Hargita Népe, 1990. június (2. évfolyam, 118-139. szám)
1990-06-01 / 118. szám
HARGITA MEGYE SZABAD DOLGOZÓINAK DEMOKRATIKUS NAPILAPJA II évfolyam 118. (127.) szám , 1990. JÚNIUS 1. PÉNTEK 4 oldal ára 1 lej Évente több ezren töltik pihenőszabadságukat megyénk népszerű fürdőtelepein, sokan érkeznek hozzánk gyógykezelésre. Az idén kögel 70 000 személy nyaral, megyénkben és tőlünk is mintegy 14 000-en utaznak üdülni, vagy gyógykezelésre az ország különböző részeiben több mint ezren vehetnek részt szervezett külföldi társaskiránduláson. Igen jelentős megyénk átutazó forgalma,az autós kirándulók ezrei járják hegyi útjainkat ésállapodnak meg rövidebbhosszabb ideig fogadókban, menedékházakban, kempingtelepeken. Persze a nem szervezett vendégfogadásra is alaposan fel kell készülni. Az első dolog, amit tapasztalhat a hazai, vagy külföldi utazó, az az útjaink rossz állapota. Remélhetőleg sor kerül a szokásos tatarozásra, foltozásra, de időszerű rendbe tenni az útszéli megállókat, parkolókat is. Sajnos, a parkolóink nagyon szegényesek, nem mindenhol van asztal, pad és hiányoznak az illemhelyek, szeméttárolók. Ha készültek is, asztalok, padok azokat összetörték, megrongálták, gyakran tapasztalni, hogy az autós kirándulók földre terített pokrócon étkeznek. Kevés a kempingező hely is, még pontosabban a kiépített kempingtelep, amely rendelkezik a szükséges kellékekkel: hideg-meleg víz, áramforrás, tűzhely, illemhely, szeméttároló stb. Ezért szaporodott el a vadkempingezés, menedékházak, fogadók közelében, utak mentén vernek sátrat, szemetet hagynak maguk után. Jó lenne, ha csak kijelölt helyeken engedélyeznék a kempingezést még akkor is, ha nincsenek meg a szükséges feltételek, de legalább biztonságban van a sátorozó. Amúgy szem előtt kell tartani ezután, hogy a vadkempingezők által elfoglalt hely mezőgazdasági terület, kaszáló, vagy legelő, ami magántulajdont is képezhet és gazdája nem nézi jó szemmel, ha kárt tesznek benne. Attól még messze állunk, hogy olyan berendezett kempingtelepeink legyenek, mint amilyeneket külföldön látunk, de igyekeznünk kell, hogy nálunk is olyanok legyenek. A korábbi években több alkalommal tettük szóvá, hogy az útszéli fogadók, menedékházak valami sajátosat kínáljanak az étkezni betérőnek. Itt-ott tapasztaltuk, hogy készítenek olyan ételeket, amit csak ott találni meg, de az alapanyagok és főleg hús hiányában szegényes volt az ételkínálat. Most más a helyzet és mások a feltételek. Hogy idegenforgalom vidéki turizmusról lévén szó, elképzelhető, hogy a fogadókban, menedékházakban rendszeresen legyen báránypörkölt, berbécsflekken, házi kolbász, tejes- és túróspuliszka, verttej s egyebek. Az mtsz-ek esztenáiról minden bizonnyal lehet beszerezni sajtot, túrót, tejet De az mtsz-ek is bedolgozhatnak a turisztikai vendéglátásba. Van aki emlékezik még a Kovászna megyei útszéli gidófalvi csárdára, ahol mindig volt kitűnő sertésflekken és savanyútej. Micsoda keletje volt és milyen forgalma ! Nálunk nem lehetne kezdeményezni ilyeneket ? A turisztikában szárnyra kaphatna a magánkezdeményezés is. Ha magánkézben lennének kis vendéglők, fogadók lenne versenytárs, meg kellene kapaszkodnia a szövetkezeti fogadósnak is, hogy fennmaradhasson. Nagyszerű adottságaink vannak az átutazó idegenforgalom fejlesztéséhez, ezen a téren rövid idő alatt utolérhetnénk a fejlett nyugati országokat. De szabad utat kell engedni a kezdeményezésnek, értékesítenünk kell, felmérhetetlen kincsünket, amivel rendelkezünk. Meg kell tanulnunk pénzt csinálni mindenből. REBENDICS JÓZSEF Hangverseny 1. A hír : Kegyelmet és igazságot énekelek címmel zenés áhitat színhelye a csíksomlyói kegytemplom. Közreműködnek: Bereg Ferenc, Liszt-díjas, kiváló művész, Lipcsey Edit énekművész, Hegedűs Valér zongora- és orgonaművész, mindhárman Budapestről. 2. Hangverseny előtt. ürdögh Istvánnal, a szatmárnémeti színház szervezőjével a Csíkszeredai Hargita szálloda előcsarnokában találkozunk, ők szerződtették a budapesti művészeket az erdélyi turnéra. Ördögh István régi jó ismerős, Gyergyószentmiklóson volt évekig a művelődési ház szakirányítója, külön riporttéma lehetne meghurcoltatása, elítéltetése. De most a turnéról beszélünk, hisz annak idején a gyergyói együttessel több mint félszázszor vendégszerepelt Béres Ferenc, 1981- ig, utána a hatalom éber fülesei vigyáztak, hogy az ilyesfajta barátságoknak véget vessenek. Az csak veszélyes lehet az irredenta, magyarságához kötődő, szeparatista székelyeknek. 3. Az ebéd: Csak végére érkezem, mert Béres Ferencnek megígérem, hogy „felhajtom“ Imets László grafikust, akitől szeretne ex-librist rendelni. (A találkozó a hangverseny végén „összejön“). Nyilván a politikáról, s az aznapi földrengésről beszélünk, a romániai változásokról, a jövő kérdőjeleiről. Szabadon csevegünk — ez mindenképpen a hazai változásokhoz tartozik. S hiszem, hogy olyan visszarendeződés már sosem lehet, hogy féljen az ember ha „idegen“ állampolgárral szót vált. S a rádiót sem kell felerősíteni, a vízcsapot megengedni, ha éppen nemtetszését fejezi le népet, nemzetiséget, egyéni jogokat sértő jelenségekről. 4. Az interjú. Meséli Béres Ferenc, hogy a Cserehét vidékéhez köti a gyermekkora (90 kisközséget magába foglaló vidék), gagybátori. Amiről eszembe jut, hogy 1981-ben, amikor utoljára hallottam énekelni a Csíkszeredai színpadon, akkor palóc népdalokat is énekelt, amelyek feltűnően hasonlítottak a székelyföldiekhez, még az enyhén palócos beszédében is van valami székelyes, s megemlítem azt is, hogy bizony mifelénk is van Gagymerete. Szóval a Cserehát folklórhagyományaival nőtt fel, majd később jutott a sárospataki kollégiumba, ami egy kemény, protestáns iskola volt az elmúlt évszázadokban, idézi is Comenius. Rákóczy György, Lorántffy Zsuzsanna nevét (nem ismeretlenek az erdélyi lélek számára sem), s teszi hozzá, hogy a pataki kor(Folytatás a 3. oldalon) . BÁLINT ANDRÁS a Somlyói kegytemplomban CIGARETTASZÜNETI NAP Az Egészségügyi Világszervezet kezdeményezése, hogy az évben legalább egyszer egy egész napon át ne gyújtsunk rá. A szubjektív döntés a május 31-ét jelölte meg cigarettaszüneti napnak. Tehát a tegnap lett volna. Én azt javasolnám, hogy aki erről a döntésről nem tudott tegnap (bár három éve visszatérő mozgalom a kezdeményezés) megteheti ma, annál is inkább, hogy emlékezetben kötni tudja ,a Gyermeknaphoz. De választhat mindenki legjobb ötlete szerint egy vagy több napot az évből erre az áldozatos, de hasznos lemondásra. A Gyermeknap azért is fontos volna, mert nemzetközi statisztikák szerint egyre alacsonyabbra száll a füstimádók életkora szerte a világon, s teszik ezt válogatás nélkül lányok és fiúk. Az egészségi vonatkozásai a dolognak közismertek, nem érdektelen azonban felidézni azt, hogy a tüdőrákos megbetegedések 90 %-a, a szív-érrendszeriek 25, és a krónikussá vált hörghurut megbetegedések 75 %-a valamilyen összefüggésben van a dohányzással. Akikor hát mégis ma legyen az a cigarettaszüneti nap . (Koszta látván) Hm * »ÜNNEPNAP Ez a nap gyermeknap kicsiknek és nagyoknak, velünk játszik ma a szél is, értünk rezdül a levél is. Itt a tavasz, jön a nyár, a kedvünk már vele jár, vele jár a zöld mezőkön, aranyhajú búzaföldön, mikor á, jaj de jó, eljön a vakáció! Országjárás, hasznos munka, nem is váratunk magunkra, okos gyermek ott nyaral, ahol sokat lát és hall, indulunk is, várva vár bennünket a nyár, a nyár. (LÁSZLÓFFY ALADÁR) Ez már rsem ax a gyermeknap... Kerek egy esztendővel ezelőtt még hurráoptimizmus lengte be a gyermeknapi rendezvényeket. A „boldog gyermekkor“, a „hőn szeretett és mélyen tisztelt“ uralkodó család iránt érzett szeretet és hála“ elmaradhatatlan kelléke van a képmotettásnak, a mímelt „örömnek és büszkeségnek". Hálaimét szavalt, dicshimnuszt zengett itt sólyom és pionír, grandiózus szabadtéri (de korántsem szabad) ünnepségeken ifjú testekből formálták az öröknek hitt (elhitetett) szimbólumokat. A hiúság vására volt, s felnőttek kufárkodtak még érintetlen vagy idejekorán megrontottfiatal lelkekkel, akik már az óvodában nyuszimesék helyett kultusztantárgyból kaptak igen alapos képzést. Nem rajtuk múlott, hanem rajtunk, felnőtteken, ha hitték is a beléjük táplált sok zagyvaságot... S miközben zászlók és nyakkendők százait-ezreit lobogtatta a júniusi szellő, s miközben ártatlan gyermekarcokon a manipulált öröm és hála ragyogott, innen és a társadalomból is kirekesztett gyermekek százai-ezrei éttek-lengedtek nyomorúságosnál is rosszabb körülmények között, nem ritkán élelem, ruhanemű, családi otthon, szeretet és megértés nélkül, olykor halálos betegen, vagy azért, mert gyógyíthatatlan kór támadta meg a legkiszolgáltatottabbakat, vagy egyszerűen csak azért, mert nem volt a legközönségesebb gyógyszer sem hozzáférhető. „Sokoldalúan fejlett szocialista társadalmunk" igyekezett tudomásul nem venni a társadalmi nyomort, a gyermeknapi, ünneplésbe semmiképpen sem illett a beteg, elesett, az élet perifériájára szorult gyermek és család képe... Jól tudom, nem valami ünnepi gondolatok ezek, de tiszta lelkiismerettel nem ünnepelhetünk úgy, hogy nagyvonalúan elsiklunk a számunkra kényelmetlen látvány fölött. Ez a gyermeknap már nem az a gyermeknap... Lássátok, feleim, saját szemetekkel, és tegyetek gyermekeinkért és mások gyermekeiért... DEMETER ZOLTÁN Tovább reng alattunk a föld Decemberben kezdődött a földrengés, akkor az epicentrum Temesváron volt, de erősen érezték hatását a fővárosban és több vidéki városban is. Bukarestben január 28-án is rengett a föld. Addig valahogy nem éreztünk félelmet, de akkor, az emlékezetes tömegtüntetés belénk verte az ijedtséget. Aztán Marosvásárhelyről érkeztek földrengésről szóló hírek. Ez nagyon fájdalmas volt, mély sebet hagyott lelkünkben. Ismét megijedtünk, először tapasztaltuk, hogy egy földrengést ki is lehet provokálni és vannak, akik mesterségesen tudnak földrengést csinálni. Május 20-ra készültünk, az első szabad választásokra. Ez a készülődés is kisebb földlökésekhez volt hasonló, felizzott a nyugtalanság, a gyanakvás, a félelem. De a földmozgás nem szűnt meg, a fővárosi Egyetemi tér lett az állandó epicentrum, amely sehogy sem akar megnyugodni. És következett a természet nagy figyelmeztetése május 30-án. Ha a társadalom rengéseit valahogyan ki is tudjuk fogni, a természet erőivel szemben tehetetlenek vagyunk. Aligha van olyan, az nem ijedt meg. Azért is, mert az utóbbi öt hónapban túl sok megpróbáltatáson mentünk keresztül, túl sokáig rengett átláttunk a föld. Vajon mikor tudunk szót érteni egymással ebben az országban, hogy végre megnyugtathassuk egymást: ha félsz, magamhoz ölellek magyar ajkú testvérem, ha félsz, magamhoz ölellek román ajkú testvérem ! Nem vétek soha ellened Eleget rengett-e alattunk a föld, hogy ezt megértsük ? REBENDICS JÓZSEF