Hargita, 1984. október (17. évfolyam, 233-258. szám)
1984-10-02 / 233. szám
köszörítjük pártunk mit. KORGRESSZUSAT Művelődési otthont avattak Bencéden Nagy ünnep volt vasárnap Bencéden, ötszázan-hatszázan gyűltek össze a falubeliek az új művelődési otthonba, beszélgettek el a falu dolgairól, szórakoztak a szép műsoron. Történt ugyanis, hogy az alig több mint 225 lelket számláló falu kinőtte a művelődési otthonát, semmiképp sem felelt meg a mai ember igényének. Ekkor határoztuk el, hogy általános nagyjavítás keretében korszerű művelődési otthont valósítunk meg. Támogatta az egész falu. E munkálatra szavazták meg az önkéntes pénzbeli hozzájárulást, s ezen kívül még mindenki anyagiakkal segítette az építkezést, éőtég a Bencédről elszármazottak is. Közel 250 000 lejjel már volt mit kezdeni, főleg akkor, ha nem hiányzott a munkáskéz. És segítette az egész falu Páll Sándort és csoportját, akik a javítást végezték. Két építőmester, Papp Sándor, Papp Ferenc Vajdahunyadról jött haza, hogy a tetőszerkezetet megácsolja. Így került sor a vasárnapi olrasóra, ahol jelen voltak, akik Bencében laknak, de azok is legtöbben, akiket lakhelyük, munkahelyük noha másfelé köt, továbbra is szívükben hordozzák a szülőföld melegét. Az iskolások, fiatalok szolgáltatták a műsort, szavalók, táncosok, zenészek léptek a pódiumra, itt volt a szentmihályi citerazenekar, a székelyudvarhelyi Venyige együttes. Zene, tánc, jókedv. A falu örült önmaga munkájának, amelynek eredményeként 10x10 méteres színpadot létesítettek, két öltözővel, 10x17 méteres nagytermet, egy klubot, s más, a falut szolgáló helyiségeket. Nagy erőpróba volt ez a kis falutól. Szolgáljon szellemi életük épülésére sok-sok éven át. BOROS KÁLMÁN, Siménfalva község polgármestere ZÚG A FENYVES fúvósok találkozója Parajdon Szeptember utolsó vasárnapján Immár hatodszor tartották meg Parajdon a Megéneklünk. Románia országos fesztivál jegyében rendezett Zúg a fenyves fúvószenekari találkozót. A sajátos rendezvény sikeréhez nyilván hozzájárult a helyi szervek kitűnő szervezése, a meghívottak meleg fogadtatása. Mind a felvonulást, mind a műsort a parajdi pionírok fúvószenekara nyitotta meg, majd sorra következett a rétyi általános iskola (Kovászna megye), a Vlahicai Művelődési Ház, a rétyi egyesített, a Székelykeresztúri Művelődési Ház, a gyergyószentmiklósi Famunkás Klub, a Székelyudvarhelyi Művelődési Ház, a Csíkszeredai Fakitermelő és Feldolgozó Vállalat és a szakszervezetek municípiumi tanácsa, illetve a Parajdi Művelődési Otthon fúvószenekara, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a zenekaroknál minden tekintetben fejlődés mutatkozott. Ezt elsősorban a műsorra tűzött művek változatossága, igényessége bizonyítja. A fúvószenekarokra jellemző indulók, polkák, keringők, tömegdalok mellett a klasszikus zeneirodalom gyöngyszemeinek, meg néhány jól sikerült román és magyar népdal feldolgozásnak lehetett fültanúja a közönség. Úgy véljük, érdemes mégis néhány szakmai, technikai kérdésre is felhívni a figyelmet. Kezdeném azzal, hogy a környezet ugyan csodálatos, mégis ha már a fesztivál és a zene célját szolgálja elsősorban akusztikailag nem a legszerencsésebb a hely, összehasonlítva például a székelykeresztúri Sóskúttal, ahol remek , az akusztika Ami a hangzást illeti : az együttesek nagy része elemi hibát követett el akkor, amikor fellépés előtt nem hangol be (ezt csak a Csíkszeredai zenekar tette). Ebből pedig az következett, hogy nagyon jó képességű zeneikarok is hamisan szóltak. Aztán néhány esetben nem szólaltak meg egységesen a hangszercsoportok : túlzottan dominált a ritmusszekció (nagydob, réztányér, kisdob), gondolunk itt a rétyi és a parajdi zenekarokra, másoknál a kíséret szólalt meg elmosódottan, a harmónia ezért nem volt egységes. Mint már említettük, majd minden zenekar műsorán szerepeltek a klasszikus zeneirodalomból átírt művek — Weber, Verdi, Offenbach, Brahms, Strauss, Erkel alkotásai. Ezeknél viszont nagyon kell vigyázni az átírásra, mert nem mindig „fekszik" fúvósra az, amit a zeneszerző szimfonikus vagy más zenekarra szerzett, a darabot jellegéből, stílusából és harmóniavilágából nem szabad kifordítani. Ami a népdalokat és népdal-feldolgozásokat illeti : nem minden népdal alkalmazható fúvószenekarra. Általában a népi- és cigányzenekarokban csodálatosan megszólaló „dűvő” kíséretet nem lehet fúvóson jó és ízesen megszólaltatni. És semmi esetre sem nótát(!), a nóták fúvós-előadásban eltorzulnak, de nem is ízlésesek. Észrevételeinket a jobbítás, a továbblépés szándékával tettük. Zenekaraink fejlődése és a közönség gazdagodása érdekében, és elvárjuk azt is, hogy az olyan, jóképességű együttesek,mint a balánbányai, borszéki, kápolnásfalusi fúvószenekarok ne hiányozzanak a jövőben se Parajdról, se Székelykeresztúrról. KÖLLŐ FERENC Egy héten belül be lehet, ■ be kell fejezni az őszi vetést! (Folytatás az 1. oldalról) mára. Az új ütemterv 500 darab talajelőkészítő géppel és 172 vetést végző gépcsoporttal számol. Ha azt vesszük, hogy a csíki övezetben már eddig is traktoronként két és fél hektárnyi földet szántottak naponta, és ha számítunk a mezőgépészek odaadó munkájára, a két váltás és a hosszabbított műszrk bevezetésére, akkor a 2,5 hektáros napi ütem - gépenként - három hektárra emelhető. Ez pedig most lehetséges, hiszen a talaj állapota jó. Ilyenformán az ötszáz talajelőkészítő gép naponta felszánthat 1500 hektárt, és ez — figyelembe véve a már eddig felszántott területeket is — lehetőséget teremt arra, hogy vetőaggregátonként naponta 12 hektárba lehessen behúzni a magot, és így az egy napi vetőteljesítmény elérheti a 2064 hektárt. Ezzel az ütemmel haladva határidőre — főleg a csíki és gyergyói gazdaságokban — be lehet fejezni az őszi vetést és a két övezet mezőnépészei segítséget nyújthatnak a megye nyugati termelőszövetkezeteinek, hogy azokban is előbbre lehessen fűzni a befejezés idejét. A kitűzött program kissé feszítettnek tűnik, de nem megvalósíthatatlan, hiszen eddig is több csíki és gyergyói termelőszövetkezetben szántottak egy traktorral napi három hektárt, sőt, többet is, és egy vetőgéppel vetettek többet, mint 12 hektárt. A talajelőkészítést gyorsítja az is, hogy egyik-másik burgonyaföldön fölösleges a szántás, a nagykapacitású tárcsával jó magágy készíthető, mint teszik például a gyergyószárhegyi AGRIT-ban. A magágykészítésnek és a vetésnek egyik előfeltétele a terménybetakarítás és területfelszabadítás. Az utóbbi pedig függ a szállítóeszközök kihasználási módjától. Amint arról a megyei mezőgazdasági vezérigazgatóság tájékoztatott, megyeszerte megkezdődik a cukorrépa átverése. Azokban a gazdaságokban, amelyekben a cukorrépa az ősziek elővetelményéül szolgál, haladéktalanul hozzá kell kezdeni a répa kiásásához. S nem úgy, mint egyes termelőegységekben az előbbi éveikben szokás volt, hogy nyálánkoznak vele,hanem úgy, hogy az összes erőt mozgósítják a vetésre kerülő parcellákhoz, és minél gyorsabban szállítsák el mind a gyökeret, mind a répafejet. A nyugati övezetben, ahol a kukorica képezi az előveteményt és az érésre egyes parcellákon még hosszú ideig kellene várni, ott gondoskodnak arról, hogy a kukoricát pasztaként dolgozzák fel. A silókukorica betakarításánál s szempont kell legyen az, hogy először a bevetésre kerülő parcellákról szedjék le a termést, és azokat a földeket azonnal szántsák, készítsék elő vetésre és vessék is be. Több egységben a rostlen is elővetetvényül szolgál. Van, ahol a nyevést már befejezték, ott a szállításra kell összpontosítani, máshol a terület teljes felszabadítására. A vetésre vonatkozóan : sietni kell vele, de nem elsietni. A szakemberek legyenek jelen minden egyes parcella vetésénél, vigyázzanak arra, hogy a minőségű legyen a magágy, a vetőgépek működjenek kifogástalanul és meglegyen a törvényben előírt növénysűrűség. Ebben a rövid időszakban fokozott feladat hárul a községi pártszervekre és néptanácsokra. Munkájukkal járuljanak hozzá a tökéletes munkaszervezéshez, a falun élők mozgósításához, hogy mindenki belekapcsolódjék a betakarításba - fogatokkal is -, és elősegítse a vetés befejezését. „Rengeteget tanultunk../1 a kisiparosok vására sátrat bontott vasárnap . A szeles, kellemetlen időben megnyitott rendezvénynek nem sok sikert jósolt a szkeptikus látogató, vasárnap viszont, aprónapon, egészen más hanguk volt a gyorskorcsolya-pálya ronkaréjában felállított sátorborban. Valahogy belejött rendezvény az elgondolt ritmusba. Rengeteget tanultunk — valotta be egy kisipari szakember, nyilván, elsősorban ez volt lazi haszna a vásárnak azon túl, hogy egyáltalán nem lényegtelen bevétele is van a kiállító megyei szövetkezeteknek. Hozzávetőlegesen négyezren nézték meg a szabadtéri vásárt, s több mint nyolcszázezer lejt költöttek ott el. Kapós volt tehát az áru, mindenki igyekezett a tevékenységére jellemző termékeit bemutatni, abból is a legjobbat persze, mert egy kicsit vásárlócsalogató, de egy kicsit marketing is volt azért ez a rendezvény, nem csupán látvány. Nem csupán látvány, mert az talán nem is volt. Egy kicsit félénken, bizalmatlanul bántak a rendezők a vásári kellékekkel, nem sikerült spontán összehozni azt a vásári tumultust, ami jellemzője egy ilyen szabadtéri seregletnek. Egyetlen megjegyzés az árukínálatra : minden kiállító szövetkezet sátra mélyére rejtette portékáját, nem volt színes hangulata a kínálatnak, s emiatt tolongás, tülekedés volt; a kíváncsiak közül valamenynyi feltételezhetően potenciális vásárló - nagyon sokan legyinti, továbbálltak. Minden együtt azért tanulságos és talán eredményes is volt a következő ilyen rendezvény összefüggésében. KOSZTA ISTVÁN SZAKÁCS V. SÁNDOR felvételei BER 2., KEDD 1984. 0. 2 ----- VILLANÁSOK ------ÉRTÉKEK KÖRFORGÁSA Sokat tanul egyik pedagógus a másiktól. De hisz ezért a tanácskozások, a tapasztalatcsere. Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson üléseznek a pedagógusok, s közben ellátogatnak a város egyik-másik iskolájába. Falusi iskolában nézelődtem mostanában, az igazgató ötletes térképtartókat mutatott, elmondta, melyik líceum szertárában látta. Máshol az osztály nyilván- - tartásában újítottak, ha ugyan újításnak lehet mondani , újított a korábbi, vagy az sem, mert egy harmadik iskolától vette át a szabadalmat? Hasonló a pedagógiai segédeszközök útja is ; székelyudvarhelyi elemisták kezében láttam a számtan órán valamiféle karikás szerkezetet, jövőben (jövő évharmadban?) tán a környező falvak tanítói is hasonlót eszkábálnak össze néhány perces munkával. Értékek körforgása? Az. Tán ezért is, hogy az oktatás (minden személyi érdemen túl) közösségi tett. (Oláh István) HA EZ A FAUJIEVŐ TÁBLA BESZÉLNI TUDNA... . . . bizonyára minden zetelakit leszólítana, hogy : atyafi drága, könyörüljön meg rajtam és takarítsa már le rólam a rozsdát, fessen újra . .. Végül elsírná magát, és szívinfarktusban kimúlna. De hát sírni, dörgedelmes szavakat hallatni a provinciális igénytelenségről, nem jelzőtábla-tulajdonság, így a riporternek csak annyi lehetősége marad, hogy eltöprengjen, mi mindent gondolhatnak a zetelaki néptanácsról, a község lakóiról azok a turisták, látogatók, akik ezt a rozsdás, koszos falujelző táblát megszemlélik ... De hát, sajnos, nem lehet minden átutazónak, látogatónak megmagyarázni, hogy „kérem szépen, itt tévedésről, félreértésről van szó, mert ennek a községnek a lakói nagyon szorgalmas emberek, ugyancsak szeretik a szépet". (Zöld Lajos) A RÁTERMETT „REKLÁMFŐNÖK” Ismét megyénkben vendégszerepelt a külföldi sztárokkal is telitűzdelt Bukaresti Cirkusz. Nagy siker volt, teltház előtt zajlott minden előadás, hosszú sorok kígyóztak az alkalmi jegyárudák előtt. Nem kellett hozzá nagy reklám, pedig a cirkusz reklámfőnöke igencsak belevaló szakember. Mint minden évben, az idén is napokkal megelőzte a truppot, első útja a szerkesztőségekbe vezetett, beharangozni az újabb produkciókat. Mindenkit ismerősként, barátként üdvözölt, a családok hogyléte felől érdeklődött, úgy sétált végig a nyomda hosszú folyosóján Valeriu Craciunescu, mintha délutáni szolgálatba érkezett volna. (Minner Pál) „MILYEN ERŐS APUKA !?” Rózsás kedvű férfit (és ivótársát) citálnak haza kiskorú gyermekei a satát sörözőtől. Sürgős lehet az „ügy", esetleg szigorú a háromtagú gyermekküldöttség által továbbított é .élettársi üzenet (kihűl az ebéd !), mert a csoport letér a köves útról. Rövidít. Némileg imbolyogva, a külső megázást (is) kockáztatva átugrálnak a zavaros vizű kispatakon, átbújnak a drótkerítésen, hogy átvághassanak a tűzoltói gyakorlótéren. Igen ám, de ennek másik oldalán deszkakerítés állja útjukat. Sebaj. Csak nem fognak százlépésnyit kerülni ilyen csekélység miatt. A jól megtermett férfi virtuskodva, egyetlen mozdulattal leránt egy szélesebb deszkát a kerítésről. Aztán mégegyet, hogy elég tág legyen a rés és... tán, hogy,nagyobb legyen agyermekek ámulata. Ha büszkesége ! Mert lám, míg a zöldségágyásokon tapodnak tova ez többször is megkérdezi társait : láttátok ugye, milyen erős apukat? (Randják József)