Hargita Népe, 1993. május (5. évfolyam, 84-104. szám)

1993-05-15 / 94. szám

NÉPSZERŰ TUDOMÁNY Oltóanyag az AIDS ellen Egy amerikai AIDS-szel fog­lalkozó kutató újabb ered­ményről számol be, miszerint egy kísérleti oltóanyag hatáso­san megakadályozta az em­berszabású majmokban ezt a rettegett fertőzést. A kutató 12 rhesusmajmot immunizál elölt SIV-vírussal. Ez az em­berre veszélyes HIV-vírus e­­gy­ik rokona, amely az ember­­szabású majmokon ugyanolyan tüneteket okoz, mint amilyenek az AIDS-betegeken figyelhetők meg Az oltással egy időben egy treonil-muramil nevű di­­peptidet is adott az állatok­nak, hogy serkentse immun­­rendszerüket. Egy hónappal később annyi SIV-et oltott az állatokba, amely elegendő a megfertőződéshez. A kontroll­csoportban 17, előzőleg nem immunizált állat hasonló meny­­nyiségű SIV-et kapott, 13 hé­­tnap elteltével pedig mindkét csöport az első SIV-mennyiség tízszeresét kapta oltás alak­jában.­­ Az immunizált majmok közül kettő egyéb, nem a SIV-vel kapcsolatos okok miatt pusztult el, egy azonban „majom AIDS-ben" halt meg egy éven belül. A kilenc életben maradt állat viszont a bejuttatott SIV-re nagy mennyiségű ellen­anyag termeléssel válaszolt, é­s nyolcuk semmi jelét nem mutatta annak, hogy a vírus ■ tenyészne bennük. Egy év múl­va is vírusmentesek voltak. Az eredményt értékelve te­hetségének tartották, hogy a megfelelő oltóanyagnak nem szükséges a fertőzést teljesen meggátolnia ahhoz, hogy hatá­sos legyen. Ha az érintett e­­gyén a fertőzés egy bizonyos fokát az oltóanyag hatására megbetegedés nélkül elviseli, bizonyosra vehető, hogy köze­lebb járnak az áhított AIDS- vakcinához. Az AIDS kifejlődésében az egyik legelső, vésztjósló tünet­nek sok orvos a korai elbutu­­lást tekinti. A dementia jelei — szerintük — mintegy be­vezetik az egyéb súlyos tüne­tek megjelenését. Ezzel szem­ben vannak kutatók, akik azt állítják, hogy ez a feltevés nem állja meg a helyét, ők 270 HIV-vel fertőzött férfit vet­tek ideggyógyászati és pszicho­lógiai vizsgálat alá, és a ka­pott eredményeket összehason­lították 193 nem fertőzött sze­mély vizsgálati eredményei­vel.­ Találtak ugyan bizonyos eltérést a két csoport között, de az idegrendszeri eltérések szerintük drogtól és egyéb sze­rektől, például túlzott alkohol­­fogyasztástól, illetve bizonyos betegségekből és nem a HIV- vel való fertőzöttségből ered­tek. Az említett kutatók vizs­gálata szerint elhamarkodott és megalapozatlan a demen­­tiát az AIDS egyik bevezető tünetének tekinteni. FÜLÖP ZOLTÁN Egy japán kutatócsoport olyan ultrahangos mérőműszert dolgozott ki ,amellyel fájdalommentesen a lehető legprecí­­zebb méréseket is el lehet végezni a rákos daganatok hipo­­termiás kezelésénél. A szerkezet működése azon az elven a­­lapul, hogy a testen keresztülvezetett ultrahangok a testhő­mérséklettől függően torzulnak el. A kiérkező ultrahanghullá­­mokból számítógép építi fel a színes tomogramot a műszer képernyőjén. Legyőzhetetlen szúnyog ? „Minden láz anyjá”-nak nevezték a régi kínaiak a maláriát, a franciák „mocsári baj’-nak, a betegség ma is használatos elnevezése pedig az ókori rómaiaktól származik, akik mala­­­­ria, rossz levegőként emlegették, így vette át az egész világ. Gyilkos beteg­ség volt tehát már több ezer évvel ez­előtt is, és manapság sem kevésbé ve­szélyes, hiszen évente mintegy 100 millióan kapják meg, közülük 1­2 mil­lió meghal, a felnőttek mellett. 8GOOOO öt éven cílüli gyermek. Századunk derekán, az ötvenes év­ekben egyszer már úgy tűnt, az em­­eriség végleg megszabadulhat a ma­láriától, ettől az ősi átoktól. Az Egész­ségügyi Világszervezet (WHO) irányí­tásával akkoriban fertőtlenítőegysé­gek szórták be a házak falát a malá­­ria sújtotta országokban a híres-hír­hedt DDT-vel, hogy a betegséget ter­j­esztő nőstényszúnyog lépre menjen. R­ovarirtó kampány 790 millió dollárt emésztett fel 1969-ig, amikor is meg­­­ellett állapítani, hogy eredménytele­­nt­ül­­ végződött a reményteljes támadás a malária terjesztője ellen. A rettegett szúnyogok ugyanis kettős védekező taktikával lepték meg a jóhiszemű ro­varirtókat. Szervezetük olyan enzim termelését kezdte meg, amely semle­gesíti a DDT hatását, „tudatalattijuk” pedig rávezette őket arra, hogy vérszí­­vás után ne pihenjenek meg a DDT-s falakon, hanem azonnal repüljenek ki a szabadba. Kilátástalanná tette a malária elleni harcot az is, hogy fel­tűnt Afrikában az Anopheles gambiae nevű szúnyog, amely szokatlanul gyor­san szaporodik, és kiirtásához a világ minden DDT-je sem lett volna elég. A malária ellen használatos gyógy­szerek száma mindig korlátozott volt. Először a kininre esküdött a világ, a­­melyet a 17. században a jezsuita misz­­szionáriusok fedeztek fel egy trópusi fa kérgében. A századfordulóra sike­rült viszonylag tiszta formában előál­lítani, de mellékhatásai (fülzúgás, vakság) miatt rendszeres szedésre al­kalmatlannak bizonyult. 1934-ben a német IG Farben előrukkolt egy vi­szonylag jó szerrel, amelyet később elvetettek állítólagos mellékhatásai miatt, de azután ismét elővették, mert megszűnt az előítélet vele szemben. Az amerikai vegyészek a II. világháború alatt 14 000 maláriaellenes készítményt próbáltak ka­ lázas gyorsasággal, mert a hadsereg legalább annyi katonát ve­szített el Ázsiá­ban maláriában, mint a csatatereken.. . Az Egészségügyi Világszervezet és a maláriaszakértők úgy látták, ismét el­jött az idő a malária világméretű visz­­szaszorítására, mivel a betegségről szerzett ismeretek az utóbbi években látványosan szélesedtek. Amszterdami konferenciájukon mindezek ellenére már nem a malária teljes eltörlése sze­­repelt a célok között- hanem csupán a betegség fékentartására helyeződött a hangsúly. A varázsszó most a gyors diagnózis és kezelés, a megelőző programok el­indítása és az előrejelzés, valamint az első nagy lázrohamok azonnali csil­­lapítása. Rámutattak az amszterdami maláriakonferencián arra is, hogy a környezeti átalakítások is növelhetik a maláriaveszélyt. A trópusi erdőirtá­sok, az új vízzárógátak és vízerőmű­vek, az öntözőrendszerek is hozzáse­gíthetik a maláriahordozó szúnyogokat ahhoz, hogy szaporodásuk még gyor­sabb legyen. Ehhez tá­rul a földi lég­kör lassú melegedése is, amely szin­­ t­ é ■ maláriaszúnyog vérszívás közben (100-szoros nagyítás) tén elősegíti a malária terjedését, sőt a kórokozók újabb változatainak kia­lakulását is, vélik a trópusi orvoslás kutatói. A melegházhatás okozta vál­tozásokkal viszont az ember viszony­lag lassú védekezőrendszere nem tud lépést tartani, hacsak a tudomány nem siet időben a segítségére. KOVÁCS LÁSZLÓ Időérzékenységek Ma már senki sem vitathat­ja, hogy az időjárással kap­csolatos érzékenység valóban­­létezik. Panaszokat hallunk gyakori fejfájásról, szív- és ér­rendszeri megbetegedésekről, levertségről, ingerlékenység­ről, a figyelem, a munkaképes­ség csökkenéséről, balesetve­szélyekről. Következményei­­ individuál­sak: miközben­ valaki egyetlen sebhelyét fájlalja, több sebbel szomszédja semmit sem érez. Míg az egyik ember depresz­­szióba esik, a másik hasogató fájdalmaival szenved, addig a harmadik kiválóan érzi ma­gát. A pillanatnyi lelki álla­pot is meghatározó lehet; aki épp jó hangulatban van, azt nem tudja egy frontátvonulás rossz kedvűvé tenni. Viszont a gondokkal és stresszel küzdő embert a legkisebb időváltozás is méginkább letöri. Probléma az, hogy senki nem tudja ki mire szenzibilis, pilla­,­natnyilag mi hat a testi-lelki­világára és miképp. A Föld mágneses mezejének zavarai, vagy elektromágneses hullá­mok? Talán a földfelszín és az ionoszféra közötti gyengefe­szültségű mező? Vagy a levegő molekulák pozitív és negatív villamos töltetének, úgyneve­zett ionok ingadozása? Az io­nok arányának változtatásá­ért a légnyomás, a hőmérsék­let, légnedvesség és szél in­gadozása idején a fokozódó naptevékenység (elektromos­­mágneses , „viharok“ 1988, 1979 őszén, 1989, 1992 nyarán) a felelősek. Ugyanezt állítjuk a Napból állandóan kiáramló 1—4, 4—40 perces nagy rez­­gésszámú sugarak nyomásin­gadozására is. Ezek miatt a hirtelen időváltozáskor, a ne­gatív „egészség ionjai“ csök­kennek, a pozitív töltésű ionok (molekularészek) többsége felszaporodik. Belégzés által tüdőnkből a vérbe jutnak a vérlemezkékből többek között egy szerotonin nevű vegyületet szabadítanak fel, s ez jelleg­zetes időjárási panaszokat idéz elő: homloktérségi fejfájás, szívtájéki fájdalom, halálféle­lem, fülzúgás, izom- és hátfá­jás, légzési zavarok, éjszakai alvászavarok, vérnyomás-inga­dozás, reggeli fáradékonyság így beigazolódott, hogy az idő­járás a legerősebb biológiai ingerhatás. Dr. Otmar Hart­­finger orvosmeteorológus sze­rint is „az alacsony nyomású zóna előterében várható, ahol meleg levegő emelkedik fel“, így a légnyomás hirtelen meg­változik, a szív- és érrendszer megterhelődik és több idős ember hal meg szívinfarktus­ban, agyvérzésben, mint más napokon. A nők idegrendszere foko­zottabb megterhelésnek van kitéve, ezért gyakrabban szen­vednek az időérzékenységtől, mint a férfiak. Az időjárásra hajlamos szen­­zibilitásunk feloldása és ebből adódó lelki konfliktusok, mun­kahelyeinken, családban, nem tablettákkal, feketekávéval, al­kohollal történjen, hanem rendszeres pihenéssel, fegyel­mezett tudatosulással, maga­tartásunkkal. Ezért nem csoda, hogy az időjárás problémája naponta kedvelt beszédtémánk. ZSÓK JÁNOS Átfogó kozmológiai vizsgálat indul A kozmológia fontos problé­mája a világegyetem nagy lép­tékű szerkezetének felderíté­se, annak eldöntése, hogy a Világegyetem felépítése hie­rarchikus, azaz a galaxishal­mazok egyre nagyobb halma­zokban tömörülnek-e, avagy egy szint utánt a világegyetem homogén. 1993-ben kezdődhet meg az e 8 millió dolláros, nagyszabású megfigyeléssoro­­zat, amely mellett minden ko­rábbi, a világegyetem nagy­léptékű szerkezetének tisztá­zására indított megfigyelési program eltörpül. Az öt évig tartó megfigyelés­­sorozatot egy Új-Mexikóban er­­re a célra építendő 2,3 mé­teres távcsővel végzik. A vizs­gálat keretében 5 milliárd fényév távolságig megfigyelik a galaxishalmazok szuperfé­nyes középpontú galaxisait s megmérik mintegy 100 OOO kva­zár vöröseltolódását. TALLÓZÓ A NAPRENDSZER LEGHOSSZABB ÁRKA A Magellán-programban részt vevő kutatók a Vénusz északi félgömbjén 6800 kilo­méter hosszan kanyargó, fo­­lyóvölgyszerű képződményt fe­deztek fel. Hosszabb mint a Nílus völgye, ez a leghosszabb a Naprendszerben eddig felfe­dezett ilyen alakzat. Nehéz el­képzelni, hogy a Vénusz ma­gas hőmérséklete és nyomása mellett bármilyen anyag tar­tósan folyékony maradhat, így a völgy keletkezésére még hi­potézisek sincsenek. A LEGRÉGIBB BÁNYA Izraelben a Negev,sivatag­ Timna településén fölfedezték egy olyan bányának a marad­ványait, amely már Kr. e. 1500- ban­­ működött. Ennek az ed­dig ismert legrégibb bányának a felülete 10 négyzetkilométer volt, s számos akna, alagút és föld alatti­ kamra alkotta. Ón­ban gazdag rezet termeltek ki benne — mintegy 2150 éven át ÚJSÁGPAPÍROK ÁTITATÁSA Az Osztrák Nemzeti Könyv­tár Restaurációs Intézetében új módszert dolgoztatt ki a sárguló és szétporladó újsá­gok megmentésére. A vákuum átitatásnak elnevezett eljárás­nak az a lényege, hogy hatás­talanítják a papírban lévő, a megsárgulásukat és szét­esésü­ket okozó savakat. RÖNTGENLENCSE A röntgensugarak a szokvá­nyos lencsével nem fókuszálha­tóak, részben mert anyagukon azok csak kevéssé törnek meg, részben mert a lencsék a su­garakat erősen elnyelik. Két kutató olyan eszközt dolgozott ki, amellyel e röntgensugarak jól nyalábolhatók. Az új len­csével remélik sikerül röntgen­­mikroszkópot készíteni. Azzal — ellentétben az elektronmik­roszkóppal — még viszonylag vastag minták is vizsgálhatók lennének, s elképzelhető, hogy vele daganatokat is be tud­nak majd sugározni. Az oldalt szerkeszti: NAGY ZSUZSANNA

Next