Hargita Népe, 1996. március (8. évfolyam, 43-64. szám)
1996-03-01 / 43. szám
Béremelést követelnek a szakszervezetek - Fazakas Albert, a Hargita Megyei Szabad Szakszervezetek Szövetségének elnöke eredményekről, tervekről számol be - Hogyan értékeli az elmúlt esztendőt? - Nem volt könnyű, de az eredményekre nem panaszkodhatunk. A kollektív munkaszerződéseket sikerült idejében megkötni, ezt kellene az idén is idejében lebonyolítani. Több, előzőleg kivált szakszervezet visszajött szövetségünkbe, ezenkívül újak is csatlakoztak. A kollégákkal jól egyezünk, tudunk együtt eredményesen dolgozni. A megyében kirobbant munkaviszályokat sikerült elfogadható módon rendezni.Az 1021 sz. kormányrendelet és a maroshévízi polgármesteri hivatal, valamint a szakszervezeti tömb megegyezése alapján a város tulajdonába került a hévízi szakszervezetek művelődési háza. Mi a megyei szövetség álláspontja ebben a kérdésben? - Sajnos, a mi véleményünket nem kérte ki senki, a vételárból sem kaptunk egy lejt sem, holott - tudtunk szerint - a kormány félmilliárd lejt már kifizetett a központnak. A legutóbbi országos vezetőségi gyűlésen nagyon keményen támadtuk emiatt az országos vezetőséget. Megtehettük, hisz nem vagyunk alárendelt szerve, csupán társult szövetsége. Jó, hogy anyagilag sokkal jobban állunk, mint a megyei szövetségek többsége, de nekünk is szükségünk van a pénzre, anyagi forrásaink behatároltak. A központtól sem utalták át a minket megillető pénzmennyiséget. Ettől függetlenül megvagyunk, hisz nagyon jól működik a szövetség által létrehozott Federsind Kft. Ezzel, amellett, hogy tagságunknak, s nem csak nekik, olcsón és kedvező részletfizetési feltételek között kínálunk fogyasztási cikkeket, megteremtjük működésünk anyagi feltételeit is. Az ügykezelésünkben lévő két művelődési ház kitermeli a maga költségeit, egyik sem ráfizetéses. A Csíkszeredái által elért eredmények jobbak - s ez egyértelműen Gergely András igazgató érdeme -, mint a gyergyóiak, de ez az utóbbi ház kisebb, no meg a város is kisebb. - Melyek a konföderáció idei tervei? - Nagy hangsúlyt kívánunk fektetni a vásárlóerő növelésére, akárcsak a tavaly. Hiába a bérindex, ha a vásárlóerő csökken. Kértük és kérni fogjuk a kormányt, hogy javítsa az átlagkereset és a minimálbér közötti arányt, a bérek és a nyugdíjak közötti arányt. Márciusban bukaresti központunk szakemberei Csíkszeredában tartanak pár napos előadássorozatot a kérdéskörben. Szintén napirenden marad a kollektív munkaszerződések kérdése. Már meg kellett volna kötni a kormánnyal és a munkáltatók érdekvédelmi szervezetével az idei országos kollektív munkaszerződést. Mindeddig ezt nem sikerült nyélbe ütni - ’93-ban kötöttük meg utoljára, ’94- ben nem volt, ’95-ben a ’93-ast alkalmaztuk -, mert nem sikerült megegyezni a bérezéssel kapcsolatos kérdésekben. Eddig a szakszervezeti harc eredményeként a munkaidőn felül ledolgozott időt külön javadalmazták, a különböző pótlékok pedig elérhették a havi bér 100 százalékát. Nos, az urak ezt nem akarják tovább megadni, javaslatuk szerint a pótlékok a bér 30 százalékát érhetik el csupán. Ezen akadtak el a tárgyalások, holott a szerződést e hónap közepéig meg kellett volna kötni. Hogy követeléseink milyen úton nyernek megoldást a tárgyalásokon, vagy pedig ki kell vonulnunk az utcára, nem rajtunk múlik. A tavaly egyezséget kötöttünk a kormánnyal, hogy csak tárgyalások útján próbáljuk érvényesíteni követeléseinket. A kormány azonban nem tett eleget vállalásainak, az egyezményt tehát semmisnek tekintjük az elkövetkezőkben. Egy dologban reménykedünk: a választások közeledtével az urak pozitívan reagálnak majd követeléseinkre, mint tették azt négy évvel ezelőtt is. SURÁNY ISTVÁN A koronás népművészek tavaszra várnak. Készítgetik a szebbnél szebb darabokat. Korondon kezelni lehetne, ha valamennyi jónevű fazakasával szóba akar állni az ember. Néhány óra alatt hányhoz juthat el úgy, hogy ne csak köszönjön, s már menjen is tovább? 1. JÓZSA JÁNOSSAL október 6-án jártam Budapesten. A hírneves apa akkor nem is annyira magáért állított ki, hanem huszonkét esztendős lánya, Judit indulását akarta segíteni, ezért dicsérhették meg akkor a szakemberek a kettős jelentkezés színvonalas munkáit. János az áldott otthoni táj üzenetét hozta magával a főváros szívébe, Judit igen érdekes parasztszobrait, ő még marad, mondta, s az apja tudta, ebből a leányzóból sem lesz hírneves köröndi kisplasztikus, ő már Pesten lesz neves. Korond nevét ott fogja öregbíteni, ha más irányba nem terelik érdeklődését, ha elég erős benne szülei vére. Hiába csalogatta, édes, szép, keserves atyai szavakkal, hiába hívta meg októberben is Jüdítőt. Érezte ő is, hogy szavai olyanok, mintha kötelességből hangzanának el. Nem hallja az a lány, vagy ha hallja is, befelé csurgatja tőlük a könnyeit, hogy apja észre ne vegye. - Édesapám én maradok - mondta, s mit tehet ilyen esetben a szülő? Talán még kicsit büszke is arra, hogy örökölték tőle a konokságot. Ezért hajlik még többször a korong fölé, és nézi nagy örömmel, hogy az ötesztendős Jutka, a kisunoka is már milyen szép tulipánokat rajzol az agyagba. — Ebben a házban már minden eladó - mondja -, megválok a legkedvesebb, eddig szinte rejtegetett munkáimtól, mert Juditnak ki kell fizessem a lakást. Józsáéknál a két család most egy ideig nemcsak magukért dolgozik, Judit első egyéni kiállítása jól sikerült januárban a Gellért szálló kiállítótermében, ígéret a lány, annak látják ott is. Csak Korond érvelését el ne feledné, csak Korond üzenetét el ne feledné. Polcon száradnak a tálak, bokályok, vázák. Szürkén várják, hogy a virágozó asszonyok, Júlia néni és Hajnalka és természetesen a tűz, végezze el a dolgát rajtuk. Tavaszra várnak Józsáéknál, hogy ismét indulhassanak hírnöknek munkáik, Új-Zélandtól Kanadáig, Horezutól Bukarestig, a világ minden irányába, ahol szeretik a szépet. 2. BABOS MIKLÓSÉK a kályha mellé szorultak. Ott a műhelyben már egy nagy halom agyag letakarva műanyag fóliával, hogy nagyon hól ne száradhasson. ------------------------------------------------ A kályha fölött néhány nemrég korongolt edény szárad, Mária néni egy újabbra rajzol díszítőelemet. Babosék a fekete kerámiából készült használati tárgyak, emléktárgyak nagy mesterei. Miklós bácsi viccesen el is árulja mestersége titkát: - Minél több a fehér a lélekben, annál szebb fekete lesz az alkotás. Régi iskolatársak, mára híres művészek nevei kerülnek szóba, Hunyadi László, Köröndi Jenő, Páll Lajos, Román Viktor, Márton Árpád, Lövér Elek, Gaál András..., mert mezítláb még a művészetibe is járt Babos Miklós, a kilencesztendősen árván maradt gyermek. Izsák Márton is tanította, hogy aztán a képzőművészből népművész legyen, Bandi Dezső tanár úr gondos irányítgatása mellett(is). Vár az agyag, melegebb napokra vár. Egyik újságból a korongoló fiú, István mosolyog vissza.-Jó gyermekeim vannak, mondja Mária néni, mehettek volna messze, tovább tanulni, mást tanulni, de nem, marad a kicsi is, marad mellettünk. Babos Miklós még mond valami mosolyogtatót, végigvezet a házon, mutogatja a szép munkákat, a fiával közösen készített nagy vázát is, amibe egy vékony házibarát is elbújhatna, a kicsi kancsókat, "amibe csak az ujját kell beledugja az ember s már kész is van." - A tavaszt várjuk, mondja Mária néni, a díszítőelemek gondos rajzolója, akkor majd égetünk, mert mi már csak ebből élünk, ebből élhetünk meg. Azon mosolygok, ahogy távol-keleti vendégeit jellemezte Babos Miklós. Szinte hallom azok "csivitelését, csicsergését." Sokan jönnek ide még, bár nem a főúton van Babosék háza, s cégtábla sem hirdeti, hogy ki lakik ott. Valahogy mindig rájuk talál az érdeklődő. Tán a lelkükből világító tisztaság fehérségének köszönhetően? 3. GYŐRFI IMRE már nyugdíjas. Nyugodtan letagadhatna tíz esztendőt. Úgy ülök le a heverőre, mintha otthon lennék, csak Magdi kérdésére hal meg bennem a vér:-Na, mi van maga mögött? Óvatosan emelkedem fel, s szégyenkezve nézek vissza figyelmetlenségem miatt pirongva: kisded alszik, apró napsugár, olyan békében, ott, mint Csipkerózsika. Györftéknél is teli a katlan, már egyszer kiégetett cserepek várják színeikre a fényesítő zománcot. A fásszínben apróra vágott, gonddal vékonyra hasított fa. - Látszik, hogy kardos a menyecske, próbálom bosszantani Imrét. - A, nem - mondja mosolyogva. - Csak azért, mert az asszony szokta dirigálni, hogy milyenre is hasogassák a csutakot. - Ez csak azért ilyen vékony, mert nyers. A műhelybe is benézünk, ott sorakoznak kis agyagszobrai, mert Imrében ott bujkál a szobrász, csak nemigen maradt ideje annak idején a szövkezet mellett szobrászkodni. Edényt még lehetett muszájból is korongolni, ezeket csak kedvvel emeli le egyik kedvencét, Tamási agyagba formált Ábelét. A nagymama, aki "ersze a tizedik gyermek voltam", Magdi a ma már Vámszer Géza-díjas virágozó, a híres Páll-dinasztiából, 1990- ben kapott Magyar Ifjúság-nagydíját is megmutatja. Anitra, a korán elhunyt testvérre terelődik a beszélgetés, hogy is ne, amikor itt minden rá emlékeztet, édesapjuk munkáinak színeit őrzik az Anti műhelyéből kikerült edények, s a Magdi által festettek is. Április 17 lesz a halála évfordulója... S már nem is a szép cserepekről beszélgetünk, pedig azok ott vannak karnyújtásnyira, nem is a közben gőgicsélni kezdő unokáról, még csak a szerény Győrfi Imréről sem, hanem Antiról. Magdi előveszi azt a gyűjteményt, ahol Anti emlékeit őrzi, újságkivágások, fényképek... s már ott is van mellettünk az emlékekből feltámasztott, szúrós, kacagó szemű kedves Páll Anti. Egy róla szóló cikk hiányzik csak. Megígérem, hogy elküldöm. Imrével ismét a műhelybe megyünk, még valamit meg akart mutatni: csempelapokat nézegetünk, gyönyörű csempelapokat. - Nagy ezeknek az ára, mégis megveszik - mondja büszkén Imre. Tátva a katlan szája. Majd befödik. A katlan tele van virágos, ökörhugyos, madárkás díszítésű kitűnő munkával. A házban unoka gögicsél békében. Mégis gyönyörű ez az élet! BAJNA GYÖRGY Korondon tavaszra várnak KÖRKÉP 1996. március 1. A társadalmi segély kimeríti költségvetésünket (Folytatás az 1. oldalról) törvényes rendelkezések betartásával haszonélvezője is a visszamért területeknek. Ez nagyon fontos lépés volt, hiszen a gyimesi ember legfőbb megélhetési lehetőségét az erdő és a legelő jelenti, a kevés és gyenge minőségű szántókon épp csak a család szükségleteit képes megtermelni. A szám szerint 950,birtoklevélre jogosult személy közül 521-en átvehették e hivatalos iratokat, közelebbről újabb 150 várományos juthat ezek birtokába. Ugyancsak polgármesterségem idején adtuk át rendeltetésének a község lakóinak hozzájárulásával (is) épült benzinkutat. Újrafedtük a központi kultúrotthont, ebben messzemenően támogatott a megyei kultúrfelügyelőség, mint ahogyan az épület belső javítását is elvégeztük, ugyanezt tettük a hidegségi épülettel. Kápolnapatakán ettől a tanítási évtől kezdődően új egytantermes iskolaépületben tanulhatnak a kisiskolások. S ha már az iskoláknál tartunk, ide tartozik az is, hogy ezek csatornázására, tatarozására 31 milliót fordítottunk költségvetésünkből... - Nagy Imre úgy is ismert, mint a kulturális tevékenységek lelkes támogatója. Az utóbbi években számos nagyszabású rendezvény színhelye volt e nagyközség. A polgármesteri hivatalhoz, a tanácshoz mindig bizalommal fordulhatnak a rendezők. Elutasításban soha nem volt részük, sőt többtől is szép szavakat lehetett hallani az itteniek vendégszeretetéről. - A tavaly már a 4. alkalommal rendeztük meg a tánctábort, mely immár nemzetközivé nőtte ki magát. Nem kevesebb mint 330-450 személy elszállásolásáról, étkeztetéséről kellett gondoskodni. Szívesen fogadtuk és támogattuk az ugyancsak határainkon túli részvétellel feldúsított népismereti tábort, s ha ideszámítjuk a Tatros forrásánál nevű csángófesztiválokat, akkor biztosan állíthatjuk, hogy kulturális eseményekben bőven volt részünk... S ezek pedig a mi hírünket is öregbítik. - Tagadhatatlan, hogy gondok is bővivel kerülnek terítékre, főleg szociális téren merülnek fel problémák... - Valóban a "községi kincstárat" tekintve egyre távlatibbnak tűnik az, hogy a helyi költségvetésből folyósítsuk a társadalmi segélyt. Már tavaly decemberre kifizetetlen 6,8 millió. A tavaly 80 millió gyűlt be adókból, s egyéb illetékekből, s csak ez évre 160 milliót kellene kifizessünk a hozzánk bejegyzett dossziék alapján. Miből, ugyanbiza? - Milyen az együttműködés a hivatal, a tanács és a lakosság között? - Az első kettő között jónak mondható, ez nem jelenti azt, hogy a tanácstagok nem tehetnének többet a község érdekében. Viszont a lakók azt szeretnék, hogy mindig csak mi tegyünk értük, sőt kötelességünk ez. Nekik viszont csak jogaik vannak... - Hogyan látja a polgármester e vidék jövőjét? - Ha nem csupán félkésztermékként értékesítené a völgy embere a fát, hanem készáruként. S mondom ezt azért is, mert a munkanélküliek közül számosan faipari végzettségűek, s hogyha helyben alakulnának ilyen kisebb feldolgozó egységek, akkor ezt a réteget is újból munkához juttatnák. Másrészt pedig e vidék gyarapodásához járulna hozzá az, ha nem deszkaként értékesítenék csupán a fát, hanem teszem azt, bútorként - Egy utolsó, ilyenkor szokásos kérdés: indul-e az újabb választásokon? - Még meggondolom. Ha lesznek nálamnál rátermettebb jelöltek, akkor visszalépek, ha nem, megpróbálom... - Köszönöm a beszélgetést! Felvételi és színészképzés a Figurában A Figura Stúdiószínház új helyzetbe került, eddigi viszonylagos függetlensége megszűnt. Mivel a városi tanács patronálására szorul, vezetősége megpróbálta vázolni a tanáccsal elképzeléseit. A legégetőbb teendő egy színjátszásra alkalmas helyiség találása, ahol a város művelődési élete számára is fontos színházi előadások is helyet kaphatnának, mert a Figura Stúdiószínház egyelőre nem repertoár színház, így azt a szerepet, amit nem tud betölteni, máshonnan érkező társulatok előadásaival kell pótolnia. E helyiség megtalálása (a Szakszervezetek Művelődési Háza is lehetne) a tanácsra hárul. A Figura megújulás előtt áll, hiszen tagjainak egy része Sepsiszentgyörgyön folytatja pályafutását. A társulatot újra kell indítani, ezért 3 lépcsős felvételit rendeznek, ahol szakavatott zsűri válogatna az egész ország területéről érkező jelentkezők között. Az első felvételi időpontja 1996. március 2-3, a másodiké július 13-14, a harmadik felvételit pedig október elején (5-6) tartanák. A 12 legjobb 3 esztendős oktatási programban kell majd részt vegyen elméleti ismereteinek bővítése céljából, s azért, hogy szakemberektől sajátíthassa el a színészmesterséget. A beszéd- és mozgástréninget a budapesti Hangár magán színi iskola oktatói tartanák, ők oklevelet is biztosítanak a képzés végén. (Ezt az oklevelet Magyarországon már elismerik!) Nyilván, a kivitelezéshez anyagi garanciára lenne szükség, ami mintegy 30 millió lejt jelentene évente. A színészképző növendékei egyébként 5 esztendős szerződést kötnek majd a Figura Stúdiószínházzal. Pázmán Attila, a Figura igazgatója reménykedik, hogy az az összeg pályázatok útján előteremtődhet. A felvételire a gyergyószentmiklósi Kossuth Lajos utca 25 szám alatt vagy a 163370-es telefonon jelentkezhetnek az érdeklődők. BAJNA GYÖRGY