Hargita, 1985. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1985-11-01 / 258. szám
A termelőerők szamos növekedése - szocialista társadalmit előrehaladásának döntő tényezője 1. AZ ANYAGI TERMELÉS - A TÁRSADALMI FEJLŐDÉS LEGFORRADALMIBB, MEGHATÁROZÓ ELEME Számos olyan történelmi, földrajzi, természeti, művelődési és más objektív és szubjektív körülményekre utalhatunk, amelyek kisebb-nagyobb mértékben, de mindenképpen igen jelentősen befolyásolják a társadalmi fejlődést. Valamenynyiük közül azonban a legfontosabb az anyagi termelés tényezője, ez ugyanis döntő módon meghatározza az egész társadalom mozgásirányát. Amint arra pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs rámutatott : „A termelőerők fejlődése a legforradalmibb tényező volt és marad a társadalom haladásának biztosításában, az emberiség, valamennyi nemzet általános civilzzációs és haladási fokának emelésében.“ Ez a tudományos szocializmus elméletében gyökerező szemlélet azt az évszázados tapasztalatot öszszegezi, miszerint a termelési viszonyokat, a termelési módot, a munka jellegét, s ezekkel szoros összefüggésben a politikai és filozófiai nézeteket, az emberek gondolkodás- és tudatszintjét, egész tevékenységét végsőfokon az anyagi létfeltételek határozzák meg. E létfeltételek megteremtésében és alakításában a termelőerők játsszák a főszerepet. (Ezekre az összefüggésekre részletesen utaltunk előző cikkeinkben, a Hargita 1985. szeptember 29, illetve október 1 és 11-i számaiban.) Az említett tétel felismerésének és elsajátításának rendkívül nagy gyakorlati jelentősége van a kommunista párt politikája, stratégiája és taktikai irányvonala kidolgozásában és életbe ültetésében. Azokra a kulcsfeladatokra irányítja a figyelmet, amelyeknek tudatos megoldásától függ a fő cél elérése , a szocialista, illetve a kommunista társadalom létrehozása. Pártunknak az új társadalom építésében, különösen az utóbbi két évtizedben, felhalmozott tapasztalata sokirányúan tanúsítja annak a politikának a helyességét, amely a párt és állami tevékenység, az egész építőmunka központjába helyezte a termelőerők állandóan felfelé ívelő, iramos fejlődését. Ez az élet által igazolt forradalmi szemlélet "s tükröződik az RKP XIII. kongresszusa dokumentumaiban is, amelyek, kijelölve országunk további gazdasági-társadalmi fejlesztésének 1990-ig, illetve 2000-ig terjedő fő irányvonalait, elsődleges figyelmet szentelnek a termelőerők fejlesztésének az új tudományos-műszaki forradalom világméretű kibontakozásának a körülményei között. Az elmondottakból következik, hogy a termelőerők elsődleges és erőteljes fejlesztése a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűsége. Gazdasági-társadalmi fejlődésünk jelenlegi történelmi szakaszának konkrét feltételeiből, a társadalmunkra jellemző objektív folyamatokból ugyanis törvényszerűen következik szükségessége. Igen, mert ez : — egész szocialista társadalmi, alakulatunk — beleértve valamennyi gazdasági, emberi, szellemi, tudati stb. összetevőjét — tökéletesítésének alapvető kiindulópontja ; — az intenzív fejlődést szavatoló, magas minőségi szintű, korszerű és hatékony gazdaság megteremtésének döntő feltétele ; — megteremtője azoknak a gazdasági körülményeknek, amelyek lehetővé teszik fejlődésünk jelenlegi szakaszának a meghaladását azért, hogy ezredfordulóig létrehozzuk a sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat mind az ipar, a mezőgazdaság, az oktatás, a tudomány és a kultúra, mind pedig hazánk dolgozóinak életszínvonala szempontjából ; A mélyreható tartalmi és szerkezeti módosulások alapja, összhangban a jelenkori műszaki-tudományos forradalom irányaival és az általa támasztott igényekkel ; — létrehozója azoknak a feltételeknek, amelyek elvezetnek a fejlett országokhoz képest fennálló gazdasági szintkülönbségek megszüntetéséhez, hazánknak a világgazdasági körforgásban és a nemzetközi munkamegosztásban való növekvő arányú, mind aktívabb részvételéhez. 2. A SZOCIALIZMUS MŰSZAKIANYAGI ALAPJA FEJLESZTÉSÉNEK STRATÉGIÁJA Kihangsúlyozva az anyagi létfeltételek elsődleges szerepét a társadalmi fejlődésben, amely a termelőerők számos fejlesztésének a stratégiájában ölt testet, pártunknak, a párt főtitkárának a felfogásában és gyakorlatában szervesen egybetonódnak a gazdasági, a műszaki és a társadalmi-politikai tényezők. Más szavakkal, pártunk politikájában az anyagi alap és a gazdasági-társadalmi élet többi oldalai, vagyis a termelőerők fejlesztése és az elméleti, a tudományos, az ideológiai, a kulturális tevékenység között összefüggő, dialektikus egység létezik. E szempontok maradéktalan érvényesítése a IX. pártkongresszust követő időszakban azt eredményezte, hogy az utóbbi két évtized nemcsak a hazai termelőerők fejlesztésének leggazdagabb korszaka, hanem egyben a legnagyobb gazdasági, társadalmi-politikai, művelődési, népjóléti eredmények szakasza is. Ezek a sikerek a pártvezette dolgozó tömegek tudatos cselekvésének a gyümölcsei. Az ők alkotó munkája, minden nehézséget lebíró erőfeszítései révén valósul meg maguknak a termelőerőknek a fejlesztése, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom műszaki-anyagi alapja megteremtésének a stratégiája. Pártunk stratégiai irányvonala előtérbe helyezi a nemzetgazdasági ágak és elágazatok dinamikus egyensúlyának a megteremtését. A fő hangsúly természetesen a két alapvető nemzetgazdasági ágra, az iparra és a mezőgazdaságra helyeződik, hisz ezek határozzák meg az egész gazdaság kereteit, miközben a többi tevékenységi ágazattal és területtel együtt alkotják az egységes nemzetgazdaságot. Pártunk stratégiájának egy másik sajátosan jellemző vonása az ágazati és területi struktúrák következetes egybehangolása, ami hazánk valamennyi tájegységének, megyéjének — így Hargita megyének is — harmonikus, kiegyensúlyozott fejlődésében nyilvánul meg, s amely a többi lényeges társadalmi vonatkozásával párhuzamosan gazdasági alapját képezi nemzetiségi különbség nélkül, az ország összes állampolgárai közötti tényleges jogegyenlőségnek. A Román Kommunista Párt stratégiai koncepciójában ugyanakkor fontos helyet foglal el a gazdasági fejlesztés mennyiségi és minőségi vetületeinek egybekapcsolása. Következetesen érvényesült ez az elv az egész IX. kongresszust követő időszakban és az új, intenzív fejlesztési szakasz követelményeivel összhangban különös hangsúlyt kapott a XIII. kongresszuson. Mind az elmélet, mind pedig a gyakorlat azt bizonyítja, hogy ez az egyetlen járható útja annak, hogy szüntelenül gyarapodjék a társadalmi termék, a nemzeti jövedelem és a nemzeti vagyon, s ezen az alapon fokozatosan növekedjen a dolgozók anyagi és szellemi életszínvonala. Csak ily módon jönnek létre azok a gazdasági-társadalmi feltételek, amelyek lehetővé teszik hazánk rátérését a kommunizmus építésére. 3. A KÉT ALAPVETŐ NEMZETGAZDASÁGI ÁG, AZ IPAR ÉS A MEZŐGAZDASÁG HELYE ÉS SZEREPE A TERMELŐERŐK FEJLESZTÉSÉBEN, TÁRSADALMUNK ELŐREHALADÁSÁBAN A címben jelzett témával kapcsolatosan mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy pártunk felfogásában a termelőerők fejlesztésének döntő tényezője az ország iparosítása. „Ha Románia, rátérve a szocialista építés útjára, nem munkálkodott volna a termelőerők határozott fejlesztésén, a legfejlettebb technikára épülő korszerű ipar kialakításán, továbbra is gyengén fejlett, az iparosított országoknál függő ország maradtunk volna" - mutatott rá Nicolae Ceauşescu elvtárs. Már a felszabadulásunkat közvetlenül követő időszakban a párt rávilágított az iparosítás és az országfejlesztés közötti szoros kapcsolatra, és a főbb termelőeszközök államosítását követő ötéves tervekben megalapozta e folyamat kibontakoztatásának konkrét módozatait, társadalmunk fejlődése adott történelmi szakaszai lehetőségeinek és követelményeinek megfelelően. Az ország iparosításának útján haladva, történelmileg viszonylag rövid idő alatt sikeresen felszámoltuk a múltból örökölt gazdasági lemaradásunkat, a gazdasági gyengén fejlettség állapotát és megteremtettünk egy közepesen fejlett gazdaságot ahhoz, hogy célul tűzhessük a fejlett országokra jellemző gazdasági struktúrák kialakítását és az ezredfordulóra létrehozzuk a minden vonatkozásban sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat. Hazánk ipari termelése ma 100- szorosan nagyobb, mint 1944-ben volt, s ez a hatalmas léptékű előretörés lehetővé tette a nemzeti jövedelem 32-szeres, valamint a javadalmazási alap közel 60- szoros növekedését. Iparunk részaránya a nemzeti jövedelem képzésében az 1955 évi 44 százalékkal szemben ma több mint 60 százalékot tesz ki. Ily módon hazánk korszerűen fejlett ipara az egész nemzetgazdaság fejlődését meghatározó, vezető gazdasági ág lett, s alapvetően kihat a mezőgazdaság, az építkezés, a szállítás és más tevékenységi ágazatok és területek fejlődésére. Ebben az összefüggésben szükséges kidomborítanunk iparunk szerkezetének korszerű jellegét, azta tényt, hogy a fejlődés ütemét biztosító alapvető iparágak — a gépipar, a vegyipar és a fémipar — az ipari össztermelés több mint 50 százalékát teszik ki. A már említett távlati céljaink elérése megköveteli az iparosítási politika erőteljes folytatását, előtérbe helyezve a világszínvonalú műszaki és technológiai fejlődést szavatoló csúcságazatokat, a kevésbé anyag- és energiaigényes területeket, az intenzív fejlesztés valamennyi összetevőjét. Pártunk stratégiájában igen jelentős helyet foglal el a másik alapvető nemzetgazdasági ág, a mezőgazdasági termelőerők fejlesztése, az új agrárforradalom kibontakoztatása. Mezőgazdaságunk terrmelése ma hétszeresen túlhaladja az 1944-es szintet, s a pártdokumentumok, a különböző országos programok előtérbe helyezik műszaki-anyagi alapjainak további fejlesztését és korszerűsítését, szerepének növelését a társadalmi termékek és a nemzeti jövedelem képzésében, a dolgozók életszínvonalának az emelkedésében. A hazai termelőerők fejlődésének megannyi ténye cáfolhatatlanul bizonyítja pártunk főtitkára előbb idézett állításának az igazát, pártunk politikájának a helyességét. Országunk tapasztalata így bebizonyította és nap mint nap újólag tanúsítja, hogy a nemzetgazdaság dinamikus fejlesztése és korszerűsítése szorosan összefügg a termelőerők fejlettségi fokával, az ipar szerkezetével és fejlődési dinamikájával, műszaki színvonalával és gazdasági hatékonyságával. 4. AZ ORSZÁG BELSŐ ERŐTARTALÉKAI MOZGÓSÍTÁSÁNAK, A SAJÁT ERŐFESZÍTÉSEK FOKOZÁSÁNAK JELENTŐSÉGE AZ ÚJ TÁRSADALOM ÉPÍTÉSÉBEN Tantervünk második anyagának a tematikája kapcsán már utaltunk arra, hogy a szocialista forradalom és építés folyamatában a nemzeti, tehát a belső tényező játssza a döntő szerepet, abból adódóan, hogy a forradalom nem exportálható sehonnan sehová, az csak az illető ország munkásosztályának, dolgozó tömegeinek a műve lehet. Mind elméletileg, mind gyakorlatilag teljesen kizárt, hogy bármely ország a mások segítségére várva, mások erőfeszítésével fejlessze tartósan gazdaságát. Csak a belső erőforrások éstartalékok mozgósítása, a kitartó és hatékony munka, a saját erőfeszítések kibontakoztatása révén ölthet testet a szocializmus, amelyet éppen ezért gyakran a munka társadalmának nevezünk. Pártunk szemléletében elsődleges helyet foglalnak el az országunk sajátos körülményeiből adódó belső tényezők (a gazdasági és anyagi erőforrások, a tudományos, technikai potenciál stb.), illetve a saját fejlesztési erőfeszítések. Ezekre alapozott pártunk — különösen a IX. kongresszust követő időszakban —, amikor a termelőerők szamos fejlesztése érdekében kidolgozta és életbe ültette aktív felhalmozási politikáját. A magas felhalmozási ráta - amely az utóbbi húsz évben a nemzeti jövedelem mintegy egyharmadát tette ki — képezte a nagyarányú beruházási program alapját. Ezek a beruházások tették lehetővé a termelőerők gyors ütemű növekedését, fejlesztését és korszerűsítését, ami a társadalmi élet valamennyi vetülete fejlődésének, a dolgozók anyagi és szellemi életszínvonala növekedésének meghatározója. „Most a vitathatatlan tények birtokában kijelenthetjük : — mutatott rá Nicolae Ceauşescu elvtárs a IX. kongresszus 20. évfordulója alkalmából mondott beszédében — helyesen jártunk el, amikor a nemzeti jövedelem körülbelül kétharmadát a fogyasztási alapra és több mint 30 százalékát a fejlesztési alapra fordítottuk. A felhalmozás és a fejlesztés e magas üteme nélkül lemaradtunk volna a termelőerők fejlesztése tekintetében, ami erősen kihatott volna a nép általános életszínvonalára, a szocialista építésre, a haza függetlenségére és szuverenitására." A belső erőforrások maximális hasznosítása összefüggésében pártunk állandó figyelmet fordított és fordít az ország nyersanyag- és energetikai alapjának bővítésére, s ennek eredményeként a behozatal számottevő csökkentésére. Ezzel párhuzamosan fontos feladatnak tekinti a belső anyagi erőforrások teljes mérvű hasznosítását szavatoló új technológiák kidolgozását és alkalmazását. A saját erőfeszítések kibontakoztatásában mind nagyobb szerepet kap a tudomány. A hazai tudományos kutatás nagyszerű eredményei kapcsán elég ha csak arra utalunk, hogy ezek ma már a nemzetgazdaságunknak szükséges korszerű technológiák több mint 90 százalékát biztosítják. • Az új társadalom építésénekelmúlt évtizedeiben tehát nem ültünk ölhetett kezekkel a mások segítségére várakozva, hanem óriási erőfeszítéseket tettünk belső erőforrásaink maximális hasznosításáért, hatalmas munkát fejtettünk ki és sok áldozatot is hoztunk programjaink és terveink valóra váltásáért. Mindaz, amit elértünk, nemzetiségi különbség nélkül hazánk dolgozói munkájának, pártunk bölcs politikájának a gyümölcse. 5. GAZDASÁGI-TÁRSADALMI FEJLŐDÉSÜNK ÚJABB SZAKASZA A fentebb említett tények alapján elmondhatjuk, hogy Románia ma ipari-agrár ország, fejlett, korszerű iparral, lendületesen kibontakozó szocialista mezőgazdasággal. A vázolt eredmények elérésében és megszilárdításában jelentős helyet foglal el a 7. ötéves terv, amelyet két hónap múlva fejezünk be. E tervidőszak végén az egy lakosra számított ipari árutermelés értéke eléri az 50 000 lejt, a mezőgazdasági termelésé pedig a 10 000 lejt. Megteremtődnek azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy rátérjünk a haza forradalmi gazdasági-társadalmi fejlesztésének újabb, magasabb szakaszára, amelyet a XIII. pártkongresszus avatott fel. Az új szakasz a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséről szóló pártprogram harmadik megvalósítási stádiumát jelenti. Kezdetét az 1986-1990-es nyolcadik ötéves terv jelzi, kiteljesülését pedig a 2000-ig terjedő távlati terv, amelyek teljesítése révén egyre erőteljesebben érvényesülnek a gyakorlatban a kommunista munka- és életelvek. Az 1986—90-es évek időszakában az iparitermelés évi 6-7 százalékos átlagos ütemben fejlődik, s az egész tevékenység fő jellemzője az ipar, a mezőgazdaság és a többi tevékenységi ágazat külterjes fejlesztéséről, a belterjes fejlesztésre való áttérés lesz. Az új ötéves terv megkülönböztetett figyelmet fordít a termelőerők, a műszakianyagi alap további erőteljes fejlesztésére. Ilyen irányban jelentős minőségi változások következnek be, számottevően növekszik a munkaeszközök műszaki színvonala, az automatizálás, az elektronizálás és a robotizálás foka. Szamosan fejlesztjük a nyersanyag- és energetikai alapot, s ezzel párhuzamosan érezhetően csökkentjük ezek fogyasztását ; újabb határozott lépéseket teszünk visszanyerésükért és újrafelhasználásukért. Nagy hangsúlyt helyezünk a társadalmi munkatermelékenység növelésére, az anyagi költségek rendszeres csökkentésére, általában a hatékonyság fokozására elsősorban a gazdasági szférában, de a tevékenység többi területén is. Határozottabban munkálkodunk az új tudományostechnikai forradalom végrehajtásáért, az egyetemes tudomány és technika legújabb vívmányainak színvonalára emelve a gazdaságot, egész társadalmunkat. Ennek érdekében fokozzuk a tudományos kutatómunkát, hogy az mindenben ráfeleljen jelenkorunk követelményeire, erősítjük a tudomány, az oktatás és a termelés kapcsolatát és együttműködését , ami elsőrendű fontosságú tényezője a termelőerők fejlesztésének, a haza általános szocialista civilizációs foka emelésének. A gazdasági-társadalmi tevékenység minden vonatkozásában a minőségi tényezők kerülnek előtérbe, összegezve fejlődésünk új szakaszának lényeges jegyeit, a következő öt év, illetve másfél évtized távlatában elérjük a termelőerők nagyarányú fejlesztését és korszerűsítését, a gazdasági-társadalmi tevékenység minőségi összetevőinek hangsúlyozódását, a munkatermelékenység számottevő növekedését, sokrétűen hasznosítva e célból a modern tudomány és technika legújabb vívmányait. Ily módon az évszázad, végére hazánk sokoldalúan fejlett ország lesz és rátérhet a munka és az élet kommunista elveinek fokozatos, arányaiban növekvő érvényesítésére. KOVÁCS KÁROLY A POLITIKAI-IDEOLÓGIAI OKTATÁSI KÖRÖK TANTERVE HARMADIK ANYAGÁNAK TEMATIKÁJÁBÓL