Megyei Tükör, 1970. szeptember (3. évfolyam, 142-145. szám)
1970-09-05 / 142. szám
5 MI ÚJSÁG KÉZDIVÁSÁRHELY ÚJ LAKÓNEGYEDÉBEN? Ez a város mg mindig úgy él a köztudatban, mint az udvarterek városa. És valóban ezek az utcácskák, Sikátorok magukba zárják és képviselik a városka öszszes sikereit és kudarcra ítélt próbálkozásait. 1968 tavasza jelentette a fordulópontot: friss földhányások jelezték, hogy az iparosítás új szakasza keződődött, egyszerre három, majd még egy újabb üzem építéséhez kezdtek hozzá. Ezzel egyidejűleg, új szempontok szerint hozzáláttak a város arculatának átalakításához is. Most, amikor a harmadik üzem átadására készülnek, épülőben van Kézdivásárhely új lakónegyede. Lenin és Molnár utcai lakónegyed néven szerepel a tervekben és a köztudatban. A múlt év vége óta 295 lakrészt adtak át az építők, az idén még újabb 260 lakás készül el. S ha már itt tartunk, mondjuk el, hogy ebben nagy érdeme van a városi pártbizottságnak és a néptanácsnak.. Naponta nyomon követik az építkezések ütemét, s nem egyszer közvetlen úton segítették az építőket. Új negyed — új gondok. Az új sohasem születhet meg ellentmondás nélkül. Ennek tudatában indultunk el ismerkedni az új lakónegyeddel, az ismert eredmények mellett a negyed problémáit, gondjait, esetleges nehézségeit akarjuk számbavenni. „Csürtetetfi házakénak hívják Kézdivásárhelyen a felépült új háztömböket. Ez a megállapítás korántsem az egyedüli, az egyetlen bíráló megjegyzés a tervező számlájára. A lakónegyed zsúfolt — egymásba és egymásra épülnek a házak—, aligha lesz itt hely játszóterek és sétányok számára. Érdekes módon, a lakók mégsem panaszkodnak. Itt bárkit is kérdezünk, mindenki messzemenően elégedett a negyedbeli állapotokkal. „Vannak ugyan kisebb bajok, de nem fontosak, elmúlnak" — válaszolják lépten-nyomon..Az építéklep kifejezés még valahogy ráillik, ha sürgősen hozzátesszük, hogy elhanyagolt és rosszul szervezett. (Függetlenül attól, hogy az utóbbi időben javult a helyzet.) De ne legyünk igazságtalanok : építőtelep és lakónegyed jelenleg szükségszerűen folyik egybe. Viszont semmi nyoma annak, hogy valakinek is a legkisebb gondot okozna legalább egy ösvényt biztosítani, ahol az új lakók „problémamentesen" közlekedhetnek. Mindenképpen korai a már elkészült tömbházak közötti utakat, járdákat számon kérni az építőktől. Másfél hónapja kapták meg az előlevezte-csatorna tervét, azért nem készítették el az utakat. Egy másik ok, hogy jelenleg az új hideg és meleg vízvezetékek lefektetése miatt a negyed fel van túrva. Nem kapják logikus sorrendben és idejében a dokumentációkat, nem érkeznek időben a szükséges anyagok. Vesztes pedig csakis a lakó lehet. A lakók azonban nem panaszkodnak. „A lakó örvendjen, hogy lakást kapott, s ha nem tetszik, lakjon ott, ahol akar“ — beszélgetésünknek ez visszatérő motívuma. Ők mondják, de nyilván nem tőlük származik ez a meghökkentő viszonyulásforma. Ez azonban nem mentesítheti a negyed építésében és karbantartásában felelős szerveket, vállalatokat az építővállalatot, a helyi lakásgazdálkodási vállalatot, a helyi községgazdálkodási vállalatot — az alól, hogy munkájukat becsülettel, az érvényben levő törvényeknek megfelelően végezzék el. Mit kap az új lakó? — ezzel a kérdéssel kopogtatunk be néhány lakrészbe. íme a válaszok : — A vinilinszőnyeget nem ragasztották le az építők. Kezünkbe nyomták a ragasztót, boldoguljunk mi vele. Aki okos volt, jó pénzért megfogadta őket, aki maga ragasztotta le, azé felhólyagzott. — Rosszak a vízcsapok, csepegnek, több helyen kiszakadtak. Többször jelentettük a lakóbizottságnak, ahol azt felelték, jó ... jó ... és ezzel maradtunk, baj van a kivitelezéssel. Mozognak az ajtó- és ablakkeretek, csúnya a vakolás. — Gyakran eldugul a szennyvíz-levezető, s emiatt napokig szünetel a vízszolgáltatás. A 4-es blokkban lakom, a közelmúltban két hétig nem volt vizünk. Kértük a sűtőház szerelőjét, nézné meg, mi a baj. Azt válaszolta, hogy ő a lakásgazdálkodási vállalat alkalmazottja, semmi köze a mi csöveinkhez. Hozzánk még nincs bevezetve a meleg víz, úgy tudjuk, az építőket többször is utasították, hogy elvégezzék a bevezetési munkálatokat. Sajnos, mind a mai napig nem fogtak hozzá. A községgazdálkodási vállalat nem viteti el a szemetet, pont ma járt itt a szemeteskocsi, de a szemét sajnos több helyen itt maradt, a zsaluzatból készült „ládákban". Csak az irodahelyiséget világítja meg egy égő, a negyed többi részében egy huncut körtét se tettek. (Pedig a lakók az építőket a saját faliújságukon kérik szépen, világítanák meg az amúgy is gidres-gödrös terepet.) Nos, a sok szabadkozás közepette elmondott gondból, bajból mutatóban elég ennyi. Meg kell adni, a lakóbizottság megbecsüli önmagát, bércig kis cégtáblája jelzi, hogy a rendet, a fegyelmet, a közös érdeket képviseli. Itt kellene összegyűlnie a sok gondnak, bajnak, és szintén itt kell meghatározni a feladatokat is. S ezzel szemben meglehetős nyugalom fogad. Bene József könyvelő és Pataki Árpád gondnok úgy tekintik ezeket az apró-cseprő gondokat, amilyenek. A lakóbizottságnak kell megszerveznie a negyed közös életét, s ez nem olyan feladat, amelynek ne lehetne eleget tenni. A baj az, hogy sokszor két kő között őrlődnek, hol a lakásgazdálkodási vállalattal, hol a lakókkal gyűlik meg a bajuk. Az első nem elég operatív a felmerült kérdések rendezésében, a lakók egy része pedig egyszerűen még a legszükségesebbekért sem akar fizetni. Bene József mondotta, hogy a lakás- és községgazdálkodási vállalat segít, de segíthetnének többet is. Nos, éppen ez a baj. Ezeknek a vállalatoknak nem segíteniük kell, saját kötelességeiket kellene elvégezniük. Napok, hetek telnek el, amíg egy egyszerű javítási munkálatot elvégeznek, s ilyen esetben is úgy viselkednek, mintha szívességet tennének. A lakók egy részének semmiképpen sem lehet bebizonyítani, hogy a különféle szolgáltatásokat ki kell fizetni. Például a 7-es tömbház D lépcsőházának 30 lakója közül mindössze ötnek nincs hátraléka, az egyhavi 1.100 lejes költséghez viszonyítva a 3 499 lejes elmaradás a lakók hanyagságát bizonyítja. Ilyen körülmények között, saját képviseletű szervük sem tudja gyorsan intézni az ügyeket — egyszerűen fizetésképtelenekké válnak a szolgáltatási vállalatokkal szemben, nem beszélve arról — s ez a múlt évben már előfordult —, hogy a lakásgazdálkodási vállalat több fűtőanyagot próbált számlázni. Marad azonban elég kérdés, amelyet csak a lakóbizottság rendezhet el. Ilyen például a szeméttárolók és lábtörlők beszerzése, a ruhaszárítás megoldása stb. Nem lepett meg különösebben az, amit a kézdivásárhelyi lakótelepen láttunk, az gondolkozhatott meg csupán, hogy valamennyi lakótelepen hasonló gondok, problémák, nehézségek ismétlődnek. Az építők egy egész sor munkálatot a beköltözés után végeznek el. Az átadás után következik a hercehurca az új lakókkal. A külső munkálatok többnyire lemaradnak, a lakók nehezen szokják meg, hogy építőtelepen laknak, és a későbbi jobbulást már nem tudják méltányolni. Még mindig kérdés marad, mikor tanuljuk meg, hogy az építkezéseknél először a földalatti vezetékeket kell lerakni, majd utakat s csak ezután épületeket építeni. Azért tartottuk szükségesnek ezt megjegyezni, mert az új építkezéseknél is úgy néz ki, hogy a régi nótát fújják, pedig lehetőség lenne ésszerűsíteni amunkát. A tervek többsége már elkészült vagy készülőben van, s a fent említett szempont nagyon hatékony módja lenne a költségek csökkentésének, és a lakóknak is így jobb életkörülményeket biztosíthatnának. Az épülésben felelős szerveken múlik, hogy mennyire tudják a lehetőségeket értékesíteni. Örvendetes, hogy Kézdivásárhelyen az utóbbi időben mind többen és többen kapnak új lakást, és az elkövetkező években újabb százak vehetik át lakáskiutalásukat, de nem lehet közömbös senki számára sem, hogy milyen körülmények között élnek az új negyed lakói. Gajzágó Mártott Vörös Előd Természetes tó, természetesen halak nélkül A fiatalok legyőzik az akadályokat (ahelyett, hogy elhordják) „Ha legalább erély ösvény volna...“ — Kknél ismertétek meg a bejáratot ? — A szemétrakásról ! (KORTNYIK GYÖRGY felvételei) A 3 A CSÍKSZENTSIMONI KEMÉNYÍTŐ- ÉS SZESZGYÁR e 1 az 1 bármilyen mennyiségben háziállatok hizlalására alkalmas kukoricamalátát megyei TÖRÖK III. évfolyam 142. szám