Hargita Népe, 1991. november (3. évfolyam, 213-234. szám)

1991-11-01 / 213. szám

Viszályt termő földek Megfagyhat a föld, vastag hótakaró hullhat rá és mégis kikelnek benne a viszály mag­vak Hogy mikor ke­rültek a földbe ezek a magvak ? A viszály évelő növény, minden burján­nál szívósabb, három évtized távlatában is kihajt. A köz­tulajdon idején ezek a mag­vak begubóztak, megcsonto­sodtak, de a magántulajdon, pontosabban a kapzsiság, lám felrepesztette a burkokat, s máris meg­kezdődött, illetve folyik a perpatvar. Hetven év körüli asszony panaszolja, hogy öccse kitámadta az úton, bántalmazta és azzal fenye­gette, hogy ha azonnal nem vonja vissza az apai örökség­re beadott földigénylését, ak­kor így tesz, úgy tesz. Tehát nem arról van szó, hogy jo­gos-e a testvér követelése, ha­nem egyáltalán : jogos-e jog­igényt támasztani. Évtizedek­ig valóban testvéri viszony­ban, illetve osztozkodás nélkül éltek, de most a visszakerülő birtokon marakodnak a test­vérek. S jön az egyik fél, hogy ki kell tenni a másikat az újságba, mintha az újságíró lenne hivatott a családi bírás­kodásokra. Hát nincs ehhez sem jogi, sem erkölcsi­­alapja az újságírónak, hisz sokszor az osztozkodás feltétele egy bizonyos szokásjog alapján tör­ténik, a faluközösségekben az évszázadok során meghonoso­dott gyakorlat szerint. Rend­szerint a szülők mellett mara­dó fiúgyermek kapta mindig a birtok nagyobb részét, a lánytestvéreket pedig a szülők „kipernizálták", és egy-két darab „leányföldet" is juttat­tak. S most előfordul, hogy a hetvenéves „leány" a földte­rület arányos megosztását a­­karja. Hát innen származik a „testvéries" elosztás bonyo­dalma, ami nem csupán jogi, de erkölcsi kérdés is. Lehet osztani, hasogatni a földet. És meg lehet osztani a családi egyetértést, békét is... FERENCZ IMRE Értékítélet de játszadozhatnék a szóval és mondhatnám úgy is, hogy ítélet értéke, s ak­kor máris megkérdőjelezhetem. Hányszor olvassuk, hányszor kerül a szánkra a szó, meg­gazdagodás — természetes, egy vállalkozás hallatán vagy annak kapcsán. Érdekes, kép­zetünkben ezt és csakis ezt­­áltja ki bárminemű gazdasági magánkezdeményezés, pedig mennyi minden van addig, gondolja meg valaki, aki olyan könnyen ítél, mert ugye, a meggazdagodás, az mégiscsak bűn volna, legalábbis tuda­tunkban? Vajon nem életképesebb-e az a társadalom, melynek népe szorgos, vagy talán az eddig hangoztatott öntudattól vár­nánk a szorgalmat ? Egy egész világ egymással szemben álló gyakorlata igazolta — erre már kár szavakat pazarolni. . . Vagy talán mégsem kár ? Ná­lunk erkölcsi foltot visel, úgy­mond, kompromittált személy, akinek részvényei vannak ,a­­kár neki, akár családja tag­jainak), valamilyen magán­­vállalkozásban. S lám, amott a képernyőn közelre hozzák Genova elnökét, s így dicsé­rik, sikeres üzletember. Hol állunk ettől ? És visszatérve oda, hol áll az, ki vállalkozik, a meggazdagodástól ? ! Előbb van még egy lépés, lábra állni, s aztán a második, önállóvá, függetlenné válni, s akkor esetleg. . . És vajon nem lenne mind­nyájunk kötelessége, legalább a második lépésig eljutni, hisz láthatjuk különben mire számíthatunk. Lépten nyomon alkalmunk adódik felmérni ki­szolgáltatottságunk, immár leplezetlen őreinek szándékát. (Nem a vállalkozásban, ér­tékítéletünkben kell keres­nünk az irigységet szülő kor­rupciót). CSIHA CSABA Az idei termés sorsa méltó, de talán megkésett aggodal­mat keltett odafent. Olyan­­­nyira, hogy a miniszterelnök munkaülésére Iliescu elnök is fontosnak tartotta elmenni. Ami meglepő, Stolojan kor­mányfő kemény fogalmazása. Rendkívüli helyzetről beszélt a rádiónak adott interjújában. Hozzátette, hogy a prefek­tusokkal és a mezőgazdasági vezetőkkel egyeztetett kor­mányhatározat ideiglenes jel­legű, csak a jelen helyzet meg­oldására törekszik és csak er­re az ősz végi kilátástalanság­­ra érvényes. Megnyugodtam. Azért aggaszt még, hogy a végrehajtó hatalom ilyen fé­lelmetes felvonulása ellenére a jövő évi vetésterületnek 65 százaléka még műveletlen. Az adminisztrációnak az általános tapasztalat szerint inkább ar­ra kellett volna odafigyelnie — és időben —, hogy a bir­toklevelek az őstermelő kezé­be kerüljenek, hogy mezőgaz­dasági hitelbankot alakítson az őszi vetés pénzelésére. KOSZTA ISTVÁN Versek lemezen ötvenezer darab lemez ke­rül a napokban megyénk könyvesboltjaiba. És nem is akármilyenek. Szép verseket szavalnak rajtuk neves színé­szek. ízelítőül néhány cím : Menekülés az Úrhoz, melyen Ady istenes és halál-verseit szavalja Kállai Ferenc. Másik cím : Semmiért egészen — Áp­­rily, Babits, Radnóti-versek szerelemről, halálról Szilágyi Tibor előadásában. A kínálat­ból a megzenésített versek sem hiányoznak : Koncz Zsu­zsa József Attila, Kányádi és Farkas Árpád verseiből — é­­nekel. Lesz vidám lemez is, a Hol­fólia — Hoffi Géza odamondá­­saival. Vásárolhatunk meselemeze­ket is : egyiken Benedek Elek­­meséket, másikon Maeterlinck Kék madarát hallgathatjuk. Két cím a népzene-kínálat­ból : Gyergyón innen, vagy még azon is túl — énekel Boj­­tor Imre ; Vadvirágos erdő szélén — nóták Lakatos György és népi zenekara elő­adásában. A lemezek 150, 200, 250 te­jes áron keddtől már megvá­sárolhatók a megye városi könyvesboltjaiban és a Csík­szeredai Könyváruház lemez­részlegén. Egy mondatban a nagyvilág ■ Madridban Shamir izraeli miniszterelnök szándéknyilat­kozata volt a sláger, kiváltképp azután, hogy szerdán az e­­gyiptomi álláspont bombaként robbant. Shamir figyelmeztet­te az asztal körül ülőket arra, hogy a területi dolog forszíro­­zása zsákutca, inkább arról beszélgessenek, hogy miként lehet­ne együtt elindulni. Az első lépés az lehetne, hogy az arab ál­lamok elismerik 43 év után Izrael államiságát. Az csak ter­­m­észetes, hogy az izraeli miniszterelnök után szólók erre a beszédre reflektáltak . Gorbacsov elnök ígéretekkel tért visz­­sza tegnap Párizsból Moszkvába. Mitterrand elnök fontosnak­ tartotta elmondani, hogy Párizs szívesen venné egy födera­tív szovjet állam kialakítását, aminek támogatására bizonyá­ra továbbra is közös döntésekre ösztönözné Nyugat-Európát . A grúz parlament leszavazta a kormányzat csatlakozási szándékát a szovjet gazdasági közösséghez . Antall József magyar miniszterelnök Barcsról visszatérve budapesti diplo­matáknak elmondotta, hogy fontosnak tartja a magyar kor­mány az ENSZ Biztonsági Tanácsát is tájékoztatni az inci­densről, s méltatlannak tartja Magyarország déli határszom­szédságát elaknásítani ííg Horn Gyula a térség biztonsági gondjairól töprengve lényegesnek tartaná valamilyen közös rendszer kidolgozását, amely megnyugtatná a kedélyeket és a nyugalmas építés légkörét teremtené meg . Sajnos, a há­gai béketeremtő törekvések és a madridi szelíd szándéknyi­latkozatok ellenére is lőttek a tegnap mindkét térségben. Hor­vátországban Vukovár volt ismét a jugoszláv néphadsereg célpontja, s a tőle 30 kilométerre délre eső Vinkovci. Dél-Li­­banonban meg­­- izraeli légierő bombázta a biztonsági öve­zetben mozgó t­­ivékokat . Belgrád tiltakozik a hágai ulti­mátum hangneméért, s azt egyoldalú döntésnek minősítette, amit nem tart magára kötelezőnek. November 5-ig van idő meg­gondolni álláspontját . Bukarestbe várják Muravschi mold­vai miniszterelnököt a hét végére és talán vele egyidőben, de tőle függetlenül érkezne Ukrajna külügyminisztere is . FÜGGETLEN NAPI LAP III. évfolyam 213. (489.) szita 1991. NOVEMBER 1. PENTEK 4 OLDAL ARA 3 LEJ Két nyelv egy táblán Nem fér meg rám ná­lunk, széles e hazában e két nyelv egy táblán, ne­vezetesen a román és ma­gyar falunév a falu­­ végén. A demokráciának ígért új időben kerültek egymás mellé a kétnyelvű feliratok, de mintha újból intézkedni akarna a diktátor, aki pár évvel ezelőtt egynyelvűsí­­tett feliratot, helységnevet egyaránt. Nem akar rám semmi másságot, sajátos­ságot tudomásul venni a beígért román demokrá­cia, sőt, mintha a heveny nacionalizmus türelmetle­nebb, rámenősebb lenne mint a diktátor idején volt. Nem fér meg egy üres gyógyszertár homlokzatán sem a kétnyelvű felirat, egy 6000 éves újlatin nemzet között nem férhet meg egy nemzetiség, amelyet szid­ni, rágalmazni, megfélem­líteni a legnagyobb hazafi­ság, a legnagyobb erény. Se nyelv, se szín, se dal­lam, se ünnep, se hétköz­nap nem fér meg, nem lé­tezhet a másik mellett, és egyre nagyobb a rólunk alkotott ellenség­kép, hogy már alig fér, sőt nem is fér. . . Mondjuk, egy nemzet ci­vilizációs szintje abban mérhető le, hogy miként bánik, miként viszonyul a nemzetiségekhez. Nézem a parlamenti heves szónokla­tokat, s nem i­dóm, adás­hiba, vagy az én készülé­kem torzít, de Dracul­át­­lá­tom és hallom mindunta­lan. Nem fér el a tisztes­ség az aljasság mellett, nem fér el az igazság a hazug­ság mellett. Nem fér el, nem fér meg. . . Európa bennünk, s mi Európában... FERENCZ IMRE Tegnap nagyon keresett virág volt a krizantém (NAGY P. ZOLTÁN felvétele) Halottak napja Az emberi élet fordulói kö­zül a halál döbbent rá legin­kább arra, hogy életünk mú­landó, hogy időhöz kötött. E­­zért van az, hogy az élet ün­nepei (születés, házasság) mel­lett minden kultúrában meg­különböztetett helyet kapott az elmúlásra való megemlé­kezés, a halál méltóságos meg­ünneplése, minden közösség­nek a múlandósághoz fűződő viszonya megfogalmazása. Az egyéiii megemlékezése­ken túl az elmúlás közösségi ünnepén az emberi együttér­zés, a szolidaritás és hovatarto­zás érzésének másfajta dimen­ziója jelen­t­­ezi : nemcsak az élőkkel, hane­m a holtakkal is S­­ mo.na .. Ez az ünnep a halottak napja ! Európában má­r az első szá­zadtól mindenszentek ünne­péhez kapcsolódott, melyet a keresztények november 1-én ünnepeltek. Mindenszentek napja eredetileg azoknak a halott lelkeknek az ünnepe, a­­kikről a naptár­ név szerint nem emlékezik meg, de az u­­tána következő halottak napja miatt elsorvadt, annak vigíliá­jává (ünnep előestje) vált Nem tudjuk, hogy a halot­tak napja népi szokásai mikor alakultak ki, de a sírok meg­tisztítása, virággal díszítése éppúgy általánosan elterjedt mint a halottak lelki üdvéért szóló gyertyagyújtás-világítás és ima. A halottakra való emlékezés közösségi ünnepének színtere a temető. Ez a hely, ahol a halottak hetén minden közös­ségünk kifejezi az elődök tisz­­teletét és félelmét, és ezáltal a közösség által megélt múlt tiszteletére és védelmére is int. Az ember jelképalkotó lény. Jelkép a temető is, mely egy emberi közösségről, egy etni­kumról beszél, olyan módon fogalmaz jeleivel, hogy üzene­tei a legkisebb romlással jus­sanak el a legtávolabbi időben és térben. Amikor ma az emlékezés és fogyó életünk gyertyaláng­jai fölött csendesen eltűnő­dünk múltunkon és jelenün­kön, a holtakon és élőkön, gondoljunk talán arra is, hogy a temető kultúránknak, lé­tünknek egy biztonságos jel­rendszere, arra, hogy temető­ink óvása kultúránk és önma­gunk védelmét is jelenti. Dr. BALÁZS LAJOS

Next