Hargita, 1985. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1985-11-01 / 258. szám

A termelőerők szamos növekedése - szocialista társadalmit előrehaladásának döntő tényezője 1. AZ ANYAGI TERMELÉS - A TÁRSADALMI FEJLŐDÉS LEGFORRADALMIBB, MEGHATÁROZÓ ELEME Számos olyan történelmi, földrajzi, ter­mészeti, művelődési és más objektív és szubjektív körülményekre utalhatunk, a­­melyek kisebb-nagyobb mértékben, de mindenképpen igen jelentősen befolyá­solják a társadalmi fejlődést. Valameny­­nyiük közül azonban a legfontosabb az anyagi termelés tényezője, ez ugyanis döntő módon meghatározza az egész társadalom mozgásirányát. Amint arra pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elv­társ rámutatott : „A termelőerők fejlődé­se a legforradalmibb tényező volt és ma­rad a társadalom haladásának biztosítá­sában, az emberiség, valamennyi nemzet általános civilzzációs és haladási foká­nak emelésében.“ Ez a tudományos szo­cializmus elméletében gyökerező szemlé­let azt az évszázados tapasztalatot ösz­­szegezi, miszerint a termelési viszonyokat, a termelési módot, a munka jellegét, s ezekkel szoros összefüggésben a politikai és filozófiai nézeteket, az emberek gon­dolkodás- és tudatszintjét, egész tevé­kenységét végsőfokon az anyagi létfelté­telek határozzák meg. E létfeltételek megteremtésében és alakításában a ter­melőerők játsszák a főszerepet. (Ezekre az összefüggésekre részletesen utaltunk előző cikkeinkben, a Hargita 1985. szep­tember 29, illetve október 1 és 11-i szá­maiban.) Az említett tétel felismerésének és elsajátításának rendkívül nagy gyakor­lati jelentősége van a kommunista párt politikája, stratégiája és taktikai irány­vonala kidolgozásában és életbe ülteté­sében. Azokra a kulcsfeladatokra irányít­ja a figyelmet, amelyeknek tudatos meg­­oldásától függ a fő cél elérése , a szo­cialista, illetve a kommunista társadalom létrehozása. Pártunknak az új társadalom építésében, különösen az utóbbi két év­tizedben, felhalmozott tapasztalata sok­­irányúan tanúsítja annak a politikának a helyességét, amely a párt és állami te­vékenység, az egész építőmunka központ­jába helyezte a termelőerők állandóan felfelé ívelő, iramos fejlődését. Ez az élet által igazolt forradalmi szemlélet "s­ tükröződik az RKP XIII. kongresszusa do­kumentumaiban is, amelyek, kijelölve or­szágunk további gazdasági-társadalmi fejlesztésének 1990-ig, illetve 2000-ig ter­jedő fő irányvonalait, elsődleges figyel­met szentelnek a termelőerők fejlesztésé­nek az új tudományos-műszaki forradalom világméretű kibontakozásának a körülmé­nyei között. Az elmondottakból következik, hogy a termelőerők elsődleges és erőteljes fej­lesztése a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűsége. Gazdasági-társadalmi fejlődésünk jelenlegi történelmi szakaszá­nak konkrét feltételeiből, a társadalmunk­ra jellemző objektív folyamatokból ugyan­is törvényszerűen következik szükségessé­ge. Igen, mert ez : — egész szocialista társadalmi, alaku­latunk — beleértve valamennyi gazdasá­gi, emberi, szellemi, tudati stb. összete­vőjét — tökéletesítésének alapvető kiin­dulópontja ; — az intenzív fejlődést szavatoló, ma­gas minőségi szintű, korszerű és haté­kony gazdaság megteremtésének döntő feltétele ; — megteremtője azoknak a gazdasági körülményeknek, amelyek lehetővé teszik fejlődésünk jelenlegi szakaszának a meg­haladását azért, hogy ezredfordulóig lét­rehozzuk a sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat mind az ipar, a mezőgazda­ság, az oktatás, a tudomány és a kultú­ra,­ mind pedig hazánk dolgozóinak élet­­színvonala szempontjából ; A mélyreható tartalmi és szerkezeti módosulások alapja, összhangban a je­lenkori műszaki-tudományos forradalom irányaival és az általa támasztott igé­nyekkel ; — létrehozója azoknak a feltételeknek, amelyek elvezetnek a fejlett országokhoz képest fennálló gazdasági szintkülönbsé­gek megszüntetéséhez, hazánknak a vi­lággazdasági körforgásban és a nemzet­közi munkamegosztásban való növekvő arányú, mind aktívabb részvételéhez. 2. A SZOCIALIZMUS MŰSZAKI­ANYAGI ALAPJA FEJLESZTÉSÉNEK STRATÉGIÁJA Kihangsúlyozva az anyagi létfeltételek elsődleges szerepét a társadalmi fejlő­désben, amely a termelőerők számos fej­lesztésének a stratégiájában ölt testet, pártunknak, a párt főtitkárának a felfo­gásában és gyakorlatában szervesen egy­­betonódnak a gazdasági, a műszaki és a társadalmi-politikai tényezők. Más sza­vakkal, pártunk politikájában az anyagi alap és a gazdasági-társadalmi élet töb­bi oldalai, vagyis a termelőerők fejleszté­se és az elméleti, a tudomá­nyos, az ideológiai, a kulturális tevékenység kö­zött összefüggő, dialektikus egység léte­zik. E szempontok maradéktalan érvénye­sítése a IX. pártkongresszust követő idő­szakban azt eredményezte, hogy az utób­bi két évtized nemcsak a hazai termelő­erők fejlesztésének leggazdagabb kor­szaka, hanem egyben a legnagyobb gazdasági, társadalmi-politikai, művelő­dési, népjóléti eredmények szakasza is. Ezek a sikerek a pártvezette dolgozó tö­megek tudatos cselekvésének a gyümöl­csei. Az ők alkotó munkája, minden ne­hézséget lebíró erőfeszítései révén való­sul meg maguknak a termelőerőknek a fejlesztése, a sokoldalúan fejlett szocia­lista társadalom műszaki-anyagi alapja megteremtésének a stratégiája. Pártunk stratégiai irányvonala előtérbe helyezi a nemzetgazdasági ágak és el­ágazatok dinamikus egyensúlyának a megteremtését. A fő hangsúly természe­tesen a két alapvető nemzetgazdasági ágra, az iparra és a mezőgazdaságra he­lyeződik, hisz ezek határozzák meg az egész gazdaság kereteit, miközben a töb­bi tevékenységi ágazattal és területtel együtt alkotják az egységes nemzetgazda­ságot. Pártunk stratégiájának egy másik sajá­tosan jellemző vonása az ágazati és te­rületi struktúrák következetes egybehan­golása, ami hazánk valamennyi tájegysé­gének, megyéjének — így Hargita megyé­nek is — harmonikus, kiegyensúlyozott fej­lődésében nyilvánul meg, s amely a töb­bi lényeges társadalmi vonatkozásával párhuzamosan gazdasági alapját képezi nemzetiségi különbség nélkül, az ország összes állampolgárai közötti tényleges jogegyenlőségnek. A Román Kommunista Párt stratégiai koncepciójában ugyanakkor fontos helyet foglal el a gazdasági fejlesztés mennyi­ségi és minőségi vetületeinek egybekap­csolása. Következetesen érvényesült ez az elv az egész IX. kongresszust követő idő­szakban és az új, intenzív fejlesztési sza­kasz követelményeivel összhangban külö­nös hangsúlyt kapott a XIII. kongresszu­son. Mind az elmélet, mind pedig a gya­korlat azt bizonyítja, hogy ez az egyetlen járható útja annak, hogy szüntelenül gyarapodjék a társadalmi termék, a nem­zeti jövedelem és a nemzeti vagyon, s ezen az alapon fokozatosan növekedjen a dolgozók anyagi és szellemi életszínvo­nala. Csak ily módon jönnek létre azok a gazdasági-társadalmi feltételek, amelyek lehetővé teszik hazánk rátérését a kom­munizmus építésére. 3. A KÉT ALAPVETŐ NEMZET­GAZDASÁGI ÁG, AZ IPAR ÉS A MEZŐGAZDASÁG HELYE ÉS SZEREPE A TERMELŐERŐK FEJLESZTÉSÉBEN, TÁRSADALMUNK ELŐRE­­HALADÁSÁBAN A címben jelzett témával kapcsolatosan mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy pártunk felfogásában a termelőerők fej­lesztésének döntő tényezője az ország iparosítása. „Ha Románia, rátérve a szo­cialista építés útjára, nem munkálkodott volna a termelőerők határozott fejleszté­sén, a legfejlettebb technikára épülő kor­szerű ipar kialakításán, továbbra is gyen­gén fejlett, az iparosított országoknál függő ország maradtunk volna" - muta­tott rá Nicolae Ceauşescu elvtárs. Már a felszabadulásunkat közvetlenül követő időszakban a párt rávilágított az iparo­sítás és az országfejlesztés közötti szoros kapcsolatra, és a főbb termelőeszközök államosítását követő ötéves tervekben megalapozta e folyamat kibontakoztatá­sának konkrét módozatait, társadalmunk fejlődése adott történelmi szakaszai lehe­tőségeinek és követelményeinek megfele­lően. Az ország iparosításának útján halad­va, történelmileg viszonylag rövid idő alatt sikeresen felszámoltuk a múltból örökölt gazdasági lemaradásunkat, a gazdasági gyengén fejlettség állapotát­ és megteremtettünk egy közepesen fejlett gazdaságot ahhoz, hogy célul tűzhessük­­ a fejlett országokra jellemző gazdasá­gi struktúrák kialakítását és az ezredfor­dulóra létrehozzuk a minden vonatkozás­ban sokoldalúan fejlett szocialista társa­dalmat. Hazánk ipari termelése ma 100- szorosan nagyobb, mint 1944-ben volt, s ez a hatalmas léptékű előretörés lehető­vé tette a nemzeti jövedelem 32-szeres, valamint a javadalmazási alap közel 60- szoros növekedését. Iparunk részaránya a nemzeti jövedelem képzésében az 1955 évi 44 százalékkal szemben ma több mint 60 százalékot tesz ki. Ily módon hazánk korszerűen fejlett ipara az egész nemzet­­gazdaság fejlődését meghatározó, vezető gazdasági ág lett, s alapvetően kihat a mezőgazdaság, az építkezés, a szállítás és más tevékenységi ágazatok és területek fejlődésére. Ebben az összefüggésben szükséges kidomborítanunk iparunk szer­kezetének korszerű jellegét, azt­­a tényt, hogy a fejlődés ütemét biztosító alapvető iparágak — a gépipar, a vegyipar és a fémipar — az ipari össztermelés több mint 50 százalékát teszik ki. A már említett távlati céljaink elérése megköveteli az iparosítási politika erőteljes folytatását, előtérbe helyezve a világszínvonalú mű­szaki és technológiai fejlődést szavatoló csúcságazatokat, a kevésbé anyag- és energiaigényes területeket, az intenzív fej­lesztés valamennyi összetevőjét. Pártunk stratégiájában igen jelentős helyet foglal el a másik alapvető nemzet­­gazdasági ág, a mezőgazdasági termelő­erők fejlesztése, az új agrárforradalom kibontakoztatása. Mezőgazdaságunk terr­melése ma hétszeresen túlhaladja az 1944-es szintet, s a pártdokumentumok, a különböző országos programok előtérbe helyezik műszaki-anyagi alapjainak to­vábbi fejlesztését és korszerűsítését, sze­repének növelését a társadalmi termékek és a nemzeti jövedelem képzésében, a dolgozók életszínvonalának az emelkedé­sében. A hazai termelőerők fejlődésének meg­annyi ténye cáfolhatatlanul bizonyítja pártunk főtitkára előbb idézett állításá­nak az igazát, pártunk politikájának a helyességét. Országunk tapasztalata így bebizonyította és nap mint nap újólag tanúsítja, hogy a nemzetgazdaság dina­mikus fejlesztése és korszerűsítése szoro­san összefügg a termelőerők fejlettségi fokával, az ipar szerkezetével és fejlődé­si dinamikájával, műszaki színvonalával és gazdasági hatékonyságával. 4. AZ ORSZÁG BELSŐ ERŐ­TARTALÉKAI MOZGÓSÍTÁ­SÁNAK, A SAJÁT ERŐ­FESZÍTÉSEK FOKOZÁSÁNAK JELENTŐSÉGE AZ ÚJ TÁRSADALOM ÉPÍTÉSÉBEN Tantervünk második anyagának a te­matikája kapcsán már utaltunk arra, hogy a szocialista forradalom és építés folya­matában a nemzeti, tehát a belső ténye­ző játssza a döntő szerepet, abból adó­dóan, hogy a forradalom nem exportál­ható sehonnan­ sehová, az csak az illető ország munkásosztályának, dolgozó tö­megeinek a műve lehet. Mind elméleti­leg, mind gyakorlatilag teljesen kizárt, hogy bármely ország a mások segítségé­re várva, mások erőfeszítésével fejlessze tartósan gazdaságát. Csak a belső erő­források és­­tartalékok mozgósítása, a ki­tartó és hatékony munka, a saját erőfe­szítések kibontakoztatása révén ölthet testet a szocializmus, amelyet éppen ezért gyakran a munka társadalmának nevezünk. Pártunk szemléletében elsődle­ges helyet foglalnak el az országunk sa­játos körülményeiből adódó belső ténye­zők (a gazdasági és anyagi erőforrások, a tudományos, technikai potenciál stb.), illetve a saját fejlesztési erőfeszítések. Ezekre alapozott pártunk — különösen a IX. kongresszust követő időszakban —, amikor a termelőerők szamos fejlesztése érdekében kidolgozta és életbe ültette aktív felhalmozási politikáját. A magas felhalmozási ráta - amely az utóbbi húsz évben a nemzeti jövedelem mintegy egy­­harmadát tette ki — képezte a nagyará­nyú beruházási program alapját. Ezek a beruházások tették lehetővé a termelő­­­erők gyors ütemű növekedését, fejleszté­sét és korszerűsítését, ami a társadalmi élet valamennyi vetülete fejlődésének, a dolgozók anyagi és szellemi életszínvona­la növekedésének meghatározója. „Most a vitathatatlan tények birtokában kije­lenthetjük : — mutatott rá Nicolae Ceauşescu elvtárs a IX. kongresszus 20. évfordulója alkalmából mondott beszédé­ben — helyesen jártunk el, amikor a nemzeti jövedelem körülbelül kétharma­dát a fogyasztási alapra és több mint 30 százalékát a fejlesztési alapra fordítot­tuk. A felhalmozás és a fejlesztés e ma­gas üteme nélkül lemaradtunk volna a termelőerők fejlesztése tekintetében, ami erősen kihatott volna a nép általános életszínvonalára, a szocialista építésre, a haza függetlenségére és szuverenitására." A belső erőforrások maximális haszno­sítása összefüggésében pártunk állandó figyelmet fordított és fordít az ország nyersanyag- és energetikai alapjának bő­vítésére, s ennek eredményeként a beho­zatal számottevő csökkentésére. Ezzel párhuzamosan fontos feladatnak tekinti a belső anyagi erőforrások teljes mérvű hasznosítását szavatoló új technológiák kidolgozását és alkalmazását. A saját erőfeszítések kibontakoztatásá­ban mind nagyobb szerepet kap a tudo­mány. A hazai tudományos kutatás nagy­szerű eredményei kapcsán elég ha csak arra utalunk, hogy ezek ma már a nem­zetgazdaságunknak szükséges korszerű technológiák több mint 90 százalékát biz­tosítják. • Az új társadalom építésének­­elmúlt év­tizedeiben tehát nem ültünk ölhetett ke­zekkel a mások segítségére várakozva, hanem óriási erőfeszítéseket tettünk belső erőforrásaink maximális hasznosításáért, hatalmas munkát fejtettünk ki és sok ál­dozatot is hoztunk programjaink és ter­veink valóra váltásáért. Mindaz, amit el­értünk, nemzetiségi különbség nélkül ha­zánk dolgozói munkájának, pártunk bölcs politikájának a gyümölcse. 5. GAZDASÁGI-TÁRSADALMI FEJLŐDÉSÜNK ÚJABB SZAKASZA A fentebb említett tények alapján el­mondhatjuk, hogy Románia ma ipari-ag­rár ország, fejlett, korszerű iparral, lendüle­tesen kibontakozó szocialista mezőgazda­sággal. A vázolt eredmények elérésében és megszilárdításában jelentős helyet foglal el a 7. ötéves terv, amelyet két hónap múlva fejezünk be. E tervidőszak végén az egy lakosra számított ipari áru­termelés értéke eléri az 50 000 lejt, a mezőgazdasági termelésé pedig a 10 000 lejt. Megteremtődnek azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy rátérjünk a haza forradalmi gazdasági-társadalmi fejlesztésének újabb, magasabb szaka­szára, amelyet a XIII. pártkongresszus avatott fel. Az új szakasz a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megterem­téséről szóló pártprogram harmadik meg­valósítási stádiumát jelenti. Kezdetét az 1986-1990-es nyolcadik ötéves terv jelzi, kiteljesülését pedig a 2000-ig terjedő táv­lati terv, amelyek teljesítése révén egyre erőteljesebben érvényesülnek a gyakor­latban a kommunista munka- és életel­vek. Az 1986—90-es évek időszakában az ipari­­termelés évi 6-7 százalékos átlagos ütemben fejlődik, s az egész tevékeny­ség fő jellemzője az ipar, a mezőgazda­ság és a többi tevékenységi ágazat kül­terjes fejlesztéséről, a belterjes fejlesztés­re való áttérés lesz. Az új ötéves terv megkülönböztetett fi­gyelmet fordít a termelőerők, a műszaki­­anyagi alap további erőteljes fejlesztésé­re. Ilyen irányban jelentős minőségi vál­tozások következnek be, számottevően növekszik a munkaeszközök műszaki szín­vonala, az automatizálás, az elektronizá­lás és a robotizálás foka. Szamosan fej­lesztjük a nyersanyag- és energetikai ala­pot, s ezzel párhuzamosan érezhetően csökkentjük ezek fogyasztását ; újabb határozott lépéseket teszünk visszanyeré­sükért és újrafelhasználásukért. Nagy hangsúlyt helyezünk a társadalmi munka­termelékenység növelésére, az anyagi költségek rendszeres csökkentésére, álta­lában a hatékonyság fokozására elsősor­­ban a gazdasági szférában, de a tevé­kenység többi területén is. Határozottab­ban munkálkodunk az új tudományos­technikai forradalom végrehajtásáért, az egyetemes tudomány és technika leg­újabb vívmányainak színvonalára emelve a gazdaságot, egész társadalmunkat. En­nek érdekében fokozzuk a tudományos kutatómunkát, hogy az mindenben ráfe­leljen jelenkorunk követelményeire, erősít­jük a tudomány, az oktatás és a termelés kapcsolatát és együttműködését , ami elsőrendű fontosságú tényezője a ter­melőerők fejlesztésének, a haza általános szocialista civilizációs foka emelésének. A gazdasági-társadalmi tevékenység minden vonatkozásában a minőségi tényezők ke­rülnek előtérbe, összegezve fejlődésünk új szakaszának lényeges jegyeit, a következő öt év, il­letve másfél évtized távlatában elérjük a termelőerők nagyarányú fejlesztését és korszerűsítését, a gazdasági-társad­almi tevékenység minőségi összetevőinek hang­­súlyozódását, a munkatermelékenység számottevő növekedését, sokrétűen hasz­nosítva e célból a modern tudomány és technika legújabb vívmányait. Ily módon az évszázad, végére hazánk sokoldalúan fejlett ország lesz és rátérhet a munka és az élet kommunista elveinek fokozatos, arányaiban növekvő érvényesítésére. KOVÁCS KÁROLY A POLITIKAI-IDEOLÓGIAI OKTATÁSI KÖRÖK TANTERVE HARMADIK ANYAGÁNAK TEMATIKÁJÁBÓL

Next