Hargita Népe, 1993. január (5. évfolyam, 1-20. szám)
1993-01-23 / 15. szám
Különvélemény Olvastam a Hargita Népében Egy nem létező vállalat feltámadásai című cikket, Oláh-Gál Róbert névjegyével, amelyben több téves adat szerepel. A cikkíró szerint ő volt Vigadó épülete több mint százéves. Ez téves, mert 1900-ban a mai épület helyén két régi épület vált. Az épület homlokzatán ma is rajta van az 1904- es évszám, tehát jövő évben lesz 90 éves. Az épületet a Csíki Magánjavak emelte. Ettől a Mikó vár felé sorrendben következő épületeket szintén a Csíki Magánjavak építette: a Polgári Leányiskola (ma Petőfi Sándor Általános Iskola), a földszinten igazgatói lakás, az egyszintes Gazdasági Iskola. Az utóbbi kettőt lebontották. Az épület északi szárnya a Vigadó volt, a déli szárnya pedig, ahol ma a Területi Számítóközpont vem, a Csíki Erdészeti Hivatal. Szerinte 1945- től 1980-ig a tanügy használta, a tulajdonos a román általa volt. 1948 június 11-én ezt áttam eltulajdonította, előtte már iskola működött. Ezért a tulajdonjog a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatalt illeti meg, mert a Csíki Magánjavakat Csíkszereda összlakossága képezte, tehát nem volt az államé. A cikkíró szerint az épület nagyon rossz állapotban volt. Ez sem fedi a valóságot, hanem építészeti szempontból durva beavatkozás történt, amikor részére átalakították az épület frontját a bejárati ajtó felett. Ezek a félreértések szerintem onnan származnak, hogy a szóban forgó cikkíró nem ismeri Csíkszereda múltját, állását féltve akar mindenkit beperelni, aki nem ért vele egyet. 1977-ben létesítették a Területi Számítóközpontot, miért nem építettek számára egy új, korszerű épületet? Akkor nem volna vita tárgya. ERŐSS VILMOS Csíkszereda NYILVÁNOSSÁG 13 és a telefonszámla Január Január 13-án 8 óra 40 perckor léptem be a Csíkszeredai posta majdnem zsúfolásig megtelt helyiségébe, a telefonszámlát rendezni. Jóval több mint száz, a furán megnőtt számlaösszegek miatt ideges társam állt türelmesen-türelmetlenül a két sorban, ugyanis két ablaknál fogadták a fizetőket. 9 óra 5 perckor hirtelen kavarodás támadt az addig aránylag rendben haladó sorokban. Az 5-ös ablaknál dolgozó Nagy Zita szó nélkül bezárta az ablakot, nem fogadta a fizetőket. A két sor egybefolyt, a feszültség még inkább növekedett. Közben fura jelenségre figyeltünk fel: a pénztárosnő tovább folytatta a számlák rendezését, de ezúttal csak a pulton belül, ismerősöknek, kollégáknak. Bátorságot vettem, s megkérdeztem a hölgyet, hogy hol lehet bejutni a kiváltságosak soraiba, s pillanatok alatt megszabadulni a sortól?! Válasza meghökkentő, ironikus volt: — Ne zavarjon, a munkámat végzem, információért forduljon a kapushoz! Ezzel szó nélkül viszszacsukta az ablakot és tovább folytatta a „belső“ munkát. Sorstársaim felháborodottan kommentálták a magáról megfeledkezett alkalmazott magatartását. Úgy látszik, ő is észrevehette magát, mert mintegy 15 perces szünet után újra nyitott. Újból felbolydult a sor, a később jövő, de az ablakhoz közelállók szerencséjére, s így két ablaknál folytatódott tovább a pénz beszedése. Elgondolkoztam. Vajon nem lehetne civilizáltabb megoldást találni e hónapról hónapra megismétlődő lehetetlen helyzetnek? Jó lenne, ha a fizetők nem kényszerülnének arák hosszat tartó sorállásra, ha pedig már ezen nem tudnak vagy nem akarnak változtatni, legalább a kiszolgáló személyzet viselkedjen civilizáltabban. Legalább ennyivel járuljanak hozzá a feszültség csökkentéséhez. A feltett kérdésekre pedig ne a kapushoz irányítsák az érdeklődőket, hanem ők próbáljanak emberségesen válaszolni. Megfogadtam magamban, 13- án többet nem megyek telefonszámlát fizetni. Vagy nem is a 13_mal van a baj?!.... KOVÁCS LÁSZLÓ Csíkszereda A bűvös 400-as Csak azon csodálkozom, hogy 3 éven át annyi mindennel foglalkozott mindenki, de ezzel a témával még véletlenül se találkoztam sehol, csupán a helyi tanács folyosóján, havonta egyszer, sorbanállás közben. Hónapok telnek el és az egykoron hősanya pénznek becézett 400 lej értéke egyre kisebbedig: „már csak egy cipőt tudok venni valamelyik gyermekemnek, már csak egy harisnyát, már csak...“ Most, amikor az ugyancsak leginkább sokgyermekeseket érintő tanfelszerelés-pótlék értéke szintén e fenti összeg körül forog, megígérték gyermekeinknek és ők hazafele, kirakat-nézegetés közben azon morfondíroztak, milyen jó lesz, ha összekuporgatott pénzükből bár apró karácsonyi figyelmességeket vásárolnak, akkor megint felötlött bennem a folyosókon beszélgető asszonyok hangja: „Talán elég lesz 4 füzetre, talán elég lesz egy színes ceruzára, talán.... amikor ideadják, majd csak elég lesz egy csomag cukorkára“. S a cukorkaszopogatás közben talán feledjük a megdrágult füzeteket és boldogok vagyunk, hogy iskolába járhatnak a gyermekek, és örülünk ha rosszak, mert akkor biztosan egészségesek és örülünk, hogy kapjuk ezt a régi 400 lejt is, mert ki tudja. Talán egyszer nem is leszünk már olyan hős anyák, mint három évvel ezelőtt voltunk, talán már szégyellnünk kell magunkat a sok gyermek miatt. (Pedig milyen szép is a nagy család!) És talán otthonról hozassák el majd velünk, havonta, a 400 lejt! BISCONTINI ANNA Csíkszereda Köszönet a Caritasnak Igazi szeretetett és melléállást tapasztaltam a CARITAS székelyudvarhelyi kirendeltségénél, amikor egy kéréssel bátorkodtam Kossuth utcai irodájához fordulni. Betlenfalva 6- os számú óvodájában vagyok 30 gyermek óvónője. Az ősz óta terem- és felszerelési gondokkal küszködtünk. Nemrég a volt termelőszövetkezet székházában kaptunk egy helyiséget. Padlószőnyegért fordultam a Caritashoz. Őszintén szólva nem nagy reménnyel, mert a sok kilincselés után nem gondoltam, hogy valahol is meghallgatnak, mi több, orvosolják kérésemet. Kellemesen csalódtam. Nem fogadott titkárnő, nem kellett előre bejelentkeznem. A kirendeltség vezetője azonnal fogadott. Pedig a szűk helyiségben élig fértünk, neki viszont mindenkihez volt pár kedves szava. Néhány perc elég volt ahhoz, hogy tapasztaljam, minden betérő megnyugvással távozott. A kérésemet azonnal megoldotta s így sikerült megvásárolnunk a nem kis összegbe kerülő padlószőnyeget. Köszönet jóságukért, s isten segítségét kérjük további munkájukhoz. BORDÁS ENIKŐ Székelyudvarhely TÉL A HARGITÁN O lvastam Rebendics úr cikkét a Hargita Népe 8.4 számában, ami nagyon időszerű és egyetértek vele. Alább néhány gondolattal szeretném kiegészíteni. Először is jó volna tisztázni, hogy most mennyi egy négyzetméter belső terület adója, ami valamikor 1 lej volt. A 7000 lej megállapítása, szerintem nagyon diktatórikus és emlékeztet az elmúlt időkre. Nagyobb körültekintéssel kellett volna az ügyet kezelni (közvéleménykutatás, nettó jövedelem, családi helyzet stb.). A garázstulajdonosok gazdasági potenciálja nagyon eltérő. Van olyan személy, aki könnyen kifizeti a 7000 lejt, de nagyobb része keserűen vette tudomásul a kirótt garázsadót. Mert, van olyan fiatal, ciki külföldi nyári keresetéből építette, nem tiltott helyen, időközben sikerült az egyetemi felvételije és most mint diák, nincs fizetése. Vagy, akad olyan szülő, akinek egy-két főiskolás gyereke van és azok iskoláztatására (havi 20—30 ezer lej) sem futja egy bizonytalan és kevés fizetésből. Sha a családhoz még egy-két öreg szülő is tartozik, olyan aki eltartásra szorul, jól meg kell gondolnia, hogy mire adja ki a pénzt. Mivel az autó- és egyéb lopások Garázs-ügyben ugyancsak felszaporodtak, a rendőrség pedig gyengének bizonyul a tolvajok leleplezésére, úgy a garázs valóban szükséglet és nem luxuscikk, amint azt egyesek gondolják. Nem kereskedelmi célokat szolgál, tehát nem jövedelmi forrás. akkor hát mine a 7000 lej? Általában a garázsok nem zavarnak senkit és semmit. Külalakjuk kezdettől fogva egységes, beüllesztedik a városképbe. He van egy-két elütő eset, nem mondom, hogy nem kell intézkedni. Az önrendelkezés tudatában senki nem tagad meg egy, a lehetőségekhez méretezett adót. Különösen akkor, ha ez valóban garancia lesz arra, hogy jobb utakon autózik, jól felszerelt iskolába járatja gyermekét, jobb orvosi-, illetve gyógyszerellátásban részesül. Ha a városban kijavítják a távfűtés vezetékeit, kitakarítják a tűrhetetlenül bűzlő alagsorokat, hahozzáférhető áron emberséges fűtést adnak a Tudor negyedi tömbházlakásokban is. Továbbá, azt hiszem még a 7000 lejt is sokan, nélkülözések árán is, kifizetnék, ha tudnák biztosan, hogy ezt az összeget a város a szeredai katolikus templom építésére vagy a Bolyai egyetem visszaállítására használja fel. DOMOKOS ÁRPÁD Csíkszereda Benyomások el nézés közben Én, aki korom és egészségi állapotom okán sok időt töltök e TV képernyője előtt, mindössze néhány sorban szeretném érzékeltetni benyomásaimat. Itt elsősorban a parlamenti és magasabb körökben betanultszerepekre gondolok. Amelyek hol megnevettetik, hol meg könnyeket csalnak az emberek szemébe. Hisz a jól bemagolt szövegek, az álarc mögé bújtatott arcok, akárcsak a köpönyegforgatásra utaló jelek, úgy váltogatják egymást az ország nagy színpadán, hogy ezt mármár alig győzi a tévénéző követni. Fájó, hogy jaies honatyáinkat (tisztelet a kivételnek) nem a sorsunk jobbításának buzgalma, hanem a pénz hatalma sodorta színpadra. Azt hiszik, jól áll nekik a paprikajancsi szerep, talán ezért nem átallanak egymás ellen uszítani, rágalmazni, magyarfaló mivoltukat lépten-nyomon megcsillogtatni. És közben tapsra, elismerő mosolyra várnak. S ez utóbbi nem késlekedik. Igaz, mindössze egyes számban és ha így alakul továbbra is ez ország gazdasági helyzete, nemsokára talán az is lehet vad viselője arcáról. NAKÓ FERENC Tusnádfürdő Álljunk meg egy szóra ! Olvastam a Hargita Népe 768-as számában, hogy a Csíkszeredai Városi Tanács évi 7000 lej bérleti díjat rótt ki a garázstulajdonosokna. Nos, ezzel kapcsolatosan lenne néhány észrevételem: 1. Nem pontosítanak, hogy milyen garázsokról van szó, hiszen a garázs lehet tömbház alatt, saját udvaron, közterületen, vagy a lakók által kapott közterületen. 2. Ma már a tömbházlakók többsége megvásárolta a lakásokat, a hozzájuk tartozó négyzetméterekkel együtt 16, 18 vagy 21 négyzetmétert telek könyveztek, a lakók adót fizetnek, mivel a lakrész kisebb területet foglal el mint a lakónegyed egésze, ezért a zöldövezetek és a be nem épített területek is belefoglattatnak. Következésképpen, a lakók adót fizetnek az egész területért, tehát a garázsok területéért is. Eszerint a második illeték kirovása törvénytelen. 3. Tekintsünk el a 2. pontba foglaltaktól és fogadjuk el, hogy valamilyen jogi csűréscsavarás folytán a lakókat ismét beszorítják az ajtón belül és ezért a tanács illetékes másodszor is bért kiírni. De milyen bért? Tizenhat négyzetméterért évi 7003 lejt, azaz négyzetméterenként 466 k. . Ezt tekintetbe véve annyit jelent, hogy egy hektár föld a tanácsnak évente 4 666 666 lej tiszta jövedelmet hoz. Tisztelt tanács urak! Melyik az a termény, ami ennyi hasznot hozhat? Önök nem számolnak? 4. Ki rovunk évi 7000 lejt 15 négyzetméternyi terület bérléséért. Közben megfeledkezünk arról, hogy még a negyed takarítását sem végeztetik önök, hanem azt is a lakókra bízzák, akik havi díjban fizetnek bért. Mit ad tehát a tisztelt tanács a 7000 lejért? 5. És végül kérdem önöktől, tanácsos urak: Miért adtam önökre a többséggel, együtt szavazatomat? Azért, hogy érdekeinket képviseljék. Köszönöm, ebből az érdekképviseletből én nem kérek. FROSS ANDRÁS Jégpálya-negyed Tűzifára nincs szüksége Lövátének ? December közepe tájt jómagam érdeklődtem Márton Lőrinc erdész úrtól, hogy mikor bélyegeznek tűzifát és műfát az erdőrészen, illetve magánkaszálókról a lövétei területen. A válasz az volt, hogy addig, amíg György Vilmos polgármester nem teszi le a papírformaságokat (kérést) az erdészethez, nem engedélyezhetik egyéni birtokokról a fabélyegzést. December 28-án alkalmam volt, találkozni a polgármester úrral, aki érdeklődésemre azt mondta, hogy ilyen ügyben mostaniig senki nem jelentkezett nála. Hát hogyan iratkoztak volna, amikor sehol a faluban nincshirdetőtáblán kifüggesztve, hogy aki fát akar bélyegeztetni, a polgármesteri hivatalnál kell feliratkoznia. Rom elém az új évben másként esz. Ugyanis nem hiszem, hogy ne volna olyan lövétel, akinek szüksége van tűzifára (vagy műfára), mert amíg a földgázt bekötik alakásokba, sok ,víz lefolyik a Kishomoród patakon. EGYED LÁZÁR Lövéte