Hargita Népe, 1990. július (2. évfolyam, 140-160. szám)

1990-07-03 / 140. szám

II évfolyam 140 (149.) szám 1990. JÚLIUS 3., KEDD 4 oldal, ára 1 lej Megkezdődött a kormányprogram vitája a parlamentben A román parlament mindkét házában ma kezdődött meg a kormány program­nyilatko­zatának a vitája. Nem lesz egyszerű megítélni abból a vázlatból, amelyet a kijelölt kormányfő csütörtökön a Ház­ban előadott, hogy mi is az ésszerű variáns, amely sze­rint a két évre tervezett átme­neti időszakban lehetővé válik az európai igényű piacgazda­ság elemeit legalább kikísérle­tezni, netán megalapozni. Az ugye világos, hogy a kor­mány nem vállalhatja át az örökölt gazdasági válság és annak minden szociális ösz­­szetevője terhét, hiszen alig van eszköze arra, hogy ebből a kusza szövevényből egy ta­podtat is előrehaladjon a ma­ga erejéből. Amit vállalhat, hogy kézügybe adja azokat a szabályozókat (a törvényes ke­retet tehát), amelynek mű­ködtetésével a gazdaság sejt­jei új erőre kapva, és egy­másra építkezve, kigazdálkod­ják a piacgazdasági lehetősé­get. Az is nyilvánvaló, hogy a­­kormány nem tud egyéni megoldásokat találni és ez nem is célkitűzése. Vállalja viszont, hogy ösztönzi a közigazgatási tanácsok önállósodó munká­ját. Egészen bizonyos az is, ahogyan ebből a vázlatból ki­derül, hogy vállalja a kezde­ményezéssel és kísérletezéssel járó minden alkalomszerűsé­get és rizikót is, h­a az, végü­l­­is, életképes megoldásokra ta­lál a kísérletezés végén. Ki­egyenlítődik az elképzelés szerint így a felelősség válla­lása és a hatalom közötti e­­gyensúly hiánya, s ez igen ko­moly dolog, mert bejelentett szándék, hogy tovább semmi­lyen fiaskót nem hajlandó a kormány finanszírozni. Most már csak az a kérdés, hogy ekkora tehervállalásra, s ilyen rövid idő alatt képes-e a társadalom, meg a rendelke­zésére álló anyagi eszközök. Vajon képes-e ez a magatehe­tetlennek bizonyult szerkezet, amely hat hónap alatt még csak­ a reményét sem csillan­totta föl valamiféle kiútnak, legalább kilendülni ebből a tehetetlenségből ? A kor­mányfő álláspontja az, hogy „A gazdaság jelenlegi helyze­téből csakis gyors lépésekkel végrehajtott, a lakosság által is támogatott radikális reform útján lábalhatunk ki. A kor­mány célkitűzései e téren nem kapcsolódnak mandátumának időtartamához, hanem a ro­mán realitáshoz, s számol az­zal a ténnyel is, hogy a más államok által már a 80-as é­­vekben beindított restrukturá­­lási folyamathoz viszonyítva, a mi késésünk számottevő." Egészen konkrétan : a kor­mány célja az, hogy rövid idő, maximum másfél-két év alatt, a szükséges támogatással, o­­lyan törvényhozó intézkedé­seket terjesszen a parlament elé, amelyek lehetőséget te­remtenek a vállalatoknak az önálló gazdálkodásra. A kor­mánynak ehhez fél éves türel­mi időre volna szüksége, s hoz­zá hat hónapos moratóriumot kér a parlamenttől a bérek és a munkakörülményekkel kap­csolatos szakszervezeti köve­telésekre. Cserébe vállalja, hogy kárpótolja azokat a re­formelemeket, amelyek a jö­vedelmeket vagy a munkaerőt érintik. Részletesebben : a kor­mánynak nincs lehetősége pénzügyi követeléseket ki­elégíteni akkor, ha a vállala­tok maguk rendelkeznek anya­gi alapjaikkal, magyarán a vállalati takaró méretei sze­rint nyújtózzék mindenki. A jelenlegi vállalati túlnépese­désből pedig két út lehetséges, s ezt meg kell érteni : az egyik az átképzés, a másik valami­lyen más technológiai terv és lehetőség felé vezethet. A kor­mány szándéka egyértelműen az, hogy az állam látványosan kivonul majd a gazdaságból és mindinkább annak hitelezőjé­vé válik. Egyféle pénzügyi ösz­tönző rendszerbe irányítva a tevékenységet. A helyhatósági és kormányzati szervek meg le kell, hogy építsék végre­hajtó törekvéseiket (és eddig feladatukat) és a megfelelő közigazgatási egységnek egy­részt menedzsereivé, másrészt a lakosság érdekvédelmi szer­vezeteivé kell válniuk. Dióhéjban ez az a keret, a­­melyben az új kormánycsapat azonnali gazdaságszervező te­endőit elképzeli. Elválik, hogy a konkrét lépések mennyire hatnak majd a gazdaságnál sokkal fontosabb szociális ösz­­szetevők alakulására. KOSZTA ISTVÁN Rendkívüli keresztelő Szokatlanul nagy volt az iz­galom vasárnap reggel a csík­­somlyói gyermekotthonban. Székely ruhába öltözött a gye­rekek egy része, és máris in­dult a csobotfalvi plébánia fe­lé. Érthető a türelmetlenségük, hiszen életükben fontos, rend­kívüli nap következett : hu­szonheten megkeresztelkedtek, tizenkét társuk pedig az első­áldozáshoz csatlakozott hoz­zájuk. A szertartás ünnepélyes be­vonulással kezdődött, összesen ötvenkét elsőáldozó — közöttük a megkeresztelkedők is — né­mi megilletődöttséggel vonult be a templomba és foglalta el helyét az oltár két oldalán. A­­hogy az ének felhangzott, már otthonosan érezték magukat. Annál is inkább, mert Kozák Jóska külön erre az alk­alomra­­írt­ dalát fújták. És következett a vizsga. A Somlyói, csomortá­­ni gyerekek csaku­gy, mint a gyermekotthoniak gyesen, talpraesetten válaszolta a Tiszti (értsd Tisztelendő úr) el­méleti és gyakorlati kérdései­re. Apró jótetteik — „segítet­tem édesanyámnak port töröl­ni­", „kimostam a társam ru­háját", „megvigasztaltam szo­batársamat, mikor sírt" — ta­zanyitékai annak, hogy bármi­lyen környezetbe éö­rek, meg­ízlelték már az örömszerzés ö­­römét. Azt hiszem, az öreg plébá­niatemplom falatt nem láttak még ilyen keresztelőt. A nép­viseletbe öltözött kisebb-na­­gyobb gyermekeik mögött az ál­taluk választott keresztszülők állottak. És bizony a nevetés sem maradt el, mi­kor kinek-ki­­nek egy kicsit több víz ömlött a fejére. Az áldozás már tel­jes komolysággal és méltó­sággal zajlott. Az ünne­pélyességet csak fokozták a gyerekek által előadott versek, énekek, Gergely Ist­ván plébánosnak szóló köszö­­nő-köszöntő szavak. A frissen megkereszteltek közül a leg­kisebb, a hat éves Kovács Tün­diké köszönte meg Ponyinak és Zsuzsinak (András Kati és Antal Zsuzsa) a velük türelem­mel eltöltött sok órát és azt, hogy annyi szépre tanították őket. A legnagyobb pedig, a ti­zenkilenc éves Zsiga Marcella Anghel Ioanával és Bálint Ba­lázzsal együtt röviden elme­sélte életét. Mindhármuk mon­danivalója felkiáltójelként ha­sított bele a lelkekbe : bármi­lyen legyen is a gyermek, a szülőnek, az édesanyának nem szabad eldobnia magától ! * A gyermekotthonban terített ünnepi asztalnál beszélgettem néhány újdonsült keresztszü­lővel. Az érdekelt, hogyan ke­rültek közeli k­apcsolatba a gyerekkel, és hogyan jutottak el oda, hogy vállalják ezt a szerepet. Sokuknál ez egyszerű és ter­mészetes volt, hiszen a gyer­mekotthonban tanítanak, dol­goznak. A gyerekekhez ők áll­nak a legk­özelebb, így közü­lük választottak, hívtak ke­resztszülőt. Több gyerek szinte ugyanazon szavakkal indokolta meg kérését : „Nekem más nincs, akit hívjak". Miklós Veronka néni már három éve családjába fogadta mostani keresztlányát. Unoká­ja osztálytársaként a hétvé­geiket rendszeresen nála tölti. (folytatás a 2. oldalon) TAKÁCS ÉVA Magyar mondák és legendák (Lapunk 3. oldalán) Az erdélyi református egyházkerület 44. püspökének beiktatása Kolozsváron Az elmúlt héten, pénteken, június 29-én a Kolozsvár bel­városi egyházközség Farkas utcai templomában beiktatták dr. CSIHA KÁLMÁN re­formátus püspököt. Az erdélyi református egyházkerület tiszt­ségválasztó közgyűlése május 4-én választotta püspökké Csi­­ha Kálmán marosvásárhelyi lelkipásztor-esperest. Az ünnepségen Tóth Károly dunamelléki püspök köszöntöt­te Csiha Kálmánt. Ott voltak a kárpátukrajnai, a szlovákiai egyházkerület élő vezetői is az erdélyi lelkészek gyülekezeté­ben. Dr. Csiha Kálmán, a 44. püs­pök abban a sorban, amely Dá­vid Ferenccel kezdődik 1564- ben. 1929. szeptember 17-én született Érsemjénben. 1954-ben nyer lelkész­ képesítést a kolozsvári Református Teo­lógián. Aradon segédlelkész, 1957-ben egy koncepciós per­ben tíz évi börtönre ítélik, a­­honn­an 1964-ben szabadult általános amnesztiával. Tizen­hat éve a Marosvásárhely II. Gecse utcai egyházközség lel­kipásztora. 1980-tól a maros­vásárhelyi egyházmegye espe- Püspökjárás a G­yörgym-i­­edencésiben Cso­ma­falva minden évben megtartott legnagyobb ünnepe a péter-Pál napi sokadalom és búcsú. Idén minden eddigi­nél ünnepélyesebbé sikerült, mert itt kezdte az elmúlt pén­teken bérmáló körútját Bálint Lajo­s püspök úr. A bérmáló körút állomásai : 30-án Alfa­­lu és Borzont, július 1-én Gyergyószentmiklós és Teke­rő patak, 2-án Újfalu és Ki­­lyénfalva. (Újfaluban Sarlós Boldogasszony ünnepén bérmált a püspök úr.) Szép és főleg intő ünnepet választottak va­lamikor maguknak az új­fal­viak, riasztó apadásuk ide­jén, jelentősége még nagyobb. Egyébként a püspök úr sem véletlen hangsúlyozta ki gyer­­gyószentm­iklósi beszédében — a bérmálást a hatalmas rész­vétel miatt a futball­pályán tartották — a családi szentség fontosságát, a családi közösség összefogó erejét. 3-án Szár­­hegy és Háromkút a püspöki úticél, 4-én Ditró, 5-én Reme­te, 6-án Gyergyóhodos és Gö­­demesterháza, 7-én Orotva, Tölgyes és Maroshévíz, majd 8-án Borszéken zárul a gyer­­gyói püspökjárás, ami falva­kon két, városon három esz­tendőnként ismétlődik rende­sebb időkben. BAJNA GYÖRGY Orbán Balázs szülőháza Lengyelfalván (NAGY P ZOLTÁN felvétele* Újólag a szabad kezdeményezésről Az adózásról Az adót a kisvállalatok és gazdasági társulások nyeresé­gére, a családi társulások ke­resetére és az egyénileg dol­gozó fizikai személy jövedel­mére számolják. A szabadkezdeményezés al­­­apján szervezett gazdasági egységek ösztönzése céljából az állam különböző adózási kedvezményekben részesíti e­­zeket, így például az adó nem haladhatja meg a kisvállala­tok és gazdasági társulások nyereségének 50, a családi tár­sulások keresetének, illetve az egyénileg tevékenykedő fizi­kai személyek jövedelmének 40 százalékát. A kisvállalatok és gazdasági társulások nyeresége 50 000 le­jig, a családi társulások kere­sete és a fizikai személyek jö­vedelme 10 000 lejig adómen­tes. Az említett szinteket meg­haladó összegek adózása prog­resszívan, vagyis a megvaló­sított nyereség, kereset vagy jövedelem arányában történik. Tevékenységük első évében harminc százalékkal csökken­tik a törvény előírásai alap­ján beindított gazdasági egy­ségek, egyénileg dolgozó sze­mélyek adóját. Ugyancsak harminc százalékkal csökken­tik a törvény megjelenésének időpontjában működési enge­déllyel rendelkező kisiparosok adóját is. Ez utóbbi kedvez­ményben azonban csak a tör­vény megjelenésének dátumá­tól folyó év december 31-ig részesülhetnek az illetékesek. Az adózással kapcsolatos ki­sebb kihágásokat ezertől öt­ezer lejig terjedő pénzbünte­téssel sújtják. A jövedelem teljes vagy részleges eltitko­lásáért a büntetés 5000—10 000 lejig terjed a le nem fizetett adó összegének arányában. Ha ez a kihágás ismétlődik, hat hónaptól egy évig terjedő bör­tönbüntetés szabható ki a vét­kes személyre. Ilyen esetben a pénzügyi szervek kötelesek értesíteni az ügyészséget a büntető eljárás megindítása céljából. Úgy gondoljuk,­, hogy a szab­badkezdeményezésen alapuló kisipari és szolgáltatási tevé­kenységet szabályozó 54/1990 számú törvény és annak vég­rehajtására kidolgozott 201/ 1990 számú kormány­határ­ozat néhány fontosabb előirányza­tát az érdekeltek tudomására hoztuk. Tévedés lenne azt állí­tani, hogy ez a törvény és a vele kapcsolatos határozat hi­bátlan és minden kétséget ki­záróan egyértelmű. Magya­rázatokkal, pontosításokkal próbáltuk előírásait érthetőb­bé tenni. Hogy ezt milyen mér­tékben sikerült elérni, csak bizonyos idő után lehet majd felmérni gyakorlati tapasztal­­atok alapján. Annak ellenére, hogy a vál­lalkozások beindítása­­ sajnos sok bürokráciával jár, az ér­deklődőket biztatni szeretnék : ne idegenkedjenek a vállalko­zásoktól. A Beruházási Bank hitelt nyújt a vállalkozáshoz, min­den segítséget megad a for­maságok elkészítésében. (Folytatjuk) SZENTE SÁNDOR közgazdász

Next