Hargita Népe, 1995. szeptember (7. évfolyam, 171-192. szám)
1995-09-01 / 171. szám
Hargita Népe KÖZÉLETI NAPILAP VTI. évfolyam, 171. (1462.) szám 1995. SZEPTEMBER 1., PÉNTEK 8 OLDALÁRA 200 LEJ K UPC-s jonjdait megoldja az 5 éves 5H rl GyergyfeentmidAs.SatwMg téfil J Tel/Fax: (066) 163-864 Júliustól ismét: Számítógépe részren 1995. SZEPTEMBER 2. - SZÉKELYUDVARHELYI POLGÁRI FÓRUM Diákok, szülők, pedagógusok, polgártársaink! A romániai magyar nemzeti közösséget az erőszakos asszimiláció újabb és változatosabb módszereivel próbálja fölszámolni a jelenlegi hatalom! Az új tanügyi törvény az anyanyelvű oktatás szétzúzásának hatékony eszköze! A romániai magyarság érdekvédelmi, ifjúsági és szakmai képviselete úgy értékeli, hogy az új oktatási törvény alkotmányellenes, nincs összhangban az Európa Tanács Románia által iS elfogadott Kisebbségvédelmi Keretegyezményével. Az új oktatási törvény életbe léptetése fokozza a kisebbségek mellőzöttségérzetét, táplálja a kölcsönös türelmetlenséget a többség és kisebbség között. A törvény egyértelműen diszkriminatív, magyar-és kisebbségellenes, egészében véve állandósítja az oktatási rendszer centralizált jellegét: - román tannyelvű osztályok erőszakos telepítését írja elő minden helységben; - megtiltja, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó általános és középiskolai oktatásban a tanulók anyanyelvükön tanulhassák szülőföldjük földrajzát és történelmét; - fölszámolja a létező magyar szakiskolákat és osztályokat; - megszünteti a felekezeti oktatás lehetőségét, újból és végképp államosítja az egyházaktól elkobzott iskolákat; - megtiltja önálló magyar egyetemi és főiskolai intézmények visszaállítását; - oly módon szabályozza a vizsga- és felvételi rendszert, hogy ezáltal a magyar anyanyelvű gyerekeket román tannyelvű iskolába kényszeríti, mert megtiltja számukra, hogy felsőoktatási intézményekbe anyanyelvükön felvételizzenek. A romániai magyar nemzeti közösség nem fogadhatja el ezt a törvényt, amely a Romániában élő kisebbségek akaratát semmibe veszi. Nem kaptunk választ a félmillió magyar nemzetiségű román állampolgár aláírásával közel egy évvel ezelőtt benyújtott törvénykezdeményezésünkre sem! Felhívjuk a román közvéleményt, hogy ne hagyja magát megtéveszteni a magyarságot ellenségként beállító propagandától, mert mi itt, Romániában a románokkal együtt kívánjuk sorsunkat rendezni! Felhívjuk a romániai magyarságot, minél nagyobb összefogással, egyöntetűen tiltakozzék anyanyelvű oktatásunk megcsonkítása ellen! Felkérjük minden, európai módon gondolkodó polgártársunkat, hogy részvételével támogassa és emelje fel szavát nagy múltú oktatási hagyományaink védelmében az 1995. szeptember 2-án 14.00 órától Székelyudvarhelyen a Márton Áron téren szervezett tiltakozó polgári fórumon! Az RMDSZ Udvarhelyszéki és Székelyudvarhely Városi Szervezete Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Magyar Ifjúsági Tanács Bemutatkozik Csíkszereda Egy híján hatvantagú küldöttség utazik hétfőn Riehenbe Csíkszeredából, hogy megismertesse a svájciakkal a megyeszékhely gazdasági-társadalmi fejlődését, hogy ízelítőt adjon a hargitai tájak szépteremtő lakóinak munkájából. Csíkszeredát a Riehen Egyesület új vezetősége, a polgármesteri hivatal, a Zene és Képzőművészeti Gimnázium gyermekzenekara és kísérőik, a megyei kereskedelmi és iparkamara továbbá a termékkiállító cégek vezetői képviselik. A svájciak külön standokon tekinthetik meg a csíki kerámiát és szőtteseket, a Hamerock mintás kockaköveit, a házgyár márványasztalait, szökőkútját, a GEOLEX lakásdíszítőelemeit, a Vitosféle kerámiát, a kápolnásfalusiak tetszetős csergéit, és más települések jó néhány termékét. Ott lesz az ásványvizek királynője, de helyet kapnak a maroshévízi Ancona P Kft. cipői, kötöttárui is. A polgármesteri hivatal tizenegy csodálatos pannon mutatja be a megyeközpont fejlődését és magukkal viszik a város háromnyelvű kézikönyvét, térképét is. Amint Kedves Zsuzsa, a Csíkszeredai Riehen Egyesület ügyvezető igazgatója elmondotta, szeptember 4 és 14 között Bázel és a környéke nevezetességeinek megtekintésére is sor kerül. AMBRUS EDIT FODOR SÁNDOR Levelek hazulról haza XXXV. Ünnep előtt vagyunk: egy hét múlva, szeptember 8-án, pénteken Kisboldogasszony napja, búcsú van ismét Csíksomlyón, kisebb méretű, de nem kisebb jelentőségű a pünkösdinél. Krisztus Édesamájának a szeretete, a Hozzá való hűség vonzza e napon is Csíksomlyóra a római katolikus székelyeket. Nem szeretem ugyan a hitéletet politikával vegyíteni, nem vagyok híve annak, hogy az emberek Istenbe vetett hitét, vallási ünnepeiket/megmozdulásaikat politikai célok szolgálatába (is) állítsuk, mégis most, Kisboldogasszony ürügyén kissé politikai ízűnek is vehetik a mondandómat. Remélem elviselhetően politikusnak. Hosszú évtizedekkel ezelőtt legalább 25 éve Csíksomlyón voltam ezen az ünnepen, búcsún. A templom előtt nyüzsgő sokaságban csodálkozva fedeztem fel egy kékmellényes-rézgombos-szalmakalapos széki gazdaembert. Aztán még egyet. Többet. Piros-zöld pettyekkel tarkított, fekete fejkendős asszonyok is számosan voltak a tömegben. Tudtam, hogy a Szamosújvár közelében lévő nagyközségben élnek ugyan katolikusok is (mind eljöttek volna? ),de a lakosság túlnyomó többsége református. Megkérdeztem az egyik szalmakalapos férfit, katolikus-e, ő aztán nem - felelte -, de van Széken egy ügyes, fiatal katolikus pap, az szervez a búcsúk alkalmával utazást Csíksomlyóra , ez alkalommal három busszal jöttek. Jó-jó, mondom neki, de ha bátyám nem katolikus? Nem baj az, felelte, annyi jó magyar ember gyűl itt össze, hogy jól érezzük magunkat közöttük. Hát erről lenne szó. Egyébként régóta eljönnek búcsúinkra, kivált a pünkösdire protestáns testvéreink is. Nem testületileg, nem papjaikkal, bár nem egy református lelkészt is láttam a pünkösdi búcsúkon és jól érzik magukat a "pápista tengerben", ahol az ő nyelvükön énekelnek, mondanak nem egy közös imát is a hívek. Igaz, mindkét részről vannak akik nem jó szemmel nézik ezt a közeledést. Azok a katolikus papok például, akik a pünkösdi búcsún a Tolvajos-tetői ütközetre emlékezve az egész protestantizmuson, valamennyi protestánson elverik a port, mit sem törődve azzal, hogy lallgatóik között mondjuk reformátusok is vannak. Ugyanakkor hallottam becsmérlő megnyilatkozást protestánsok részéről is, miszerint ők nem imádnak faragott képet, Máriát se imádják. De hát ki imád faragott képet? A csíksomlyói kegyszobor lábánál, a búcsú során egyedül Istent imádják a hívek. Máriához azért imádkoznak (anélkül, hogy imádnák), járna közbe értük. Nem a szobrot imádják, ahhoz imádkoznak, akit a szobor megtestesít, szemlélhetővé lesz: Krisztus anyját. Hozzá imádkoznak. Mint ahogy szentjeikhez is imádkoznak, anélkül, hogy imádnák őket, mert imádat a katolikus hit szerint is csak az Istent, a Szentháromságot illeti meg. A Szűzanya tisztelete pedig a protestánsoktól, református, evangélikus és unitárius testvéreinktől sem idegen. Ezért gondolom és itt a "politika", ha Csíksomlyó egy évben egyszer-kétszer nem csupán a katolikus, de az egész székelység találkozóhelyévé válnék. Mint ahogy az volt a reformáció előtti időkben. A hajdani ellentéteket immár feloldotta, fel kellett, hogy oldja az idő. Legerősebb váraink, hogy ne mondjam: utolsó menedékeink hovatovább a templomok maradtak. Jó lenne hát ha kevesebbet törődnénk azzal, ami elválaszt bennünket és mennél többet azzal az eltéphetetlen kapoccsal, anyanyelvünkkel, Krisztusba vetett hitünkkel, amely összeköt. Az igazi ökumené szellemében, amelyet minden egyházunk felekezetünk hívei és papjai elfogadnak és vallanak. Fogadjuk hát szeretettel Csíksomlyón protestáns testvéreinket is. Hadd érezzék, hogy valamennyien "otthon" vannak, velünk együtt - Mária lábánál. Ülésezett a szórványbizottság Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke augusztus 29-én a hazai szórványban élő magyarság civil szervezeteit és egyházait összefogó szórványtanács régiófelelőseivel tanácskozott. A megbeszélés célja a szórványtanácsot irányító szórványbizottság társelnökének megválasztása, valamint a teendők fontossági sorrendjének és megvalósítási lehetőségeinek elemzése volt. Az első napirendi pont keretében a jelenlevők egyhangúlag Vetésy Lászlót választották meg a szórványbizottság társelnökévé. A továbbiakban kevés álláspontot alakítottak ki arról, hogy a legsürgetőbb teendők a társadalmi és művelődési központként szolgáló magyar házak létrehozása, az oktatás területén az iskolabuszok hálózatának fejlesztése, további kollégiumok létrehozása a szórványközpontokban, a vidéki szakképzetlen tanárok távoktatási tomákban történő képzésének ösztönzése; az audiovizuális lehetőségek felmérése és felhasználása a magyar nyelvű helyi rádióadások, a Duna TV kábeles vételi lehetőségének fejlesztésére az anyanyelvápolás és a tájékoztatás érdekében, a szociális gondozás megszervezése. MAX VAN DER STOEL A TANÜGYI TÖRVÉNYRŐL Az RMDSZ aggályai megalapozottak A korábbi megegyezés értelmében, augusztus 31-én, csütörtökön délben az EBESZ kisebbségi főbiztosa, Max van der Stoel ismét találkozott az RMDSZ vezetőivel. A román hivatalosságokkal folytatott tárgyalásain szerzett tapasztalatairól szólva, a holland diplomata elmondta, hogy tárgyalópartnerei arról próbálták meggyőzni, hogy a tanügyi törvény alkalmazása során a kormányzat rugalmasnak mutatkozik majd és nem szűkíti a magyar anyanyelvű oktatás kereteit. Az európai normákkal kapcsolatosan elmondta, hogy azok valóban tág határok között értelmezhetőek, de az egyik alapvető kritérium minden esetben az érintett közösség igényszintje kellene hogy legyen. Másrészt arról is meg van győződve, hogy az RMDSZ aggályainak van alapja, hiszen a törvény valóban visszalépést fog jelenteni a jelenlegi helyzethez képest is. Ezért rövidesen - néhány hónap múlva - ismét visszatér, megvizsgálni a törvény alkalmazásának eredményét, kihatásait az anyanyelvű oktatásra, illetve azt, hogy milyen a törvény fogadtatása a kisebbségek, jelesen a magyar nemzeti kisebbség soraiban. Az RMDSZ képviselői ismét elmondták a szövetség elvi és konkrét, gyakorlati kifogásait a törvénnyel kapcsolatban, hangsúlyozván, hogy nem bízhatunk egy rossz törvény kisebbségeket sújtó rendelkezéseinek ellensúlyozásában a törvény alkalmazása során, másrészt az elképzelést magát nem tartják elfogadhatónak. Ugyanakkor az RMDSZ képviselői rövid áttekintést adtak az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának a romániai magyarságot ért más jogsérelmekről is, beleértve olyan konkrét, mindmáig megoldatlan kérdéseket, mint a marosvásárhelyi Cseresznyés Pál esete. Az egész magyarság érdekeit képviselem - Exkluzív interjú dr. Bratinka Józseffel, a Magyar Köztársaság vatikáni nagykövetével - Dr. Bratinka József 3 évvel ezelőtt váltott át a tanári pályáról (a szegedi József Attila Tudományegyetem francia katedráján, majd a Lille-i Egyetem magyar tanszékén tanított a politizálásra. 1990 tavaszán MDF színekben országgyűlési képviselő lett, éveken át a magyar küldöttség vezetője volt a strasbourgi Európa Tanácsban, idéntől Magyarország vatikáni nagykövete. Nyári szabadsága idején beszélgettünk vatikáni küldetéséről Szegeden a Virág cukrászda teraszán. - Magyarország nagykövete vagyok a Vatikánban. Ilyen értelemben tevékenységem a magyar külpolitikához, a magyar államhoz kötődik. Természetesen feladatom sajátos, mint ahogy a Szentszék, a Vatikán is sajátos helyet foglal el az államok, hogy úgy mondjam, a vi(Folytatás a 2. oldalon) BORBÉLY LÁSZLÓ Sántha Pál Vilmos Finnországban A finnországi Turkuban tegnap kezdődött meg és szeptember 2-án fejeződik be az Európai Régiók Közgyűlése II-es szakkomissziójának értekezlete. A Hargita Megyei Tanács (amely tagja a testületnek) képviseletében az értekezlet munkálatain jelen van Sántha Pál Vilmos tanácselnök. "Mert tiéd az ország" - A bécsi döntés évfordulójánIliescu államfő a bécsi döntés 55. évfordulójára szervezett országos szemináriumon politikai dokumentum aláírását sürgette, amely a román-magyar megbékélés szentesítésére hivatott. Üzenetét békejobbnak, megbocsátásnak szánta. A szeminárium résztvevői azonban csak a magyar bűnöket taglalták, azt, hogy csak a románságnak van, lehet megbocsátanivalója, nekünk nincs mit. Van mit megbocsátani nekünk is! Egeres, Szárazajta, Csíkszentdomokos ártatlanul kivégzett lakosságát, Kispetri, Kendilóna meggyilkolt lelkipásztorait! És ezzel még nincs vége a felsorolásnak! Van tehát nekünk is mit megbocsátanunk! Nem véletlen, hogy a miatyánknak a zárómondatát idézem a címben és nem a bocsánatról szólót. Hogyan bocsássák meg a másik embernek, ha nem tudom mit kell megbocsátanom? Hogyan akarok szeretetben élni, ha nem ismerem az igazságot? A keresztyén ember számára a szeretet fontosabb az igazságnál, de lehet-e szeretetnek nevezni az álszent, képmutató "szeretetet" - ha lehet egyáltalán használni így ezt a szót? Van amikor az igazság is épp olyan fontos, mint a szeretet. (Folytatás a 3. oldalon) SÓGOR CSABA református lelkész