Hargita Népe, 2000. december (12. évfolyam, 284-306. szám)

2000-12-01 / 284. szám

Hargita Népe KÖZÉLETI NAPILAP XII. évfolyam, 284. (2961.) szám 2000. DECEMBER L, PÉNTEK 8 OLDAL ÁRA 2000 LEJ ■ablak az országra A média többsége Vadim ellen Nemcsak a politikai pártok jó része, de a mértékadó romániai sajtó is C. V. Tudor ellen foglalt állást. A csütörtöki központi lapok nagy többsége arra hívta fel kommentárjaiban a figyelmet, hogy milyen veszélyt jelentene Romániára nézve, ha az elnökválasztás második fordulójából a szélsőséges szenátor kerülne ki győztesen. A Cotidianul című lap első oldalán gyűjtötte csokorba, mit szeretnének a Nagy-Románia Párt politikusai elérni, ha pártjuk hatalomra kerülne: a magukat a Nyugatnak eladó újságírókra munkatábor várna, az RMDSZ-t betiltanák, vezetőit személyesen Tudor „venné védőszárnyai alá”, Tudor szenátor pedig államfőként nem habozna azonnal feloszlatni a parlamentet, ha az vele és pártjával szemben ellenségesen viselkedne. Az Adevărul egész oldalas összeállítást szentel annak, hogy a PRM listáin megválasztott jelöltek között számos olyan leendő képviselő és szenátor van, akinek neve az elmúlt időszakban gyanús pénzügyei, gazdasági vállalkozásai révén vált ismertté. • Legutóbbi ülésén a kormány jóváhagyta, hogy a Termoelectrica részvénytársaságnak egymillió tonna szenet és 150 ezer tonna nyersolajat utaljanak át az állami tartalékból 180 napra szóló kölcsön formájában. A kölcsön a lakosság és az ipar villamos- és hőenergia-ellátása folyamatosságáért szükséges. Tető alatt az új iskola Tető alá került Csíkdánfalván a Petőfi Sándor Iskolaközponthoz tartozó új épület, amelyben az I—IV. osztályos gyerekek tanulnak majd. Az alkalomból tegnap ünnepséget tartottak, ahol Kajtár Csaba, az iskolaközpont igazgatója köszönte meg azok segítségét, akik hozzájárultak az építkezéshez. Az új épület a Világbank által a Nevelésügyi Minisztérium számára biztosított hitelből épül a régi iskola helyére, amelyet tavasszal lebontottak, mert megrongálódott. A 2,5 milliárd lej értékű munkálat kivitelezői a Csíkszeredai Benzot Har, Tectum és Iris cégek, a gyerekek jövő májusban vehetik birtokukba az iskolát. aTO Szovó felől csend van. Api Ám,ez nem a békesség, a megnyugvás, az alkotó munka csendje: kényszerű némaság ez, amelyet Jugoszlávia kíméletlen, de szinte kizárólag anyagi károkat okozó NATO-bombázása kényszerített ki, és amelyet most állig felfegyverzett NATO-katonák őriznek. Mert úgy egyébként, ha a békefenntartók nem vigyáznának fegyverrel a kézben, a két fél ismét egymás torkának esne: a szerb hadsereg lerohanná a túlnyomóan albán többségű tartományt , az albánok menekülnének, a férfiak jó része pedig visszahúzódna a hegyekbe, onnan csapna le a ,,bitorlóknak" tartott szerbekre. És Koszovó ismét a gyász, a siralom, a kegyetlenkedés, rablás tartományává válna. A vita ott kezdődik, hogy Szerbia Koszovót elidegeníthetetlen részének (a szerb „ nemzetállaménak”) tekinti, holott a szerb lakosság arányszáma Koszovóban jóval kisebb, mint a magyaroké Erdélyben, ahol senki józanul gondolkozó ember nem gondol határtologatásokra. Sajnos, két győztesen végigharcolt világháború után Szerbia mintha képtelennek mutatkozna arra, hogy tisztesen visszavonuljon. Sőt, Tito halálát követően lassacskán olyan erők kerültek hatalomra, amelyek Jugoszláviát egyszerűen Nag-Szerbiává szerették volna alakítani. Minden „ idegent ”, horvátot, szlovént, bosnyákot, albánt (hogy ne folytassam) kiűztek volna az országból, mihelyt nem hajlandók beolvadni a szerb nemzetbe, de legalábbis másodrendű állampolgárokká degradálták volna őket, hogy a szerb nemzet egyértelműen uralkodóvá váljon a Balkánon. Ennek a politikának Slobodan Milosevic volt a megtestesítője. Célját akkora sikerrel valósította meg, hogy a Délkelet-Európában, de a világpolitikában is tényezőnek számító, katonailag a térségben messze a legerősebb, viszonylag gazdag Jugoszláviát végül is szétrúgta, egykori területének hányadára zsugorította Szlovénia, Horvátország és Macedónia függetlenné válása után, sőt, immár mintha Szerbia egyetlen, megmaradt szövetséges köztársasága, Montenegró is a függetlenné válás felé kacsingatna. Mindezek után Koszovó tartomány albán lakossága elleni elnyomó intézkedésekkel, majd pedig az albánok nyílt, gátlástalan kirablásával, elűzésével, irtásával próbálták megvalósítani említett „egységes nemzeti " államukat, súlyos háborús és emberiségellenes bűnök elkövetése útján. És a környező nagyvilág béketűrése kifogyott. Jugoszlávia most megalázottan várja, hogy az ---------------- európai hatalmak és a szomszéd országok segítsenek rajta. Csakhogy Európa segítőkészségének feltételei is vannak. Ezek között nem utolsó a háborús bűnösök - elsősorban Slobodan Milosevic és egyes közeli munkatársai - kiadatása, hogy nemzetközi törvényszék ítélkezzen fölöttük. Ebbe nehezen egyezik bele még az új, magát demokratikusnak valló jugoszláv vezetés is, akárcsak abba, hogy Koszovó népe maga döntsön sorsa felől. Sajnos, mifelénk is vannak erők -s ez a választások után egyre nyilvánvalóbb -, amelyek nemzeti államunk „ tökéletesebbé " tétele érdekében legszívesebben a koszovói albánok korábbi sorsára juttatnának bennünket, ha mód lenne rá, „magyartalanítva ’’ az országot, Erdélyt. Ezért figyelem különös érdeklődéssel Koszovó sorsát, az új, demokratikus szerb kormányzat viszonyulását az ottani albánokhoz. Mert ez akár példaértékűvé is válhat országunkban, noha magyarokul jóval kisebb százalékarányszámban élünk Erdélyben, mint albánok Koszovóban. Slobodan Milosevic sorsa - aki elvakult nacionalizmusával szétverte erős, nagy országát - szintén példamutató lehet minden nemzeti kizárólagosság alapján álló politikus számára. Koszovó, a koszovói albánok (és szerbek) jövője, Jugoszlávia új politikai vezetőinek a demokratizmusa egész Délkelet-Európában követendő vagy elriasztó példa lehet. A mi jövőnkre sem hatástalan. Nos, ezért „fáj " nekem Koszovó. FODOR SÁNDOR Levelek háza (48.) Miért fáj nekem Koszovó? Csángó szolidaritás napja Vasárnap csángónapot szerveznek az ország öt városában: Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Szamosújváron, Kolozsváron és Nagyváradon. Az ötlet november elején egy klézsei tanácskozáson született, hamarosan a megvalósulás követte. Borbáth Erzsébet - mint ő maga fogalmazott -, a csángónap Csíkszeredái előkészítője szerint a kezdeményezés a vártnál nagyobb támogatásra talált. Szilágyi Zsolt Bihar megyei parlamenti képviselő ötlete volt a rendezvény megszervezése, de azonnal felkarolta mindenki a klézsei tanácskozáson - mondta Borbáth Erzsébet. Hozzáfűzte, hogy december 3-án a moldvai csángók az erdélyi magyarok szolidaritására számítanak. Elsősorban annak kinyilvánítását várják el, hogy elfogadják, megértik őket. Ugyanakkor anyagi segítségre is számítanak, a bevételeket a magyar közösségi házakra, a teleházakra fordítják. A moldvai csángómagyarok erdélyi taníttatásában tevékenykedő nyugalmazott pedagógus hangsúlyozta, hogy Klézsén már sikerrel működik a közösségi ház, a helyi közösség magyar nyelvű oktatási, kikapcsolódási központjává vált. Azt is elmondta, hogy a szervezőmunka során kellemes csalódás érte, hisz mindenki nyitottan fogadta az ötletet és kapcsolódott be a szervezésbe. Így Darvas Kozma József és Berszán Lajos plébánosok, Gergely András, a Szakszervezetek Művelődési Házának igazgatója; András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes vezetője; Balogh László, a megyei kulturális központ vezetője és nem utolsósorban Ferenczes István költő, a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztője, aki a (Folytatás a 3. oldalon) SURÁNY ISTVÁN Rorate... ! - December 3. - advent első vasárnapja - Egykori „romantikus” roráték jutnak eszembe, melyek egyrészt öregeink elbeszélésének, másrészt a gyermekkornak személyes élményei, emlékei: a még mélyen, feketén kéklő égbolt, a fényes csillagok, a mindent fehérbe öltöztető, (olykor) csikorgó hó, a hordozható istálló, (módosabbaknál) villanylámpák, a gondolataiba mélyedő, kimért lépésekkel haladó atyafiak, fehérnépek, gyermekek. Szóval így ment a falu apraja, nagyja... imádkozni, Üdvözítőt, Istengyermeket várni, hívni... Hallom a távolból az ősi adventi éneket: „Harmatozzatok, égi magasok...” (Folytatás a 3. oldalon) BORSODI LÁSZLÓ Alig 24 órával a 2001-es Hargita Kalendárium megjelenése után bekopogott a rejtvénypályázat megfejtésével szerkesztőségünkbe a Csíkszeredai Ferenczy Endre. Leányával, Zsuzsannával állította fel a rejtvényfejtés rekordját, ami - elmondása szerint - kellemes időtöltést jelentett mindkettőjüknek. Sok szerencsét kívánunk nekik a 2001. április 13-i sorsoláson!_______________ Az első megfejtés BEN-COM-MIXT Kft. Gyerityószentmiklós, Virág negyed 41 szám. Telefon: 066-164778 Tel./fax: 066-164094 hűtőszekrények, fagyasztók, mosógépek és más háztartási gépek bő választéka PHILIPS Q THe METALICA ZANUSSI &Indesif aristone Ingyenes házhoz szállítás Hargita megye területén. December 15-én adják át a Kriterion-koszorúkat Novemberi soros ülésén a Csíkszeredai székhelyű Kriterion Alapítvány kuratóriuma megtárgyalta az alapítvány folyó tevékenységével kapcsolatos kérdéseket. A testület úgy találta, hogy az alapítvány pénzügyi mérlege kiegyensúlyozott, az idei elképzeléseket sikerült valóra váltani, ez pedig lehetővé teszi, hogy az alapszabályzatban lefektetett céloknak megfelelően bővítse és szélesítse hatósugarát, újabb művelődési és más programokat indítva útjára. Az ülésen átszervezték az alapítvány vezető testületét: az ügyvezető igazgatói és programfelelősi munkakört ezután Székedi Ferenc tölti be. Hajdú Áron képviseli az intézményt az Alutus nyomda részvénytársaságban, ahol az alapítvány a főrészvényes, Ferencz Imre pedig ugyanitt a pénzügyi felügyelő bizottság tagjaként tevékenykedik. Az ülésen véglegesen eldöntötték, hogy az alapítvány rangos díjait, az idei Kriterion-koszorúkat december 15-én adják át Csíkszeredában Zöld Lajos nyugalmazott újságírónak, valamint Gaál András és Márton Áron képzőművészeknek a gyergyószárhegyi ferences kolostor és a Lázár-kastély megmentéséért folytatott negyedszázados küzdelmükért, illetve az itt működő művésztelep megalakításáért és fenntartásáért, amelynek eredményeként Erdély egyik legértékesebb jelenkori képzőművészeti gyűjteménye jött létre.