Hargita Népe, 1995. szeptember (7. évfolyam, 171-192. szám)

1995-09-01 / 171. szám

Hargita Népe KÖZÉLETI NAPILAP VTI. évfolyam, 171. (1462.) szám 1995. SZEPTEMBER 1., PÉNTEK 8 OLDAL­ÁRA 200 LEJ K UPC-s jonjdait megoldja az 5 éves 5H rl GyergyfeentmidAs.SatwMg téfil J Tel/Fax: (066) 163-864 Júliustól ismét: Számítógépe részren 1995. SZEPTEMBER 2. - SZÉKELYUDVARHELYI POLGÁRI FÓRUM Diákok, szülők, pedagógusok, polgártársaink! A romániai magyar nemzeti közös­séget az erőszakos asszimiláció újabb és változatosabb módszereivel pró­bálja fölszámolni a jelenlegi hatalom! Az új tanügyi törvény az anyanyelvű oktatás szétzúzásának hatékony esz­köze! A romániai magyarság érdek­­védelmi, ifjúsági és szakmai képvise­lete úgy értékeli, hogy az új oktatási törvény alkotmányellenes, nincs összhangban az Európa Tanács Ro­mánia által iS elfogadott Kisebbség­­védelmi Keretegy­ezményével. Az új oktatási törvény életbe léptetése fo­kozza a kisebbségek mellőzöttségér­zetét, táplálja a kölcsönös türelmet­lenséget a többség és kisebbség kö­zött. A törvény egyértelműen diszkri­minatív, magyar-és kisebbségellenes, egészében véve állandósítja az okta­tási rendszer centralizált jellegét: - román tannyelvű osztályok erő­szakos telepítését írja elő minden helységben; - megtiltja, hogy a nemzeti ki­sebbségek nyelvén folyó általános és középiskolai oktatásban a tanulók anyanyelvükön tanulhassák szülő­földjük földrajzát és történelmét; - fölszámolja a létező magyar szakiskolákat és osztályokat; - megszünteti a felekezeti oktatás le­hetőségét, újból és végképp államosítja az egyházaktól elkobzott iskolákat; - megtiltja önálló magyar egy­etem­i és főiskolai intézmények visszaállítását; - oly módon szabályozza a vizs­ga- és felvételi rendszert, hogy ezál­tal a magyar anyanyelvű gyerekeket román tannyelvű iskolába kény­szeríti, mert megtiltja számukra, hogy felsőoktatási intézményekbe anyanyelvükön felvételizzenek. A romániai magyar nemzeti közös­ség nem fogadhatja el ezt a törvényt, amely a Romániában élő kisebbségek akaratát semmibe veszi. Nem kaptunk választ a félmillió magyar nemzetisé­gű román állampolgár aláírásával közel egy évvel ezelőtt benyújtott törvénykez­­deményezésünkre sem! Felhívjuk a ro­mán közvéleményt, hogy ne hagyja ma­gát megtéveszteni a magyarságot ellen­ségként beállító propagandától, mert mi itt, Romániában a románokkal együtt kívánjuk sorsunkat rendezni! Felhívjuk a romániai magyarságot, minél nagyobb összefogással, egyöntetűen tiltakozzék anyanyelvű oktatásunk megcsonkítá­sa ellen! Felkérjük minden, európai módon gondolkodó polgártársunkat, hogy részvételével támogassa és emel­je fel szavát nagy múltú oktatási hagyo­mányaink védelmében az 1995. szep­tember 2-án 14.00 órától Székelyud­varhelyen a Márton Áron téren szer­vezett tiltakozó polgári fórumon! Az RMDSZ Udvarhelyszéki és Székelyudvarhely Városi Szervezete Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Magyar Ifjúsági Tanács Bemutatkozik Csíkszereda Egy híján hatvantagú küldöttség utazik hétfőn Riehenbe Csíkszeredá­ból, hogy megismertesse a svájciak­kal a megyeszékhely gazdasági-tár­sadalmi fejlődését, hogy ízelítőt adjon a hargitai tájak szépteremtő lakóinak munkájából. Csíkszeredát a Riehen Egyesület új vezetősége, a polgármes­teri hivatal, a Zene és Képzőművésze­ti Gimnázium gyermekzenekara és kísérőik, a megyei kereskedelmi és iparkamara továbbá a termékkiállító cégek vezetői képviselik. A svájciak külön standokon tekinthetik meg a csíki kerámiát és szőtteseket, a Hame­­rock mintás kockaköveit, a házgyár márványasztalait, szökőkútját, a GE­OLEX lakásdíszítőelemeit, a Vitos­­féle kerámiát, a kápolnásfalusiak tetszetős csergéit, és más települé­sek jó néhány termékét. Ott lesz az ásványvizek királynője, de helyet kap­nak a maroshévízi Ancona P Kft. cipői, kötöttárui is. A polgármesteri hivatal tizenegy csodálatos pannon mutatja be a megyeközpont fejlődését és maguk­kal viszik a város háromnyelvű ké­zikönyvét, térképét is. Amint Kedves Zsuzsa, a Csíkszere­dai Riehen Egyesület ügyvezető igaz­gatója elmondotta, szeptember 4 és 14 között Bázel és a környéke nevezetes­ségeinek megtekintésére is sor kerül. AMBRUS EDIT FODOR SÁNDOR Levelek hazulról haza XXXV. Ünnep előtt vagyunk: egy hét múlva, szeptember 8-án, pénteken Kisboldogasszony napja, búcsú van ismét Csíksomlyón, kisebb mé­retű, de nem kisebb jelentőségű a pünkösdinél. Krisztus Édesamájá­­nak a szeretete, a Hozzá való hűség vonzza e napon is Csíksomlyóra a római katolikus székelyeket. Nem szeretem ugyan a hitéletet politikával vegyíteni, nem vagyok hí­ve annak, hogy az emberek Istenbe vetett hitét, vallási ünnepeiket/meg­­mozdulásaikat politikai célok szolgá­latába (is) állítsuk, mégis most, Kis­boldogasszony ürügyén kissé politi­kai ízűnek is vehetik a mondandómat. Remélem elviselhetően politikusnak. Hosszú évtizedekkel ezelőtt leg­alább 25 éve Csíksomlyón voltam ezen az ünnepen, búcsún. A templom előtt nyüzsgő sokaságban csodálkoz­va fedeztem fel egy kékmellényes-réz­gombos-szalmakalapos széki gaz­daembert. Aztán még egyet. Többet. Piros-zöld pettyekkel tarkított, fekete fejkendős asszonyok is számosan voltak a tömegben. Tudtam, hogy a Szamos­újvár közelében lévő nagykö­zségben élnek ugyan katolikusok is (mind eljöttek volna? ),de a lakosság túlnyomó többsége református. Megkérdeztem az egyik szalmaka­lapos férfit, katolikus-e, ő aztán nem - felelte -, de van Széken egy ügyes, fiatal katolikus pap, az szervez a bú­csúk alkalmával utazást Csíksomlyó­ra , ez alkalommal három busszal jöttek. Jó-jó, mondom neki, de ha bátyám nem katolikus? Nem baj az, felelte, annyi jó magyar ember gyűl itt össze, hogy jól érezzük magunkat közöttük. Hát erről lenne szó. Egyébként régóta eljönnek búcsú­inkra, kivált a pünkösdire protestáns testvéreink is. Nem testületileg, nem papjaikkal, bár nem egy református lelkészt is láttam a pünkösdi búcsú­kon és jól érzik magukat a "pápista tengerben", ahol az ő nyelvükön éne­kelnek, mondanak nem egy közös imát is a hívek. Igaz, mindkét részről vannak akik nem jó szemmel nézik ezt a közeledést. Azok a katolikus papok például, akik a pünkösdi búcsún a Tolvajos-tetői ütközetre emlékezve az egész protestantizmuson, valamennyi protestánson elverik a port, mit sem törődve azzal, hogy lallgatóik között mondjuk reformátusok is vannak. Ugyanakkor hallottam becsmérlő megnyilatkozást protestánsok részé­ről is, miszerint ők nem imádnak fa­ragott képet, Máriát se imádják. De hát ki imád faragott képet? A csíksom­­lyói kegy­szobor lábánál, a búcsú so­rán egyedül Istent imádják a hívek. Máriához azért imádkoznak (anélkül, hogy imádnák), járna közbe értük. Nem a szobrot imádják, ahhoz imád­koznak, akit a szobor megtestesít, szemlélhetővé lesz: Krisztus anyját. Hozzá imádkoznak. Mint ahogy szentjeikhez is imádkoznak, anélkül, hogy imádnák őket, mert imádat a katolikus hit szerint is csak az Is­tent, a Szentháromságot illeti meg. A Szűzanya tisztelete pedig a protes­tánsoktól, református, evangélikus és unitárius testvéreinktől sem idegen. Ezért gondolom és itt a "politi­ka", ha Csíksomlyó egy évben egy­­szer-kétszer nem csupán a katoli­kus, de az egész székelység találko­zóhelyévé válnék. Mint ahogy az volt a reformáció előtti időkben. A hajdani ellentéteket immár felol­dotta, fel kellett, hogy oldja az idő. Legerősebb váraink, hogy ne mond­jam: utolsó menedékeink hovato­vább a templomok maradtak. Jó len­ne hát ha kevesebbet törődnénk az­zal, ami elválaszt bennünket és men­nél többet azzal az eltéphetetlen ka­poccsal, anyanyelvünkkel, Krisztus­ba vetett hitünkkel, am­ely összeköt. Az igazi ökumené szellemében, amelyet minden egyházunk felekezetünk hívei és papjai elfogadnak és vallanak. Fogadjuk hát szeretettel Csík­somlyón protestáns testvéreinket is. Hadd érezzék, hogy valamen­nyien "otthon" vannak, velünk együtt - Mária lábánál. Ülésezett a szórványbizottság Takács Csaba, az RMDSZ ügy­vezető elnöke augusztus 29-én a ha­zai szórványban élő magyarság civil szervezeteit és egyházait összefogó szórványtanács régiófelelőseivel ta­nácskozott. A megbeszélés célja a szórványtanácsot irányító szór­ványbizottság társelnökének meg­választása, valamint a teendők fon­tossági sorrendjének és megvalósí­tási lehetőségeinek elemzése volt. Az első napirendi pont keretében a jelenlevők egyhangúlag Vetésy Lász­ló­t v­á­l­asztották meg a szórv­ánybizott­­ság társelnökévé. A továbbiakban ke­­vé­s álláspontot alakítottak ki arról, hogy a legsürgetőbb teendők a társa­dalmi és művelődési központként szolgáló magyar házak létrehozása, az oktatás területén az iskolabuszok há­lózatának fejlesztése, további kollégi­umok létrehozása a szórványközpon­tokban, a vidéki szakképzetlen tanárok távoktatási tom­ákban történő képzé­sének ösztönzése; az audiovizuális le­hetőségek felmérése és felhasználása a magyar nyelvű helyi rádióadások, a Duna TV kábeles vételi lehetőségének fejlesztésére az anyanyelvápolás és a tájékoztatás érdekében, a szociális gondozás megszervezése. MAX VAN DER STOEL A TANÜGYI TÖRVÉNYRŐL Az RMDSZ aggályai megalapozottak A korábbi megegyezés értelmében, augusztus 31-én, csütörtökön délben az EBESZ kisebbségi főbiztosa, Max van der Stoel ismét találkozott az RMDSZ vezetőivel. A román hivatalosságokkal folyta­tott tárgyalásain szerzett tapasz­talatairól szólva, a holland diplomata elmondta, hogy tárgyalópartnerei ar­ról próbálták meggyőzni, hogy a tan­ügyi törvény alkalmazása során a kor­mányzat rugalmasnak mutatkozik majd és nem szűkíti a magyar anya­nyelvű oktatás kereteit. Az európai normákkal kapcsolatosan elmondta, hogy azok valóban tág határok között értelmezhetőek, de az egyik alapvető kritérium minden esetben az érintett közösség igényszintje kellene hogy legyen. Másrészt arról is meg van győződve, hogy az RMDSZ aggá­lyainak van alapja, hiszen a törvény valóban visszalépést fog jelenteni a jelenlegi helyzethez képest is. Ezért rövidesen - néhány hónap múlva - ismét visszatér, megvizsgálni a tör­vény alkalmazásának eredményét, kihatásait az anyanyelvű oktatásra, il­letve azt, hogy milyen a törvény fogad­tatása a kisebbségek, jelesen a magyar nemzeti kisebbség soraiban. Az RMDSZ képviselői ismét el­mondták a szövetség elvi és konkrét, gyakorlati kifogásait a törvénnyel kapcsolatban, hangsúlyozván, hogy nem bízhatunk egy rossz törvény kisebbségeket sújtó rendelkezései­nek ellensúlyozásában a törvény al­kalmazása során, másrészt az elkép­zelést magát nem tartják elfogadha­tónak. Ugyanakkor az RMDSZ kép­viselői rövid áttekintést adtak az EBESZ kisebbségügyi főbiztosá­nak a romániai magyarságot ért más jogsérelmekről is, beleértve olyan konkrét, mindmáig megoldatlan kér­déseket, mint a marosvásárhelyi Cseresznyés Pál esete. Az egész magyarság érdekeit képviselem - Exkluzív interjú dr. Bratinka Józseffel, a Magyar Köztársaság vatikáni nagykövetével - Dr. Bratinka József 3 évvel ezelőtt váltott át a tanári pályáról (a szegedi József Attila Tudományegyetem francia katedráján, majd a Lille-i Egyetem magyar tanszékén tanított­ a politizálásra. 1990 tavaszán MDF színekben országgyűlési képviselő lett, éveken át a magyar küldöttség vezetője volt a strasbourgi Európa Tanácsban, idéntől Magyarország vatikáni nagykövete. Nyári szabadsága ide­jén beszélgettünk vatikáni küldetéséről Szegeden a Virág cukrászda teraszán. - Magyarország nagykövete va­gyok a Vatikánban. Ilyen értelem­ben tevékenységem a magyar kül­politikához, a magyar államhoz kö­tődik. Természetesen feladatom sa­játos, mint ahogy a Szentszék, a Va­tikán is sajátos helyet foglal el az államok, hogy úgy mondjam, a vi­­(Folytatás a 2. oldalon) BORBÉLY LÁSZLÓ Sántha Pál Vilmos Finnországban A finnországi Turkuban tegnap kezdődött meg és szeptember 2-án fejeződik be az Európai Régiók Közgyűlése II-es szakkomissziójá­­nak értekezlete. A Hargita Megyei Tanács (amely tagja a testületnek) képviseletében az értekezlet munkálatain jelen van Sántha Pál Vilmos tanácselnök. "Mert tiéd az ország" - A bécsi döntés évfordulóján­­Iliescu államfő a bécsi döntés 55. évfordulójár­a szervezett or­szágos szemináriumon politikai dokumentum aláírását sürgette, amely a román-magyar megbéké­lés szentesítésére hivatott. Üzene­tét békejobbnak, megbocsátásnak szánta. A szeminárium résztvevői azonban csak a magyar bűnöket taglalták, azt, hogy csak a román­ságnak van, lehet megbocsátaniva­­lója, nekünk nincs mit. Van mit megbocsátani nekünk is! Egeres, Szárazajta, Csíkszentdomo­­kos ártatlanul kivégzett lakosságát, Kispetri, Kendilóna meggyilkolt lelkipásztorait! És ezzel még nincs vége a felsorolásnak! Van tehát ne­künk is mit megbocsátanunk! Nem véletlen, hogy a miatyánk­nak a zárómondatát idézem a cím­ben és nem a bocsánatról szólót. Hogyan bocsássák meg a másik em­bernek, ha nem tudom mit kell meg­bocsátanom? Hogyan akarok szere­­tetben élni, ha nem ismerem az igaz­ságot? A keresztyén ember számára a szeretet fontosabb az igazságnál, de lehet-e szeretetnek nevezni az ál­szent, képmutató "szeretetet" - ha lehet egyáltalán használni így ezt a szót? Van amikor az igazság is épp olyan fontos, mint a szeretet. (Folytatás a 3. oldalon) SÓGOR CSABA református lelkész

Next