Hargita Népe, 1996. március (8. évfolyam, 43-64. szám)

1996-03-01 / 43. szám

Béremelést követelnek a szakszervezetek - Fazakas Albert, a Hargita Megyei Szabad Szakszervezetek Szövetségének elnöke eredményekről, tervekről számol be­­ - Hogyan értékeli az elmúlt esz­tendőt? - Nem volt könnyű, de az ered­ményekre nem panaszkodhatunk. A kollektív munkaszerződéseket sikerült idejében megkötni, ezt kellene az idén is idejében lebo­nyolítani. Több, előzőleg kivált szakszervezet visszajött szövetsé­günkbe, ezenkívül újak is csatla­koztak. A kollégákkal jól egye­zünk, tudunk együtt eredménye­sen dolgozni. A megyében kirob­bant munkaviszályokat sikerült el­fogadható módon rendezni.­­Az 1021 sz. kormányrendelet és a maroshévízi polgármesteri hiva­tal, valamint a szakszervezeti tömb megegyezése alapján a város tulaj­donába került a hévízi szakszerveze­tek művelődési háza. Mi a megyei szövetség álláspontja ebben a kér­désben? - Sajnos, a mi véleményünket nem kérte ki senki, a vételárból sem kaptunk egy lejt sem, holott - tudtunk szerint - a kormány fél­­milliárd lejt már kifizetett a köz­pontnak. A legutóbbi országos ve­zetőségi gyűlésen nagyon kemé­nyen támadtuk emiatt az országos vezetőséget. Megtehettük, hisz nem vagyunk alárendelt szerve, csupán társult szövetsége. Jó, hogy anyagilag sokkal jobban ál­lunk, mint a megyei szövetségek többsége, de nekünk is szüksé­günk van a pénzre, anyagi forrása­ink behatároltak. A központtól sem utalták át a minket megillető pénzmennyiséget. Ettől függetle­nül megvagyunk, hisz nagyon jól működik a szövetség által létreho­zott Federsind Kft. Ezzel, amel­lett, hogy tagságunknak, s nem csak nekik, olcsón és kedvező részletfizetési feltételek között kí­nálunk fogyasztási cikkeket, meg­teremtjük működésünk anyagi fel­tételeit is. Az ügykezelésünkben lévő két művelődési ház kitermeli a maga költségeit, egyik sem ráfize­téses. A Csíkszeredái által elért ered­mények jobbak - s ez egyértelműen Gergely András igazgató érdeme -, mint a gyergyóiak, de ez az utóbbi ház kisebb, no meg a város is kisebb. - Melyek a konföderáció idei ter­vei? - Nagy hangsúlyt kívánunk fek­tetni a vásárlóerő növelésére, akár­csak a tavaly. Hiába a bérindex, ha a vásárlóerő csökken. Kértük és kér­ni fogjuk a kormányt, hogy javítsa az átlagkereset és a minimálbér kö­zötti arányt, a bérek és a nyugdíjak közötti arányt. Márciusban bukaresti közpon­tunk szakemberei Csíkszeredában tartanak pár napos előadássoroza­tot a kérdéskörben. Szintén napi­renden marad a kollektív munka­­szerződések kérdése. Már meg kellett volna kötni a kormánnyal és a munkáltatók érdekvédelmi szervezetével az idei országos kol­lektív munkaszerződést. Minded­dig ezt nem sikerült nyélbe ütni - ’93-ban kötöttük meg utoljára, ’94- ben nem volt, ’95-ben a ’93-ast al­kalmaztuk -, mert nem sikerült megegyezni a bérezéssel kapcsola­tos kérdésekben. Eddig a szakszer­vezeti harc eredményeként a mun­kaidőn felül ledolgozott időt külön javadalmazták, a különböző pótlé­kok pedig elérhették a havi bér 100 százalékát. Nos, az urak ezt nem akarják tovább megadni, javaslatuk szerint a pótlékok a bér 30 száza­lékát érhetik el csupán. Ezen akad­tak el a tárgyalások, holott a szer­ződést e hónap közepéig meg kel­lett volna kötni. Hogy követelése­ink milyen úton nyernek megoldást a tárgyalásokon, vagy pedig ki kell vonulnunk az utcára, nem rajtunk múlik. A tavaly egyezséget kötöt­tünk a kormánnyal, hogy csak tár­gyalások útján próbáljuk érvényesí­teni követeléseinket. A kormány azonban nem tett eleget vállalása­inak, az egyezményt tehát sem­misnek tekintjük az elkövetkezők­ben. Egy dologban reményke­dünk: a választások közeledtével az urak pozitívan reagálnak majd követeléseinkre, mint tették azt négy évvel ezelőtt is. SURÁNY ISTVÁN A koronás népművészek tavaszra várnak. Készítgetik a szebbnél szebb darabokat. Korondon kezelni lehetne, ha valamennyi jó­­nevű fazakasával szóba akar állni az ember. Néhány óra alatt hányhoz juthat el úgy, hogy ne csak köszönjön, s már menjen is tovább? 1. JÓZSA JÁNOSSAL október 6-án jártam Budapesten. A hírneves­ apa akkor nem is annyira magáért állított ki, hanem huszonkét esztendős lánya, Judit indulását akarta segí­teni, ezért dicsérhették meg akkor a szakem­berek a kettős jelentkezés színvonalas munká­it. János az áldott otthoni táj üzenetét hozta magával a főváros szívébe, Judit igen érdekes parasztszobrait, ő még marad, mondta, s az apja tudta, ebből a leányzóból sem lesz hírne­ves köröndi kisplasztikus, ő már Pesten lesz neves. Korond nevét ott fogja öregbíteni, ha más irányba nem terelik érdeklődését, ha elég erős benne szülei vére. Hiába csalogatta, édes, szép, keserves atyai szavakkal, hiába hívta meg októberben is Jüdí­tőt. Érezte ő is, hogy szavai olyanok, mintha kötelességből hangzanának el. Nem hallja az a lány, vagy ha hallja is, befelé csurgatja tőlük a könnyeit, hogy apja észre ne vegye. - Édesapám én maradok - mondta, s mit tehet ilyen esetben a szülő? Talán még kicsit büszke is arra, hogy örökölték tőle a konokságot. Ezért hajlik még többször a korong fölé, és nézi nagy örömmel, hogy az ötesztendős Jutka, a kisunoka is már milyen szép tulipánokat rajzol az agyagba. — Ebben a házban már minden eladó - mond­ja -, megválok a legkedvesebb, eddig szinte rejtegetett munkáimtól, mert Juditnak ki kell fizessem a lakást. Józsáéknál a két család most egy ideig nem­csak magukért dolgozik, Judit első egyéni ki­állítása jól sikerült januárban a Gellért szálló kiállítótermében, ígéret a lány, annak látják ott is. Csak Korond érvelését el ne feledné, csak Korond üzenetét el ne feledné. Polcon száradnak a tálak, bokályok, vázák. Szürkén várják, hogy a virágozó asszonyok, Júlia néni és Hajnalka és természetesen a tűz, végezze el a dolgát rajtuk. Tavaszra várnak Józsáéknál, hogy ismét indulhassanak hír­nöknek munkáik, Új-Zélandtól­­ Kanadáig, Horezutól­­ Bukarestig, a világ minden irá­nyába, ahol szeretik a szépet. 2. BABOS MIKLÓSÉK a kályha mellé szo­rultak. Ott a műhelyben már egy nagy halom agyag letakarva műanyag fóliával, hogy na­­gyon hól ne száradhasson. ------------------------------------------------­ A kályha fölött néhány nemrég korongolt edény szárad, Mária néni egy újabbra rajzol díszítőelemet. Babosék a fekete kerámiából készült hasz­nálati tárgyak, emléktárgyak nagy mesterei. Miklós bácsi viccesen el is árulja mestersége titkát: - Minél több a fehér a lélekben, annál szebb fekete lesz az alkotás. Régi iskolatársak, mára híres művészek ne­vei kerülnek szóba, Hunyadi László, Köröndi Jenő, Páll Lajos, Román Viktor, Márton Ár­pád, Lövér Elek, Gaál András..., mert mezít­láb még a művészetibe is járt Babos Miklós, a kilencesztendősen árván maradt gyermek. Izsák Márton is tanította, hogy aztán a képző­művészből népművész legyen, Bandi Dezső tanár úr gondos irányítgatása mellett(is). Vár az agyag, melegebb napokra vár. Egyik újságból a korongoló fiú, István mosolyog vissza.-Jó gyermekeim vannak, mondja Má­ria néni, mehettek volna messze, tovább tanul­ni, mást tanulni, de nem, marad a kicsi is, marad mellettünk. Babos Miklós még mond valami mosolyog­­tatót, végigvezet a házon, mutogatja a szép munkákat, a fiával közösen készített nagy vá­zát is, amibe egy vékony házibarát is elbújhat­na, a kicsi kancsókat, "amibe csak az ujját kell beledugja az ember s már kész is van." - A tavaszt várjuk, mondja Mária néni, a díszítőelemek gondos rajzolója, akkor majd égetünk, mert mi már csak ebből élünk, ebből élhetünk meg. Azon mosolygok, ahogy távol-keleti vendé­geit jellemezte Babos Miklós. Szinte hallom azok "csivitelését, csicsergését." Sokan jön­nek ide még, bár nem a főúton van Babosék háza, s cégtábla sem hirdeti, hogy ki lakik ott. Valahogy mindig rájuk talál az érdeklődő. Tán a lelkükből világító tisztaság fehérségé­nek köszönhetően? 3. GYŐRFI IMRE már nyugdíjas. Nyugodtan letagadhatna tíz esztendőt. Úgy ülök le a heverőre, mintha otthon lennék, csak Magdi kérdésére hal meg bennem a vér:-Na, mi van maga mögött? Óvatosan emelkedem fel, s szégyenkezve nézek vissza figyelmetlenségem miatt pirong­­va: kisded alszik, apró napsugár, olyan béké­ben, ott, mint Csipkerózsika. Györftéknél is teli a katlan, már egyszer kiégetett cserepek várják színeikre a fényesítő zománcot. A fásszínben apróra vágott, gond­dal vékonyra hasított fa. - Látszik, hogy kar­dos a menyecske, próbálom bosszantani Im­rét. - A, nem - mondja mosolyogva. - Csak azért, mert az asszony szokta dirigálni, hogy milyenre is hasogassák a csutakot. - Ez csak azért ilyen vékony, mert nyers. A műhelybe is benézünk, ott sorakoznak kis agyagszobrai, mert Imrében ott bujkál a szobrász, csak nemigen maradt ideje annak ide­jén a szöv­kezet mellett szobrászkodni. Edényt még lehetett muszájból is korongolni, ezeket csak kedvvel­­ emeli le egyik kedvencét, Tamási agyagba formált Ábelét. A nagymama, aki­­ "ersze a tizedik gyermek voltam", Magdi a ma már Vámszer Géza-dí­­jas virágozó, a híres Páll-dinasztiából, 1990- ben kapott Magyar Ifjúság-nagydíját is meg­mutatja. Anitra, a korán elhunyt testvérre te­relődik a beszélgetés, hogy is ne, amikor itt minden rá emlékeztet, édesapjuk munkáinak színeit őrzik az Anti műhelyéből kikerült edé­nyek, s a Magdi által festettek is. Április 17 lesz a halála évfordulója... S már nem is a szép cserepekről beszélge­tünk, pedig azok ott vannak karnyújtásnyira, nem is a közben gőgicsélni kezdő unokáról, még csak a szerény Győr­fi Imréről sem, ha­nem Antiról. Magdi előveszi azt a gyűjte­ményt, ahol Anti emlékeit őrzi, újságkivágá­sok, fény­képek... s már ott is van mellettünk az emlékekből feltámasztott, szúrós, kacagó sze­mű kedves Páll Anti. Egy róla szóló cikk hi­ányzik csak. Megígérem, hogy elküldöm. Im­rével ismét a műhelybe megyünk, még valamit meg akart mutatni: csempelapokat nézege­tünk, gyönyörű csempelapokat. - Nagy ezeknek az ára, mégis megveszik - mondja büszkén Imre. Tátva a katlan szája. Majd befödik. A katlan tele van virágos, ökörhugyos, madárkás díszí­tésű kitűnő munkával. A házban unoka gögi­­csél békében. Mégis gyönyörű ez az élet! BAJNA GYÖRGY Korondon tavaszra várnak KÖRKÉP 1996. március 1. A társadalmi segély kimeríti költségvetésünket (Folytatás az 1. oldalról) törvényes rendelkezések betartá­sával haszonélvezője is a vissza­mért területeknek. Ez nagyon fon­tos lépés volt, hiszen a gyimesi ember legfőbb megélhetési lehe­tőségét az erdő és a legelő jelenti, a kevés és gyenge minőségű szán­tókon épp csak a család szükség­leteit képes megtermelni. A szám szerint 950,birtoklevélre jogosult személy közül 521-en átvehették e hivatalos iratokat, közelebbről újabb 150 várományos juthat ezek birtokába. Ugyancsak polgármesterségem idején adtuk át rendeltetésének a község lakóinak hozzájárulásával (is) épült benzinkutat. Újrafedtük a központi kultúrotthont, ebben messzemenően támogatott a megyei kultúrfelügyelőség, mint ahogyan az épület belső javítását is elvégez­tük, ugyanezt tettük a hidegségi épülettel. Kápolnapatakán ettől a tanítási évtől kezdődően új egy­­tantermes iskolaépületben tanul­hatnak a kisiskolások. S ha már az iskoláknál tartunk, ide tartozik az is, hogy ezek csatornázására, tata­rozására 31 milliót fordítottunk költségvetésünkből... - Nagy Imre úgy is ismert, mint a kulturális tevékenységek lelkes támogatója. Az utóbbi években számos nagyszabású rendezvény színhelye volt e nagyközség. A polgármesteri hivatalhoz, a ta­nácshoz mindig bizalommal for­dulhatnak a rendezők. Elutasí­tásban soha nem volt részük, sőt többtől is szép szavakat lehetett hallani az itteniek vendégszere­tetéről. - A tavaly már a 4. alkalommal rendeztük meg a tánctábort, mely immár nemzetközivé nőtte ki ma­gát. Nem kevesebb mint 330-450 személy elszállásolásáról, étkezte­téséről kellett gondoskodni. Szíve­sen fogadtuk és támogattuk az ugyancsak határainkon túli részvé­tellel feldúsított népismereti tábort, s ha ideszámítjuk a Tatros forrásánál nevű csángófesztiválokat, akkor biztosan állíthatjuk, hogy kulturális eseményekben bőven volt ré­szünk... S ezek pedig a mi hírünket is öregbítik. - Tagadhatatlan, hogy gon­dok is bővivel kerülnek terítékre, főleg szociális téren merülnek fel problémák... - Valóban a "községi kincstá­rat" tekintve egyre távlatibbnak tűnik az, hogy a helyi költségve­tésből folyósítsuk a társadalmi se­gélyt. Már tavaly decemberre kifi­zetetlen 6,8 millió. A tavaly 80 millió gyűlt be adókból, s egyéb illetékekből, s csak ez évre 160 milliót kellene kifizessünk a hoz­zánk bejegyzett dossziék alapján. Miből, ugyanbiza? - Milyen az együttműködés a hivatal, a tanács és a lakosság között? - Az első kettő között jónak mondható, ez nem jelenti azt, hogy a tanácstagok nem tehetnének töb­bet a község érdekében. Viszont a lakók azt szeretnék, hogy mindig csak mi tegyünk értük, sőt köteles­ségünk ez. Nekik viszont csak jogaik vannak... - Hogyan látja a polgármester e vidék jövőjét? - Ha nem csupán félkésztermék­ként értékesítené a völgy embere a fát, hanem készáruként. S mondom ezt azért is, mert a munkanélküliek közül számosan faipari végzettsé­gűek, s hogyha helyben alakulnának ilyen kisebb feldolgozó egységek, akkor ezt a réteget is újból munká­hoz juttatnák. Másrészt pedig e vi­dék gyarapodásához járulna hozzá az, ha nem deszkaként értékesítenék csupán a fát, hanem teszem azt, bú­torként - Egy utolsó, ilyenkor szoká­sos kérdés: indul-e az újabb vá­lasztásokon? - Még meggondolom. Ha lesz­nek nálamnál rátermettebb jelöl­tek, akkor visszalépek, ha nem, megpróbálom... - Köszönöm a beszélgetést! Felvételi és színészképzés a Figurában A Figura Stúdió­színház új hely­zetbe került, eddigi viszonylagos függetlensége megszűnt. Mivel a városi tanács patronálására szorul, vezetősége megpróbálta vázolni a tanáccsal elképzeléseit. A legége­tőbb teendő egy színjátszásra alkal­mas helyiség találása, ahol a város művelődési élete számára is fontos színházi előadások is helyet kaphat­nának, mert a Figura Stúdió­színház­­ egyelőre nem repertoár színház, így azt a szerepet, amit nem tud betölteni, máshonnan érkező társu­latok előadásaival kell pótolnia. E helyiség megtalálása (a Szakszerve­zetek Művelődési Háza is lehetne) a tanácsra hárul. A Figura megújulás előtt áll, hiszen tagjainak egy része Sepsiszentgyörgyön folytatja pá­lyafutását. A társulatot újra kell in­dítani, ezért 3 lépcsős felvételit ren­deznek, ahol szakavatott zsűri válo­gatna az egész ország területéről ér­kező jelentkezők között. Az első fel­vételi időpontja 1996. március 2-3, a másodiké július 13-14, a harma­dik felvételit pedig október elején (5-6) tartanák. A 12 legjobb 3 esz­tendős oktatási programban kell majd részt vegyen­ elméleti ismere­teinek bővítése céljából, s azért, hogy szakemberektől sajátíthassa el a színészmesterséget. A beszéd- és mozgástréninget a budapesti Hangár magán színi iskola oktatói tartanák, ők oklevelet is biztosítanak a képzés végén. (Ezt az oklevelet Magyaror­szágon már elismerik!) Nyilván, a kivitelezéshez anya­gi garanciára lenne szükség, ami mintegy 30 millió lejt jelentene évente. A színészképző növendé­kei egyébként 5 esztendős szerző­dést kötnek majd a Figura Stúdió­­színházzal. Pázmán Attila, a Figura igazgató­ja reménykedik, hogy az az összeg pályázatok útján előteremtődhet. A felvételire a gyergyószentmiklósi Kossuth Lajos utca 25 szám alatt vagy a 163370-es telefonon jelent­kezhetnek az érdeklődők. BAJNA GYÖRGY

Next