Megyei Tükör, 1970. szeptember (3. évfolyam, 142-145. szám)

1970-09-05 / 142. szám

5­ ­­MI ÚJSÁG KÉZDIVÁSÁRHELY ÚJ LAKÓNEGYEDÉBEN? Ez a város m­g mindig úgy él a köztudatban, mint az udvarterek városa. És valóban ezek az utcácskák, Sikátorok magukba zárják és képviselik a városka ösz­­sz­es sikereit és kudarcra ítélt próbálkozásait. 1968 tavasza jelentette a fordulópontot: friss földhá­nyások jelezték, hogy az iparosítás új szakasza kez­ő­dődött, egyszerre három, majd még egy újabb üzem építéséhez kezdtek hozzá. Ezzel egyidejűleg, új szem­pontok szerint hozzáláttak a város arculatának átala­kításához is. Most, amikor a harmadik üzem átadására készülnek, épülőben van Kézdivásárhely új lakóne­gyede. Lenin és Molnár utcai lakónegyed néven sze­repel a tervekben és a köztudatban. A múlt év vége óta 295 lakrészt adtak át az építők, az idén még újabb 260 lakás készül el. S ha már itt tartunk, mondjuk el, hogy ebben nagy érdeme van a városi pártbizottság­nak és a néptanácsnak.. Naponta nyomon követik az é­­pítkezések ütemét, s nem egyszer közvetlen úton se­gítették az építőket. Új negyed — új gondok. Az új sohasem születhet meg ellentmondás nélkül. Ennek tudatában indultunk el ismerkedni az új lakónegyeddel, az ismert eredmények mellett a negyed problémáit, gondjait, esetleges ne­hézségeit akarjuk számbavenni. „Csürtetetfi házakénak hívják Kézdivásárhelyen a felépült új háztömböket. Ez a megállapítás korántsem az egyedüli, az egyetlen bíráló megjegyzés a tervező számlájára. A lakónegyed zsúfolt — egymásba és egy­másra épülnek a házak—, aligha lesz itt hely játszó­terek és sétányok számára. Érdekes módon, a lakók mégsem panaszkodnak. Itt bárkit is kérdezünk, mindenki messzemenően elégedett a negyedbeli állapotokkal. „Vannak ugyan kisebb ba­jok, de nem fontosak, elmúlnak" — válaszolják lép­­ten-nyomon..Az építék­lep kifejezés még valahogy rá­illik, ha sürgősen hozzátesszük, hogy elhanyagolt és rossz­ul szervezett. (Függetlenül attól, hogy az utóbbi időben javult a helyzet.) De ne legyünk igazságtala­nok : építőtelep és lakónegyed jelenleg szükségszerűen folyik egybe. Viszont­ semmi nyoma annak, hogy va­lakinek is a legkisebb gondot okozna legalább egy ös­vényt biztosítani, ahol az új lakók „problémamentesen" közlekedhetnek. Mindenképpen korai a már elkészült tömbházak közötti utakat, járdákat számon kérni az épí­tőktől. Másfél hónapja kapták meg az előlevezte-csa­­torna tervét, azért nem készítették el az utakat. Egy másik ok, hogy jelenleg az új hideg és meleg víz­ve­zetékek lefektetése miatt a negyed fel van túrva. Nem kapják logikus sorrendben és idejében a dokumentá­ciókat, nem érkeznek időben a szükséges anyagok. Vesztes pedig csakis a lakó lehet. A lakók azonban nem panaszkodnak. „A lakó ör­vendjen, hogy lakást kapott, s ha nem tetszik, lakjon ott, ahol akar“ — beszélgetésünknek ez visszatérő mo­tívuma. Ők mondják, de nyilván nem tőlük származik ez a meghökkentő viszonyulásforma. Ez azonban nem mentesítheti a negyed építésében és karbantartásában felelős szerveket, vállalatokat az építővállalatot, a helyi lakásgazdálkodási vállala­tot, a helyi községgazdálkodási vállalatot — az alól, hogy munkájukat becsülettel, az érvényben levő tör­vényeknek megfelelően végezzék el. Mit kap az új lakó? — ezzel a kérdéssel kopogta­tunk be néhány lakrészbe. íme a válaszok : — A vinilinszőnyeget nem ragasztották le az építők. Kezünkbe nyomták a ragasztót, boldoguljunk mi vele. Aki okos volt, jó pénzért megfogadta őket, aki maga ragasztotta le, azé felhólyagzott. — Rosszak a vízcsapok, csepegnek, több helyen ki­szakadtak. Többször jelentettük a lakóbizottságnak, ahol azt felelték, jó ... jó ... és ezzel maradtunk, baj van a kivitelezéssel. Mozognak az­ ajtó- és ab­lakkeretek, csúnya a vakolás. — Gyakran eldugul a szennyvíz-levezető, s emiatt napokig szünetel a vízszolgáltatás. A 4-es blokkban la­kom, a közelmúltban két hétig nem volt vizünk. Kér­tük a sűtőház szerelőjét, nézné meg, mi a baj. Azt vá­laszolta, hogy ő a lakásgazdálkodási vállalat alkalma­zottja, semmi köze a mi csöveinkhez. Hozzánk még nincs bevezetve a meleg víz, úgy tudjuk, az építőket többször is utasították, hogy elvégezzék a bevezetési munkálatokat. Sajnos, mind a mai napig nem fogtak hozzá.­­ A községgazdálkodási vállalat nem viteti el a sze­metet, pont ma járt itt a szemeteskocsi, de a szemét sajnos több helyen itt maradt, a zsaluzatból készült „ládákban".­­ Csak az irodahelyiséget világítja meg egy égő, a negyed többi részében egy huncut körtét se tettek. (Pedig a lakók az építőket a saját faliújságukon kérik szépen, világítanák meg az amúgy is gidres-gödrös te­repet.) Nos, a sok szabadkozás közepette elmondott gond­ból, bajból mutatóban elég ennyi. Meg kell adni, a lakóbizottság megbecsüli önmagát, bércig kis cégtáblája jelzi, hogy a rendet, a fegyelmet, a közös érdeket képviseli. Itt kellene összegyűlnie a sok gondnak, bajnak, és szintén itt kell meghatározni a feladatokat is. S ezzel szemben meglehetős nyugalom fogad. Bene József könyvelő és Pataki Árpád gond­nok úgy tekintik ezeket az apró-cseprő gondokat, a­­mil­yenek. A lakóbizottságnak kell megszerveznie a negyed kö­zös életét, s ez nem olyan feladat, amelynek ne lehet­ne eleget tenni. A baj az, hogy sokszor két kő között őrlődnek, hol a lakásgazdálkodási vállalattal, hol a la­kókkal gyűlik meg a bajuk. Az első nem elég operatív a felmerült kérdések rendezésében, a lakók egy része pedig egyszerűen még a legszükségesebbekért sem a­­kar fizetni. Bene József mondotta, hogy a lakás- és községgazdálkodási vállalat segít, de segíthet­nének többet is. Nos, éppen ez a baj. Ezeknek a vál­lalatoknak nem segíteniük kell, saját kötelességeiket kellene elvégezniük. Napok, hetek telnek el, amíg egy egyszerű javítási munkálatot elvégeznek, s ilyen eset­ben is úgy viselkednek, mintha szívességet tennének. A lakók egy részének semmiképpen sem lehet be­bizonyítani, hogy a különféle szolgáltatásokat ki kell fizetni. Például a 7-es tömbház D lépcsőházának 30 lakója közül mindössze ötnek nincs hátraléka, az egy­havi 1.100 lejes költséghez viszonyítva a 3 499 lejes elmaradás a lakók hanyagságát bizonyítja. Ilyen kö­rülmények között, saját képviseletű szervük sem tud­ja gyorsan intézni az ügyeket — egyszerűen fizetés­­képtelenekké válnak a szolgáltatási vállalatokkal szemben, nem beszélve arról — s ez a múlt évben már előfordult —, hogy a lakásgazdálkodási vállalat több fűtőanyagot próbált számlázni. Marad azonban elég kérdés, amelyet csak a lakóbi­­zottság rendezhet el. Ilyen például a szeméttárolók és lábtörlők beszerzése, a ruhaszárítás megoldása stb. Nem lepett meg különösebben az, amit a kézdivá­sárhely­i lakótelepen láttunk, az gondolkozhatott meg csupán, hogy valamennyi lakótelepen hasonló gondok, problémák, nehézségek ismétlődnek. Az építők egy egész sor munkálatot a beköltözés után végeznek el. Az átadás után következik a hercehurca az új lakók­kal. A külső munkálatok többnyire lemaradnak, a la­kók nehezen szokják meg, hogy építőtelepen laknak, és a későbbi jobbulást már nem tudják méltányolni. Még mindig kérdés marad, mikor tanuljuk meg, hogy az építkezéseknél először a földalatti vezetékeket kell lerakni, majd utakat s csak ezután épületeket épí­teni. Azért tartottuk szükségesnek ezt megjegyezni, mert az új építkezéseknél is úgy néz ki, hogy a régi nótát fújják, pedig lehetőség lenne ésszerűsíteni a­­munkát. A tervek többsége már elkészült vagy­ készü­lőben van, s a fent említett szempont nagyon haté­kony módja lenne a költségek csökkentésének, és a lakóknak is így jobb életkörülményeket biztosíthat­nának. Az épülésben felelős­ szerveken múlik, hogy mennyire tudják a lehetőségeket értékesíteni. Örvendetes, hogy Kézdivásárhelyen az utóbbi idő­ben mind többen és többen kapnak új lakást, és az el­következő években újabb százak vehetik át lakáskiu­talásukat, de nem lehet közömbös senki számára sem, hogy milyen körülmények között élnek az új negyed lakói. Gajzágó Mártott Vörös Előd Természetes tó, természetesen halak nélkül A fiatalok legyőzik az akadályokat (ahelyett, hogy elhordják) „Ha legalább erély ösvény volna...“ — Kk­nél ismertétek meg a bejáratot ? — A szemétrakásról ! (KORTNYIK GYÖRGY felvételei) A 3 A CSÍKSZENTSIMONI KEMÉNYÍTŐ- ÉS SZESZGYÁR e 1 a­z 1 bármilyen mennyiségben háziállatok hizlalására alkalmas kukoricamalátát megyei TÖRÖK III. évfolyam 142. szám

Next