Megyei Tükör, 1971. április (4. évfolyam, 290-315. szám)

1971-04-22 / 308. szám

A timármesterség valójában na­gyon büdös mesterség volt. A bőr kikészítéséhez abban az időben még nem gyári, hanem­­ cserefakéregből és canismergából készített cserző­anyagot használtak, amit maguk gyűj­töttek össze és maguk készítették el a különböző vegyi erősségű keveré­keket. Ha a többi vásárhelyi varga ugrálni akarta a tímárokat, nagy elő­szeretettel emlegettek egy állítólag megtörtént esetet. Rupinak hívták az öreg sintért s rendszerint 3—4 fiával és ugyanannyi feleségével járta a vásárhelyi utcá­kat, kezükben a tarád végére eszkö­zölt dróthurokkal, s jaj volt annak a kutyának, amelyik a család bűvkö­­rébe került. — Kerülj elejbe te Furu... szo­rítsd a kertek felé Gica. Ne hátra, hanem előre, te Lina — vezényelt az öreg Rupi a háttérből és nagyo­kat csapott a kordét húzó csupa csont gebe hátára. A nézősereg azonban mindig a bajbajutott kutya pártjára állt. A gyerekek nagy kiabálással mindig az ellenkező irányba zavarták a megrettent kutyát s végül egy nagy kapu, vagy egy boltajtó éppen akkor nyílott meg, vagy éppen akkor csat­tant el egy pofon a cigánylegénykék képén, amikor a hurok már majdnem a kutya nyakára szorult. Ilyenkor a nagyközönség hálásan hahotázott, cigány törölgette a megizzadt homlo­a­kát, az öreg Rupi káromkodott, mint a jégeső s rázta az öklét a család reménydús sarjai felé. — Te ... te . . . élhetetlen .. Te ... hogy essen ki a szemed... óh, te szégyentelen... inkább lettél volna tímár inas, mint ezt a szép mestersé­get tanuljad .... Állítólag igy a gazdag timárt mondta Rupi, és ha elkapta a gőg, a lobbi varga hamar emlékezetébe i­­dézte a Rupi szavait a mesterséget illetően. A tímárok pedig csak moso­lyogtak, gazdagodtak, s ha volt va­lami keserűségük, az csak azért volt, mert már csak elvétve akadt inas­nak jelentkező, családi vonalon is reménytelen volt a próbálkozás. A céh-kriptát az ősök jól méretezték. Az utolsó generáció azonban még sikerrel vívta az önvédelmi harcot a gyári termékek ellen, mert a tartós­ságot nem lehetett tőlük elvitatni. Ebben a kategóriában még helyet kell biztosítani a vásárhelyi szíj­gyártó mestereknek is. A már előbb említett fehérhámosok mellett min­dig volt 3—4 ciha szíjat gyártó mes­ter is, akik divatlap után készítették a lószerszámot s olyan „lófrakkokat" akasztottak műhelyeik kirakatába, hogy még azok is megbámulták, a­­kiknek nem volt lova. Ilyen szíj­gyártó mesterek voltak : Mógory Bá­lint, Nagy Gyula, Marthy Mihály és a fiatalabb generációból: Zsidó Mi­hály és Szabados, az előbb emlí­tetteknek mindenképen méltó tanít­ványai. A századforduló előtt, sőt az első világháborút megelőző időkben is a Székelyföldön néhány urasági lógat­tól eltekintve, csak ,,tarhámmal“ képzelték el a szép lószerszámot. A hegyes-völgyes utakon nagy kön­nyebbséget jelentett az állatnak, a Ruhám, amelynek majdnem az egész testhosszát abroncsszerűen belefogla­ló szíjhevederei úgy alkalmazkodtak az állat testéhez, ahogy azt a terep megkívánta. Ha hegyre felfelé foko­zottan húzni kellett a szekeret, a tarhám-rész lazán hajtott a hátsó combokra, ha azonban tefelé tartani kellett, a ló szinte beleült a puha tarhámba és megerök­elés nélkül tar­totta vissza a szekeret. Nem is kel­lett és nem is volt lék, mert közfel­­fogás szerint nem is ló az, amelyik nem tudja a szekeret visszatartani. Nagyrészt ilyen tarhámokat készí­tettek a csfraszíjgyártók. De annak a hámnak minden darabkája egy-egy remekmunka volt. Díszes és tari­át­­lan vitézkötéses szíjfonalak, réz vagy éppen ezüst díszítésű szemellenzők, gyeplőtartó karikák, hevederek. A hibátlan, jól tartott, szép állatokat még szebbé tette, és olyan büszke testtartással viselték ezt a szerszá­mot, mint az emberek az ünneplő ruhát. Volt is mindig munkájuk bőven a mestereknek és ez a magyaros, fi­nom népművészeti érzékkel készült szerszám — akár hám, akár nyereg — nemcsak Erdélyben, hanem az első világháború előtti Romániában is annyira közismert volt, hogy még a román királyi udvar is dolgoztatott a vásárhelyi szíjgyártókkal és min­denkori megrendelők voltak az erdé­lyi nemesek, romániai bojárok, mind­azok, akik szerették a szép állatot, szép parádés kocsit, mutatós szerszá­mot. A szíjgyártók, de a mészárosok és tímárok is híres lótartók voltak. Né­ha Aradig is szekereltek egy-egy pár szép ló után. A leghíresebb ló­­bellét azonban Krinczky Árpád volt. Mellesleg kocsmároskodott is, de fő­­foglalkozása a lótartás, bellérkedés. Krinczky a lovait többnyire a ro­mániai bojároknak adta el. Főleg szénfe­ketéket, sárgákat tartott, és elég gyakran váltogatta, mert mes­­­sziről is eljöttek a kupecek. A Can­­tacuzinók, Filipescuk, Bibescuk hin­táit a bukaresti bulevárdokon gyak­ran röpítették Kriiczkytól vásárolt lovak vásárhelyi szíjgyártók által készített homokban. S megtörtént az is, hogy a lovakkal együtt a kocsist is megvették. Olyan bért adtak neki, amilyent kívánt. Mert hajlani is tudni kellett ezeket a lovakat. Ezek a lóvásárok nagy események voltak Vásárhely életében. Hetekig erről folyt a szó a műhelyekben, ke­reskedésekben, s a vásárnak minden apró mozzanatát mindenki ismerte. (folytatjuk) ere 1971. április 22. csütörtök Napkelte 5,21 Napnyugta 19,08 Eltelt 112 nap Hátravan 253 nap 1870-ben született Vladimir Iljics Lenin A szép és meleg idő tovább tart, válto­­zóan felhős, nagyobbrészt derült égbol­tozattal. Délkeleti légáramlás. A­­ hőmér­­séklet állandó szinten marad. TÉVÉ Április 22 — csütörtök 18,00: MAGYAR NYELVŰ műsor. Tu­­domány és ipar. Furdek Mátyás jegyze­te ; A reșițai üzem fiatal pszichológusa . Néhány perc muzsika,­ 18,30: Autósok­nak ! 18,50 : Beszéljünk helyesen romá­nul : 19,15: Hirdetések; 19,20: 1001 este — kisgyermekeknek 19,30 : Híradó ; 20,00 : 50 év. 50 visszaemlékezés ; 20,20 : Románia hozzájárulása a nemzetközi gaz­dasági és műszaki-tudományos haladás­­hoz ■; 20,50 : Népdalok és népi táncok ; 21,05: Földünk siet — dokumentumaim ; 21,45: Irodalmi műsor; 22,05: Szórakoz­tató zene ; 22,50 : Híradó. Április 23 — péntek 17,00: Tv-iskola. Konzultáció felvéte­lizőknek, fizikából és román irodalomból; 18,00 : Otthonunk ; 18,40 : Gyermekek világa; 19,10: Lottó-húzás; 19,20: 1001 este — kisgyermekeknek 19,30 : Hír­adó ; 20,00 : 50 év, 50 visszaemlékezés; 20,20: Játékfilm — főszerepben Fernan­dez ; 21,40: Dokumentumaim­­­ 22,20 : Ba­­lettműsor; 22,50: Híradó. Jól értesült körökből hallottuk, hogy holnapután salakeső hullik. Fel­hívjuk a megyei sporttanács figyel­­mét, a kellő időben írja meg körle­veleit és rendeléseit, hogy az égből hulló salakot a szentgyörgyi sport­pályák javítására fogják be. A salak­­eső után az idő kiderül, nem akadá­lyozza többé a labdajátékok ütését, az edzések megtartását a szabad ég alatt. I MOZI 1 SEPSISZENTGYÖRGY Művész mozi (tel. 14 45) ROSSZ FIÚK, JÓ FIÚK (amerikai film) 10, 16, 18 és 20 órától. Vasile Roaita mozi (tel. 17 55) EGY RÉGI, RÉGI MESE (szovjet film) 17 órától AZ ÉJ HEVÉBEN (amerikai film) 19 órá­tól. KEZDI VÁSÁRHELY Május 8 m­­ozi (tel. 391) B, D, AKCIÓBA LÉP (román film) 10, 16, 18 és 20 órától. KOVÁSZNA Győzelem mozi (tel. 13) „S" VÁROSBAN (szovjet film) 18 és 20 órától. Tavasz a Tavasz utcában Még a múlt évben is, ha az ember csak tehette, esős időben­ elkerülte az erkői fenyves felé vivő Tavasz utcát. Itt-ott, csupán néhány ház előtt volt kövezet. Pár héttel ezelőtt azonban a kövezett rész egyre hosszabodott, s most már az egész utcában végig, mind a gyalogjáró, mind a kocsiút egyike lett a város sármentes utcáinak. A munkálatokat május elseje tiszteletére hazafias munkával végezték az utca la­kosai. Az akció elindítója Györbíró Pál nyugdíjas, aki időt, fáradságot nem kí­mélve nemcsak igyekezett az itteni la­kosokat meggyőzni a munka fontosságá­ról és szükségességéről, de az anyag megszerzését is kijárta a néptanácsnál. Hívó szavára az utca lakosai egy ember­­ként láttak munkához, s ilyen szempont­ból követendő példát állítottak más sepsiszentgyörgyi utcák lakosai számá­ra. Egyetlen háztulajdonos sem volt, aki a munkából ki ne vette volna a részét. Sőt, — s ez különösen becsülendő tett — egy munkaképtelen szomszédjuk há­za előtt a munkálatokat az utcabeliek közös erővel elvégezték. (h.e.) Lesz-e telefon a vargyasi kőbányánál ? Érdekes dolgot mesélt Soós Béla, a vargyasi pártbizottság titkára : a jég területén működik egy kőbánya, köz­sepsiszentgyörgyi Bazalt vállalathoz tar­a­tozik. Természetesen, mint a község te­rületén működő ipari egységnek, szo­ros kapcsolatai vannak a község vezető­ségével, a pártbizottsággal. A bánya elég jól működik, bár fennakadások, főleg az üzemanyaghiány miatt, előfor­dulnak. A legnagyobb probléma viszont az, hogy a bányánál nincs telefon. Né­hány kilométerre van a falutól, s valahová telefonálni akarnak, mindig ha le kell menniük a községbe. A kétnapon­kénti termelési jelentést is a néptanács­ról vagy a postáról ad­ják le Ez a­ válla­­latnak bizonyára éppen elég pénzébe kerül. A súlyosabb ok azonban nem is ez, ugyanis, ha valami történik a bá­nyában, még idejében jelenteni sem tudják. Két évvel ezelőtt egy halálos, a múlt évben pedig egy elég súlyos bal­esetről csak az első áthaladó kocsival tudtak hírt adni. A község vezetősége is többször sür­gette a telefon­­ felszerelését, de a válla­lat mind ez idáig nem válaszolt a kérés­re. Ezért adunk helyet Soós Béla párt­titkár, néptan­ácselnök kérdésének : lesz-e telefon a vargyasi kőbányánál ? (baráti) SZÍNHÁZ A MAROSVÁSÁRHELYI ÁLLAMI BÁB­SZÍNHÁZ vendégjátéka megyénkben. 1971. április­ 26. — SEPSIS­ZENT­­GYÖRGY — 11 és 14 órakor Állami Ma­gyar Színházban — KACOR KIRÁLY; 1971. április 27. — KÉZDIVÁSÁRHELY — 11 és 15 órakor — Művelődési ház — KACOR KIRÁLY. Pronoexpressz-nyerőszámok 16, 33, 30, 44, 27, 21­­, 24, 43, 21, 28 MEGYEI TIT KÖR Szerkesztőség és kiadtóhi­vatal : Sepsis­enitgyörgy Szabadság tér 10 Telefon! Főszerkesztő szám 15 04 Tájékoztatás 13 45 Titkárság 13 84 Nyomda 14 13 Műszaki kivitelező i A brassói nyomdaipari vállalat sepsiszentgyörgyi részlege

Next