Hargita, 1983. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-01 / 128. szám

A hagyományos májusi ünne­pel­­és évfordulóin ország­szerte újult lendületet adtak a most záruló hónapban értékteremtő munkánknak, megsokszorozta a román, magyar, német és más nemzetiségű dolgozók erőfeszí­téseit a XII. kongresszus és az országos pártkonferencia hatá­rozatainak valóra váltásáért ki­fejtett tevékenységben. Mint a­­hogy azt az utóbbi időben meg­szoktuk, szerteágazó építőmun­kánkhoz ezúttal is biztos tám­pontul szolgáltak Nicolae Ceauşescu elvtárs orientációi és útmutatásai. Ilyen össze­függésben is jelentős volt az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának május 14-i ülése, melyen értékelték országunk kül­döttségének hozzájárulását a KGST-tagországok csúcstalálko­zója előkészítéséhez, olyképpen, hogy ez mindenben megfelel­jen hazánk és a többi tagállam gaz­dasági-társadalmi fejlődési kö­vetelményeinek. ülést tartott a Politikai Végrehajtó Bizottság május 30-én is, melyen egye­bek mellett, elhatározták, hogy törvényerejű rendeletet dolgoz­nak ki, amely szabályozza a ter­melési és leszállítási árak új mértékegység szerinti rög­zítését. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődésének idő­szerű kérdései szerepeltek an­nak a munkatanácskozásnak a napirendjén, amelyet Nicolae Ceauşescu elvtárs kezdeménye­zésére május 26—25-én tartottak az RKP Központi Bizottságánál, s amelyen pártunk főtitkára fel­adat­megszabó beszédet mon­dott. Ugyancsak a fővárosban került sor május 27—28-án az Ipari Építkezési, Szállítási, Áru­­forgalmazási és Pénzügyi Dol­gozók Országos Tanácsának, il­letve a Mezőgazdasági, Élelmi­szeripari, Erdő- és Vízgazdálko­dási Országos Tanács plenáris ülésére, ezt követően pedig a két tanács közös plénumára, a­­hol Nicolae Ceauşescu elvtárs nagy tetszéssel és teljesfokú e­­gyetértéssel fogadott beszédet tartott. A közös ülés Felhívást intézett országunk dolgozóihoz. Gyümölcsöző munkastílusához híven Nicolae Ceauşescu elv­­társ májusban újabb dialógust folytatott, ezúttal az ipari szak­emberekkel abból az alkalom­ból, hogy a Scinteia-téri kiállí­tási komplexumban megtekin­tette az egyes gépek és gép­típusok biogázzal és földgáz­zal való működtetését péld­ázó bemutatót. Rendkívül gazdag volt Nicolae Ceauşescu elvtársnak a párt és állam külpolitikai elveinek kö­vetkezetes érvényesítését sza­vatoló májusi munkaprogram­ja. A hónap elején, május 5- 10 között Hu Yaobang elvtárs, a Kínai KP KB főtitkára tett hi­vatalos baráti látogatást ha­zánkban. Nicolae Ceauşescu elvhíre rendkívül eredményes megbeszélést folytatott Hu Yao­bang elvtárssal, ami új távlato­kat tárt fel a két párt és ország közötti tartós barátság, szolida­ritás és együttműködés felfeszí­­tésében. Rendkívül poszitív eredmények­kel járt az a látogatás is, ame­lyet május 20—23 között Nicolae Ceauşescu elvtárs, Elena Ceauşescu elvtársnővel együtt tett Törökországban, hiszen új, fejlettebb szakaszt nyitott a ro­mán-török kapcsolatokban. A közös nyilatkozat, valamint a megkötött egyezmények azt bi­zonyítják, hogy a különböző tár­sa­dalmi rendszerű országok né­pei eredményesen együttműköd­hetnek. Az elkövetkező időszak­ban a két ország közti keres­kedelmi cserék volumene­ 700 millió dollárra fog emelkedni. A látogatás jelentős momentu­ma volt Elena Ceauşescu elv­társnő kitüntetése az ankarai közép-keleti Műszaki Egyetem díszdoktori címével. Májusban is több jeles poli­tikai személyiséget fogadót Nicolae Ceauşescu elvtárs, köz­tük Malaysia miniszterelnökét, valamint Franz Josef Strausst, a Keresztény­szociális Unió Párt el­nökét, az NSZK-ben­ Bajorország szövetségi állam miniszterelnö­két, a Szovjet parlamenti kül­­döttségét dr. Lenula Jona­than­t, Lesotho királyság miniszterelnö­két, akik látogatást tettek ha­zánkban. Méltó elismerése Nicolae Ceauşescu elvtárs eredményes külpolitikai munkásságának, a béke és az enyhülés ügyéhez való hozzájárulásának, ugyanak­kor beszédes bizonysága párt­os államvezetőnk növekvő nem­zetközi tekintélyének az a tény, hogy köztársaságunk elnökét ki­tüntették a Brüsszeli Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének díszok­levelével és az 1982-es év nem­zetközi díjével. Az esztendő eddig eltelt idő­szakéhoz hasonlóan megyénk dolgozói májusban is derekasan megdolgoztak idei előirányza­taik és az ötéves terv jó körül­mények közti teljesítéséért. I­­gyekezetük jele. Hogy a szocia­lista munkaversenyben eddigi e­redménye­k alapján az iparág országos élenjárói között me­­gyénkbeli gazdasági egységeket is találhatunk, mégpedig a vla­­hicai Vasipari Vállalatot, a Csík­szeredai Vasúti Építőanyag-kiter­­melő Vállalatot, valamint a Me­gyei Község- és Lakásgazdálko­­dási Vállalatot. Jól haladtak az i­dénym­un­kákka­l mezőgazda­sági dolgozóink is, miközben a nö­vényápolásra össz­pontosítottak, hozzákezdtek a takarmányfélék betakarításához. A megyénkbeli dolgozók mun­kájára serkentőleg hatottak azok a magas kitüntetések, amelyeket május 12-én Bukarestben, május 16-án pedig Csíkszeredában nyújtottak át a munkában kitűnt munkásoknak, mestereknek, mér­nököknek, szövetkezeti földműve­seknek, mezőgépészeknek, peda­­gógusoknak, orvosoknak, párt­os állami aktivistáknak. A me­­gyénkbeli dolgozók odaadó mun­káját tükrözi az is, hogy az 1982. évi szocialista munkaversenyben elért eredményeik folytán Bögöz község negyedik, Borszék vá­ros pedig hatodik lett az or­szágban. A korábbi évekhez hasonlóan az idei május is bővelkedett rangos kulturális eseményekben: Csík­szeredáben 16. alkalommal tartották meg a Tovosz a Har­gitán folklórfesztivált (ezúltal a Megérde­klünk Román­ia fesztivál országos döntőjével egybekap­csolva), Székelyudvarhelyen szín­vonalas színházi napoknak tap­solhatott a közönség, fesztivál­­ünnepség volt Vlahicón és Bágy­­ban is, művelődési napok szín­helye volt Gyergyószentmiklós, a hazai könyv dekádja keretében pedig Kriterion nőpolcot ren­deztek megyénk több helységé­ben. Szántó Miklós Májusi számvetés . Több mint önellátás (Folytatás az 1. oldalról) végzünk. .. Aztán : olajszűrők a gépekhez : hajtókarok — a gépi megmunkálás ugyan nem a mi dolgunk, a végső művelet a miénk, önellátás ? A műszaki rész kabinetjében — a gyárral közösen — felújítottuk és kor­szerűsítettük a felszerelést. Mű­helyeink szerszámkészletét is nyilván mi magunk állítjuk elő. Az eredmények — a IX.—XII.­­ben számlált húsz osztályé, de tegyük hozzá, a három szakmai iskolai osztály, a két mester­osztály sem maradhat ki a sor­ból. Utóbbiak a gyár számára vizsga­folgozatként­ vizsgadarab­­ként egyedi példányokat, merő­ben új gépeket terveztek. Hargitai Éva mérnök, a mes­ter­osztály főnöke : nemcsak a gyámok dolgoztunk ám ! A ma­tematika-kabinet teszt-berende­zése is a mi művünk. A gyárben: tekercselő­, aztán egy, a pré­selt lemezek vágására alkalmas gépet szerkesztettünk ; centri­fugális erőt mérő gépet (ezt me­gint úgy, hogy a tanulók fizika órán használhassák). És­­ egy szélmalmot, majd tán villanyá­ramot fejleszt. Fotocellás mérő­berendezést , marógépet, ket­tős profiloknak. Nézelődjünk tovább, most már a műhelyben. Drótháló készül, nagyban — az iskola mellékgaz­daságához. A mellékgazdaság­­ben pedig — egyebek kö­zött három fóliához is épült, önerőből, ezer négyzetméternyi felületen. Másik csoport kefét köt (műanyagból, fából). Végül a bentlakásban , a bútorszövetgyári hulladékából maguk a lányok szőttek szőnye­get, minden hálóba, a tanuló­szobákba. Hol kezdtük ? A kabinetbútort emlegettük, az ipar hasznos és saját elgondolások szerint szer­kesztett gépeit. Végül a környe­zet­alakító (és­­szépítő) igyeke­zet eredményeit vettük számba. Jól megfér egyik a másik mel­lett : 02 érték s a szép. A líceum munkaközösségének tevékenységében ösztönzően hat pártunk főtitkárának Nicolae Ceauşescu elvtársnek a Dol­gozók Orszá­gos Tanácsa plená­­ris ülésén a napokban mon­­dott beszéde, amelyben az ok­tatás és a termelés szorosabb összekapcsolására hívja fel is­mételten a figyelmünket. Megéneklünk, Románia országos fesztivál Fúvósok találkozója Szombaton még zuhogott az eső, vasárnap is borús volt az idő, ám kiváló hangulatban tar­tottuk meg a fúvószenekarok székelykeresztúri találkozóját. Népes közönség előtt zajlott le ez a második rendezvény, amely — a szakemberek egyöntetű véleménye szerint — a megye művelődési életének nagyjelen­tőségű eseményévé nőhet, ha sikerül azt rendszeresíteni. És hogy az eddigi két találkozót jövő esztendőben a harmadik, s ezután majd a negyedik is kö­veti azt elsősorban a kiváló szervezői munka garantálja­­ a svélk­eny kere­sztúr­­ok Valóban mindent megtettek a rendezvény sikeréért, példás volt a városi pártbizottság és néptanács tá­mogatása is. Hiszen a fúvószenekarok ta­­lálkozóját nem könnyű meg­szervezni. Az ugyanis könnyen egyhangúvá, sőt unalmassá vál­hat. De Szé­kelykeresztúron végig érdekfeszítő volt a műsor, amely - ismét a rendezők ötletességét dicséri — a fúvósok felvonulá­sával fzezztődött, a város köz­pontjában. Jó lett az is, hogy nem a rendezők osztották be a sorrendet, a karvezetők sorsol­ták ki a felvonulás és aztán a fellépés rendjét. A helybéli Pionírok és Haza Sólymai Háza, a székelyudvarhe­lyi Művelődési Ház-, a baján­­bányai Bányász Klub-, a Szesz­­kézdi (Maros megye) Művelődési Otthon-, a Csíkszeredai Pionírok és Haza Sólymai Háza (orszá­gos első díj)-, a Vlabicai Mű­velődési Ház-, a kápolnásfalusi Művelődési Otthon­, a Csíksze­redai Fakitermelő és szállító vál­lalat, illetve a municípiumi szak­tanács patronálta­­országos dön­tőbe jutott­, végül pedig a székelykeresztúri Művelődési Flók fúvószenekara gazdag mű­sorral szórakoztatta a sóskúti közönséget. Hazafias és tömeg­dalok szerepeltek repertoár­jukban, de keringők, népdalfel­dolgozások is. Néhány zenekar a zeneirodalom klasszikus értékei­ből is előadott, Strauss­ és Brahms — műveket például. i­­lyenformán elsősorban a szé­kelykeresztúri, a székely­udvarhe­lyi, a balánbányai, a szászkézdi, a két Csíkszeredai együttes tel­jesítményére figyeltünk fel. Ezen a találkozón is bebizo­nyosodott, hogy­­ emberek sze­retik-igénylik a zenét, szüksé­gük is van az ilyen alkalmakra. Másrészt kiváló volt ez a ta­pasztalatcsere a fúvósoknak is, hiszen az országos fesztivál ed­dig lezajlott szakaszain idén a lebonyolítás módja miatt egymást nem láthatták-hallhat­­ták. Így pedig ki-ki felmérhette, hol tart a munkában, milyen igényeket kell támasztania ze­nekara fejlődésében. És azt is láthattuk, ki miért lett első, vagy második... Kár, hogy né­hány nagymúltú fúvószenekar — a parajdi és a gyergyószentmik­­lósi például — nem jött, vagy nem jöhetett el a sóskúti ta­lálkozóra. Amely nemcsak kiváló hangulatban kezdődött és folyt le, de úgy zárult is : amíg a többi zenekarok tagjai ebédel­tek, a szászkézdiek most már esernyők alól­i szerencséje ép­pen a műsor végeztével kezdett esni az eső - fújták a nótát, szórakoztatták a nehezen távozó közönséget és fúvóstárseiket... Köllő Ferenc, zenetanár Öntik az acélt Székelykeresztúron (Folytatás az 1. oldalról) már várnak a focsani szerszám­gép- és hidraulikus berendezé­sek gyárában valamint a rozs­­nyói szerszámgépgyárban, fő megrendelőiknél. Természetesen, a kikovácsolás nem ment volna anélkül, ha nem sikerül rendbetenniük az egyik 250 tonnás kalapácsot, sok-sok módosítás után most már valóban ennek a kalapács­nak az utólagos technológiai próbái folynak. Megyén kívüli szakemberek jelenlétében is, hisz a bukaresti Augusztus 23 gépgyártól, a fővárosi finommec­hanikai üzemektől, a balázsfal­­vi szerszámgépgyártól is érke­zett segítség, azaz — ahogyan a gyárban fogalmaztak — „meg­mozdultak a fővé­lalattól és a minisztériumtól is“. Mert ennél a beruházásnál valóban szükség volt erre az erőösszpontosításra. De hogy június végéig át le­hessen adni még kétezer tonna kapacitást — ahogyan tervezik — kétségtelen jóval ütemesebb szál. Irtásra van szükség a craiovai nehézgépgyár részéről és na­gyobb figyelmet igényelnek a keresztúriek a Tírgu-Jiu-i mecha­nikai vállalattól is. Természetesen még sok apró részletmunkát kell elvégezni az üzemben (nagyon sokat — kü­lönösen a mérőműszerek, a la­boratóriumi vizsgálóeszközök te­kintetében a megyén kívül) és éppen ezért lenne szükség az építő — az ipari építkezési tröszt­­ hathatós munkájára, hogy különösen egyes táphá­lózatokat mielőbb bekössenek. Folyik a szakképzés is­ Elsősorban kohászokra, ková­csokra és híddorúsokra van szükség, nyilvánvaló, hogy a felkészítés e téren halad és úgy tűnik, a szakképzett munkaerő­szükségletet a teljes beindulá­sig maradéktalanul sikerül biz­tosítani. Hasonlóképpen a felső­fokú végzettségű műszakiak szá­ma is megállapodott - azaz be­fejeződött a kezdeti fluktuáció — és nagyon sokan a friss vég­zettek közül visszatértek szülő­földjükre. A székelykeresztúri acélműnél tehát bíztató jelek tapasztalha­tók. Az acélműben dolgoznak és igyekeznek a további szerelési munkák ütemét felgyorsítani. Hogy mielőbb teljes értékű fel­nőtt legyen a gyár. VILLANÁSOK ------­ FARK­ASTÁL­YOG Nem akarom ,.kikezdeni" o házipatikát, a több évszázados megfigyeléseken alapuló házi, többnyire gyógynövényekből keré­szült gyógyteák, kenőcsök gyó­gyító hatását. Lám, a tudomá­nyos orvostan is sok mindent át­vett belőlük. Itt van azonban a farkastályog, ami egy kicsit elgondolkoztat. Olyan beteg­ségnek tarthatták a kuruzslók, amelyet füvekkel, kenőcsökkel gyógyítani nem lehet. A job­­bulásra az egyedüli remény , ha besózott farkashúst eszik a be­teg. Lehet, sokan meg is gyó­gyultak e különös „orvosság" használata után, az azonban bizonyos, hogy nem a farkas­hústól, inkább mert erős volt (még e „gyógyszert" is mege­mésztette) a szervezet. Az a nő, aki nemrég került kórházba az egyik „patakról“ hiába kapott a szomszédtól sózott farkashúst, nem gyógyult meg tőle. Sze­rencsére került más gyógyszer a betegségére. De sózott farkas­­hús, mint gyógyszer. 1983-ban, jön, hogy vicsorítsak mint a .. farkas. (Minner Pál) EPÍTŐK ÉS ROMBOLÓK Éve sincs talán, hogy a Csík- J­ozmás és Köszönök között! Nyergestetőn a szabadságharc emlékművét ízlésesen bekerítet­ték, és hozzá feljárót, lépcsőt képeztek ki. Elismeréssel írtunk a mesterek munkájáról, hogy lám, nemcsak az elődök tiszte­legtek a szabadságharc emlé­kének, amikor a századelőn fel­­állították az emlékművet, ha­nem annak becsbentartásával, rendezésével az utódok is le­róták kegyeletüket. A napok­ban viszont bosszankodva lát­tam, hogy a kerítés egyik kő­oszlopát valakik ledöntötték, megrongálták. Valószínű, hogy labuzatok lehettek, mert trak­tornyomok és rönkök láthatók az emlékmű mellett. Akárhogy is el lehetett volna térni az emlék­műtől, lehetett volna vigyázni arra, hogy ép maradjon az em­lékmű és környéke. Csak amíg egyesek valami jót, hasznosat tesznek,­­ mások rongálnak, kárt okoznak... (Ferencz Imre) LEGALÁBB HÉTVÉGÉN... Mondják, hogy Bágyból is sokan költöztek be Székelyud­varhelyre, főként a fiatalabbak, szakmát tanultak, ipargazdasági egységekben vállaltak munkát, városi életformára váltottak. De hétvégén majd mindenki haza igyekszik, a szülőfaluba, segíteni a háztájiban, és té­­eszben is, ha úgy adódik. Pe­dig igazán körülményes az ir­tózás, Homoródszentmártonig a zsúfolt autóbuszon, onnan pe­­ dig jókora darabon gyalogo­ san, kisgyermek(ek)kel, csoma­gokkal. Majd vasárnap este, hétfőn hajnalban vissza, ugyan­úgy. .. Kérik hát a bágyiak, hogy a székelyudvarhelyi egység lega­lább egy hétvégi (oda-vissza) járatot rendszeresítsen. Régóta kérik. .. Mert annyira azért járható az út. Kovászna megyéből például naponta érkezik társasgépko­csi a falu bányászaiért. És most is pontosan érkezik, amikor pe­dig csak egyetlen bányászért kell megtennie az utat Vargya­­sig és vissza, mert a többiek pihenőszabadságukat töltik ! (Váli József)

Next