Hargita, 1988. július (21. évfolyam, 155-181. szám)

1988-07-01 / 155. szám

mmi ceauşescu es vem beszéde az RKP Központi Bizottságának plenáris ülésén (Folytatás az 1. oldalról) mes hangsúlyozni tehát, hogy míg 1965- ben a javadalmazási összalap körülbe­lül 57 milliárd lejt tett ki, a javadal­mazásemelés nyomán meg fogja halad­ni a 300 milliárd lejt­­ ,ami az általá­nos javadalmazási alap 5 és félszeres növekedését jelenti. Ha ehhez még hoz­zászámítjuk azt a csaknem 48 milliárd lej javadalmazási adót, amelyet jelen­leg a vállalatok viselnek, még jobban megértjük, milyen óriási a növekedése a javadalmazási alapnak, a dolgozók­nak a végzett munkáért kapott javadal­mazásból származó általános jövedel­mének. Ugyanakkor a nyugdíjemelés folytán az ehhez szükséges alapok egy év vi­szonylatában körülbelül 2 milliárd lejt tesznek ki, a nyugdíjösszalap pedig meghaladja a 35 milliárd lejt, szemben az 1965. évi 3,8 milliárd lejjel, ami csaknem 9-szeres növekedést jelent. Célszerű mindezt hangsúlyoznunk, mert sokatmondóan tükrözi pártunk ama ál­talános politikájának a helyességét, hogy határozottan fejleszti a termelő­erőket, ami az egyetlen útja a szocia­lizmus sikeres építésének, a nép anyagi és szellemi jóléte szüntelen gyarapítá­sának. A javadalmazásból és a nyugdíjak­ból származó jövedelmek újabb emelé­se erőteljesen bizonyítja társadalmi ren­dünk erejét, szocialista rendszerünk mélységesen humanista és demokra­tikus jellegét. A javadalmazás és a nyugdíj általános emelése pedig a fo­gyasztási javak és a szolgáltatások árai, s egyáltalán az összes termékek árai stabilitásának fenntartása mellett tör­ténik Érdemes hangsúlyozni, hogy ez év jú­niusában a piaci árindex számos növé­nyi és állati mezőgazdasági termék te­kintetében csaknem 10 százalékkal volt kisebb, mint a múlt év megfelelő idő­szakában. Ha az 1987. évi árindexet 100-nak vesszük, ez év júniusában az árindex 90 százalékos volt. Ez erőtelje­sen bizonyítja, hogy helyes politikát folytat pártunk, amikor fejleszti a me­zőgazdaságot, az élelmiszerek és a fo­gyasztási javak termelését, amikor biz­tosítja az árak stabilitását és kézben tartja azok alakulását. Ez egyébként az egyetlen útja annak, hogy a javadal­mazás és a nyugdíj emelése megfelelő­en tükröződjék a dolgozók jövedelmei­ben, a vásárlóerő gyarapodásában, az egész nemzet jólétének növekedésében. (Hatalmas, hosszas taps.) Mindez annak folytán vált lehetővé, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszak el­ső felében jelentős eredményeket ér­tünk el — amint azt előbbi expozéim­ban megjegyeztem — hazánk gazdasági­­társadalmi fejlesztésében. De még hátra van egy fél ötéves terv­időszak — két és fél esztendő a 8. öt­éves tervből — és határozott intézkedé­seket kell tennünk minden tevékeny­ségi területen az idei terv, az ötéves terv jó körülmények közötti teljesítésé­ért, ama stratégiai célkitűzések megva­lósításáért, hogy hazánk újabb fejlődési stádiumra térjen rá, sikeresen teljesít­sük a sokoldalúan fejlett szocialista tár­sadalom megteremtéséről és a kommu­nizmus felé haladásról szóló pártprog­ramot. (Hatalmas, hosszas taps.) TISZTELT ELVTÁRSAK ! Országszerte széles körű vita folyik a pártban és az egész néppel a Politikai Végrehajtó Bizottság április 29-i téte­leiről, amelyek a párt Központi Bizott­sága külön plenáris ülésének tárgyát fogják képezni. A plenáris ülésig pedig minden szek­torban munkálkodnunk kell a Politikai Végrehajtó Bizottságban azzal kapcso­latosan megszabott intézkedések vég­rehajtásáért, hogy valóra váltsuk a leg­fontosabb előirányzatokat a gazdasági­társadalmi tevékenység korszerűsítése és tökéletesítése, a párt vezető szerepé­nek az összes tevékenységi területeken történő növelése ügyében. A plenáris ülésen pedig ne azt vitassuk, hogy mit kell tennünk, hanem vegyük számba az egész tevékenységünk tökéletesíté­sére és korszerűsítésére vonatkozó elő­irányzatok valóra váltását és hagyjunk jóvá újabb intézkedéseket az egész öt­éves terv viszonylatában az egész gaz­dasági-társadalmi tevékenység intenzív és magasabb műszaki-tudományos szin­ten történő fejlesztése, Románia továb­bi fellendítése, a haladás és a civili­záció újabb csúcsainak meghódítása ügyében. (Hatalmas, hosszas taps.) TISZTELT ELVTÁRSAK! Tudomást szereztek a Román Kom­munista Párt Központi Bizottsága és a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága közötti levélváltásról. Mint megjegyezték, pártunk Központi Bizottsága szükségesnek tartotta a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságához fordulni és felhívni a figyelmét a pártjaink és országaink közötti kapcsolatok romlására, bizonyos megnyilvánulásokra, sajtócikkekre, sőt, hivatalos személyek nyilatkozataira, a­­melyek ellenségesek Romániával és ha­zánk szocialista építőmunkájával szem­ben és megengedhetetlen beavatkozást képeznek belügyeinkbe, ellentétben állnak a barátsági szerződéssel, a két ország más egyezményeivel és megálla­podásaival, súlyosan károsítják a két szomszéd nép kapcsolatait és érdekeit, ellentétben állnak az államközi kapcso­latok, a békepolitika általános elveivel. Javasoltuk — mint megjegyezték — a­­két p­árt központi bizottsága küldött­ségeinek találkozóját e helyzet megvi­tatására és annak érdekében, hogy in­tézkedések történjenek a negatív álla­potok felszámolására, továbbá a párt­jaink és népeink közötti együttműkö­dés és kapcsolatok fejlesztési útjainak a kijelölésére. Másfél hónap múlva megkaptuk a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának válaszlevelét leve­lünkre. Hallották, mit tartalmaz a le­vél ; egyes felszólaló elvtársak jelle­mezték is. Nem kívánok kitérni e le­vélre. A Politikai Végrehajtó Bizottságban megjegyeztük viszont azt a tényt, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága végülis kijelenti, hogy meg­érti és úgy véli, hogy a romániai­ prob­lémákat csak a Román Kommunista Pártnak kell megoldania. Elvártuk vol­na, hogy szűrjék le a következtetése­ket ebből a kijelentésből. Úgyszintén megjegyeztük azt a tényt, hogy a magyar elvtársak egyetértenek bizonyos találkozók összehívásával, több szakaszban, a két párt és ország közötti problémák megvitatása érdeké­ben. De sajnos nem sok idő telt el a levél kézhezvétele óta és újabb sovén, nacionalista, románellenes és antiszo­­cialista jellegű megnyilatkozásokra ke­rült sor, a tegnapi nap folyamán pedig újabb tüntetést rendeztek magyarorszá­gi hivatalos párt- és állami szervek hozzájárulásával —, sőt, egyes magyar­országi információk szerint — ezek védnöksége alatt. Indokolt az arra vonatkozóan is fel­merült kérdés, megvannak-e a szüksé­ges feltételek a budapesti román nagy­­követség jó működéséhez. Elemezni fogjuk a javasoltakat, attól függően is, hogy a továbbiakban milyen álláspont­ra helyezkedik a Magyar Népköztársa­ság párt- és államvezetősége. Mint köztudomású, a Román Kom­munista Párt, Románia Szocialista Köz­társaság mindig is munkálkodott a pártjaink és szomszédos népeink kö­zötti széles körű együttműködés kiépí­tésén. Abból indultunk ki, hogy a prob­lémákat, amelyek egyoldalúan, a két párt­ és ország közötti egyezmények és megállapodások megszegése nyomán je­lentkeztek, csakis megbeszélések útján, az egyenlőség, a tisztelet és az egyik vagy másik ország belügye­­be való be nem avatkozás szellemében kell megol­dani. Kétségtelen, hogy sok probléma vár megoldásra mind Romániában, mind pedig Magyarországon. Különbözhetnek a vélemények és véleménykülönbségek állnak fenn a szocialista építés fejlesz­tési útjai tekintetében. De mi mindig abból indultunk ki, hogy minden párt­nak, minden népnek önállóan és sza­badon kell megválasztania a szocialis­ta építés útját. Az egyedüli legfőbb el­bírálója ennek az illető ország népe, a valóság, az élet, amely a legjobban bi­zonyítja, hogy egyik vagy másik út megfelelt-e vagy megfelel-e az adott nép érdekeinek, az általános törvény­­szerűségeknek, a tudományos szocia­lizmus elveinek. Jól megértjük a szomszédos ország­ban felmerült sok súlyos problémát. Megértjük a magyarországi dolgozók törekvéseit, de semmiképpen sem ért­hetjük meg egyes sovén, nacionalista körök törekvéseit, amely körök, hogy eltereljék a figyelmet a realitásokról és a megoldandó problémákról, a régi praktikákhoz folyamodnak, túlmenve azon — teljes felelősséggel állítom —, amit még a horthysták sem merészel­tek megtenni . A román, a magyar dolgozók sok-sok évszázada szomszédokként éltek, együtt éltek és dolgoztak, sokszor együtt küz­döttek az elnyomás ellen. És szintén az élet, a valóság bizonyította be, hogy amikor nem értették meg, hogy nem szabad a sovinizmus útjára sodródniuk, az 1848-as forradalmak kudarcba ful­ladtak. Nem itt a helye annak, hogy a történelemmel foglalkozzunk. Csupán hangsúlyozni kívánom, hogy a román nép hagyományos jószomszédsági, ba­rátsági politikája szellemében a barát­ság érzéseivel viseltetik a szomszédos magyar nép iránt, s kifejezzük remé­nyünket, hogy a felmerült problémák megoldást nyernek és biztosítva lesz a fejlődés a szocialista úton, a jólét gya­rapodásának útján. A román és a magyar nép, amely — történelmi fejlődés eredményeként — két szomszédos nép, továbbra is szom­szédságban fog élni és kötelessége mi­nél szorosabban együttmunkálkodni gazdasági és társadalmi haladása, a szocialista és független fejlődés érde­kében, a két párt, a két párt­ és ál­lamvezetőség pedig felelősséggel tarto­zik népe előtt, a történelem előtt, az emberiség előtt, hogy hangot adjon a népeink közötti együttműködési, jó­szomszédsági törekvéseknek. (Élénk, ha­talmas taps.) A magunk részéről biztosítani kívá­nom a Központi Bizottság plenáris ülé­sét, egész népünket, hogy mindent meg­teszünk a két párt, a Románia Szocia­lista Köztársaság és a Magyar Népköz­­társaság közötti kapcsolatok fejleszté­séért a két nép érdekében, a szocializ­mus és a béke ügye érdekében, de a leghatározottabban elutasítjuk a bel­ügyeinkbe való beavatkozás bármilyen próbálkozását. A szocialista építés prob­lémáit, Románia problémáit mi oldjuk meg, az egész néppel és a nép­ért, a forradalmi munkásdemokrácia szelle­mében és senkinek sem engedjük meg, semmilyen formában, hogy beavatkoz­zék belügyeinkbe ! (Hatalmas, hosszas taps.) TISZTELT ELVTÁRSAK ! Igen röviden szólni kívánok néhány nemzetközi kérdésről, tekintettel arra, hogy a világhelyzet továbbra is súlyos. Még csak kis lépések történtek az eny­hülés irányában. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti­ szerződés a ■közép-hatótávolságú rakéták ügyében szintén csak egy lépés. Továbbra is óriási mennyiségek maradtak nukleá­ris fegyverből, újabb ilyen fegyvereket gyártanak, folytatódnak a nukleáris kí­sérletek. A nukleáris háború veszélye tehát továbbra is fennáll. Fennáll az emberiség, sőt, a földi élet elpusztítá­sának veszélye. Mindent meg kell ten­nünk, hogy véget vessünk ennek a hely­zetnek, mindent meg kell tennünk a leszerelésért, elsősorban a nukleáris fegyverek teljes felszámolásáért, a világ összes nemzetei közötti béke és egyenlő együttműködés politikájáért. (Hosszas taps.) Minthogy sok államot, mondhatni az összes népeket egyre inkább foglalkoz­tatja a jelenlegi nemzetközi helyzet, le­hetőség mutatkozik az események ve­szélyes alakulása súlyosbodásának a meggátolására, irányának megváltozta­tására egy új, demokratikus nemzetközi politika felé. Ehhez azonban új gondol­kodásmód, új nemzetközi politika szük­séges, olyan, amely végérvényesen sza­kít az erőszak és a diktátum, a más államok belügye­ibe való beavatkozás politikájával. Ugyanakkor hangsúlyoz­nunk kell, hogy a kortárs világ bonyo­lult problémáit nem oldhatja meg csu­pán néhány ország, bármilyen nagy is legyen. Ahhoz, hogy eljussunk a lesze­reléshez, a békéhez, új, demokratikus kapcsolatokhoz, az összes államoknak és népeknek a leghatározottabban be kell kapcsolódniuk az új nemzetközi politikáért, a béke és az együttműkö­dés politikájáért folytatott nagyszabású küzdelembe. Pár nappal ezelőtt véget ért az Egye­sült Nemzetek Szervezetének leszerelé­si különülésszaka. Az összes államok képviselői néhány héten át számos ja­vaslatot terjesztettek elő, szorgalmaz­ták leszerelési határozatok elfogadását. Ennek ellenére, úgy hiszem, tudják, az ülésszak anélkül ért véget, hogy hatá­rozatot hozott volna erre vonatkozóan, figyelmen kívül hagyva a világ népei nagy többségének akaratát. Ez pedig néhány országnak és elsősorban az A­merikai Egyesült Államoknak tulajdo­nítható, amelyek ellenezték a határozat­­hozatalt ebben a kérdésben. Á­m az ülésszak külön határozat nélkül is erő­teljesen tanúsította, hogy a világ álla­mai és népei, beleértve az amerikai né­pet is, véget akarnak vetni a jelenlegi fegyverkezési politikának —, amely el­kerülhetetlenül újabb világháborúhoz, nukleáris katasztrófához vezethet —, tevékenykedni akarnak a világ összes nemzetei közötti béke, együttműködés politikájáért. Messzemenően nagyra becsüljük a földkerekség országai nagy többségének e konferencián kifejtett álláspontját, és reméljük, hogy — a további nemzetközi tevékenység során — számolnak az Egyesült Nemzetek Szervezete külön­­ülésszakán lezajlott átfogó vitával. Úgyszintén messzemenően foglalkoz­tat bennünket a tovább rosszabbodó világgazdasági helyzet, a fejlődő orszá­gok helyzetének súlyosbodása. Ezen or­szágok küladósságai meghaladják az ezermilliárd dollárt. A­z iparosított ország torontói talál­kozója —, mint úgyszintén ismeretes — különösebb határozatok nélkül ért véget. Különben, a világgazdasági prob­lémákat nem oldhatja meg néhány or­szág, bármilyen fejlett is legyen. A világgazdasági válság leküzdésé­hez, a gazdasági tevékenység általános újrafelvételéhez és a kortárs világ bo­nyolult gazdasági-pénzügyi és szociális problémáinak megoldásához nemzetközi konferenciára van szükség a világgaz­dasági, s különösképpen a gyengén fej­­lettségi kérdésekről, egy új gazdasági világrend megteremtéséről. Romániának szilárd elhatározása az összes fejlődő országokkal, a világ más államaiival együtt aktívan hozzájárulni mindezeknek a problémáknak a megol­dásához, úgy vélekedve, hogy a lesze­reléssel és a békével egyetemben mind­ez döntő tényező új nemzetközi kapcso­latok kiépítése, valamennyi nemzet ha­ladása, egy jobb és igazabb világ meg­teremtése szempontjából. (Hatalmas, hosszas taps.) Bár a világhelyzet összességében e­­léggé bonyolult és súlyos, meggyőző­désünk, hogy a népek, a haladó poli­­tikai erők képesek megváltoztatni az események alakulásának irányát, bizto­sítani és kiharcolni a leszerelést, a bé­két, egy új gazdasági világrendet. E népek között mindig az első sorokban fogunk küzdeni a békéért, a földkerek­ség összes nemzetei közötti egyenlő együttműködésért! (Hatalmas, szűnni nem akaró taps ; hosszasan visszhang­zik: Ceauşescu — RKP !, Ceauşescu — béke !) TISZTELT ELVTÁRSAK ! Az összes pártszerveknek és -szerve­zeteknek, Központi Bizottságunknak, a forradalmi munkásdemokrácia vala­mennyi szervének, az állami szervek­nek, az egész népnek még határozottab­ban és teljes egységben kell munkál­kodnia az idei terv összes mutatói tö­retlen teljesítéséért — az iparban, az építkezésben —, megkülönböztetett fi­gyelmet kell szentelni a termelés és az export legjobb körülmények közötti megvalósításának. A mezőgazdaságban tevékenykedjünk a nyári termés­késedelem nélküli és veszteségmentes begyűjtéséért, a termés átadásáért és megfelelő tárolásáért, a növényápolási munkálatok végrehajtá­sáért, az őszi termésért. Hassunk oda, hogy az idén a mezőgazdaságban is ér­jünk el magasabb terméshozamot, mint az előbbi két esztendőben, legyen jobb termésünk — a feltételek pedig szava­tolják, hogy ha jól dolgozunk, ilyen termésünk lesz! (Hatalmas, hosszas taps.) Dolgozzunk úgy, hogy a Központi Bi­zottság következő plenáris ülésén —­ amelyet valószínűleg ősszel fogunk megtartani —, egyre jobb eredmények­kel jelentkezzünk. Addig tevékenyked­jünk úgy, ahogy előbb mondottam, a Politikai Végrehajtó Bizottság áprilisi téziseiben megszabottak valóra váltásá­ért. Jelentkezzünk a plenáris ülésen jó eredményekkel minden területen, hogy újabb perspektíva nyíljék meg hazánk előmenetele előtt a jólét és a boldog­ság útján, országunk függetlenségének és szuverenitásának erősítése, a kom­munista építés útján Romániában ! (Hatalmas éljenzés és taps ; hosszasan visszhangzik : Ceauşescu — RKP !, Ceauşescu és a nép !) Ezzel bezárom a plenáris ülés mun­kálatait és sikert kívánok mindenkinek egész tevékenységéhez! (Hatalmas, szűn­ni nem akard taps és éljenzés; hossza­san visszhangzik : Ceauşescu — RKP!, Ceauşescu és a nép !, Tiszteletünk, büsz­keségünk : Ceauşescu — Románia ! Az összes jelenlévők, helyükről felállva, hosszasan éltetik a Román Kommunis­ta Pártot, a párt főtitkárát, Nicolae Ceauşescu elvtársat.)

Next