­kos tóból az ég felé meredő fa­­rönköket szemlélve, vagy a Súgó barlang évszázados csepkö­veit nézegetve felejthetetlen él­ményt szerez a kirándulónak ez a külvilág. Dehát mi is lesz a pontosabb program ? Szeptember 6-án délben : ko­lozsvári diáktársaink fogadása : délután : Diaporáma vetítés — Páll Vilmos és Páll Tibor tanár­­elvtársak bemutatják a Gyer­­gyói-medence szépségeit a szo­cialista építés gazdasági-társa­dalmi megvalósításait. Szep­tember 7-én délelőtt : a gyer­­gyószentmiklósi múzeum és a város műemlékeinek a bemuta­tása, kirándulás Both várához. Délután Garda Dezső tanár elv­társ előadást tart Gyergyószent­­miiklós történetéről, estefelé pe­dig a kolozsvári középiskolások szaladtak a Tudor Vladimirescu negyedi újságárudához, azon­ban zárva találtam. Sebaj pár lépésre van a törvényszék mel­letti kioszk, majd vásárolok ott. Sajnos, kifüggesztett órarend szerint ott is zárva vasárnap. Mi­vel a piacra is le kellett men­nem, onnan az állomás épüle­tében lévő újságárudát keres­tem fel — eredménytelenül. Vé­gül, több mint egy órai csa­­tangolás után, újság nélkül tér­tem vissza. Hétfőn tudtam meg, vasárnap mindössze a Petőfi ut­cai és a posta épületében lévő újságáru­dák vannak nyitva. Gondolom, számos Tudor Vla­dimirescu negyedbeli lakótársam kívánságát is tolmácsolom, a­mikor azt java­solnám, hogy az ebben a körzetben lakó több mint tízezer lakos számára biz­tosítani kellene a vasárnapi friss újsághoz való hozzájutást is, úgy, hogy mondjuk váltakoz­va, minden második héten a Tudor negyedi, illetve a törvény­szék melletti újságom de vasár­nap délelőtt is nyitva tartana. Kovács László Csíkszereda BORÍTÉKBAN­ ség dolgozói. Utólag is őszinte köszönetem óhajtom kifejezni a példamutató magatartásukért. Gáli Regina Marosvásárhely ALFÖLD - HEGYVIDÉK Felejthetetlen él­mén­y marad annak a harminc székelyhídi (Bi­har megye) általános iskolás­nak a július 15—20 közötti vla­hi­cai tartózkodás, akik az al­földről látogattak el a hegyvi­dékre. Ott tartózkodásuk alkal­mával meglátogatták a Vasüze­met, a régi vashámort, kirándul­tak a Madarasi Hargitára, Szel­­terszre, Homoródfürdőre, a kör­nyező festői tájakra. Az érdem­ötvös Katalin volt vlahicai fizika-kémia szakos ta­nárnőé, aki nem feledte el a hargitai tájakat s most szülő­földje diákjaival tért vissza o­­da, hadd lássák ők is azt a cso­dálatos vidéket, amely őt olyany­­nyira lenyűgözte. Igazán bol­dognak érezhettük magunkat - András Imre, Sebestyén Imre, György Pál, Kolozsi Albert, Bü­rüs Ti­bor és jómagam —, amikor volt osztályfőnökünk mostani osztályát vezethettük végig vi­dékünk nevezetességein, ami­kor megmutathattuk szülőföl­dünk szépségeit. Közben a ven­dégek terveket szövögettek. Ide még viszatérnék a télen is, s már előre elképzelték hol fog­­lak sível, szánkóval ereszkedni. Mi is visszavárjuk őket szeretet­tel. Lőrincz Róbert Vlahica sem, ha már maguk nem ter­mesztenek, sajnálnák azt a 3-4 lejt, amiért hagymát vásárol­hatnának becsületes úton. Be­csületük csak ennyit ér ? Úgy lenne illendő, hogy mindenki be­csülje a maga munkáját, és be­csülje másét is. Mert mások kárán élni nem emberséges do­log. Márton Ferenc, Székelykeresztúr bemutató előadása következik. Szeptember 8-án délelőtt : a iszárhegyi kastély, és­ a helyi művésztelep meglátogatása, dél­után pedig megtekintjük Ditró és Remete történelmi neveze­tességeit. Szeptember 9-én, pén­teken meglátogatjuk Marosfőt és a Súgó barlangot. Szep­tember 10-én kirándulást szer­vezünk a Gyilkos tóhoz. Reméljük, jól fogják érezni magukat vendégeink is. Baricz Éva történelem közös tanuló Gyergyószentmiklós TÁS KINEK-KINEK A KEZE NYOMA A minap, amikor már tel­jében volt az őszi árpa aratása, Székelyudvarhelyre jártam au­tóbusszal. A Kü­küllő mentén utaztam. Jó érzés volt látni a sokféle terményt, különösen a DIÁKKÖRÖK TALÁL­KOZÓJA A NYÁRI VAKÁCIÓBAN Egy iskola diákjai vagyunk, a­­kik bármikor szívesen elmerü­lünk egy múzeum poros sarká­ban ódon szerkezeteket, ira­tokat szemlélve, egy régi pad­lás recsegő deszkáin Mari néni kelengyés ládáját rámolva a félhomályban, vagy éppen Já­nos bácsi meséit hallgatva pró­báljuk magunk elé képzelni a múltat, s megérteni a jelent. Csintalan diákokat kovácsol össze egy történelemkör, aki­ket érdekel a múlt, a jelen, de épp annyira a szocialista jövő is. —... ha már képes ez a kör diákközösséget összekovácsolni, miért ne keresné a kapcsolatot más vidéken élő diákokkal is ? - merült fel a Brassói Sámuel lí­ceum tanulóiban, s bennünk is a gondolat, amikor találkoztunk a Kovács Emese tanárnő által vezetett irodalmi kör tagjaival. Körünk vezetőjével, Garda Dezső tanár elvtárssal, úgy dön­töttünk : szeptemberben ismét találkozunk a kolozsvári közép­iskola diákjaival. De akkor már Gyergyóban. A találkozó tar­talmasnak ígérkezik. Nem hi­szem, hogy bármelyik kolozsvá­ri tanulónak ne lenne mit lát­nia a szárhegyi művésztelepen, a Lázár kastélyban, vagy bár­mely gyergyói ipari vállalatban. JÓ HÍREK A REPÜLŐ­­MODELLEZŐ ORSZÁ­GOS VERSENYRŐL Július 21 és 25 között tartották meg Pi­teşti­en a sza­badon repülő modellek országos bajnoksá­gát. Megyénket a gyöngyószent­­miklósi Lendület repülő modelle­ző csapata képviselte. A Portik András, Búzás András és Pákozdi Levente összeállítá­sú ifjúsági csapat a kisgumi­­motoros B1 kategóriában az I., a kisvitorlázó kategóriában (AI) pedig a II. helyen végzett. E­­gyéniben Portik András országos bajnok a f kisgumis kategóriá­ban, Búzás András 4., Pákozdi Levente 8. lett. A felnőtteknél a nagyvitorlázó, A2 kategóriában a majdnem száz fős mezőnyben Avéd Levente a 8. helyen vég­zett. Avéd László Gyergyószentmiklós HOL KAPHATÓ CSÍKSZEREDÁBAN VASÁRNAP ÚJSÁG Nem tudtam, milyen nagy fá­ba vágtam a fejszémet vasár­nap reggel, amikor szomszé­domnak azt ígértem, pár perc múlva hozok friss újságot. Le­ TEREMTSENEK RENDET ÉS FEGYELMET Az Aragáz-palackok forgalomba hozatalánál Az év minden szakában, — de különösen most, amikor megkez­dődtek az eltérések — gyorsab­ban fogy az aragáz, mint más­kor. Ezért van az, hogy minden kedden és pénteken több szá­zan várják Gyergyószentmiklóson kora hajnaltól délutánig a teher­­gépkocsit, amely az aragázzal töltött palackokat szállítja a megszokott helyre, a Virág ne­gyedbe, valamint az Augusztus 23 sugárúton lévő tömbházak la­kói részére. Többször előfordul, hogy nem jut mindenkinek a felhozott a­­ragáz palackokból, mint pl. ked­den, július 27-én, a déli órák­ban. Mintegy 45 dolgozó nem jutott aragázhoz, bár még jócs­kán volt a kocsin tele palack, de az kellett az Augusztus 23 la­kónegyedben. Sajnos az is megtörténik, hogy egyesek sorbanállás nélkül, a vagonból való kirakásnál jut­nak hozzá a tele palackokhoz. Nem volt szükség távcsőre ah­hoz, hogy meglássuk, július 28- án, szerdán a déli órákban, a­­mikor alig egy pár perc lefor­gása alatt az 1-HR-2480-as rendszámú személygépkocsi cso­magtartójába 1 drb. tele aragáz­palackot, az 1—HR—7801-es rend­számú személygépkocsi cso­magtartójába két darab tejp aragázpa­lackot „suvasztottak be". És így „nesze neked is“ el­ven még csak ez sem vesz­te hivatalosan a töltő­állomásról érkező palackokat, s máris egy része úgymond „elpárolgott” a procisoknak ! Úgy vélem, szükséges sürgő­sen rendet és fegyelmet teremte­ni az aragáz palackok forga­lomba hozatalánál, elosztásánál Thomán Béla Gyergyószentmiklós %­ 3 A TŐKE ÁRNYÉKÁBAN 2815 millió munkanélküli A nyugati országok egyik leg­égetőbb szociális és politikai problémája a munkanélküliség Az ember alapvető jogai közé tartozik a munkához való jog, ám ezt a tőke világában egyet­len állam alkotmánya sem szen­tesíti. Az alkalmazás és az el­bocsátás a munkáltatók kénye­­kedve szerint történik. A munka­erejét áruba bocsátani kényte­len dolgozó ember sosem tud­hatja, mit hoz számára a holt nap. Szakosított nyugati szervek ez­­év derekán 28 500 000-re be­csülték az állás nélkül maradtak számát az OECD 24 tőkés tag­államában. Ha egyes sorba ál­lítanák őket, mintegy 14 000 ki­lométeres sort alkotnának. . . „A valaha virágzó gazdasági köz­pontokban az álláskeresők szá­zalékarányát két számjeggyel ír­ják — mutat rá a rekordszintet elért munkanélküliséggel fog­lalkozó cikkében a Weltwoche című lap. - A hónapi napot ille­tően ugyanaz a félelem uralko­dik a nemrég még a brit jólét prototípusának számító Coven­­tryben, mint az NSZK-beli Észak- Rajna-Vestfáliában, amelyet az acélipar hosszas válságba ta­­­szított. .A gépkocsigyárak, a kohászati művek, a gumiipari ü­­zem­ek nagy része gyakorlatilag beszüntette tevékenységét, s peng az építőipar is. A Közös Piac 9 tagállamában (Görög­országot nem számítva) a tavaly áprilisi 8 millióról ez év nya­rának elejéig­ 10,3 millióra nö­vekedett a nyilvántartott mun­kanélküliek száma. Az 1982-es esztendő közepén Nagy-Britan­niában az összmunkaerő 13 szá­zalékának, vagyis mintegy 3 200 000 embernek nem volt állása, s a munkanélküliek ha­dának havi növekedése — elő­jelzések szerint — eléri a 100 000- et. Júniusban a spanyol mun­kaerő 13,85 százaléka (1 785 623 személy) szerepelt a munkanél­küliek listáin. Az NSZK-ban az utóbbi 30 év legnagyobb ará­nyú munkanélküliségi hullámá­ról számolnak be a jelentések : az aktív lakosság 7,2 százaléká­nak (1,7 millió embernek) nincs munkahelye, s Otto Lambsdorff szövetségi gazdasági miniszter úgy vélekedik, hogy a munka­keresők nyugatnémet serege hamarosan eléri a két milliót. Az új munkahelyek létesítésére vonatkozó program ellenére to­vább nő az állástalanok száma Franciaországban is : a Munka­ügyi Minisztérium júniusra vo­natkozó jelentése 2 042 300 mun­kanélküliről számol be, ami az aktív lakosság több mint 14 százalékát jelenti. Ugyanakkor Hollandiában 537 000 személy­nek (12%), Belgiumban pedig 379 100 személynek (10,7 %) nem volt állása. Ausztriában, ahol a gazdasági élet viszonylag ki­egyensúlyozottabb, mintegy 90 000, az észak-európai álla­mokban (Dánia, Finnország, Nor­végia és Svédország) összesen 650 000 ember vesztette el állá­sát. A munkanélküliség súlyos­ problémája, természetesen, nem korlátozódik Nyugat-Európára A munkaerőpiac válságáról szá­mol be az USA Munkaügyi Mi­nisztériumának közleménye is , összesen 10,5 millió ember vesz­tette el alkalmazását ; a legtöbb munkanélkülit Michigan állam­ban tartják nyilván , az aktív lakosság 14,3 százaléka nincs foglalkoztatva. Az amerikai mun­kanélküliek 13 százaléka kétke­zi munkás, 23 százaléka fiatal és több mint 40 százaléka színes bőrű. Kanadában egyetlen év alatt 45,3 százalékkal növeke­dett a munkanélküliek száma, s ma már az aktív lakosság 10,2 százaléka (1,24 millió) állást keres. Ausztráliában ez a növe­kedés 28 százalékos volt, s je­lenleg 460 000 munkanélkülit tartanak nyilván. Hivatalos a­­datok szerint Latin-Amerikában és a Karib-tenger térségében a munkanélküliségi ráta megkö­zelíti a 30 százalékot. Brazíliá­ban például, amikor a Nemzeti Bank felvételi versenyt hirdetett, 4500 megüresedett állás be­töltésére, több mint 2 000 000(!) jelentkezőt jegyeztek fel, s jel­lemző, hogy a pályázók nagy­többsége fiatal. Az előrejelzések továbbra is borúlátóak. A bécsi Gazdaság­­kutató Intézet tanulmánya sze­rint 1983-ban a nyugati orszá­gokban a munkanélküliségi ráta 8,5 százalékra emelkedik, ami az OECD-tagállamok viszony­latában 31 millió személyt jelent, a nyugat-európai országok vo­natkozásában pedig több mint 17 milliót. Zselyki Dezső

Next