Hargita Népe, 1994. december (6. évfolyam, 237-258. szám)

1994-12-02 / 237. szám

KÖZÉLETI NAPILAP VI. évfolyam 237. (1270) szS­ .1994. december 2. PÉNTEK 4 OLDAL ARA 50 LEJ Egyesülések évfordulója Ki-ki a maga módján üli meg saját nemzeti ünnepét. December 1. a románság legnagyobb nemzeti ün­nepe, az évszázados álom, a Nagy­­románia megteremtésének évfor­dulója. Az idei ünneplés­ magasz­tosabb volt a tavalyinál és az aze­lőttinél, ünnepi ülésre ült össze a parlament, Gyulafehérváron egész napos ren­dezvény kereté­ben emlékeztek, amely istentisztelettel kezdődött és tűzijátékokkal végződött, ország­szerte koszorúztak a román hősök emlékműveinél és sírjainál. Iliescu elnök a bukaresti Diadalívnél és az ismeretlen katona sírjánál helyezett el koszorút, este a Cotroceni palota Egyesülés termében mondott em­lékbeszédet. A rádió és televízió ezekben a napokban túlsúlyban az egyesülés évfordulóját köszöntő műsort közvetített. Az ünneplés al­kalom a nemzeti érzelmek kinyilat­koztatására, arra is, hogy kimond­ják: sokszor egyesült már ez az or­szág, de még mindig nincs együtt minden románok lakta terület. Ezt a tézist tűzte zászlajára több nemzet­féltő párt is, megfeledkezve arról, hogy most egészen más történelmi körülmények vannak, mint 1918- ban, vagy, hogy mi lenne akkor, ha a minket körülvevő országok is úgy gondolkodnának, hogy egyesíteni kellene az e nemzetiségiek által la­kott összes területeket. Fájó pontja Romániának Besszarábia és Észak- Bukovina, ám érthető, hiszen ott többségben romá­­nok laknak. Csak­hogy Románia el­­szalasztotta az alkalmas pillanatot, a Szovjetunió felbomlását és a kezde­ti ölelkezés után egyre hűvösebb a viszony Moldáviával és egyre távo­lodik az egyesülés lehetősége. Ezt pedig, hogy valóban egyesü­lés legyen, mindkét félnek akar­nia kell és elsősorban a belső fel­tételeket kell megteremteni ah­hoz, hogy az anyaország képes legyen befogadni elveszített gyermekét a maga nemzetiségei­vel együtt. Mert bármilyen szim­bóluma is Gyulafehérvár az összes románok együvé tartozá­sának, az itt élő más nemzetisé­gűeknek is édes hazája kell le­gyen Románia. REBENDICS JÓZSEF Koszorúzási ünnepségek December 1. Románia nemzeti ünnepe alkalmából tegnap Csík­szeredában a román katona emlék­művénél koszorúzási ünnepségre került sor. A művelődési ház előtt díszszázad sorakozott fel, elhang­zott Románia nemzeti himnusza. Ezt követően az ortodox püspökség rövid istentiszteletet tartott, majd közkezeit a koszorúk elhelyezése az emlékmű körül. Sorrendben a megyei prefekúra, a megyei tanács, Csíkszereda városi tanácsa, az erdő­­alji katonai alakulat, a katonai köz­pont, a háborús veteránok, a csend­őrség, rendőrség, a Román Hírszer­ző Szolgálat helyezte el az emléke­zés virágait. Koszorút helyezett el az RMDSZ és­ a többi politikai pár­tok, az Octavian Goga líceum, a 9-es általános iskola, a Miron (Folytatás a 3. oldalon) FODOR SÁNDOR: Népszerűtlen sorok -XVI.­ Immár négy hónapja rontom a Hargita Népe olvasói kedvét, hetente megjelenő írásaimmal. Valaminek mégis örvendek. Egyik-másik "nép­szerűtlen sorom"-nak igencsak volt visszhangja. A Tisztelt Olvasók közül sokan keresték fel leveleikkel a Szer­kesztőséget, hogy kifejezzék egyetér­tésüket vagy tiltakozzanak az általam mondottakkal kapcsolatosan, eset­leg, hogy kiegészítsék a tőlem olva­sottakat. Ezért köszönetet mondok a Tisztelt Olvasóknak. Azoknak, akik rábólintottak írásomra, de azoknak is, akik nem értettek egyet vele. Nem az volt ugyanis a célom, hogy cáfol­hatatlan igazságokat mondjak, hogy véleményemet bárkire is rátukmál­jam, ráerőszakoljam. Non lévén po­litikus, vagy valamiféle tisztségre pá­lyázó ember­­­csapatot, híveket se kívánok magam köré gyűjteni. Amit szerettem volna (és erre négy hónap előtti bevezető soraimban céloz­tam) mindössze annyi, hogy elgon­dolkozzanak azon, amit leírtam, utána pedig fogadják el vagy utasít­sák vissza belátásuk, lelkiismeretük szerint. Engedjék meg, hogy büszke legyek rá - célomat elértem. És még valamire vagyok büszke. Önökre, tisztelt Olvasóim, akik tollat fogtak, hogy kifejezzék véleményüket az ál­talam leírtakkal kapcsolatosan. Nem tudok ugyanis olyan levélről, amelyik a kulturált vitairat határa­in túlment volna, amely a nem is távoli múltból megszokott, légből kapott vádakat próbált volna a fe­jemhez vágni, amely nyomdafesté­ket alig tűrő hangon szidalmazott volna, megkérdőjelezte volna tisz­tességes szándékomat. Egyetlen le­vélből éreztem­­ nem személyem iránti bántó szándékot,­­ inkább fáj­dalmat, amely a "Székely himnusz" című írásomra reagált, mondván: "Hát ezt is el akarják venni tőlünk ? " Nem. Sem­miképpen sem akartam "elvenni" Önöktől a székely himnu­szok bármelyikét - hisz módomban sem állt. Csak figyelmeztetni szeret­tem volna Tisztelt Olvasóimat, hogy egy népnek, egy nemzetnek nem szo­kott két-h­árom -vagy több himnusza lenni és vigyázzunk, nehogy a "szé­kely himnuszt" (is) ürügyül használ­ják, hogy leválasszanak bennünket ar­ról a nemzetről, amelynek - minden székelységünk mellett - része vagyunk. És ha már arról van szó, hogy "el akar­ják venni tőlünk" - nos, el is vették. De nem a "székely" himnuszt. "A" Him­nuszt. Parlamenti határozattal. Elvették? Nem tudom, miként lesz ezután nemzeti ünnepeinken, a vasárnapi nagymise végén. A legrosszabb eset­ben némán állunk majd az "hte, mis­­sa est" után, hogy papunkkal-pap­­jainkkal együtt, magunkban, hang­talanul énekeljük el Kölcsey himnu­szát. Mindaddig, amíg Kolozsvár találékony polgármestere, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke lehallga­tókészüléket nem­ szereltet mindannyi­unk lelkére is, bár attól tartok, ez még a rendkívül fejlett hazai, vagy külföld­ről importált technika igénybevételé­vel is bajos lesz. A magam részéről ezzel búcsú­zom is Tisztelt Olvasóimtól. No­s nem végleg. Csupán sorozatom vé­gére teszek pontot. Igen sok egyéb munka, írnivaló is vár rám. Köszönöm a Szerkesztőségnek, hogy közölte írásaimat. Önöknek pedig Tisztelt Olvasóim, figyelmü­ket, amelyet soraimnak szenteltek. És kívánok mindnyájuknak (bár eléggé korán teszem), békességes karácsonyi és egy eredményesebb, mindössze csalódásokban szegé­nyebb, boldog új esztendőt! ". ! SZAKSZERVEZETI­ KONGRESSZUS Jó előkészítés,­ bizonytalan jövő A Szabad Szakszervezetek Or­szágos Szövetsége - Frăţia konföde­ráció e hét elején tartott kongresz­­szusát jól előkészítették szervezői. A küldöttek egy tizennégy doku­mentumot tartalmazó iratcsomót kaptak kézhez érkezéskor, áttanul­mányozhattak minden, vitára és sza­vazásra bocsátandó, dokumentu­mot. A jó előkészítés gördülé­kennyé, operatívvá tette a slanic moldovai fórumot. A munkálatok első napján már a második nap napirendjére tűzött kérdéskör tárgyalásába kezdtek. Jó megérzése volt az ülésvezetőnek, hisz az új alapszabályzat vitája na­gyon elhúzódott volna, sokszor egy­­egy kötőszón, írásjelen vagy nagy kezdőbetűn vitáztak. Az alapsza­bályzat vitáján a legtöbb módosító indítványt talán a konstancai kül­döttek tették. Sok időt vett igény­be a szavazatok számlálása a kon­föderáció vezetőtestületeinek, il­letve elnökének megválasztása­kor, két alkalommal odázták el az eredményhirdetést. Az új elnök, a kormánypárt alel­nöki székébe távozó Miron Mitrea utódja, Modoran Pavel legfonto­­sabbb célkitűzésének a szakszerve­zeti mozgalom egységének megte­remtését tartja, ugyanakkor a konfö­deráció hírnevén, hitelén esett csor­bát szeretne kiköszörülni. Nehéz dolga lesz... A régi vezetőség leköszönésekor elismerő szavakkal illették nemcsak Mitrea ügyvezető elnök, de Ciorbea volt elnök munkáját is. Végül pár szó a külföldi részvé­telről. A kongresszuson két nagy európai szakszervezeti szövetség képviseltette magát: a Szabad Szakszervezetek Európai Szövetsé­ge (CISL) és a Szakszervezetek Eu­rópai Konföderációja (CES), de je­len voltak belga, francia, olasz, len­gyel, svéd és moldáviai szakszerve­zeti konföderációk küldöttei. A ro­mán kormányt Marian Sarbu helyet­tes államtitkár képviselte (a kor­mányban kapott tisztsége előtt a má­sok szakszervezeti vezetője volt). Az SZSZOSZ-Frátia vezetőinek meggyőződése, hogy a konföderá­ció ismét azzá válik, ami - szerintük -­ a két nagy szakszervezeti tömb egyesülésekor lett: a romániai szak­­szervezeti egység szimbóluma. De e­­lőbb ki kell lábalni a bizalmi válság­ból, az erőket nem a belharcokra, ha­nem a hatalommal vívott kell küzde­lemre összpontosítani. Hogy ez sikerül-e nekik? Majd kiderül. SURÁNY ISTVÁN Veteránokért a miniszternél 1994. november 28-án Zsigmond László Kovászna megyei képviselőt fogadta Gheorghe Tinca nemzetvé­delmi miniszter. A találkozón részt vett Mugurel Florescu vezérőrnagy és Pataki Júlia parlamenti szakértő. A találkozót az tette szükségessé, hogy Kovászna megyében (és nem­csak ott) számos visszaélés volt ta­pasztalható a háborús veteránok jogait szabályozó 44-es törvény alkalmazá­sa terén a veterán-bizonylatok kibo­csátásának egyedüli illetékes szerve, a­­Nemzetvédelmi Minisztérium (a me­gyei katonai központok révén) a Há­borús Veteránok Szövetségéhez uta­sította a kérvényezőket, amelynek megyei­­fiókjai viszont legtöbbször megtagadták a magyar hadseregben harcolt veteránoktól kérvényeik, bizo­nyító irataik átvételét, ügyük intézését A miniszter megértéssel közelí­tette meg az ügyet, számszerűleg is érdekelték az esetet. Kijelentette: (Folytatás a 3. oldalon) v Líi'o. Tanácskozás a faluturizmusról Háromnapos tanácskozást tar­tottak Parajdon a faluturizmus té­makörében, amelyen részt vett Robert Geandre úr, az Európai Közössé megbízottja, nemzetkö­zi szakértő, továbbá Carmen Gin­dac felügyelő a hegyvidéki agro­­turizmus országos szövetsége ré­széről, valamint Reisz Erzsébet, a román faluturizm­us országos ügy­nökségének alelnökek­ént és a he­lyi Trans-Tur képviseli nűveként. A rendezvényt amelyre a PHARE- program keretében került sor, üd­vözölte Fülöp Sámuel polgármes­ter, aki a Sóvidék és a turizmus hagyományait és távlatait ecsetel­te. A franciaországi vendég, aki gazdag tapasztalatokkal rendelke­zik, hisz Afrikától Dél-Amerikáig tanulmányozta és ugyanakkor elő­segítette az agroturizmus foga­lomkörében kibontakozó tevé­kenységet, tulajdonképpen egy akciósor állomásaként ejtette útjá­ba a Sóvidéket. Vatra Dömörtől Gyulafehérvárig több helyen is sor kerül hasonló rendezvényekre. Az első napon kötetlen beszélgetésre, úgymond szemináriumra került sor Parajdon a faluturizmusba már bekapcsolódott vagy bekapcso­­(Folytatás a 3. oldalon) FERENCZ IMRE Egy mondatban a nagyvilág­ os Borisz Jelcin orosz elnök is részt vesz és felszólal az EBEÉ budapesti csúcsértekezletén - jelentették be szerdán Moszkvában. Az elnöki sajtószol­gálat szerint Jelcin a magyar fővárosban több EBEÉ tagállam vezetőivel folytat megbeszéléseket. Hí­va a szembenálló felek egyike nem hajlandó az együttműködésre, akkor nehéz lesz "meggyőzni a Biztonsági Tanácsot, hogy továbbra is Boszniában állomásoztassa az ENSZ-erőit - jelentette ki Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár szerdán a Szarajevóból elutazása előtt. Megle­petésének és elkeseredettségének adott hangot amiatt, hogy a boszniai szerbek nem voltak hajlandók tárgyalóasztalhoz ülni vele.­­ Dzsohar Dudajev csecsen elnök kész­­tárgyalni Moszkvával a csecsenföldi válság rendezéséről. Ez derül ki a szakadár kaukázusi­ köztársaság elnökének szerdai nyilatkozatából, amelyet az Interfax orosz hírügynökség továbbí­tott. Groznijban továbbra is válságos a helyzet, a város fölött vadászgépek végeznek megfigyelő repüléseket, orosz katonaságot küldtek az övezetbe. BT Pozsonyban betörtek az­ Együttélés politikai mozgalom központi iro­dájába, ahonnan az­ ismeretlen tettesek számítógépeket, fénymásolót, né­hány műszaki berendezést vittek el. A Tűz ütött ki az Achille Lauro nevű óceánjáró hajón. Hírek szerint a fedélzetén tartózkodó mintegy 600 utast épségben kimentették.­­ Az USA felszólította Horvátországot, hogy B­ihac elfoglalása esetén ne avatkozzon be a muzulmánok oldalán a boszniai szerbek elleni háborúba, mert az a konfliktus kiterjesztéséhez vezetne.­­ Pakisztán a hét iszlám ország összehívását kezdeményezte Bosznia ügyé­ben, amelyen álláspontjukat egyeztetnék a válság megoldására.­­ Tegnap Brüsszelben üléseztek a NATO-országok külügyminiszterei, ahol a szerve­zet kibővítése szerepelt napirenden. Alkotmányossági óvás a határ­­átlépési illeték ügyében Kerekes Károly Maros megyei képviselő 66 ellenzéki és függet­len képviselő aláírásával 1994. november 30-án bejegyeztette az Alkotmánybíróságon a határát­lépési illetékre vonatkozó 1994/50. sz. kormányrendelet jó­váhagyásáról szóló törvény elleni alkotmányossági óvást. A bead­ványban kifejtik, hogy a rendelke­zés sérti az alapvető emberi jogo­kat és az Alkotmány több paragra­fusát és kérik a törvény visszauta­lását a törvényhozóhoz. Ismét a Hírszerző Szolgálat jelentéséről Lapunk 3. oldalán

Next