Hargita Népe, 2004. június (16. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-01 / 126. szám

Valóban a gyermekek napja? Úgy tűnik, sokan csak ilyenkor június elsején jönnének rá, hogy a gyermekekre figyeljenek. Egy éven át mintha módszeresen akar­nák tönkretenni azokat az intézményeket, ahol gyerekeinknek a fel­nőtté válásukhoz szükséges útravaló egy részét meg kell kapniuk, igyekeznének nyomorba dönteni a családokat, ahol a gyermekek nevelkednek. Aztán ilyenkor, június elsején a lehető leghangosab­ban kiabálják, hogy mindent gyermekeinkért, hogy bennük a jövő. De tanúi lehetünk még ennél sokkal rosszabb fogásoknak is. Akkor, mikor egyesek választási kampányuk részének tekintik a gyermek­napot, és látványosan, lehetőleg minél több újságíró, kamera és fényképezőgép előtt nyitják meg hivatalukat, irodájukat a gyerekek előtt, és ölelik atyafon keblükre azokat az apróságokat, akik azt sem tudják, mit is akar tőlük ez a bácsi. Pedig valójában nem tőlük akarja, hanem szavazati joggal rendelkező szüleiktől. Még szerencse, hogy vannak iskolák, óvodák, ahol év közben, gyermeknapon kívül is jól érzik magukat a gyerekek, ahol való­ban róluk szól az élet. Szerencse, hogy vannak pedagógusok, akik sorozatosan bizonyítják, hogy tényleg fontosak számukra a gye­rekek, hogy nem szakmát, hanem hivatást választottak, amikor az óvónői, tanítói, tanári pályára léptek. "Ők nem kampányszerűen szerveznek érdekes és hasznos foglalkozásokat a gyerekek számá­ra, hanem minden olyan alkalommal, amikor arra lehetőség nyílik, amikor annak értelme van. Az ilyen pedagógusok részéről való­ban hiteles a gyermeknapi ünnepség szervezése, valóban együtt tudunk mókázni, örvendeni gyerekeinkkel. Ők nem szédíteni akar­nak, hanem — ahogy tanév közben, a szürke hétköznapokon is — úgy adni át a tudást, hogy az örömet jelentsen, fenntartani a gye­rekek kíváncsiságát, érdeklődését, úgy nevelni, hogy annak ered­ménye is legyen. Színes lufik, nápolyi szeletek, sütemények, üdítők. Na, meg egy kis rágógumi, nyomitojó. Elsősorban a szülők feladata, hogy kivá­lasszák gyermekük számára a gyermeknapi kínálatból azt, ami va­lóban a gyermekeknek, gyermekekről szól, és ha kell, számukra ért­hető magyarázatot adva tartsák távol őket - és magukat - attól, ami gyermeknap leple alatt már egészen mást kínál. TAKÁCS ÉVA Követendő példa Gyergyószentmiklóson az ör­mény katolikus plébánia tanács­termében múlt héten megtartott könyvismertetőn ft. Puskás Atti­la plébános, vikárius köszöntötte Tarisznyás Csilla Beatriszt, az Armenia című lap főszerkesztő­jét, Az örmény Szamosújvár című könyv gondozóját. Az egybegyűltek a könyv fon­tosságának megismerése mellett saját múltjukba is visszapillanthat­tak és eltűnődhettek azon, hogy magyarrá válásukkal mégis miként őrizték meg a kettős identitásukat, mi az a mélyben munkáló erő, ami miatt büszkén vállalják ma is ne­mes gyökereiket. Elkelne egy ha­­­­sonlóan igényes munka a gyer­­gyószentmiklósi, sőt a többi nagy örmény kolóniák történetéről is, mert amint ez a könyv is igazolja, az örménység olyan kapcsolatte­remtő készségekkel megáldott nép, amely nem ismeri a határok bénító mivoltát. (A könyv lényegét összefoglaló tartalmából románul, angolul, franciául, németül és hol­landul olvasók is hasznos tudniva­lókkal gazdagodhatnak Szamos­újvár történelméből.) A könyvbemutató végén a szeptember 4-re esedékes gidó­­falvi Czetz János-ünnepségekről is szó esett, amikor méltó meg­emlékezésen tisztelegnek az ör­mény származású 1848—49-es szabadságharc tábornoka emléke előtt. BAJNA GYÖRGY KÖRKÉP 2004. június 1. Bonyodalmak Talentummal és rendőrrel Mi szél hozott, kisfutár? Nem szél hozott, napsugár - kezdetű gyerekdallal sikerült a funda­mentalista pedagógusokból álló Talentum Csoportnak megbecs­­telenítenie a román katona szob­rát Csíkszeredában. A gyanútlan gyermekeket különböző foglal­kozásokkal a nagyparkba össze­­csődítő fanatikusok a hétvégén majdnem lebuktak. Ez az irre­denta szervezet arra vetemedett igen arcátlan módon, hogy kéz­zel írt gyermekdalokat ragasszon a szobor talapzatára. Például arra a helyre is, ahová valaki régen grafittiket pingált. Egy kisebbségi létben senyve­dő többségi úriember azonnal szóvá tette a dolgot, sérelmez­vén, hogy megbecstelenítették az emlékművet. No, de ezeket a ta­­lentumosokat ilyesmivel nem le­het zavarba hozni, bizonyítván közismert elrettenthetetlenségü­ket, rá se rántottak a férfira. Ám ő sem akkor jött a fal­védőről, azon nyomban értesítette a rendőrsé­get a katona becsületén esett foltról. A HR 01 PBK rendszámú jár­őrkocsival két fiatal, de kellő­képpen határozott rendőr szállt ki a helyszínre. Keresztkérdése­ikkel teljesen mattolták a radiká­lis pedagógusokat. Azt kérdez­ték például, mit keresnek ott, miféle dolog ez az egész, így akarnak-e menni az Unióba, mi­ért nem az iskolában csinálják ezt, s különben is miért nem mennek inkább a búcsúra? Az­tán a tettek mezejére lépve, az engedély felmutatását sürgették, amire a talentumosok kis híján elismerték, hogy az al-Kaida tá­mogatását élvezik. Ezt végül nem vallották be, de azt igen, hogy az önkormányzatnál nyert pályázat alapján szervezték a rendezvényt. A rendőrök felszó­lították, pucoljanak a parkból (aminek egyszerű és érthető ma­gyarázata van: a parkban ugyan­is csak biciklizni és pitbullt sé­táltatni szabad, gyerekkel ját­szani semmiképp). A delikvens pedagógusok ehelyett felhívták telefonon Erdei István alpolgár­mestert, aki beszélni kívánt a rendőrökkel, elmagyarázandó a dolgokat. Csakhogy a rendőrök nem dőltek be az egyszerű csel­nek és nem voltak hajlandók holmi alpolgármesterrel szóba állni. Erdei teljesen felháborod­va, azonnal a helyszínre sietett. Ám addigra a rend stréber őrei jellegzetesen európai módon, se viszlát, se bocs, elrotyogtak ezeréves ARO-jukkal a tett hely­színéről, anélkül, hogy teljesen felderítették volna e galád bűn­cselekményt. SZUSZER-NAGY RÓBERT Tanácsülés Udvarhelyen Jelenlegi felállásban, utolsó rendes havi önkormányzati ülését tartotta tegnap Székelyudvarhely Városi Tanácsa. Napirenden sze­repelt a helyi adók és illetékek kérdése, a 2005-ös költségvetés­tervezet helyzete, az idei beruhá­zási lista módosítása. A Városi Kórház fűtésrendsze­rére előirányzott 7,9 milliárd lej­nek az intézmény költségvetésé­be történő átcsoportosítását ismé­telten elhalasztotta a testület, ugyanis a pénzügyi államtitkár­nak a megyei tanácshoz címzett átirata értelmében, a költségvetés módosítására csak július 1 -je után kerülhet sor. A testület nem tett eleget az Udvarhelyi Fiatal Fórum azon kérésének, hogy hagyjon jóvá költségvetést a nemrég bezárni kényszerült Szinfo-irodának. Az RMDSZ-frakció tanácsosi testü­lete úgy véli, az iroda eddig is törvénytelenül - nem önkor­mányzati intézményként, hanem a polgármesteri hivatal égisze alatt - működött. SZÁSZ EMESE Halálos balesetek Halálos közúti baleset történt május 28-án a 13 A országúton, a Szentegyháza-Csíkszereda sza­kaszon, a Fenyőke menedékház közelében. A 33 éves magyaror­szági K. L. Suzuki motorkerék­párjával szabálytalanul előzött egy Renault személygépkocsit, amelyet a magyarországi K. Z. vezetett, és frontálisan ütközött a 37 éves Maros megyei M. B. ve­zette Forddal. A balesetben a mo­toros életét vesztette, az anyagi kár eléri a 100 millió lejt. Május 21-én Gyergyóalfalu­­ban az 59 éves helybeli B. L. ro­kona házát vakolta egy kezdetle­ges állványról, amikor elvesztet­te egyensúlyát, és lezuhant. A sé­rültet a marosvásárhelyi kórház­ba szállították, ahol május 27-én belehalt sérüléseibe. Május 28-án arról értesítették a csíkpálfalvi rendőrséget, hogy a 79 éves delnei I. R. a szobájában keletkezett tűz nyomán életét vesztette. A rendőrségi vizsgálat szerint a tüzet az áldozat unokája eloltotta, majd kivitte I. R.-et az udvarra, elsősegélynyújtás céljá­ból. A tüzet nyílt láng használata okozta, az áldozat szokása volt gyufát gyújtani a helyiség megvi­lágítására, amíg elér a villany­­kapcsolóhoz. A családorvos vizs­gálata szerint I. R. halálát a szén­­monoxid-mérgezés okozta. Május 28-án Korondon, egy bárban vértócsában, kezében kés­sel találták meg a 36 éves B. A.-t, testén vágott sebbel. A rendőrsé­gi vizsgálat szerint az áldozat ko­rábban már többször kísérelt meg öngyilkosságot családi problé­mái miatt. Jelenleg állapota ki­elégítő. Május 30-án az alsóboldog­­falvi B. K. értesítette a rendőrsé­get, hogy ismeretlenek betörtek lakásába, és elvittek 1070 eurót, 52 dollárt és 5000 forintot. A rendőrség azonosította az elkö­vetőt a 15 éves székelykeresztúri C. L. személyében, aki először május 2-án vitt el 1000 eurót, ezt a károsult nem jelentette, majd május 30-án a többi pénzt is elvette. Az okozott kár értéke 47 401 377 lej, ebből 6 595 370 lejt sikerült visszatéríteni. Az ügyben lopás gyanújával eljárás folyik. A Jsászonimpéren a falu között találom j­egyes fogattal, szekerében borvi­­zespalackokkal a hatvanhárom éves Kiss Katalint. Hetente kétszer tér a jakabfalvi Salutarisként ismert telepről, ahol a rend­szerváltás után rövid ideig még a Kászon Gyöngye (Perla Casinului) nevű ásvány­vizet palackozták, majd konjunkturális okokból „ befagyasztották a termelést ". A lakosságnak megengedik, hogy az elfolyó borvizet használja, szállítsa, viszont fogat­tal az udvarra nem szabad belépni tiszta­sági, rendtartási okokból. Ezért aztán nem is sorakoznak, tülekednek errefelé a szekere­sek, csupán Kiss Katalin áll meg a telep kapujánál az eg­­es lóval, kis szekérkével beviszi a ládáit, majd ha megtöltötte a palackokat, szekérkéjével ki­hordja... A borvíz rendszerint meg­érzi az időváltozásokat, jó­magam is tapasztaltam ezt gyermekkoromban a Kászo­­nokban. Időváltozáskor erő­sebb volt a feltörő gáz a „küpünél”. Most már azt is tudom, hogy a borvíz nem csupán az időjárás változásá­ra érzékeny, hanem a kor­szakok, a rendszerek változá­sára is! A kászoni borvizek mikor fü­rdőhelyek voltak, mi­kor romok! Amelyek között a forrás is el­gyengült. Valamikor épület volt itt is, ott is, és megbízottak laktak bennük népes csalá­dokkal. Ma csupán a Salutaris vagy a Kásam-fürdő néven emlegetett telep épüle­tei léteznek - azok is híjával, lepusztultan. A veresszéki borvíz épületét is a rendszer­­váltás a pusztulás peremén találta, de haj­dani tulajdonosától megvásárolta egy vál­lalkozó és tervei vannak, beruház... Innen hordtuk gyermekkorunkban a borvizet; a vidéken ez volt a közkedvelt forrás. Azért is, mert hozzáférhető volt, a másiknál a hetve­nes évektől már ugyanis palackozták az ás­ványvizet. Váncsa Miklós 1974-től volt megbízottja a töltődének, s mint mondja, huszonnégy óra alatt há­rom váltásban 5500 üveg borvizet palackoztak. Mik­lósból a kilencvenes évek elejétől, miután megszűnt a palackozás, őr lett a tele­pes. Harmadmagával vál­tásban őrzik a helyet, hall­gatván a hiába elfolyó bor­víz csobogását... A közeli veresszéki bor­víz épülete az ötvenes évek elején úgymond üresen állt, gazdátlanul. Olyan idők jártak akkoriban, hogy senki sem tett fel kér­déseket Hosszú Péternek, amikor 1951-ben családjá­val beköltözött az épületbe. Úgy költöztek be, mint a méhek az üres kaptárba. Ott éltek több mint két évti­zedig, és Hús néni, a feleség és az anya on­nan hordta szekérrel a kászoni falvakba a borvizet. Ebből élt a család. A leányuk, Katalin 1961-ben jött férjhez Kiss Domo­koshoz, aki két évvel ezelőtt halt meg. Az özvegyasszony négy gyermeket nevelt fel, ma már valamennyien felnőttek. Amikor a Kászon Gyöngye palackozása megszűnt, jó tíz éve „átvette a stafétát”. Ő a Kászon Gyöngye asztali víznek, gyógyvíznek az egyedüli forgalmazója. Használt pillepa­lackokban szállítja a borvizet, amit az üz­letekben ma már hiába keresnél... Kiss Katalin talán az utolsó borvizes, borvízforgalmazó a Kászonokban. Akik megrendelik tőle az ásványvizet, olcsób­ban jutnak hozzá, de nemcsak ez a magya­rázata a dolognak! Sokan gyógyszerként fogyasztják a Kász­on Gyöngyét. Egyszer eljön az ideje annak, hogy a patikákban receptre adják­. - jósolta meg valaki... A kászoni borvizekről monográfiát le­hetne és kellene is írni! Azok történetéről, korszakairól, változásairól. Hajdani sze­keresek állítólag Galacig vitték a kászoni borvizet. A dédnagyapámat sem véletlenül hívták Borvizes Ferencz Lacinak, a nagy­apámat sem Borvizes Ferencz Dénesnek. Fuvaroztak, vitték a borvizet is... Megy Kiss Katalin, az utolsó borvizes egyes lovával a falu között. Bizonyára ő az utolsó, aki két időjárás, két korszak között átmenetileg őrzi a folytonosságot. FERENCZ IMRE Az utolsó borvizes Kiss Katalin útban Jakabfalva felé

Next