Hargita Népe, 2001. szeptember (13. évfolyam, 205-229. szám)
2001-09-01 / 205. szám
3 ■ AHOGY MI LÁTJUK Tehetség és alkotás Az emberi tevékenység, munka jórészt alkotást jelent, s mióta a világ világ, ennek elsőrendű feltétele a tehetség volt és lesz. Tehetség nélkül az egyén nem hozhat létre értéket, lehet az tudományos vagy művészi alkotás. Az értékkel és értéktelennel nap mint nap szembesülünk, az utóbbitól pedig védeni kell a fogyasztókat. Ezt végzi például a fogyasztási javak termelésénél-forgalmazásánál a fogyasztóvédelem; a tudományos-technikai dolgoknál a szabadalmazási hivatal stb. ; és a művészeti termékeknél, produkcióknál ezt a funkciót kellene, betöltse a kritika, az esztétika. Mi a szép, az értékes, az igazi, az időtálló? - nap mint nap erre is feleletet vár a közönség színházban vagy kiállítótermekben egyaránt. Ha nem működik a szelekció, az értékes elválasztása a talmitól és a tehetségtelen elkülönítése a tehetségestől, zavaros, hamis jelenségek kapnak lábra. A tehetséges ember olyan képességekkel, gondolati és érzelmi többlettel, érzékenységgel rendelkezik, amely lehetővé teszi számára, hogy munkával, küzdelemmel átlényegítse a valóságot, művészi képekben fejezze ki mondanivalóját a világról, az embert foglalkoztató kérdésekről. A tehetség törvényszerűen eljut a tagadáshoz, de újat, korszerűt hoz létre. Amikor viszont a tehetségtelen tagadja meg az eddigi értékrendet, értékeket - helyette üres, tartalmatlan, zavaros dolgokat produkál, mindezzel nem teszi szebbé és jobbá a világot, hanem rondítja, károsítja. Sajnos, amikor a kritika nem korlátozza, hanem elősegíti a káros jelenségek elburjánzását, a közönség elbizonytalanodik, elveszíti értékítéletét és tartózkodó lesz, miközben elterjed a sznobéria, azok tapsolnak, akik sem a művet, sem az azt méltató beszédet nem értik, de előkelően bólogatnak. Hamis művek, hamis méltatások és hamis bólogatások ünnepi pompája sokszor egy-egy kiállítás, hogy a képzőművészet területére kanyarodjunk, ahol manapság olyan „összművészeti" törekvéseknek vagyunk tanúi, amelyek nem az alkotást, hanem az alkotó válságát, kilátástalanságát mutatják be ,,termékként". A happeningek, performanszok, installációk divatja mifelénk is teret hódít, de ezek rendszerint nem nyújtanak többet, mint múlandó és megbotránkoztató élményt. A kísérletezés, az útkeresés szélsőségei nem újkeletűek, a múlt század elején az izmusok sok mindent kipróbáltak már, de csakis az maradt meg mindenből, amit tehetséggel teremtettek, s ami egy kor vagy stílusirányzat bizonyítéka, mint látlelet. Hadd zárjuk eszmefuttatásunkat egy idézettel (Korunk júliusi száma, A. Polgár írása): Mire jók azok a kiállítások, amelyekre másnap már senki sem emlékszik? Mire jó a műkritika, ha egyebet sem tesz, minthogy megkétszerezze „ a művelődési esemény " ürességét? Ugyanis: ...minden művész (a legostobább vagy legjelentéktelenebb is) talál magának egy olyan kritikust, aki feldicséri megkérdőjelezhetetlen kvalitásait... Mondjuk azt, hogy a ma emlegetett erkölcsi válság kiterjedt az esztétikum világára is? " FERENCZ IMRE Bemutatkozik a könyvkiadó A Gyergyóremetei Napok keretében ma 18 órától kerül sor a Csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó bemutatkozására. A Fráter György iskola dísztermében tartandó rendezvényre hivatalos írókat, Kovács András Ferencet, Kozma Máriát és Markó Bélát, valamint műveiket a könyvkiadó szerkesztője, Megyaszai Kinga mutatja be. A szerzőket és a közönséget Tőzsér József, a kiadó igazgatója köszönti. A XVII. században a francia /i királyi udvarnál élt egy kislány, a Bouillonból való kisasszony, hatéves volt és korának megfelelően ártatlan, de ezt az ártatlanságot - a történet ismeretében - érdekes gondolati kaland összehasonlítani egy mai hasonló korú gyermekével. Mindenesetre a híres történetet, ami megesett vele, s amit akkor természetesnek vettek, ma sokan frivolnak bélyegeznék és elítélendőnek tartanák. Valószínű, hogy a történet kieszelőinek hosszú évekig kellene börtönben csücsülniük, a kislánnyal pedig pszichológushoz futnának. Történt tehát egy napon azon régi időkben, hogy az udvarhölgyek beszédbe elegyedtek a kislánnyal, és tréfálkozni kezdtek vele, megpróbálták bebeszélni neki, hogy terhes és kisbabát vár. A kislány védekezett, ez teljességgel lehetetlen - mondta, de az udvarhölgyek tovább erősködtek. Mivel nem sikerült meggyőzniük, hát egy éjszaka csecsemőt tettek a lányka ágyába, úgyhogy amikor az fölébredt, egy újszülöttet talált maga mellett. Meglepődött, majd azt mondta: „Ez csak a Szűzanyának és nekem sikerült, hiszen egyáltalán nem voltak fájdalmaim A pletyka persze futótűzként terjedt, az egész udvar napokig csak erről beszélt, a szórakozásból mindenki részt kért, maga a királynő is eljött a gyermekágyas „ anyához ", hogy keresztanyának ajánlkozzék. A játékot, ha lehet, tovább fokozták: most már arra volt kíváncsi mindenki, hogy ki a gyerek apja. Az apa csak a király vagy pedig Guiche gróf lehet - mondta a kislány -, mert csak ez a két férfi csókolta őt meg. Hogy az ember felesleges módon ne borzongjon e történet hallatán, tudnia kell, hogy akkoriban Európában 12-13 éves korukban a lányok férjhez mentek, a nevelés sokféle ma ismert és kötelezőnek érzett képmutatástól mentes volt. A gyerekekkel elfogulatlanul beszéltek mindenről, a nemi életről is. Majd a XIX. században következik be, hogy a gyermeket valósággal száműzik az élet zajlásából, úgynevezett erkölcsi normák mögé rejtve a nemi élet vonatkozásait, egy olyan szégyenérzetet nevezve ártatlanságnak, ami a bűn fogalmát is átértékelte. Erasmus (1469-1536 - ő is, és bátyja is egy felszentelt pap törvénytelen gyermekei voltak) a Beszélgetések című művében, amely korában iskoláskönyvnek 300 év múlva erkölcstelen írásműnek — számított, elfogulatlanul beszél mindenről, ami a felnőttek életéhez tartozik, célja szerint arra neveli a gyerekeket, miként viselkedjenek majd felnőttként. Mivel többnyire ma is ez az erkölcsi nevelés célja, mindaz, ami Erasmus művében meghökkent bennünket, az a szégyenérzet különbözőségére vezethető vissza. Erasmus pl. egy hat-hét éves fiúgyermeket arra oktat, miként kell beszélgetnie egy utcalánnyal, megszólítania őt, köszöntenie, és persze azért óvakodnia tőle. A didaktikai elv érvényesülését nagyban megkönnyítette, hogy a kisfiúk és kislányok számára egyáltalán nem volt valami titokzatos dolog a bordélyház, ugyanannyit tudtak róla, mint a felnőttek - a gyakorlat példáját leszámítva. Ez a tájékozottság magától értetődő volt, a nevelő feladata nem az eltitkolás, hanem nagyon okosan az volt, hogy megmagyarázzák a gyerekeknek, miként kell most és majd felnőttként viselkedniük és vélekedniük egy ilyen intézményről. A természetes gondolkodás és viselkedés alapelveit meghatározta, hogy sem a felnőttet, sem a gyermeket nem kötötte a képmutató hallgatás tilalma. A gyermek példának okáért ugyanazon a szentmisén vett részt, mint a felnőtt, a papok pedig prédikációikban gyakran beszéltek az erkölcsről, teljesen nyíltan az utcalányokról és szolgáltatásaikról. A fiúk 12-14 éves korukban egyetemre kerültek, a téma ott is élő volt. 1500-ban pl. a heidelbergi egyetemen egy magiszter Menynyire hűségesek a szajhák szeretőikhez? címen tartott értekezést. Mindez azt igazolja, hogy a szexualitás egyáltalán nem volt „kínos" téma a nyilvánosság előtt, nem volt szégyen tudni róla. Magas rangú személyeket gyakran ért olyan kitüntetés, hogy fizettek neki egy utcalányt; a város vendégei többnyire számíthattak arra, hogy a városi tanács ingyen látja vendégül őket a legjobb bordélyházban. A „csinoskák" - ahogyan kedveskedve becézték őket - a középkori városon belül éppúgy meghatározott jogokkal és kötelességekkel rendelkező testületet alkottak, mint más céhek és szakmai csoportok. Szociális helyzetüket tekintve megvetettek voltak ugyan, mint alantas személyek, ám tevékenységüket a társadalom nyíltan elismerte, igényelte és egyáltalán nem utalta a színfalak mögé. ...A hatéves kislány megtréfálásában senki nem talált kivetnivalót, nem állt ellentmondásban a gyermek vallásos nevelésével, nem féltették lelki tisztaságát, dicsérték szellemdús és kedves válaszait. KOZMA MÁRIA Nők az időben 35. A hatéves anya KÖRKÉP 2001. szeptember 1. ÖLTSÉTEK MAGATOKRA KRISZTUST Senki nem ülhet karba tett kézzel Aki önzetlenül gyakorolja az irgalmasságot, az itt a földön nem vár elismerést a gyakorlatban megnyilvánuló szeretetéért. Aki azonban részesül felebarátja önzetlen szeretetéből, annak kötelessége, hogy hálás legyen jótevőjével szemben. Ha másként nem teheti, Istennek kell hálát adjon a kapott segítségért és imájában megemlékeznie jótevőjéről. A tapasztalat nagyon sokszor ennek ellentétét bizonyítja. Ahelyett, hogy legalább lélekben köszönetet mondana a kapott segítségért, kihasználja jóakarója nagylelkűségét. Az Úr Jézus is feltette a kérdést, hogy hol maradt a többi kilenc, amikor a tíz leprást meggyógyította, és csak egy tért vissza, hogy hálát adjon gyógyulásáért. A szeretetből kapott támogatás nem tehet senkit tétlenné. Az igazi keresztény ember nem gondolkodhat úgy, hogy nem tesz semmit saját érdekében, hisz majd az irgalmas szívnek megszánják és mindig kisegítik a bajból. Az ilyen embert szokták potyalesőnek nevezni. Karba tett kézzel várja a sült galambot, mert számára könnyebb a semmittevés, minthogy saját lábára próbáljon állni. A hála érzése éppen olyan keresztényi kötelességünk, mint az irgalmasság cselekedete. Manapság több olyan rászorulóval találkozunk, aki szidja a rendszert, szidja az állam vezetőit, hogy munkanélkülivé vált és a nincstelenséggel küszködik. Tétlenül ül a nyomorban, s megmarad a siránkozással, ahelyett, hogy saját erejéből is próbálna valamit tenni életkörülményei megváltoztatásáért. Úgy is mondhatjuk, hogy dolgozni isteni parancs. „Arcod verejtékével edd kenyeredet...” - mondta a Teremtő Ádámnak a bűnbeesés után. Minden keresztény ember számára állandó figyelmeztető kell legyen egy nagyon régi mondásunk: Úgy dolgozzál, mintha örökké élnél, és úgy imádkozzál, mintha azonnal meghalnál. DERZSY ANDRÁS Nem volt, amit osztani... (Folytatás az 1. oldalról) utalnak ki (a jövedelmi adóból számfejtett összeg). Ez mintegy 4%-os pluszt jelent az eredeti előirányzottakhoz viszonyítva. Nos, a megyék szintjén is érvényes ez az arány, azaz nem beszélhetünk ilyen vagy olyan diszkriminációról. És ha a kormány szintjén beszűkült a mozgástér, nem lehet másként helyi szinte(ke)n sem. Ilyen körülmények közepette pedig elsődleges követelmény a takarékos gazdálkodás, egyes költségek visszafogása. Erre vonatkozóan egyébként a kormány csütörtöki ülésén kormányrendeletet fogadott el, amely lényege, hogy bizonyos kiadások tekintetében normatívarendszert vezet be, ugyanakkor korlátozó, megszigorító intézkedéseket is tartalmaz. A Hargita megyei konkrét számokat illetően: a jövedelmi adóból számfejtett összegből a helyi költségvetések kiegyensúlyozására 2,834 milliárd lejt utaltak ki, ebből a megyei tanács saját költségvetésének 708,5 millió lej jut, a helyi költségvetések közt pedig 2,1 milliárd lejt kell majd elosztani. A hozzáadott értéknövekedési illetékből (TVA) számfejtett összegből mintegy 14,6 milliárd lej jut (pótlólagosan) a megyének. Azt a helyi tanácsok kapják meg az egyetemi oktatás előtti iskolai intézmények költségei finanszírozásának kiegészítése céljából. Mintegy 13,4 milliárd lej jut a tanügyiek bérének fedezésére, 1,2 milliárd lej pedig tankönyvekre. A költségvetés kiigazításával járó pénzösszegek sorsáról, leosztási módjáról, a törvényes előírásoknak megfelelően, megyei tanácsnak kell döntenie. A kormányrendelet értelmében erre szeptember 7-ig sor kell kerüljön. Kétségtelen, hogy nem lesz könnyű dolga a testületnek. Arról nem is beszélve, hogy a Csíkszeredai és a székelyudvarhelyi tanácsok által követelt összegekre továbbra sincs lehetőség. Szólni kell arról is,hogy nemrégiben kormányhatározattal megemelték az alacsony jövedelmű családoknak juttatandó távfűtési támogatást. Ez is egy olyan pluszkiadást jelent, amivel nem számol az idei költség- vetés, s a jelek szerint a mostani költségvetés-kiigazítás sem. Hogy honnan termelődik elő a pénz, arra nehezen lehet választ adni. És idetartozik az is, hogy egyes helyi önkormányzatoknak máris fizetési gondjaik támadtak, alárendeltségükbe tartozó intézményeknél adósságok jelentkeztek. A tél folyamán pedig nem csökkenni, hanem nőni szoktak a kiadások... Munkahelykínálat... (Folytatás az 1. oldalról) varrónőket, asztalosokat, öntőket, ácsokat, kőműveseket kerestek, de főiskolát végzetteknek is akadt állásajánlat gépészmérnök, informatikus, közgazdász és jogász szakokon, és volt is ezekre jelentkező. Voltak olyan keresett szakmák, amelyekben szakemberhiány volt, mint például a vasöntő mesterség. Székelyudvarhelyen nincs ilyen szakképzést biztosító iskola. Voltak jelentkező munkavállalók természetvédelmi szakképesítéssel, ellenben számukra nem akadt állásajánlat. A felmérések szerint 30-35 munkavállaló kötött előzetes szerződést a munkaadókkal, akiket egyelőre próbaidőre alkalmaznak. De mindezek mellett a börzén felkínált állásokra - valószínűleg — a következő napokban is lesznek jelentkezők, akikkel a vállalatok képviselői elbeszélgettek, és akik számára még megfontolás tárgyát képezi a felajánlott munkahelyek elfoglalása. Sorbán Károly munkaügyi irodavezető elmondta, hogy a munkavállalók kedvezően fogadták az állásbörzét, melyet Udvarhelyen már ötödik alkalommal szerveztek meg. KRISTÓ TIBOR BÁGYIBENCZE JAKAB