Hargita Népe, 1996. február (8. évfolyam, 22-42. szám)
1996-02-01 / 22. szám
A "törpék" válasza szoborügyben Az utóbbi két hét alatt a Hargita Népe olvasói igazán megdöbbentő híreknek, vitáknak lehettek tanúi szoborügyben (nem szándékom itt megjelölni, melyik lapszámokra gondolok, mert az olvasók ezt, valószínű, jobban tudják), ugyanis az már létszükségletté vált, hogy Csíkszereda város terei, utcái, de elsősorban a lakói szobrot vagy szobrokat igényelnek. Azt hiszem, az most mellékes, hogy máshol hogy és mint sikerült minket ebben megelőzni, fontosabb inkább a szándék, hogy most már itt is megérett erre az igény. Külföldre származott hazánkfia, neves szobrászművész, Szervátiusz Tibor (az eddigi homályos értesülésekből úgy tűnik) ingyen felajánlott egy Márton Áron mellszobrot Csíkszereda városának. Csupán azt a kis hibát követte el, hogy ezen szándékát nem közölte személyesen is a város jelenlegi önkormányzatával. Nos, a felajánlott ingyenszobor kapcsán indult el a lavina, éspedig a mester által ígért alkotás (80 cm magas portrészobor, melynek kb. fele a süveg) városrendészeti szempontból avatatlan személyek által elképzelt térre került volna, nevezetesen a most meglévő fakereszt helyére. Ezzel kapcsolatban annak idején a tanács ülésezett és közleményt is adott ki. Időközben az olvasók, a város polgárai is értesültek a dologról s úgy tűnik a demokrácia nyúlszavúsága belegázolt a szűkkörű döntésbe, mert építészek, képzőművészek és más szakemberek nem fogadták feltételek nélkül a neves művész adományát a már fent említett helyre, így jöhetett létre a második szoborbizottság. Persze, itt még mindig kérdés, hogy Szervátiusz Tibor a városnak vagy a Csíkszeredai Szent Kereszt Egyházközségnek ajánlotta fel az alkotását? Vagyis ha a városnak, akkor mint már említettem, az önkormányzattal kellett volna egyeztetnie, ellenkező esetben az Egyházközség önkényesen, megalapozott szakavatottság nélkül nem változtathat egy város arculatán, mert az ilyen dolgokban mindenütt az arra felkészült szakemberek döntenek. Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy ha mindenki ott végezné a dolgát és azt amire hivatott, nem kerülne sor ilyen pingpongpartira az újság hasábjain s úgy egyáltalán mindenki kevesebb időt fecsérelne fölöslegesen, s talán én sem e papíron koptatnám a fantáziámat, hanem magán a szobron. Nos, megtörtént (ha jól tudom) a második vagy harmadik szoborbizottsági ülés, ahol más művésztársaimmal együtt jómagam is meghívott voltam. S hogy egyszer s mindenkorra minden gyanút és rosszindulatú suttogást lezárjunk, röviden leírom, miről volt itt szó: Szervátiusz Tibor az általa felajánlott 80 cm-es szobor mellé, vagy annak hátterébe valamilyen szoborkompozíciót is elképzelt, amit majd helyi erővel és anyagokból, valamelyik helyi szobrász vagy szobrászok (lásd törpék) megfaragnak, kiviteleznek. A rendelkezésünkre bocsátott A4-es formátumú vázlatról DISPUTA nem tűnik ki pontosan milyen anyagokból készülne s úgy egyáltalán homályos a szobor mellé elképzelt "körítés." Kérdem én ha már van, létezik egy ingyen felajánlott Márton Áron szobor, miért nem vették a nagy művész és a közvetítői azt a fáradtságot, hogy erről egy fényképet vagy reprodukciót közöljenek. Mint már említettem itt most mindenki szoborügyben döbbenhet meg vagy foglalhat állást így vagy úgy, sőt a Hargita Népe egyes szerkesztői hajlanak arra, hogy a Szervátiusz Tibor felajánlott szobrát kész tényként emlegessék, mi több az újabb fejlemények szerint "elpuskázottnak.” Milyen az a szobor? Hol van? Ki vagy kik látták? S ha látta valaki, miért nem nyilatkozik ő vagy ők, közölvén róla egy reprodukciót? Elsiratunk egy számunkra láthatatlan valamit, egy "óriás" nem látható alkotását, amelyhez a "törpék" kéne elkészítsék a "kötetet", amelynek a kivitelezése közel annyiba kerülne, mint egy monumentális Márton Áron- szoboré. Vagyis az ingyenszobor is pénzbe kerül? Hát ez van. Nem beszélve arról, hogy két toronyblokk közé, útkereszteződésbe elhelyezett 80 cm-es szobor bármekkora kompozíció is venné körül, törpének hatna Ne feledjük, egy város arculatát nem máról holnapra tervezzük csak azért, hogy már itt is legyen valami. A felállítandó szobor a személyiséget illetően örök érvényű kell legyen még akkor is, ha 1989 óta megértük a szobordöntögetések időszakát is. Márton Áron emléke nem ilyen sorsra ítéltetett Az ő munkájának és személyiségének üzenete ennél sokkal több, népének szeretete elsősorban örök emberi szeretettel mérhető, ami ma már európai mérce. Visszatérve a témára, a felajánlott szobrot nem utasította el a szoborbizottság, hanem más környezetbe szándékozott elhelyezni és ha jól tudom, ezt a szándékot a művésszel is próbálták közölni. Ezek után természetes, hogy a szoborbizottság pályázat meghirdetése mellett döntött, s hogy miért nem nemzetközi vagy országos pályázatot hirdetett; azt hiszem, magától értetődik: nincs rá pénz. Egyébként is az illetékeseknek joguk van ebben saját belátásuk szerint dönteni. Végezetül még annyit, hogy nem az én feladatom tájékoztatni felháborodott szerkesztőket arról, hogy kik vettek részt vagy kik aktív tagjai a szoborbizottságnak, avagy kik a pályázók, hiszen én is csak meghívott voltam, de a végigolvasott cikkek nemcsak pontatlan információkat tartalmaznak, hanem adott esetben rosszindulatúak is, s a közvélemény megosztását szorgalmazzák. Ha egy döntéshozó testület zárt körben tanácskozik, akkor zárt körben tanácskozik, joga van hozzá. Az újságíró ilyen esetben utánanéz a dolgoknak és csak azután "kotkodácsol". Másrészt a Szervátiusz Tibor neje szoborbizottsághoz intézett leveléről csak az Ambrus Edit által jegyzett cikk hangneméből következtetek, teljes terjedelmében azt nem ismerem. Úgy gondolom, hogy ha a művész neje kompetensnek érezte magát "kemény hangon elmarasztalni" egy más város (ország) tanácsának munkáját, szerényen én is megjegyezhetem, hogy az ajándéktárgyhoz nem szokás feltételeket "csomagolni". Távol áll tőlem annak a gondolata is, hogy Szervátiusz Tibor művészi nagyságát, elhivatottságát megkérdőjelezzem, sőt ha egy általa készített szoborral szegényebb lesz a város, azt én és művésztársaim is őszintén sajnáljuk, de erről most már nem mi tehetünk. S hogy "a törpék felnőhetnek-e az óriáshoz", azt talán bízzuk az időre. Ne feledjük, hogy "az óriás is a törpék országában született", csak az "óriás elment, a törpék" maradtak. Ezzel részemről befejezettnek tekintem a "labda-adogatást” még akkor is, ha szerkesztői berkekben olajat öntöttem a parázsra.A továbbiakban semmilyen rosszmájú provokációra nem fogok válaszolni. Mint említettem, mindenki végezze a maga dolgát Én is ezt fogom tenni. Jelen írásom tartalmával és mondanivalójával szobrásztársaim: Bara Barnabás, Dóczy András és Nagy Ödön is egyetértenek. ERCSEI FERENC Megyénk közművelődési térképét jelentős módon színezték az öntevékeny falusi együttesek. Bár létrejöttüket és működésüket nem egyszer erőltetetten szorgalmazták, a vidéki csoportok az együttmunkálkodás őszinte örömétől is hajtva, valódi értékteremtés csodájától sarkallva igyekeztek kisebb-nagyobb közösségük igényeinek megfelelni. Az elmúlt fél évtizedben megváltozott az élet, s a lázas pénzkeresés, a kegyetlen életkörülmények tűrése, a létforma átalakulása egyelőre nem kedvez a kultúrának. Nyilvánvalóvá vált, hogy az átmenetiséget ebben az esetben is el kell szenvednünk, és csak reménykedhetünk abban, jut majd idő az önművelésre is, értéke lesz az igaz szónak és a hiánypótló kísérleteknek. Múlt héten Felcsik néhány falvában próbáltuk nyomon követni, miként szerveződött át a művelődési élet, egyáltalán mi bizonyult életképesnek, milyen igények és elvárások léteznek még, s milyen módon próbálnak a kultúrával foglalkozók ezeknek eleget tenni. Jámándi Emil, Karcfalva polgármestere büszkén említi, a Művelődési Felügyelőség felkérésének engedve, az idei folklórtalálkozó társszervezője lett a falu. Talán ez is jelent valamit, s Felesik adatközlő vagy műkedvelő táncosainak, zenészeinek jelenléte, előadása ösztönző erőként hat majd a község lakosságára is. A művelődési ház végre rendeltetésének megfelelő esemény színhelye volt. Jó ideje már szinte kizárólag a lakodalmak és a kortárstalálkozók vígsága fojtja itt meg a csendet. Néhány lelkes pedagógus kis műsort szokott összeállítani ezekre az alkalmakra: Székely Sándor, Barabás Vilmos és Salamon Lajos nyugdíjas tanító és Szenttamáson Ambrus Magdolna, Márton Árpád, Jámándi Mária kedveskedik ily módon a 40., 50. életévüket betöltőknek. A községi iskola igazgatója, Fülöp Aranka tanárkollégái munkáját dicséri, a karcfalvi gyerekek jó eredményekkel jutnak be a középiskolákba, s egyetemi, főiskolai végzettséget is sokan szereznek közülük. Hitele van a tanulásnak, hála Istennek - mondja -, s remélem, nekünk is jócskán részünk van e helyes meglátás érvényesülésében. A tanári egyik sarkában kis múzeum, az évek folytán a gyerekek gyűjtötték a festett ládákat, kerámiákat, szőtteseket. Erre is szükség van, hiszen így tanulják meg értékelni még élő hagyományaikat. Közös gyűlést tervez az igazgatónő, a szülőket s a diákokat is meghívják az együttgondolkodásra, s remélik, később újabb eredményeket mutathatnak fel ezáltal. Az általános iskola mellett szakiskola is működik, a kétéves tanfolyamon kovácsokat és gépkocsiszerelőket képeznek. A kovácstanoncok műhelyén Böjte László mester vezet végig, a tanulók e hasznos mesterség fortélyaival ismerkednek egyelőre, hogy később, az iskola elvégzése után a környék falvaiba kirajozva értékesítsék a hagyományos foglalatosság titkait. Csíkszentdomokoson Ferencz Alajos polgármester, falustársai nevében is hiányolja az állami színházak kiszállásait, természetesen megérti, anyagiak miatt maradnak el évek óta az előadások. S míg a színházak egykori rémének, a normának letörtek körmei, most azt játszanak, amit és ahányszor akarnak, a domokosiak csak az üres színpadnak tapsolhatnának, ha betévednek a művelődési házba. Sokan mentek dolgozni Magyarországra -mondja a polgármester. Többen közülük néhány évi kemény munka után hazatértek, házat építettek maguknak, megtelepedtek, mások ottragadtak, de olyanok is vannak szép számmal, sajnos, akik nem lelik helyüket sem itthon, sem odalúl. A faluban nincsenek bajok, a földeket igazságosan ki tudták osztani, s az emberek a viszonyokhoz képest megelégedettek, dolgoznak. S kezdik a hagyományokat feleleveníteni. György Alfréd és Mihály József vezeti a színjátszócsoportot, a tél folyamán kétszer is előadták Domokoson Sütő András Fügedesét, most Madarasra készülnek. A téli hónapokban jut idő a művelődésre, a színjátszók ekkor remekelhetnek. Vígjátékot választottak, s igen helyesen, hiszen erre van itt szükség, de igényességüket jelzi, hogy nem az orrvérzésig ismételt népszínművek egyikét vitték színre, hanem nívós darabot játszanak. A művelődési házat helyi költségvetésből hozták helyre, a tavaly tatarozták, belül falburkolattal tették otthonossá. Mihály Anna tanítónő látja el a kultúrigazgató tisztjét, többek között neki is köszönhető a kultúrotthon megszépítése, s a fűrészüzem önzetlen segítségének. Most már a függöny is le- meg felgördülhet. Kósa Mihály vállalkozó Figyelme erre is kiterjedt. Apró, de örökös gond volt ez, huszonöt éve nem működött rendesen, állandóan leszakadt a nézők nem kis mulatságára. A tánccsoportot Sándor Csabavezeti, ő Balánbányán is tanít, így a bányavárosban is szervezett egy kis együttest. Az idősek is összejárnak táncolni, a hagyományőrzők együttesében még hetvenkét éves táncos is akad. Novemberben a Debrecen melletti Derecskén léptek fel az adatközlők. Nagy sikerük volt, mondják. Sinka Sándor és Dudás Rozália húzzák a talpalávalót, meg Bács Zoltán zenekara. Kedves Erzsébet óvónő karácsonykor megszervezte a betlehemest idősek és fiatalok együtt járták be a falut majd színpadon is előadták karácsonyi játékukat. 1947-ben volt erre utoljára eset - örvend a kultúrigazgató. Van tennivaló elég most is. Készülünk az udvarhelyi farsangtemetésre, s a falumonográfia összeállításának is nekifogtunk. Nem ülünk tétlenül... Példájuk megszívlelendő. Kissé más a helyzet Dánfalván. Both Ágostonnal beszélgetünk. Kultúrigazgató, könyvtáros, együttes vezető egyben. Tánccsoportjuk négy éve alakult a tavaly ősszel ők is Magyarországon jártak, Tömörkényben léptek fel. Még Antal Miklós, az örökmozgó, lelkes táncmester állította össze koreográfiájukat s Kajtár József és Dobos László zenekarainak dallamaira felcsíkit köröndit és marosszékit táncolnak. A kábeltévének is egyre több az előfizetője, a művelődési ház falán sorjáznak a parabolaantennák. Az is igaz, hogy a Zsigmond Márton által gyűjtött képzőművészeti anyag kiszorult az otthonból, helyét a kábeltévés társaság irodája foglalta el. Mi lesz a sorsa az értékes gyűjteménynek? A monumentális mozaik még díszíti a művelődési otthon homlokzatát, de a festmények, grafikák elköltöztek már. Az előcsarnok falain még maradt néhány kép. Egy nagyméretű Maszelkaolajfestmény, Karancsi Sándornak egy színes tusrajza, egy Gaál András-kompozíció. Ez utóbbi valami hegyes szerszámmal kijavítva, összekaristolva, meggyalázva. Ennyire becsülik itt a szépet? Ezen változtatni kell... SZATMÁRI LÁSZLÓ Felcsíki közművelődési körkép KÖRKÉP 1996. február 1. Rövid lépések hosszú távra (Folytatás az 1. oldalról) Lehet, merthogy neki kell aláírnia minden egyes engedményt, mint mi magunk, vagy teszem azt az Egészségügyi Minisztérium. Ezenkívül szükségünk van két labororvosra, továbbá nincs törvényszéki orvosunk és gond az intenzív osztály működtetése is. Utóbbinál a két szakorvos nem elegendő a sokasodó és mondanom sem kell, létfontosságú teendők ellátására. - Úgy értesültem, hogy foghíjas költségvetésük ellenére bizonyos területeken sikerült előrelépniük... - Sikerült megfelelő helyet biztosítanunk a mentőszolgálatnak, saját alapokból vettünk néhány gépet, berendezést, amivel rövidesen orvosolhatjuk a fűtés- és a vízellátási gondokat Hosszas kiesés után végre újraindítottuk a bőrgyógyászati osztályt és folyamatban van a járóbetegrendelő kezelő- és diagnosztikai egységgé való átalakítása. Úgy tervezzük, hogy ez utóbbi ne csupán egy-két évig, de legalább egy évtizedig ráfeleljen a lakosság, egyben az egészségügyi reform elvárásaira. Itt említem meg, hogy a NORADA cég tulajdonosának köszönhetően kaptunk egy laboroszkópot ami tudtommal egyedülálló a megyében. Február elején szereljük fel a drága készüléket - csupán mellesleg mondom, hogy 103 ezer márkát kóstált -, ami minőségi ugrást jelent a műtéteknél, mivel alig egy centis metszéssel pontosan megkeresi a bajt Az üvegszálas készülék segítségével az orvos tévékamerán követheti nyomon a műtét lefolyását, ami ugyancsak előbbrelépés a korszerű sebészet útján, nagy segítség sebészeinknek, nőgyógyászainknak egyaránt. Ígéretünk van továbbá egy új telefonközpontra, amelyet Magyarországról kapnánk, és amelynek útját nemrég jártam ki. Óriási segítség lenne ez, akkor, amikor köztudomású, hogy milyen katasztrofális nálunk a telefonösszeköttetés. -Úgy gondolom a leköszönt esztendő kisebb-nagyobb bosszúságoktól, ún. kudarcoktól sem volt mentes. - Ez így igaz és sajnos rosszul kezdődött az idei is. Mert ázik a gyermekgyógyászat, próbálkozásunk ugyanis a hagyományos tetőszigeteléssel nem vezetett eredményre. Reméljük, idén sikerül kicsikarnunk egy tetemesebb összeget e célra, annál inkább, mert időben felterjesztettük a dokumentációt. Sok bosszúságot okoz ugyanakor, hogy mindmáig nem sikerült biztosítanunk a kórház zártságát. Ezt használják ki aztán azok a beteglátogatók, akiknek minősítésére nem találok szavakat. Mert hiába írtuk ki például a grippe miatti zárlatot, hirdettünk ki többször is a helyi sajtóban, fittyet hánynak rá a lakók. Mi több tisztelet a kivételnek - délelőtt sem hagyják dolgozni az orvosokat, lépten-nyomon zaklatják, még vizit közben is kérdéseikkel ostromolják őket, holott nyugott munkalégkörre volna szükségük ahhoz, hogy jól ellássák teendőiket. Ezúttal is felkérném az udvarhelyieket és környékbelieket, tanúsítsanak több megértést az orvosi szakma, a címviselő iránt. Alsósófalva válni akar (Folytatás az 1. oldalról) - A falu félreesik a főúttól, a községtől, a költségvetés elosztásakor mindig hátrányos helyzetben van - mondja Fülöp Zoltán. Megítélése szerint ha már korábban megtörtént volna az elválás, eredményekről is lehetne beszélni azóta, főleg az utak javítása, ivóvízellátás problémáinak megoldása terén. Nehezményezi, hogy tavaly az útjavításra szánt öszszeg a beígértnél jóval kisebb volt, és az itteni ember panaszaira nem figyel kellőképpen a községi tanács. De szerinte a változással sok minden megoldódna. - Vannak megfelelő középületeink, a falu eltartana egy orvost is - teszi hozzá a tanácsos. Lehet találgatni, mi kell még egy új községhez. Falugyűlés, ahol a többség egyetértett a gondolattal, már volt. Vagy szolgálati lakások, egészségügyi rendelő, havasi legelők, növekvő állatállomány, gazdakörök, magánvállalkozók, erdők, gázbevezetés, néptánccsoport, testvértelepülés? Lehet, hogy ezek is. Egy biztos, az 1660 lelket számláló falu iskolájában 25-ös átlaglétszámú osztályok vannak, és az óvodában immár két nagycsoport indult, mert sok a gyerek. Mégis, ki járna jól? Arra, hogy mindenki, talán még a legoptimistább alsósófalvi sem merne egyértelműen rábólintani. Sófalván egyelőre szélcsend van. Várnak, hogy válhassanak.