Hargita, 1987. május (20. évfolyam, 102-127. szám)
1987-05-01 / 102. szám
SZABAD MÁJUSOK DIADALA Vallomás a munkáról Amikor tíz évvel ezelőtt Székelyudvarhelyre érkeztem, még építőtelep volt ott, ahol most a munkahelyem van, ahol most a Matricagyár impozáns épületei sorakoznak rendezett környezetben, a Küküllő partján. Nem kis izgalommal ismerkedtem meg a várossal, ahová soksok szakmát tanult fiatal társammal érkeztem, s ahol szeretettel és bizalommal fogadtak, ahol rövidesen elmondhattam : székelyudvarhelyi vagyok, itt van a munkahelyem, itt van az otthonom, a családom. Kellő nagyobb segítség egy fiatalnak, mint a munkafeltétel megteremtése, az, hogy szakmáját, tudását kamatoztathassa, örülvén azoknak az eredményeknek, amelyeket napról-napra felmutat a közösség, s amelyek hírnevet szereznek megyénk iparának, a gyárnak, a municipiumnak. Úgy érzem, a jól végzett munkám által váltam a közösség megbecsült tagjává, a jól végzett munka utáni elégtétel boldogított, töltött el örömmel és alapozhattam meg a magam, a családom életét. Nem véletlen hát, ha arra a meggyőződésre jutottam, hogy a munka, a teremtés, az alkotás a legfontosabb lételem az ember életében. S értem ez alatt általában mindazt a tevékenységet, legyen az fizikai és szellemi munka, amely a fejlődést, a haladást szolgálja. Ezért tartom Május elsejét a legemberibb, a legnagyobb ünnepnek, hisz ezen a napon az egész világ munkásemberei gondolatban kezet fognak, ezen a napon leginkább nyilvánvalóvá válik az emberiség békeakarata, egyetemes testvérisége. Nálunk ez az ünnep együttjár a természet megújhodásával is, a rügyek pattanása, a levelek bomlása mintegy jelképezi életünket, az örök fiatalságot, az örök újrakezdést, az újabb és újabb magaslatok meghódítását. Úgy érzem, tízéves gyárunk tizedik májusa valamennyiünket hálával tölt el, és a munkát ünnepelvén mindnyájan pártunknak, szocialista államunknak mondunk köszönetet azért a gondoskodásért, amely lehetővé tette számunkra, hogy minden tehetségünket és képességünket a munkában, a munka által kamatoztassuk. SIKLÓDI JÓZSEF, a Székelyudvarhelyi Mateicagyár szerszám - lakatosa „Tartozunk ezzel a gyárnak, a társadalomnak“ Tizenhét éve dolgozom a vlahicai öntödében. Itt töltött munkaidőm már önmagában jelzi, hogy csakis a régi öntöde lehet a kenyéradó munkahelyem. Mehettem volna az új részlegre is, de maradtam, úgy összeszoktam a társakkal, hogy nem akartam másutt, másokkal újrakezdeni, még ha ott könnyebb is a munka. Egyébként ne gondolja senki, hogy az évek során minden változatlan maradt a régi öntödében. Sokat változott a levegő, kevesebb a gáz, a füst, fokozatosan csökken a fizikai erőkifejtés. Igaz, egyelőre kicsit zsúfoltan vagyunk, bővül, modernizálódik az öntöde, a korszerűsödés miatt kisebb helyen kell megférnünk, amíg az építő itt van a nyakunkon. Haladhatnának gyorsabban, lemaradtak a beruházás kivitelezésével, mégis szívből örvendtünk, amikor április első napjaiban egy új villamoskemencét helyeztek működésbe. Hazai gyártmányú a kemence, igazán nem lehet panaszunk rá, a beindulás nehézségeit leszámítva, nem adódott komolyabb rendellenesség az eddigiek során. Május elsejére kikerekítjük 100 tonnára az új kemence eddigi termelését, munkacsoportunknak ez lesz az ünnepköszöntő munkatette. Jól emlékszem, hogy a kibővült régi öntöde új csarnokában György Mózessel én öntöttem az első darabot. Jól sikerült az öntés, az igényes ellenőrzés sem talált benne semmi minőségi kifogásolnivalót. Most, szép munkásünnepünk előtt elmondhatom, hogy ránk ezentúl sem lesz panasz. Tartozunk ezzel a gyárnak, a társadalomnak, amiért biztos megélhetéshez juttatott szülőföldünkön. Öt perc járásra lakom a gyártól feleségem is velem dolgozik, mostanában keresetünkre sem lehet panasz. Sokan nehéznek tartják az öntő munkáját, én látom szépségeit is, nagy elégtétel számomra, hogy elgondolásaim szerint alakul az anyag, hogy engedelmeskedik az ember akaratának a folyékony nyersvas. Két gyermekem van, kislányom ötödikes, a fiú harmadikos, ha felnőnek s netán az öntő mesterséget választják, én nem fogom lebeszélni őket. Mert megbecsült jó szakma ez. MÁTHÉ JÁNOS via hicai öntő Bányászok nevében Szocialista társadalmunkban, de munkahelyemen a Balánbányai Bányavállalatban is kimondottan érvényes az elv, miszerint ahogy dolgozol, úgy becsülnek. A lustáknak, munkakerülőknek sohasem volt helye nálunk, egyetlen bányászcsoport sem tűri tagjai között a rossz munkást, a felelőtlen embert. Hisz nemcsak munkasikereinkről, hanem személyi biztonságunkról is szó van a föld mélyén. Ilyen körülmények között nyilván nagy ünnep számunkra Május elseje. Amikor erőnk és hatalmunk tudatában számot vetünk munkásosztályunk sikereivel, a Román Kommunista Párt, pártunk főtitkárának, Nicolae Ceauşescu elvtársnak a vezetése alatt megvalósított vívmányainkkal és a jól végzett munka tudatában ünnepi fogadalmat teszünk, hogy megőrizzük munkásosztályunk szilárd egységét és tovább fáradozunk drága hazánk felvirágoztatásán. Alkalom ez az ünnep számunkra arra is, hogy felidézzük emlékeinkben azokat az időszakokat, amikor Május elseje könyörtelen és áldozatos harcot jelentett a jogaiért, emberi méltóságáért küzdő román munkásosztálynak is, a nagy munkástüntetésekre, amikor a helytállás nem egyszer kiontott vért is jelentett. Visszaemlékezünk ezekben az ünnepköszöntő pillanatokban az egykori Balánbányára is, a néhány házas aprócska településre, az egykori nagy-nagy szegénységre és kizsákmányolásra, elmagyarázzuk gyermekeinknek milyen hősies harcba, kemény munkába került a mai Balánbánya felépítése, a szegénység és kizsákmányolás végleges felszámolása. A bányász mindig tettekkel fejezi ki legjobban érzelmeit, így teszünk mi is, mert tudjuk, hogy egy-egy kimagasló munkasiker a legbeszédesebb bizonysága a párt, a haza iránti szeretetnek. Vállalatunk dolgozói, ahogy hosszú esztendőkön át, az idén is kiváló eredményekkel köszöntötte a munka ünnepét. Fizikai tervünket 102,8 százalékban teljesítettük, 64 tonna tiszta rezet és 5000 tonna ércet adtunk terven felül az országnak és árutermelési tervünket négy hónap alatt 103,7 százalékra valósítottuk meg, ami 8,5 millió lej túlteljesítést jelent. IVANUŢA MIHAI, bálán básnyai origód vezető bányász Az alkotó fantázia kamatoztatása íródjanak e sorok a munka ünnepének napján a munkáról, erről atudatos emberi tevékenységről, amelyhez való jog szavatolása szocialista hazánkjelenének nagyszerű vívmánya, hisz végső soron ez jelenti mindannyiunk számára a sokoldalú érvényesülés egyenlő és valós esélyeit. Számomra ez pedig azt jelenti, hogy Csíkszereda, az ország egyik jelentős könnyűipari egységében, a Kötöttárugyárban kezdhettem meg életutam új fejezetét, mint gyakornok mérnök és rövid idő elteltével válhattam az egyik kulcsfontosságú részleg, a tervező műhely vezetőjévé. Tizenegynéhány éves múltra tekint vissza vállalatunk, s ma már itt a második generáció — amelynek sorába én is tartozom — megtalálta helyét, számítását a szakmai, s tágabb értelemben a társadalmi érvényesülés útján. Egy korszerű vállalatban, amelynek termelése az utóbbi esztendőkben több mint 80 százalékban exportra irányult (az idén több mint 85 százalék) és amelynek munkaközössége mindig becsületbeli ügynek tekintette az egyre gyarapodó és bonyolultabbá váló feladatok maradéktalan teljesítését. Így lesz ez az idén is, amikor is négy hónap viszonylatában mintegy 25 ezer darab kötöttáruval szárnyaljuk túl fizikai feladatunkat, eleget téve a többi gazdasági tervmutatónak is. Ami szűkebb feladatkörömet illeti, megelégedéssel nyugtázhatom, hogy kollektívánk mindig is arra törekedett, hogy túlteljesítse a kreációs feladatokat, így jelenleg is a beütemezett mintegy 900 új modellel szemben közel 1500-at alkottunk. Az ünnepi alkalmakból rendszerint számvetést is szoktak készíteni,és felmérik a távlatokat. Eredményeinkről szóltam , ami pedig a távlatokat illeti, az idei esztendő sok újdonságot tartalmaz. Nevezetesen : közel 7 millió lejes beruházással veszi kezdetét gépparkunk nagyszabású felújítása, korszerűsítése. Mindez számunkra, kreátorok számára is újabb lehetőségeket kínál a bizonyításra, arra, hogy hatékonyabban kamatoztathassuk az alkotói fantáziát, a szakmai kompetenciát. ERMILOV TATIANA, mérnök, a Csíkszeredai Kötött árugyár tervező részlegének vezetője Szövőnők fogadalma... Amióta eszemet tudom a munka volt életem lényege. De nemcsak én vagyok így ezzel a fontos életelvvel hanem mintegy ezer munkatársam is a gyergyószentmiklósi Bútorszövetgyárból, akiknek döntő többsége nő. Szocialista társadalmunkban mindennapi fáradozásunk gyümölcsei újjáépített városokban, gyárak hosszú sorában, új életvitelben is testet öltenek. Mert tagadhatatlan, hogy fejlődő országunk otthonunk Gyergyószentmiklós, a mi munkánknak is az eredménye. Nem kell messze menni az érvekért, csak ennek a városnak az utóbbi húsz esztendejére visszaemlékezni . Köszönhetően a Román Kommunista Párt iparosítási politikájának, pártunk főtitkára Nicolae Ceauşescu elvtárs gondoskodásának, ezalatt kilencezerrel nőtt a város lakossága felépült a Mechanikai Vállalat, a Fafeldolgozó Vállalat, a Gép- és Pótalkatrészgyár, mai munkahelyem, a Bútorszövetgyár. Ebben az időszakban mintegy tízezerre nőtt a munkahelyek száma és közel nyolcszorosára emelkedett az ipari termelés volumene, úgyhogy ma már a termelés értéke meghaladja a két milliárd lejt. Nyilván mindez elsősorban annak köszönhető, hogy pártunk közel három milliárd lejt fordított arra, hogy megfelelő munkakörülményeket teremtsen számunkra. Közel ötezer új lakást építettünk fel ezalatt az idő alatt, úgyhogy lakásgondja ma már Gyergyószentmiklóson senkinek sincs. Mi ,mindezt szorgalmas és jó munkánk eredményeinek tekintjük. Érthető tehát, hogy legnagyobb ünnepeink között tartjuk számon Május elsejét, a kiváló munka ünnepét. S igyekszünk azt új munkasikerek szimbólumának is tekinteni. Legalább is erre utalnak munkaközösségünk idei, Május elsejét köszöntő eredményei is : az árutermelési terv 103 százalékos teljesítése, az ezer lejre eső összköltségek 47, az anyagi költségek 18 lejjel való csökkentése, az exportfeladatok 117,5 százalékos megvalósítása. Tudjuk, hogy csakis ez lehet további előrehaladásunk forrása, sikerekben gazdag Május elsején biztosítéka. LACZKÓ MARGIT, a gyergyószentmiklósi Bútorszövetgyár munkásnője 1987. MÁJUS 1., PÉNTEK 2