Megyei Tükör, 1971. április (4. évfolyam, 290-315. szám)
1971-04-23 / 309. szám
VÁLASZT TISZTELT SZERKESZTŐSÉG ! 1971. április 7-én kelt, 107. sz. levelükre válaszolva, melyben TÜKÖR véleményemet kérik a április 3-i számában megjelent Jelentés a szemerjai meleg vízről című cikkről, az alábbiakat közölhetem : 1. A leghatározottabban visszautasítom azt a fecsegés-jellegű vádat, mely szerint a megyei szerveket félre akartam (vagy mertem) vezetni. A vád megfogalmazása és érvei cikkíró nagyfokú tájékozatlanaságáról vallanak a melegvízkérdésben. •— a gyűlésen azt mondottam, hogy végre sikerült megszervezni (megindítani) a mindennapos melegvíz-szolgáltatást az addigi 5 naponkénti helyett ; semmiképp sem azt, hogy a víz feljutott a felsőbb szintekre is ; — a megyei szerveket — leellenőrizhető — írásbeli jelentéseinkben rendszeresen és pontosan tájékoztattuk a szemerjai melegvíz-szolgáltatás és fűtés helyzetéről ■, azonban — mint minden feltárási munka — az ottani hibák felderítése és helyrehozása is időben történik és befejezettnek még ma sem tekinthető. Éppen ezeknek a jelentéseknek a nyomán utalták ki azokat az összegeket (többletköltségeket), amelyek a javítások fedezésére szolgáltak. 2. Tisztáznom kell azt, hogy sem a tervezőintézet, sem magam a szemerjai negyed fűtőrendszerének megtervezésében, építésében vagy kihasználásában részt nem vettünk, s mint ilyen, törvényeink telmében nem is vehetjük érte a felelősséget azok válláról, akik a nevezett rendszert — közösen — létrehozták. 3. Természetesen felelősséget vállalunk azért a munkáért, amit mi végeztünk (az főmérnöke vezetésével intézet mintegy 560 önkéntes munkaórában), azaz a hibák feltárásáért és azok kiiktatásának kidolgozásáért. módozataiAzonban ez a munka nem azonos azzal, aminek ezután kell következnie : a javítások végrehajtását intézetünk nem végezhettél, hiszen közismerten nem kivitelező vállalat. 4. Meg kell jegyeznem továbbá azt, hogy nem ez az első alkalom, amikor alaptalanul, azaz nem ellenőrzött adatok felhasználásával, éri bírálat az intézetet , és ez — úgy hiszem — aligha öregbíti a lap jó hírét. 5. Lekötelezve érezném magam, ha valamelyik lapszámukban ennek a válaszlevélnek helyet tudnának szorítani. Kiváló tisztelettel, Bodor Márton mérnök ★ A szerkesztő Lapunk április 3-i megjegyzése• számában megjelent Jelentés a szemerjai meleg vízről című cikkemben nem vádoltam Bodor Márton mérnököt a felsőbb szervek félrevezetésének szándékával („de ne is tételezzük fel szándékos félrevezetés szándékát . .pusztán a félrevezetés tényét állapítottam meg. Bodor Márton azon a bizonyos gyűlésen valóban csak annyit mondott, hogy sikerült megoldani a mindennapos melegvízszolgáltatást, de mert ezt nem egészítette ki azzal, hogy hol és mennyiben, nyilvánvaló, hogy kijelentése Szemerja-negyed összes lakásaira vonatkozik. Okom volt feltételezni, hogy Bodor Márton a melegvíz-ellátás kérdését valóban megoldottnak gondolja, mivel a gyűlés szünetében, magánbeszélgetésünkön elmondotta, hogy a tervezőintézet egyik alkalmazottjának negyedik emeleti lakásán is folyik a meleg víz. Okom volt a cikk megírására, tudniillik a tervezőintézet állította, félhivatalosan többször hogy a Szemerja negyedi melegvíz-szolgáltató rendszerének tervezésében nincs hiba, és ez is egyik oka annak, hogy három évvel a negyed első épületének átadása után ez a létfontosságú kérdés nem kapott megoldást. Szükségesnek tartom megjegyezni : cikkemben azért nem írtam le Bodor Márton nevét, mert nem akartam, hogy ezzel az egyedi — rá és az intézmény munkájára egyáltalán nem jellemző — esettel azonosítsák olvasóink a nevét. Tudatában vagyok annak, hogy sem a tervezőintézet, sem ennek vezetője nem felelős Szemerja negyedi rossz melega víz ellátásáért, mert nem ők tervezték. Cikkemben azt írom, hogy miután elvállalták, felelősek a kérdés megoldásáért, még akkor is, ha vállalásuk önkéntes. Szemerja negyed lakóival együtt mi is az intézet főmérnöke, Balla Pál mérnök által vezetett munkaközösség önkéntesen végzett tényfeltáró munkájában bízunk. Nagyra becsüljük és méltányoljuk ezt munkát ; a Megyei Tükör lesz az első, aki ezért a lakók nevében köszönetet mond nekik. Lapunk — tudomásom szerint — egyszer bírálta a tervezőintézetet, a sepsiszentgyörgyi Localprod helyi ipari vállalat öntödéjének tervezéséért. Ebben az esetben sem értékeltük az intézet munkáját úgy, mint szolgálati mulasztást, vagy mint a kellő szakértelem hiányát, hanem az üzemrészleg megtervezésének kitolódását az intézet tapasztalatlanságának tudtuk be. Egyébként eddig is és most is nagyra becsülöm a megyei tervezőintézet lelkiismeretes munkáját, a megye fejlődésében elvállalt aktív, erjesztő szerepét. Ez viszont nem jelenti azt, hogy elhallgathatok olyan kérdéseket, amelyek ebből az általános értékelésből kilógnak. Gajzágó Márton ★ A Megyei Tükör 279. számában megjelent Az elárusító bírálata című jegyzetre a megyei posta- és távközlési hivatal igazgatósága a következő választ küldte: „Az önök által leírtak teljes mértékben megfelelnek a valóságnak. Újságelárusító központunk alkalmazottja valóban nem tartja be a hivatalos munkaidőt. Még a cikk megjelenése előtt a 914/1968. számú törvény értelmében megrovásban részesítettük. Alkalmazottunk ezeknek az intézkedéseknek a hatására sem változtatott addigi magatartásán, ezért e posta személyzeti osztálya felbontotta a Bánki Donát utcai 3-as számú újságelárusítóhely alkalmazottjának munkaszerződését.“ ★ Lapunk március 31 -i számában rövid bírálat jelent meg, melyben pártéi panaszlevelek alapján a helybeli postaszolgáltatás fogyatékosságaira hívtuk fel az illetékesek figyelmét. A postahivatal igazgatósága ebben az esetben is elismeri, hogy „alkalmazottunk tevékenysége valóban nem hibátlan, ezért intézkedtünk, hogy a jövőben elkerüljük a hasonló jellegű hibákat". ★ FÁBIÁN MATILD sepsiszentgyörgyi levelezőnk a Súgás vendéglő piszkos függőnyért hívta fel szerkesztőségünk figyelmét. Levelét elküldtük a vendéglő vezetőségének. A következő választ kaptuk : „Egyetértünk a levélíró által közöltekkel, de meg kell jegyeznünk, hogy nem a Súgás vendéglő személyzetét terheli ezért a felelősség. A múlt év novemberében a vendéglő két igazgatója javaslatot tett a függönyök kicserélésére. Még novemberben elküldtük a megrendelést a központhoz. Mivel nagyobb összegű befektetésre volt szükség (kb. 7—8 000 lej) az igazgatóság csak ez év januárjában engedélyezte a függönyök beszerzését. A függönyanyagot február 10-én átküldttk a helyi Szorgalom szövetkezet varrodájába, ahonnan többszöri sürgetés ellenére a mai napig sem sikerült visszakapni.“ Csak a raktárban van áru? Másfél hónapig jártam a piaci vasüzletbe, hogy 1,70 centiméteres fürdőkádat és fehér csempét vegyek. Ez év április 2-án délben, zárás előtt, Lukács üzletvezető elvtárstól arra a kérdésemre, hogy van-e fürdőkád, azt a választ kaptam, hogy nincs, de a jövő héten kapnak Fehér csempe viszont van — mondotta —, azt tud adni. Délutáni nyitáskor már ott voltam, hogy megvegyem. Az elárusítónőt kértem, hogy számlázza a kért árut, de meglepetésemre azt válaszolta, hogy nincs raktáron. Lukács elvtárshoz fordultam, emlékeztetve, hogy záráskor azt mondta, van. Egyet húzott a vállán. Sajnálja, de most nincs. Meglepetésem csak akkor volt teljes, amikor megtudtam, hogy az üzletvezető szerint 80—90 lej egy négyzetméter csempe az elárusító szerint 65 lej. Mégis szerencsém volt. Sétálgattam egyiktől a másikig, míg az elárusítónő (rokonszenvesebb és kedvesebb lévén) az újabb kérdésemre — hogy mikor lesz fürdőkád — átkiáltott az üzlet másik végébe : Főnök, adhatok-e kádat? A válasz: nem bánom, adjon. A kádat leszámlázták, én bementem a raktárba ,nehogy hibásat adjanak. De nem a raktárban lévő 15-20 kádat vettem észre először, hanem azt a néhány száz darab csempét, amely — talán — a kivételes vásárlókra várakozott. Közben április 14-én is érdeklődtem. A válasz a régi: nincs. Ekkor megkérdeztem, hogy úgy nincs-e, ahogy a múltkor nem volt ? (Megmondtam, hogy láttam, a raktárban volt elég.) Gúnyosan mosolyogva azt válaszolta, hogy úgy nincs, s otthagyott. Forró Izabella Sepsiszentgyörgy Bíráló cikkeink nyomán Még egyszer a szemerjai meleg vízről Ünnepélyes keretek között megnyitotta kapuját a Körös vidéki múzeum. Nagyvárad egyik legszebb épülete, a legutóbb Barokk-palota néven emlegetett egykori püspöki palota foglalta el méltó helyét a műemlékek városi és országos viszonylatában. Bármilyen furcsán is hangzik, de egy múzeum is tervszerűsít előre a látogatókat. Ebben az esetben úgy vélem, a tervezők nemigen számoltak ilyen nagyfokú érdeklődéssel, amely az utóbbi időben a nagyváradi múzeummal szemben megnyilvánult. Már eddig több hónapra is elegendő közönség járta végig ... a barokk mesterek alkotta termeket, és egyre érkeznek telefonon a bejelentések : mintha egyetlen Bihar megyei iskola sem akarna kimaradni a látogatók közül. S most önöket is, kedves olvasók néhány percre soraikba toborzom. Először is mit kell tudni az épületről ? Azt, hogy születése 12 évig tartott. 1760-tól 1772-ig épült, Hillebrandt, bécsi építész, tervei alapján, aki a magyarországi fertői kastélyt és a geszti várat is tervezte. A nagyváradi püspökség számára készült rezidencia 7 800 négyzetméteren fekszik, 110 helyiséget foglal magában. Az 1965-től restaurálás alatt álló épület háromnegyed része ma múzeum, és kincsei három részlegen tekinthetők meg. A történeti részlegre szól először mindig a múzeumi vezetők meghívása.Itt láthatóak például az Érmellék leghíresebb leletei, az ottományi kultúrát tükröző cserepek. Ez a bronzkorszakból származó gyűjtemény a maga nemében egyedülálló. Sokáig időznek a látogatók a négyes zsugorított sír előtt. Érdeklődéssel tudogatják az ősi rituálé áldozatainak történetét : férj, feleség, 18 éves lány és egy 6 hónapos gyermek került elő egyetlen sírhant alól. A nagyváradi múzeumban őrzik a legnagyobb romániai dák pénzgyűjteményt is. Ezt az értékes leletet a Borosjenő melletti Silindián találták szántás közben. Egyetlen helyen 848 darab pénzt számoltak össze, valamennyi a III. századból származik. Öt centiméter híján, 12 méter hosszú az a csónak, amelyet a Fehér Körös iszaprétege őrzött meg az utókornak. Azoknak a vízikereskedőknek tulajdonát képezte, akik áruszállításból éltek. Érdekessége az 1965- ben napvilágra került leletnek, hogy egyetlen fatörzsből, egy hatalmas tölgyfából faragta ki mestere. Itt a történeti részlegen őrzik a Kolozsvári testvérek —munkáját, egy Márton és György — lovag torzóját. nagyváradi várban találtak rá a muszeológusok. Több termet magunk mögött hagyunk, s nagyot ugrunk az időben, amikor a nagyváradi munkásmozgalom néhány érdekes dokumentumára figyelünk fel. Egyik például a mostani hetilap, a Familia őse, az 1871-es évfolyam 54-es száma, amelyben Iosif Vulcan,a fényképpel ellátott cikkét olvashatjuk Karl Marxról. Ez volt az első, újságban megjelent kép Romániában a marxizmus megteremtőjéről. Tovább Breiner Béla áldozatos, fáradhatatlan munkáját igazolják a húszas évekből ránk maradt dokumentumok. Breiner Béla alapító tagja, majd vezetője volt az 1926-ban tető alá került nagyváradi munkásegylet MÚZEUMLÁTOGATÁSON nek. Láthatók itt tárgyak, melyeket a fogságra ítélt kommunisták készítettek, korabeli kiáltványok, kiadványok. A képtár anyagát több mint 700 képzőművészeti alkotásból válogatták ki. Legnagyobb részét, különösen külföldi mesterek alkotásait Bukarestől kapta a múzeum. A jelenkori, kortárs műveket viszont menetközben vásárolták. Legérdekesebb, és ez esetben újra az egyedülálló jelzőt kell használnunk ; — az iparművészeti gyűjtemény. Csak dicsérni lehet a nagyváradi muzeológusokat, hogy ennek a kissé mostohán kezelt művészeti ágnak, elsőként az országban, ők adtak helyet. A Barokk-palota új neve, a Körös vidéki múzeum elnevezés, leginkább a harmadik részlegre illik. A bemutatásra váró anyag legnagyobb része ugyanis a három Körös vidékéről való, felölelve a Körösökbe ömlő folyókat, így a Berettyót, illetve annak táját is. A gyűjtés kiterjedt Arad megyére és a Szilágyság nagy részére is. Első monografikus jellegű múzeum ez, amely egy tájegységet ölel fel, és ennek a tájegységnek minden népművészeti sajátosságát, műfaját teljes gazdagságában tárja a látogató elé. Jelen van hát a népviselet a maga sokszínűségében, a fazekasság, még létező vagy már csak hírből ismert központjaival, gyönyörködhetünk faragott tárgyakban, s népi szőttesekben. Helyet kapott az üvegfestés, a vidéken is elterjedt szamosújvári, nikulai, és roáramarosi ikonok egy pár szép példánya. Mózes Teréz, a Kőrösök mentének alapos és aprólékos ismerője, 1964-től szervezi, gyűjti, átmenti a kiállításra kerülő anyagot — amely csak kicsiny hányada a múzeum birtokában lévőnek. De lássuk, hogy mire büszke a néprajzos, mire hívja fel a figyelmet és mutat meg külön-külön az érdemes érdeklődőnek. Az egy, 1884-ből való, magtaroló edényt a néprajzom által szobornak nevezett — a valóban remekül megformált, művészien megszerkesztett szekéremelet, aztán — ilyen sem található minden porban — az ivópoharak változatos gyűjteményét, melyek mindenike a pástorfaragások egy-egy remek darabja. Egyetlen darabból — akárcsak a történeti részlegen csónak esetében látható (monoxilla) faragták az országút mellett évtizedekig kallódó kútkávát. A falusi ember emlékőrző, tiszteleteket parancsoló művét példázzák a kopjafák. Igen szép példányok kerültek a múzeumba Belényesújlakról. A néprajzi részlegen a figyelmes szemlélő eddig még nem tapasztalt kiállítási módozattal találkozhat. Azzal az új követelménnyel, hogy elsősorban a tárgy érvényesüljön, Nem manekenek viselik például tárkányi magyar, a belényesi román a öltözetet, s még csak nem is szegzik őket a falra. Ügyesen, ötletesen megszerkesztett fémvázat öltöztettek fel, illúziót keltően. A textíliák darabjai plasztikus hatást keltenek, amint négy síkban távolodnak el a faltól. A cserépedények szinte egyetlen kompozíciót alkotnak. Három részleg — három, különböző világ. Mindegyik megérdemli, hogy huzamosabb időt áldozzunk mégis mérésüknek. Muzsnay Magda