Hargita Népe, 1990. április (2. évfolyam, 74-94. szám)
1990-04-01 / 74. szám
juma HARGITA MEGYE SZABAD DOLGOZÓINAK DEMOKRATIKUS NAPILAPJA II évfolyam 74 (83.) szám 1990. ÁPRILIS 1., VASÁRNAP 8 oldalára le} MISzSz kongresszus Csíkszeredában Szombaton Csíkszeredában folytatta munkáját a helyi Demokrata Magyar Ifjak Szövetsége rendezésében az első MISZSZ kongresszus. Mintegy másfélszáz küldött és megfigyelő jelenlétében kezdődött meg a vita, amelynek során a résztvevők a lehető legpontosabban igyekeztek tájékozódni a választási törvényről, nehogy a tévintformációk szavazatvesztéshhez vezessenek és a pontos helyzetfelmérés alapján keresték a legmegfelelőbbb módozatokat a választási kampányban való részvételre. Az ifjúsági szervezetek az RMDSZ-el közös területi listákon indítanak jelölteiket és a pontos jelöltnévsor megállapítása is a kongresszusra vár. Amint a hozzászólásokban kiderült, a MISZSZ választási stratégiájának sarkalatos pontja asz RMDSZ támogatása, ám a megfelelő propagandaeszközök kidolgozására, felhasználására jogot formálnak. A ma véget érő kongresszus ugyanakkor különböző szakbizottságokat és tanácsadó testületet is megválaszt, felelősségük tudatában tanácskoztak a küldöttek DAMOKLÉSZ KARDJA A vonat kattogó kerekeivel fúrja be magát a sötét éjszakába. Inognak, rázkódnak a kocsik és ami a legfurcsább : a folyosón sehol senki. Sőt még a fülkékben sem : az egész vagonban mindössze négyen ülnek, két fiatal párban, ketten pedig magányosan, egy-egy sarokban gubbasztva. Pedig máskor volt itt tumultus a javából, olykor még a folyosón keresztben-kasul fekvő testeken is át kellett lépegetni — Aradra kellene mennem, de nem merek utazni — mondja a nővér a poliklinikán. — Este ki sem teszem a lábam — szól az egyik ismerősöm, akit gyakran láttam kocogni a terelőúton. — Vasvilla tekintettel néznek rám a munkahelyemen — panaszkodik a húsz éve ugyanott dolgozó és munkája miatt megbecsült férfi. — Amikor hazaértem, ablak- és ajtófeszegetési nyomok voltak körben a házon, mindenütt. Mi lesz, ha ez így folytatódik. A félelem. Ez az, amely két hetes távollét után szinte mellbevágott. A félelem és a szorongás, amely befészkelte magát a gondolatokba, végigkúszik az idegszálakon. A félelem, amely legyőzte a néhány hónapos örömöt, a lelkesedést, a változásba vetett hitet. A félelem. A legfojtogatóbb emberi érzés. A legbénítóbb. zép tavaszi napsütésben nézelődök az utcánkban, amit Kászonimperen Fenyő aljának neveznek. Ebben az utcában — állapítom meg sokadszor — lám, mindenki a saját kapuja előtt seper és a saját udvarát, kertjét igyekszik megtisztítani a hulladéktól, a piszoktól. A híd borjújának támaszkodva két utcabelivel váltok szét: Bodó Ignáccal és Tódoron Péterrel. Kinnebb, Pap oldalában serken a fű, itt hajigáltuk mi annak idején a húsvéti piros tojást. Együtt voltunk e vidám hajigálásban az utca magyar és román gyermekei, mint ahogy a téli szánkózásnál is együtt ereszkedtünk be a meredeken, és ugrattunk át a sáncon. A tojáshajigálás locsolás utáni rituálé volt, afféle sziszifuszi munka : a domboldalra kihajított festett tojás begurult, majd röpült vissza ismét. Míg eltörött. Akkor meg kellett hámozni és enni. Repült a tojás az ég felé is a magasba, s ha nem törött el visszaesve a gyepre, kész sikert jelentett. Másnap persze volt pirosló tojáshéj a Papkertben, mint ahogy a falu szélén másutt is nyoma maradt a tojáshajigáló versenynek. Festet Hanem mintha egyetlen festett tojás megmaradt volna fent a magasban; mintha a gyermekkor egyetlen festett tojása ott ragyogna most is az égen, a falu felett... Ebben a utcában tanultam meg én, hogy egy meggondolatlan szóval kölcsönösen megbánthatjuk egymást. Ráadásul : a mi utcánkban lévő román gyermeket, aki anyaízes magyarsággal mesélte élete megpróbáltatásait, felejthetetlen emlékeket hagyott bennem is. „A magyarok közt oláh vagyok, a románok közt bozgor vagyok, hát akkor én ki vagyok ?" — tört ki egyszer, „be kellene bontani a zsinórt a harisnyáról“, — mondta neki valaki falubeli legény, amikor 6 székely ruhát csináltatott. A kölcsönös és visszavisszaadott sérelmeket Kászonban mint „többség“ én jobban restelltem, mert az itt élő románok sorsában felismertem a kis magyar közösségek sorsát is, azokét, akik elszigeteltségben élve nem tudták, vagy csak kevésbé tudták megtartani az anyanyelvüket. Jó, ha egymás szemében felismerjük a kölcsönös és közös sorsot, és nem szálkákat és gerendákat keresünk. A kászoniak — magyarok és románok — az eltelt évtizedekben általában Bukarestben tanultak meg románul, ahol különböző munkákat vállaltak. Kászonban minden nyáron soksok bukaresti nyaralt, jött vendégségbe magyar és román családokhoz, és mi gyermekek az úri gyermekekkel jól megértettük egymást a játszadozásban. .. Lesétálok Fenyő alól Dobolyba. Ráduly Andris bácsi asztalánál ülök, beszélgetünk. Nyolcvanegyedik éves, itt élte le az életét. Olvasott ember. — A bátyám, Péter bátyád ,pár évvel ezelőtt halt meg, idős Ferencz Sándorral együtt voltak Bukarestben. Ott is, itthon is, mindig tartották a barátságot. Közös román barátaik voltak, vendégeskedtek, egymásnál. Az okos, az értelmes emberek között itt mindig tisztelet és barátság honolt... Na meg aztán a nagyapád, Iáint fuvaros sokszor vitte édesapámat Szeredába, aki bíró volt a két világháború között. Szép tavaszi napsütésben nézelődök az utcánkban. Magyar szomszéd, román szomszéd kérdezi : na hazajöttél . Egyet hazanéztem, mondom és kezet fogunk. FERENCZ IMRE tojás ü Z e g e n KEDDI LAPSZÁMUNKBAN : Május 20 — SZABAD VÁLASZTÁSOK Ami a polgármesteri hivatalokra hárul. . . Interjú ERDŐS GYULA jogásszal, a Megyei Polgármesteri Hivatal titkárával. A legváratlanabb önvédelmi mechanizmusok elszabadítója. Oly sok esztendőn át megtanítottak félni. Hogy nem kapunk ezt vagy azt. Hogy hallgatják szavaink. Hogy az ellenőrzés száz és ezer szálával fojtogathatnak. Féltünk tőlük, de nem féltünk egymástól. Ez most valami más. Ez a félelem most valami más. Most egymástól kezdünk tartani. Meg valami bekövetkezhető től, megtörténhet atól. A félelem tárgya szertefoszlik és ezer alakban tér vissza, így lesz belőle szorongás. Állandó rossz közérzet. Damoklész kardja a fejünk fölött. Oh, uram ! Mindennapi félelmeink oldd fel nekünk ma, mert csak így jön el a demokrácia országa, amelyre úgy vágyunk valamennyien... SZF KEDI FERENC nyelvi szinten beszélte a magyar nyelvet, — magyarul lehetett megbántani. A nemzeti érzelmek hajszálgyökereit a gyermekkori tapasztalat érzékelte : egy olyan közösség méltóságérzetét, amelynek sajátos „kisebbségi“ sorsot osztott ki a történelem. Szomszédom, a román ember, aki gyakran elüldögélt nálunk és Április 21-22-re halasztották az RMDSZ kongresszusát A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Országos Ideiglenes Intéző Bizottságának Elnöksége 1990. március 29-én munkaülést tartott, amelynek során a Szövetség napirenden lévő problémáit elemezték . 1. A szélsőséges nacionalista elemek Marosvásárhelyen, majd utóbb más helységekben bekövetkezett fellépése nyomán kialakult helyzet elemzése arra késztette az elnökséget, hogy ismételten felhívja a Szövetség tagságának, az egész romániai magyarságnak a figyelmét a következőkre : — tanúsítson, akárcsak eddig, méltóságot és felelősségérzetet, ne engedjen semmiféle provokációnak, ne fogadjon el semminemű felszólítást, ha az nem a Szövetségtől jön ; — folytassuk az építő szellemű párbeszédet az összes politikai, társadalmi, művelődési szervezetekkel — közöttük a Vatra Românească elnevezésű egyesülettel is — egymás elgondolásainak, törekvéseinek és céljainak jobb megértése és álláspontjaink esetleges közelítése érdekében ; — annak az elvnek az értelmében, hogy a többségnek erkölcsi kötelessége a kisebbség megvédelmezése, igényeljük, illetve a magunk rendjén mi is biztosítsuk ennek az elvnek a betartását, az együttélés, a gazdasági, a közéleti, művelődési tevékenység zavartalansága érdekében minden övezetben és településen. 2. Az RMDSZ kongresszusának időpontja módosult : április 7—8 helyett április 21— 22-én fog ülésezni, Nagyváradon. 3. A választási kampány beindulásával előtérbe kerültek az ezzel kapcsolatos politikai tennivalók : képviselő jelölés, az RMDSZ célkitűzéseinek ismertetése a sajtóban, a rádióban, a televízióban, programtervezetünk fényében, az RMDSZ választási jelének ismertetése stb. Ezt a feladatot minden szervezetünk tekintse az elkövetkező időszakban fő teendői egyikének. 4. Az RMDSZ bejelenti, csatlalkozik a Temesvári Kiáltványban meghirdetettekhez* ■ támogatja főként annak a kisebbségi kérdésre vonatkozó kitételeit. Az elnökségi munkaülés befejező részén megjelent Tőkés László lelkipásztor, a Szövetség tiszteletbeli elnöke is, aki most tért vissza amerikai egyesült államokbeli és kanadai jószolgálati útjáról. Az RMDSZ Országos Ideiglenes Intéző Bizottságának Elnöksége * HŐSEINKRE EMLÉKEZTÜNK A kegyelet, a hála és az emlékezés virágait, koszorúit helyeslék el tegnap, a decemberi forradalom 100. napján Müller László sírján, a Csíkszeredai új temetőben. A megye és a város vezetői, a szabad szakszervezetek képviselői, volt osztálytársak, tanügyiek, barátok és ismerősök jöttek el, hogy leróják kegyeletüket a decemberi harcokban elesett hős emléke előtt. Egyúttal adóztak valamennyi, szabadságunkért életét áldozó mártír emlékének. Mert nem csak Csíkszeredánnak van hősi halottja. Antal László Jenő Gyimesbükske, Colrad Aurel, Marinel Constantin Maroshévízé, Imeca László Székelyudvarhelyé, Lőrinci László-Raymond Galócásé, akiknek sírját ugyancsak megkoszorúzták tegnap. Hősüinknek adóztunk, leróva kegyeletünket. Soha nem feledjük el őket. KRISTÓ TIBOR