Hargita Népe, 1991. április (3. évfolyam, 63-81. szám)
1991-04-03 / 63. szám
puggitllon napilap UIL évfolyam 63. (339.) szám 1991. ÁPRILIS 3. SZERDA 4 oldal ára 3 lej Gyásznap az önkiszolgálókban Nem találok másabb szót arra a hangulatra, amelyet tegnap reggel a Csíkszeredai élelmiszerüzletekben tapasztaltam, mint ezt: gyász. Szomorú az üzletvezető és elárusító, lehangoltak a vásárlók, akik ugyanúgy az üres polcok között sétálnak, mint eddig. Halott a pénzünk, halott a kereskedelem és oda az a nyomorult életszínvonal, amely a végelgyengülésig jutott el. Az emberek csak nézelődnek, csóválják a fejüket, sóhajtoznak, sopánkodnak, alig vásárolnak. A 8-as önkiben mondották, hogy a reggeli órákban sokan állnak sorba tejért, kenyérért — tegnap nem tolakodtak. Volt elég 10 lejes tej, kenyeret (12 lej helyett 27 lej lett az ára) még nem hoztak és telefonon jelezték, hogy lesz 54 lejes kenyér is. Néhány új árat jegyzek le : túró 105 lej (44), szalámi 99 (45), főtt son(Folytatás a 4. oldalon) REBENDICS JÓZSEF Részletesebb tájékoztató az új árakról, a 4. oldalon. TAVASZ A FÖLDEKEN • •Ültetik a burgonyát Csíkszentmárton és Csíkkozmás határában már a múlt héten megkezdték a burgonya ültetését, amely e zóna legtekintélyesebb kultúrájának számít Mindkét településen teljes erővel lendülhettek neki a munkának a gépesítők és a kiszolgáló személyzet, hisz mind az időjárás, mind a talaj kedvez az idénymunkák végzéséhez. Mintegy ötven hektáron kerültek a földbe a gumók, viszont a héten a többi alcsíki falvakban is hozzákezdenek ehhez a munkához. És csak helyeselni lehet a döntést, miszerint a falvak lakosságának zöme egyetértett azzal, hogy addig is, amíg a föld tulajdonjoga rendeződik, be kell vetni a határt, hisz 'a tavaszra maradt földterületek termésére is szükség lesz. A szakemberek, a gépesítők nélkül nem boldogulna most egyik alcsíki település lakossága sem. Ott, ahol nem akadt rátermett kezdeményező és szervező egyéniség, teljes zűrzavar és tanácstalanság uralkodik. A hászonokban még semmi bizonyosat nem tudnak az emberek, főleg a nyugdíjasok, az idősek tanácstalanok. A cövekelgetés egymagában kevés, hz vetőmag is kell a földbe ! Ezekben a napokban, amikor drágul az élet, nagynagy felelősség hárul mindazokra, akiktől a gazdálkodás jövője függ. A települések vezetőinek, a szakembereknek nem szabad tétovázniuk, a falu, a közösség érdekében kell cselekedniük. Márpedig mindenki érdeke, hogy teremjen a föld. . . FERENCZ IMRE Mától Csíkszeredában Országos döntő magyar nyelv és irodalomból Beszterce-Naszód, Szilágy, Szatmár és Máramaros megyékből érkeztek az első versenyzők, még tegnap éjjel reggel. A társaság zöme azonban csak a délutáni vonatokkal ért Csíkszeredába, az ország 16 megyéjéből, szám szerint 160 tanuló. Ismerkedésre, városnézésre adódott alkalom tegnap. Este a megye főtanfelügyelőjével, Beder Tiborral, a prefektusi hivatal és a város hivatalosságaival találkoztak vendégdiákjaink és kísérő tanáraik. Ma reggel kilenckor kezdődik maga a verseny, VI—XII. osztályos tanulók írják meg dolgozataikat. Délután a hivatalos és ünnepi megnyitó után a házigazda Márton Áron Gimnázium díszműsorral köszönti az egybegyűlteket. A tantárgy verseny múltjártól Murvai László, a Tudomány- és Oktatásügyi Minisztérium képviselője beszélt) — Huszonkettedik alkalommal rendezzük meg idén a magyar nyelv és irodalom versenyt. Történetével kapcsolatban tudni kell, hogy 1970-ben, majd azt követően még három alkalommal Kolozsvár vállalta magára a szervező szerepét. Később összevonták a román, a magyar és a német irodalmi versenyt, egy helyen szervezték. Ez a kisebbségek szempontjából hátrányos volt, hisz maga a nyelvhez való kötődés sikkadt el azáltal, hogy a vetélkedőt kiragadták a nyelvi környezetbő. Aztán a minisztérium vezetősége tavaly úgy döntött, hogy visszaállítják a régi szervezési formát, az anyanyelvi vetélkedőket saját nyelvi közegükben bonyolítják le. Tavaly Sepsiszentgyörgyön, idén Csíkszeredában rendeztük meg a magyar anyanyelvi versenyt. Magáról a vetélkedőről tudni kell, hogy nem kimondottan ez a döntő határozza meg teljes egészében. Nagy tömegeket mozgósító versengésről van szó, az iskolai, helyi, megyei szakaszokon több mint 20 ezer dolgozat készült el, ebből csu (Folytatás a 4. oldalon) SURÁNY ISTVÁN ai.A Privatizáción Sok pro és kontra hangzik el a privatizáció kapcsán. Sokszor végig nem gondolt, túl merész ötletek ütköznek a merev, a megszokotthoz ragaszkodó, makacs állásponttal, alig alátámasztható érvekkel. Egészen úgy néz ki, mintha a privatizálással valami társadalmi rosszat akarnának okozni a túl ügyesek, a mindig nonkonformisták. Holott a törvénykezésbe is úgy került be ez a lehetőség, mint a gazdasági átváltás okozta feszültségek legreálisabb, és legalábbis részleges megoldásának útja. Úgy tűnik, a székelyudvarhelyi TEHNO UTILAJ — GÁBOR ÁRON Részvénytársaság helyesen vélekedik, mikor a földek visszaszerzésével egyidejűleg, a még inkább megsokasodó szervezési problémák megoldását a fenti lehetőségben keresi. A nagyszámú ingázó személyzet természetesen ezután sem fog lemondani a gyári alkalmazotti minőségéről, de az is természetes, hogy a visszakerült föld megmunkálása is adott időszakokban leköti idejét és energiáját, ami pedig ilyenkor visszahat a gyári munkamenetre. A részvénytársaság vezetősége gépek lízingelésével a munkálatok kiadására gondol. Az elképzelés még csírájában várja a jövőbeni megoldást, amihez nem csupán a törvényes keretet kell megtalálni, de a szépnek tűnő eb innen és túl gondolást is kellőképp kell elemezni. Egy elhamarkodott lépés, egy át nem gondolt döntés épp annyi, vagy még több negatív következménnyel járhat, mint egy jó lehetőség kihagyása. Az elképzelés szerint a gépeket bérelő szakemberek saját maguknak is előnyös, és mástól független munkabeosztás szerint végeznék otthon, a különben gyári feladataikat. Az anyag és termék biztosítása, illetve átvétele, adásvételi szerződés alapján történne. A bér egyben vételártörlesztést is jelentene, s annak lejártával a gépek a bérlők tulajdonába mennének át. Az így elképzelt rendszer formájában, lényegében egyaránt hasonlít a sokszor emlegetett svájci házi termelési módszerhez, már csak ennél fogva is kecsegtetőnek tűnik. Igazán érdemes volna legalább kísérleti jelleggel minél hamarabb kipróbálni. A vállalkozó szempontjából várható előnyök nem szorulnak különösebb bizonyításra, a gyár pedig hatalmas rezsiköltségtől szabadulna egy ilyen esetben. A Matricagyárban is szép, mondhatnám intelligens vállalkozásokkal találkoztam. Itt az egyének részéről jött az ötlet, de nem lehet közömbös a gyár számára sem. Lukács Ágoston mérnök, jelenleg a karbantartás részlegvezetője családi érdekeltségű vállalkozásba kezdett, csúszótömítő testek, tömbök tervezését vállalja. Jelenleg Teleajenről, Tulcearól fogadott el megrendelést, kivitelezésre pedig a gyárhoz irányítja a megrendelőket Ugye, hogy összeegyeztethető gyári és egyéni érdek, s mindenkinek csak java származik belőle. Ugyanitt a megye, talán egyetlen iparjogvédelemben szakosított személye. Kemény Sándor, TEHNINFORM néven indította, ezen a területen vállalkozását. Szakirodalmi és szabadalomkutatásokat végeznek, iparjogvédelemhez szükséges műszaki leírásokat készítenek. Az iparjogvédelem, rövid időn belül komoly problémát fog jelenteni a szabad ipargyakorlás keretei között, különösen most amikor a szerzők szabadon rendelkezhetnek találmányaik értékesítésével. Csupán néhány példát ragadtam ki, s íme, meggyőződhetünk róla, miyen színes ez a paletta, s nem csupán az utcasarki bóvliárusok merítik ki a vállalkozások tarka skáláját CSIHA CSABA Egyik ősi, mindmáig átmentett termékenységi rítusunk a húsvéthétfői, avagy helyenként vízbevető hétfői locsolás. Régen házból és vederrel, manapság üvegcséből, tubusból, szagos rózsavízzel, avagy szusyogós szappannal öntözik a legénykék, legényeit, férfiak a hozzuk közel álló lánykákat, lányokat, asszonyokat Vízbevető hétfőn délbenkora délután Maroshévízen még nem volt ünnepi hangulat, csupán egy-két legényke házafít csoportosan, no meg magányos farkasokként a férfiak. Gyergyószentmiklóson és a gyergyói falvakban már az utcákon haladva érződött az Ünnep. Szárhegy határában meglepetésünkre harisnyás-csizmás legényt találtunk, ki Renault-jával Gödére igyekezett locsolni. A felcsíki falvakban is nagy volt az utcákon a jövés-menés. így szintén Csíkszeredában is, ahol hajnalozássá vált a hétfői locsolás. Székelyudvarhelyen és környékén ugyancsak ünnep volt e nap. Nos, szép lányok, hölgyeim, egy évig ismét frissnek, üdének, hamvasnak, mosolygósnak kell látniunk fenekét, hisz szeretettel locsoltuk meg ezen az ünnepen, mint megannyi virágtövet. (Surány István) Krokodilkönnyek Ádám Erzsébet ,a marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozatának volt színésznője pártatlan román televíziónkban húsvét másodnapján este krokodilkönnyekkel locsolta meg a nézőket. Felpanaszolta azokat a piszok, extremista kollégáit, akik nem engedik őt a világot jelentő deszkákra. Azért, mert fő tagja volt a Flacăra Körnek, pedig ő Angliában is szavalta Eminescut. A román néző ebből újfent meggyőződhetett arról, hogy lám, milyen sovének a magyarok, még a saját fajtájukat is kivetik, ha lepaktál a román kultúrával. A magyar néző pedig csupán a kultúrára gondolt, s a színésznő Paunescu lázasan nacionalista estjein való lázas fellépéseire. S gondolt férjének HajdhúA^őzőnek, alias llamit^^WioFnak az erdélyi magyarság népben nyáladzó felszólalásaira, a mindent túllihegő nyalásaira, aljas feljelentéseire, amiért kárpótlásként a színésznőfeleség Amerikában, Angliában stb. terjeszthette a kultúrát. Ádám Erzsébet nem olyan jó színésznő, mint amennyire a politikum ránk kényszerítette,sem annyira rossz, mint amennyire sokan ráfogják. Krokotelkörnyékkel viszont nem feledtetheti azt, ami hatalmas árnyékot vet színészi pályafutásra. Nem vádaskodnia kellett volna, hanem bocsánatot kérni nézőitől. S legjobb lett volna, ha hallgat. BAHNT ANDRÁS