Megyei Tükör, 1971. május (4. évfolyam, 316-341. szám)
1971-05-16 / 329. szám
VASÁRNAPI KIAIVALÓ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! Nicolae Ceaușescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, az Államtanács elnöke Manea Mănescu elvtárssal, az KKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagjával, a KB titkárával, a Gazdasági Tanács elnökével együtt szombat délelőtt munkalátogatást tett a titui (Dîmbovița megye) baromfitenyésztő komplexumban. fő pártfőtitkárt lungulețui, răcari-i, poiana), Corbii, Mari-i Brănești-i, Costești-Vale-i, potlogi-i, Odobești-i, titui és más, környékbeli szövetkezeti népes tömege megkülönböztetett parasztok melegséggel köszönti. A tömeg hosszasan éljenzi a pártot, a párt és az állam vezetőjét. Nicolae Ceaușescu elvtársat a következő elvtársak fogadják a titui baromfitenyésztő komplexumban: Iosif Banc, az KKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a Minisv..ci tanács alelnöke, mezőgazdasági, élelmiszeripari, erdőgazdálkodási és vízügyi miniszter, Matei Ghigiu, az ipari építkezések minisztere, a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdőgazdálkodási és Vízügyi Minisztérium több vezetőségi tagja. .Jesen van Nicolae Tabírefi elvtárs, az EKP Dâmbovița megyei bizottságának első titkára, a megyei néptanács elnöke, a helyi párt-és állami szervek más képviselői. A vendégek először a komplexum korszerű keltetőállomását tekintik meg. Itt kiállítások szemléltetik a baromfitenyésztő szektor legfontosabb országos eredményeit. Ezután Viorel Chiriță, a titui baromfitenyésztő komplexum vezérigazgatója elmondja, milyen paraméterekkel dolgozik az állattenyésztési feladatok jelentős objektumát képező, másfél esztendővel határidő előtt részben átadott új egység, mit kívánnak tenni szakemberei a párt és az állam által kijelölt feladatok példás teljesítéséért. A nagyüzemi komplexumnak kilenc tojástermelő, haszonállat-nevelő farmja, inkubátorai, takarmánygyára és saját vágóhídja van. 147 tágas csarnokában a termelési folyamatot gépesítették és automatizálták. Nemrég lépett üzembe négy termelő farm és már le is szállították a baromfihús első tonnáit a bukaresti lakosság ellátására. A pártfőtitkár részletesen érdeklődik, hogy milyen intézkedéseket tettek a gazdasági hatékonyság növelésére és a fejlődés biztosítására, a hús- és tojástermeléssel párhuzamosan. A minisztérium vezetősége rámutat : a végső szakaszban a komplexum 20 000 tonna baromfihúst termel, vagyis az ötéves terv végére előirányzott árutermelés egy tized részét. A vendégeknek a továbbiakban bemutatnak mintegy 50 felszerelést, amelyeket a mezőgazdasági képesítési üzemek állították elő, hozzájárulva ezzel a termelési folyamatok gépesítéséhez az ország összes baromfifarmjain. Nicolae Ceaușescu elvtársat és a többi vendéget több közeli mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke köszönti községük szövetkezeti parasztjai nevében és kifejezi nagy örömét, hogy vendégül láthatja a pártfőtitkárt. Jelképes ajándékokat nyújtanak át Nicolae Ceaușescu elvtársnak és a többi vendégnek és vállalják, minden erejükkel fejlesztik szövetkezetüket, növelik a termelést és javítják a gazdasági tevékenységet, hogy ezzel is hálájukat fejezzék ki azokért az új intézkedésekért, amelyeket a párt és az állam a szövetkezeti parasztság jólétének növelése érdekében tett. Nicolae Ceaușescu elvtárs a jelenlevő szövetkezeti parasztokhoz intézve szavait, megköszöni a meleg fogadtatást, s jó egészséget és boldogságot, újabb sikereket kíván nekik a gazdag termelés eléréséért végzett munkájukban. A vendégek ezután megtekintik a huscsirke-csarnokokat, és Nicolae Ceaușescu elvtárs, a többi pártállamvezető részletes tanácskozása a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdőgazdálkodási és Vízügyi Minisztérium felelős tényezőivel, a pártfőtitkárnak ez alkalommal is adott útmutatásai a baromfitenyésztő szektor gyorsabb fejlesztése érdekében, további lendületes munkára ösztönzik a szántóföldek dolgozóit a X. pál.kongresszuson megjelölt számottevő baromfi tenyésztési feladatok teljesítése érdekében. NICOLAE CEAUȘESCU elvtárs munkalátogatása a titui baromfitenyésztő komplexumban Természetes“gondjainkból A messziről haza-hazatérő ember örökös kíváncsisággal veszi számba mindazt a változást, mely távolléte alatt történt egykori utcájában, városában, egyszóval ott „ahonnan vétetett". A Szentgyörgyre hazalátogató pedig sok mindennek örvend a városban, s elszomorodik annak környékét járva. Pontosabban — a Debren patak mentén sétálva, az Erős-oldal előterében, a valtatott cserepeiről mostanság emlegetett Gómvár környékén. Aki csak most ismerkedik ezzel a tájjal, nyomban meg is kérdezheti, ugyan mi síránkoznivaló van egy alkalmi téglavetők üregeivel felturkált, s itt-ott ötletszerűen leszórt szemétrakásokkal megrakott, elriasztóan kopár patakvölgyön. Mert ugyan ki hiszi el, hogy gyermekorunkban ugyanezen a tájon buján zöldellő pázsitos rétből kimagasló fűzfák, nyírek galéria-ligete fogadta tavasztól őszig a fél város gyermekseregét. És felnőtt kirándulók is szívesen eljöttek ide. A Gémvár alatt, éppen egy frissiben létesített szeméthalom tövében, egykor gondozott, gyengén borvizes forrás várta a szomjazókat, s még ma is próbál utat törni a ráomló törmelék alól. De mi volna — szegezte mellemének a kérdést hazajáró barátom — ha fognád a gyerekeket s elültetnétek — még ezen a tavaszon — vagy ezer csigolyát végig a patak mentén. Meg kellene tenni, nem? Bevallom, némi hümmögéstől eltekintve, érdemleges válasz nélkül hagytam a provokatív pillantásoktól kísért javaslatot. Csupán az jutott eszembe, annyit olvastunk már arról, hogy Heyerdahl valóságos szeméthegyeket látott lebegni, amikor a híres Rá-expedíció során éppen az Atlanti óceán közepén hajókázott, meg hogy egyáltalán annyit olvastunk a természet megvédéséért világviszonylatban kibontakozó küzdelemről és a néha cseppet sem biztató jóslatokról, hogy irdatlan információ-özön közepettel.lamosak vagyunk megfeledkezni arról : mindez immár a mi gondunk is. A Jóbarát is éppen a jövő nemzedékirányítása érdekében jelentette meg a közelmúltban vonzóan összeállított, gazdagon illusztrált természetvédelmi számát, s nemrégiben megyeközi természetvédelmi értekezletre is sor került az árkosi park fái közt rejtőző egykori kastélyban. Véletlenül éppen azokban a napokban jelent meg a budapesti Természet Világában az árkosi tanácskozás egyik brassói résztvevőjének, a végtelenül rokonszenves dr. Iuliu Morariu professzornak, hazánk természetvédelméről írott, sok fényképpel színezett cikke, mely — Kovács Sándor muzeológus fényképével — a Vargyas feletti nárcisz-mezőt is bemutatta. Nos, éppen az ő Árkoson kifejtett véleménye is arra int, hogy éljünk a realitás világában. Persze, nem árt, ha tudunk az esseni vagy a new-yorki légkör szennyezettségéről. De tudomásul kell vennünk, hogy a saját gondjaink is jelentkeznek. Mert elkezdődött annak idején a hargitai kaolinbányászat, s rövidesen tejfehérré változott a Tolvajos és Vargyas immár „haltalanított" vize. Ez az állapot, az időközben megépített ülepítőknek köszönhetően, ma már a múlté, de figyelmeztetésül nem árt emlékezetünkbe idézni. Apropó, patakok. Láttam egyszer a jelentéktelen málnási patakot egyetlen nyári zápor nyomán vasúti töltést elseprő folyóvá változni. További példákat ne soroljak, nagyméretű mert ebben a vonatkozásban beruházással kivitelezésre kerülő szabályozási munkálatokra kerül sor a közeljövőtől kezdve, de azért nem ártana hidrológusoknak és az erdészet embereinek szorosan együttműködni a jelenségek szemmel tartásában. S hogy az erdősítést is lehet oktondi módon végrehajtani, ott van példának a Rétyi Nyír közekén most már kínai fajként húzódó, áthatolhatatlan fenyősáv, mintegy 400 hektáron. Annak idején ugyanis valakinek eszébe jutott az erdősítés. Hogy hol kellene, hát természetesen a Nyírben, hiszen az egy homoksivatag, meg kell kötni a homokot. Hajrá ! Azóta már kiderült az akció hibás volta, de közben a félméteresen ültetett csemeték hat-nyolc méteresre nőttek. S ha már a Rétyi Nyírnél tartunk, itt van a fácántelepítés kérdése, ami egymagában véve helyes is, meg hasznos is. Csak nem egy komplex értelemben vett (földrajzi, növény- és állattani, sőt tájképi)folytatása a 7. oldalon) Kónya Ádám Szilágyi Zsolt : Egység