Hargita Népe, 1990. december (2. évfolyam, 249-267. szám)
1990-12-01 / 249. szám
független napilap 11. évfolyam 249. (258.) szám 1990. DECEMBER 1., SZOMBAT 1918 december 1 — ÜNNEPI GYŰLÉS Tegnap délután Csíkszeredában ünnepi gyűlésen emlékeztek meg Erdély Romániával való egyesüléséről. December elseje jelentőségét, amelyet Románia Nemzeti Napjává nyilvánította a parlament, Pataki Imre megyefőnök méltatta., A szónok román és magyar nyelven idézte fel az 1918 december 1-i gyulafehérvári nagygyűlés fontosabb mozzanatait, méltatta az ott elfogadott Határozat jelentőségét. Rámutatott, hogy az NME december 22-i közleménye maradéktalanul felvállalta ennek eszméjét, a Front 1990. január 5-i nyilatkozata, a nemzeti kisebbségek jogairól pedig ismételten megerősítette azokat. Ezek mellett kell elköteleznünk magunkat, s közösen kell cselekednünk megvalósításukért. Ha ez sikerül, elmondhatjuk, hogy hozzájárultunk a Gyulafehérvári Határozat beteljesüléséhez, ahhoz, hogy december Románia valamennyi lakosa tudatában történelmi szerepének valós rangjára emelkedjen, a békességet és az ország valamennyi honpolgára közötti őszinte megértést jelképezze. Az új román állam alapításának alapvető elveként a Nemzeti Gyűlés az alábbiakat nyilatkozza : 1. Teljes nemzeti szabadság az itt lakó nemzeteknek. Mindenik nemzet önmagát kormányozza saját nyelvén, saját közigazgatással, a saját kebeléből vett egyének által. Minden nemzet a törvényhozási képviseletre és az ország kormányzásában való részvételre népességének számarányában nyer jogot. 2. Az állam összes hitfelekezetei egyenjogúak és az autonómia teljes szabadsága megilleti őket. 3. Tiszta demokrácia tökéletes megvalósítása a közélet minden területén. Közvetlen, egyenlő és titkos társadalmi szavazati jog falvanként, arányos módon mindkét nem számára 21 éves kortól kezdődően a községi, megyei és parlamenti képviseletbe. (Részlet az 1918. december 1-i Gyulafehérvári Nemzeti Gyűlés Határozatából). A BALANHAVAS REZE 5. Az érc előkészítése Villanymozdony vontatja az érccel rakott csilléket a csúszdához, innen a következő állomás a flotáció — magyarul az ércelőkészítő, vagy egész pontosan ércdúsító, azaz úsztató A kimondott úsztatást megelőzően, az ércet nagy átmérőjű golyósmalmokban aprítják, aztán felhordó csigák között ellenáramú vízzel mossák. Ez már a dúsítás első művelete. Innen kerül az úsztató gépekbe. Az úsztatás azon alapul, hogy a szilárd szemcsék egymástól szétválaszthatók, ha a részecskék egy részéhez levegő, másikéhoz víz tapad, így választják szét a meddőt a hasznos anyagtól. Ez a művelet három Rotációs cellában történik. A negyedikben az érc két hasznos anyagát, a kénsavgyártásra szánt vas-szulfidot, és a rézkivonásra szánt vasréz-szulfidot választják külön egymástól, ugyanolyan módszerrel. A levegő és víz tapadását vegyszerekkel segítik elő, majd a zagynak nevezettfolyadékon, levegőt fúvatnak át. A habképző anyag a felszínre hozza előbb az ércet, majd a vas-réz-szulfidot. Vákuum szűrőkkel kiszűrik a dúsított anyagot, és ezzel be is fejeződik a balánhavasi réz helyi előkészítése. Régen a színporból itt nyerték a tiszta rezet, ma máshova szállítják nagyüzemi" feldolgozásra. Illik azért annyit tudnunk róla, hogy mi is történik ezzel a színporral, míg valódi réz kerül ki belőle. Kohászati úton oxidálják, aztán az így nyert rezes kénes követ megolvasztják.. Ennek közel egyharmada kén, egyharmada vas, egyharmada réz. Homokot adagolnak salakképzőként, majd konverterben levegőt fúvatnak át rajta. A nyers rezet elektrolízissel finomítják. • Másik ismeretes ipari eljárás a Balánbányán is már a múlt században alkalmazott vassal való cementálás általi rézkivonás. A vas-szulfidot, amit kénsav előállításra használnak, pörkölik, a pörkgázban levő kéndioxidot oxidálják, az így nyert kéntrioxidot pedig vízzel kezelik. Persze ezek igen bonyolult vegyi folyamatok, de legalább ennyit tudjunk róla, ha egy-egy teherkocsit látunk balánbányai rakományával a szentdomokosi állomás felé közeledni. Elbúcsúzunk mi is Busuiog és Moraru mestertől, Barbulescutól, a balánhavasi bányák főnökétől, azzal a hittel, hogy kérdés nélkül elmondott gondolatuk mély érzésekből fakadt, mikor a Székelyföld embereivel itt együtt dolgozó, az ország minden részéből ideszármazott bányászok, románok és magyarok igaz barátságáról beszéltek. Jólesik azt tudni, hogy ezek szerint senkit sem fog zavarni ezután, a föld mélyében egyaránt életüket veszélyeztető emberek anyanyelvein feliratozott városjelző tábla, és az egyaránt kiírt NOROC BUN és JÓ SZERENCSÉT hagyományos bányászköszöntés. Kívánjuk, így legyen. CSUKA CSABA 8 oldal ára 2 lej Az RMDSZ nyilatkozata Az 1918. december 1-i törté nelmi esemény valamennyi román évszázados törekvéseinek érvényre juttatója. 1918. december 1-ét a Romániában élő nemzeti kisebbségek számára a Gyulafehérvári Határozat teszi jelentőssé, ezért a mostani ünnepi megemlékezés számunkra az egyéni és kollektív nemzeti jogok tiszteletben tartásának, érvényre juttatásának ígéretét is jelenti. Tudatában vagyunk a régi Gyulafehérvár történelmi kisugárzásának, hiszen hosszú időn át ez a város volt az erdélyi fejedelemség politikai és kormányzati központja A Gyulafehérvári Határozat eszméi az egyenjogúság és az önkormányzati elvek alapján születő modern Európát előlegezik, feltételezve minden együttélő nép szarnát, a teljes nemzeti szabadságot, vagyis azt a jogot, hogy minden nép saját nyelvét használja az oktatásban, közigazgatásban és bíráskodásban, soraiból származó egyének által, ugyanakkor kimondja, hogy minden nép, az őt alkotó egyének számának megfelelően képviseleti jogot kap a törvényhozó testületekben és az ország vezetésében. Ez a Határozat, amely egyben századunk egyik közjogi remekműve, azoknak a haladó eszméket képviselő, az alapvető történelmi igazságokat nemcsak részleteiben, de egységében is átlátó román politikusoknak az alkotása, akik valóban hitték, hogy nem létezik más út a békés, baráti együttélésre,csak egy, a valóságban is demokratikus jogállamban. Meggyőződésünk, hogy a Határozatban foglalt alapelveknek a fenntartások nélküli elfogadása és gyakorlatba ültetetése nemcsak a román állam fejlődését és prosperálását biztosítaná, de az évtizedeken át elnyomott és megalázott romániai magyarság reményeinek újjáéledését is jelentené. A december 1-i ünnepség a decemberi évfordulók sorának kezdetét jelenti, hiszen ebben a hónapban emlékezünk majd meg a temesvári hősi népfelkelésről, amely a román társadalom gyökeres megváltoztatását ígérő december 22-höz vezetett. Kérjük tagságunkat, hogy a méltóság szellemében fogadja ezeket a megemlékezéseket. Bukarest, 1990. november 28. Az RMDSZ Országos Elnöksége Szépteremtő kaláka — 1990 Zöld Lajos a szárhegyi művésztábor igazgatójának arca nyugodt, mozdulatai is mintha higgadtabbak lennének. Pedig ez az esztendő közel sem volt nyugodalmas. Szárhegy amúgy is mindég mozgalmas volt, s ebben az esztendőben pláne. A változás annyi, hogy a táborigazgató nyugdíjba ment, s nem kellett az újságírás robotja mellett loholni a tábor dolgai után. Persze Zöld nem az az ember, aki nyugton ül, ha hagyják, ha nem. Volt alkalmunk ezt tapasztalni az elmúlt 22 évben, mióta egy újságnál dolgoztunk. S ha most több az ideje, akkor több munkára futja. Szárhegyen is. Mert ez a Szárhegy egy feneketlen zsák, teltek az esztendők, s kínálva kínálta a még több munkát. Felépült a kapubástya, lássunk neki a lovagteremnek, kész lett az is, akkor az asszonyok háza van soron, s még mennyi minden, míg középkori szépségében fog pompázni Erdély gyönyörű reneszánsz kastélya. De ha épül az asszonyok háza, ahová tán évek múlva a művésztábor vendégeit kell elszállásolni, akkor azt be is kell rendezni ! Bútor kell, varrottasok, ágynemű is. A Szépteremtő kaláka gondolata is hasonló ötletből pattant ki évekkel ezelőtt, akkor a romos kolostort kellett berendezni, s lehet ámulni-bámulni, hogy mit teremtettek itt nemcsak a hivatásos művészek, hanem a népművészek is. Lehet Zöld legyintene most : szervezés és lélek kérdése az egész. Ha pátriánkban annyi a szépteremtő népművész, megannyi fény a tiszta forrás tükrében, akkor egy nyalábba kell fogni e fényeket, világítsanak Szárhegyen. Egy-két autót le lehet hurcolni a beszerzésért, de ez az igazgató dolga, a többi a művészeké. S ők jöttek, jöttek az idén is. Itt voltak a régi ismerősök, akik lelkükben hordják a Szépteremtő kaláka ügyét, Csergő Magdolna, Borsos Júlia, Szabó Anna, Bartalis Erzsébet a Szárhegyről , Alfaluból Gaál Irma, s vele a művészetinépiskola diáklányai, László, Matild Gagyból, Vinceffy Ilonka néni Atyhából, Csergő Gizella Udvarhelyről, s ugyaninnen Gábor Enikő, Balázs Magdolna, s eljött Torockóból is Szabó Melinda, Vígh Anna. Mind-mind értői a varrásnak, a népi motívumok ismeretének, a különböző vidékek sajátos népművészetének. November 5-től dolgoztak itt, e hét közepén záródott a tábor, a szokásos ünnepélyeséggel. S jól érezték magukat az asszonyok, tanulságos beszélgetések, egymástól való tanulás, videózás. Persze akármennyit dolgoztak, a munka (Folytatás a 7. oldalon) Kalint andras (NAGY P. ZOLTÁN felvétele) BENEDEK ELEK ALAPÍTVÁNY A pedagógusképzés és továbbképzés szolgálatában Mint már lapunkban hírül adtuk, a nagy mesemondó nevét viselő székelyudvarhelyi tanítóképzőben létrehozták a Benedek Elek Alapítványt a középfokú pedagógiai jellegű képzés és továbbképzés fellendítésére. Jellegéről és rendeltetéséről GERÉB ATTILA református lelkészt, az Alapítvány elnökét kérdeztük. • Elsőként arra kérném, vázolja az Alapítvány főbb célkitűzéseit. — Alapítványunk mindenekelőtt az oktató-nevelő munka színvonalának emelését, a szakmai képzés és továbbképzés anyagi alapjának növelését célozza. Tervbe vettük az intézeti könyvtár és dokumentációs módszertani központ létrehozását, elhatároztuk anyagilag támogatjuk a tanulók és tanárok tudomá (Folytatás a 1 . oldalon) BORBÉLY LÁSZLÓ A kabát majdnem készen van, a gomb hiányzik róla Kétségtelen, hogy a földtörvény késlekedése miatt nő az elégedetlenség a falusi lakosság körében, szinte naponta értesülünk olyan hírekről, hogy itt-ott, az ország valamelyik sarkában gyújtogatnak , bújtogatnak, halomra pusztul el az állatállomány. Sajnálatos, hogy a parlamentben halogatódik a létfontosságú törvények kidolgozása. Nincs idő várakozni, ha rövidesen nem rendeződik a föld kérdése, a tavaszra katasztrofális helyzet alakulhat ki, a tél folyamán kellene lebonyolítani az átszervezést és megteremteni az új gazdálkodási formák kereteit. A minap a megyei mezőgazdasági vezérigazgatóságon hallottam, hogy Szárhegyen is bomladozik a tsz, széthordják az állatokat. Alfalában járva magángazdától értesültem, hogy ott is a szárhegyiek példájára fognak eljárni. Felfokozott érdeklődéssel kerestem fel a szárhegyi mtsz-t és a községben több emberrel is elbeszélgettem. Azt mondom : bár így lenne mindenhol és ilyen, viszonylag nyugodt légkörben és megfontoltan látnának hozzá az átalakításhoz és nem várnák ki míg késhegyre menő civakodásba torkollik az (Folytatás a 7. oldalon) BERENDICS JÓZSEF