Hargita Népe, 1991. január (3. évfolyam, 1-20. szám)
1991-01-04 / 1. szám
0I. évfolyam 1. (277.) szám 1991. JANUÁR 4., PÉNTEK Mozgalmas esztendőbúcsúztató bizakodó évkezdet Mindenképpen emlékezetes esztendő marad a '90-es. De éppúgy elröpült, akár csak a többi, történései immár a múlté, s az már a '91-es naptár lapjaira tartozik, hogy mennyire tisztázódik az előbbinek egy-egy befeketített napja. Hanem a román televízió magyar adásának jóvoltából óév utolsó napján elevenült a képernyőn az egyik székely település régi templomának tornya (ha jól emlékszem a kénosi), ahol a régvolt időben papi méltóság mondott esztendőbúcsúztató rigmusokat. Most már e tisztséget a falucska egyik tehetséges szószólója tölti be. Toronytövében hallgatják a falubeliek a múltat s a jövendőt megéneklő költeményt Mintha Vörösmarty írta volna e sorokat... Telehold világított a múlt év utolsó estéjén a hálaadó misére összegyűlt sokaság fölött, azok fölött, akik nem fértek be Csíkszereda város katolikus templomába, s a cinteremben toporogva hallgatták végig a szentmisét (Valóban új, tágasabb templomra volna szüksége a város katolikus hívőinek.) A város vendéglőinek zöme elsötétítve, fénytelenül árválkodott az estében. Nem mindenki számára felérhető árakon szabták meg azokban a szilveszterezést No, és a múlt év jól ismert eseményei is sokat lecsíptek az emberek kedvéből. A régi Hargita vendéglőjének ajtaján lehetett olvasni a kiírást, miszerint: „Szilveszter miatt zárva“. (Folytatás a 3. oldalon) KRISTÓ TIBOR Eseményekben gazdagok voltak az óesztendő utolsó napjai is. Fogadások, nyilatkozatok, hivatalos közlemények, parlamenti viták folytatása. S mindez az előretekintés jegyében. Körülményes és terjedelmes lenne mindenről beszámolni, csupán néhány lényegesebbnek tűnő történésre szorítkoznánk. A gazdasági élet berkeiben két jelentős tényre hívnánk fel a figyelmet: december 29-én jelentette be a kormányfő, hogy kiigazítást eszközölnek az árak liberalizálási módszerében. Lényegében arról van szó, hogy felülvizsgálják a kormány által megszabott alapanyagárakat (csökkentve azokat), s a végtermékek árának felső határát ezekhez viszonyított együtthatóval mérsékelik (azaz maximálják). Indokolt az intézkedés, mert egyes termékek ára az égig rúgott, például egy kg. újságpapír ára tavaly ilyenkor még 5,90 lej volt, most pedig meghaladja a 40 lejt... A másik Intézkedés: január 1-től áttérve a devizaelszámolásra Románia területén sem román, sem külföldi állampolgártól nem fogadnak el beváltásra albán, bolgár, magyar, szovjet, kubai, mongol, észak-koreai, cseh-szlovákiai és vietnami fizetőeszközt (beleértve a csekkeket is). Úgyszintén szigorúan tilos a lej behozatala külföldről. Kétségtelen, hogy turistaforgalmunk megszenvedi majd ezt az intézkedést. (Hogy a román turista milyen valutaellátmányban részesül, arról diszkréten hallgat a Nemzeti Bank közleménye...) Nem ült el az exkirály meglepetésszerű látogatása kiváltotta ellentmondásos megnyilatkozások visszhangja sem. A kormány intézkedésével kapcsolatosan többnyire elítélőek ezek az állásfoglalások. S bizonyára a kialakult helyzettel közvetve összefügg Andrei Pleşu művelődésügyi miniszter december 28-án bejelentett lemondása is (amelyet egyelőre nem fogadott el a kormányfő). Legalábbis erre lehet következtetni a televíziónak adott diplomatikus nyilatkozatából, miszerint az exkirály beutazásával kapcsolatos kormányközlemény tulajdonképpen nem a kormányé, éppen ezért követeli, hogy a kormány nevében senki se nyilatkozzon. (Tehát feltételezhető, hogy létezik egy ilyen gyakorlat) És ha már a nyilatkozatokról esett szó, hadd ultaljunk még egyszer a parasztpárt elnökéjére, Coposu úréra, aki 1991 során rendezendő gondjaink közt első hétre tette a nemzetiségi feszültségek feloldásának igényét Elmaradt a szokásos újévi üzenet. Azaz elhangzott, de még éjfél előtt Iliescu elnök mértéktartó, lényegében új elemet nem tartalmazó köszöntővel fordult a lakossághoz... És fordultak — igaz nem köszöntővel — a Hargita megyei katonai gyakorlatok kapcsán is (ami az elmúlt hét végén továbbra is foglalkoztatta a közvéleményt). Ezek a megnyilatkozások is eléggé ellentmondásosak. Ami minket, lapunkat illeti, leszögezzük: minket senki nem kért fel előzetes, sem pedig utólagos közlemény közlésére . Az esztendő végére Dumitru- Petru Pop, a Románok Nemzeti Egységpártja Maros megyei képviselője alapos nyomozói munkával kiderítette, hogy a „román nemzet és nép ellenségei“, azaz szélsőséges magyarok december 21-re puccsot terveztek a helyi hatalom átvételére... A Jules Verne fantáziáját is meghaladó fejtegetésből már csak az exkirály szerepe hiányzott. Azzal a kérésével, hogy vonják felelősségre a bujtogatókat, mi is egyetértünk. De ne a feltételezett bujtogatókat, hanem azokat, akik valóban azok! S akkor valóban békés lesz az új esztendő... HECSER ZOLTÁN Mit kíván 1991-ben ? pénzt. Magánemberként sikereket. (Bajkó Edit, elárusító) • Egészséget, békességet mindenkinek (Kurta Magdolna, elárusító) • Mindenekelőtt megértést, nekünk, magyaroknak valamivel jobb jövőt. Azonkívül a gyereknek egészséget, nekünk munkát. (Krusniczky Mária) • Sok örömet, boldogságot és kevés keserűséget. (Gábor Mónika) • Békét, meg hogy boldog évünk legyen. Valamennyiünknek jobb volna a csend, a nyugalom. Mindenképpen béke legyen. (Ieşanu Vasile, kapus) • Békét, megértést szeretnék. Főként a ma uralkodó körülmények között. Nem szeretném, hogy az átélt események megismétlődjenek. Továbbá szeretném, hogy jobb együttműködés jöjjön létre a magyar és a román nemzetiség között, valós konszenzusra, megértéstegnap reggel, munkába jövet feltűnt, hogy mindenki mosolyogva jár az utcán. Rég nem láttam ennyi mosolygó, derűs embert. Valószínű mindenkiben még a szilveszter éjszakai emlékek éltek. Jó volna, ha ez a mosoly nem kopna le arcunkról egész évben. Szerkesztőségünk körkérdése az utca emberéhez így szólt: Mit kíván 1991-ben? Íme a válaszok: Már semmi újat! (Lázár Júlia, tanár) • Több friss húst (Kelemen Csaba, mérnök) • Az uramnak több friss húst! (Kelemen Hajnal) • Egy jobb rendszert first time, meg, hogy legyen jobb egy kicsivel. Aztán a többit, a magamét megkapom. (Vécsey Gábor, számítástechnikus) • Boldog új évet kívánok mindenkinek (Lázár Réka, diák) • Sok árut, szép árut a zöldségboltba, ahol dolgozom. Mindenkinek boldogságot, sok te találjunk, hisz most erre van a legnagyobb szüksége az egész országnak. (Olteanu rendőrőrmester) • Hát mit is kívánjak? Legyen nyugalom az országban, megértés. Ebben a hónapban telik le a szolgálati időm. Civilként vissza szeretnék menni régi munkahelyemre. (Georgescu Cristian, közlegény) • Minél több jó kenyeret, frisset. Azonkívül csendet, nyugalmat (Gábor Erzsébet, a Csíkszeredai 65. sz. kenyérüzlettől) • Én is a békességet, a csendet kívánom. Magánéletemben is csak békességet kívánok. (Karácsonyi Anna, elárusító) • Hát én mit kívánjak? Egészséget mindenkinek, békességet Ha ezek megvannak, akkor a többi jön magától. Mint nyugdíjas, magamnak sem kívánhatok egyebet. (id. Tódi Sándor, nyugdíjas, magántaxis.) Részünkről nem kívánhatunk egyebet mint minden jóakaratú ember szándékainak, vágyainak beteljesedését. SARANY ISTVÁN 4 oldal ára 2 lej Mindenki legyen tudatában kötelességének — Beszélgetés SZŐCS GÉZÁVaL, az RMDSZ főtitkárával — — Esztendő távlatából szerinted mit mutat(hat) fel Petre Roman jelenleg hatalmon lévő kormánya? — Az elégedetlenség, illetve az azt hordozó tömegek most parlamenten kívül szerveződnek. Túl korán jött a választás és nyilván nem tudtak jól felkészülni erre azok, akik épp, hogy csak megkezdhették a szervezést. Hát ez az egyik része a kérdésnek. A másik az, hogy ebben az országban nagyon nagy hagyományai vannak az idegengyűlöletnek, pontosabban a másság gyűlöletének, úgyhogy azokat a gondokat, amelyekkel szembe kell néznie e társadalomnak, szívesen varrják mások nyakába, és azok, akik egy monolitikus, totalitarisztikus struktúrát szeretnének látni az országban, azaz restaurálni egy ilyent, azok természetesen megint megpróbálkoznak azzal, hogy kijátsszák ugyanazt a kártyát ami Ceauşescunak is az utolsó kártyája volt. A nemzeti veszélyeztetettség kártyája, azaz az idegen ügynökök aknamunkája, amely aláássa a román nemzeti egységet, már Ceauşescunak sem sikerült elhülyíteni a tűrőképessége határáig jutott román társadalmat. Biztos vagyok abban, hogy most sem fog sikerülni, bárkik próbálják meg ezt a kártyát kijátszani. — Gyulafehérváron kifütyültek ünnepi beszéded felolvasása közben. Számítottál te egyáltalán ilyesfajta megnyilvánulásra? — Én ezt azzal magyarázom, hogy a kormány bizonytalan és tanácstalan. Itt Kelet-Európában az történt, hogy a diktatúrák összeomlása után kormányok követték egymást, tehát ez a szukcesszív sorozat mind azt tűzte ki célul, hogy adaptálódjon az ország gazdasági és politikai irányítása azokhoz a kihívásokhoz, amelyek állandóan adódnak és megfogalmazódnak új és új formában. Ha egy kormány adaptív vagy rugalmas, ha ismeri az új kihívásokat, akkor átalakul, lemond, új tagokat von be, tehát igazodni próbál. A román kormány megszerezte tavaly májusban a hatalmat és azóta is görcsösen ragaszkodik hozzá. Azóta sem akarja átvizsgálni nézetrendszerét és nem hajlandó alkalmazkodni azokhoz a változásokhoz, azokhoz a folyamatokhoz, amelyek végbementek vagy végbemennek. Na most már, ebben a helyzetben, amikor elvesztette a lába alól a talajt, megpróbálkozott azzal, hogy elterelje a figyelmet az országot emésztő égető problémákról. A kormány szerint el kellene ítélni azokat az embereket, akik külföldön tevékenységéről hátrányos kijelentéseket tettek. Mellesleg a javaslat a szélsőség részéről jött, és mégis volt a kormánypártban anynyi józanság, hogy lesöpörje az asztalról ezt a javaslatot. Decemberben eljutottunk oda, hogy a kormánypárt szenátusi frakciójának elnöke fogalmazza meg e javaslatot, s ha nem is állt oda melléje a vezetés, nyilvánvaló, hogy a tudta nélkül ilyesmit nem lehetett volna megfogalmazni. Ezt különben én is tudom, mert én is frakcióvezető vagyok, tehát tisztában vagyok azzal, hogy mit engedhetek és mit nem engedhetek meg magamnak mint magánszemély. Na mostmár, én nem állítom azt, hogy a kormány eljutott oda, ahol a szélsőségesek álltak ezelőtt két hónappal, de afelé tart, és ezt mutatja a gyulafehérvári népgyűlésnek az egész lebonyolódása, a megszervezése. — Látsz-e hasonlóságot a romániai, lengyelországi, csehszlovákiai és a magyarországi események között? — Azokban az országokban amelyeket felsoroltál, Románián kívül, többé-kevésbé hasonló forgatókönyv szerint zajlott le a kormányváltás. Per(Folytatás a 3. oldalon FERENCZ KÁROLY Szülőföldem, Erdély képzőművészeti pályázat A rádióból már ismeretes a hír: a Szülőföldem, Erdély képzőművészeti pályázat első díját Márton Árpád nyerte. A gálaestre december 28-án került sor a Budapesti Vigadóban, ott adták át a díjakat is (második díj: Kosztándi Katalin, Sepsiszentgyörgy, harmadik: Portik Sándor, Gyergyószentmiklós). Az ünnepélyes díjkiosztást megelőzően Faragó Laura székely és csángó balladákat mutatott be (beszélt a csángó népköltészetről Domokos Pál Péter), Dobozy Borbála csemballóművész az erdélyi fejedelmi udvar táncaiból válogatott, s az est szépséges hangulatát fokozta Dsida Jenő Psalmus Hungaricus költeményének fennkört eszmeisége. — Sokan voltunk ott — mondja Márton Árpád —, a megyéből vagy tizenheten, kb. 100 munka érkezett be a pályázatra (a kiállítás január 25-én lesz a Széchenyi Könyvtárban). Én három munkámat küldtem el, a vegyes technikával készült A fény. Nyerges tető, Parasztmiatyánk címűeket. Az első díjhoz még társul az egyhetes olaszországi tanulmányút, aminek persze nagyon örülök, mert már azt hittem, hogy sosem jutok el Olaszországba. — Árpi, akkor úgyis fogalmazhatnánk, hogy a Vigadóbeli gálaest egy esztendő sikereire tette fel a koronát. — Hát igen. Sok szempontból sikeres volt számomra a tavalyi év. Révbe jutottak gyermekeim, maradandó emlék marad az 50 éves születésnapomra rendezett gyűjteményes kiállítás, a megyei képzőművészeti szövetség elnökeként sikerült összefogni az erőket, megrendeztük a nyári és őszi tárlatot (ami sok megyében nem sikerült.) Ott voltak a munkáim a budapesti romániai magyar képzőművészeti kiállításon, mint ahogyan három képem látható a december közepén Kolozsváron megnyílt vallási tárgyú kiállításon is, a Korunk galériában ... — Mindenképpen örvendetes ez a számbavétel, a mindennapi politizálásban, ami (Folytatás a 2. oldalon) BÁLINT ANDÁS