Hargita Népe, 1993. november (5. évfolyam, 215-235. szám)

1993-11-06 / 219. szám

NÉPSZERŰ TUDOMÁNY Tudományos Nobel-díjak—1993 új Forradalmi csillagászati felfedezéséért két amerikai fi­zikus, a 42 esztendős Russel A. Hulse és az 52 éves Jo­seph H. Taylor kapta az idei fizikai Nobel-díjat. Hulse és Taylor a pulzárok egy új típusának 19 évvel ezelőtti felfe­dezéséért részesült e magas kitüntetésben. zárok lassan, tízmillió és egy­­milliárd év közötti idő alatt gyűjtötték össze anyagukat a környezetükből, feltehetően úgy, hogy kísérőcsillaguk a­­nyagát szippantották maguk­­ba. A folyamat kétféleképpen mehet végbe: Az egyik során a két egymás körül keringő csillag egyikéből szupernóva­­robbanással neutroncsillag jön létre. A neutroncsillag fo­kozatosan elszívja társa anya­gát. Az anyag a parányi csil­lagra hullva gyorsítja annak pörgését és így a pulzár is­mét működni kezd, de immár milliszekundumos pulzárként újjászületve. A másik csoport­ban a két csillag fokozatosan közelebb kerül egymáshoz. Erre egy érdekes relativiszti­­kus jelenség ad lehetőséget. Az Einstein féle általános re­lativitáselmélet értelmében u­­gyanis a mozgó tömegek gra­vitációs hullámokat bocsáta­nak ki. Ezáltal megteremtődik az anyag átáramlásának a le­hetősége. A milliszekundumos pulzárok puszta létezése egy­úttal a relativitáselmélet eme következményének közvetett igazolását is jelenti. 11 A kémiai Nobel-díj idei kitüntetettjei a 48 éves Katy B. Mullis, aki a Kaliforniai Egyetemen dolgozik és a 70-es években a polimeráz láncreakciót fedezte fel, valamint a 61 éves kanadai Michael Smith, aki a Brit Kolumbiai E­­gyetem professzora és az irányított mutagenezis nevű módszert fejlesztette ki. Kary Mullis és munkatár­sai egy kémcsőben végrehajt­ható DNS-sokszorozási eljárás hívét fektették le 1985-ben és valószínűleg álmukban sem gondolták, hogy ötletük né­hány éven belül forradalmasít­ja az orvosi-biológiai kutatá­sok és a klinikai diagnosztika szinte minden területét. Szá­mos olyan öröklődő betegség van, amelynek az oka egy­­ a­­dott gén egyetlenegy nukleo­­tidjának a megváltozása (az úgynevezett pontmutáció). Az egészséges és a beteg ember sejtjeiben levő gén csak e­­gyetlen nukleotidban külön­bözik. Ennek a kimutatása el­rettentően nehéz feladatnak látszik, hiszen az emberi gén­állomány mérete óriási (há­­rommilliárd nukleofidnyi). Ebben kell megtalálni az egy nukleotidnyi különbséget, rá­adásul mindehhez csak a le­hető legkevesebb biológiai minta használható fel. Mullis ötlete szerint a pontmutációt magába foglaló DNS-régiót sokszorozzák meg több cik­lusban, így a mondjuk száz­milliószorosára megsokszoro­zódott DNS-szakaszban a be­tegséget okozó pontmutáció már könnyűszerrel analizál­ható. Michael Smith a másik No­­bel-díjas, a hetvenes évek végén egy olyan kísérleti tech­nikát dolgozott ki, amelynek segítségével a tanulmányozni kívánt DNS-régiók bármelyik nukleotidja egy másik nukle­­otidra cserélhető ki. Ez a mód­szer az irányított mutagené­­zis. Laboratóriumi módszere a mindennapi életben is sze­rephez juthat. Ill két amerikai kutatóorvos, az 50 esztendős brit szü­letésű Richard J. Roberts és az egy évvel fiatalabb Philip Sharp kapta az idei orvosi Nobel-díjat a génkutatásban elért eredményeikért. Az indoklás szerint a díjat azért kapták, mert 1977-ben egymástól függetlenül olyan felfedezést tettek, amely meg­változtatta a tudomány addigi felfogását. 1977-re többé-ke­­vésbé megszilárdult a mole­kuláris biológiának az a vi­lágképe, melynek lényege, hogy az élőlények legfonto­sabb tulajdonságait megsza­bó fehérjék szerkezetét gének határozzák meg. Roberts és Sharp rájött, hogy a fehérjék felépítéséhez szükséges Infor­máció nem feltétlenül egyetlen DNS-szakasztól származik. Az információátadásba beiktató­­dik egy korábban ismeretlen művelet, ami összemontíroz­za a különböző sorrendeket. A különböző DNS-szakaszoktól származó elsődleges infor­máció „vágással - ragasztással'' egy másik szerkezetté alakul át és ez kerül a fehérjébe. Ez volt a szokatlanul új gondo­lat, ennek biokémiája változ­tatta meg a korábbi világké­pet és mindennek az élővilág evolúciójának szempontjából van jelentősége. Ez Amerikai gazdaságtörténészek kapták az idén a közgazdasági Nobel-díjat is. A 67 éves Robert W. Foges és a 70 éves Douglass C. North azonban nem a hagyományos módszerek alkalmazásával keltett© fel a szakemberek fi­gyelmét: mindketten matematikai statisztikai eljárásokat is bevetettek az általuk vizsgált eredeti témák elemzésébe. North munkái, a gazdaság­ teljesítmény és a humán szfé­ra, azaz az intézmények, a kultúra és az ideológia kap­csolatait vizsgálták. Az elem­zésekből azt a tapasztalatot szűrt© le, hogy a hagyomá­nyok, a hosszú időn át kia­lakuló üzleti etika és az em­beri viselkedés alapvetően ha­tározhatják meg a gazdaság működését, ezért nem lehet­ne másolni! a máshol sikeres A rádiócsillagászat egyik meglepő felfedezése volt, a­­mikor 1967-ben J. Bell és A. Hawish nagyon szabályosan ismétlődő, pulzáló jeleket ki­bocsátó égi rádióforrásokat­­találtak. A jelek olyan sza­bályosak voltak, hogy a fel­fedezők eleinte mesterséges — Földön kívüli — eredetre gyanakodtak. Később azon­ban bebizonyosodott, hogy a rendkívül szabályosan ismét­lődő rádióimpulzusok forrá­sa, természetes égitestek. E­­zek lettek a pulzárok. Az eleinte felfedezett pul­zárok periódusa negyed és két másodperc között volt- Mái ismereteink szerint eze­ket a rádióimpulzusokat szu­­pernova-robbanás következ­tében elpusztult csillagok ma­radványai, az úgynevezett neutroncsillagok bocsátják ki. A 80-as évek elején egyre­­másra fedezték fel a csilla­gászok a néhány ezredmásod­­perc periódusú pulzárokat. Ezek mágneses tere gyenge és ez a fény kizárja, hogy ezek is csillagok felrobbanásával jönnének létre A csillagászok feltételezik, hogy a gyors pul-modelleket. Ez a tanulság a kelet-európai új demokráciák számára különösen értékes le­het­Fog©­ professzor azt vizs­gálta, hogy milyen összefüggés mutatható ki a vasútépítés és a modern amerikai gazda­ság kialakulása között. Később az éhezés megszűnésének és az életkor kitolódásának a gazdaságra gyakorolt hatásá­val foglalkozott. Használati utasítás a Földhöz Két év után kijött a gigan­tikus üvegházból az a négy férfi és négy nő, aki „hasz­nálati utasítást“ akar mellé­kelni a Földhöz. A százötven­millió dolláros Bioszféra—2 kísérlet az 1. számú bioszfé­ra — vagyis bolygónk — fu­turisztikus víziója: megma­radhat-e az emberiség a víz, a fény, az élet zárt rendsze­rében. A nyolc amerikai — stílszerűen .— Orákulumvá­rosban, Tucson mellett ren­dezte be az óriási üvegházat, amit hermetikusan el akartak zárni a külvilágtól. 3800 nö­vény- és állatfaj tartott­ ve­lük. Élelmüket, vizüket ma­guk termelték és bevetettek szinte minden ismert újra­hasznosítási módszert a hul­ladékok feldolgozására. A nyolcak egészségesen, kissé lefogyva — és nagyon megkönnyebbülve — léptek ki az üvegházból. Volt, aki lelkesen a jövőről beszélt: — Így lehet megtartani a Föl­det és benépesíteni minden bolygót. Akadt, aki elismerte: élete leglassúbb két esztende­je volt, alig várta a végét­— Féltem, hogy el fogom felejteni milyen az igazi világ — mondta. A kísérlet igazolta, hogy az ember hosszú ideig képes él­ni egy zárt rendszerben. Pon­tosabban nem teljesen iga­zolta: 28 alkalommal ki kel­lett nyitni a légmentesen le­zárt ajtókat, hogy friss leve­gőt pótoljanak. Több tudós ettől függetlenül is kételkedik a kísérlet tudományos értéké­ben. Szerintük elvileg és a va­lóságban sincs abszolút zárt rendszer, öt hónapos nagytakarítás és felkészülés után beköltözik az üvegházba a második csapat­. Ez a kísérlet legalább száz évig tart — reménykedett az ügyet finanszírozó milliárdos. Élet a Mars jégsivatagában Ezzel a jó hírrel tért vissza egy hattagú brit kutatócso­port, amely a túlélés lehető­ségeit vizsgálta az élet ha­tármezsgyéjét jelentő feltéte­lek között- Az expedíció a Viking-völgyben állította fel táborhelyét, ahol egy kicsiny gleccserből kiömlő sokágú víz­folyás táplálja a Titok tavát- igaz a Mars, amelyen életet találtak, nem a vörös bolygó, hanem az Antarktisz nyugati partjánál, a Sándor-szigeten levő Mars-gleccser, a kutatást pedig a rajta elterülő „hideg sivatagban" folytatták. A biológiai terepvizsgálatok so­rán azt kutatták, hogyan rea­gál a növény- és az állatvilág együttese a környezeti válto­zásokra, főleg a légköri mele­gedésekre és az ózonlyukban fellépő megnövekedett su­gárzásra. A korábbi kísérletekből ki­tűnt, hogy a látszólag sivár, kopár talajon téli álmukat al­vó mikróbák, növények és állatok csoportja képes a nö­vekedésre és a telepek létre­hozására, ha a környezetük hőmérsékletét néhány fokkal megnövelik. A kutatók se­regnyi példát találtak a ta­lajban: algák és baktériumok telepeit. A csoport vezetője szerint e sivár tájon is ren­geteg a lehetőség arra, hogy az élőlényekben olyan képes­ségek fejlődjenek ki, ame­lyekkel sikeresen tudnak meg­felelni a sokkalta inkább túl­élési stratégiákat, mint vélet­len szerencsét igénylő környe­zeti stresszhatásoknak. A gyémánt nemcsak az ék­szerek királyi ékköve, hanem az iparban is sok helyen al­kalmazott fontos és értékes anyag. Az extrakemény, haj­szálvékony gyémántbevona­tokkal például kiváló kopás­­állóságuk révén sokszorosára növelhető a szerszámgépek késeinek az élettartama, más alkalmazásokban pedig a gyé­mánt kiváló hővezető képes­ségét hasznosítják. Szakértők becslése szerint a század vé­gére több milliárd lesz éven­te az elektronikában, opti­kában használt gyémántbe­vonatok forgalma. Nem meg­lepő, hogy a fejlett országok­ban nagy erővel kutatják azokat a technológiákat, ame­lyekkel nagy felületű, homo-olcsóbban. Egy hamburgi la­boratóriumban sikerült egy egyszerre gazdaságos és kör­nyezetkímélő eljárást kidolgoz­ni a gyémántrétegek előállítá­sára. Az eddigi gyártáshoz szükséges gáz főleg hidrogént és néhány tár­fogat-százalék­nyi szénhidrogént tartalmaz, a gyémánt növesztésekor vi­szont a maradék gáz a tbl­intézet eljárása szerint forró aktív szénen keresztül zárt rendszerben keringteti a gá­zokat, és ezáltal az elhasznált gáz nem juthat ki a levegő­be. Eddig a legjobb eredmé­nyeket egy természetes a­­nyaggal, a kókuszdióhéjból e­­lőállított szénnel érték el: e­­gyetlen kókuszdióból kb. egy kilogramm aktív szenet lehet nyerni. gén gyémántrétegek állíthatók elő, méghozzá nagy növesztési sebességgel és egyúttal minél kókuszdióból gyémánt TALLÓZÓ AKI KEVESET ESZIK, TOVÁBB ÉL Japánban Okirowa szigetén a leghosszabb az átlagéletkor, és az itt lakók ritkábban be­tegek. A tokiói egyetem tudó­sai kutatásuk során a követ­kezőket állapították meg: O­­kirowa sziget lakói igen mér­tékletesek. Általában fele any­­nyit esznek, mint más japán vidékeken. Laboratóriumi kí­sérletek azt mutatták, hogy kevesebb élelemmel ellátott patkányok 50—80 százalékkal tovább élnek, mint a bősége­sen tápláltak. Amerikai tudó­­­­sok azt állítják, hogy a re­­n­dukált táplálkozás csökkenti a rák és a vérkeringési megbe­­tegedések esélyeit. Aki keve­­­­sebbet eszik, az testileg, szel­­­­lemileg frissebb lesz. A KÁVÉ ELTÜNTETI A ZSÍRPÁRNÁKAT Amerikai tudósok kimutat­­j­­ák, hogy napi két csésze ká­­j­vé javítja az emberek általá­­­­nos közérzetét, ezenkívül meggyorsítja a szervezetben a zsír feldolgozását, avleg a sportteljesítmények is jobbak egy-egy csésze kávé után. A kávéban levő koffein növeli a szervezet Inzulintermelését, ezáltal a cukorszintet alacso­nyan tartja. Több mint 60 növény tartalmaz koffeint, például a tealevél és a kóla is. Az oldalt szerkesztette­­ NAGY ZSUZSANNA . Őserdők természetgyógyászai A világszerte reneszánszát élő természetgyógyászatot a modern orvostudomány és gyógyszervegyészet részben vitatja , sőt kuruzslásnak tartja. Részben azonban kény­telen elismerni annak hatá­sosságát, és kutatja is tudo­mányos magyarázatát. Egy francia kutatóintézet, az Yves Rocher — a növényi alapa­nyagokból dolgozó világhírű kozmetikumgyár — nagyará­nyú támogatásával tudósok­ból álló expedíciót küldött Francia-Guyanába, a benn­szülöttek gyógynövényeinek tanulmányozására. Francia-Guyana Dél-Ame­rika északi szegélyén fekszik. Területét mindössze 50 ezer ember lakja. Egykor ide de­portálták azokat, akiket a francia bíróságok kényszer­­munkára ítéltek. Ma innen Indítják a francia űrrakétá­kat­ Az már kevésbé ismert, hogy trópusi őserdeiben, a­­me­lyek Brazíliával határosak, becslések szerint 5—6 ezer nö­vényfajta él. Több, mint bár­hol másutt a földön. Évente átlag 12, addig ismeretlen fajtát fedeznek fel a kuta­tók — jegyzi meg a párizsi Le Figaro Magazine. Az e tájon élő wayampi törzs 232 növényfajtát alkal­maz emésztő-, légző-, moz­gásszervi megbetegedések, korbán­talmak gyógyítására, hallucináció felkeltésére („a szellemekkel való találkozás­­ra"), fájdalomcsillapításra, ká­bításra vagy nagyobb adag­ban nyílvesszőbe tett méreg­ként. Több növénykivonat gyógyítását (kinin, coca, spe­­ca, lepraolaj, továbbá szív­­bántalmak, a szklerózis, a Parkinson-kór kezelésére) már régen felismerte a modern orvostudomány, és széles kör­ben alkalmazza azokat. Néhány növénykivonat mos® van kísérleti stádiumban: az amerikai Bethesda Kórház Országos Rákkutató Intézete például kimutatta, hogy né­melyek hatásosak a dagana­tok bizonyos fajtái ellen. Sok növénykivonat titkát a­­zonban a wayampik féltéke­nyen őrzik, s ezeket csak a törzs varázslói alkalmazhat­ ,­ják. Házi használatra tilosak. A francia expedíció nagy reményeket fűz jelenlegi ős­erdei kutatásaihoz. A labora­tóriumi vizsgálatokat otthon,­­ francia­ intézetekben végzik­­ el. Biztosra veszik, hogy szá­­­­mos betegség ellen található orvosság „fűben-fában" a guyanai őserdőben. KOVÁCS LÁSZLÓ I les hidrogénmennyiséggel ki­kerül a levegőbe, ahol a kör­nyezetet terheli. A hamburgi

Next