Hargita Népe, 2004. június (16. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-01 / 126. szám
Valóban a gyermekek napja? Úgy tűnik, sokan csak ilyenkor június elsején jönnének rá, hogy a gyermekekre figyeljenek. Egy éven át mintha módszeresen akarnák tönkretenni azokat az intézményeket, ahol gyerekeinknek a felnőtté válásukhoz szükséges útravaló egy részét meg kell kapniuk, igyekeznének nyomorba dönteni a családokat, ahol a gyermekek nevelkednek. Aztán ilyenkor, június elsején a lehető leghangosabban kiabálják, hogy mindent gyermekeinkért, hogy bennük a jövő. De tanúi lehetünk még ennél sokkal rosszabb fogásoknak is. Akkor, mikor egyesek választási kampányuk részének tekintik a gyermeknapot, és látványosan, lehetőleg minél több újságíró, kamera és fényképezőgép előtt nyitják meg hivatalukat, irodájukat a gyerekek előtt, és ölelik atyafon keblükre azokat az apróságokat, akik azt sem tudják, mit is akar tőlük ez a bácsi. Pedig valójában nem tőlük akarja, hanem szavazati joggal rendelkező szüleiktől. Még szerencse, hogy vannak iskolák, óvodák, ahol év közben, gyermeknapon kívül is jól érzik magukat a gyerekek, ahol valóban róluk szól az élet. Szerencse, hogy vannak pedagógusok, akik sorozatosan bizonyítják, hogy tényleg fontosak számukra a gyerekek, hogy nem szakmát, hanem hivatást választottak, amikor az óvónői, tanítói, tanári pályára léptek. "Ők nem kampányszerűen szerveznek érdekes és hasznos foglalkozásokat a gyerekek számára, hanem minden olyan alkalommal, amikor arra lehetőség nyílik, amikor annak értelme van. Az ilyen pedagógusok részéről valóban hiteles a gyermeknapi ünnepség szervezése, valóban együtt tudunk mókázni, örvendeni gyerekeinkkel. Ők nem szédíteni akarnak, hanem — ahogy tanév közben, a szürke hétköznapokon is — úgy adni át a tudást, hogy az örömet jelentsen, fenntartani a gyerekek kíváncsiságát, érdeklődését, úgy nevelni, hogy annak eredménye is legyen. Színes lufik, nápolyi szeletek, sütemények, üdítők. Na, meg egy kis rágógumi, nyomitojó. Elsősorban a szülők feladata, hogy kiválasszák gyermekük számára a gyermeknapi kínálatból azt, ami valóban a gyermekeknek, gyermekekről szól, és ha kell, számukra érthető magyarázatot adva tartsák távol őket - és magukat - attól, ami gyermeknap leple alatt már egészen mást kínál. TAKÁCS ÉVA Követendő példa Gyergyószentmiklóson az örmény katolikus plébánia tanácstermében múlt héten megtartott könyvismertetőn ft. Puskás Attila plébános, vikárius köszöntötte Tarisznyás Csilla Beatriszt, az Armenia című lap főszerkesztőjét, Az örmény Szamosújvár című könyv gondozóját. Az egybegyűltek a könyv fontosságának megismerése mellett saját múltjukba is visszapillanthattak és eltűnődhettek azon, hogy magyarrá válásukkal mégis miként őrizték meg a kettős identitásukat, mi az a mélyben munkáló erő, ami miatt büszkén vállalják ma is nemes gyökereiket. Elkelne egy hasonlóan igényes munka a gyergyószentmiklósi, sőt a többi nagy örmény kolóniák történetéről is, mert amint ez a könyv is igazolja, az örménység olyan kapcsolatteremtő készségekkel megáldott nép, amely nem ismeri a határok bénító mivoltát. (A könyv lényegét összefoglaló tartalmából románul, angolul, franciául, németül és hollandul olvasók is hasznos tudnivalókkal gazdagodhatnak Szamosújvár történelméből.) A könyvbemutató végén a szeptember 4-re esedékes gidófalvi Czetz János-ünnepségekről is szó esett, amikor méltó megemlékezésen tisztelegnek az örmény származású 1848—49-es szabadságharc tábornoka emléke előtt. BAJNA GYÖRGY KÖRKÉP 2004. június 1. Bonyodalmak Talentummal és rendőrrel Mi szél hozott, kisfutár? Nem szél hozott, napsugár - kezdetű gyerekdallal sikerült a fundamentalista pedagógusokból álló Talentum Csoportnak megbecstelenítenie a román katona szobrát Csíkszeredában. A gyanútlan gyermekeket különböző foglalkozásokkal a nagyparkba összecsődítő fanatikusok a hétvégén majdnem lebuktak. Ez az irredenta szervezet arra vetemedett igen arcátlan módon, hogy kézzel írt gyermekdalokat ragasszon a szobor talapzatára. Például arra a helyre is, ahová valaki régen grafittiket pingált. Egy kisebbségi létben senyvedő többségi úriember azonnal szóvá tette a dolgot, sérelmezvén, hogy megbecstelenítették az emlékművet. No, de ezeket a talentumosokat ilyesmivel nem lehet zavarba hozni, bizonyítván közismert elrettenthetetlenségüket, rá se rántottak a férfira. Ám ő sem akkor jött a falvédőről, azon nyomban értesítette a rendőrséget a katona becsületén esett foltról. A HR 01 PBK rendszámú járőrkocsival két fiatal, de kellőképpen határozott rendőr szállt ki a helyszínre. Keresztkérdéseikkel teljesen mattolták a radikális pedagógusokat. Azt kérdezték például, mit keresnek ott, miféle dolog ez az egész, így akarnak-e menni az Unióba, miért nem az iskolában csinálják ezt, s különben is miért nem mennek inkább a búcsúra? Aztán a tettek mezejére lépve, az engedély felmutatását sürgették, amire a talentumosok kis híján elismerték, hogy az al-Kaida támogatását élvezik. Ezt végül nem vallották be, de azt igen, hogy az önkormányzatnál nyert pályázat alapján szervezték a rendezvényt. A rendőrök felszólították, pucoljanak a parkból (aminek egyszerű és érthető magyarázata van: a parkban ugyanis csak biciklizni és pitbullt sétáltatni szabad, gyerekkel játszani semmiképp). A delikvens pedagógusok ehelyett felhívták telefonon Erdei István alpolgármestert, aki beszélni kívánt a rendőrökkel, elmagyarázandó a dolgokat. Csakhogy a rendőrök nem dőltek be az egyszerű cselnek és nem voltak hajlandók holmi alpolgármesterrel szóba állni. Erdei teljesen felháborodva, azonnal a helyszínre sietett. Ám addigra a rend stréber őrei jellegzetesen európai módon, se viszlát, se bocs, elrotyogtak ezeréves ARO-jukkal a tett helyszínéről, anélkül, hogy teljesen felderítették volna e galád bűncselekményt. SZUSZER-NAGY RÓBERT Tanácsülés Udvarhelyen Jelenlegi felállásban, utolsó rendes havi önkormányzati ülését tartotta tegnap Székelyudvarhely Városi Tanácsa. Napirenden szerepelt a helyi adók és illetékek kérdése, a 2005-ös költségvetéstervezet helyzete, az idei beruházási lista módosítása. A Városi Kórház fűtésrendszerére előirányzott 7,9 milliárd lejnek az intézmény költségvetésébe történő átcsoportosítását ismételten elhalasztotta a testület, ugyanis a pénzügyi államtitkárnak a megyei tanácshoz címzett átirata értelmében, a költségvetés módosítására csak július 1 -je után kerülhet sor. A testület nem tett eleget az Udvarhelyi Fiatal Fórum azon kérésének, hogy hagyjon jóvá költségvetést a nemrég bezárni kényszerült Szinfo-irodának. Az RMDSZ-frakció tanácsosi testülete úgy véli, az iroda eddig is törvénytelenül - nem önkormányzati intézményként, hanem a polgármesteri hivatal égisze alatt - működött. SZÁSZ EMESE Halálos balesetek Halálos közúti baleset történt május 28-án a 13 A országúton, a Szentegyháza-Csíkszereda szakaszon, a Fenyőke menedékház közelében. A 33 éves magyarországi K. L. Suzuki motorkerékpárjával szabálytalanul előzött egy Renault személygépkocsit, amelyet a magyarországi K. Z. vezetett, és frontálisan ütközött a 37 éves Maros megyei M. B. vezette Forddal. A balesetben a motoros életét vesztette, az anyagi kár eléri a 100 millió lejt. Május 21-én Gyergyóalfaluban az 59 éves helybeli B. L. rokona házát vakolta egy kezdetleges állványról, amikor elvesztette egyensúlyát, és lezuhant. A sérültet a marosvásárhelyi kórházba szállították, ahol május 27-én belehalt sérüléseibe. Május 28-án arról értesítették a csíkpálfalvi rendőrséget, hogy a 79 éves delnei I. R. a szobájában keletkezett tűz nyomán életét vesztette. A rendőrségi vizsgálat szerint a tüzet az áldozat unokája eloltotta, majd kivitte I. R.-et az udvarra, elsősegélynyújtás céljából. A tüzet nyílt láng használata okozta, az áldozat szokása volt gyufát gyújtani a helyiség megvilágítására, amíg elér a villanykapcsolóhoz. A családorvos vizsgálata szerint I. R. halálát a szénmonoxid-mérgezés okozta. Május 28-án Korondon, egy bárban vértócsában, kezében késsel találták meg a 36 éves B. A.-t, testén vágott sebbel. A rendőrségi vizsgálat szerint az áldozat korábban már többször kísérelt meg öngyilkosságot családi problémái miatt. Jelenleg állapota kielégítő. Május 30-án az alsóboldogfalvi B. K. értesítette a rendőrséget, hogy ismeretlenek betörtek lakásába, és elvittek 1070 eurót, 52 dollárt és 5000 forintot. A rendőrség azonosította az elkövetőt a 15 éves székelykeresztúri C. L. személyében, aki először május 2-án vitt el 1000 eurót, ezt a károsult nem jelentette, majd május 30-án a többi pénzt is elvette. Az okozott kár értéke 47 401 377 lej, ebből 6 595 370 lejt sikerült visszatéríteni. Az ügyben lopás gyanújával eljárás folyik. A Jsászonimpéren a falu között találom jegyes fogattal, szekerében borvizespalackokkal a hatvanhárom éves Kiss Katalint. Hetente kétszer tér a jakabfalvi Salutarisként ismert telepről, ahol a rendszerváltás után rövid ideig még a Kászon Gyöngye (Perla Casinului) nevű ásványvizet palackozták, majd konjunkturális okokból „ befagyasztották a termelést ". A lakosságnak megengedik, hogy az elfolyó borvizet használja, szállítsa, viszont fogattal az udvarra nem szabad belépni tisztasági, rendtartási okokból. Ezért aztán nem is sorakoznak, tülekednek errefelé a szekeresek, csupán Kiss Katalin áll meg a telep kapujánál az eges lóval, kis szekérkével beviszi a ládáit, majd ha megtöltötte a palackokat, szekérkéjével kihordja... A borvíz rendszerint megérzi az időváltozásokat, jómagam is tapasztaltam ezt gyermekkoromban a Kászonokban. Időváltozáskor erősebb volt a feltörő gáz a „küpünél”. Most már azt is tudom, hogy a borvíz nem csupán az időjárás változására érzékeny, hanem a korszakok, a rendszerek változására is! A kászoni borvizek mikor fürdőhelyek voltak, mikor romok! Amelyek között a forrás is elgyengült. Valamikor épület volt itt is, ott is, és megbízottak laktak bennük népes családokkal. Ma csupán a Salutaris vagy a Kásam-fürdő néven emlegetett telep épületei léteznek - azok is híjával, lepusztultan. A veresszéki borvíz épületét is a rendszerváltás a pusztulás peremén találta, de hajdani tulajdonosától megvásárolta egy vállalkozó és tervei vannak, beruház... Innen hordtuk gyermekkorunkban a borvizet; a vidéken ez volt a közkedvelt forrás. Azért is, mert hozzáférhető volt, a másiknál a hetvenes évektől már ugyanis palackozták az ásványvizet. Váncsa Miklós 1974-től volt megbízottja a töltődének, s mint mondja, huszonnégy óra alatt három váltásban 5500 üveg borvizet palackoztak. Miklósból a kilencvenes évek elejétől, miután megszűnt a palackozás, őr lett a telepes. Harmadmagával váltásban őrzik a helyet, hallgatván a hiába elfolyó borvíz csobogását... A közeli veresszéki borvíz épülete az ötvenes évek elején úgymond üresen állt, gazdátlanul. Olyan idők jártak akkoriban, hogy senki sem tett fel kérdéseket Hosszú Péternek, amikor 1951-ben családjával beköltözött az épületbe. Úgy költöztek be, mint a méhek az üres kaptárba. Ott éltek több mint két évtizedig, és Hús néni, a feleség és az anya onnan hordta szekérrel a kászoni falvakba a borvizet. Ebből élt a család. A leányuk, Katalin 1961-ben jött férjhez Kiss Domokoshoz, aki két évvel ezelőtt halt meg. Az özvegyasszony négy gyermeket nevelt fel, ma már valamennyien felnőttek. Amikor a Kászon Gyöngye palackozása megszűnt, jó tíz éve „átvette a stafétát”. Ő a Kászon Gyöngye asztali víznek, gyógyvíznek az egyedüli forgalmazója. Használt pillepalackokban szállítja a borvizet, amit az üzletekben ma már hiába keresnél... Kiss Katalin talán az utolsó borvizes, borvízforgalmazó a Kászonokban. Akik megrendelik tőle az ásványvizet, olcsóbban jutnak hozzá, de nemcsak ez a magyarázata a dolognak! Sokan gyógyszerként fogyasztják a Kászon Gyöngyét. Egyszer eljön az ideje annak, hogy a patikákban receptre adják. - jósolta meg valaki... A kászoni borvizekről monográfiát lehetne és kellene is írni! Azok történetéről, korszakairól, változásairól. Hajdani szekeresek állítólag Galacig vitték a kászoni borvizet. A dédnagyapámat sem véletlenül hívták Borvizes Ferencz Lacinak, a nagyapámat sem Borvizes Ferencz Dénesnek. Fuvaroztak, vitték a borvizet is... Megy Kiss Katalin, az utolsó borvizes egyes lovával a falu között. Bizonyára ő az utolsó, aki két időjárás, két korszak között átmenetileg őrzi a folytonosságot. FERENCZ IMRE Az utolsó borvizes Kiss Katalin útban Jakabfalva felé